2-Block-B: Látvány...

Másnap könnyek hullottak, legalább is Pyo részérõl.
- Újra együtt!!! - zokogót a maknaénk - Taeil hiányoztál!!! - ölelte át a legidősebbiket. Taeil utazgatott itt-ott, így ritkán találkoztak vele.
- JiHoon!... Összenyomsz!!!
- Állj, állj! - ragadta meg JaeHyo P.O vállát. - Én nem hiányoztam neked???
- De te is hyuuuung!!!
Az öröm légtere szállta meg a körülöttük lévô teret, amiért újra együtt dolgozhatnak!

- Új dorm! Új dorm! - ugrált U-Kwon, kíváncsi már az új helyre, ahol szétszórhatja cuccait.
- Állj! - szólt Zico és megtámaszkodott az ajtóban. - Én vagyok a leader. Én választok elsõnek szobát.
- Meg egy nagy szart! Én meg a legjobb képû vagyok! - mutatott magára JaeHyo.
- Elutasítva. Mindkettõ elutasítva! Adjatok helyet! A legjobb táncos dönt... - lépte át a küszöböt B-Bomb, de a többiek felhorkantva visszahúzták.
- Várjatok... Taeil hol van? - nézet körbe JaeHyo.
- A legidõsebb... - hallották belülről hangját és kikukucskált egy szobából az elõbb említett személy a többiekre - Már választott hálót! - és magára zárta az ajtóját.
- Akkor... Akkor... Aki a gyorsabb!!! - eredt Zico be, majd a többiek is, mint az éhes vadállatok.
P.O a fejét vakargatta, hogy miért kell mindenkinek beljebb futni, mikor itt legelõl is van szoba, pontosan Taeil mellett. Gondolta, õ elfoglalja akkor ezt itt a szélen.
- A konyhával szemben pláne, hogy én vagyok! - vitatkozott Kyung.
- Felennéd feltűnés nélkül az éléskamrát - ütött a falra B-Bomb a rapper feje mellett, majd mindkét kezével kitámaszkodott. - Nem akarok értelem szerűen JaeHyo szobája mellett kikötni. Zico és U-Kwon között már épp hogy tökéletes.
- Höhöhö, a tökéletességek az én listámon szerepelnek.
- M-Mit csináltok? - nézett rájuk Zico. Furcsállta test állásukat, hisz Kyung a falnak szorítva szemezett az elõtte várakozó B-Bombbal.
- Mit csinálnánk!? Vívunk a szobáért.
- Milyen fajta vívást?...
- Jiho!!! - kiáltott rá B-Bomb, mire Kyung elpirult.
Végül a táncos győzedelmeskedett, így a rapper JaeHyo szobája és U-Kwoné közé kapott helyet. Bevallta magának, hogy jobb is, ha nincs olyan közel Zico hálójához.
A sok elégedett tag otthonosítani kezdte a dormt.

Síri csendben, Taeil ijedten nézett fel pakolás közben, ahogy rányitottak.
- Még, ha - lépet be JaeHyo és egyre csak közelített - Nem is olyan régen, de... - zárta be maga után az ajtót.... S újra a nesztelenség honolt a szobában!
Ez így ismétlődött párszor a napok folyamán. Többieknek is feltűnt.
- Mi a szentség van JaeHyoval?
- Csak annyit tudok, hogy estig Taeilnél volt - válaszolt U-Kwon.
- Estig vagy este? - kérdezte a beszélgetõ partner, B-Bomb.
- Estig! Estig! Miket fogatsz a fejedbe?
- Bocsi, nem akartam átvenni Zico stílusát!
- Szóval estig? - ment oda P.O hozzájuk.
- Hjam. Miért? Tudsz valamit JiHoon?
Az elején még egy kicsit sem izgatta a maknaet a dolog, teljességgel hidegen hagyta, de idõvel elkezdte furdalni a kíváncsiság. Főleg, mikor már sokadszorra veszi észre a héten, hogy JaeHyo állandóan Taeil hajlékába tartózkodik.



P.O POV

Nem értem! Vagyis értem, de akkor is.... Nem értem!!!
Csak egy óvatlan pillanatban értem haza hajnal tájban egy kis vásárlásból, mikor láttam JaeHyot, azt mûvelni. Miért van Taeil szobája pont a bejárattal szemben? Miért? Ha nem lenne, nem láttam volna ezt a fájdalmas dolgot! De én is hibás vagyok, nem csak az építész! Megbújtam a kabátok mögött és figyelemmel kísértem, hogy mit csinálnak... Tudnám, miért hagyták nyitva az ajtót!!??
Taeil lecsúszva, a földön ülve próbál levegõhõz jutni, miközben JaeHyo csókolgatja õt, igazán vadul, ahol csak éri. Tényleg akarom én ezt nézni? - tettem szemem elé kezemet, de még is csak kikukucskáltam. A legidősebbikre szegeződött a figyelmem. Láttam, hogy szemüvege folyamatosan lefelé csúszik pólójánál, ahogy JaeHyo egyre jobban mászik rá és nyomja magához hátulról, a fenekét fogva. Könnyesek a szemei... Taeilnek tényleg... Mit jelentsen ez? Nem akarja azt, amit csinálnak vele!?
JaeHyo suttogott valamit a fülébe, majd levette róla a pólóját.
Basszus! Durvul a helyzet! Befogtam a számat, ahogy a szemem elé tárult Taeil törékeny, vékony teste. Alig bírtam állni a lábamon. Nem tagadom, tetszett Taeil látványa. Ahogy a nyögéseit fojtotta el és testében minden porcikája remegett, amit ilyen messziről is láttam. É-Én is... Én is akarom ezt csinálni... vele... Homályosult el előttem a világ és egyre lejjebb rogytam térdeimen. Mikor észre vettem, hogy JaeHyo épp a nadrágot készül letolni Taeilrõl, a szívem hevesebben kezdett dobogni. Nem szabad látnom! Ezt nem szabad!!
- A francba! - nyögött Taeil és lábával becsapta az ajtót.
Erre felriadtam. Remélem, hogy nem láttak meg. Az kényelmetlen lenne mindegyikünknek.
Nagy nehezen, de becsászkáltam a szobámba. De hiába próbálkoztam nem az elõzõ pillanatokra gondolni, azok pörögtek bennem! Szégyelltem magam! Nagyon-nagyon szégyelltem magam! Kimondhatatlanul és el akartam magam ásni. S ezt azért, mert én a hülye fejemmel szorosan a szoba falának dőltem és... hallgatóztam. Taeil nyögéseit szerettem volna hallani... És sikerült is, nem egyszer. Fel is felkiáltott, például, hogy; fenébe, óvatosabban meg hihetetlen. Én már a szájamat fogtam be, hogy a hangos lélegzet vételeim miatt, nehogy ne halljam Taeilem.... Zavarodva néztem magam elé.... És hangosan kimondtam magamnak ismét a gondolatomat:
- Nehogy ne halljam Taeilem?... Taeilem?... Az enyém?... - bámultam és lassan elmerültem az eszme foszlányaimban; Hogy lenne az enyém? Hogy lehetne? Mással élvezi az éjszakát. És... JaeHyo mellett nekem esélyem annyi, mint egy döglött békahercegnek!.... Aki még el is van ásva!
Hihetetlenül elszomorodtam. Eddig is sejtettem, mélyen, legbelül, hogy "Hé! JiHoon, te szereted Taeil hyungod!" S ezt jobb, hogyha most azonnal be is vallom magamnak... Szeretem Lee Taeilt!
...
Hjam... Bevallottam... Magamnak!
Neki is kéne?....
Neki is....

P.O POV's END



Kicsi szoba, benne nagy tettekkel. Olyanokkal, miket az egyik tettes nem szívesen tesz.
Taeil kézen-lábon, azaz négykézláb támaszkodik, már ruha nélkül az ágyon és magában érzi JaeHyo erőteljes lökéseit. A megállás nélkül hajtó fiú, kemény tempót diktál. Próbál még többet előhozni, hogy élvezhetőbbé tegye magának a szexet, de arcán a csalódottság tükröződik. Hiába a gyorsítás, a beljebb jutás, nem érzi, hogy kielégítődnének vágyai.
- Lehet, hogy - hajolt lejjebb JaeHyo, ezzel az egyik legmélyebb pontig süllyesztve nemi vesszőét társába. - Meguntalak...
- Rohadj meg! - csapta fel a fejét Taeil, de a szidalmat csak fogai közt sziszegte el, hogy a másik ne vegyen róla tudomást. S ezt a két szót ismételte magában. Bosszankodva, szomorúan és szinte már szánalomra méltóan.
- Adj valamit - szólt JaeHyo, mit az idősebb teljes mértékben pofátlannak tartott.
Hagyta, hogy ma is, mint szinte minden nap, lefeküdjön vele és oda adta magát. Most meg a testet, ami befogatta õt, semminek veszi, és helyette "valamit" akar. "Adj valamit" mert csak a tested nem elég - így lenne valószínűleg JaeHyo pimasz mondata kiegészítve.
Taeilt az ölébe ültette és görcsös fájdalomra ingerlő mozgásra utasította partnerét. Mivel csak ugyan nem volt kedvére való ez se, így kicsúsztatta hirtelen férfiasságát és térdelve kihúzta magát. Taeil szédelgett és szidta a fiút, aki ilyen fájdalmas dolgokat tesz vele. Épp hátraesett volna, mikor JaeHyo megragadta tarkóját és merev nemi szervéhez érintette Taeil ajkait, majd bevetette azok közé.
- Elájulok. Mindjárt elájulok - mondta magában az idősebbik. Érezte, hogy egy kicsit sincs jól. A kívánt tempót, amit a másik diktált erőszakkal, nem tudta megvalósítani. Gyorsulás helyet lelassult, majd végső kifáradásánál hasra esett az ágyon.
Reménykedhetett, hogy itt a vége, de nem tette, mert ismeri már JaeHyot, õ nála nincs kifulladás.
Taeil könnyezni kezdett, míg teste csak remegett. Arcáról folytak le a cseppek és a lepedőben felszívódtak, halvány nyomot hagyva maguk után. Miért kell miatta sírnia? - gondolta.