59 BTS Paletta az érzelmeknek

A habbal töltött kádban az otthoni szabadságot élvezô páros boldogan játszott. TaeHyung szokásos mosollyal ült a meleg vízben, teljesen betakarva a fehér kreálmánnyal, amit védelemként és egyszerre támadásként is használt párja ellen, aki tenyeréből fújta rá a hab foszlányokat. A nehezékként vízre szállt és összegyűlt eldeformálódott cafatok összekötötték a két életre valót. Ha akarták, akkor akár ló, strucc, vagy egy második űrlény külalakját építhették volna ki a mellettük lévô kupacokból, de ôk egymással is játszva eljátszottak. Kihasználva a fürdő visszhangját beszéltek, kiabáltak, suttogtak és egyszerre nevettek.
Igen, ilyen hangulatban könnyen el lehet felejteni az eredeti szándékot, a mosakodást, de épp ezért fürödtek már meg külön-külön az elején. Most már a sampont csak a szappanbuborék kikeveréséhez használják.
  - N-Ne fogyaszd el! - fogta le TaeHyung a mellette hátranyúló kezet. - Tudod, hogy Jin hyung nem örül, ha azt mondjuk, hogy elpárolgott a sampon...
- Dehát most úgyse számít, - kúszott közelebb Hoseok jámbornak kinéző mosollyal, miközben csuklója még mindig párja markában maradt. - ma este már nem lesznek itthon.
TaeHyung felvilágosulva nézett a pár centiméterre lévô szempárba, s kérdezni is szerette, hogy mikor fognak a többiek indulni szabadnapjaikra, de a válasz magától érkezett az ajtó másik oldaláról;
- Elhúztuk a csíkot, gerlicék! Jin üzeni nektek, hogy ha ti is elmennétek, egyétek ki elôbb a hütôt!... Na és tessék örülni, hogy nem nyitottam be! - kopácsolt párat az ajtón a goodbye köszönés ütemére, majd egy kis csönd után, V suttogva jegyezte meg;
- Jimin nagyon boldognak tűnik, pedig Jin hyungot pont odaviszi, ahova nem kéne... Sz-Szerinted hyung annyira fél, hogy majd... elszôkik?... - a kérdezett rapper nem felelt. Meglehetôsen egy helyben van már egy ideje, de V ezt észre sem veszi. - NaDe Akkor nyugodtan játszhatunk! - engedte el a csuklót, és már vissza is csöppent a gyermeki hangulatba, de párja nélkül... A lefagyott fiú pislogás nélkül hajtotta egyre lejjebb s lejjebb a tekintetét, de az is meglehet, hogy jártatja valamin a fejét, így csak lenehezedett. - Hoseok?... - nézegette az aggódni kezdő énekes. - Jól vagy?
- V... Én... - pillantott fel párjára, és alig hallhatón suttogott; - Szeretném... ha ma mindenedet... megkaphatnám.
- N-Ne légy komoly!... Ha ilyen komolyan veszed a meztelen játszadozást az ágyban, akkor meg tudok ám ijedni! - pislogott nagyokat, és tárt karokkal ölelte át párját a vállainál, majd feljebb csúszva a nyakába csimpaszkodott, miközben Hoseok is magához kulcsolta ôt. - Nem lenne jó, ha meg tudnék ijedni, igaz? Ugye nem szeretnél megijeszteni? Ha megijesztesz, akkor megijedek!
- Épp ezért mondom, - húzta magához jobban az ölelni valóságot, mire ujjai görcsösen nyomódtak TaeHyung háta selymes bôréhez, de ô mégis igyekezett visszafogni ôket... Még egy kicsit... Egész énjét. - ma nem fogom tudni fékezni magam - figyelmeztette.

Mintha valami rossz dolgot, valami súlyosan büntetendőt követnének el, síri csendben lopóztak szobájukba, pontosabban Hoseok hajlékába, ahol V nesszenéstelenül feküdt hanyatt az ágyon, s száj elé tett kézzel suttogta;
- Le vegyem? - mutatott az egy száll törölközőre a derekán, mire Hoseok megrázta a fejét, belepirulva a szeme elôtti látványba. - Akkor te veszed le nekem?... - ért szabad kezével párja ujjaihoz, akinek a csípője ugyanúgy takarásban volt. A kérdésre pedig ugyanaz a felelet érkezett. - Ha se ez, sem az, amaz helyett m-mit szeretnél?... - húzta fel egyik térdét V, és kíváncsi szemekkel nézett a fölé hajoló párjára.
- Játszani... Úgy játszani veled, hogy ne tudjak megállni az élvezettől - suttogta, miközben közelebb került szerelme aranyos tekintetéhez. - N-Nem mint játékszerként akarlak, hanem... Mint játéktér, ahol az érzelmeimmel játszhatok... - csókolt a meztelen kulcscsontra. - Nem tudom, érted-e...
- Útközben megértem, nem?
- De, lehet - mosolygott szerelmesen TaeHyungra, és érintéseit a hûvôs nyakon kezdte forrósítani, egyre a hát felé haladva, édes ízért szívva a bôrt ajkai közé. Finoman emelte fel V fejét, és szelídebb csókokkal kérlelte némán, hogy forduljon hasra alatta. Az elfeküdt énekes a karjaival volt elfoglalva, hogy feje mellé hajlítsa mindekettôt, mire párja az ô törékeny csípőére ült.
- Hé... - pislantott hátra az elôbb meglepôdôtt TaeHyung. - N-Nem elég nagy ez az ágy?... Miért én rajtam kellett helyet foglalnod?... Így nem tudok megfor--
- Nem is kell - nyomta le finoman lapockájánál, majd V két oldalán feltérdelt. Másik kezével az éjjeli asztalról levett pár apró üvegcsét, amik éles hanggal ütköztek össze törékenységük miatt. A tartalom cseppfolyós állaga hallatszott a szobában, ahogy hánykolódott és a falakhoz csapódott.
A kis kupakot lecsavarva, Hoseok fentrôl, a levegôbôl öntötte V hátára a különös folyadékot. Míg szemei a üveg száján át való szivárgást figyelte, a lenti keze nem engedte az elfolyt cseppeknek, hogy lecsorogjanak a hát felületéről.
A domináns szerepet élvezô fél V ki nem nôtt szárnyaitól, a lapockától húzta le tenyerét, amivel az alatta lévô testet felettébb ingerelte.
- Ez meleg - lehelt a fiatalabb szorosan lehunyt szemekkel, míg két görcsösen ökölbe szorított kezei egyikét szívéhez vonta. A vér pumpálásáért felelős szerv hirtelen heves dobogásba kezdett. - F-Festesz valamit, H-Hoseok?... - húzta össze magát, ahogy újból hátán érezte a sûrû cseppeket, csak nem látta, hogy ez most egy másik üvegcse tartalma. Nem látta, de mégis érezni kezte a különbséget. - Kókusz illata van... - suttogta, majd érzéki nyögést engedett fel akarata nélkül, ahogy Hoseok nedves ujjai a fületôvénél érintette meg ôt. Ezzel az anyag aromája jobban érezhetővé vált. - Kókusz és méz?... - szaglászott a levegôben, miközben Hoseoknak már mindkét keze szerelme bôrén szorgoskodott. Maszírozta.
A hát kényeztetése kihat az egész testre, amit V érzett is, de nem tudott teljesen ellazulni, ahogy kell. Szerelme a derekán ült és az érintései a benne perzselô vágyat korbácsolták. Egyre jobban forrósodott. Nem tudta tovább hidegvérével kibírni a bôrén sikamló ujjak cirógatását.
Terelni szerette volna a figyelmét, legalább egy kicsit is, hogy állja a heves élvezet kezdetét;
- M-Mond... M-Mivel kenegetsz?... Testápoló? - kérdezte szimpla érdeklôdéssel, miközben tenyere a szája elé volt készítve, netán ha felszökne egy éles nyögés.
- Olaj. Illatos olajak, masszázsra.
- Akkor azért ilyen meleg... Jin hyungé?...
- N-Nem... Én vettem... Csak, hogy ezt kipróbálhassam. Azt hittem emiatt majd kicsúszol a karjaim közül, vagy valami, de nagyon gyorsan felszárad. A tenyereim sem sikamlósak - fűzte feleletét jókedvû hanggal. - Igazán gyerekjáték ez, csak agyalnom kell, hogyan tudlak a legjobban kielégíteni.... Kényeztetni akarlak - bocsátott ki meleg leheletet ajkai közt, és felemelkedve levette a törölközött magáról és Vrôl is.
Szerényen, de mégis éhesen nézett végig az alatta lévô testen, ami olajjal kenten tükrözte vissza a szobában kergetôzô fénynyalábokat. Hoseok szemében csillogott, mint egy gondosan csiszolt drágakő.
Szerelmesen vezette lefele tenyereit, lassan rásimítva V combjára.
- T-Túl sok! - nyögött hosszasan, miközben Hoseok ujjai aktívan vándoroltak lejjebb, majd lassan feljebb, simogatva az érzékeny felületet.
- Elveszett a tûrôképességed? - mosolygott, és kérdésére V alkarjaira támaszkodva hevesen bólogatni tudott őszinte válaszként, miközben térdével is feljebb emelkedett. Hoseoknak nem kellett ez után több, hogy párja férfiasságát a markába fogja, ezzel váratlan támadást okozva Vnek. - Tényleg fel vagy izgulva.
A megalapított kijelentésre elpirult a fiatalabb, majd próbált nem visszaesni hasára, és tartani magát egyre remegôbb karjain, miközben a péniszére rászorult marok egyre szaporábban végezte a neki szánt tûzes munkát.
V a ritmusra ráérvezve nyögött különbnél különb hangnemekben, és össze kívánt kuporodni, pihenni, összeszedni magát, hisz egyre csak vibrált az egész teste, ami meg Hoseokot még inkább élénk lángba tartotta;
- Ne légy olyan, mint a harmat... Ha ilyen erôtlen vagy...Elvesztem az irányítást miattad... - nehezedett az alatta támaszkodóra, és ajkaiba harapott, ahogy élvezte a nemi szervénél való dörzsölődést. Lehunyta szemeit, és lassított keze munkáján.
- Hoseok... - suttogott V, miközben a legkisebb porcikájában is érezte az intim simogatást. - H-Hagy forduljak meg... N-Nem bírom már í-így!...
Szavait meghallva Hoseok azonnal cselekedett, és segített Vnek hanyatt feküdni össz-vissz egy másodperc alatt, csak hogy ajkaik mihamarább egymáson landoljanak egy kielégítő hosszú csókért.
- Olyan édes vagy, komolyan - nézett Hoseok mélyen szerelme szemeibe, majd újból megcsókolta, szelíden átdugva nyelvét a lehetôség adotta bejáraton.
- N-Nem vagyok édes... Te tettél kókusz meg méz illatúvá... - pusmogta, majd nyelve ismét el lett foglalva, összekulcsolva párja által.
Takaratlan felsô testére két kéz szállt, mik alapos kéj ébresztésbe kezdtek, ami villám csapásként fel is kelt a test mindenegyes gyönyör forrásában. A folyamatot V csendes sóhajtásokkal kísérte, megannyi csók közben, de ahhoz, hogy hidegvérének utolsó cseppje túlélje felforralás nélkül, magához kellett nyúlnia. Merev középső szervére muszáj volt rácsúsztatnia ujjait a maradt higgadtsága megőrzésére.
- V v-várjál! - emelkedett fel Hoseok, ahogy észre vette párja önkielégítését. - Nem szükséges ilyesmit művelned. Bízd rám! - szakította félbe a másik munkáját, majd sarkaira leülve ráhajolt az elôbb kézben tartott testrészre és ugyan azzal a lendülettel vette szájába azt.
- Ahhh Nem hiszem el!... - feszült ívbe TaeHyung háta.
Az élvezet miatt ágaskodó nemiszerv akaratlanul súrolta Hoseok szájpadlását, de ezt V jobban érezte, mint párja, aki inkább ajkai mozgására figyelt, nem arra, hogy mi van a szájában.
- Mindent egyszerre akarsz - ejtett el egy sóhajt V a hanglétra legmagasabb fokáról, majd tátott szájjal és egyre hátrébb emelt fejjel tehetetlenül feküdt.
Hoseok érzéssel mozgott, és a sokadik alkalommal sem volt rest tövig szájába nyomni a péniszt, miközben a nem támaszkodásra használt kéz buzgón férkôzôtt a színtérre, majd szerepet is szerezve rámarkolt a nemiszervre, hogy egyszerre mozogjon az ajkakkal. Tetőzésként a dolgos fiú rögvest készen állt a ráadáshoz. Mély levegôt véve emelkedett fel, majd oldalról visszahajolt, hogy ajkai közé szorítsa a merevséget, csókokkal ellepje azt minden irányból. Hoseok egyre jobban sütkérezett a zöld lámpa fényében, ami hosszasan virított játszadozása alatt. Nem akart elemelkedni, csak ott, övön alul maradni, mire vissza is kapta szája melegébe szerelme érzékenységét.
- Én feladom... - csapta oldalra fejét V, és hangját visszafogva elveszített önuralommal élvezett el szinte észrevehetetlen gyorsasággal. Egy-két kimerült lehelet elhagyás után észbe kapva támaszkodott fel szégyellve magát. - B-Bocsánat! Hoseok, min--
- A-Azta - szólt a feltérdelt fiú félig-meddig öklendezve, de mosolyogva, miközben szája szélén a Vbôl kirobbant fehérség szivárgott felszínre. - Túl hirtelen mentél el...
- J-Jól vagy?
- Igen - kuncogott. - Csak meglepő volt. Szokatlan... így a számban érezni téged - dugta ki nyelvét, min apró pocsolyaként ékeskedett a váladék, amit hüvelyujjával le is tisztított.
V tátott szájjal engedte arcára szökni a vörös pírt; Nem enyhén ledöbbent Szerelme dolgain.
- I-Ilyen megtörténhet, na! - nevetett Hoseok párja tekintetére nézve. - Inkább add vissza a helyem, Szerelmem! - emelkedett párja fölé a folytatásért éhezve, és köntörfalazás nélkül tolta be középső ujját Vnek hátsófelébe, aki hangosan fogadta is ezt. - F-Fáj?... Próbálj csak rám figyelni - suttogta halkan Hoseok, s további csókjait V először ijedten fogadta, borzongott saját nedvének az ízétől, de csak hamar el is felejtette aggodalmát. Élvezte az ajkain elcsattanó csókok sokaságát még a fájdalmas tágítás közben is. Hoseok az aktívságával ügyesen elröpítette az idôt maguk felett, bár mire az ujját kihúzta fáradtan feküdt hanyatt.

Mind két kezével haját túrta fel, majd lehunyt és vidám szemekkel nyújtózkodott egy kicsit. Észre se vette, hogy V a macskák hangtalan mozgását alkalmazva mászott a pihenôt tartó test fölé.
- Hoseok... Ugye csak velem szeretkezel?
- Igen, csak is veled. M-Miért kérdezed?
- Túl jó vagy. Nagyon értesz a dolgokhoz... M-Most is sikerült felizgatnod, pedig az elôbb már-- - hirtelenjében hallgatott el, majd kipirult orcáját oldalra fordította.
- Gy-Gyere csak ide, te kis lökött! - nyert energiát Hoseok, és mellkasához húzta le szótlanná vállt szerelmét. - Miféle ostoba úton juthat olyan az eszedbe, hogy mással szeretkezek? Talán nem tudod?... Az egyetlen, akinek bizalmasan adhatom át az érzelmeimet, az te vagy, TaeHyungshii. Hova fessem nagy betűkkel, hogy szeretlek, ha!? - vigyorodott el párja homlokára puszilva, majd ujjával elkezdte gondolatban felírni az említett szó betűit, ameddig V játékos módra nem kapcsolt. Csiklandozáshoz folyamodott Hoseok hasánál, de csak az egyik keze vett részt a bűncselekményben. Ô maga komoly tekintettel egyre jobban fészkelődött a hangosan vihorászó áldozaton, akinek minden homályos volt, még szemei is bekönnyesedtek a csiklandozástól. Képtelen volt koncentrálni akármire is. Aztán váratlanul jólesô melegségre figyelt fel; A szabadon szárnyaló nevetése egy szempillantás (vagy egy egyszerre felszökött nyögés) alatt abbamaradt. Hoseok arcán a tagadhatatlan meglepettség foglalt helyet;
- T-TaeHyung?... - pillantott szerelme szemeibe, aki ugyan olyan szédülten nézett vissza rá. - Elvenni a figyelmem ilyen hátsószándékkal... Kom--
V egy csókkal hallgattatta el, majd mégjobban magába süllyesztette Hoseok felizgult férfiasságát, amit az elôbbi percekben vezetett magába szabad kezével. Érdekes módon nem érezte magát kínosan. A meghökkent rapper mozdulatlanságát szemlélte, miközben szabadon engedte le a súlyát egyre lejjebb és lejjebb. Szinte ráült, csak hát megannyi idegszál állta útját, amik nem engedték ôt az agy által utasított mozogásra, mégis vágyott vágya továbbvitelére. Nagyon is akarta;
- Nyomd beljebb nekem - kérte, hisz ô maga nem tudta megvalósítani. - Érezni akarlak mégjobban.
- E-Ebben a pózban!?
- Ebben, igen. Mindenhogy érezni akarom az érzelmeidet. Szeretlek! - nyögött csípőét megmoccantva. - Szeretlek... Pont, mint te engem.
- Hát.... egyikünk se tudja már, hol a határ?... - támaszkodott feljebb Hoseok, és ujjait V hajába túrta, csakhogy a meghatótságtól forró csókot válthasson vele.
Lassan apró nyögések botlottak ki belôle, ahogy segítséget nyújtott szerelmének. Kérését önzetlenül teljesítette.
Ritmust felvéve kezdett mozogni, párjával együtt kielégülni, de még az egyszerre megtörtént orgazmus sem jelentette a végharangszót.

Mikor a szobát meleg lihegések tömege töltötte be, Hoseok mosollyal az arcán vette a fáradtságot, hogy Vt hanyatt döntse, majd kényelemmel szolgálva magához ölelte Szerelmét. Alul lassan elvált tôle, mire az okozott inger egy jókora nyögést idézett elô Vbôl, az ajtó pedig majdhogy nem kiesett keretéből, de nem miatta.
Mintha rúgták volna, hangosan kicsapódott, és a két fiú elnémult, ahogy JungKook határozott szemeivel találkoztak. A maknae szánt szándékkal nyitott be;
- Tudjátok... Én nem mentem el itthonról - szólt rendes, tisztelet tudó hanglejtéssel az idôsebbeknek, majd célzottan vágta Hoseokhoz a kezében tartott tubust. - Használjatok síkosítót! - javasolta. - Mégis milyen hyungok vagytok?... Egymagam kell itt hallgatnom titeket, komolyan...
- H-Honnan van neked síkosítód!??
- Szereztem, netán ha megtörténne az-- Aigo! - nyomta szájára kézfejét. - N-Nem vagyok köteles válaszolni... Most már a tiétek, és halkabban csináljátok, ha lehet. Még a kint, töltôn hagyott telefonotok csörgését sem halljátok!