2 *Leszögezve* {Teen Top}

Chunji émelyegve ment a wc felé, reggel 6 órakor.
Erôsen fogta a hasát. Majd hirtelen felgyorsított a tempón és a következô lépésnél a wc csésze fölött öklendezte ki ingerét. "Nnnnnnnem kellet volna! - dörzsölte meg az arcát - Nem kellett volna rakott krumplit ennem, miután Byung Hun-nak borogatást adtam!!" - homlokon csapta magát, aztán ismét mozgásba lendûlt a gyomra.
- Uhh! Szent isten! Mi a jó??? Uhh!! - tette a szája elé a kezét Ricky, mikor benézett a nyitva felejtett mosdó ajtón. Majd ChangJo fáradtan oda ment, hogy megnézze mi történt, miután meglátta megkimélve magát gyorsan elfordult.
- Chunji hyung!! Jól vagy?? - esett be a fürdôszobába Niel.
- N-Nem! Ez már a halál!... - szólt válasz kép és újra neki esett a hányásnak.
- Uhhhh! Felfordul a gyomrom! - hajlította be térdeit Niel.
- Nekem mondod???
Chunji megtörülte vízzel az arcát.
A hangzavarra a két hiányzó láncszem is végül felkelt, CAP és L. Joe.
- Ahh Chunji! Te így nem jöhetsz... - rázta a fejét a leader.
- Két ember is hiányozzon?
- Milyen "két"?
- Mondtam tegnap! Lee Byung Hun megfázott! - állt fel Chunji.
- Hogy mi? Én nem tudtam...  kiütések is vannak rajta?? - szólt Niel. Belôle se lehetett volna orvos.

L. Joe épp most ébredezik lassan. Nedves kendôhôz nyúlt a homlokán. Levette, majd eszébe jutottak a tegnapi események. ezért ismét dühösen a párnába temette a fejét.
CAP bekopogott hozzá, nyomában Chunjival, aki hasát fájolta, de hányni már nincs mit...
- Hm? Ébren vagy? - fogta meg L. Joe homlokát.
- Chunji... - hallatszott a rekedt, beteg hangja.
- Két tag is?? ... Akkor is kell próbálni! Maradjatok itthon. Mi négyen majd elmegyünk. Gyere Chunji hozz be valami reggelit a kölyöknek!


A kis rappernek a láza ismét a magasba emelkedett. Homályosan látott mindent maga körül.
- Nézd mit hozok!? - lépet be az ajtón Chunji egy tálcát tartva kezében. Le ült az ágyra L. Joe csipôjéhez.
- Mézes kenyér! Bôven van! Ez majd segít a hangodon! Áááá - vette a kezébe az egyik szeletet és L. Joe szájához emelte, a fiú elmosolyodott, a másik kedveségétôl és beleharapott.
- Hmhm - nyelte le - Add katonákba! Tépd darabokra, nem annyira jó harapni...
Chunji bólintott és elkezdte felszaggatni.
- Te nem eszel? - kérdezte rekedt hangon a rapper.
- Ne-Nem.. Az elôbb hánytam! Ezért is maradok itthon.
- Hjaa errôl lemaradtam....
Chunjiból nevetés tört ki:
- Olyan fura a hangod! Mintha te lennél Darth Vader egyik szinkronja!
L. Joe is felkacagott.
- Elmentünk! - hallatszott Nieltôl.
Miután az ajtó záródást is hallották  L. Joe folytatta:
- A-Adj még!... A te kezedbôl szívesen enném minden nap! - mondta hihetetlen boldogan és jobban felült az ágyon. Chunji még jobban felé fordult.
Miután a tányér üres lett L. Joe megtörülte kezébe a száját.
- Ühüm Ez tényleg jó a hangomnak.
Majd visszabújt a takarójába:
- Mire vársz? - nézet mosolyogva Chunjire - Gyere! Van elég hely! Feküdj le!
- Örömmel el fogadom az ajánlatot! - nevetett és egy takaró alá bújt L. Joeval. Megigazította a párnát, elhelyezte a lábait.
- De laza vagy.... - köhögött a rapper, hogy egy kicsit visszanyerje a hangját.
- Miért ne lennék?
L. Joe egy kicsit elpirult és halkan megkérdezte Chunji felé fordulva:
- Emlékszel mi történt tegnap? Itt...
- Hm.. Betakartalak és borogatást hoztam...
- Aközött... volt valami...
- Mi? - nézet L. Joera.
- Tényleg nem rémlik? - emelte fel a hangját.
- Most mi van??
L. Joe hirtelen Chunji fölé támaszkodott.
- Byung Hun? - mondta halkan, miközben a másik végig simított az arcán. - Mi az?? - mosolyodott el Chunji és maga alá húzta a rappert. - Mit csinálsz?
- Csak a tegnapit akarom folytatni...
- Mi volt tegnap?
- Közelebb hajoltál hozzám, majdnem ugyan ilyen pózban.
- Tényleg? - ereszkedett le egy kicsit Chunji.
- Még lejjebb.
- Komoly?? Még is mit akarhattam?...
- Talán ezt? - emelkedett meg egy kicsit Joe és rá simult csukott szemmel Chunji ajkaira.
Sokáig nem akarta elengedni, végül az énekes fogta magát és magához ölelte a kisebbiket ahogy visszacsókolt.
- De forró vagy...  - suttogta Chunji. Joet ez egy kicsit se érdekelte. A másikat akarta magán érezni most mindennél jobban. Így lábával átkulcsolta Chunji csipôjét.
- Byung Hun? - engedte el az ajkait.
- Folytasd, vagy meghalok - mosolyodott el, mélyen Chunji szemébe nézve, aki emiatt nem tudott ellent állni. Elkezdte pillangó csókokkal elárasztani a nyakát. - E-Ez jó! - nyögött fel L. Joe.


Chunji POV (az ô szemszögébôl)

Egy kicsit sem emlékszem a tegnapi dolgokra... Nagy nehezen behoztam a szobájába a hátamon. Nem rémlik, hogy ilyeneket csináltunk volna. De most... csináljuk.
L. Joe sem a lábával, sem a kezeivel nem akar elengedni. Ô egyre jobban magához húzz és én óvatosan megcsókolom. Látszik rajta, hogy nem fogja hamar abbahagyni, élvezi... Nem fog leállni és lassan. Tudom nem kéne, de én is bele hevûlôk ebbe. Én se fogok tudni hamarosan leállni... Becsuktam a szemeimet és erôsebben estem neki az ajkaira.
Erre hangosan belenyögött a számba.
- Byung Hun? Rendben vagy? - néztem rá aggódóan.
- Mondtam,... folytasd...
Micsoda kéjes hang. Ennyire kívánja, hogy valaki kielégítse?...
- Nem szabadna.... - kezdtem bele az ellenkezésbe, de nem jutottam végére. L. Joe felhajolt hozzám  és tétovázás nélkül bedugta a nyelvét a számba.
Ahogy megint át ölelt, én is késztetést éreztem cselekvésre. Végig húztam kezemet L. joe csipôjére és visszadöntöttem ahogy voltunk. Ismét érzéki nyögéseket hagyott el a szája, olykor-olykor én is meghökkentem. Vigyáznom kell rá. Beteg is.... ahh nem kéne folytatnom.
L. joe beleturt a hajamba és összekulcsolta a nyelvét az enyémmel. Uhhh .... hagyd abba... Gondoltam erôsen, mikor a tûz forró nyakához hozzáértem. S láss csodát, mintha hallotta volna gondolatomat. L. Joe elengedett és lefeküdt alám. Eléggé zavarba voltam, hisz a két térdelô lábam közt volt csipôje. De végül is örültem, hogy abbahagyta. Lassan kezdtem leszállni az ágyról, mire L. Joe megszólalt:
- Chunji...
Micsoda hang? Ez tôle jött? Hogyan?
Ahogy a szemébe néztem látszott, hogy ô bizony még folytatni akarja. Lee joe levette a pólóját.
- B-ByungHyun! Hagyd ezt! Beteg vagy! - ugortam le az ágyról és lefogtam a két kezét. - Aludj inkább! Kérsz valamit ebédre?
L. Joe elhúzta a számát és lassan kezdett csillapodni a vágya. Így elengedtem karjait és felegyenesedtem szembenézve vele. Ezt a csalódott tekintetet. Hihetetlen... Teljesen a szívemig hatol, de nem szabad!! Joe lázas! Csak még betegebb lenne emiatt!
Fogtam magam és az ajtó felé vettem az irányt.  A rapper szájáig felhúzta a takarót és úgy szólt hozzám:
- Miért mész el? Azért nem akarsz velem, mert nem vagyok jó?
Szótlanul, meglepôdve fordultam felé. Nem tudtam mit mondani.
- Mit rontottam el? Mi volt rossz?
Túl sok a kérdés. Válaszolnom kell különben én is megörülök. Hát akkor csak ôszintén! Vissza léptem egyet és felé fordultam, hogy jól hallja:
- Veled van a baj, Byung Hun! - Uhhh ezzel a mondatommal, mintha legyilkoltam volna szegényt. Fojtatom hát, mi elôtt depresszióba zuhanna - A szervezetedben van, a baktériumok! - mosolyodtam el. L. Joe meglepôdôtt. - Gyógyulj meg és aludj! - mondtam biztatóan és kimentem az ajtón.

A konyhába leültem az asztalhoz. Szívesen lennék vele, de hát nem bír magával, s az a jelenlegi állapotában nem jó! Aish muszáj volt felizgatnia??