Fekhelyből való kicsászkálás, kínzó fájdalommal jár. Mindenki tudja, hogy az ágy a legerősebb mágnes. De ha már tényleg reggel van......
Fáradtan lépet ki szobája ajtaján Chunji:
- Uhhh~ -hallott meg egy elnyúló hangot, majd a csípőjén nyomást érzett:
- Lee Joe? Mi ez a fürgeség kora reggel? - nézet maga mögé. Szorosan bújt hozzá a kisebbik hátulról. Derekán találta a vékonyka kezeket, mik erőtlenül próbáltak szorítani.
- Mit csináltok ti? Vagy csak a szemem káprázik? - állt meg CAP a konyha ajtajában dörzsölve szemeit.
- Semmit! - ijedt meg Chunji a leadertôl. - Csak L.Joe nem tud megállni a saját lábán...
CAP olyan fáradt volt még így 7 órakor, hogy automatikusan visszalépkedett a szobájába, már csak egy utolsó pillantást sem vetett a két másikra.
- Nyhuuuuu! - L.Joe Chunji karja alá bujt, úgy látszott semmi kedve elengedni a fiút. Erre az idősebb megpaskolta lágyan a szőke rapper fejét, majd lassan lépkedett a tv előtt lévő fotelhez, derekán Lee Joeval, aki ismét egy "nyuuuu" hangzással terült el a kanapén. Majd, ahogy Chunji leült, az ölét röptében foglalta el a kis rapper. Elég nyűgös volt. Egész végig úgy viselkedett, mint egy kölyök kutya. Chunji a reggel hatására nem is tudta, hogy most mit tegyen vele, de örömére reggelire abba hagyta ezt a viselkedést L.Joe és a csapat többi tagjával rendesen készültek a táncpróbára, hol mondhatni egyik éberebb volt, mint a másik.
- L. Joe! Mi van veled? Nem szoktál ilyen sokszor elrontani egy lépést.... - állították le a zenét.
- N-Nem érzem jól magam.... - mormogta válasz képen az orra alatt, de senki nem értette.
- Most tök egyszerű! - mosolygott Ricky. - Csak felugrás terpeszbe - mutatta jó kedvűen - ,majd leérkezés a jobb lábra hátrébb~
Amíg ChangJo és Ricky újra táncra keltek, még zene nélkül is, L. Joenak leragadtak a szemei, de Niel "Fighting!" kiáltására - ami CAPet fülön ütötte - újra kinyitotta pilláit és halkan felköhögött. Az terem nem is kicsi, se nem nagy, Chunji lehetett volna a sarokba, vagy közelebb a rapperhez, akárhogy is; felfigyelt a társa torok köszörülésére. "Fáradt lehet?...Vagy lehetséges lenne, hogy beteg?" - gondolta.
Fáradtan lépet ki szobája ajtaján Chunji:
- Uhhh~ -hallott meg egy elnyúló hangot, majd a csípőjén nyomást érzett:
- Lee Joe? Mi ez a fürgeség kora reggel? - nézet maga mögé. Szorosan bújt hozzá a kisebbik hátulról. Derekán találta a vékonyka kezeket, mik erőtlenül próbáltak szorítani.
- Mit csináltok ti? Vagy csak a szemem káprázik? - állt meg CAP a konyha ajtajában dörzsölve szemeit.
- Semmit! - ijedt meg Chunji a leadertôl. - Csak L.Joe nem tud megállni a saját lábán...
CAP olyan fáradt volt még így 7 órakor, hogy automatikusan visszalépkedett a szobájába, már csak egy utolsó pillantást sem vetett a két másikra.
- Nyhuuuuu! - L.Joe Chunji karja alá bujt, úgy látszott semmi kedve elengedni a fiút. Erre az idősebb megpaskolta lágyan a szőke rapper fejét, majd lassan lépkedett a tv előtt lévő fotelhez, derekán Lee Joeval, aki ismét egy "nyuuuu" hangzással terült el a kanapén. Majd, ahogy Chunji leült, az ölét röptében foglalta el a kis rapper. Elég nyűgös volt. Egész végig úgy viselkedett, mint egy kölyök kutya. Chunji a reggel hatására nem is tudta, hogy most mit tegyen vele, de örömére reggelire abba hagyta ezt a viselkedést L.Joe és a csapat többi tagjával rendesen készültek a táncpróbára, hol mondhatni egyik éberebb volt, mint a másik.
- L. Joe! Mi van veled? Nem szoktál ilyen sokszor elrontani egy lépést.... - állították le a zenét.
- N-Nem érzem jól magam.... - mormogta válasz képen az orra alatt, de senki nem értette.
- Most tök egyszerű! - mosolygott Ricky. - Csak felugrás terpeszbe - mutatta jó kedvűen - ,majd leérkezés a jobb lábra hátrébb~
Amíg ChangJo és Ricky újra táncra keltek, még zene nélkül is, L. Joenak leragadtak a szemei, de Niel "Fighting!" kiáltására - ami CAPet fülön ütötte - újra kinyitotta pilláit és halkan felköhögött. Az terem nem is kicsi, se nem nagy, Chunji lehetett volna a sarokba, vagy közelebb a rapperhez, akárhogy is; felfigyelt a társa torok köszörülésére. "Fáradt lehet?...Vagy lehetséges lenne, hogy beteg?" - gondolta.
Több óra múlva kifáradtan ülhettek be az ajtóba. A utcák hidegek voltak. Fagyosak és sötétek. Ahogy kinéztek, a testűk megremegett. Pedig lassan itt a tavasz. De persze a garázs közelebb. Gyorsan be is parkolt az autó.
Hogy a fűtött szobákba felfussanak kiszálltak a kocsiból, L.Joe kivételével mindenki.
- Mi van vele? - nézet hátra Ricky.
- Lehet, hogy elaludt... - intett a fiatalnak Chunji. - Majd felviszem én! Menjetek előre~
Ahogy bemászott ismét a kocsiba, kint a garázs fényei elaludtak. Vak sötét lett volna, ha az a kis lámpa nem világított volna az autóban.
- Lee ByungHun!.... Hey! Ébredj - mászott Chunji a fiú fölé. Lágyan megérintette az arcát, mire a szunyókáló résnyire kinyitotta a szemeit, mintha mondaná: "Igen?" - Fáradt vagy? Felvigyelek a hátamon? - kérdezte kedvesen, mosolyogva - Szeretnéd?
A kis rapper nem válaszolt. Álmos tekintetével lassan felemelte karjait. Chunji fogta magát és kényelmesen felvette a hátára a kisebbiket:
- Meg vagy?~
L.Joe előre helyezte kezeit, összefonta, míg a lábaival megszorította Chunji derekát. 49 kg!!! Támasztotta alá ezt a tényt újra az énekes. Majd lassan előbbre haladtak: "Teljesen úgy viselkedik, mint reggel..."
- Szer....- szólalt meg hirtelen L. Joe, de nem lehetett érteni.
- Tessék? Rosszul vagy? - döntötte hátra a fejét Chunji, hogy jobban hallja a választ:
- Neeeem.. Azt mondtam; Szeretlek! - nyitotta ki teljesen szemeit.
- Énekeltél? - mondta Chunji vidáman.
- Chunji! Szeretlek! - emelte fel a hangját.
- Csak... Fáradt vagy... - nézett hátra L. Joe-ra, de észrevette, hogy a fiú szemeiben a teljes éberség tükröződött, amin el is csodálkozott. Lassan visszafordította fejét és nem szólt semmit. L.Joe meg Chunji szavára várt, de mivel nem kapott, békésen behunyta szemét.
Mikor fent, beértek a kis rapper szobájába, az előbb még bóbiskoló tag, Chunji nyakából kényelmesen lehuppant az ágyára. Fejét lassan felemelte, hogy felcipelôje szemeibe nézzen. Most már nem látszott tekintetén a jó lét...
- ByungHun... Rosszul érzed magad?
- F-Fáj a fejem... -suttogta a fél sötét szobában.
Chunji gyorsan hozott egy pohár vizet és tablettákat. Átadta neki és L.Joe egyenként le is nyelte.
- K-Kell még valami? - kérdezte zavartan Chunji, amiért társa előtte kezdett levetkőzni. Pulóvere cipzárját lehúzta, cipőét ledobta, kibújt a pólójából és a trikóján kezdet gondolkodni, "Levegye vagy sem? Fázni fog-e vagy sem?" Végül magán hagyta és kicsit megigazította.
- Chunji... Betakarnál? - szólt ártatlansággal, amire a legridegebb alak is felkapná a fejét. Chunji szíve meg pláne elkezdett kalapálni. Felemelte a takarót és L.Joe mellkasáig húzta. - Chunji? - hangzott újra. A szólított felemelte a fejét, s szép egyenletesen elpirult. Lélegzete elhalt, nem mert levegőt se venni, nem, hogy mozogni; L.Joe hajszálnyi távolságra volt tőle, mi kimondhatatlanul zavarba hozta. - Hajolj közelebb... - suttogta a kis rapper. Chunji maga se tudta miért, de engedelmeskedett. Nagyot nyelt, miközben kezét felcsúsztatta L.Joe karján. Érezte a fiú szívdobbanásait meleg testén belül. Egyre hevesebben vert, s a test egyre forróbbá vált. A kis rapper a szemeit sem bírta becsukni izgalmában, a másik ajkaihoz akart érni.
- Uram isten! Te nagyon lázas vagy! - kapta fel a fejét Chunji, ahogy megérezte a fiatalabból áradó hôt.
- N-N....
- Azonnal hozok borogatást! - futott ki Chunji.
- N-Ne... menj... - nyújtotta ki a kezét a rapper, de hiába. Amit annyira akart, nem tudta megkapni. Álmában volt csak ilyen közel hozzá. A láza is csak azért emelkedett ennyire az egekbe, mert égett a vágytól. Végül ismét tehetetlenül, a bánatában és a dühében az álmok világába utazott, ahol talán megálmodhatja, hogy mi lett volna, ha....
Hogy a fűtött szobákba felfussanak kiszálltak a kocsiból, L.Joe kivételével mindenki.
- Mi van vele? - nézet hátra Ricky.
- Lehet, hogy elaludt... - intett a fiatalnak Chunji. - Majd felviszem én! Menjetek előre~
Ahogy bemászott ismét a kocsiba, kint a garázs fényei elaludtak. Vak sötét lett volna, ha az a kis lámpa nem világított volna az autóban.
- Lee ByungHun!.... Hey! Ébredj - mászott Chunji a fiú fölé. Lágyan megérintette az arcát, mire a szunyókáló résnyire kinyitotta a szemeit, mintha mondaná: "Igen?" - Fáradt vagy? Felvigyelek a hátamon? - kérdezte kedvesen, mosolyogva - Szeretnéd?
A kis rapper nem válaszolt. Álmos tekintetével lassan felemelte karjait. Chunji fogta magát és kényelmesen felvette a hátára a kisebbiket:
- Meg vagy?~
L.Joe előre helyezte kezeit, összefonta, míg a lábaival megszorította Chunji derekát. 49 kg!!! Támasztotta alá ezt a tényt újra az énekes. Majd lassan előbbre haladtak: "Teljesen úgy viselkedik, mint reggel..."
- Szer....- szólalt meg hirtelen L. Joe, de nem lehetett érteni.
- Tessék? Rosszul vagy? - döntötte hátra a fejét Chunji, hogy jobban hallja a választ:
- Neeeem.. Azt mondtam; Szeretlek! - nyitotta ki teljesen szemeit.
- Énekeltél? - mondta Chunji vidáman.
- Chunji! Szeretlek! - emelte fel a hangját.
- Csak... Fáradt vagy... - nézett hátra L. Joe-ra, de észrevette, hogy a fiú szemeiben a teljes éberség tükröződött, amin el is csodálkozott. Lassan visszafordította fejét és nem szólt semmit. L.Joe meg Chunji szavára várt, de mivel nem kapott, békésen behunyta szemét.
Mikor fent, beértek a kis rapper szobájába, az előbb még bóbiskoló tag, Chunji nyakából kényelmesen lehuppant az ágyára. Fejét lassan felemelte, hogy felcipelôje szemeibe nézzen. Most már nem látszott tekintetén a jó lét...
- ByungHun... Rosszul érzed magad?
- F-Fáj a fejem... -suttogta a fél sötét szobában.
Chunji gyorsan hozott egy pohár vizet és tablettákat. Átadta neki és L.Joe egyenként le is nyelte.
- K-Kell még valami? - kérdezte zavartan Chunji, amiért társa előtte kezdett levetkőzni. Pulóvere cipzárját lehúzta, cipőét ledobta, kibújt a pólójából és a trikóján kezdet gondolkodni, "Levegye vagy sem? Fázni fog-e vagy sem?" Végül magán hagyta és kicsit megigazította.
- Chunji... Betakarnál? - szólt ártatlansággal, amire a legridegebb alak is felkapná a fejét. Chunji szíve meg pláne elkezdett kalapálni. Felemelte a takarót és L.Joe mellkasáig húzta. - Chunji? - hangzott újra. A szólított felemelte a fejét, s szép egyenletesen elpirult. Lélegzete elhalt, nem mert levegőt se venni, nem, hogy mozogni; L.Joe hajszálnyi távolságra volt tőle, mi kimondhatatlanul zavarba hozta. - Hajolj közelebb... - suttogta a kis rapper. Chunji maga se tudta miért, de engedelmeskedett. Nagyot nyelt, miközben kezét felcsúsztatta L.Joe karján. Érezte a fiú szívdobbanásait meleg testén belül. Egyre hevesebben vert, s a test egyre forróbbá vált. A kis rapper a szemeit sem bírta becsukni izgalmában, a másik ajkaihoz akart érni.
- Uram isten! Te nagyon lázas vagy! - kapta fel a fejét Chunji, ahogy megérezte a fiatalabból áradó hôt.
- N-N....
- Azonnal hozok borogatást! - futott ki Chunji.
- N-Ne... menj... - nyújtotta ki a kezét a rapper, de hiába. Amit annyira akart, nem tudta megkapni. Álmában volt csak ilyen közel hozzá. A láza is csak azért emelkedett ennyire az egekbe, mert égett a vágytól. Végül ismét tehetetlenül, a bánatában és a dühében az álmok világába utazott, ahol talán megálmodhatja, hogy mi lett volna, ha....
Ez csak a kezdett!