Majd nem egy hét telt el, hogy L. Joe újra bejött az edzésekre. Jól mentek neki a lépések - Niel még mindig bénázott. A próba végén, mielôtt beszálltak volna a kocsiba Joe megállította Chunjit.
- Jó voltál. Álmodban is táncoltál, vagy mi? - mosolygott szokásához híven az énekes. Lee Joe megölelte ôt. - Byung Hun? - emelte fel a kezét Chunji. - Muszáj? - nevetett...
- Aham. Velem alszol ma? - semmi tétovázás felôle... S ez egy kicsit nyomasztotta Chunjit.
- T-Talán... - fordította el a fejét.
Chunji úgy gondolta, hogy ebbôl nem lesz semmi baj. Vacsora után nyugodtan feküdt be Lee Joe ágyába. A rapper utána jött be, ledobta cipôit és az ágy mellett le vette a pólóját.
- Byung Hun? - nézett fel rá Chunji, aki rendesen pizsamába volt öltözve. A másik fölé támaszkodott. - Mire készülsz? - nevetett.
- Ne hátrálj! Teljesen meggyógyultam!
L. Joe átakarja venni az irányítást? Túlságosan nyomul!
- Fáradt vagy most ehhez! Látszik rajtad... - mondta nyugodtan Chunji. Kontroller akar lenni? L.Joe nem hallgatott rá és felnevetett. Nem mond le róla. Követi a mozgásban.
- Ahhh muszáj? Tényleg?
- Chunji...
- Nem lehetne amikor üres a ház? Tartok tôle, hogy meghallanak....
- Nem nagy ügy, ha megtudják, hogy szeretlek!
- A franc... - harapott ajkaiba Chunji. Csinálja, ne csinálja? Még is megcsókolta Joet.
Elengedték magukat, és a rapper rásimult a másikra. Mély lélegzet Chunji részérôl, aki még azt is lekönyvelte; hogy nincs megoldás...
L. Joe forró csókai közben az énekes nadrágján keresztûl hozzá ért a férfiasságához. Tudta, hogy merev lesz, ahogy az ôvé.
- Szeretlek, Chunji - nyögte ki Lee Joe, majd maga fölé húzta a másikat:
- Még is mit vársz tôlem?
- Tegyél magadévá.
- Ez elég nagy kérés... - hajolt le, hogy megcsókolja.
Chunji POV (seme szemszög~)
Magával ragadott az érzés, tagadni se vagyok képes már. Lassan simítom végig Joe arcát és csókolgatom a nyakát. Ez a kölyök túlságosan vak, ide-oda hajlítja a fejét, mutatja, hogy hol csókoljam. Nem mindegy neki? Gondolom ismeri a saját érzékeny pontjait, azért csinálja...
Az én kezeimet a csipôjére teszi. Kényelmesen nyomok egyet rajta, erre hangosan felnyög. Féltem, hogy meghallják ezt kint. Hátradôltem, hogy pihenjünk egy kicsit a nagy sietségbe. De ahogy ránéztem L.Joe-ra; ô a lepedôt markolta teljes erôvel. Kíváncsiságból újra megnyomtam a csipôjén azt a bizonyos részt. Erre ismét felnyögött! Ha rán esik a plafon én esküszöm, nem fogok vállalni semmit!
- Byung Hun.... halkabban!
- Chunji.... - mondta úgy, mintha lehetetlent kérnék.
- Muszáj kényesnek lenned? - kérdeztem tôle ôszintén, de ahogy visszanézet rám, tudtam, hogy nem kellett volna ezt a szót használnom.
- Én kéjes? - nevettet magában Joe.
Hihetetlen gyorsasággal a pólómhoz nyúlt és lerántotta rólam, majd a csipômre ült, míg én hátra huppantam. - Te is nagyon érzékeny vagy! - mondta és felemelte a karomat. A felsô részén végig húzta az ujját, majd közelebb hajolva az ajkaival csinálta ugyan ezt.
- Kijj Lee Joe... Nem adtam rá engedélyt!!
- Márpedig nem hagyom abba. Egyre jobban élvezed - suttogva célzott a merevedésemre. Hisz tisztán érzi, pont rajta ül! Aish! Ezt a kölyköt. Hátradöntöttem a fejem és próbáltam ellenállni a kéjnek:
- Hol lehet téged kikapcsolni?- Ezt az alkalmazást nem lehet leállítani se kitörülni! - viccelôdôtt és felguggolt. Elkezdte kigombolni a nadrágját: - Ahogy mondtad kéjes vagyok.... Reggelig is szexelhetünk!
- D-De megfognak minket hallani! - fogtam le a kezét. Erre ô cselesen az én gumis, pizsama nadrágomat rántotta le alsónadrágommal együtt. Egy kicsit felsikítottam, majd takargatni kezdtem magam. L.Joe addig levetkôzôtt sikeresen. Cseles kölyök! Az egészet eltervelte volna! Ô vett le rólam minden ruha darabot... Én már innen tényleg nem megyek sehova...
Joe a csipômre tenyerelt és ismét rám mászott. Azt hiszem most láttam elôszôr pirultan, el is fordította a fejét. Egyik ujját betette magába, amit lassan mozgatni kezdett. Könnyek buggyantak ki a szemébôl, miközben fel-felnyögött, a szája elé tette a másik kezét, hogy halkabb legyen. Pirultan néztem mit csinál magával, szinte fel is izgatott a hangja, de nem akartam így látni ôt, könnyekkel....
- Nem kell ezt csinálnod Lee ByungHun.... - ültem fel és arcához értem. Ô könnyes szemeivel rám nézett:
- A-Akarom... Szeretnélek magamba érezni... - nyögte fel - És máshogy nem lehet!!!
Szorosan a nyakamhoz bújt és én átöleltem. Gyorsan essünk túl a fájdalmon, gondoltam és egy ujjamat bedugtam az övé mellé. Felkiáltotta a nevemet, ami nagyon, nagyon, nagyon hangos volt! Nagyon! De most már nem érdekel! Csak nem nyitnak ránk. Nem hagyom abba.
- Chunji! - sóhajtotta halkabban és kivette a saját ujját. Két kézzel kapaszkodott a vállamba: - Folytasd!
De sokszor hallom mostanság ezt a szót tôle! Na de engedelmeskedek, belé dugtam második ujjamat is. Egyre jobban ölelt, mászott rám. A harmadikat is Joeba tettem, remélve, hogy nem lesz probléma, de még is; Egy hatalmas nyögésbe kezdett, de gyorsan csókra zártam a száját. te jó ég, ennyire fáj neki? Ahogy megujjaztam, és még tovább akar menni?
L. Joe addig csókolgatott, míg nem szokta meg az érzést.
- ByungHun, tényleg akarod? - beljebb toltam benne az ujjaimat, hogy értse mire gondolok. - Nem akarom, hogy fájjon.... Tényleg szeretnéd ezt??
Lee Joe bólintott. Átesni ezen nem lesz könnyû... Felé feküdtem:
- Próbálj nem kiabálással jelezni! Oké? - vettem ki az ujjaimat. Mire Ô felrántotta a fejét. - Hátamba is karmolhatsz, csak próbáld elnyomni a hangod, kérlek... - néztem rá megértôen. Majd belé hatoltam.
Én hülye elég gyors voltam. ByungHun tágra nyitotta a száját, de azonnal bezárta, tépte körmeivel a lepedôt. Kijjebb húztam gyorsan és egy hosszú csókot nyomtam a nyakára:
- Bocsánat... - suttogtam. L.Joe könnyes szemekkel a hajamba túrt:
- Mozogj nyugodtan... Teljes mértékbe élvezem - mosolyodott el.
- ByungHun?
Ez a viselkedése annyira tetszik... felizgat. Nem bán semmit...
Elkezdtem ki-bemozogni, amit L.Joe mosollyal az arcán élvezett. Lassan elengedte az ágy húzatott és a nyakamon átkarolt:
- Csinálddd... - emelte meg magát, így akaratlanul beljebb mentem benne.
Idô elteltével éreztem magamban, hogy mikor is fogok elmenni. Kegyetlenségnek tartom magamtól, ha most elélvezek, de ellent állni nem tudok. L.Joe-ba élveztem, ô meg egy orbitális nyögéssel utánam nem sokkal.
Ajtó nyitást hallottunk. Gyorsan lefordultam L.Joe-rôl, de tudtam, ha most azonnal kiveszem, szét hasad a ház, akkorát fog nyögni, ordítani. Lefektettem magam mellé és magunkra húztam a takarót. ByungHun bele bújt a párnába az élvezettôl, tisztán érezte, hogy még benne vagyok, de takaróval csak úgy tûnt, hogy alszik. Kellőképpen voltam gyors, hísz most nyitott ránk Ricky:
- Ti is halottátok ezt?
- Még is mit? - néztem rá remek színészi póker arcommal.
- Mintha nyögés lett volna...
L. Joe szóbáj mellett az egyik az enyém, a másik Changjo-é. Még is Ricky jött be, aki a maknae és a leader közt lakott.
- Menj vissza aludni!... Rám is rá fér! - erre a mondatra Lee Joe rám nézett.
- Pedig nyögés volt.... Még hozzá marha nagy... -filozofált Ricky és lassan csukta maga után az ajtót.
- Milyen alvásról beszélsz? - törte meg a csendet L.Joe, mikor biztonságosnak érezte a helyzetet.
- Most már vége... - fordultam jobban felé, hogy kicsit fájdalommentesebben vegyem ki. Erre Joe nyögve belecsapta a fejét a párnába.
- Reggelrôl volt szó... - lihegett és rezgett a teste.
- Nézz magadra, nem bírod... - öleltem át szorosan magamhoz. - Aludjunk...
- Akkor ne merj elengedni!
- Jó voltál. Álmodban is táncoltál, vagy mi? - mosolygott szokásához híven az énekes. Lee Joe megölelte ôt. - Byung Hun? - emelte fel a kezét Chunji. - Muszáj? - nevetett...
- Aham. Velem alszol ma? - semmi tétovázás felôle... S ez egy kicsit nyomasztotta Chunjit.
- T-Talán... - fordította el a fejét.
Chunji úgy gondolta, hogy ebbôl nem lesz semmi baj. Vacsora után nyugodtan feküdt be Lee Joe ágyába. A rapper utána jött be, ledobta cipôit és az ágy mellett le vette a pólóját.
- Byung Hun? - nézett fel rá Chunji, aki rendesen pizsamába volt öltözve. A másik fölé támaszkodott. - Mire készülsz? - nevetett.
- Ne hátrálj! Teljesen meggyógyultam!
L. Joe átakarja venni az irányítást? Túlságosan nyomul!
- Fáradt vagy most ehhez! Látszik rajtad... - mondta nyugodtan Chunji. Kontroller akar lenni? L.Joe nem hallgatott rá és felnevetett. Nem mond le róla. Követi a mozgásban.
- Ahhh muszáj? Tényleg?
- Chunji...
- Nem lehetne amikor üres a ház? Tartok tôle, hogy meghallanak....
- Nem nagy ügy, ha megtudják, hogy szeretlek!
- A franc... - harapott ajkaiba Chunji. Csinálja, ne csinálja? Még is megcsókolta Joet.
Elengedték magukat, és a rapper rásimult a másikra. Mély lélegzet Chunji részérôl, aki még azt is lekönyvelte; hogy nincs megoldás...
L. Joe forró csókai közben az énekes nadrágján keresztûl hozzá ért a férfiasságához. Tudta, hogy merev lesz, ahogy az ôvé.
- Szeretlek, Chunji - nyögte ki Lee Joe, majd maga fölé húzta a másikat:
- Még is mit vársz tôlem?
- Tegyél magadévá.
- Ez elég nagy kérés... - hajolt le, hogy megcsókolja.
Chunji POV (seme szemszög~)
Magával ragadott az érzés, tagadni se vagyok képes már. Lassan simítom végig Joe arcát és csókolgatom a nyakát. Ez a kölyök túlságosan vak, ide-oda hajlítja a fejét, mutatja, hogy hol csókoljam. Nem mindegy neki? Gondolom ismeri a saját érzékeny pontjait, azért csinálja...
Az én kezeimet a csipôjére teszi. Kényelmesen nyomok egyet rajta, erre hangosan felnyög. Féltem, hogy meghallják ezt kint. Hátradôltem, hogy pihenjünk egy kicsit a nagy sietségbe. De ahogy ránéztem L.Joe-ra; ô a lepedôt markolta teljes erôvel. Kíváncsiságból újra megnyomtam a csipôjén azt a bizonyos részt. Erre ismét felnyögött! Ha rán esik a plafon én esküszöm, nem fogok vállalni semmit!
- Byung Hun.... halkabban!
- Chunji.... - mondta úgy, mintha lehetetlent kérnék.
- Muszáj kényesnek lenned? - kérdeztem tôle ôszintén, de ahogy visszanézet rám, tudtam, hogy nem kellett volna ezt a szót használnom.
- Én kéjes? - nevettet magában Joe.
Hihetetlen gyorsasággal a pólómhoz nyúlt és lerántotta rólam, majd a csipômre ült, míg én hátra huppantam. - Te is nagyon érzékeny vagy! - mondta és felemelte a karomat. A felsô részén végig húzta az ujját, majd közelebb hajolva az ajkaival csinálta ugyan ezt.
- Kijj Lee Joe... Nem adtam rá engedélyt!!
- Márpedig nem hagyom abba. Egyre jobban élvezed - suttogva célzott a merevedésemre. Hisz tisztán érzi, pont rajta ül! Aish! Ezt a kölyköt. Hátradöntöttem a fejem és próbáltam ellenállni a kéjnek:
 |
| Kicsit hard? Dehogy~ |
- D-De megfognak minket hallani! - fogtam le a kezét. Erre ô cselesen az én gumis, pizsama nadrágomat rántotta le alsónadrágommal együtt. Egy kicsit felsikítottam, majd takargatni kezdtem magam. L.Joe addig levetkôzôtt sikeresen. Cseles kölyök! Az egészet eltervelte volna! Ô vett le rólam minden ruha darabot... Én már innen tényleg nem megyek sehova...
Joe a csipômre tenyerelt és ismét rám mászott. Azt hiszem most láttam elôszôr pirultan, el is fordította a fejét. Egyik ujját betette magába, amit lassan mozgatni kezdett. Könnyek buggyantak ki a szemébôl, miközben fel-felnyögött, a szája elé tette a másik kezét, hogy halkabb legyen. Pirultan néztem mit csinál magával, szinte fel is izgatott a hangja, de nem akartam így látni ôt, könnyekkel....
- Nem kell ezt csinálnod Lee ByungHun.... - ültem fel és arcához értem. Ô könnyes szemeivel rám nézett:
- A-Akarom... Szeretnélek magamba érezni... - nyögte fel - És máshogy nem lehet!!!
Szorosan a nyakamhoz bújt és én átöleltem. Gyorsan essünk túl a fájdalmon, gondoltam és egy ujjamat bedugtam az övé mellé. Felkiáltotta a nevemet, ami nagyon, nagyon, nagyon hangos volt! Nagyon! De most már nem érdekel! Csak nem nyitnak ránk. Nem hagyom abba.
- Chunji! - sóhajtotta halkabban és kivette a saját ujját. Két kézzel kapaszkodott a vállamba: - Folytasd!
De sokszor hallom mostanság ezt a szót tôle! Na de engedelmeskedek, belé dugtam második ujjamat is. Egyre jobban ölelt, mászott rám. A harmadikat is Joeba tettem, remélve, hogy nem lesz probléma, de még is; Egy hatalmas nyögésbe kezdett, de gyorsan csókra zártam a száját. te jó ég, ennyire fáj neki? Ahogy megujjaztam, és még tovább akar menni?
L. Joe addig csókolgatott, míg nem szokta meg az érzést.
- ByungHun, tényleg akarod? - beljebb toltam benne az ujjaimat, hogy értse mire gondolok. - Nem akarom, hogy fájjon.... Tényleg szeretnéd ezt??
Lee Joe bólintott. Átesni ezen nem lesz könnyû... Felé feküdtem:
- Próbálj nem kiabálással jelezni! Oké? - vettem ki az ujjaimat. Mire Ô felrántotta a fejét. - Hátamba is karmolhatsz, csak próbáld elnyomni a hangod, kérlek... - néztem rá megértôen. Majd belé hatoltam.
Én hülye elég gyors voltam. ByungHun tágra nyitotta a száját, de azonnal bezárta, tépte körmeivel a lepedôt. Kijjebb húztam gyorsan és egy hosszú csókot nyomtam a nyakára:
- Bocsánat... - suttogtam. L.Joe könnyes szemekkel a hajamba túrt:
- Mozogj nyugodtan... Teljes mértékbe élvezem - mosolyodott el.
- ByungHun?
Ez a viselkedése annyira tetszik... felizgat. Nem bán semmit...
Elkezdtem ki-bemozogni, amit L.Joe mosollyal az arcán élvezett. Lassan elengedte az ágy húzatott és a nyakamon átkarolt:
- Csinálddd... - emelte meg magát, így akaratlanul beljebb mentem benne.
Idô elteltével éreztem magamban, hogy mikor is fogok elmenni. Kegyetlenségnek tartom magamtól, ha most elélvezek, de ellent állni nem tudok. L.Joe-ba élveztem, ô meg egy orbitális nyögéssel utánam nem sokkal.
Ajtó nyitást hallottunk. Gyorsan lefordultam L.Joe-rôl, de tudtam, ha most azonnal kiveszem, szét hasad a ház, akkorát fog nyögni, ordítani. Lefektettem magam mellé és magunkra húztam a takarót. ByungHun bele bújt a párnába az élvezettôl, tisztán érezte, hogy még benne vagyok, de takaróval csak úgy tûnt, hogy alszik. Kellőképpen voltam gyors, hísz most nyitott ránk Ricky:
- Ti is halottátok ezt?
- Még is mit? - néztem rá remek színészi póker arcommal.
- Mintha nyögés lett volna...
L. Joe szóbáj mellett az egyik az enyém, a másik Changjo-é. Még is Ricky jött be, aki a maknae és a leader közt lakott.
- Menj vissza aludni!... Rám is rá fér! - erre a mondatra Lee Joe rám nézett.
- Pedig nyögés volt.... Még hozzá marha nagy... -filozofált Ricky és lassan csukta maga után az ajtót.
- Milyen alvásról beszélsz? - törte meg a csendet L.Joe, mikor biztonságosnak érezte a helyzetet.
- Most már vége... - fordultam jobban felé, hogy kicsit fájdalommentesebben vegyem ki. Erre Joe nyögve belecsapta a fejét a párnába.
- Reggelrôl volt szó... - lihegett és rezgett a teste.
- Nézz magadra, nem bírod... - öleltem át szorosan magamhoz. - Aludjunk...
- Akkor ne merj elengedni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése