Barátságos napfényben árnyéktalanul sétált Zicoya a puszta kanyargós úton. Kinyújtott karja utolsó csepp energiájában is duzzadt a remény, hogy sikerülni fog autót stoppolni, közben feltartott hüvelykujjában már nem keringett a vér. Nagyot sóhajtott épp, mikor egy fehér kocsi megállt előtte. Zico gyorsan az ablakukhoz is futott. Egy baseball sapkás férfi nézett vissza rá, aki mellett a barátnője elfoglaltan sminkelte magát a visszapillantó tükör segítségével. A vezető mutatta, üljön be, mire Zico a hátsóülésekre lelkesen be is huppant. Bemondta a városa nevét meg betűzve az utcájáét, akár egy taxi sofőrnek, s a motor már indult is.- Uhmm - próbált beszélgetésbe kezdeni a férfi, mire Zico érdeklődően figyelt.- And where are you from?
- From here...
- Ohh me too!
- Wow nice to meet you!
Ráztak kezet, majd egy nagy területű körforgónál el is kellett búcsúzniuk, mert más fele tartottak, mint Zico által megadott cím. Így hát a semmit sem birtokló Vándor folytatta reményteli útját lábbuszon. Olykor-olykor a mellette lévő egyre forgalmasabb útból próbált halászni, de kezdte megunni, hogy senki sem áll meg neki.
Kezdett erdős lenni a táj, amögött pedig pusztás. Nem tudta a választ, hogy;
- Merre tart? - szólalt le egy szekérről egy földműves. - El tudom vinni - mondta, de Zico nem is figyelt rá. Máson volt elámulva;
- Itt élnek szamarak? - simogatta káprázó szemekkel a szekeret húzó állatot, mire a következő percben már rajta is ülhetett. Egy buszmegállóhoz vitte Zicot a jószág s gazdája, majd ott hagyva őt további sok szerencsét kívánt neki.
S a kívánság valóra válása hamar el is érkezett. Egy ismeretlen autó gurult elé, elsötétített ablakkal, ami mögött egy napszemüveges férfi mosolygott rá s így szólt;
- Eltévedtél haza fele menet? Nem Taeillel laksz te?
- I-Ismerjük egymást?...
- Hé! Még csak egy fél nap se telt el az éjszakától! - tolta le szemüvegét.
- Jaa, JiHoon dongseang főnöke, a kaszinó tulajdonos!
S azzal már be is szállt a kocsiba.
- Képzeld, semmire sem emlékszek az éjjelről. Olyasféle képek vannak bennem, hogy családtalálkozón voltam, meg aztán szexuális frusztráltságom volt a nyílt csillagos égbolt alatt.
- Reméljük, nem erőszakoltál meg senkit, vagy valaki téged.
- Azt én is, JiHoonshi főnöke!
- Hívj Mino-nak - vette le a napszemüvegét. -, de csak mert bírom a burád. Jó fejnek tűnsz.
- K-Köszönöm a bókot. Én is elmondhatom ezt rólad.
A broship megszületése után megérkeztek a város szívébe. Ismerős utca képek jelentek meg mindkettőjük előtt, vagy mégsem;
- Mit szólsz, hova hoztalak?
- Hova?
- ... Arra gondoltam, te talán tudod.
- Hát nem oda, ahova kellett volna...
Így esett, hogy a két újdonsült haver eltévedt Zico kerületében. Ezért hát inkább parkolót kerestek a kocsinak, s megkezdték a "hol lakik Zico" gyalogos expedíciójukat, ami során az eszmecseréjükbe elmerülve sok mindent megtudtak egymásról;
- Ez óriási, Mino, hogy neked is már ki van szedve mind a négy bölcsességfogad! Huszonnyolc darab fog! Azta!
- Te sem vagy semmi, Zicoya, több, mint száz ezer hajszállal büszkélkedni, mint a többiek húú wow!
...Igen sok s igen bizalmas információkat.
- Ohh Ez az a háztömb! - kapta fel a fejét Zico és maga az öröm ragyogott a szemében.
A viszontlátásig elköszönt Minotól, majd kicsit koszosan, kicsit szagosan, kicsit fáradtan benyitott a lakásba.
- Szio, Zico hyung, mizújs?
- Szia, JiHoonshi... Ne gyere a közelembe! Úgy érzem, mintha folyna rólam a víz és bűzölögnék felhőkben. Annyit gyalogoltam...
- Mi történt?
- Huu valami olyan, ami után muszáj fürdeni.
Ezzel be is tört a fürdőbe, és pancsolni eredt.
- Taeilya nem volt még itthon? - kiabált ki JiHoonnak.
- Nem, de azt írta hamarosan jön.
"Még Taeil sincs itthon... Akkor tényleg csak nem rég kezdődhetett a nap. Pedig milyen sok minden történt már..." nézett maga elé nagy, bámuló szemekkel, miközben vakon dörzsölte magához a habos habrózsát. Majd a talpait kezdte masszírozni. Végül meg csak magát áztatva könyökölt a fürdőkád szélén. Élvezte a kényeztetést, amit úgy gondolt, bőven megérdemel ezek után. S erre a gondolatra az ajtó melletti polcon hagyott mobil megrezgett. Ziconak csöngettek a lehalkított állapotában, amit elfelejtett átváltani már az esti összeülés óta. Viszont észre vette most a telefon jelzését s nyüszítve kezdett nyújtózkodni az után.
Ekkor kinyílt a fürdőszobai ajtó, és Taeil lépett be rajta;
- Istenem!~
- Ohh Így nevezni... Ne hízelegj, Taeilya! - mosolygott kivillanó fehér fogakkal Zico a hazaérkezőre.
- Már megint azt az embert nem lehet elérni, aki folyton a kádban vár itthon. Minek neked telefon, hableány? Eszed ágába sincs felvenni - lépett oda, Zico elé elhúzott szájjal, de egyáltalán nem haragosan.
- Nem én tehetek erről a procedúráról! Annyi minden történt ma! Kifáradtam autóstoppolás közben. Nehéz volt koncentrálnom. Azt se tudtam, hol vagyok és egész végig valami fura érzés volt a mellhasamba. Még most is...
- Ácsi! Hogy mi közben?? - hegyezte jobban a füleit, közelebb is hajolva, mire a másik feltérdelt előtte a kádban. - Hé, Zico... Kérdeztem valamit... Mi bajod? - nézett a szemeibe zavartan és még mindig a válaszra várt, de ahelyett egy váratlan csókot kapott.
Zico esés szerűen tapadt az ajkaira. Sőt, mintha eszméletlenül, ájulva találta el volna azt. Mégsem volt olyan, mint egy bensőségektől megfosztott rongybaba, érződött benne a forró vágy, ahogy szája egésze egyszerre, lassan s aprólékosan ízlelgeti a legkisebb érintéseket is az érzékeny pontokon.
- Basszus... - sziszegte szinte könnyes szemekkel. - Mintha egy életen át erre vágytam volna... - adott hangot érzelmeinek, miközben újból az áhított ajkakhoz ért, s karjai is felemelkedtek a kád vízéből, hogy szorosan tapadjanak rá Taeil hátára.
- Hé! - férkőzött ki az ölelésből, mire hátán látszott Zico két nagy tenyerének vizes nyoma. - Ha ilyen közvetlenül kezdeményezel azt hiszem, hogy elhanyagollak. Ne okozz gondot a lelkiismeretemnek!
- Dehát tényleg elhanyagoltnak érzem magam! - szipogott föl Zico komolyan gondolva szeretethiányos szívének bánatát.
- És? - sóhajtott. - Mégis mit akarsz tőlem?
- Azt te jól tudod... - suttogta, s ezzel könnyedén tudta manipulálni Taeilt. Átruházta rá az érzéseit, minek következtében egyszerűen csak a nézésével vetkőztette le őt.
Ahogy ketten kerültek a kádba, nem szóltak semmit. A két test síri csöndben érintette meg egymást. Zico hátradőlt, fejét a kádfalára hajtotta, annak két oldalán pedig Taeil tenyerei támaszkodtak meg, miközben be volt térdelve az alatta elfeküdt fiú lába közé.
- Taeily--
- Pssszt!... - érintette meg mutatóujjával Zico alsó ajkát, majd halkan kérte, hogy csukja be szemeit, hadd csókolhassa meg mindent megelőzőleg. Ebből adódóan az ajkaira hajolt, és egy szelíd érintés után kicsit erőszakosan dugta át a nyelvét, mire Zico megugrott és mélyebbeket próbált lélegezni, miközben tisztán érezte, hogy szája belsejének sötét medreit Taeil milyen gyilkos lassúsággal nyalja végig nyelvének sétáltatása közben. Az idősebbik egyre szorosabban és élesebben tapadt a száj széleire, mire Zico tehetetlensége és nyitottsága az erőszakkal szemben kihatott mindkettőjük erekciójára, mire Taeil elégedetten csapta hátra a fejét;
- Ez jól esett!... Rég csináltam - lélegzet fel mélyen, majd Zico fülcimpájához hajolt, miközben ujjai a mellbimbókat keresték fel egy táncra. - Nem szexeltünk mi már egyszer itt, a kádban? Valamire emlékszem.
- Csak együtt fürödtünk... Bár azt a múltkori röpke pillanatot még annak sem lehet nevezni! - durcáskodott.
- Mit szólnál valami újdonsághoz most?
- M-Mire gondolsz?
- Hmmm csak úgy kedvem támadt úgy mond foglalkozni a testeddel. Ülj csak fel ide a kádszélére - mutatott a csempés fal irányába lévő széles szabad helyre, amire Zico fel is ült, és kicsit görcsölt, amiért volt sejtése, hogy mit is szeretne párja. - Figyelj és tanulj! - mondta Taeil, és az izmos combok közé férkőzve lejjebb hajolt, hogy szájába vegye Zico nemes szervét. Nem volt nehéz dolga, a fiúnak már úgy-ahogy kemény volt, így hagyta magának egészen bevenni. Fejét mozgatva kis híján eszméletlenné tette Zicot, akinek alakot felvett apró felhőcskék hagyták el szája belsejét egyre zaklatottabb lélegzetekkel. Érezni s élvezni akart, mire felhajtotta fejét s behunyt szemekkel hagyta a gyönyört nyújtó bizsergést végig áradni a testén. Kezei remegni kezdtek s bele akartak kapaszkodni Taeil hajkoronájába, de mire oda nyúltak volna, az idősebbik föltérdelt. Abba hagyta.
- Taeil... Mit csinálsz? - nézett le pillái alól. - Miért kellett abba hagynod, hm?... Gonosz! Ennyire jó vagy benne... Nem is akarok belegondolni, hogy miért! Csupán az akaszt ki, hogy csak is most jutottunk odáig, hogy én ebbôl kaphassak - vágott durcás arcot.
- Mellettem leszel még egy darabig, nem igaz? Akkor meg miért sütném el az összes lehetôségem - emelkedett fel Zico arcához, s két tenyere közé fogta azt. - Túl könnyen indulsz be... Most is úgy nézel ki, mint aki hamarosan elhalálozik, ha nem tud elélvezni.
- Épp... Épp ez az! - kapta vastag karjai közé Taeil derekát, s szorosan magához húzta az általa imádott testet. - Nem lehetsz ennyire gonosz velem! - érintette meg az előtte álló ajkakat, majd remegve csókolta meg azt. - Ha tudod, hogy mire vágyok, miért nem adod meg?
- Zico!... Hiba bolhából elefántot csinálnod!
- Ha most nem teszed belém, én esküszöm, lecseréllek egy vibrátorra!
- Lehet, hogy egy érzékeny pasira hatnak az ilyen "fenyegető" szavak, de rám nem - zárta le az ügyet, s kiszállt a kádból, mondván ennyi bőven elég volt mindkettőjüknek. Zico viszont utána kapott, s kérlelve végig húzta kezét Taeil karján:
- Adj még!
- Ne légy telhetetlen! - förmedt rá. - Különben is, JiHoon nem itthon van?
- Amm eeeh!? De! Tényleg! JiHoonshi itthon van!
- Jókor mondod... - köszörülte meg a torkát, majd gyorsan visszaöltözve kiment a fürdôbôl. - Vettem egy sárgadinnyét, ez most két kilós. De ha ezt is eltüntetitek JiHoonnal megint pillanatok alatt, mindkettőtöket kilógatom az ablakon. Huh? Hol van ő?
- Itthon! Itthon! Mikor fürdeni mentem még az ágyban volt!
- Nem, nincs itt - kiabált vissza alaposan körbenézve, mire egy cédulát talált a bejárati ajtón...
"Visszamentem a kaszinóba. Újra megnyitják. El akartam köszönni, de nem mertem zavarni. Ha tudtam volna, hogy köztetek ez a helyzet, nem zavartam volna, soha..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése