80 BTS Kamaszútra, avagy a libidótöbblet

A dorm felé vezetô úton haladva V próbálta az előtte járó JungKook tempóját felvenni a folyóson, de léptei önmagát is meglepô módon szétdűlőben voltak.
- Mi a gond, Hyung? Szokatlanul csöndben vagy... - nézett hátra a Maknae, s megállt, hogy V beérhesse ôt:
- Nem tudom... - válaszolt sóhajtva, s lehajtotta fejét. - Furán érzem magam.
- Hogy érted?
V hezitált. Teste elnehezedett, s ott helyben, a folyosó közepén védtelenül összehúzódva leguggolt berogyott térdein. Kezeit ökölbe szorította, s egyiküket a szájához emelte, amire finoman ráharapott, miközben egy kóbor izzadság cseppecske csordult le a nyakán, s nyüszítés szerû hang hallatszódott ki torkán, ajkai pedig remegve feleltek:
- Megállás nélkül Hobin fantáziálok és emiatt... - lehelt meleget maga elé, majd hirtelenjében felszegte fejét az előtte álló fiúra. - Össze kéne szednem magam, igaz?
JungKook nem igazán értette társa helyzetét, de válaszául bólintott.
- Akkor... Akkor megpróbálok másra gondolni! - erőltette meg magát szemmel láthatóan. - Például, mi lenne ha mi is tudnánk fotoszintetizálni? - meresztette ki szemeit természeti kincsekben gazdag erdőt látva maga elôtt. - Vajon akkor mi is zöldek lennénk? - gondolta komolyan kérdését s válaszra várva nézett ismét JungKookra, aki hátrálni kezdett:
- Bocsáss meg nekem Hyung, de már nem vagyok képes követni téged.
- Huh?... De hisz nem is megyek sehova. Itt guggolok.

A nap folyamán, mikor V már úgy vélte, feje kellőképpen ki van szellőztetve, s nem gyötrik már fura módon éhes gondolatok, sietett, hogy elújságolja ezt az örömhírét JungKooknak, akibe hamar bele is botlott a dorm közepén szó szerint.
- ...Akkor ezt azt jelenti, hogy most már nem érzed magad rosszul?
- Nem, - nézett rosszallóan V. - eddig sem éreztem magam rosszul, sôt, dehogy éreztem magam rosszul, csak furán, hiszen olyanokra gondoltam, mint például... Uhh a macska rúgja meg! - ütött ki a pír két kis orcáján. - Visszatért!
- Uhhh - rázta a fejét JungKook együtt érzést színlelve, de igazából gőze se volt, mi folyik társa elméjében.
- Tudod, lehet hogy azért vagyok ilyen, mert ennek az appnak az összes képét Hobival s magammal képzelem el - harapott ajkaira, s megnyitotta a "Kamaszútra" nevû alkalmazást. - Nézd ezt például, vagy ezt, meg ezt - nyomta közvetlen JungKook szeme elé a kijelzőt oly hirtelen, hogy szegénynek nem volt ideje megmenteni magát a különbözőknél különbözőbb szexpózok látványától. - Ééés itt van! Ez! Ezt én... én... ki akarom próbálni!
- Hyung!
- Igen?
- Ne ossz meg ilyeneket velem! Egyáltalán miért osztasz meg ilyeneket velem? Ne ossz meg ilyeneket senkivel se!... Bírj magaddal!...
- De hát... Épp ez az.... Nem tudok bírni magammal - halkult le suttogásra hangja, s szemei enyhén könnybe lábadtak. - Mikor jön haza Hobi?
- Mindjárt. Mondjuk, addig fel hívhatod, ha az segí---
- Nem. Az nem működne. Az csak még jobban tönkretenne - rázta fejét, majd telefonjára visszapillantva felcsillant a szeme. - Én... eldöntöttem!
- Huh? Mit? - kérdezett rá a Maknae, de V felelet helyett önmagát kezdte ismételni, s örömtáncot lejtett; vidáman nevetgélő mosollyal körbe ugrálta a fiatalabbikat, aki viszont csak kétségbeesetten próbálta megértetni magát, hogy: - De-de még mindig le vagyok maradva! Most minek örülsz? -ennek a tudásnak hiánya miatt a fiúban egyre jobban lángra kapott a kíváncsiság fáklyája, míg Vben már a bolondság tüze égett, s ekkor egy együttes zaj szűrődött föl a garázsból. V pedig meghallva szerelme hangját, rohanni kezdett annak forrása irányába, természetesen JungKookkal a nyomában, mivel ô meg már úgy érezte muszáj követnie hyungját, különben valami fontosról fog lemaradni. Lábát szedve trappolt hát V nyomában, elhaladva kis köszönésekkel Jin, Jimin s RapMon közt, majd Suga mellett elsuhanva köszönés helyett (hirtelen előszedett vakmerőséggel) rácsapott a fenekére. A rapper eltátott szájjal fordult sarkon, de JungKook már nem volt a láthatáron, sietős ügye volt most V hyungja figyelése. Majdhogy nem kilehelte a lelkét mire oda ért hozzájuk s egy porfelhős fékezés után fennhangon így szólt:
- Várjatok! Várjatok! Nem akarok lemaradni! Ne tegyetek még semmit, mert a tenyerem... a tenyerem az imént valami olyan dolgot élt át, amit muszáj feljegyeznem a telefonomba! Uramisten, hogyan is írjam!? Uramisten! - görcsölt belül s kapkodva vette elô telefonját.
- Ohh igen, a telefon! - vette elô V is a sajátját, a Maknae pedig mire véglegesen kifújta magát, már tette is el:
- Na most már figyelek! - mosolygott szélesen a felpörgésétől, csak úgy, mint J-Hope az értetlenségtől:
- Mi folyik itt, srácok? Mégis mi van veletek?
- Hoseokshii! - szólt V határozottan. - Ezt akarom!
- N-Ne úgy mond, mintha egy proli helyen rendelnél! - véleményezte a követelést a Maknae homlokához csapva.
- M-Mi ez?
- Hoseok hyung, te meg ne kérdezz rá! - vágta földhöz magát a hyungjaiba vetett hitével együtt.
- De hisz ez csak egy mosógép amin két alak van és... Oh!! - tette szája elé kezeit, majd V szemeibe nézett kissé zavartan. - E-Ezt akarod? - kérdezett vissza, mire párja fürgén bólintgatott. - És... Szabad megkérdeznem, hogy ehez JungKooknak mi köze?
- JungKook? Nem. JungKook nem kell! JungKook!
- I-Igen?
- Te nem!
- Tessék?...
- Te nem jöhetsz! - helyesbítette magát V, mire JungKook riadtan emelte fel a kezeit, hogy ugyan neki esze ágában sincs!

Pár pillantás és hol az egyik, hol a másik vonszolta jobban a hozzátartózóját, míg magukra nem zárták a mosókonyha ajtaját, kettesben egymásnak maradva. Ajkaik intenzíven kezdtek piroslani a kibontakozásuk gyümölcseként, miközben Hoseok legszívesebben mindenét oda adta volna, de idegen volt számára a hely...
- Biztos, hogy itt akarod?
- Igen - mondta V gondolkodás nélkül, s még pár megvalósulni kívánkozó csók elcsattanása után neki dőlt a mosógépnek, amiben a kimosott ruhák elfelejtődve feküdtek egymáson.
- Mi van, ha valaki ránk nyit, mert esetleg mosni akar, gondolok itt Jin hyungra...
- Hmm... Ne zavarjon!
- És mi lesz akkor ha túl kényelmetlen lesz?
- Hmm... Nem lesz az.
- És ha mégis? Mi lesz, ha görcsbe áll valamid?
- Hobi, gyere ide - csüccsent föl a mosógép tetejére, s ujjával a leges legközelebb csalogatta szólítottját, majd előrébb csúszva a fülébe suttogott: - Te csak is egy valamimnek az állásával törődj!
- Talán a füleidével? - harapott azokra gyengéden, mire V elhúzta fejét. Úgy érezte, muszáj lesz lábaival magához húznia párját, hogy megértesse a helyzetét... Lábfejeit összekulcsolta hát, majd komoly tekintettel nézett föl az elôtte lévô szempárba, amik enyhe ámulatba estek V méretének érzetétôl. - Azta... Nem hiszem el... Neked...
- Azt hittem elég észrevehetô...
- Khöm... Igen. Igen, az, csak nem tudtam hinni a szememnek, mikor megláttam, hogy ekkora merevedéssel vársz haza.
- Az a helyzet, hogy már napok nem bírok magammal, ezért kérlek... semmiképp se fogd vissza magad az elkövetkezô percekben - suttogta, s ajkait puhán nyomta szerelméjéhez. - Bármi is történjen, nem állhatsz le!
- Ha ilyenekkel beszéled tele a fejemet, akkor ha akarnék se tudnék - mosolygott rá, s odaadó gyengédséget nyújtott lágy csókjával, s utána még eggyel, még eggyel s még egy ízletes csókkal édesítette be napjuknak e részét a körülöttük lévô amúgy is finom illatú légtérben, mely nem éppen volt friss levegő áramlatokban gazdag, így Hoseok tehermentesítette is magát, lehúzva pólóját.
- Ohhh Hobi - nézett végig szerelme testén a mosókonyha éles fényében. - Igaz, amit Jin hyung mondott nekem?
- Hát ez attól függ, mit mondott - mondta szelíden mosolyogva s homlokát kedvesen elôre döntötte, viszont V egybôl lehajtott fejjel felelt;
- Azt mondta, hogy mostanság nem viselkedsz jól.
- Huh?
- Nem eszed meg a főztjét. Ott hagyod. Pedig finom... - bólintott föl. - Miért? Miért akarsz koplalni?
- Nem, nem koplalok - nézett el. - Csak igyekszem minél gyorsabban ott hagyni az asztalt, nehogy Jin hyung rajtam is gyakorolja a fa viccei hatását - mosolygott játékosan, mire V ráütött a fejére szigorú tekintettel.
- Tegnap letöltöttem egy appot. Nagyon sokáig kerestem, úgyhogy biztosan jó. Majd megmutatom, és akkor használd inkább azt...
- TaeHyung...
- Most nézd meg, mennyire körbe tudlak érni! - karolta át akadékoskodó hangon. - Azt hiszem, ezért most muszáj lesz megenned engem.
- Felfalhatlak? - vigyorodott el Hoseok, mire V kitartott az elôbb mondott álláspontja mellett, így higgadtan, bár összeszorított ajkakkal figyelte pillái alól, miként oldják ki övének csatját, s veszik szájba az ágaskodásban el nem fáradó szervét. Az egyre jobban belé mászó tudat, hogy most épp párja langyos száj nedve olvadozik a kényeztetésre vágyott érzékenységén, elrészegítette ôt, s hátradobta fejét, amint Hoseok azonnal a szokásos tempójára kapcsolt. Az élvezetet előidéző fiú szabadnak érezve a terepet igényesen munkálkodott kedve szerint, míg V csak eltátott szájjal a plafont pásztázta egyre könnyesedő szemekkel. Leheletnyi lihegésein kívül semmilyen más hangot nem hallatott, egészen addig, míg párja el nem kezdte belső combját cirógatni, s vele együtt egyre több s több érzékeny pontot bevonni az orális játszmába, ami Vben libidótöbbletet idézett elô, s kínlódásában jelzés szerűen felcsuklott, de hangüzenete kézbesítetlenül maradt, akár hányszor is próbálta elküldeni. Magára maradt a tűréshatárán, s lábai kapálódzni kezdtek, mire egy hosszas nyöszörgés közben sarkával véletlenül benyomott egy gombot s a mosógép elindult. Ezzel sikeredett Hoseokot kibillentenie túlfokozott szorgosságából:
- Héj! Héj! Nem lesz baj, hogy a tiszta ruhákat újra mossa?... - nézett be a mosógép ablakán, majd a rajta ülô, rázkódó kedvesének kivörösödött arcára. - Meg... ahogy mozog, hogy is mondjam... nem fura... vagy zavarbaejtô rajta ülni?...
- Huh? Hja, igen a Kamaszútra app valami olyasmit is említett, hogy a mosógép olyan, mint egy nagy vibrátor...
- Eh! Miket olvasol te? Miért nézel egyáltalán ilyeneket!? Hogy jut az eszedbe?...
- Ki szerettem volna próbálni.
- Huh?
- Tudni akarom, hogy mennyire jó. Ha nagyon, akkor ide fogjuk bezárni Sugáékat.
- Hogy mi?...
- Csak gondoltam, hogy elôbb a saját bőrömön tapasztalom meg, mert... akarom. Nagyon - kapaszkodott meg Hoseok vállaiba, s merész szemeivel elvarázsolta ôt.
- Hjaj te - sóhajtott az áldozat, s teste súlyosan elnehezedett, miközben önkívületi állapotban csípőén feszengő nadrágjába nyúlt, s tenyerét felizgult férfiasságára simította, majd önkontroll nélkül rámarkolt. Őszinte testi reakciója s a vele együtt keletkezett gondolatai miatt ízig-vérig megborzongott, hogy mennyire, de mennyire bele akarja tenni Vbe... Erre hirtelen a fiatalabbik egy vad csókkal húzta vissza a valóságba, ami igen meglepte őt.
- Mire vársz? - kérdezte belenyögve a csókba, s lerántotta Hoseok nadrágját. - Gyorsan! Ne kímélj! - követelte, s megragadta párja kezét, hogy kezdjen bele végre, csinálja, tágítsa ki hátul, különben itt fognak elpusztulni.
Hoseok kicsit megszeppent lépett közelebb, s ajkaiba harapott, ahogy szerveik összedörzsölődtek, s hátul pedig benyomta ujjait V melegségébe, s ügyesen körözgetett benne elég ráérôsen, ami viszont bántotta V csőrét. Elégedetlenkedni kezdett a haladás tempójával;
- Gyorsan... Most mindenre nyitott vagyok.
- Ne játssz a tűzzel!... Túlságosan felizgatsz! - támadta meg a nyakát, s míg kegyetlenül ajkai közé szívta a bôrt, sikamlós ujjait váltásra bocsátotta, mire V kéjesen felszisszent összeszorított fogakkal, amiért oly sok inger érte egyszerre. Jelenlegi helyzetében tartania kellett volna magát, hogy ne olyan hirtelen csússzanak belé, de hát... Ebben a szajhás mivoltjában az se számított szerény számára, hogy az elkövetkezőkben mégis mennyire vésődik idegei közé párja szerve... Neki most minden fokozat egyet ért fel a megváltással. S ebben az örömet nyújtó helyzetben V hátra dőlt, akár egy gazdagságát élvezô ficsúr, s teljes elméjével felemelkedett a felhôk közé, míg Hoseok virgoncka énje foggal ragadta meg párja pólóját, s pajkosan végig nyalt az általa feltárt, elnyúlt fehér mellkason, majd csintalanul játszott s élvezkedett rajta.
- Ahh atyaég! - dörzsölte izzadság cseppekkel díszített arcát V nyakához. - Istenem... Még a hangszálaid is úgy remegnek, mint ahogy alul a tested - mosolyodott el pajzánul. Látszott rajta, hogy élvezi, s még a mosógép zakatolása is sziporkáztatta a kedvét. Felindultságában muszáj volt vadul belemarkolnia V fenekébe, s elhallgatni párja felerôsôdôtt nyögéseit, amitôl még keményebbé vált;
- Mond, nem vagyok túl mélyen?
- Nem! Ahhh Még... Még... Ahh - hajtogatta V elvakult elmével, hisz nem érezte, hogy Hoseok mérete mégis milyen messzi belsőségeknél töri magának az utat.
Viszont a felgyorsult vibráció következtében az eddig megállás nélkül munkálkodott fiú felhagyott a mozgással, s a mosógép erejére bízta magukat, aminek folytonosságában V szédülni kezdett, s Hoseok izmokkal domborodó hátára próbálta tapasztani izzadt tenyereit. Próbált megkapaszkodni, ahogy egyre csak bele zuhantak az ôket körül vett csöndbe, amiben szerelmes lélegzeteiket a mosógép zakatolása elnyomta, de ahogy egy váratlan pillanatban elhallgatott a gép, úgy hallgattak el ôk is nyomban utána.
Vt mintha álmából verték volna föl, felegyenesedett s mélyen Hoseok szemeibe nézett:
- Most mi történt?
- Gondolom vége.
- De még be van kapcsolva...
- Akkor öblít - felelte, mire V elszomorodva kibiggyesztette az ajkát. - Mi ez a pofa? - mosolygott Hoseok. - Nem tudtál elélvezni, mert folyamatosan rezgett... Ejha! Könnycseppek vannak az arcodon?
- Ühüm, mert annyira jól esik most, hogy az már meghat!
Hoseok megborzongott angyalkája szavaitól, s szíve hevesebben kezdett el dobogni, mint az eddig elmúlt percek bármelyikében. Ez a jóleső érzés elolvasztotta ôt, mire meleg keze V hátát kezdte simogatni. Fel, s le. Igazán szerelemesen.
- Amúgy TaeHyung... Amit Sugával kapcsolatban mondtál, nem fog menni. Nem kéne. Suga hyungon nem működne az, ami Jiminen. Ô csak kellemetlennek érezné az egész helyzetet, és menekülni kényszerülne még jobban...
- Induljon már el újból! Hé, te mosógép! Mossá', ne öblítsé'!
- Hallottad, amit mondtam?...
- A-a.