81 BTS Lift eltérítés

JungKookkal együtt egy boldog kis, hûséges mosoly járt-kelt épp egy nem túl nagy fanmeeting ideje eljötte elôtt.
- JungKookshi, levinnéd ezeket a kocsihoz? - kért segítséget a stáb egyike, mire a szólított azonnal átvette a feléje tartott három-négy nagy darab dobozt, s már vitte is a lift felé. Nem tudott kilátni felettük, csak a lába alatti földet nézte, úgy is lépte át ügyesen a megérkezett lift küszöbét, majd mire elhangzott a csilingelés fürgén beljebb is haladt.
- Hé! Vigyázz!
JungKook felismerni vélte a hangot, de az oly meglepetésként érte, hogy inkább biztosra menne, s megpróbálkozott kinézni a dobozok oldalánál, de az pedig túlságosan nehézkes volt számára, csak oldalra tudott nézni, mire a liftben utazó csapattársa fogta magát, s oda lépett a szeme elé:
- Hallod, majdnem elütöttél.
- Suga hyung - hökkent hátra JungKook. Nem akart hinni se a szemének, se a fülének. Azzal a hyungjával zárta ôt négy fal közé a lift, akit még látni sem szokott, ha nem hajkurássza az esélyt rá éjjel-nappal. Most meg a véletlenség egy kabinba hozta össze ôket. Boldog lehet. Boldog lehetne. Boldog lehetett volna, de nem volt rá képes. Valahogy nem szándékozott kicsapongani örömében. Belsôje inkább szorongani kezdett... "Huh!? Mi ez az érzés? Miért nem vagyok képes mozdulni sem? Túl hirtelen jött a kettesben lét? Ez így nem lesz jó! V-Valaki segítsen! V hyung! Jimin!... Akarom mondani, Jimin hyung! Segítsetek!"
- Segítek, okay?
- He?
- Add ide a dobozokat.
- Hja! Hja! Hjaaa... - húzta fel szája szélét JungKook egy izzadságcsepp lecsordulásával, amiért próbálta menteni magát a kínos helyzetébôl, ami csupán csak fokozódni tudott.
Suga a dobozok alá nyúlt, mire a legszelídebb szándék nélkül érintette meg, majd húzta végig társa ujjain sajátjait átvéve a dobozokat. Nem is jutott el egyikük tudatáig sem, hogy ebbe a kis érintésbe mennyire s milyen ostoba okkal képesek beleremegni mindketten. JungKook amint feleszmélt, lendületesen vissza akart venni párat a dobozokból, de ahogy nyúlt feléjük, Suga hirtelen oldalra fordult, s szokatlan, zavart, szégyenlôs szemekkel nézett társára, aki emiatt tehetetlenül lefagyott.
- Amm Tod'... - szólalt meg a mozdulatlan fiút méregetve. - Tegnap, mikor haza jöttünk, te voltál az, aki... amm...
- Nem - vágta rá pánikszerűen összezárt lábakkal.
- Hja, jó... Mert azt hittem.
- Hát nem tudom, mirôl beszélsz - hadarta, s nézett el nagy ívben kerülve Suga szempárjait.
Majd csilingelt a lift, jelezve a megérkezést, s Suga egyensúlyozva szállt ki a dobozokkal, majd furcsállva a csöndet, melyet csak az ô léptei csipkéztek ki, csodálkozva visszanézett JungKookra:
- Te nem jössz?
- Én még... - köszörülte meg a torkát a lift kabin sarkába hátrálva. - Én még megyek... egyet! - zárult be közöttük a lift ajtó eltakarva egymás végleges látványát, mire JungKook tragikusan térdre borult. - ÁÁÁÁ! A hülye fejemet! - tépett hajába, munkát hagyva majd a fodrászoknak. - Így leégetni magam!!! Hogy lehettem ilyen gyáva!? Oke, az ember képes magából kihozni a legjobbat, ÉS - nyomatékosította - a legrosszabbat is, de ezek miért naponta váltakoznak!? - esett hátra, fenekére huppanva, s kétségbeesetten bámulta azt a tenyerét most, amelyiket egy nappal ezelôtt még fülig érô mosollyal dédelgetett szemeivel. - Tegnap csak hirtelen felindulásból voltam képes olyan vakmerően cselekedni? Miért minden olyan egyszeri, ha az ember szerelmes? - döntötte fejét a lift falának szomorkásan összehúzva magát. Fel akart szívódni. - A kiszabott durva életbe! Ha legalább naponta szorulna belém kellőképpen a merészség, az az ártatlan pimaszság, mint ami van Tae--
- Oh! Kit vársz? Engem? - nyílt a lift ajtó, s az említett álmélkodva nézett JungKookra.
- V hyung! Miért nem tudtál hamarabb jönni? Annyian vagytok mindig... Most meg senki nem jött!
- Milyen pózban vagy? - piszkálgatta meg a lábával nem is figyelve az előbb mondottakra. - Milyen rituálé ez?
- Passzív önmarcangolás felsőfokon - biggyesztette ki az ajkait választ adva. - De látom, te el vagy.
- P-Persze! Hísz meséltem... tegnap kétszer is olyan orgazmusom volt, mintha nem is lennék ember! - suttogta, mire JungKook nagyot sóhajtva fölállott:
- Nyugi, nem kell ennyiszer bevallanod, mindenki tudja.
- Mit?
- Mindkettôt.
Szögezték le, mire JungKook feszegetni kezdte vérzô sebeit, s azokból fájó sóhajtásokkal kísért szóáradatok csordultak ki:
- Jajj Hyung, igazán át adhatnál valamit abból a merész jellemedből.
- Mi?
- Úgy mond tanulni akarok. Felnőttebbé válni. Talpraesettebb lenni. Többet megtudni erről-arról, hogy miképp kell hozzá állni ilyen meg olyan szituációkhoz. Érted. ...Nem érted?
- Amm de ez fáj? Vagyis mirôl is beszélünk?
- Tudod! Tegnap is, csak úgy ámultam, ahogy félrehívtad J-Hope hyungot... Ezért is mondom, hogy te kellően merész vagy.
- Hogy mi vagyok?
- Merész.
- Az az, aki sokat eszik?...
- Nem, az legfeljebb a falánk.
- Hja, lehet, hogy az vagyok...
- De--
- Hm? - nézett a Maknaera kicsit másvilági szemekkel, amik mintha azt sugallnák, jelenleg nincs jelen ebben a tér-idő síkban.
- Hagyjuk... - csapta le magához kezeit a kétségekkel küzdô fiatal, készülve is a terep elhagyására, mire pár bő perc múlva Hyungja újra megszólalt:
- Tudod, hogy ki falánkabb? Jin hyung!
A Maknae, aki feladta a próbálkozást a Vvel való értelmes eszmecsere ügyében, csak még jobban lenehezítette a szemhéjait, s azok alul nézett csapattársára, aki még mindig falánkságnak gondolja a merészséget. Viszont ahogy újból elhangzott feje gondolkodó kamrájának visszhangjában hyungja hirtelen mondott mondata, megcsillant lelkének tükre.
- Igazad van!!! Hisz Jin hyung Jiminnel van! Ő még nálad is durvább! Hát persze! Faggassuk ki Jin hyungot! - csapta egymáshoz tenyerét.
S egy árvácska pillanatban a nap vége felé vadászként csaptak le Jin hyungra, aki épp csak ki akart jönni a fürdőszobából, de V megakadályozta, az ajtó küszöbén egyensúlyozva:
- Szóval Jin hyung, mennyit eszel egy nap?
- Eh? Milyen kérdés ez?... - pislogott megilletődve, nem is értve a fiatalabbikat s az ô hirtelenségét.
- Hyung, Hyung, Hyung! - hívta odébb Vt a Maknae kicsit szégyellve magát, s míg összesúgtak egyet s mást Jin gondolkodóan eldöntötte fejét ôket méregelve, majd határozottan szólott hozzájuk:
- Hé, srácok, tudjátok, hogyan lehet két ilyen magának való és ugyan akkor szeretni való fiatalt 24 óráig elgondolkoztatni? - mosolygott gondoskodóan.
- Hogyan?
- Holnap ilyenkor megmondom!

Másnap a két fiú amint egyedül találták Jin hyungjukat, már álltak is oda elé, a válaszért a tegnap feltett kérdésre, legalábbis maga Jin ezt hitte.
- Beszélhetnék, Hyung? - kezdte most JungKook, véletlenül se engedve szóhoz jutni Vt.
- Valami fontos? - hökkent meg az idôsebb a két élesen rámeredő szempártól. Kicsit zavarban volt.
- Elég bizalmas lenne.
- Igen! Te milyen szinten vagy már falánk?
- V hyung!! Mondtam, hogy ne hülyülj!
- Mi? Ki? Én? Hát nem te mondtad, hogy ki akarod faggatni Jin hyungot a falánkságáról?
- Huh!? - remegett meg Jin. Tán viccet akarnak ûzni belôle(?), futott át rajta a gondolat, s nem tett kedvére. Furcsállta a két fiú érthetetlen viselkedését, olyan kezelhetetlennek látta, majd eszébe jutott titkos fegyverének bevetése:
- Hé! Srácok. Tudjátok, hogy hívják azt, aki az órákat javítja?
- Órás - felet JungKook sebtében.
- És hogy hívják azt, aki a réteket javítja?
- ...
- Rétes.
- Jaj Hyung! - szorította össze szemeit a Maknae, mire V:
- S mondcsak, sokszor eszel rétest?
- Aiish Taehyung! Komolyan! Inkább menj J-Hope hyunghoz!
- Igenis! - tisztelgett a fiú csupa szívvel, s elszelelt.
JungKook a keletkezett csöndben kifújta magát, miközben feje belsejében az eddigi nyugtalansága egészen a tegnapi liftes incidenstől kezdve már a tűréshatárait feszegette, s nem tudott tenni ellene. Jin átérezte ezt. Aggódóan állt a ténnyel szemben, hogy a JungKookból áradó kétségekbe gyûlt esôfelhôk az ô lelkére is ránehezednek. Ezt azonnal orvosolni akarta.
- Mondok pár jókedvre derítô viccet, jó? - kezdte szelíden a Maknae dédelgetését, s letessékelte ôt az asztalhoz megsimogatva feje búbját. - Mi az: fán van, zöld és brekeg?
- Nem tudom.
- Mókus, zöld kabátban idegen nyelvet tanul - mondta, s tenyereit összecsapva nevetni kezdett saját poénján, ahogy szokott. Viszont amiért JungKook nem igazán reagált, összeszedte magát, s újból próbálkozott. - És melyik a legboldogabb állat név? Azt tudod-e?
- Amelyik nem szerelmes?
- Nem. A júhé!... Mégis mirôl beszélsz te?... - értetlenkedett, hisz JungKook arcán egy gyenge mosoly sem virult ki, pedig a legjobb gyógyszer a humor.
Erre a semmibôl előpattant a  nagy hanggal bíró házi oroszlánmajmuk kicsit jobban felpörögve s feltöltődve, mint ahogy el lett küldve:
- Itt van! - adta tudtára JungKooknak, hogy sikeresen előteremtette J-Hope teljes egészét, s magánál tartotta ôt kéz a kézben.
- Nem mondtam, hogy hozd ide!
- Nem azt mondtad, hogy "Menj J-Hope hyungért"?
- "hoz", "Hyunghoz" - emelte fel hangját a Maknae ingerlékenységében, nem bírva a strapát s felállva arcához kapott, mire Jin sürgős vészhelyzetet riadoztatott önmagának: felpattant hátra borítva székét s nagy ölelésbe fűzte a kisebbet. Szükséges volt. Muszáj volt. Az elveszett fiatal meglepôdött, s mégis szorosan fogta magához az elôtte lévô kart. Úgy érezte, hogy belekapaszkodhat, szeretetet kaphat, lenyugodhat.
- Hyung... Bocsánat a viselkedésem miatt.
- Semmi baj, semmi, de mégis mi bánt ennyire? - kérdezte a fülébe suttogva, miközben V s J-Hope némán hátrált odébb, de a csöndbe süllyedt asztalnál maradva s csak ugyan kíváncsian várva JungKook válaszát, de ô nem szólt. Hezitált, mire egy nagy sóhajt hagyott el, s beledörzsölte orcáját az ôt tartó karba, Jin viszont erre elengedte ôt. A szemébe akart nézni: - Mi a baj?
- Arról... Arról nyolcvan soros verset is lehetne írni - háborgott magában, s helyet foglalt, mire V villámcsapás szerû gyorsasággal szerzett papírt s tollat szomorkás pajtásának, remélve, hogy ettôl jobb kedvet teremt neki, mire J-Hope is segíteni akart: előszedte a fanoktól kapott tegnapról bespájzolt eleségét, egy sárkánygyümölcsöt, s ketté vágva tálalta azt az asztalon hagyva, miközben JungKook már elmélyült a körmölésbe, hogy versbe foglalja bánatát, hogy oda börtönözze be megnevezhetetlen nyűgösségét, s ezzel összeszedje magát, de...
- N-Nem megy... - nyomta homlokát az asztalhoz.
- Akkor... Kérd meg Sugát, hogy segítsen!
- Hyung!... Azt nem tehettem.
- Mert?...
- Ahh... Mert ô a bajom alanya.
Jin elhallgatott, ahogy az elhangzott válasz értelmet öltött benne, s azonnal próbálta is tettetni, hogy nem is sejtette volna, hogy bármi kapcsolat is van JungKook s Suga közt. Észrevétlenül igyekezett elkerülni a szemkontaktusokat, mire JungKook sokadjára engedte sóhajtásait süket fülekre találni, de most az egyszer magyarázatot is volt hajlandó nyújtani:
- Tudjátok, van olyan szókép, hogy "elszabadult a pokol", de mikor mondhatjuk már azt, hogy "elszabadult a mennyország"? Olyan nincs?... Nem létezhet?...
- Ühüm érdekes, de Hobi! - bólogatott V, míg megszólította a mellettük pakolgató rappert. - Eltûnt - mutatott üres tányérjára teli szájjal. - Másik?
- Nincsen másik...
- S Másik fele?
- Kérdezd Jin hyungot.
- Jin hyung, megetted!?
- É-Én hibám, hogy csak ennyi volt belôle??
- A gyümölcs mellett kaptam még valami ilyesmit is - tett eléjük egy színes üveget, mire JungKook már nyúlt is érte (ha már a gyümölcsből nem zamatolhatott), s ügyesen kinyitva beleszagolt a nyílásánál, majd kicsit fintorogva visszataszította azt az asztalra oly hirtelen lendülettel, hogy fel is sikerült borítania azt.
- Oii! Hahaha vízesés!
- Nem, Jin hyung, ez nem víz...