I. YuA's chocolate lips

YuA POV

- KyungMok... Miért csokis a szád? - hajolt arcom elé Allen, míg DoKa hyung az ajkaimat nézegette.
- Azt hiszed válaszol? - nevetett Robin hyung a hátuk mögött és Maxnek oda suttogott valamit.
Az egész csokis dolog csokival kezdődött és velem, akit Robin hyung nagyképűnek tart, amiért a BoM tagja voltam JiSu hyunggal ezelőtt, de én egyáltalán nem vagyok öntelt. Rosszul ismer.
Még csak egy hete zártak össze minket a dormba. Hiába találkoztunk sokszor a lemezkiadónál, én még mindig bátortalan vagyok a többiekkel. Megszoktam a BoMmal, hogy csak négyen vagyunk. Most túl sokan lettünk, és mindenki idősebb nálam. Kilenc tag közül én vagyok a maknae... Csak akkor tudom az igazi énemet adni, ha JiSu hyung velem van. Mellékesen vele is alszok. Eredetileg még Allen volt velünk harmadiknak, mert úgy van, hogy egy kis szoba három embernek, de ô annyira összemelegedett Maxszel, hogy az egyik szobát most négyen osszák meg. Amiért senki nem akart velem aludni közülük, ezért kettesbe maradtam JiSu hyunggal.
Vele, akibe már regés-rég szerelmes vagyok. Mindig figyeltem őt, és annyiszor kezdtem rá gondolni, hogy észre vettem, szerelmes vagyok. Az évek során sok mindenre megtanított. Szeretem őt, a meleg mosolyával és a formás testével együtt.
S mivel csak kettesben voltunk éjjelente, ennek hatására... Bevallottam, hogy szeretem őt... De olyan hivatalosan tettem vallomást, hogy nem vett komolyan; "Eljött az idő, hogy kimondjam, szeretlek!" - ezt mondtam, mire ô kinevetett. Két nap múlva viszont vettem a bátorságom és megcsókoltam, amire már nem tudott mit mondani. Aztán meg csak úgy mosolygott, ahogy szokott, mintha semmi nem történt volna...

- JiSu hyung, JiSu hyung, mit csinálsz? - álltam mellé, miközben a tűzhelynél kavargatott valamit.
- Házi csokis likőrt - válaszolta, hangsúlyozva a "csokis"t. JiSu hyung nagyon édes szájú. A csokolodádé van rá leginkább hatással, legyen az gyümölcsös vagy keserű, mindegyikért odáig van.
- Ez szeszes?
- Mi ez a hülye kérdés? - jött be Robin hyung. - Nem tudod, hogy mik a likőrök?
- Ugye hyung, én is kapok - szaladt be DoKa hyung és karom alá bukva nézett kis kutya szemekkel az ital készítőére, aki boldogan bólintott.
- Szabad alkoholt innunk? És csokit ennünk? - sétáltak be a többiek is.
- Ha mindenki kap egy kicsit, akkor nem lehet gond.
- Sanghyunnie, ha annyira aggódsz, én megiszom a te részedet is - karolta át Jean Paul hyung QLt, aki feltette az előző kérdéseket, amiken én is elgondolkodtam.
Mivel annyian lettünk a konyhába, hamar kitúrtak JiSu hyung mellől.
Ilyenkor nem tudom, mit kéne tennem. Tényleg sokan vagyunk. JiSu hyung, a leaderünk mindenkivel törődik és mindenki szereti is ôt. Van, mikor Max csak úgy oda ugrik hozzá, és azt mondja "Szeretlek", de persze nem úgy, ahogy én mondom Hyungnak. Muszáj valahogy a többiekkel lennem, hogy JiSu hyung közelébe tudjak maradni.
- JiSu hyung, hogy kedveltethetném meg magam a többiekkel? Hogyan, ha még te sem kedvelsz?
- Ki mondta, hogy nem kedvellek?

- Jól van, akkor nem szeretsz. Kicsit sem akarod felfogni, hogy szerelmes vagyok beléd... - ültem törökülésbe az ágyamon, miközben JiSu hyung átnézte azoknak a csokiknak a csomagolásait, amiket felhasznált a likőr készítéséhez. Amelyik papírba talált még kockákat, azokat egy kis tányérba tette, feltördelve. - Hahó Hyung, hozzád beszélek. Nem mintha másnak szoktam volna... - néztem le. JiSu hyung sóhajtott egy nagyot és számhoz nyomott egyet a csokikockákból, mire én bekaptam azt, majdnem ujjaival együtt. - S hol a csokis likőröd?
- Annak hűlnie kell a fagyasztóban, legalább egy napot.
- Ha kész lesz, berúgok tőle, szerelmi bánat miatt - guggoltam fel hozzá. Arcára emeltem két kezem, és közeledni akartam, hogy megcsókoljam őt, de nem mertem. Mélyen a szemeibe néztem és egyre szomorúbbá váltam. Fokozatosan görbültek le szájam szélei, mire már nem is figyeltem rá. Hirtelen JiSu hyung átkarolt és magához húzva, vállára nehezedett a fejem.
- Ha megmondom, hogyan barátkozz össze a többiekkel, megteszed?
- I-Igen...
- Nem egy határozott "igen" volt...
- Csak mert rólad fantáziálok most, nem a többieken - mondtam és ahogy JiSu hyung elengedett, a szívemhez tettem a kezem, amiért kibírhatatlanul dobogott.
Leült mellém és még szorosabban magához ölelt. Hirtelen olyan boldog lettem, hogy lefagytam és tehetetlenségem miatt kezdtem el szomorú lenni.
Majd JiSu hyung lassan elkezdett beszélni a tagok hobbijairól. Szeretné, hogy megismerjem mindegyik tagot, ezért figyeltem azokra, amiket mondott.

Természetesen boldoggá szeretném tenni őt, ezért elhatároztam, hogy mindegyik taggal összebarátkozok.
- DoKa hyung, olyan mozgékony vagy - hajoltam fölé, miközben a homlokát törölgette a táncterem padlóján fekve. Magától bejön néha ide, és táncol más-más zenékre. Tehetséges és aktív, hozzánk képest nagyon alacsony, lehet ezért is dolgozik szorgalmasan, hogy valamiben kiemelkedjen. Tisztelem őt.
- YuAshii, mit keresel itt? Gyakorolsz?
- Csak jöttem csodálni téged - ültem le mellé és megveregettem vállait.
DoKa hyung sokat beszél hozzám a kocsiban, a váróteremben és itthon is, ezért gondoltam, hogy vele kezdhetném.
- Csodálni? Engem? - nevetett zavarában - Vicces mankanenk van.
Majd elkezdtünk beszélgetni, hogy mennyire fontosak az izmos karok és rossz érzés neki alacsonynak lenni, meg még olyan sok minden szóba jött, hogy megállás nélkül beszélt ô is és én is.
- YuAshii, jól gondoltam, te tényleg jó arc vagy - mondta és felém nyújtotta az öklét. Annyira boldog voltam, hogy öklös helyet, átöleltem DoKa hyungot.

Ki felé menet beültünk a lemezkiadó kávézójába, ahol Allen és Max is pihent. DoKa hyung bátran leült hozzájuk. Nekem se szabad másképp tennem. Ez egy remek esély egyszerre kettővel is összebarátkozni.
- Ki hozz nekem egy sütit? - pislogott mosolyogva Allen Maxre, aki vette a célzást és már állt is fel.
- Hogy lettetek ilyen jóba amúgy? - kérdeztem.
- Már régebbről találkoztunk párszor.
- Így már érthetőbb az a hirtelen szobaváltás - mondta DoKa hyung.
- Ohhh igaz is. KyungMok, ugye nem haragszol, amiért kettesben hagytalak JiSu hyunggal?
- N-Nem, nem, dehogy is! - nevettem a pirulás szélén.
- Hála... Azt hittem mérges vagy rám. Tudod, muszáj valakinek figyelnie Maxre, mert egy eszetlen gyerek tudd lenni, még ha idősebb is nálam, ô egy kölyök.
- Tényleg, valamelyik reggelen, a te fogkeféddel mosta meg a fogait - kezdett el nevetni DoKa hyung és én is, ahogy belegondoltam a szituációba.
- Hát ô ilyen - kacagott Allen is, mire Max visszatért és durcásan letette a süteményt, kérdezve, hogy min nevetünk.
- Egyáltalán nem rajtad - intettem elkomolyodva és DoKa hyung nevetve a térdemre csapott.
- Max, szeretnéd, hogy visszamenjek KyungMok szobájába? - fogta meg Allen a társa kezét.
- Felőlem... - nézett el pirulva. - Te jöttél át hozzám. Visszamehetsz. Hallottam, hogy JiSu hyung most úgy is tele van csokival. S biztos jobb, ha KyungMok hangját hallgatod a miénk helyett. Neki úgy is szép hangja van.
- Huh? - pirultam el. Ez egy bók volt?
- Nyugi, Max. Csak vicceltem. Amúgy KyungMok, tényleg csodálatos hangod van. Én nagyon szerettem a BoMt, vagyis szeretem a számaitokat.
- K-Köszönöm... - süllyesztettem le a fejem zavaromban.
- Nehogy már elpirulj! Mit fogsz csinálni a rajongóid előtt? - nevetett Allen.
- A BoM közben nem szoktál hozzá a dicséretekhez?
- Nem mondhatni...
- Szeretnéd, hogy mondjak pár stratégiát? - hajolt közelebb Allen. - Ha tőlem tanulsz, ígérem sok rajongód lesz.
- Ne higgy neki! - szólt Max mosolyogva rám. - Hozzám viszont mindig fordulhatsz.
- Hé! KyungMok nem a te rajongód lesz, hanem az enyém!
- Aki többet tud szerezni, az győz, így egyeztünk meg.
Ami engem illet, már JiSu hyung rajongója vagyok, de nem muszáj említenem. Most már Allen és Max is fog velem foglalkozni, ami szórakoztatónak ígérkezik. Biztos jól ki fogunk jönni.

Este halkan bementem a szobánkba és nesztelenül felmásztam JiSu hyungra, aki hason fekve telefonozott az ágyán.
- YuA! Mi történt? Hogy-hogy kint voltál?
- Barátkoztam - válaszoltam, majd mosolyogva ráfeküdtem. - DoKa hyung, Allen és Max nagyon szórakoztatóak.
- Boldog vagyok, hogy ezt hallom tőled.
- Tényleg? Boldog vagy?
- Ühüm. Te is?
- Én nagyon! - karoltam át, ahol értem. - Tudtad, hyung, hogy a rajongód vagyok? Szeretlek!
Szokása szerint nem szólalt meg, csak kinyomta a telefonját és az asztalra tette, majd aludni készült, és én is ô rajta.

Másnap Jay hyungot kaptam el. Ô igazán csöndes, benne van egy olyan fajta nyugodtság, ami nagyon kellemes érzést kelt az emberben.
- Jay hyung, neked ki a barátod?
- Itt a bandában? - kérdezte, mire én bólintottam. - Úgy hiszem mindenki. JiSu és Jean Paul nem nevez hyungnak, de a többiek igen. Szóval báty vagyok. Minden csapattárs testvér és barát.
- É-Én is? - mutattam szerényen magamra.
- A csapattársam vagy, a dongsaengem és a barátom.
- K-Köszönöm, Jay hyung!
Olyan mint egy anyuka.

Hamar megtaláltam QLt is, aki épp telefonon beszélt Jean Paul hyunggal, aki szokás szerint nem talált haza.
- Várj meg ott Sungwan, elmegyek érted. Ha egy tapodtat is elmozdulsz, nem kapsz vacsorát - mondta, s zsebre tette a mobilt.
- Segíthetek valamit? - állítottam meg QLt.
- Ohh az jól jönne, mert Sungwan miatt én is elvesztem a tájékozódási képességem - mondta sóhajtva és már mentünk is Jean Paul hyungért.
Miközben mentünk utcáról utcára, megemlítettem, hogy kinézetre ô a legfiatalabb.
- Hjaj ne is mond. Sungwan mindig Dongsaengshiinek hív. Vagy a Sanghyunt becézgeti összevissza: Sangya meg Hyunnie.
Ezek normális és aranyos becenevek, még is zavarja?... Igaz is, ô a rideg. A kinézete ellenére nagyon felnőttes és a trágár beszéd sem áll távol tőle. Nagyon éles tud lenni a nyelve. Fegyelmez minket rendesen, ha akar. Észre vettem, hogy szereti, mikor igazat adnak neki.
- Sanghyunshii, igazad volt! Muszáj letöltenem egy GPSt! - találtuk meg Jean Paul hyungot, aki rögtön QL nyakába dőlt, majd rám nézett: - KyungMok mit keres itt?
- Téged... - válaszolt fuldokolva QL, Jean Paul hyung ölelésétől.
- Hja, hát ilyen segítő kész a BoM maknaeja? - nevetett. - Robin szerint nagyon egoista vagy, akkor hogyhogy eljöttél értem, Sanghyunshiival?
- Megkérdezte, hogy segíthet-e valamiben én meg magammal hoztam. Meleg ez a nyár, hadd szenvedjen ô is itt kint.
- Már keresed a társaságot magányos farkas?
- Nem vagyok magányos farkas, sem egoista....
- Akkor mi vagy?
- A BoM maknaeja sem vagyok már, mert a BTL maknaeja vagyok - mondtam kicsit határozottabban.
- Azt mondod? - mosolygott rám hyung, és megpöckölte az orrom. - Igazából nem hiszem el, amit Robin terjeszt rólad - nevetett. - Csak hecceltelek.
- Sungwan... - rázta a fejét QL. - Ne légy ilyen YuAval. A végén elpityereg itt. Tudod, milyen.
- Én nem is vagyok sírós! - néztem QLre.
- Ááá neem. Csoda, hogy nem sírsz, hogy eddig csak négyen dolgoztatok együtt, most meg hirtelen kilencen kell, plusz te vagy a maknae.
- QL... - néztem rá meglepve és közelebb lépve átöleltem ôt. - Te megértesz engem!
- Igaz - mosolygott Jean Paul hyung. - De én vagyok a legédesebb tag. Még a maknae se tudd felül múlni engem~ De persze, megengedem, hogy a barátom legyél, KyungMokshii - ölelt át mindkettőnket.
- S még, hogy én vagyok egoista...
- Itt leszek összenyomva - köhögött QL. - De ha ti barátok lesztek, akkor velem mi lesz?
- Akkor te is barát leszel. Jay hyung is mondta, hogy a csapattársak testvérek és barátok...
- Hmmm milyen igaza van, Jaynek.

Haza érve mindent elmeséltem JiSu hyungnak.
- Tudtam én, hogy Jay lesz a csapat anya, azzal a szép arcával.
- JiSu hyung!
- Igen? Mi az?
Hülye hyung. Ilyeneket mondani előttem... Mikor fogadja el, hogy szerelmes vagyok belé? Ideje lenne... Mindennap mondom neki, hogy szeretem, ha nem hússzor, akkor egyszer sem.
- Amúgy kérsz csokis likőrt? Amíg Jean Paulékkal voltál, iszogattunk a fiúkkal.
- Persze, adjál nekem is!
- Ennyi maradt - nyúlt háta mögé és átadta nekem a hideg üveget. Megfagyott tőle a kezem, ezért gyorsan letettem az éjjeli asztalra, és a takaróm alá bedugtam az ujjaimat. JiSu hyung csak mosolygott rajtam.
- Ha majd működnek az ujjaim, megkóstolom.
- Miért nem kérsz meg, hogy öntsek neked? - állt fel az ágya széléről és teletöltötte a kispoharat.
- Mit csinálsz? - kérdeztem, miközben közelebb hajolt hozzám. Szájamhoz tette a poharat és megdöntve azt, itatni kezdett, majd ami kicsit melléfolyt, az ajkaimon azt az ujjával törülte le. - Te most szó szerint le akarsz itatni? - néztem rá mosolyogva.
- Ettől nem lehet berúgni. Ha sokat innál belőle, csak megfájdulna a hasad.
- I-Igazad van. Már most fáj... Túl sűrűre csináltad.
- S-Sajnálom... - tette le a poharat.
- Ne hogy már elhidd, hogy szar! - álltam fel hozzá. - Csak vicceltem. Nem fáj a hasam. Hogy ilyen tömény csoki, az csak jó - nyúltam a hideg üveghez és összezárt ajkaimra öntettem. - Lenyalod? - pislogtam rá.
- Merész!
- Nem. Csokis - mutattam a számra. - Ne gondolkozz, csak csináld - léptem egyre közelebb. - Kérlek, JiSu hyung. Szeretlek.
Behunytam a szemeim és vártam, hogy megérintsen engem. Lábujjhegyre állt, én meg lejjebb hajoltam. A likőr lassan folyt le, miközben lestem, hogy mi lesz. Már kezdtem azt hinni, hogy ostobán várakozok, de ekkor JiSu hyung lassan felnyalt az államnál. Teljesen megremegett a testem. Csukott szemekkel tisztogatta az arcom a csokis alkoholtól. Nem tudtam megmondani, hogy ô élvezi-e vagy sem, de én nagyon is.
- Csókolj meg! Nem bírom - kaptam vállaihoz, de nem engedte magát, hogy közelebb húzzam. - A-Akkor sem bírom - emeltebb feljebb a hangom szenvedve a vágytól és karján lecsúsztattam kezem, hogy megragadjam csuklóját, majd leültem az ágyamra. A lendülettől lábaim közé térdelt és alsó ajkamon ízlelte meg az ô csokis likőrének az ízét. A testem, pont, ahogy vártam, minden érintésére bizsergett.
- Szeretlek - mondtam ismét, várva, hogy ô is mondjon valamit, de ez csak egy csalfa reményként élt bennem. - Miért nem csókolsz meg? Miért nem szeretsz?
Nem szólt semmit. Nyelvével ment át vagy háromszor az ajkaimon, de megcsókolni nem volt képes. Én meg nem akartam erőszakos lenni. Mindennél jobban azt az ízt kívántam érezni most ami összekeveredett a likőr és az ô ajkainak aromájával, de nem szeretném őt megijeszteni vagy valami ilyesmi, így nem tettem semmit, az égvilágon semmit. Csak játszottam az eszméimmel; A szája olyan csokis lehet már, mint az enyém. A szíve olyan gyorsan doboghat, mint az enyém. Gondolatról gondolatra kezdett bennem feltüzelni a vad vágy, és arra a rossz dologra akart rávenni, hogy teperjem le JiSu hyungot. De ekkor váratlanul abba maradt minden, és hyung leszállt az ágyamról.
- Senki sem mondta, hogy nem szeretlek - mondta, de nem tudom, hogy mire is gondolhatott pontosan.