30 BTS: Harminc telefonhívás

Kora reggel a leader harmadszorra is bekiabált Jiminék szobájába, rendkívüli dühvel, de akkor sem érkezett semmi válasz.
- JungKook, menj be hozzájuk!
- Jin hyung azt mondta, nem nézhetek pornót!
A két tag, akik nem adtak társaiknak életjelet, bent az ágyukban, csak ugyan ruha nélkül feküdtek, a tizennyolcas részt már órákkal ezelőtt befejezve. De miért, ha Jin megbeszélte Jiminel, hogy nem lehet, le kell állni? Jimin egyik fülén be, a másikon ki. Az időtájt, mikor az éjjeli fények az égtetejéről akartak betörni a szobába, ahol Jin már félálomban feküdt párja karjaiban, addig Jimin helyzete csak nem akart enyhülni. Végül kialakult a mindennapi felállás; Jimin szerelmére erőszakolta magát.
- Jimin... Te egyáltalán nem fogtad fel, amit mondtam.
- Bocsánat! - tette össze kezeit, felguggolva az ágyon.
- NamJoon már harmadszorra szól nekünk... - feküdt kócosan, kikészülve SeokJin. Arcán látszott mondandója; "Soha többé ilyet." - Sz-szeretnél valamit, SeokJ--- - tüsszentett szájhoz tett kézzel.
- Látod! Megfáztál! Ennyit a maknae-line okos döntéseiről.
- Mit akarsz? Olyan szépen belehelted a szobát, hogy jó idő lett.
Erre a kijelentésre még a nappaliban ácsorgók is tisztán hallották a nagy koppanást, ahogy Jimin leesett az ágyról, amiért a Hercegnő dühösen oda csapott neki.
- Mi történt!?
- Semmi, semmi, anya! Ezek szokásos dolgok itt - nevetett TaeHyung édesanyjának, a bejárati ajtónál támaszkodva. Mellette Hoseok izgulta halálra magát, nehogy rossz dolgok hangozzanak ki Jiminéktôl. Váratlanul érte őket a szülő látogatásra.
- Mindenesetre, vigyázz rá, kérlek - folytatta a beszélgetés az anyuka és magához hívta V kishúgát a lépcsőházból.
- És mikor is jössz érte?...
- Látod, ha legalább felvetted volna, legalább egyszer a telefonod a harminc hívásomból, most mindent tudnál.
- De szerintem bedöglött.... - vette elő a mobilját és átadta édesanyjának.
- Hoseok, drágám, akkor te add meg a számod, és téged foglak hívni, ha jövök a lányomért - oldotta meg az anyuka a fellépő problémát, majd elköszönt.

- Vendégünk van, fiúk, úgy hogy azonnal kapjátok össze magatokat - sopánkodott századszorra a leader, Jimin ajtajára hajtva a fejét. - Legalább Jin hyung, legalább te ne okozz csalódást - a kérésére a kilincs megmozdult, majd Jimin lépet ki szobájából, meztelen felső testtel ugyan, de tiszta farmer nadrágban.
- Jint most ne szekáljuk... Azt hiszem elege lett... De milyen vendégün---- - tüsszögött kezébe, felszipogva.
- V édesanyja.
- Nem, már elment - jött be Hoseok, majd TaeHyung is, akit az ô húga követett félénken.
- És ô ki? - nézett a tinédzser éveiben lévő kislányra, majd megjegyezte: - Kisebb nálam - mosolyodott el.
A kishúg azonban nem is figyelt Jiminre.
- Éhes vagyok.
- Ohh Hol van Jin hyung? Csináljon valami finom reggelit. Hugi, olyan szakácsunk van itthon, hogy ámulni fogsz!
Jimin V szavaira nehezen mosolyogva rázta fejét:
- Jin most... Nincsen ideális állapotában.
- Vadállat - suttogta RapMon és be akart nyitni a Hercegnôhôz, de a háló tulajdonosa határozottan megakadályozta ebben.
Végül Jimin segítséget kérve a többiektől állított össze valami ennivalót, amibôl Jinnek is vitt, de a Hercegnô csak leszidta őt, hogy ágyban nem lehet enni és hagyja békén. Így Jimin a nappaliban lévő társasághoz csatlakozott.
- JungKook, menj arrébb! - szólt a maknaera, aki beljebb ment a kanapén, Jimin meg elterült, a fiú ölébe hajtva a fejét.
- Mi van Jin hyunggal?
- "Mindenki hagyjon békén" idő. Úgy kikerget a szobából...
- De most legalább nem vagy vele, így nyugalma van.
- Ez kedves volt - csípte meg JungKook arcát bosszúsan. Hirtelen J-Hope hajolt be közéjük és elhívta őket biliárdozni V húgával.
De mikor a lány megunta a játékot, bátyát kezdte keresni, teljesen egyedül, mivel a három fiú beleélte magát a biliárdozásba.
- Nem, nem, nem, ide ne menj be - állította meg RapMon V húgát, aki Jimin szobájába akart benyitni. - Megmutatom neked, hol van TaeHyung - nevetett zavarában, izzadva.


V POV

A neten nézegettem telefonokat magamnak, mire a húgom bejött hozzám.
- Furcsák vagytok. Hányan is vagytok?
- Heten. Hogy-hogy nem tudod?
- Három oppával játszottam, te itt vagy, egy meg őriz egy szobát, amiben a maradék két tag lehet hogy!!!!! - pirult el motyogása közben, de először nem tudtam miért, aztán leesett.
- Nem! Nem, dehogy! Jin hyung és Suga hyung külön vannak.
- Nem kell hazudni... Te is csinálod Hoseok oppával.
- Miről beszélsz? - pislogtam rá.
- A bátyám vagy, ismerlek - pislogott vissza rám. - Tudom, hogy szerelmesek vagytok.
- Ahaaaa - nyújtottam az "a" hangot, majd nagyot nyeltem elgondolkodva. - De Hoseok nem tudhatja meg, hogy tudod, jó?
- És apunak elmondhatom?
- Miért mondanád el apunak?...
- Hát te is tudod, hogy apu nem szereti a boys love mangáimat, nem is enged venni. Talán ha megtudná, hogy Hoseok oppával viszonyod van, akkor máshogy állna a homoszexuálisakhoz - hadarta el a tervét, amit lehet, hogy már azóta tervez mióta Hoseokot meglátta mellettem.
- Szóval mindent csak azért tennél, mert Fujoshi vagy? - kérdeztem biztosra, mire ô hevesen bólogatott. - Neeem is tudom. Én inkább nem tudatnám apuval.
- De BL mangákat akarok.
- Szeretnél - javítottam ki. - Majd, ha lesz pénzed veszel magadnak.
- Bátyám, alkudjunk meg - nyújtotta kezét felém. - Ölelkezzetek Hoseok oppával, a szemem előtt, és akkor nem mondok semmit apunak.
- Először is ez nem alku, hanem zsarolás. Másodszor, ezt mi... Nem vállaljuk be... - pirultam el egy kicsit, amiért Hoseokra gondoltam. Ágyban már féléve vagy még annál is több ideje nem voltunk. Ha ölelkezünk, akkor annyira előjön a perverz hajlama, hogy mindig a szájába akarja venni azt... Na de ilyeneket pláne nem akarok a saját húgomnak mutatni. Még egy csók is nehezen férne bele a keretbe. - Mit szólnál helyette, ha én vennék neked ilyen tizennyolcas mangákat?
- Nem. Élôben még is csak jobb, mint rajzon - mondta határozottan.
- Figyelj---
- Kíváncsi vagyok Hoseok oppára! - kezdett el hirtelen előttem ugrálni, s mintha a szemei csillogtak volna.
Ha nem a szobában vagyunk, akkor J-Hope csak is a teraszon képes valamit is csinálni velem, legalább is itthon, a dormba. Ha húgi az üvegajtó mögül nézne minket, láthatná a kispadot és azt, hogy miket csinál Hoseok. Álljunk csak meg! Hogy jutott ez eszembe? Miért kezdtem el azon gondolkodni, hogy a húgom előtt ölelkezzek?
- Figyelj, szerintem ez nem tenne jót egyikünknek sem.
- Akkor elmondhatom Hoseok oppának, hogy tudom a kapcsolatotokat?
- Nem! Inkább megteszem!
Hoseok szeret abban a hitben élni, hogy nem tudja senki a viszonyunkat. S ezt nem akarom pont én tönkre tenni, s az se lenne jó, ha a saját húgom vágná haza a balhét. Plusz, nem annyira nagyon nagy dolog, ha a húgom lát egy aprócska csókot tőlünk. Remélem. Persze Hoseok nem tudhat erről az "alku"ról. Gondoltam és kezet ráztam az örömében kuncogó húgommal. Gyorsan elmondtam a teraszos tervem, amit el is fogadt. Kimentünk a szobámból és Hoseokhoz vezetett engem, majd letelepedett a terasz ajtó mellé, onnan várt és figyelt engem.
S innentől kezdtem kicsit kényelmetlenül érezni magam. Hoseok élvezi a biliárdozást, még nyerésre is áll... Nem vagyok képes megzavarni...
Ott álltam egy helyben, a háta mögött nem messze, tehetetlenül... Éreztem, hogy a húgom rosszallóan figyel engem. Mit tehetnék?
- Huh? V, szeretnél játszani? - fordult meg J-Hope mosolyogva rám.
- N-Nem megy nekem a billiárd...
- V hyung, valami baj van? - nézet rám JungKook, aki mellett Jimin a billiárd golyókat tette át az egyik helyről a másikra, amíg a társai nem figyeltek.
Olyan kínosnak éreztem a dolgot, amiért megzavartam őket játék közben... Csak azt kívántam, hogy váljak levegővé és ne rám, hanem Jimin csalására figyeljenek.
- V, mi a baj? - lépet közelebb hozzám J-Hope. Én nagy lélegzettel ránézetem, de semmit nem tudtam felelni. It mondanék?
Bárcsak eltűnne ez az alku a húgommal együtt! De nem teljesült ez a kívánságom sem.
Észre se vettem hirtelenjében, de Hoseok kézen fogva vezetett a teraszunkra. A kipárnázott padra huppantam, majd ô is helyett foglalt mellettem.
- TaeHyung, történt valami? - kérdezte halkan.
- Én csak... - néztem el az ellenkező irányba. Húgom most biztos figyel minket. Mit tehetnék?... Gondoltam, és óvatosan Hoseokhoz bújtam.
- TaeHyung? - suttogta nevemet és lassan átölelt. A fejét a vállamra hajtotta, mire puha ajkai a fülemhez értek.
Szótlan voltam, sőt hangtalan. Némán nehezedtem rá, míg le nem döntöttem ôt hirtelen, pedig nem is állt szándékomban... Lehet, hogy ô húzott maga után...
- B-Bocsi...
- Semmi... - felelt és csak nem engedett el karjai közül. Helyette, a kényelemért, lejjebb csúsztatta ujjait a hátamon.
- J-Hooope, már huszonkilencezer csörög a nyamvadt telód, miért nem jöttél vissz--- - tüsszentett Jimin megtalálva minket a teraszon, majd ahogy végig mért rajtunk, fôleg J-Hope kezein, hogy mégis hol vannak hozzám szorítva, kuncogva takarta el a saját szemeit: - B-Bocsi, nem tudtam, hogy épp kielégítés zajlik.
- N-Nem azt csináljuk! - engedett el, és mindketten felültünk. A földet kezdtem bámulni, mint aki nincs is itt, közben J-Hope a ruháit megigazítva állt Jimin elé, akinek a kezében ismét megszólalt a telefon.
- Ezt kapd ki, harminc---- - tüsszentetett ismét és szipogva nyomta J-Hope kezébe a mobilt, aki fogatta ugyan annak a számnak a harmincadik hívását:
- Hello, itt--
- Csalódtam, Hoseok, drágám. Te sem vagy más, mint a fiam. Harmincadik hívásomra veszed csak fel...
- Elné--
- Készítsd elő a lányomat.
- Ige--
- TaeHyungot is küld le.
- Ren--
- Vettem nektek fagylaltot.
- Nyami!