29 BTS: Első éjszaka

Jimin szobájába az összes ablak nyitva volt. Az esti hideg levegő áramlott be rajtuk keresztül, hogy ellepje a hálót, mindaddig, amíg Jin nem jött és be nem zárta mindegyiket.
- Mégis mi a bajod, édes?
- Neeeem tudom... - fetrengett az ágyán Jimin teljesen betakarózva.
Jin gyorsan átöltözött és belebújt az egyre ritkábban használt pizsamájába.

- Le akartad hűteni magad?... - kérdezte, miközben felmászott az ágyra és fejét Jimin mellkasára döntötte, miközben takarójuk alá húzódott. - Már megint meztelen vagy... S jéghideg!! Meg fogsz fázni.
- Te jöttél későn...
- Ha meg nem jöttem volna, nyitva hagytad volna az ablakokat!?
- Miért nem jöttél volna?...
Jimin kérdésére SeokJin elgondolkodva bólintott, hogy igaz; az ô feltételezése volt rossz irányú.
- Jin, bújj hozzám!... - hangzott az utasítás és az idősebbik készségesen kezdett simulni, míg meg nem érezte párja keménységét.
- Te fel vagy izgulva!? - emelte fel tekintetét Jiminre, aki vörös pírbe öltözött arcát fordította el:
- Veled... Bárhol, bármikor...
- De Jimin... Te most... Nagyon - tette szája elé a kezét, ahogy combjával még jobban hozzáért.
- Nem tudom, mi van velem - jelentette ki Jimin szomorúan és két karját szeméhez emelte. - Még hideg zuhanyt is vettem. A testem kívül, mint a jég, de belül még mindig tűz forróságot érzek.
- Jimin...
- Jin, valami baj van velem? Valami baj van a testemmel?
- Hagy gondolkozzak!... Mikor a faültetős fesztiválon voltunk, akkor is nagyon be voltál indulva. Itthon is többször le akartál teperni vagy sikerült is. Még a kanapén is kikötöttem veled!
- S-Sajnálom...
- A tested valami folyamat sodródásába keveredett...
- Növés? Serdülés? Vagy milyen folyamatra gondolsz?
- Nem tudom. Nem vagyok orvos.
- Nem akarok orvoshoz menni! - támaszkodott fel ijedten, mire a takarója lecsúszott derekáig.
- Nem, nem kell orvoshoz menned. Együtt megoldjuk!... Annyit kell tennünk, hogy leállunk.
- Hogy mi!!??...
- N-Nem úgy értettem, bocsi!
- H-Halálra rémisztesz, SeokJin!... - tette szívére kezét.
- Bocsi... Úgy értettem csak, hogy leállunk azzal, hogy annyit kényeztetjük egymást. Ne adagoljuk túl... S ha nem sikerül ehhez tartanod magad, akkor követjük Hoseokék példáját.

- Hoseokot? Én szerencsétlenkedek, te meg gondoskodsz rólam? Ez... Nem is hangzik rosszul.

- Nem erről beszélek... Hanem hogy külön szobában alszunk.

- Nem bírnám ki! - vágta rá Jimin határozottan.

- Túl elvagyunk egymással. Erről beszéltem JungKookkal is, hogy nem vesszük figyelembe a többieket. Ô például rosszul érzi magát a sok tizennyolcas dolgok körül. Plusz kezdi úgy érezni, hogy kiszorítjuk a bandából. Ezért is foglak téged elküldeni vele játszani!
- Mégis miféle játékra?
- E-Ettől a pillanattól kezdve szokj le a perverz gondolkodásról!... Éjszakánként is, mert a szeretkezések számát vészesen le kell csökkenteni. Felejtsd el, hogy mindennap meggyőzöl! Rendes hyungként fogok példát mutatni a dongsaengeimnek~
- Már megint ez a hyungos téma...
- Hm?
- Hát... Csak... A többiek hyungnak hívnak és annak is tekintenek, de második sorban szorosan ott van nekik, hogy te az én szerelmem vagy...
- És?...
- Cs-Csak elgondolkodtam, hogy zavar-e téged ez... Hisz nekem nem a második sorban van, hanem a legelsőben, hogy te az enyém vagy...
- Ez miért zavarna engem? - kuncogott Jin nem értve a kisebbiket.
- Hát, hogy nem vagyok tekintettel a korodra...
- Ahh Butus! - nevette el magát halkan. - Jó, hogy nem arra gondoltál, hogy magasabb vagyok nálad.
- Őszintén... Arra is már gondoltam.
Jin visszafogott kacagással ült fel és combjait kezdte ütögetni. Igazán viccesnek gondolta a helyzetet. Mikor higgadni kezdett, a fejét vakargató párjára pillantott és kifújta magát. Jimin lassan a Hercegnőre nézet, aki mosolyogva közeledett hozzá és váratlanul csókra nyitotta ajkait, hogy hosszan elvegye, amit most megkívánt.
- Ez most olyan beszélgetés volt, mintha az első éjszakánk lett volna együtt - kuncogott Jin és eltávolodott Jimintôl, akiről még mindig le volt csúszva a takaró. Az izmos felsőtest még mindig csodálatos látványt nyújtott a Hercegnőnek. - Az első éjszakán is tetőpontnak gondoltam, mikor hozzád értem - mondta és végig simított Jimin kidolgozott testén, miközben alaposan elpirult, amiért kivételesen neki jutottak eszébe piszkos gondolatok.
- Jin, ha ezt csinálod, csak még jobban felizgatsz. Ne kínozz!
- Még beszélgetés után is be vagy állva!?
- Még is mit vártál!? Felhozod itt az orvost, JungKookot, de közben végig itt vagy előttem. Mosolyogsz, édesen kinevetsz, a tetejében még meg is csókolsz. Így tedd fel a kérdésedet, ha még van értelme!!
- S-Sajnálom - pirult el Jin szégyellve magát. - Azonnal k-kárpótollak.
- Kárpótolsz? Hehehe jól hangzik - nézet végig szerelmén, majd ajkaiba harapva hátradőlt párnáira. - Nem gondolhatok perverzségre... Csak vedd le a ruhád és bújj hozzám!
- Elsőre nem rossz próbálkozás ártatlannak tűnni.
- Pszt! Hercegnő, te csak "kárpótolj"~ - dobott egy puszit a levegőben Jinnek, aki erre csak egy nevetés szélén álló mosolyt villantót, amiért párja olyan sokat gondol a kárpótlás kifejezés alatt.
Hátat fordított, hogy levegye a pólóját, majd megcsillogtatta hajtogatási képességeit. Ugyan így tett pizsama nadrágjával, majd totojázva egymásra rakta ruháit és rátette az éjjeliszekrény melletti kis zsámolyra meg-megigazgatva.
- A megváratásom is kínzás...
- Hunyd be a szemed~ - tette Jimin elé a tenyerét, ahogy megfordult és gyorsan bebújt a takarójuk alá.
- M-Mi volt ez, Hercegnő!? Tetted a szégyenlőst!? - tolta el durcásan párjának kezét, amiért lemaradt a ruhátlan test látványáról.
- Talán a meztelen megjelenésemmel nem kínoználak? - kérdezte mosolyogva, mire Jimin elpirultan bólintott, hogy igaza van szerelmének.
Jin rádőlt párja mellkasára, mint mikor először bejött a jéghideg szobába. Majd ahogy mondták neki, elkezdett közelebb bújni, simulni az izmos testhez. Még arra is képes volt, hogy lábát Jimin férfiasságához emelje, mire az alatta fekvő kényelmetlennek kezdte érezni a tehetetlenségét. A forró vágyai nem hűlnek le.
- Hihetetlenül kemény vagy... Így nem fogsz tudni lenyugodni...
- Átlátod a helyzetem, Hercegnő...

- Gondolj kiskutyákra és próbálj meg elaludni.

- K-Kösz...