78 BTS Mit mond a görög autó?

JungKook POV

Bárányok sokasága ácsorgott egymás mögött sorban állva felhőkként, akárcsak jelen pillanatban az autók, csöndben, nyugodtan, eltűrve a dugóba került sorsukat.
- Most megálltunk?...
- Csak forgalom van... - feleltem NamJoon hyungnak, aki mellettem ült ugyan, közvetlen az ablaknál, de csak most tűnt fel neki a helyzet.
- Oii Hyung! Nyolc! - ugrott fel mögülem Jimin a hátsó ülésről. - Nekem eddig nyolc! Te mennyit láttál? - kérdezte NamJoon hyungtól nagyon beleélve magát valaminek a számolásába.
- Körülbelül tízet! Nem! Ott a tizenegyedik! - mutatott ki egy utcasarki boltra, ami nagy vagy nem nagy meglepetésként egy sex shop volt, ahogy az eddigi összes többi sarkon... Úgy látszik tucatjával vannak itt, Görögországban. Még ez a kis, szűk mediterrán utca is teli van velük, ahogy most az autókkal is. Csak úgy állunk... Nem haladunk... A reptér felé sietnénk, igaz, J-Hope és V hyung nélkül, de így legalább bevárhatjuk őket. Amúgy is nem rég telefonáltak, Jin hyungtól kértek útba igazítást, aki elől ült egész végig, de valljuk be, hogy Hyung tájékozódási képességeiben nem lehet megbízni, ezért ki tudja, mikor fogjuk V hyungékat legközelebb látni.
- Uuuuh srácok, van egy viccem!
- Mi az? - kérdeztük mind egyszerre NamJoon hyungtól, bár mintha Jimin mellől, Suga hangját nem hallottam volna...
- Mit mond a görög autó?
Uram isten, csak azt ne mondja, hogy észrevette a rendszámokon lévő ország név rövidítést!
- Grrr! - mondta morogva, ahogy leolvasta a Gr-t.
Mellette csak a fejemet tudtam fogni. Ez fájt... De közel sem annyira, mint a következő zseniális incidens.
- Itt vagyuuunk - hallottuk J-Hope  kiabálását, majd észre is vettük őt a visszapillantó tükörben, ahogy úgy száguld a forgalom szélén, mint a sicc. A tökéletes kondija által tekert bicikli egyre gyorsabban került közelebb és közelebb, mire már nem tudtuk látni őt a külső visszapillantó tükörben. Hyung sikeresen letörte azt. Neki ment, s volt tükör, nincs tükör.
- Hát te nem vagy normális! - hangoztatta a dühtől hangosan Jimin, de nem csak a kártevés miatt, hanem mert ez a nem jól sikerült megállás kellően megijesztette, amiért pont a megreszketett Hercegnője mellett vált tükörtelenné a szerencsétlenek által bérelt autó.
- E-Ennek lesznek következményei, mi?
Senki sem válaszolt a költői kérdésére... Mind tudtuk, hogy ez most nem a szép irodalmi versek elemzésének helye.
- V hyung! - szólaltam fel. - Hallottam, mi történt veled. Jól vagy? Mit csináltak veled a dokik? Fáj? - faggattam, mert azért tényleg aggódtam érte... Közben átadtam kettőjüknek a helyemet itt elől, s hátra másztam. V pedig csak biztosított minket afelől, hogy minden rendben van, és hozzá tette komolyan, mégis viccesen, hogy a továbbiakban is BTS boy lesz, és nem fogunk tudni megszabadulni tőle, hiába próbáltuk most ott hagyni őt.
Közben mire felkerült a bicikli a kocsi  hátára a sofőrünk és Jin hyung által, a forgalom megindult. Nem is hittünk a szemünknek; több okból is... Egy; Az egész ácsorgás olyan nyugodtsággal zajlott le és indult is meg újból, mintha a görögök élvezték volna, hogy nem kell vezetniük, hanem pihenhetnek. Mindenki békés volt. Az igaz, hogy egy visszapillantó tükör halálos balesetet szenvedett, de se egy autó dudálás se egy kiabálás nem hallatszott közben. Kettő; Nem dugó volt, csak egy fiatal férfi az autójával várakozott az út közepén, ajándékkal a kezében. Egészen idáig várakoztunk vele együtt mi is. Három; A várt személy, abból a mediterrán erkélyes házból szintén egy férfi!? Ez egyszerre hátborzongató és... jó érzéssel szolgál(?)
Kussban várni egy meleg párosra(?) Miket meg nem élek...
- Hallod!? Hallod, Hobi, van egy viccem! - s NamJoon hyung hallóvizsgálatba kezdett az újonnan jöttekkel. - Mit mond a görög autó?... Grr! - morgott ismét, én pedig szenvedést tettetve a mellettem ülőre dőltem.
S ekkor figyeltem fel, hogy hátul vagyok; egy sorban Suga hyunggal... Egy karnyújtásnyira van tőlem. Csak is egy Jimin választ el minket... "Milyen frusztráló..." - gondoltam, miközben ereimben éreztem a negatív irányba sodródott légtért. Nagy levegővel egyenesedtem fel Jiminről, nyugodtságot kereső lehunyt szemekkel, s mire kinyitottam azokat, automatikusan Suga hyungra néztem, aki az ablakban könyökölt, és ő is felém fordította fejét pont abban a pillanatban. Ez a túlzottan közvetlen szemkontaktus... nem sülhetett el volna cikisebben.
- Rémesek vagytok... - mormogta Jimin, miközben előre fele bámult. - Legalább ne sugároznátok a feszültséget, ami köztetek áramlik... Nem gondoljátok, hogy vér cikik vagytok?
Suga hyung arcán tisztán látszott, hogy semmibe veszi a szemrehányást, s már fordította is el volna a fejét, de Jimin megragadta a tarkóját, csak úgy, mint az enyémet, és erővel húzott magához mindkettőnket, mire a homlokunk összeütközött. Továbbra is lefogva tartottak minket, de feljebb bólintva nem enyhe kíváncsisággal vizsgáltuk meg a köztünk lévő szinte elhanyagolható, érzékeny távolságot, s hiába a megijedés a szívet megdobogtató közelségétől, nem tudtunk hátrálni, sem elfordítani a fejünket. Tehetetlenül figyeltük egymás szemének fény játékát.
- Hallgassatok ide; Én csak magammal s a Hercegnővel törődök - suttogta összeszorított fogakkal a fogva tartónk; - A kért segítségemet már kiadós adagként megkaptátok! Hogyha nem letettek kielégítve a szolgáltatásommal, az isten áldjon. Magatokra maradtatok, mert itt aztán nem lesz több jótékonykodás a részemről! Tiétek a színpad, rajta. Rajtatok a világ szeme!
"No comment."
Eltávolodtunk egymástól, s természetesen mindketten úgy tettettük, mintha nem értettük volna Jimin 'zagyvaságát'... Mintha nem kettőnkre vonatkoztak volna az elmondottak. Gondolván; Talán így kibújhatunk az előbbi szégyennel teli hangulat alól.
De meglepett! Suga hyung is beszélt Jiminnel?... Rólam?...
Ahh gyorsabban kezdett dobogni a szívem.
Számhoz emeltem a tenyerem s mélyebb halász mederbe engedtem gondolataim fonalait.
Sugát akarom! De hogy? Miként fogjam ki magamnak? Mit? Mit kéne tennem? Hogy kéne magamon segítenem? Mit is ajánlott Jimin és J-Hope hyung? "Légy férfi", "Vedd kezedbe az irányítást", "Csald a figyelmét magadra"? "Lepd meg őt"?...
Még mindig úgy gondolom, hogy reménytelen opciók lebegnek előttem, mégis... Ha nem próbálok valamit csinálni, egy helyben fogok vergődni, az pedig nem fog feljebb emelni.

Mikor megérkeztünk a reptér területére, Vt, RapMont, Sugat és engemet kitettek a kisebb csomagjainkkal a már egyszer bejárt piac területére. A többiek pedig az autókölcsönzőbe mentek, főleg a letört visszapillantó tükör ügye miatt. J-Hope hyung, mint az elkövető, Jin hyung, mint a segítségre vállalkozó, Jimin meg egyértelmű... Nem fog csak úgy velünk maradni, miközben a Hercegnője egy másik pasas védelméért tart támaszt.
Mialatt V és RapMon sokadjára váltottak témát, elterülten ülve az áltaunk elfoglalt padsoron, én ide-oda sodrottam, sétálgattam. Várva arra a pillanatra, hogy mikor vonjam Suga hyung figyelmét magamra, aki amúgy is rajtam tartja a szemét, de csak úgy, a telefonjáról fel-felpillantva. Hogy csaljam magamhoz?... Kitaláltam... Uhh ez nagyon-nagyon gáz lesz, de tuti, be fog válni!
"Színpadra!" - utasítottam magam, s bízva a színészi képességeimben, látványosan kerültem messzebb a többiektől, s mire kellően messzire kerültem, élesen néztem vissza Suga hyung szemeibe, pont el is kapva a figyelmét. "Hívogatóan nézek, ugye?" - adtam bele mindent, s szám direkt konyult le olyan szemet gyönyörködtetően. Ekkor egy nagy lélegzetet vettem, mintha valamiféle gyötrő szipogástól nem kapnék levegőt, s minden további nélkül hátat fordítottam, s azon nyomban elkezdtem törölgetni a szemeimet. "Na?... Vajon utánam jön-e, hogy miért hullanak a (láthatatlan) könnyeim?" - kérdeztem magamban, s előre eredtem a piaci bunkerek közt. Lassú szellőként suhantam végig a csipkés terítők s szépen díszített ágyneműk közt, majd egy gyerekeknek való szuvenír standnál kézzel kötött figurák sokasága közt, az anyag bábukat elhagyva, megállítottak a nevemet kiabálva;
- JungKook!
"És a terv sikeresen végrehajtva! Magamhoz csaltam."
- Ammm...
- Igen? - álltam Suga hyungnak háttal.
- Cs-csak... Olyan hirtelen tűntél el... Olyan szomorkás arccal... G-Gondoltam feléd nézek... s utánad jövök...
- Aggódtál?
- Mint a hyungod, igen.
"A francba vele, hogy nem őszinte! Buta Padlizsán..." - nevettem magamban, majd hirtelen minden kiürült a fejemből, ahogy megérintette a vállam. Felé fordultam.
- Szia~
- Huh? - húztam fel a szemöldökömet, ahogy Suga hyung egy kézére húzott bábút tartott a pofám elé, s azt 'beszéltette'... "Most csak viccel, ugye? Nem vagyok gyerek!!!"
- Mi a baj, JongKookkie?~ Mondjak egy viccet?~ Mit mond a görög autó?
"Igen, viccel. Hát akkor lázadjunk a komolyságért!"
- Ezt! - ragadtam meg a bábút, szorosan a kezével együtt, s magamhoz rántottam őt, hirtelen meg is lepve és lopva őt egy olyan mély csókkal, amelyet csak elő tudtam húzni a tarsolyomból ebben a váratlan gyorsaságban. Majd hagytam, hogy ellépjen tőlem. Szinte összeesett szegénykém, de legalább megleptem~ S emiatt egyszerűen képtelen voltam letörölni arcomról az ott ragadt boldog mosolyt;
- Grrr - válaszoltam, annak ellenére is, hogy amíg RapMon hyung morogva mondta, én csak erotikusan tudtam, itt és most, ebben a színek kavalkádjába burkolt helyzetben.

Ahogy szótlanul vissza fordultunk, Suga hyung piros fülekkel lépegetett előttem. Furább hangulattal érkeztünk vissza a többiekhez, mint amilyennel elmentünk, de én egy tonnányi önbizalommal hittem benne, hogy most sikerrel jártam. Most már kétségtelenül tudom, hogy nem érdemes a tehetetlenségben vergődni, főleg, ha Hyung arcát ilyen rózsássá tudom varázsolni. Jobban megéri cselekedni.