77 BTS Doktor Ház

Mikor már senki sem tartózkodott a sátrán kívül, s a fáradtabbak az álmuk első szakaszán már át is estek, Jimin kidugta az orrát az est fényébe;
- Nem hagyhatom ki ezt a lehetőségemet! - mondta magában, ami ki is hallatszott a fejéből suttogásként. A fán csücsülő baglyok kíváncsian ott leskelődtek, nevetve huhogtak a fiatalon, aki közben kihúzta a sátorból Sugat és RapMont.
- Kész - masszírozta meg vállát. - Bocsánat hyungok, de ez egy ideális nyári éjszaka lenne nekem s Jinnek, szóval nektek most nincs belépő - mondta, majd végig nézett a két alvó egyénen. - Na jó... Ez így talán nem éppen a legjobb. Nem kéne csak így itt hagyni őket - gondolkodott el, majd erőt vett magán és Sugaval kezdve végig húzta őt a földön, hagyva, hogy letörött gallyak sokasága kapaszkodjanak meg a hajába a legrövidebb útvonalon egészen JungKook sátráig. Majd ott, magára, a sátorra gurította a rappert; Így Suga lexikonokba illő képet nyújtott, hogy miként néz ki, ha valaki fent akadt egy sátron. Körülbelül mint akit elütöttek volna és ott maradt a szélvédőn.
Utána RapMonra került a sor. Őt sem kellett messzebb húzni. Az alvó Leader útja V és J-Hope sátrához vezetett. Oda érve pedig Jimin szánt szándékkal kukkantott be a két gerle kéjbarlangjába;
- Húhú! - vigyorgott Jimin, de szája kanyarulatai hamar a másik irányba húzódtak; - Na ne má' Hoseok hyung! Ennél azért többet vártam!
- Na! Most nem én tehetek róla, hogy Vnek ilyen napja van - csapott a kártya lapjaira, amiből sokkal kevesebb volt neki, mint társának. - Több párt sikerült összegyűjtenie, és? Szerencsés. Fog a memóriája.
- Beszállsz? - nézett fel V is a bejáratnál ácsorgó fiúra, miközben könnyed törökülésbe ült J-Hope előtt, közöttük pedig a kártya halmok. Jimin nem tudta mit kezdjen a helyzettel. Csak ámultan méregette őket;
- Most, az utolsó meleg hónapunknak egy ilyen ideális éjszakáján, ebben az idegen országnak gyönyörű keblében, mikor kényelmesen együtt lehet lenni a szabadban egy romantikus sátor mélyiben!?... Adjatok helyet! Készülhettek a vereségre! - azzal leült, és szabályszerűen ő is párokat kezdett gyűjteni.
Majdhogy nem három óra múlva;
- Na ez jó volt! - nyújtózkodott ki Jimin középre bedobva sokadjára nyertes lapjait.
- Hétszer győztél, csak hétszer!
- L-Lehet, hogy valami elkerülte a figyelmem, de nem csak hétszer játszottunk? Más szóval mindig ChimChim győzött...
J-Hope lefagyott a felvilágosítás hallatán, közben Jimin pedig feleszmélt, hogy miért is jött valójában;
- Ne búsuljatok, srácok, lehet, hogy vesztetettek, de kaptok tőlem, a győztestől egy ajándékot!
- Tényleg? Micsodát? - mosolygott gyermeki kíváncsisággal TaeTae, mire Jimin kinyúlt a sátorból, és behúzta azt;
- Majd el is feledkeztem róla - paskolt a Leadernim pofijára vigyorogva.
- Nem, nem, nem, nem kell! - tiltakozott Hoseok.
- Ugyan! Ajándék hyungnak ne nézd a fogát - húzta fel enyhén RapMon ajkát. - Nézd mennyire örül, hogy itt lehet. Eddig kint fagyoskodott.
- De Jimin... Ne... Én most... - pirult el egyre jobban J-Hope lejjebb és lejjebb nézve.
- Jó, veszem az adást, akkor itt hagyom kint.


A Nap felkeltével okkal meglepetten ébredtek az emberek. JungKookot már a sátoron való horpadás is letaglózta, de ahogy kijött onnan, nem tudta akkorára nyitni szemeit, amekkora furcsaság került elé. Szavak s tettek nélkül állt Hyungja fölött. Viszont az erőteljes bámulása miatt, Suga kezdte érezni, hogy valami nincs rendben körülötte; Felnyitotta hát szemeit, mire ijedten nézett föl JungKook tekintetébe. Még meg sem tudott fordulni az a fejében, hogy 'Hol van?', 'Miért nincs tető a feje fölött?', hanem egyből a Maknae jelenléte érdekelte. "Miért van ő fölöttem?..." S ezzel egy olyasféle kellemetlen, kínos s kilátástalan helyzet uralkodott el rajta, hogy tervtelen tarsolyából kiindulva, csak felpattant, és se szó, se beszéd elfutott JungKook elől.
NamJoon a rappertársával ellentétben kellemesen ébredt. Igaz, gőze sem volt, hogy miért nem abban a sátorban van, ahol elaludt, de mivel TaeHyung szuszogva feküdt a mellkasán, nem pánikolt.
Közben Hoseok és Jimin egymással szemben vánszorogtak egy nagy sziklához, mire annak két oldalára le is rogytak;
- Na, milyen volt az éjjeled?
- Ahogy elmentél tőlünk, TaeTaenek kicsit lassan, de leesett, hogy RapMon a sátrunk előtt alszik, így aztán behúzta őt, mert megsajnálta. Azt' aludtunk. Hármasban... Ennyi. Történt... S neked hogy ment?
- Hm... - nézett fel az égre, s hátul kitámasztotta karjait. - Ugyan. Az. Kb.. Mire visszamentem Jin már túl mélyen aludt.
- Micsoda pazarlás...
- Hja.
- Pedig érted, nem akartam én orrba-szájba élvezkedni, csak úgy szelíden, csöndben. Neki még csak mozognia sem kellett volna, miközben hagyja, hogy a számmal okozzak neki orgazmust.
- De perverz vagy te! - kapta fel a fejét Jimin elképedve. - Szopásról álmodozni egy olyan személy előtt, akinek még meg sem fordul a fejében!? Az ajkak nem arra valók, Hyung! - akadt ki enyhén fehér zászlót lengetve a kéjencebbik előtt. - A-Ami pedig azt illeti, én is csak egy langyos nyali-falit akartam volna, semmi erőteljesebbet... Próbáltam volna romantikus lenni... Közben meg szépen... lassan... végig matattam volna mindenét, ami csak egy kicsit is hozzám tartozik. Vagyis igen; Mindenét~
- Hoseok hyung... Jimin hyung... - jelent meg mögöttük JungKook, majd rámászva a nagy sziklára, a két fiú között, összekuporodott szomorkás arccal. - Ti is képesek lennétek elmenekülni előlem?
- Ugyan! - sóhajtott Jimin. - Már megint Suga hyung csinált valamit!? Fel a fejjel! Már mondtam neked; Légy férfi, s vedd kezedbe az irányítást.
- Ammm Ha Suga hyungról van szó, én azt javaslom, hogy lepd meg. Ha meglepik, akkor mindig nyitottabbá válik.
- Meglepni? De mivel? Reménytelen. Hamarabb fut el tőlem.
- Akkor meg először magadhoz kell csalnod(?) - gondolkodott Hoseok, mire a semmiből a Leader keze rámarkolt vállára;
- Hejj-hó, szenvedő arcú bajtársaim, nekem sem ez volt életem legrózsásabb reggele, mégsem így nézek ki, gyerünk felpattanni s pakolni! Délután már nem leszünk itt!

A nagy sürgés-forgásban az emberek mindahányan próbált nem időt veszteni. Siettek, szaladtak, kapkodtak, felejtettek, visszamentek, elbuktak, segítségért kiáltottak;
- Itt kiömlöttek a fotóállvány csavarjai! Valaki szedje össze!
S épp arra fele tartott egy segítő, aki egy hatalmas és igen súlyos dobozt cipelt TaeHyunggal együtt. Egyikőjük sem látott a lábuk elé, s az egyik álnok, felfele álló csavar mégis pont azt a tagot, aki jól kezdte a napot, TaeHyungot szúrta ki, s átszúrta cipője alját, megsértve a fiú védtelen talpát. Az meg is érezte, hogy valami kellemetlen belé is mélyedt, mire felszisszenve ejtette el a ládát, s halk jajgatásokkal emelte magához a lábát.
- OMO! V! Minden rendben!? - rohant oda hozzá SeokJin, aki a közelben rakodott.
- Nem. Nem... Nem úgy érzem. Áú! - szorította össze a szemét, ahogy a Hercegnő leráncigálta róla a cipőt.
- Uramisten - kapott kezdetleges pánikot, ahogy meglátta V vérben ázó zokniját. - Mégis mitől!? Szálka? Tüske? Szög? Hiii Csavar!? - nézett bele a fiú cipőjébe.
- Mi történt? Mi a baj? - vette őket észre Jimin, s azonnal oda rohant.
- Vnek csavar csavarodott a lábába! Kivettem, de szerintem még mindig vérzik a lába. Nézd!
- Gyorsan! Vidd el a kórházba!
- De nem tudom!
- Nincs itt a jogsid!?
- Itt van, de nincs hozzá kocsi! Mind le van bilincselve, s mindegyikbe pakolnak, az utat innen kifele pedig nem tudom, eltévedek, mielőtt eljutnék oda, hogy a béna angol tudásommal elkezdjek kérdezősködni, hogy merre az itteni kórház, mert ugyan a táblák semmit sem érnek, amiért valami idióta módon itt még az anyám kínja is cirill betűvel van írva, Vnek közben meg vérzik a lába, s még akkor is vérzik, mikor nekem gő--
- Jó-jó, nyugi! - ragadta két tenyere közé Hercegnője arcát mélyen a szemébe nézve; - Nem neked esett bajod, szóval minden rendben van - lélegzett mélyeket vele együtt. - Neked... Ez az! Szólok Hoseoknak!
- Jimin, ne hagyj itt! - kiáltott párja után, de az csak visszaintett, hogy siet.  - Még is minek ide Hoseok!? Tud varázsolni, vagy repülni!?
Miközben SeokJin és V tehetetlenül s feltartott kezekkel szuggerálták a sérült lábat, Hoseok futástól zihálva érkezett meg a port fel is verve maga alól.
- V, tarts ki! - nézett sajnálkozóan szerelmére, mialatt a másik lábról is levette a cipőt, majd a zoknit is, hogy azzal kösse be a sérült felet, s tényleg, mint aki ért hozzá olyan hatást nyújtott, ami még Jint meg a visszaérkezett Jimint is megtévesztetette. Hoseok stabil céltudatossággal emelte föl karjaiba Vt, direkt mezítláb hagyva őt, s már sietett is vele el.
- Látod, Jin? Ilyen esetekben a pár másik felének mindig akad valamilyen biztos és gyors ötlete.
- Értem... Okos voltál, Jimin.
- Nyaj, ne mondj ilyeneket, elpirulok! - dörzsölte meg orra csúcsát. - Miattad jutott úgy is eszembe, mert kettőnkböl indultam ki.

Közben Hoseok sikeresen szerzett kölcsönbe egy biciklit a kempingben tartózkodó ázsiaiaktól. Vt felültette a rácsos, de nem annyira kemény csomagtartóra, míg felszállt elé. Így már sebtiben megtudták találni a kijáratot és a főutat árkok-bokron átszáguldva.
- H-Hoseok... - suttogta V, miközben megkapaszkodott két kézzel görcsösen a feneke alatti rácsokba. - Nem hinném, hogy nagy bajom van... A kórház sem szükséges...
- De. Kell. Elfertőződhet is akár. Szó sincs róla, hogy ne vigyelek dokihoz.
- De ha messze van?... - nézett le V Hoseok erős és folyamatos pedálozására, majd aggódóan föl.
- "Messze"? Mit számít az? Úgy sem fogok kifogyni az energiából. Ahhoz túlságosan féltelek.
- Szeretlek...
- Hm? Mit mondtál?
- Nem, semmit, csak csuklottam - mosolyodott el, amit el is rejtett, ahogy Hoseok hátához döntötte a fejét.
- Meg kéne kérdezni, hogy jó irányba megyek-e. Mert eddig csak érzésből tekertem... - szólt Hoseok, látva, hogy egyre több kedves arcú ember sétálgat a járdán, akiket nem fél megkérdezni. - TaeTae, hogy van angolul a kórház?
- N-Nem tudom... De ha megállunk valaki előtt, akkor biztos eszembe jut! - mondta, mire leszólítottak két lányt, s V már kérte is az útba igazítást;
- Hi! Where Doktor House? - mondta egy kis akcentussal is megspékelve, de a két lány ezt nem értette. Az a sorozat már jó pár éve befejeződött, ami elé a kis TaeHyung betetette a where szócskát. De még mielőtt a Grace Klinikákra rákérdezett volna, jobb kommunikatív ötlet ütőt szöget a fejében; - I need you, Doctor!
- Oh megértették! - mosolyodott el Hoseok, ahogy a két lány felvilágosulva összenézett, s keresztet is mutattak, hogy biztosra menjenek, visszakérdezzenek. Így már biztosra menve nyújtották is ki a kezüket egyenesen tovább a messzi, meredek lejtő felé, ahol majd fel kell tekerniük, s majd ott, a tetőn lesz a doktor ház.
- De jó - zihált Hoseok már a lejtő közepén tartva. -, sose csináltam még hegy mászást. Főleg nem biciklivel.
- Tartsd ki~... Fighting~...
- Te tarts ki...
TaeHyung annyira szívesen ráállt volna a lábaira, gyalog megtenni az utat, kézen fogva Hoseokkal, de ahogy erre gondolt, érezte, hogy talpába bele nyíllal a fájdalom. Nem volt valami kellemes helyzetben. S ahogy azon kezdett töprengeni, hogy mi okból is nem tudja használni a lábait, testét kirázta a hideg. Végtagjai kis remegésekbe kezdtek, s ő maga pedig félt. Lehet, hogy most jutott el a tudatáig, hogy tényleg egy csavar csavarodott a talpába, s most annak a helyén egy lyuk tátong.
- Megérkeztünk - fújta ki magát Hoseok, és megállt a doktor ház első ajtaja előtt, ami a leginkább hasonlított egy rendelőhöz. Gondosan kitámasztotta a biciklit, majd leszállt róla, hogy Vt újra karjaiba vehesse, de ebben megakadályozta őt a döbbenet; - Jaaaj szegénykém, te egész úton sírtál!?? - szakadt meg a szíve, ahogy szerelme nedves arcára pillantott.
- Nem is sírtam... - mondta komolyan V, miközben szemeiből tovább potyogtak a könnyek.
- Szegénykém... - suttogott, s közelebb lépve és szerelméhez hajolva simogatóan egy hajszálat fésült a füle mögé; - Ennyire fáj? - kérdezte, miközben tenyere melegen rásimult a fiú hideg orcájára, és egy várt is, meg nem is gyógyító hatású csókban részesítette a néma ajkakat. Finoman, mégis játékosan vándorolt a jól ismert érzékeny részeken, s ahogy elengedte, V elpirult... Angyali szelídséggel fejrázással válaszolt;
- Nekem már nem. Csak a talpamnak fáj. De nekem, neked köszönhetően már nem - ismételte meg, s szerelme nyakába csimpaszkodva szorosan bújt az ő hős ideáljához.
Ezután boldogan várták ki sorukat, V kibírta a vizsgálatokat, majd ahogy kifele menet a röntgen fénnyel való élményét mesélte Hoseoknak, illetve egyetértettek, milyen maradi az európai kórház, illetve a doktor ház berendezése a koreaitól, nem gondoltak rá, hogy újra biciklire kell pattanniuk, méghozzá sietősen a nélkülük elindult csapat után, a város felé.