XIX. Kaszinói összejövetel {Eladó-Kiadó}

Egy hatalmas visszhangzó hallból kivezető folyosón épp TaeWoo házi kedvence, Sungmin támasztotta a falat. Gazdájától távol egy másik gazdának az elkóborolt kincsével találkozott szembe, s valami belső vágyból nem engedhette elmenni maga mellett az idegen jöttmentet, akit életében először lát ilyen közel. Úgy érezte, hogy a saját területén, ahol ő uralkodik egyszerűen mindent és egyértelműen is mindent megtehet.

- Hé! Hé! Hé! - szólt a színes hajúnak barátságos hangsúllyal, de ahogy ugyanolyan sietős léptekkel követni kezdte, a közeledő lépteivel közvetlenül a falhoz szorította az elveszettet.
- I-Igen? - kérdezte megszeppenten az áldozat.
- Nem semmi pofid van ám - nyúlt is már azonnal s simított le a fiú puha arcán. - Fiatalabb vagy nálam, cica?
- Taeha a nevem, nem az amit mondtál... S ami a koromat illeti... még Yuhwan oppánál is idősebb vagyok...
- Még Yuhwannal is!? Komoly!? Ne ugrass! Ácsi! Azt mondtad, "oppa"? Ő a pasid? - nyomta előrébb a kíváncsiskodó képét, mire Taeha csekélynyi hezitálás után határozottan bólintott. - Ohhh... Öröm! Öröm, hogy volt már dolgod pasikkal! S mond csak; Nem akarnál most elfeledkezni az oppádról pár hosszas percecske erejéig?
- Hogy m-mi?...
- Azt akarom, hogy add át magad az élvezetnek legalább egy picurit, itt és most, hogy velem együtt játszadozz. Hihi. Gyere, cica! - markolt bele két kézzel Taeha hátsójába. - De formás és puha vagy! Legszívesebben beléd harapnék! - dugta ki nyelvét s egy szende érintéssel kezdve vettette bele magát a fiú sós bőrének ízlelgetésébe a nyakán. A vágyba csobbanva, hol feljebb akart menni, ráharapni az állára, hol lejjebb, nyálát csorgatni a soványka kulcscsontjára.
- Én ezt... én ehhhh... - próbált ellenkezni Taeha, de még mielőtt a szemei könnybe lábadtak volna, az összes ereje az orcái kiszínezésébe lett fektetve. A kapott rózsás kinézetével együtt csapta hátra fejét a falhoz, miközben az egész teste apró s akaratlan remegésekkel feszült meg tetőtől talpig. Sungmin értve a gyenge pontokhoz, profin sikerült érzékien kitapintania Taeha hímvesszőjét a felhúzott térdével, de úgy, hogy egy akaraterő nélkül rendelkező egyén már arra az útra sodródott volna, amin neki bármilyen körülmények közt is, de muszáj lesz elélveznie, s hagynia magát Sungminnak. Viszont Taeha nem volt ilyen könnyen betörhető, s ezt maga az élvezkedni vágyó is látta;
- Jó, akkor ehhez folyamodok, ha megengeded - hajolt le, de mielőtt Taeha lábai futni eredtek volna, Sungmin megragadta a fiú pólóját és egészen felhúzta azt. - Itt jövök - suttogta kéjesen s ráhajolt a színtelen mellbimbókra, hogy azokat is bepirosítsa. Kielégíthetetlenül folytatta ott a munkálkodást, mire a fogságba ejtett fiú remegő kezei rá nem nyomódtak a feje tetejére, s nyomták őt lejjebb. Igaz, ehelyett inkább el akarták őt lökni, de végül nem ez sült ki. Sungmin így a nadrág öv felett közvetlenül ingerelhette nyelvével a területet. - Jól érzem, hogy itt igen csak szőrös vagy, ugye? Tetszik... - fokozta a hangulatot maguk körül, s szívás okozta nyomokat kezdett hagyni csókos ajkaival, miközben ujjai már bizseregtek, hogy felfedjék az alsó ruházat által takart s védett helyet. De még mielőtt a saját feje után ment volna, játékos mosollyal nézett fel a füstös leheletekkel lélegző, törékeny fiúra; - Ugye azt szeretnéd, hogy lejjebb menjek?~
- N-Nem!
- Ohh dehogy nem - mosolyogtak szemei is, s próbálva kicsalni Taehaból az őszinte vágyat direkt húzni kezdte az időt magának, s inkább kihúzta magát, hogy először ruhán keresztül egy kis dörzsölődéssel tudja felizgatni a fiú hímtagját. - Gyerünk! Mond, hogy akarsz!
- H-Hagyj... Ahh - nyögött az áldozat, mire a folyosó az ő hangját visszhangozta, majd egy nem várt, hirtelen felcsattanó kiáltás is csatlakozott ehhez:
- Sungmin! - a szólított gazdája, Taewoo engedte el a hangját, méghozzá nem csak egy cseppnyi dühvel. Méreggel töltötte el, hogy a fiút, akit ízig-vérig, mindig és mindenhol a magáénak tudhat, most másnak akarja átadni magát.
Sungminnak esze ágába sem volt folytatni a procedúrát ebben az szituációban. Azonnal gazdájához futott, fülét farkát behúzva.
- Sungminnie... Butaság vakmerônek lenned, nem tudod?... - kapott büntetés kép kedvence hajába.
- A tiéd vagyok! Mindent csinálhatsz velem így is úgy is. Csak szórakoztam... - mondta alázatosan, mire csókban is kérvényezni szerette volna gazdája szíves elnézését, de mielőtt a bűnös ajkai Taewoo ajkaihoz értek volna, visszafutamodott, s inkább meredten maradt magának, hallgatva az utasítást;
- Figyelj rám inkább!... Most siessünk. Meghívást kaptunk egy különleges eseményre, amihez hozzácsatoltak egy roppant érdekes fenyegetést is, szóval...


TaeWoo igazából nem tudott hinni az üzenetben álló soroknak. Nem tudta elképzelni, hogy még is ki és mi lenne képes keresztbe tenni az ő hatalmas tőzsde vasútjának, ami mostanra már tényleg az egekben van. Nem is gondolt rá, hogy valaha is lejtőhöz érne. Számítani sem számított egy hirtelen bekövetkezhető kisiklásra.
Kocsival leparkolt az egykor forgalmas kaszinó bejárata elé, s SungMin hátvédként kísérte ôt be az összejövetel helyszínére. A díszes és tágas térség, ami mindig emberekkel van tele, most kong az ürességtől. TaeWoo és SungMin lépései enyhén visszhangozva közeledtek a fotelek felé, ahol a rájuk várt szempárok mindegyike feltekintett.

A kaszinó fotele két oldalán Pyo JiHoon kihúzva magát ült a karfán, míg fônöke a másik oldalt, aki a hely igazgatója rangot hordozhatta. YuKwon is figyelmesen nézett, mint JaeHyo bizalmas embere és jobb keze. A fotelbe belemélyedve még MinHyuk is előcsempészett magából egy kis kíváncsiságot a feszülté vált helyzetben TaeWoora és SungMinre nézve. Rajtuk kívül Taeil volt még a fogadott bizottság tagja, de ô jóval messzebb tőlük, a bárpulttól figyelte az eseményeket, mert amögött éppen az ő hozzátartozója tartózkodott. Zico elfoglaltan volt bele merülve a csapóshoz tartozó polcokba. A kíváncsiság lázát elkapva turkált; Megnézett s megvizsgált minden egyes speciális koktél keverő eszközt.
- Huu! Azta! Hát mindjárt összedobok valamit! - suttogta és ahogy fölállott kezébe kapni az itallapot észrevette a várt vendéget, aki a többiek előtt szédülve kereste az egyensúlyát, mivel kezében tartotta azt a bizonyos szerződést, ami felmérgesítette;
- Mégis mi ez!? Mi ez!? A szentségit!
- H-Hyung!? - szólt oda Zico felismerve bátyját. - Hyung, mit keresel itt??
A többiek némán nézték tovább a fejleményeket, mert még JiHoont is előre be lett avatva ebbe, ezért ő sem volt meglepve.
- Jiho... Miért vagy egy ilyen társaságban?... Te modellkedsz a tudtommal.
- T-Te miért vagy itt? Újságszerkesztőként mégis mi dolgod itt... velük... velünk... Taeilyaval...
- Már rég felhagytam a szerkesztőségnél!
- Huh? És ezt miért csak most hallom először? Fogadjunk, hogy még apu meg anyu sem tudja! De legalább nekem, a drága kisöcsédnek elmesélhetted volna, hogy valami másba és jobba fogtál.
- "Drága kisöcs" dehogy! Értéktelen vagy... Jól tudod... Azért sem meséltem neked semmiről. S mindenek a tetejében azért se, mert olyan hülye vagy, hogy csak este jut eszedbe, hogy 'jó reggelt', azért!
- Mi!?
- Azt mondom, olyan hülye vagy, mint egy cipzár!
- Nehogy felhúzz!!
- Javaslom - szólalt fel hangosan Taeil a két testvér mozdulatlan összetűzése közben. - Javaslom, folytatódjék először a napirend legelső pontja, a szerződésről való szembesítés. S csak azután robbanjanak ki a kedélyek kedvük szerint.
Ezt mindenki elfogadta, mire a sértődött Zico gonosz tekintettel süllyedt a pult mögé, vissza, s összekuporodva ölelte át az alkohollal teli üveget.

Közben TaeWoo nem túl fényes helyzetében a hosszúra nyúló üzleti párbeszédtől MinHyuk kezdte kényelmetlenek érezni magát; Ezért fogta hát magát és föltápászkodott, el is cammogva a bárpulthoz, Taeil mellé felülve. Ahogy elhelyezkedett s készült lekönyökölni a pultra, egy nagy villanást vett észre a szeme sarkából:
- Na! Sziasztok! Hali! Meséljetek! Mi újság? - jelent meg Kyung szinte a semmibôl. - Hogy áll a helyzet? Jó a buli?
- T-Te hogy... Mi... Ahh Mindegy...
- Üdv, Kyungshii! Ide merted tolni a képedet keresni az újabb s újabb balhékat? - vicsorgott felé Taeil, mire Kyung megszeppenve húzódott meg közvetlen s kíváncsi énjével együtt. MinHyuk viszont a baráti hangsúlyával visszahúzta ő maga mellé;
- Nem hinném, hogy itt bármi izgalmas is lesz a számodra, haver. Például engemet ez még jobban hidegen hagy, mint eddig bármi más! Képzelheted!
- Akkor te miért jöttél?
- Am... Az... Hát... Mivel YuKwon megint csak vagy ezerszer mondta, hogy "Nem, nem kell jönnöd, ne gyere", ezért csak azért is el akartam jönni... De a-az is csak a-azért, h-hogy J-JaeHyo hogy...
- Hogy? - kérdezett rá a dadogással küszködő bevörösödött haverjára.
- H-Hogy é-én... Aigo! JaeHyo alkalmazottja vagyok, ezért itt vagyok! - ömlött ki belőle ez a mondat, miközben a valódi gátba ütközve maradt benne. Nem akarta elmondani, hogy azért jött, mert JaeHyo jelenlétére is számított. Szégyennek érzi, amiért látni akarja legalább egy kicsit is a főnökét.
- Apropó, MinHyukshii~ Várod már, hogy JaeHyo visszatérjen?
- He!? - fordult élesen Kyung felé feketébe burkolt tekintettel.
- Jó, jó, nem szóltam semmit! - esedezett bocsánatért bólogató fejjel s két kinyújtott tenyérrel hajladozva. - Az se biztos, hogy lesz bármiféle visszatérte is, úgy hogy lenyugodhatsz..

A két lekönyökölt fiú csevegése közben Zico még mindig egy dolog miatt volt maga alatt. Önálló gondolatok nélkül hagyta a méregnek, hogy marcangolhassa őt kedve szerint, miközben ugyan azt a szöveget kántálta:
- Ne húzzon fel! Ne merjen felhúzni, akár mekkora is cipzárnak nézzen! Ne húzzon fel!
- Na, Zicoya, nyugi - elégelte meg Taeil a folyamatos duzzogást s felállva a bárszék lépcsőén a pultra hajolt, hogy le nyúljon párja feje tetejéhez. Megsimogatta azt. - Hülye vagy te, mert képes vagy megpróbálni olyan üvegből is inni, amin rajta felejted a kupakot, de hidd el, ha én mondom, nem vagy egy cipzár szintén. Remélem ez megnyugtat.
- Taeilya - nyüszített fel Zico a mély érzelmek által szerzett megkönnyebbüléstől. - Senki nem törődik velem, látod! Nincs senkim, csak is te! - öntötte ki a szívét, miközben már a fenekén ült a pult aljában és egy ügyesen kimért összetevőkkel kikevert koktélt rázott fel. Csak azért emelkedett két lábra, hogy a pulton öntsön végre magának, és egy hosszú kristály pohárt ki is választott. Nem tudta, pontosan mennyi is az a két deciliter, csupán teleöntötte azt, és mintha az egy stampedli volna, lehajtotta. Emiatt egyből köhögni kezdett. Csak úgy zengett tőle az üres tér, miközben küszködve próbált levegőhöz jutni; de csak még inkább köhögött.
MinHyuk s Kyung feléje is fordult;
- Ez ki fog feküdni...
- Meg fog fulladni a köhögéstől, hé!
- Ahh Nyugi. Most már csak csuklik...
Higgadtak le a kedélyek, miközben Zico megint csak süllyedt s süllyedt, le, a pult aljába, a használt vodka, szörp és szódásszifon közé, miközben ilyen-olyan hangon ejtette ki a csuklásait.
- Basszus már, kölyök! - háborodott fel Taeil az iszákos életmódot gyakorló pasiján, és leugorva a székről megkerülte a bárpultot, hogy Zicot egy mély csókkal intézhesse el. Durván lesmárolta. Ebből a többiek viszont csak annyit láttak, hogy Zico keze újra a pulton s az ott felejtett pohár után kutat.