75 BTS Water War

JungKook POV

Egy eldugott helyen, egy kőasztalon ülve lóbáltam a lábaim. Céltudatosan szigeteltem el magam, miközben társaim jól szórakoznak a kempingi mini golfnál meg trambulinoknál. Nekem pedig maradtak a sátorok felett magasló hatalmas fák. Ez alatt a kellemesen hűvös késő esti ég alatt én a felém logó ágak méregetésével szórakoztatom magam, és gondolkodom.
Ma... Ahogy eljárt a szám, amint átkarolt, és az, hogy legeltethettem a szemeim minden egyes fényképezésén... Mind ez olyan jó érzéssel tölt el! Mintha látnám magam előtt az illusztrációban megformált tényt, hogy Suga hyunghoz mennyire közel vagyok (már, ismét, megint; mindegy.) Az a lényeg, hogy nálam az irányítás! Látom is magam előtt, az én kezemben van a locsoló! Bizony! A víz erős sugara Sugat veszi célba, miközben ő állhatatosan védekezik karton papírokkal, de azok hamarosan eláznak az erőm ereje miatt. Az én nagy mértékű s víz sugárba formálódott érzelmem pompázó elemében van! Kettőnk körül csak úgy dúl a háború; Átlátszó és kétlövetű vízipisztolyoknak sok-sok cseppjei hatalmas csobbanásokba és csapásokba csöppenek bele, s csatáznak csapatban az én elképzelt csatateremen. Oh mennyire nyerni akarok! Mennyire megszerezném a magam jutalmát! A lecsendesülő háborúban csurom vizesen ölelném őt magamhoz, mondván "itt a vége, az enyém vagy."
- De, hogy ez megtörténjen, először harcolnom kell! - álltam föl diadalra készen.
A visszafele vezető utamnak a part menti sétányt választottam. Nem volt még annyira késő, mégis kevés ember volt, csak pár bicikliző s futkározó kisgyerek töltötte be a teret. Oldalra nézve, a tengerben is csupán két-három srác használta ki a csillagos ég alatt való játszadozást. Ácsi! Az ott V hyung! Csak ő futhat ilyen fura módon. S ahogy őt észrevettem, J-Hope és Suga hyung már könnyen kivehető volt a sötétben, ahogy ott pancsolnak ruhástul. Fröcskölik s lökdösik egymást. "De jó kedvül van" mosolyodtam el csapattársaimon, különösen Suga hyungon... Szeretem, mikor boldognak látom. Ahh Nézzenek csak oda, mennyire tetszik neki, ahogy vízzel játszadoznak vele. Ahhh Víz akarok lenni! Vízcseppek a testén; csúszkálnék s párolognék szétszórtan itt-ott, akár csak az eszem. Ehhehe.

Mikor egyedüllétem megszűnt a sátorban feküdtem s ő már előttem állott, nem tudtam rendesen köszönni. Még mindig a csurom vizes látványának a hatása alatt állok... Egyszerűen csak, minden további nélkül felálltam és suttogva mondtam;
- Teljesen át vagy ázva...
- Hallod, ha nem mondod, nem is veszem észre! Kösz, Sherlock!
- Nem rossz így nedvesen?
Túl közel vagyok hozzá. Jesszus! Hogy léphettem ennyire közel? M-Mégis mit csinálok én?
- JungKook, mire gondolsz most? Kicsit ijesztő vagy...
- Nem tudom! Csak olyan érzésem van, mintha muszáj lenne nekem levetkőztetnem téged!... Amm...
- M-M-Mi!??
- Nem! Nem! Félrehallottad! Azt mondtam, segítek le venni a vizes pólód! - nyúltam is alá kézbe ragadni az anyagot, mire ő hadonászni kezdett.
- Mi!? Hagyjá'!
Rossz irány, JungKook! Rossz irányba fordulsz! Hallod a Hyungod!?
- Én csak... Én csak segítek levenni.
- De ne má'! Nem akarom a segí-- - s ahogy felhúztam, őmiatta elvesztettük az egyensúlyt. Suga hyung majdhogy nem a földön landolt, de sikerült a matracra esnie, én pedig fölé...
- Ez így... - mertem megszólalni.
- Igen, ez így nagyon... - fordította el Suga hyung a fejét.
- Olyan...
- Olyan izé.
- Izé?
- Olyan izé, tudod.
- Vagy úgy, igen...
- Mondom... Nagyon izé...
- Igen, pontosan - bólogattam.
- Most, hogy ezt megbeszéltük, vennél fáradtságot leszállni rólam?
- N-Nem(?) - mondtam bizonytalanul a szívem által súgott választ.
- Mi az, hogy nem? Mégis mit akarsz ezzel mondani?
- Talán ezt(?) - hajoltam le és finoman felnyaltam a nyakán.
Ahhh! Finom! Mégis mennyire vagyok bűnös, ha ízlik a teste? A tengerből ráragadt só ahogy a nyelvemre áttapad... Nagyon tetszik. Vajon meddig mehetek el?
- A francba!
- Suga hyung?... - kaptam fel a fejem, az indulatos hangjára, mire ő erősen megragadta a vállaimat, és egy nagyot fordultunk. Ő került felülre, én pedig hagyat feküdtem alatta, mélyen. - Suga hyung...
- Rendben, Golden Maknae. Csak maradj! Majd én megcsinálom az oroszlánrészét ennek a szitunak! - mutatott magára, teljesen úgy, mint egy shounen hős, én pedig elolvadtam. "Csináld!" biztattam magamban. "Én nem foglak megállítani."
S ahogy Hyung egyre csak közelebb és közelebb került minden egyes felszínes, majd belsőmbe merészkedő érintésével, megérezte az ilyen helyzetekben állandóan felemelkedő testhőmet;
- Te lázas vagy... - rázta a fejét rosszallóan. - Pedig megígérted, hogy nem hagyod lerombolni a határaidat...
- Megtudom magyarázni! - kaptam a karjához, ami pont az én hőmérsékletem ellentéte volt; - Lehet, hogy a tudatalattim miatt van ez, akarom mondani, ösztönből lázasodom be! Csak is azért, hogy a te jéghideg érintéseid a lehető legérezhetőbben hatást érhessék el nálam. Hogy még jobban megbolonduljak tőled... Ne számítson semmi, csak te meg én, a meleg és a hideg, hogy a közöttünk langyossá vált levegő csak úgy tomboljon. Az kell. Az fontos. Így tudhatom, hogy közösülünk. Tedd magadévá a meleg testem amennyire csak akarod. Szédületes hűvösségednek szívesen engedelmeskedek. Köszönet hőmérsékletednek, érezlek.
- É-Én is köszönetet mondanék, ha a drámai beszéded közben levegőt is vennél, te idióta! - fejelt le, majd sebtében oda is nyomta a homlokát, félve, hogy netalán sírva fakadnék, de nem. Inkább csak jobban szöget ütött ezzel a fejembe, hogy szerelmes vagyok belé;
- Suga hyung... - öleltem magamhoz, s ahogy tarkójánál összefonódtak az ujjaim, ő úgy tette belém a nagyságát. Erre enyhén felnyögtem, s ki akartam kiabálni, hogy "Igen... Igen... Végre bennem. Ez az!", de nem mertem, bármennyire is szerelmes vagyok. Ehelyett inkább csak figyeltem őt, reménykedve, hogy a szerelem hatása őt sem hagyja hidegen. Valami változtatás csak kell, hogy keletkezzen benne egyszer végre. S lássanak csodát; idő múltán egyszerűen csak úgy megszólalt;
- JungKook... N-Nem tudok... leállni!...
Hozzám hasonlóan kapkodta a levegőjét, s egyre hangosabban zihált, mintha rohanva keresné az útvonal végén a megnyugvást, fölöttem támaszkodva, mélyen a testemben kutatva. Igazán mélyen. Temérdek gyönyört hagyva, mit örökíteni kéne! Becsomagolnám ezt az élményt, s zsebre tenném, hogy máskor is kibonthassam, hogy Suga hyungot ilyen vaddá s bámulatossá tegyem. Azt akarom, hogy máskor is ellent mondjon magának. Ohhh most mennyire a szemébe mondanám... "Nézd csak meg, mennyire elvesztetted te is a fejed. Vakon élvezed!... Belátod már!? Én vagyok az, aki kell neked!" Ohhh mennyire bizsergetik a szám ezeknek a szembesítô szavaknak a kimondása, dehát Suga hyung ajkai most a teljes erejükből elfoglalnak... Ahh pont az ilyenek miatt érzem, hogy mégis csak elégedett vagyok. Méghozzá roppant elégedett. Csak úgy fekszek mit sem csinálva. Mintha felhőn utaznék, a  Mennyországba.
- JungKook... - nyögött fura, mégis fülemnek kellemes hangon. - Állíts le!
- Soha!
S tovább hagytam a kéjtôl részegült énjének, hogy vad lendületeivel bennem élje ki a legmerészebb vágyait, miközben a nevemet hajtogatja;
- JungKook! Ahh... Aigo! JungKook! JungKook! Hé! Ébredj! Nagyon forró vagy! Belázasodtál!??
- Huh?
Mi ez? Hol vagyok? Kinyitottam a szememet, és reggel van. Épp felébredtem?...
- Na végre! Így átaludni az egész estét meg a reggelt... Már féltem, hogy nem kelsz fel...
- De én nem... Én... De nem is emlékszem, hogy elaludtam volna! Egyáltalán mikor? Hogy?
- Miközben hadonásztam, leütöttelek, mert képes voltál molesztálni, hogy le akarod venni a vizes pólóm... Talán túl nagyot ütöttem?... J-Jól vagy? - hajolt fölém Suga rendes fotózásra készen álló ruházatban, s arca éber volt, kellemesen kialudt. - Nem nézel ki valami kipihenten... - mondta. Biztos az ellentéte lehetek... - Hozok lázcsillapítót, addig maradj - s ő kiment.
Aigooo... Mi a szösz!? Mind ezt csak álmodtam!? Bealudtam, mielőtt ez az egész megtörtént!? Mindent csak az álombéli énem kapott!? E-Erre az érzésre nincsenek szavak!... Nem, erre nincs mit mondanom... A csudába már!