74 BTS Fapados fapadon

Suga izgatottságban engedte leperegni homlokáról az oda termett izzadságcseppeket. Nyugtalan volt. JungKook túl közel volt hozzá. Kicsi volt a tér, kicsi volt a matrac, s nagy volt a feszültséggel megtelt sátor.

Pár órával ezelőtt változtattak a fiúk tartózkodási helyén. Egy ottani kempingben szálltak meg, mint a következő állomásuk, s már első éjszakájukat töltötték három darab méretes sátoron megosztozva, de amíg J-Hope s V trükkösen elsajátított egyet, s RapMon meg erőszakkal beférkőzött a Jimin-Jin pároshoz fegyelmezőként, Suga és JungKook egymásnak maradtak. Ebből az okból kifolyólag most álmatlanul fekszenek tizenegyes pózban, azaz meredt mozdulatlanságban egymás mellett. A sátor belsejének tágas tetejére szentelték a figyelmüket. Arra összpontosítottak, csak hogy véletlenül se kavarodjon fel bennük a közös nem rég múltjuk; Annak zavarba ejtő képei... Annak elnyomhatatlan érzései...
Az éjszaka ideje így szaladt velük lóháton, de nem maradhatott ez így reggelig. JungKookon eluralkodott az álmosság. Egy aprócska néma ásítás keretében nyújtózkodni mert, mire ujjai pont Suga ujjaihoz értek;
- B-Bocsánat!
- Semmi...
- Nem zavar?
- Nem, nem zavar. Miért zavarna?
- Egy kicsit sem? - húzta fel JungKook ismét az előbb ijedtében elkapott kezét, s ujjai jobban becsúsztak hyungja személyes terébe. Suga erre meghökkent arccal próbált reagálni;
- É-Én nem erre értettem, hanem csak arra, amikor véletlenül értél hozzám! Viszont ha így direkt csinálod...
- Így zavar?
- T-Téged miért nem zavar!?
- Engem egy kicsit sem zavar - fordult felé maknae ártatlansággal, míg a bő takaró tágas mélyében, kettőjük teste között JungKook mind az öt ujja megtalálta kényelmes helyét Suga ujjai közt. Így mintha a matrac felszínén elfeküdt kezeik összefonódtak volna.

Reggel, mikor a hétből csak hármuknak kellett felkelnie, Suga legelőször mászott ki a sátorból. Kábult volt. Nem érezte magát felkészültnek a napra, az életre, az élésre, mert csak azt érezte, hogy milyen mélyen érintette meg JungKook egész éjjelen át tartó szerény tapintása. Még akkor is a maknaen gondolkodott, mikor SeokJin épp vele szembe jöve álmos szemeit törölgette és kigombolt inggel meztelen bőrén érezte a játékos hűs reggeli szellőt.
Mikor a két éberhez RapMon is csatlakozott, megkezdték a fotózást a tenger csillogó habjainál. Egy-egy matraccal a vízre engedve őket különféle pózokban köszöntötték a kamerákat. Mosoly ült az arcukon mindegyiküknek, mindaddig míg a játékos kedvében lévő Leader ajkai csalfa vigyorra nem szélesedtek, és kezével egy leheletnyit meglökte Jin hyungja matracát. A Hercegnő erre egy apró sikítással megelőzve a csobbanásának a hangját félig a vízbe merült, de közben sikeresen belekapaszkodott Suga matracába, aki még meg is ragadta a csuklóját, hogy segítsen neki felmászni.
A előttük, sziklákon álló kamerák mindezt örökítő anyagaik közé vették. A fotósok nem szóltak egy szót sem, mert tetszett nekik a kibontakozott szituáció. Legalább is nekik... Mert az ötszáz-hatszáz méteres szikla tetőről más vélemény kapott szárnyra. Ottan a kempinghez csatolt játszótér terült el, s azelőtt egy pad volt erős és kékre lakozott fából, ami a szakadék, vagyis a tenger irányába nézett. Annak a támláján ült Jimin, onnan lesve a fotózást, ami lassan jókedvű játszadozásba merült. Mellette pedig JungKook a padon állt, és úgy figyelte az eseményeket, ahogy egyik hyungja a másikat a karjaiba véve emeli ki a vízből, illetve dobja bele.
- Hé!! - kívánkozott ki Jiminből a tiltakozás, ahogy RapMon hátulról ölelte át a Hercegnő vizes testét. - Nem hiszem el! Nekem ez túl sok! - pityergett tudván, hogy figyelmeztető hangja nem ér el a szerelmét körbe vett hímekhez, kik egyre csak elveszítik a fejüket a játékban.
- Ne gyerekeskedj! Legalább jól érzik magukat... - suttogta JungKook, miközben ő némán s reakció nélkül tartotta szemeit azokon az ujjakon, amiket ő egész éjjel a saját aurájában tartott, de azok most mégis másnak a testéhez simulnak.
- Én mindjárt sírok!... - szólt drámaian Jimin és magához karolta JungKook derekát, hogy arcát az ő pólójába rejtse. - Miét félek ennyire, hogy el elveszik tőlem!?
- Jimin...
- Rossz érzés!
- Higgadj le, jó?... Szégyellek, hogy a hyungom vagy!...
- Na jó van, neked boldogságos a maknae léted!... - húzta ki magát s felnézett a fapadon álló fiú szemeibe. - SeokJin rengeteget törődik veled! Plusz még mi is, a többiek! Jó a sorsod hidd el! Golden maknae...
- Hja, persze...
- Még én is nagyon kedvellek, és... tudd, Suga hyung tuti biztosan szerelmes beléd!
...
Mondta volna mondatja másik felét, de valami mélyen benne meggátolta. Talán az emlékezet, hogy Suga megtiltotta.

Mikor már elérkezett a napnyugta a tenger horizontjára, mindenkiről készült több tucat kép. Suga épp a lecsendesedett hullámokból mászott ki fürdőnadrágban és pólóban, miközben megköszönte a fotósok munkáját, majd ahogy megpillantotta Hoseokot és Vt egy partmenti padon ücsörögni, oda sietett hozzájuk:
- Kell nekem ez a pufók pocok pofa! Kölcsönadod?
- J-Horse, téged választottak, eríggy - mélyítette hangját V színpadiasan, s hagyta Sugának, hogy ő maga nyergelje meg a lovát, azaz vigye el mellőle pólója nyakánál fogva.
Miután egymásnak maradva rátértek a kemping magas fái közt megbúvó ösvényre, Hoseok halkan rákérdezett a helyzetre;
- Mi az, Hyung? Mi lesz? Fotózás?
- Nem, hanem küldetésre megyünk, csak mi ketten, sürgősen!
- M-Még meg sem száradtál! Csupa só vagy! És nem most van az ideje a zuhanyzásnak?
- Pont, hogy a zuhanyzóhoz megyünk, csak épp elkerülve az oda felé tartó embereket és csapattársainkat. Pontosabban a zuhanyzó épülete mögé fog vezetni az utunk.
- Miért? Van hátsó bejárat?
- Nem.
- Ohhh értem... - jópofizott az összezavarodott rapper. - Cukor hyungocskám, te aztán kiszámíthatatlanul beszámítható vagy~
- S ezt a hülye szöveget honnét szerváltad?...
- Umm...
- Mindegy. A lényeg, hogy megyünk, s meglessük Jin hyungot.
- Hogy mi? - nyíltak nagyra Hoseok szemei, miközben gondolatban megszólalt a felfedő drámai zene. - Dehát... Jin hyung most Jiminnel fürdik együtt. Hallottam, mikor megb--
- És akkor? Pornó lesz, öregem, és kész.
- Suga hyung...
- Ahh csak... érzem, hogy megbolondulok már, szóval muszáj valamit kezdenem magammal! Érted... Kikapcsolódni.
- Mégis min bosszankodsz?... J-JungKook az o--
- CSAK! - vágott J-Hope szavába. - Csak szórakozásra vágyok. Ennyi. Ne képzelj bele dolgokat! - emelte fel tenyerét, hogy elég, és kussban mutatta tovább az irányt. Átvágva pár békés család sátorozásán, meg még jó néhány bozontos bokron, oda értek a célhoz, s örömmel látták, hogy egy lélek sem volt ott rajtuk kívül. Az igen magas zuhanyzó épület hátsó falának a legtetején volt az ablak sor, az alatt pedig semmi, csak csúszós tégla, az alján meg pár darab lábmosó állt, nem rég lett használva, így csöpögött a víz a csap szájából, de nem ez érdekelte őket, hanem az előtte lévő padsor.
- Sejtettem, hogy ilyen magason van. Állj fel a padra, Hoseok, gyerünk!
- Ha fel is állok, akkor sem fogom tudni elérni az ablakot...
- De én viszont a válladon állva igen!~
- He? Hehehe... - fogta fel viccként Suga mondatát, de pár perc múlva rájött, hogy hibát követett el; A hyungja komolyan gondolta ezt a megoldást. - Kjáá! Megvagy?
- Ne adj ki állat hangokat, és halkabban! Nem akarsz egy életen át menekülni Jimintől, ha ezt megtudja, igaz?
Hoseok megértve hümmögött, s próbált a lehető legnagyobb segítséggé válni. Követte Suga halkan kiadott utasításait.
- Arra.
- Merre?
- Arra az arra, azaz balra!
- Akkor ha "erre" az a jobbra?
- Mi?... Hja, igen! De most arra lépj!... Halkan... Okeee... Hmmm Téves, itt pénz mosás folyik! - Hoseok még egyet lépett. - Nem, ez sem jó, ez egy nagyon szőrös, de kopasz hapek...
- Hyuuung... - csikorogtak Hoseok fogai. - Tudnod kell, hogy nem vagyok egy nagy testépítő...
- Uh! Hallod ezt!? Ezek az anyanyelvem szavai!
- I-Igen, én voltam, aki--
- Pszt!
~ Zárd el a vizet, hagyjad, hogy a nyelvemmel tisztítsalak. Olyan sós vagy...
- Ez Jimin volt! Arrébb eggyel!
- Ha tudnék ahh... - nyekkent egyet Hoseok hangja, mire a fapad is, ahogy lépett rajta.
- Oh! Célpont bemérve! - suttogta Suga. - De... Valami fizikai erő miatt a csempéhez vannak szorítva, így csak
Jimint feje tetejét látom... Fel tudnál emelkedni még jobban? - kérte, mire Hoseok lábujj hegyre állva majdhogy nem megrepesztetett a padot. - Uhh Hallom, fapados pornó lesz ez így.
Sugának épp felcsillantak a szemei, ahogy mozgásba lendültek az alanyok, de pont ekkor kellett hátrafordulnia:
- Mit csináltok itt? - kérdezte egy női stylistjuk, aki őket kereste ezidáig.
- Ohhh hát csak 'fej vagy írást' játszunk - rukkolt elő egy mosollyal Hoseok. - Csak hát a feldobott érem eltûnt. Most keressük... Az... Az ablakban!
- Segítsek esetleg? Megnézhetjük itt a földön i--
- N-Neeem. Ez nosztalgia a számunkra. Rég játszottunk már ilyet - részletezte s feje magától bólogatott, akár egy játék kutyának a kocsi ablakban. - Szívesen töltjük ezzel az idônket...
- Értem - nézte a nő egy kicsit dilisnek őket, majd hátat fordítva búcsút intett a viszont látásig.
- Miért hazudtál neki? - nézett le Suga érdeklődően.
- Miért? Mit kellett volna mondanom?
- Hogy pornót nézünk.
- Csak te...
- Mindenesetre akkor tuti nem kérdezte meg volna, hogy segíthet-e.
És Suga ekkor még nem tudta azt, hogy sorra fognak jönni az emberek, ugyan ezt kérdezve tőlük.
- Kann ich Ihnen helfen? - tévedt egy szőke s kék szemű férfi hozzájuk, mire Suga sóhajtva;
- Én élt második világháborúban nein, én beszélni Führered nyelvét nein.
S még ha a többi mondat résszel nem is, a nein szóval el tudták küldeni. Következőleg egy szuvenírekkel felpakolt külföldi árus jött. Románul szólt hozzájuk;
- Pot să vă ajut?
- Mi a rossebért zavar a puttonyaival?... Hoseok, mond, hogy bemutathatok neki!
- Neem!
Hoseok megerőltetett torkából véletlenül kijött rekedt s hárpiás hangtól Suga behúzta a nyakát, a román pedig megijedve szedte a sátorfáját. Pár percre rá, egy helybéli jött, aki egyenesen hozzájuk loholt. Feltehetőleg, a halálra rémült román árus küldte rájuk;
- Boró na sas voithiso?
- Borogasd a sast, azt! Hülye! Leave us!... - mondta, hogy ideje békét hagyniuk nekik, de a kempingben ezt nem mindenki értette; Egy még merészebben öltözött narancssárga köpenyes jött piros pöttyel a fején, ami a két fiúnál nem a jó pontot jelentette.
- Kya main aapakee madad kar sakata hoon?
- Mi a faszom, ez meg szellemet űzni jött? - ijedtek meg a hindu koldustól, aki szintén csak a segítségét akarta felajánlani. Őneki már nehezebben tudták elmagyarázni és elmutogatni, hogy "sicc". Viszont mikor ez sikeresen megtörtént, jutalmukként kezdett kialakulni egy hosszadalmasabb időszak, miben nem zavarta őket egy lélek sem.
- Öt perc alatt ennyi látogató még szülinapomon sem érkezik - borzongott a hideg Suga hátán, de mire ő is feleszmélt, hogy tiszta a levegő, visszafordult az ablak felé. S látta is SeokJint, legalább is a széles hátát, s mikor már hitt benne, hogy ennél a látványnál többet is fog kapni, izgalmában még jobban ránehezedett Hoseok vállaira, s várt, csak hogy ekkor váratlanul a "Can I help you?" helyett más kérdés érkezett feléjük;
- Jin hyungékat lesitek?...
- JungKook? - hökkent meg Suga, míg alatta, J-Hope próbálta kihúzni magát a kérdés alól;
- Én csak vállalom a tervet!...
- Mit szeretnél, JungKook? - kapta hátra a fejét Suga, mire a kérdőre vont maknae élesen találkozott a hyungja szempárjaival. Azonnyomban lefagyott emiatt; De erőt véve magán, el sikerült fordítani a tekintetét, miközben válaszolt is;
- Igazából semmit sem... - és vállat vonva sarkon fordult, így tűnt el a sötétben. Az akciójuk közepén tartó két fiú hallgatózott még egy kicsit, felmérték a körülöttük ismét kitisztultnak látszott levegőt, majd próbáltak ráhangolódni elfoglaltságukra. Mögöttük viszont megzördült a bokor. A kemping lámpása a szinte el sem ment JungKook alakjára vetette a fényét;
- Csak visszajöttem szólni, ha esetleg felizgulnátok Jin hyungra, akkor leszek olyan vakmerô, hogy bemártalak titeket Jiminnél - jegyezte meg becsületesen, mégis lesütött szemekkel, és már fordított is hátat.
- He!? He!? JungKook! Ne csináld! Csak mókázunk! - kapálódzott kétségbeesetten Hoseok, mire
Suga lemászott róla, és földet nem érő léptekkel futott a maknaejuk után. Lendületből ugrotta át a bokrot, és botladozó módon esett JungKook nyakába, s haverosan karolta át őt, fejüket így összedugva;
- Ne fenyegetôzz! - suttogta nyugodt és kellemes hangon. - Azt hiszed, nem olvasom le rólad, csak mert nem nézel a szemembe? Mond meg őszintén, ha féltékeny vagy~
- Aigo, hát nem vagyok egyértelmûen az!? - szólt vakmerően, majd feleszmélve azon, amit mondott, rácsapott szájára. Suga sem ezt a válasz stílust várta; Ledöbbent, s nem tudta elképzelni, mikre számítson még a gyorsan cseperedő JungKooktól.