73 BTS Megkarmolnálak

Jimin POV

Szorongattam szatyrom száját, akár egy tolvaj a zsákmányát, annak ellenére is, hogy tisztességesen költöttem rá. Mégis rejtegetnem kell, mert nem áll szándékomban egyiküknek sem megmutatni a tartalmát... Ezért minél közelebb került az est, annál jobban ugorhatok a biztonság érzetébe fejest.
Éjfélkor már a hotelban voltunk. Először vacsorázni küldtek minket (Jinről forgattam is az EatJin sorozatot, mert az már szinte a kedvencem kerek e világon), majd mikor befejeztük, felengedtek minket a lakosztályunkba kicsomagolni s lepihenni. Holnap még nem lesz fényképezkedés meg elvileg semmi más, mert először a stábnak meg a stylistoknak kell előkészülniük. Nagyon örülök ennek! Hihetetlenül! Elmondhatatlanul! Mert már érzem; Az egész testemben érzem; Még csak pár lépés és--
- Hé! - állított meg minket NamJoon hyung. - Mielőtt mindenki eltűnne a szobájába, csak annyit szeretnék közölni, hogy ammm legyen most egy nyugodt és munka centrikus hetünk, rendben fiúk?
- Azt akarja ezzel mondani, hogy semmi szex, mégha kussba' is tudjátok elhágni! - fordította Suga hyung élesen rám nézve. Természetesen nyelvnyújtással feleltem, ő pedig a középső ujjával reprezentálta azt az óhaját, hogy kapjam be. De;
- Azt!? - mutattam le a nadrágjában poshadó szerszámjára direkt undorodó arcot vágva. Aztán... Szaladtam. Beszaladtam a szobámba, Jint a pólójánál elkapva. Ő meg csak úgy próbált reagálni a gyors történésre;
- Huh!? Én veled?... Veled alszom? Ajánlatos ez?
Csak rámosolyogtam, hogy "Persze hogy az!" S még lámpaoltás előtt pakolgatni kezdtünk kifele. Miközben Jinnek sorba eszébe jutott minden otthon hagyott dolog, én addig csak csöndesen, háttal a hátának nézegettem a szatyromban. Egy kapással kihorgásztam azt, amit akartam; egy átlagos henger alakú tubust fekete borítással s jó pár cicus cirill betűvel, amik ellenére én jól tudtam, mi van benne, ezért már bontottam is ki, hogy belőle egy pezsgő tablettát kivegyek. Nem kellett sokat gondolkoznom afelől, hogy mit akarok jobb ízűvé varázsolni, mert ahogy kicsit oldalra nyúltam, kezem ügyébe került Jinnek a már kibontott gyömbéres üdítője. Abba beletettem, de ahogy elkezdett pezsegni, eszeveszettül ki akarta lőni a kupakot.
- Ajjajj! - dugtam két combom közé a robbanni akaró flakont.
- Mi az?
- Hehe Semmi - nevettem rá, belül pánikot érezve. - Csak kíváncsi voltam, hogy figyelsz-e rám.
"S sajnos, most pont hogy hegyezed mindkét füled..."
Csinálnom kell valamit! Nem szabad édes-habos diszkót varázsolnom.
Ott voltam egy darabig összeszorított lábbal, de ahogy láttam, hogy enyhülnek a dolgok, az agyam újra visszatért a normális kerékvágásba s észre vette a következő lépést az éjjeli asztalon heverő pohárral a főszerepben. Ezzel már el is terveztem, hogyan fogom Jinnek átnyújtani az általam megpikánsított innivalót.
Hangosan köhögni kezdtem;
- Valahogy itt olyan szárazabb a levegő... - mondtam, mire Jin felém fordulva ő is pszichológiailag érezni kezdte, s köhécselt;
- Biztosan a melegebb levegő teszi.
- Száraz a torkom - nyafogtam. - Mit kéne tennem?
- Igyál! Ott a--
- Hja tényleg! Ihatok az italodból?
- Persze, épp azt akartam mondani... - bólintott, s már öntöttem is a pohárba a szemei előtt. - Nekem is, jó? - nyújtotta oda a poharát én meg örömmel öntöttem neki.
Gondoltam lehajtom gyorsan én először nehogy valami gyanút fogjon, de ahogy a számhoz tettem;
- Várjunk csak, ez gyömbéres - motyogtam.
- Hja, azt nem szereted...
- Akkor csak kimegyek a csaphoz - kapargattam a fejem hahotázva, s szemem sarkából láttam, ahogy Jin fenékig megitta.
Belegondolva, nekem úgy sem kellene ez eféle vágy fokozó, nekem elég maga Jin. Hogy majd ő lesz az, aki rám veti magát, s jobban fog kívánni engem bárminél.
Igen, ezt vártam, de ahogy visszaértem a szobába, Jin alváshoz használt ingben készült már lefeküdni.
"Hát mi ez kérem szépen!? Hol az a várt hatás!?" merültem bele a csalódottságba s azzal az érzéssel kezdett az is felszínre törni, amit eddig jól elnyomtam; Elárasztott a lelkiismeret, mint az árvíz.
- Jin, ha valami furát érzel, sz-szólj nekem!...
Erre a mondatomra lefagyott s egyre élesebben nézett bele a szemeimbe. Mintha minden gondolatomat ki tudná olvasni...
- Könyörgöm.... Azt ne mond, hogy valamit tettél az italba!
- M-Mivel könyörögsz, nem mondom, csak azt, hogy bármi legyen, vállalom a felelősséget - feleltem, mire arcát egy nagy csattanással a tenyereibe temette;
- Isteneeem! - húzta fel a térdeit. - Teremtôm! - kezdett ritka kínlódásba s feltúrta a haját, majd homlokához csapta kézfejét. - Nem tudom elhinni, hogy képes voltál bedrogozni! Jimin...
- Én csak láttam, hogy milyen nagy elôszeretettel vették a görögök és--...
- Melléjük az óvszert is, mi?
- Hjam... - igazából mindent megkérdeztem az egyik kamerás segédtől, ezért tisztában voltam, hogy most mihez is akarok folyamodni, ezért... ezért... - K-Kérlek, Hercegnőm, ne félj. Eddig semmi hatása, nem? Lehet, hogy nem is lesz.
- Ha nem hat, akkor meg feleslegesen dobtad ki a pénzt... Most tényleg ostobaságot csináltál - nézett rám a fejét rázva.
- De nézd, vettem egy ilyen felfújható párnát is - kaptam elő a szatyromból s felfújtam gyorsan. - Látod, három ilyen cicus cirill betű van rajta, s mivel nem tudom elolvasni, beleképzelhetem, hogy ide az van írva, hogy "Jin". Ezért most már a fejem alatt is hordozhatlak utazásokon.
- Nem tudsz vigasztalni! - vágott morcos képet.
- De még vettem--
- Nem érdekel, miket vettél! Most semmivel sem tudod elvonni a figyelmemet! - indulatosan lekapcsolta a villanyt, majd magára terítette a takarót.
Hát rendben... Levetkőztem alsóig, s ahogy befeküdtem az ágy másik végébe, próbáltam a háttat fordított aurájába belekúszni, esetleg átölelni, de a próbálkozásomra figyelmeztetően megszólalt;
- Jimin...
- I-Igen?... - nyeltem nagyot a hátborzongató hangsúlya miatt.
- Csak úgy mondom... Ezt még szépen vissza fogod kapni!

Ahogy az éjjelemet végig kísérô képzeletem elfeketedett, Jinnek az éles és imádott nyögése ébresztett. S ahogy kinyitottam a szemeimet, az arcának a látványára azonnal ültömbe vágtam magam. Az a kinézet... Az az álmomban sem látott, csak vágyott látvány... Ahh Boldog vagyok! Akarom őt... azonnal... Érezni akarom a puha hajszálai alól kicsörgedezô fényes izzadtságcseppeket. Gyönyörködni akarok a pilláival csak félig takart szempárjaiban. Részt akarok venni ajkai nyugtalan mozgásában. S érinteni akarom fokozatosan vörösségbe élénkedô orcáit.
Ahh Ilyen hirtelen ez a sok inger! Ez nagyon gyors, túl gyors, hjaj de gyors, viszont érzem a hatást magamban, ahogy befeszülnek a combjaim s már menten ágaskodik is a közöttük bizsergő szervem. Jinnel így... Most... A hangjától és az összes görcsös rezdülésétől kötelességemnek érzem, hogy rajta legyek, hogy dörzsölődjek, dugjak, és lökjek.
- Ne érj hozzám! - csapott rá a kezemre, amivel közeledni akartam felé. - E-Ez a büntetésed - hajtotta fel a fejét, hogy közvetlen rám tudjon nézni, és egy gőzölgő leheletet hagyott magának kilehelni. - Csak nézhetsz... Csak nézz, mert azt tudom, hogy nehezen bírsz.
- Jin...
- Ne merj hozzám érni! - szólt ismét a közeledésemre.
- De... De... De mi lesz veled!?
- Soha sem kellett csinálnom, most se fogom. El kell, hogy múljon ahh - nyögött és tömény nyálfonál kínlódott vele piros ajkainak belsejében.
"Ahhh Rá akarok mászni! Legalább egy csókot engedne!" feszítettem be karjaimat, miközben szívem szabálytalanul kezdte verni az ütemet. Melegem lett. Égtem, és nem tudtam levenni a szemeim SeokJinrôl. Milyen rémes, csak így legeltetni a szemeimet a kéjfütőtte testén... Pislogni se pislogtam, mindent figyeltem, minden egyes mozdulatát s rezdülését mindenének; Aminek következményébe egyszerre folyt ki szájam szélén a nyál Jin nyálával együtt, ahogy egyszerre is bólintottunk le. Ő azért, hogy hálóinge felső gombjait a lyukjaikban kibújtassa, s ezzel szépen lehámozza vállairól a ruhát, én pedig azért, hogy elbírja a fejem az erős lendülettel leesett államat ettől a még át nem élt látványtól; Igen, ettől az egész procedúrától; Hercegnő keze csak úgy csúszott lefele a kigombolt rész között, mintha ezzel kényeztetni próbálná magát, s ahogy széjjel nyitotta magán az inget, megremegtem;
- Még azokhoz sem érhetek? - ködösödött el a látásom a fedetlen kulcscsontjára s két ingerlésre váró mellbimbójára nézve... Nem bírom ezt a tétlenséget! Nyelvem már ficánkol, s szájam belsejét ingereli.
- Jimin... - nyögött fel Jin pusztán a belső hőtől, ezzel jelezve is, hogy alig bír beszélni. A hirtelen jött kérdésemre pedig csak elfordította a fejét.
"Hogy tudtam egy ilyen jó lehetőséget elszúrni!?"
Kínlódásomban hozzávágtam magam az ágytámlához, s kénytelen voltam magamhoz nyúlni, egy kicsit megizzasztani az ujjamat makkom felszínén. De mindhiába, a lehiggadás helyett csak még inkább korbácsol a perzselő vágy. Tisztán érzem már, ahogy a levegő körülöttünk nedvessé s intimmé válik. "Bár én adhatnék okot erre! Egy jó mély okot... Ahh!" haraptam ajkaimba ténylegesen is felnyögve, s hirtelen elvakítóan megvilágosult bennem az, hogy már nem... nem bírom nélküle!
- N-Nem! Nem jössz!- szólt rám Jin lopottan felém pillantva, ahogy felé mozdultam.
- Ne csináld ezt, Hercegnô... - könyörögtem hamisíthatatlanul szánalmas hanggal.
- Ez a büntetésed... - lihegte s hanyatt dobta magát behunyt szemekkel, hogy hálóinge utolsó gombját is vakon kigombolja, így, ezzel a lélegzet elállító pózban nyomta be felhúzott lábai közé a párnát és feszülten nyomta azt a merevedéséhez, miközben másik keze az ajkaira feküdt, hogy segítsen neki elnyomni azt a magas hangot, ami végül csak belül tudott elfüstölni. Pedig engem ugyan nem zavart volna egy édes sikítása sem... De ő inkább kínlódott, szenvedett, egyedül tétlenkedett... Hát igen, úgy látszik az általam szerzett csodaszer nagy kihívás számára. Szóval be kell látnia: Csak én vagyok a gyógyír. Csak én csillapíthatom.
- Uhh Jin, ha az elejétől fogva benned lennék, annyiszor eldurrantam volna már, amennyi izzadságcsepp lefolyt a homlokodon - mondtam felhúzott szemöldökkel, s ajkaimat nyalogató nyelvvel, de ahogy Jin rám nézett azzal a nem mindennapi megvető tekintettel, éreztem, nem szabadott volna hagynom, hogy ilyen csússzon ki a számon.
- Ez már a netovább, Jimin! - rázta fejét igen felingerülten. - Kerülj csak a kezem közé! - s mielőtt erőt vett volna magán, hogy ténylegesen rám támadva levezesse rajtam a haragját, kopogtak, méghozzá nagyon vadul;
- Jimin, gyere ki!
Hercegnőm erre egyből a szemeim mélyébe nézett, hogy némán megértesse velem a pánikját, de én csak legyintettem. Összefűztem az ujjaimat, kinyújtva őket  megropogtattam, felkaptam pár göncöt, rákötöttem a derekamra egy pulcsit, próbáltam nem a merevedésemre koncentrálni, s már surrantam is ki az ajtón a tőlem várható leglazább módon. Kint senkinek nem is keltette fel a figyelmét, hogy milyen vigyázatosan csukom be az ajtót magam mögött.
- Eddig aludtál, ChimChim, vagy mi? - kérdezte J-Hope, miközben a sarokban lévő nagy babzsákon feküdt hagyat, csípőén rajta pedig V ücsörgött szemben vele, nem is zavartatva magát a jelenlétünkkel. Ha beszólogatós kedvemben lennék, biztosan rájuk kérdeznék, hogy ennyire vágynak a szexre, ha már előttünk is ilyen pózban mutatkoznak? De most inkább hagytam...
- Az a kérdés, hogy ki mit szeretne csinálni - hívta fel mindannyiunk figyelmét NamJoon hyung. De nekem ez annyira rohadt egyértelmű aaaaish - Suga már korán reggel elhagyta a hotelt, s a partra ment meg vásárolgatni. Menjünk utána, de akkor mindannyian, hogy tartsuk a csapat feelinget, vagy van valami egyéb ötlet?
... Én szívesen válaszoltam volna, de mivel inkább kussoltam, úgy látszik a többiek is azt tették.
- Jóva', akkor konkrétan rákérdezek; Ki szeretne kimenni Suga hyung után? - kérdezte NamJoon hyung, mire JungKook emelte fel a kezét, aki egy kis széken ücsörgött az erkélyen át kinézve.
- A többiek meg inkább itt--
- Igen! Maradjunk s játszunk valamit!
- Hja... Holnap úgy is megyünk a városba.
Szólalt meg a V-Hope páros.
Én pedig külsőleg bekussolva, belül pedig ordítva reagáltam, hogy "Nem, nem, ez így nem lesz jó. Menjenek innen inkább!"
- Oh Am mi lenne, ha inkább csinálnánk egy Bangtan Bomb videot!? - vettem elô a kamerát motiválva őket. - Az lesz a dolgotok, hogy menjetek ki kabátban, és tegyetek úgy, tesne az esô. S akkor majd esôt szerkesztünk a videóba.
- Nem hangzik ez unalmasnak?...
- Nem, nem mert bizony eső táncot fogtok járni!
- Egy olyat sem tudunk.
"Basszus, csak tűnjetek el!"
- Nagyon jól meg fogjuk szerkeszteni, na, gyerünk! - kezdtem tuszkolni RapMon hyungot és Kookkiet kifele. - Siessetek mind le, és én innen fentrôl, az erkélyrôl fogom kamerázni!
- Felvettem az esôkabátom!
- Remek, V! Köszönöm! - "Szegény balek..." - Menjetek ki! Gyorsan! - s akár volt rajtuk kabát, akár nem, már küldtem mindannyiukat ki a nyitott ajtón. - Siessetek le, aztán ne felejtsetek el táncolni is!
- Várj, és Jin hyung? Nem veled aludt!?? - a kérdésére azonnal kilöktem NamJoon hyungot. S becsaptam az ajtót, mint a húzat. A kulcsot a zárban elfordítottam, s egyértelműen benne is hagytam. Háttal dőltem rá, ízlelve a siker ízét, hogy enyhülnek már a problémák... Legalább is ez már kipipálva...
- Hehehe - kuncogtam fel hangosan, amiért kintrôl csak annyit halottam, hogy engem szidnak. - Mindenkit magamra uszítok... Egy buksi simít sem fogok ma kapni. Ahhh Mit csináltál, ChimChim!? - kérdeztem magamtól halkan suttogva.

A kiüresedett szobában, a leülepedett csöndben a hálószoba ajtó nyílt s már a legapróbb résen át is kivettem, ahogy Jin próbál kikószálni, a hálóingét magaelôtt tartva. A mögöttem lévő ajtóra nézett, majd rám, én pedig zavarban vissza;
- N-Nagyon mérges vagy?... - nevettem, mi mást tehetnék? Mire ő fájjon sóhajtott;
- N-Nem... - esett hátával az ajtófélfának, és felhajtotta a fejét. - Én már... Nem érzek semmit - csúszott lejjebb, mintha rákenődne a fára, én meg megijedtem;
- Hé!... - futottam oda hozzá. Most komolyan el akar ájulni? - Nooo-no Jin! - tartottam meg Egyetlenemet meztelen vállainál. Tûz forró volt a teste, pont amit akartam, végre, most ténylegesen elolvadhatna a kezem alatt. - Ahh... Ideje rám bíznod magad! - suttogtam a homlokához döntve fejem, bágyadt arcát bámulva, miközben a kezem a középpontja felé lopódzott, de erre ő feleszmélt s elejtve a hálóingjét ellökött magától.
Viszont hiába az erőlködése, nem engedem, hogy csak úgy elszökjön... Elkaptam őt a karjánál, s tudom, nem szép tőlem, de elgáncsolva gyönge lábait hátulról, én löktem most őt meg, mire oda huppant, ahova terveztem, a J-Hopék által bemelegített babzsákba.
- M-Még jó, hogy itt volt ez a valami, te kerge! - nézett rám Jin szúrósan, hogy mertem ilyet tenni, majd készült feltápászkodni, de jöttem én, s rákaptam mindkét csuklójára, mire megszeppenten összehúzódott.
- Mond, nem akarsz enyhíteni már azon a rám kiszabott büntetésen?
- N-Nem!... Hagyj!... Le fogok csúszni innen...
Erre az aggodalmára jóízűen kezdtem kuncogni, s elengedtem erőtlen kezeit, hogy tenyereim a combjainak belsőfelére tapadjanak, így lábait fel és el is toltam egymástól, hogy én szépen közelebb tudjak húzódni, középen keményen Jinhez simulva s feljebb nyomva őt a babzsákon.
- Ne mond, hogy...
A helyzetet felismert arcán csak mosolyogni tudtam. Levettem a pólómat, majd a nadrágomat is bármiféle válasz helyett, mialatt a levegőben lévő lábak megfeszültek. Tetszettek, s még többet akartam; Muszájnak éreztem dörzsölődő mozgásra rávenni magunkat boxeren keresztül;
- Ahhh de nagy - jegyeztem meg, s éreztem magamban a kíváncsiságot, hogy milyen lehet a mostani méretét még jobban fokozni a markomban. Egyáltalán belefér-e?
Bele akartam nyúlni a boxerébe, mihez lejjebb is hajoltam, de ahogy az ujjaim bejutva megérintették a megvastagodott s nedves felszínt, Jin megugrott éles nyögései közepette s az ismeretlenségbe felnyúlt kezei miatt véletlenségből megkarmolt nyakamnál. Azonnal elemelkedtem tőle, lehajtottam a fejem, s mindkét kezemet odaszorítottam.
- Juj, Jimin! Bocsáss meg! Nem akartam! Fáj? Látszik? Van nyomva? Mit csináljak? - érintette meg a kezeim, mire én leemeltem azokat, megmutatva, hogy legfeljebb csak egy kis piros csíkot tudott rám tetoválni, de nem fog az ott maradni egy percnél sem tovább. Csak rossz érzés volt...
- Azt kérdezed, hogy mit csinálj? Talán csak add át magad! - néztem fel, s azonnyomban a szájára tapadtam, egy röpke csókot adva. De valamit elronthattam, mert nem tudtam úgy megkergíteni őt az ajkaimmal, ahogy szoktam...
- Figyelj, Jimin, nem hagyom, hogy "segíts", bármennyire is toporzékolsz érte! Szóval leszállhatsz rólam.
- Nem...
- Aigo még akkor sem szállnál le rólam, ha nagyon szépen kérném?...
- Nem. Nem, mert nem akarom nézni, ahogy szenvedsz - néztem komolyan a bevörösödött arcára. - Én a legjobbat akarom nyújtani neked!
- Ahhj Jimin...
- Lazulj el, Hercegnô! - kaptam ajkaim közé az övéit ismét. - Nagyon-nagyon szeretlek, tudod - kezdtem el simogatni a karjait, mire oldalra fektette a fejét, s hagyni kezdte az akaratomnak a beteljesülését. Csókolgatni kezdtem a vállát, s végre belekezdhettem abba, amit úgy akartam. Letoltam Jinről az utolsó ruhadarabját is, és rámarkoltam a merevedésére. Szinte el tudtam élvezni, ahogy az csak úgy belecsúszott a tenyerem melegségébe.

A fülledt szexuális hangulatban hirtelen egy nagy kattanás hangzott el a fejünk fölött, mire SeokJin tenyerestül csapott s kapaszkodott bele karomba. Éreztem, ahogy megremegett. Mit ne mondjak, nagyon aranyos!
- Csak a légkondi volt, Egyetlenem.
- Akkor jó... - feküdt vissza, belesüppedve a babzsákba. - Folytassad!...
- Hee? - mosolyodtam el. - 'Folytassam'? Azt mondtad? Jól hallottam? Hát mégis elfogadod, hogy én vagyok a te egyetlen enyhítőd s gyógyíred mindenre?
- Még csak azt kéne, hogy elszálljál magadtól! - húzott magához a könyökömnél megragadva. - Fogd vissza az egodat, vagy élesebben megkarmollak!
- I-Igenis - villantottam ezer faktoros mosolyt, s engedve az ingerlő közelségnek, ízletesen megcsókoltuk egymást, át is dugva a nyelvemet, ami a szájában való kirándulása után, elcsavargott egy táborba egészen végig a mellkasán. Igen, végig, egy egészen hosszú nyál csíkot hagyva, majd meleg lehelettel emelkedtem vissza a nyakához. S nem vártam, így megugrasztotta a szívemet, ahogy a tenyere a fejem tetejére emelkedett s buksi simogatást kaptam.
- Hercegnő...
Ahogy felnéztem rá, az ő eszméletlen tekintetébe, tudtam, mit kell tennem.  Hiába szőttem ábrándokat, hogy a teste gőzölgő melegségé belemártom majd az ujjaimat. Direkt elfelejtettem azt, csak hogy megadjam neki a legidevalóbb kényeztetést. Ezért már dugtam is be; Vastagságommal teljesen eltömítettem a Hercegnőbe vezető érzékeny bejáratot, mire az ő magas fokú bizsergését átérezve, az egész gerincoszlopom megfeszült, felhajtottam a fejem, feltúrtam a hajkoronám, s mozdulatlanul járta át testem-lelkem az élvezet. Majd ahogy lejjebb bólintottam s pár pillantást szerettem volna szánni szerelmemre, rajta maradt a figyelmem, ahogy ott pezsgett a kéjvágytól alattam... S egyszerre mereven és ájultan nézett rám árnyékot vetett, hosszú szempillái alól.
- E-Ez most nagyon hatással volt...
- Mégis mi?... - kérdezte magas hangon s változatlan arccal.
- E-Ez a nézés! Ez a nézésed most komolyan megérte, hogy bedrogoztalak.
- Huh!? - emelte fel szépséges arcát.
- B-Bocsáss meg, SeokJin, de bennem most valami nagyon gyönyörű módon pattant el egy ideg - emeltem orromra a kezem, félve, hogy vérezni fog ettől a csöndes gyönyörtől, s menten elájulok; de tudtam, hogy erőt kell vennem magamon;
- Mozoghatok benned?
- Hehe Te mindig csak azt akarsz...
- Jin... Most nem... Most pont hogy nem az a lényeg. Nem azért drogoztalak be, hogy aztán jól derékra vágjalak. Hanem azért csináltam, hogy ugyan azt érezd, amit én. É-Érted?
- Nehogy azt mond, hogy ez az érzés neked mindennapi.
- De igen, ennyire, nagyon, mindig. Miattad.
Válaszomra szemei bízva bennem tükröződtek vissza, mire már térdeltem is bele a babzsákba, hogy elfüstölni akaró nemiszervem beljebb s egyre beljebb mozogjon Jinben. A heves kéj hajkurászásom közben a legjobb tapasztalataimmal mindent a legélvezetesebb útra tereltem.
-  Mégis mennyire vagy bent?... - szólalt meg Jin két halványka nyögés között.
- J-Jó?
- M-Megörülök! - szorított rá alul a merevedésemre, s elérte a tetőponton épített kapu kilincsét, amit egyszerre nyomtunk le, ami mindkettőnkből ugyan azt a hatást váltotta ki. - Ahh ne, azt, igen, még, ahh ne.
- Jujj Jin, imádom, amikor elveszted az eszed! - mozogtam fokozatosan még sikamlósabbá vált belsejében megszakítás nélkül, hogy folyamatosan folyjon ki belőle a szertől felgyülemlett nagy adagja, ami csak azért se akart elfogyni, s egyre vadabb nyögésekre ingerelte Hercegnőmet. Nagyon tetszett... Viszont a teste rángatózni kezdett, mire váratlanul felém kapott; - H-Hé! Most nem is csináltam semmi rosszat, ne karmolj! - rosszalltam, s csuklóját felfogtam fejéhez.
- Finomabban... A végén még azt találom hinni, hogy ki akarsz kötni.
- Hjaj te... - néztem le szépséges szemeibe, miközben karját fogtam, s úgy volt markomban, mint egy elolvadt mályvacukor. - Hol az erôd?...
- Jól tudod, hogy sehol, nuku, K.O.... Mozdulni sem bírok... - csapta hátra a fejét. - Te fogsz bevinni a szobába. Vagy ha nem, akkor megérdemled, hogy megkarmoljalak! Game over lesz, mindkettőnknek!
- Karjaimba veszlek, ne aggódj! - adtam nyugtató csókot. - Tenyeremen hordozlak, egyetlen Hercegnôm, de majd ahogy elalszol, mondj búcsút azoknak a hosszú körmeidnek.