72 BTS Elláda

JungKook egyedül ébredt az ágyán. Bágyadtan feküdt a hasán, majd ahogy kinyitotta szemeit, vissza is hunyta azokat, és vissza is aludt.
Nem volt tudatában annak, hogy szoba ajtajának másik felén az a tag üldögél lazán, mégis feszülten felhúzott lábakkal, akit ő egész éjjel az elméje mélyeiben őrzött.
Suga maga sem tudta mit keres ott, ahol. Egyszerűen csak annyit érzett, hogy nem tud a maknae közelségéből menekülni. Fáradt szemeivel előre meredt a semmibe, mire felhajtotta a fejét s nagyot sóhajtott.
- Ott töltötted az éjszakát? - suttogta oda Jimin hangja, mire Suga keresni kezdte őt, de nem látta, így nem adott feleletet csak úgy.
Jimin takaróba burkolva csoszogott kifele a szobájából. Arca sem, még az orra csücske sem látszott ki, csak puha ujjainak pinduri része, ami szorosan fogta egybe a takaróból kreált köpenyt. A konyha felé ment. Oda, ahol Jin már napra készen készülődött a friss reggelivel.
- Jó reggelt, Hercegnőm!
- Micsoda hacuka - fordult egyből felé nevető ajkakkal, mire Jimin szótlanul tárta ki a magára terített takarót. Lábujjhegyre emelkedett, s mintha egy nagy harapással tüntetné el az előtte lévő édes falatot, úgy terítette Jinre a sötét anyagot. Így ketten, együtt kizártak minden forgatagot, s a Hercegnőt erős karok ölelték át, akár egy féltett vattapamacsot. Jimin kihasználva a nyugodt pillanatot, végbe vitte a mindennapi akaratot, s elérte, hogy párja úgy fogadja a csókokat, mint egy érzelmi zuhatagot.
Miután már semmire sem panaszkodott, mivel mindent megkapott, lenyugodott, s csókkal jóllakott ajkai beszédre eredtek;
- Nem volt nyugodt az éjjel... - nyüszített macskásan, s Jin nyakába bújt szelíden. - Zavart, hogy nem aludtál velem, s zavart Suga akciója is. Te mit gondolsz róla? Róluk? Ha egyáltalán van olyan, hogy 'róluk'. Mégis mi volt az a kétszínű csó--
- Pszt!... - intette le. - Én ugyan nem tudom, miről beszélsz.
- Hő!? - kapta fel a fejét. - E-Egyetlenem, nehogy már azt mond, hogy te ahhoz fogod tartani magad, amit ő mondott.
- Már pedig én nem láttam semmit az éjjel folyamán~ Szín tiszta volt s nyugodt.
- Chő, szent hyung. Szent hyung vagy te, nem más...
Míg ők ketten egyre összébb bújva szerelmeskedtek a paplan alatt, a konyha padlón; addig a másik két jó madár szintén már éberen próbáltak minél hasznosabban hozzáállni a mai naphoz. J-Hope és V nagyban csomagoltak. Felváltva kérdezgették egymást, hogy "Kell-e ez?" s "Kell-e az?"

Miután végeztek J-Hope fáradtan ült az ágy szélén, kiszáradt ajkakkal, amiért annyiszor kellett mondania a "Nem kell"-et. Hiszen V hiába szerette volna, de a csomagjába végül egy darab üveggolyó sem került az ő kétszáz darabos kollekciójából, hiába kérdezett rá minden egyes színes golyóra. Igaz, hogy ők ketten korábban kezdték az utazásra való bepakolást, mégis egyszerre végeztek a többiekkel. Így már mindenki készen állt Görögországra, Ελλάδαra [Elládára] az anyanyelvén, ami a következő állomásuk a stábbal együtt.

Tudták, hogy most más milyen  környezet fogja várni őket, mint amilyet megszoktak. Ezért is volt mindenki izgatott, J-Hope és V kivételével.

A két fiú, ahogy a hosszú s nagy utazásból végre megérkeztek, s a repülőből kiszállhattak a reptér óriási térségébe azon estek ámulatba, hogy míg a fellegek közt aludtak ugyan azt álmodták, pontosan ugyan azzal a helyiséggel s történéssel, de mivel arcuk egyre vörösesebbe vált, miközben ezt a témát feszegették, inkább csak bólogattak egymásnak, hogy "Hjam... Az.", "I-Igen, az.", "Aha... Ugyan az." Így a többiek, körülöttük nem is értettek semmit, de nem is voltak érdekeltek. Őnekik teljesen más miatt esett le az álluk.
- Azok mik!??
- Betűk... Talán...
- Cicus... vagy mi... Cirill betűk.
- Ezeket nem is lehet elolvasni! Hogy fogunk így bármit is csinálni!?
Ahogy kiértek az épületből egy nagyban elterülő ókor feelingű piac fogadtatásába részesültek. Hemzsegtek az emberek, mégsem volt jelen az a kellemetlenség, hogy akár össze is taposhatnak; A légtér legapróbb atomjában sem volt benne. Mindenki oda figyelt egymásra, s mosolyogtak. Konkrétan kellemes volt.
Az első bódénál, ahol megálltak V egy fekete, fura tapintású pulóvert emelt le a fogasról. Fel-felugrálva, némán mutogatta a széken ücsörgő eladónak, hogy fel szeretné próbálni, mire a férfi egy legyintéssel értette meg vele, hogy meg van engedve. V felkapta magára, majd valami fura késztetés érezve a fejét visszadugta a pulóver belsejébe.
- Milyen meleg... - látszott kívül, ahogy ellazult a teste. Aztán hirtelen megugrott. - Ahhhh! Ez világít! Világít! Világítani kezdett!!! Világít a pulóver belül, srácok!
- Haha Miért világítana?
- Te kiüldözted a fejedből az oxigént, Taehyung?...
Míg a többiek tovább nyilvánították ki nemhiszeműségüket, az eladó angolul kezdett explainelni, amire a Leader fel is figyelt. Miközben hosszasan folyt a magyarázat V a pulóver belsejébe invitálta párját is, Hoseokot, aki a kíváncsisága miatt a másiknak a testéhez hozzá is simulva, de alábújt, s csak ámult hangja hallatszott ki. A többiek is kezdtek hinni a pulóver világító hatalmában, s hozzájuk csatlakozott RapMon is, aki lefordította a hallottakat;
- Azt mondja; A görögök már pulóver szezonban is annyira képesek fázni, hogy a fejüket be akarják dugni a ruhába, mikor például várnak a buszmegállóban; s a világítás pedig felettébb kellemesebbé és unaloműzőbbé teszi az állandó egy helyben fagyoskodást.
V elképzelte a görög embereket ősszel, ahogy állnak a megálló alatt, s egy tucatnyi behúzott fejű ember egymással beszélget a pulóverükön keresztül. Majd azt hagyta magának elképzelni, hogy egy otthoni megállóban az ottani tucatnyi ember közt csak az ő feje van pulóverben.
- Nem is tudom... - motyogta, ahogy maga előtt látta az otthoni járókelők arcát... - Ohhh!! - csapott bele a tenyerébe, s ki is bújt a pulóverből, ahogy ötlete támadt. - Kettőt veszek. Egyik enyém, a másik meg Hoseok hyungé!
- Enyém?
- Igen, mert ha ketten fogunk behúzott fejjel járkálni, az sokkal jobban fog kinézni, mintha csak egyedül lennék különcködő - magyarázta ártatlan szemekkel, miknek hatására J-Hope enyhén elpirult fejjel bólintott vissza. Az idősebb már ment is, zsebébe belenyúlva s csörgetve az eurókat. Érezte, hogy muszáj ezt megvennie, hogy aztán elkönyvelje az emlékeibe; ez az első couple ruhájuk, amit együtt vettek. Elolvadt magában, ahogy az eladó az ő karjára fektette a két ugyan olyan pulóver, de mire megfordult velük, csak ennyit szólt:
- Hol van V?
Erre a többiek is felkapták a fejüket, s észrevették; TaeHyung eltűnt.
-Hol?... Hova ment!? - ismételte J-Hope választ várva, de a többiek közül senki sem tudta.
- Huuu baszki, ez aztán tud szublimálni! - kaparta meg a fejét Suga, s egyből a Leadere nézett, hogy most mi legyen.
- Jó, oke, mivel Taehyungshii egyedül nem fog itt boldogulni, azonnal meg kell találnunk! - kezdett bele, mire - J-Hope ne szaladj el egyedül megkere--!! Most már mindegy... - néztek a távolodó alak felé.
- Én szólók a stábnak, hogy mi történt - sietett el Jin is, mire RapMon felgyorsította a helyzetet;
- Jó... ammm.. Oké... Akkor... Én mentem, bemondatom a nevét, hát ha figyel rá - fordult el.
Utána pedig Suga indult meg az ellentétes irányba. S pár szende pislogás s gondolkodás múltán JungKook is fogta magát, egyenesen hyungja után ló-futtában, mire csak Jimin állt ott, ahol V eltűnt, s egy gyors körbenézés után Sugáék után kiabált:
- Valakinek egy helyben is kéne állnia, nem? Nem?? Nem. Jó van, akkor... - indult útjára.
Közben JungKook beérte azt, aki után szedte a lábát;
- Suga hyung! Suga hyung, várj! H-Hadd menjek veled!
- Huh!?? - fordult felé értetlenkedő s lobbanékonynak tűnő arccal, mi miatt JungKook meg is szeppent, hisz igaz; Nem is szóltak egymáshoz azóta a bizonyos nap óta, ezért fura lehet most a helyzet, de ő, a maknae erejével mégis kitart azmellett, amit a fejébe vett, mielőtt megindult volna Suga után.
- Ha e-együtt megyünk s TaeHyung agyával gondolkodunk, akkor--
- Csak félsz, hogy te is elveszel, mi?... - vágott a szavába lekezelően, mire JungKooknak kipirult az arca Suga éles hangjára.


J-Hope homlokán már izzadságcseppek bundee-jumpingoztak, miközben lefutotta az igazi ógörög maratont  a piaci sétányokon többször, de semmi; Nem találta szerelmét. Már azt se tudta, hogy ő maga hol van. S ahogy ez tudatosult is benne, hogy ő is elveszett, egy sziklás térhez ért. Kifulladt. Megállt. Rá akart dőlni valamire, s ahogy beletenyerelt egy puha szőrmébe, arca meghökkent.
- Ez meleg... - nézett fel, mire egy hatalmas, élő medvét látott. Sikított, de sikításának csak az eleje volt hallható az emberi fülnek, az azutánit a hangszálai már magas frekvenciájú hangként engedték szabadjára. S azzal az erővel dobta is hagyat magát, s próbálta halottnak tettetni egész énjét a medve éles fogai látványa előtt.
- Eximeróno! Eximeróno!...Amm Tame!

Kiálthatta az idomár görögül meg angolul is, J-Hope nem értette, hogy a nyakörves maci szelíd, hogy az csak mosolyog, nem vicsorít... De hát J-Hope csak annyiban volt biztos, hogy az abba nem maradó belső sikítása ledermeszti az egész testét, mégis; Remegett. Félt. Veszélybe érezte magát.

- Hoseok hyung! Megmentelek!
Ennek a hangnak hallatára szíve nagyot dobbant, s teste újra élet képessé vált.
- TaeHyung!!! - szólította meg a fiút örömtelien, ahogy az beállt ő és a hatalmas medve közé. A megjelent azon nyomban megragadta J-Hope kezét;
- Gyere, megmentelek!!!
- TaeHyung... - ismételte a nevet elhaló hangon, a sírás szélén.
- Megmentelek, mert ha lefotóznak azzal a macival akkor húszon valahány eurót kérnek el tőled.
- Huh? Mi? Akkor az a med--
- Pszt! Nem érünk erre rá! Most siessünk! Másszunk át ezen a sziklán, az a leggyorsabb út! - mutatta s már húzta is párját a kitűzött cél felé.
- HUH? Mi? MI?? - nézett fel a magas csiszolatlan tömbre V mögött.
- Sikerült egy ellenséget szereznem, ezért mene-- - ahogy hátranézett, háta a sziklához csapódott, amiért J-Hope majd nem hogy ráesett. Nem az idősebbik hibájából szorult V a párja árnyékába s annak két karja közé. A tettes... egy csimpánz volt, aki lendülettel ugrott a rapper hátára, meglökve így őt. - Honnét... - szólt V. - Honnét tudtad, hogy erre jöttem!? - szólt a csimpánzhoz, ami J-Hope nyakába kuporodott, megmutatkozva annak, aki nem értette a helyzetet.
- Huh?... Mi van ezzel a makival?
- Megettem a banánját, amit állítólag ő ejtett le a földre, ezért bosszút akar állni.
- Huumhuu? - hajolt fel a csimpánz megszaglászva J-Hopet, majd édes illatot érezve, nagy ajkait rányomta az orcájára.
- Heeee!??? Ő az enyém! - gyulladt tűz V szemében, mire a majom morogva ránézett.
- M-Mondom! Ő az enyém!
- Huuhuhaha!
- Nem!!! Menj innen! Sicc!
- Hwaahwaa! - rángatózott meg a csimpánz J-Hope nyakában kapaszkodva. Majd át is kulcsolta karjait a fiú mellkasánál.
- Azt mondod, helyettesíteni tudnál!? Még mit nem! Harcoljunk!!
J-Hope nagyokat pislogott előre, szerelmére bámulva, s csak ennyi járt a fejében: "Gőzöm sincs mi folyik itt, de TaeTaet még sosem láttam még ilyen... 'mérgesnek'... Ahhhh ennivaló!!! AIGO!!! Nagyon!"

Pár, illetve harminc percen belül V már a Leader lábai előtt hajlongott.
- Hogy jutott eszedbe egy kereskedő majmának a hónaljából szőrtüszőket tépkedni!?
- Ez volt a harcunk, a csatánk, a háb--
- Nem érdekel, hogy milyen űrlényi mentséged van rá! Ez akkor is állatkínzásnak számít!
- Bocsánat...
- De... - térdelt le RapMon is oda, elé, s egy hatalmas ölelésbe részesítette az elkószáltat. - Örülök, hogy J-Hope visszahozott!
- Látod, Hercegnő, V anélkül is idetermett, hogy én is kerestem volna - mosolygott Jimin.
- Ez így akkor sem helyes, hogy egy csapattársad eltűnik, te meg csak bódékat lessel.
- Ugyan. Tudtam, hogy J-Hope megfogja találni, ezért is nem kerestem~
- Jó van, de ahelyett nem kellett volna ennyi minden dolgot összevenned! - mutatott Hercegnő Jimin nagyra tömött szatyrára, amiben senki nem sejtette, mi is van összeszedve.