55 BTS Hódoló + Uralkodó ~Huu

Megint csak egyedül kellett ébrednie, de feküdnie is, ami még inkább segített a borult gondolatoknak belekapaszkodni Jiminbe.
Igaz, a nap folyamán, a kiskoncerten a lelkes fanok látványa méregtelenítette, mégis maradt benne bántó gondolat.
- Válaszolj, Hercegnô! - ugrott fel a fotelrôl, mikor látta Jint telefonnal a kezében ráérősen elsétálni. Már egy ideje otthon voltak, és esti tájat mutattak az ablakok. - Miért nem... Amm... Hogyhogy Hoseokékkal aludtál megint?
Többet szeretett volna kérdezni, de talán kezdésnek ezzel is érdeklődhet. Gondolta.
Szerelme elé állt, lelógatott fejjel, miközben Jin egyenesen kihúzta magát, ahogy elnézegetett a másikon. Eltette telefonját, és az a zamatos tiszta illata mellett érzôdôtt, hogy más az aurája.
- TaeHyung tanácsolt egy okosat - kezdett feleletbe, de Jimin felkapta a fejét;
- Hé! Gondold át csak! - kuncogott. - TaeHyung nevét és az okos szót így egy mondatba tenni!? - hunyorgott szerelmére, de rajta látszott, hogy amit mondott, azt direkt és megfontoltan mondta. - Komolyan, Hercegnô?
- Egyszerűen, ha mérges vagyok rád, nem kell mást tennem, csak kerülgetni téged. Aztán, ha elfog a hiányod, akkor már nem is leszek mérges.
- S miért lennél mérges rám?... Most.
SeokJin sóhajtott;
- Tegnap... Csak úgy játszadoztál... - csóválta fejét. Muszáj panaszkodnia? Elôzô nap már kiöntötte a lelkét TaeHyungnak Hoseok társaságában. - Elmesélted a négy falközti titkot a t-telefonba is... S a többiek rajtunk, főleg rajtam képzel-- ehhh...
- Anélkül is jártatják rajtad az eszüket...
- Most olyan rossz érzés... - túrta fel a haját gondterhelt mosollyal, s ahogy lehunyta egy pillanatra szemeit, hallott valamit falhoz csapódni.
- De hiszen jobban vagyok - hangzott a koppanás után szelíden JungKook hangja.
Épp, hogy bejött a két másik lélek a hallba, Suga indulatosan szorította maga és a fal közé a maknaet. Kezei az előtte lévő pólójában kapaszkodtak, míg tekintete távolság tartóan helyzekedett szembe a lázas kölyökkel, akinek mostanra már hőemelkedése sincs, de a rapper egyáltalán nem akar hinni a lázmérônek. Főleg miután úgy ébresztették fel ôt, hogy szeretne-e játszani előjátékot.
- Szinonimákat se tudsz mondani a szexre, ne szórakozz...
JungKook nem szólt semmit. Bizalmasan nézett továbbra is Suga szemeibe. Közben Jimin és Jin elnémulva figyelte a két megjelentet, mire azok is kiszúrták őket idővel, de foglalkozni, nem foglalkoztak velük.
Suga sóhajtott;
- Miért én? Más nem jó? Jiminnel nem szeretnél lefeküdni?
- Mi? Nem értettem. Valami hülye kérdés csengett a fülemben.
- Jiminnel miért nem!?
- Hamarabb próbálnám NamJoon hyunggal. Ne akard rám tukmálni a rosszminôségû árut.
- Igények...
- Jin, sértegetnek engem!... Méghozzá a maknae! - árulkodott gyermek hangsúllyal Jimin, Sugaék felé mutatva, de a szólított nem hallotta meg ôt.
SeokJin szemfülesen állt szemben JungKookékkal, és szinte le volt sokkolva; Mit csinálnak a csapat legfiatalabb tagjával?...
- Megint párosodás folyik? - jött be hívatlanul a leader.
- Ne viccelődj, NamJoon, inkább vidd magaddal JungKookot egy orgazmus erejéig! Vagy még azelőtt hagyd abba vele a hancúrt, hadd tudja, mi a legkínzóbb!
- Majd, ha leitatsz, Hyung - ellenkezett vicces hangsúllyal, de Suga nem tartotta jó poénnak, inkább ránehezedett elméjére a mondat.
Más irányt vetett ki saját célja számára;
- Oké... - suttogta magának válaszolva ezzel. - Akkor nem is tartanátok gondnak, ha JungKook alattam kötne ki?...
- Álljatok le! - lépett SeokJin. - Mit képzeltek, komolyan!? Nem azért vagyunk a dormban, hogy kihasználjunk ilyen idióta és haszontalan dolgokat...
- Élvezetért! Nemi életért! Nem haszontalan - vette fel a küzdelmet Suga, mégis pokerarccal.
- I-Idolok vagyunk! Dolgozunk!
- Jin hyung... Te mondod, azaz prédikálsz te, aki minden éjjel a csapattársa alatt nyáladzik!?
- Hé! Stop!
- Hogy is van ez? - kérdezett még közvetlenül is rá, meg nem hallva a leader szájából elhangzó 'Stop'ot.
SeokJin még Suga előbbi mondatát se volt képes érthetővé varázsolni magának. Talán csak egy kicsit; Most egymás magánéletébe szóltak bele. Méghozzá konkrét vélemény nélkül, mert az csak a háttérben kimondatlanul lappang.
Ezt gondolta, hisz nem volt tudatában Suga céljával.
- Jin?...
- Jin hyung, rendben va--
RapMon befejezetlen kérdésére a sápadt arcú Visual magát felébresztve dobbantott, hogy kellő lökettel érje el a szobák részlegét minél hamarabb.
Jimin utána futott;
- Gyere, Szerelmem, lenyugtatlak - ragadta csuklón, és ajtaját nyitotta Hercegnôjének.

Falnak döntötte széles vállait, és szomorkásan engedett útat szavainak;
- Látod, a tegnapi miatt ilyen könnyen tépik össze a rangom...
- Én majd vigyázok rád!
- Jimin... - tekintetében nem egy hôslovag tükröződött vissza ebben a pillanatban. Inkább mély levegőt vett, és az ajtó irányába nézett, az elôbbi, kinti eseményre mélyen belegondolva; - ... Mit akartak JungKookkal?
A kérdezett hirtelen megremegett, majd inkább szerelme aggódó arcára figyelt, és hallgatta tovább a beszédet;
- Nem vagyok hülye. Látom, sajnos mi folyik itt. Te is tisztában vagy vele.
Jimin ismét megremegett, és nadrágja anyagába kapott észrevétlenül. Még mindig némán hallgatott.
- A srácok rólunk vesznek példát.
- Huh? - megkönnyebülése nevetéssel társult. - Mi?... Ilyen... Zavar?
- Be kell fejeznünk a példa mutatást. Rosszat teszünk. A végén még pácban leszünk... Félek! - nézett le a padlóra. Érezte, hogy Jimin a helyzethez vele ellentétben pozitívan áll hozzá. Még kényelmesen nevet is. A fiatalabbnak rendben van, de számára többet kéne biztosítani az 'everything is okay' szituációhoz. - Ne aludjunk együtt. Rendben lenne, ha csak néha töltenénk közösen az éjszakát...
- A "néha" helyett 'nagyon-nagyon ritkán'-t értettem - Jimin hirtelenjében előcsempészett komor hangsúlya figyelemre hívta fel a Hercegnôt. - Mitha azt hinnéd, hogy elengedlek - rázta meg a fejét makacsul. - Ha most próbálnál kimenni, akkor is az utadba állok - tette szét karjait, el is takarva az ajtót maguk mellett.
- Jimin... Most a csapatot kell figyelembe venni. Reméltem, hogy megérted, de mindegy - lépet oldalra, hogy kikerülje, mégse tudott előrébb haladni. Jimin karja nem engedte, hogy az ajtó kilincséhez érjen.
- Hercegnô... - nézett fel az idősebbikre hihetetlenül kérlelő szemekkel.
- Próbáld megérteni...
- Nem!
Mint egy kiskutya vakkantása, olyan hangzást keltett.
- Ha így viselkedsz, azzal nem mész semmire. 
- De!
- Nem-nem - rázta fejét Jin, s Jimin dús hajkoronájának tetejére tette tenyerét, aki el volt foglalva, hogy miképp durcáskodjon;
- Le akarsz váltani egy takaróra? Mi ez már?
- Hát jó... Akkor legyél rám egy kicsit mérges, ahogy én is rád, aztán--
- Nem megyek bele TaeHyung ostoba törvényei és elveibe!... Főleg így nem... Komolyan a többiek miatt vagy mérges rám!? - kapott a levegôért. - Miért foglalkozol velük? Csak velem kéne törődnöd.
- Csak veled, mint a domináns felemmel, igaz? - nézett el, és mélyen elhallgatott. Jimin nem válaszolt. Apjával való beszélgetés utolsó mondatai jutottak eszébe. - Ha úgy is én vagyok az, aki a behodolt szerepet kapta, bármit csinálhatsz velem. Így van megírva a fejedben, mi? Látom - vett hangosan egy hosszas lélegzetet, s megremegve összezárt fogai közt kipréselte a felcserélt levegôt. Lenyúlt nadrág övéhez, mire egy szellős gondolattal és két kézzel rezzenéstelenül oldozta ki. A cipzár lehúzásának hangjára Jimin egy pillantással bolintotta le a fejét. Még nem tudott mit szólni, csak figyelt, ahogy párja ujjai mögött fedetlenné válik a csak általa érinthető selymes bôr. Felizgatta a látvány, ahogy a gyümölcs húsa ráérő lassúsággal válik el a héjától. Látványos fokozatotsággal Jin karcsú és nôket megszégyenítő lábszárai elbúcsúztak a ruhától, miközben igazi férfihoz méltó mérete higgadtan tartozkodott boxerében.
Ahogy a nadrág két szárából kilépett, Hercegnô kézbe s kezelésbe vette a ruhadarabot; Összehajtotta. Gondosan összehajtotta, és el merte dobni, hogy a ruhásszekrény tetejére érkezzen.
- Na? - szólalt meg, és feszes combján felsimított a körvonala útján a csípőéig, hogy határozottan álljon csípôretett kézzel a helyzetben. Pólóját szánt szándékkal gyűrte fel az előbbi mozdulattal, így tenyere közvetlenül a bőréhez simult.
- Jin... - Jimin elkábultan érintette ujjait ajkaihoz, ahogy közelebb lépett. Feltérképezte a látványt, ô akarta tovább vetkőztetni szerelmét, és végig tapintani minden domborulatán.
- Tessék, mutasd meg, mit kell csinálni egy behódolt féllel.
Mit gondolta volna ebbôl Jimin, hogy csapda? El volt foglalva, hogy átadja magát a gyönyörnek;
- Térdre esek elôtted - mondta szavait komolyan be is tartva, hiába volt ô a domináns, az uralkodó. Tenyerei Jin fenekéhez tapadtak, s onnan pedig ujjai előrevándorolva benyúltak a boxer szoros gumija alá, és igyekeztek arrébb gyűrni azt. Elôrehajolva a felfedett részeket kezdte nyelvével ingerelni. - Hercegnô... - vette rá magát a zihálásra, míg Jin igyekezett hümmögéssel elfoglalni magát. Tenyerét ajkaira akarta szorítani, hogy visszatartsa kéjes hangját, miközben szemmel tartotta Jimint a remegő pillái alatt. A Csók herceg lejjebb haladgatott, forró leheletekkel. - Itt vagy szinte a legkedvemrevalóbb - említette meg, mire enyhén a comb belső részébe harapott. El se akart tőle válni. - Ahh... Aish Jin! Csináljuk! - vonta magához jobban a puha lábakat, majd előre kapta egyik kezét. Odafigyeléssel kezdte masszírozni párja férfiasságát.
- J-Jimin! - tőrt fel egy hangos nyögés, ahogy felcsapta a fejét. - Ahh perverz... - pirult visszanézve Jiminre, majd a falnak támaszkodott mind két tenyerével. Visszafoghatatlanul élvezkedni kezdett, és nyögései szabadon törtek fel.
- Kikészíthetlek jobban? - érdeklôdôtt, de nem várt választ. Kezét pihenőre fogta, mire ujjai bele kapaszodta a boxer gumis részébe, de nem húzta le. - Szájba, úgy se tudnám venni - pusmogta és anyagon keresztül ajkaival a nemiszervhez ért.
Jin élesen szívta vissza kiengedett forró lélegzetét. Hangja megremegett, látása hirtelenjében elhomályosult, és térdei kibicsaklottak alól.
- No, kitartást! - nyalt végig Jimin saját éhes ajkain elégszer, és direkt nedvesítette a boxer szövetét. Érezte, ahogy keményedik a nyelve alatt az eltakart testrész. Csak hajtotta ajkait a tempóra.
- J-Jó!... E-Elég! - erôlkôdôtt Jin a beszéddel. - Túl gyorsan jutottál a határhoz.
- Sôt, már át is léptem - nyitotta szélesebbre ajkait, és felvezette a hosszon.
- H-Hé! E-Elég! - Jin karja remegve állt feladatára készen, és gyengéden kezdte lefelé nyomni a szorgosságot gyakorló fiú fejét. - Jimin, nem lehetsz... Nem viselkedhetsz így. Mi lesz--
- Meg mondjam, mi lesz? - hagyta abba azonnal, és talpait sarkostul a padlóra nyomta. Felemelkedett, de imbolygott. Kiderült, állni se tud, várni meg végképp nem. - Szépen lefekszünk, s ha még mindig beszélni akarsz, és tiltakozni, ágyban csókok közt megteheted.
- Nem érted...
- Hercegnô - esett neki megcsókolva. - Szeretkezzünk!
- Csak szeretkeznénk, ha nem lennél egyre csak durvább...
- Jin, munka közben én normálisan viselkedek veled... 'Jin hyung', így is szólítlak.
- Ez úgy ahogy igaz.
- Hát akkor? Ne szidj, hanem dicsérj meg!... Csókolj meg!