54 BTS Játszma fekete pontokért

A környezet szürkés árnyalatúvá vált, ahogy Suga kényelmesen hátradőlve megosztotta Jimin feladatát;
- Hívj fel valakit, és beszélgess el vele itt, előttünk - mondta egyszerű hangzással. - Meséld el neki őszintén, hogy mit csináltál tegnap éjjel. Szépen... Részletesen.
- NaÉs kit hívjak fel?... - mosolygott Jimin elővéve a telefonját, de megremegett a keze, ahogy Jin lefogta a csuklóját.
- Mégis milyen feladat ez, Yonggi? - vonta kérdôre választ követelô hangon, miközben szerette volna, hogy párja a kezébôl azonnal letegye a telefont.
- Csak egy feladat - felelt barátságosan mosolyogva. - Ha Jimin "éhezik", akkor csak nem a szexet fogja levezetni előttünk. Így se merítek megcsinálni, vagy mi?
- Jin, látod, így csak sikerrel eteted Suga hyungot - mutatott az említettre, aki még mindig kényelmesen mosolygott. - Azt hiszi, hogy megijeszthet az "őszintén" meg a "részletesen" szavakkal, chô - szinte köpött a rapperre, ahogy arcán az érett harci vágy megjelent. Ekkor kezdett homályosulni a többiek ottléte. A ringtér élénken kihattárolódott a két fiú között. Szempárjaik egymást vonták reflektor fény alá. - Mintha nem lennék jó abban, hogy valamit kézben tartsak - mondta, és másik kezébe vette a telefont, már is a névjegyzéket nézegetve. Nem is vette figyelembe, ahogy Hercegnôje félőn a nevén szólítja. - Szal' kinek meséljek a rózsás éjszakáimról?
- Hát... - hangoztatta hangsúlyán, miszerint nincsenek tervei a kérdés válaszára, vagy csak nem szeretné szembe köpni Jin hyungját egy névvel, miközben látta, Jiminnek mindegy, ôt már teljes hatás alá vonta. - A negyedik személyt a hívólistában.
- Negyediket - ismételte, s már kereste is. - Sz-szép... - kacagott halkan a mobilját nézve. - Szórakoztatlak én, Suga hyung, csak nehogy belepofázz most a hívásomba.
- Kit-- - hajolt volna Jin a telefon képernyôének a megleséséhez, de Jimin már a füléhez vette.
Hallatszott a csörgés. Minnél egyenletesben hagyta el a telefon a hangot, annál több komolyság szállt Jimin arcára.
- H-Hé... Mégis kinek akarod--
- Hercegnô - suttogta szerelme becenevét, és az előbb csuklón fogott kezével érzelmesen magához ölelte aggódó párját a derekánál. Csókot nyomott a fehér homlokára, de nem szolgált ezzel megnyugtató hatást.
Jin érezte, ahogy az ajkak megremegtek. Közelebb bújt Jiminhez, felhúzott térdeit a fiúra támasztotta, kezeivel a szeme előtti póló részbe belekapott, és fejét a már szinte verejtékes nyakba hajtotta. Hallgatta a csörgést. Reménykedett benne, hogy Jiminnek van elég humora, és felhívja mondjuk az egyikük számát, itt a társaságban, csak hát... Senkinek nem jelzett a telefonja.
- Jimin... - suttogta és szépen kérte; - Tedd le a telefont!...
- Ahh A-Apu! 'D-Délt, vagy mit!
- Ne szívass! - dőlt előre Suga hyung egyből. - Komolyan az édesapja!? - kérdezte mindenkitől, mire Jimin meg is mutatta a hívott nevet.
- WoW - bólintott Hoseok megbizonyosodva.
- H-Hívni? Hát hívnálak én... Tudom, hogy ráérsz mostanság... Ammm De... Őszintén - hangsúlyozta a szót Suga hyungra pillantva, majd újra csak bámult elôre, ahogy apjának az okot mondta, hogy miért nem telefonál elég gyakran. - Másra szeretem használni a szám... De aish Apu! Hadd beszéljek először én! Akkor meg fogod érteni... Igen, mesélek...
Jin ijedten vágta egyenesbe magát, és erősen rázta a fejét, méghozzá leesett állal. "Pont szülőt!?" Nem mert megszólalni, de a többiek sem. Jimint figyelték, aki Hercegnô arcát megsimogatta, és néma cirógatással kérlelte, hogy dőljön vissza a nyakába nyugodtan.
- Azt szeretném mondani, hogy... N-Ne sürgess! G-Gondolkodnom kell, hogyan mondjam el - fogta el az idegesség, mégha csak felszínesen is. Maga állapota miatt Hercegnôjét el nem engedte. - Kezdem azzal, hogy tegnap fürödtem. ... Nem kell ehhez megdicsérned! - pirult, hangját felemelve, majd újra magába mélyült. - Itt vagyok a dormba a többiekkel, és azzal a személlyel, akivel megosztom a szobám... Úgy mond... Minden másomat is... Mindenemet megosztom vele.
Hoseok és RapMon egyszerre kezdett bele a visszafogott röhögésükbe, mire Jin megremegett. Nem tudta, hogy mit és mennyit akar elárulni Jimin.
- Ahha...  I-Igen, de nem csak a takaróra meg ilyenekre értettem - hunyta le a szemét, nagy zavarába. - Különben is más a ruha méreteink. Magasabb nálam jóval... Nem is tudom, hogy milyen okból! - panaszkodott örökölt magasságáért. - N-Nem ezért hívtalak!... N-Nem vagyok emiatt rosszban a szobatársammal! Épp az ellenkezôje!... S hanyagoljuk ezt a 'szobatárs' megnevezést... Nekem olyan személy ô, mint neked anyu... I-Igen, a csapattársam. A legidősebb tag.
Jin megbökte a beszélô mellkasát.
- Ne halkulj el, apu!... Jó, folytatom - mondta, és nagyot nyelt. Emlékeznie kezdett, mit is csinált tegnap este, de el is kellett mesélnie, ami nehezebb feladat volt. Jobban szerette volna, hogy mindegyiküknek elég lett volna, ha csak gondol rá, miket művel SeokJinnel az átlagos estéken. - Szóval... Izé... - nézett körbe-körbe. Működtette az agyát a beszédhez. - Az a személy, aki nekem olyan, mint neked anyu - ismételte. - Ugyan úgy is hajtogatja a ruhákat, illetve sokkal háziasabb - nevetett gyermekien édesapja füle hallatára. - Mindketten tudjuk, hogy anyu nem a legügyesebb, de tanulékony akár csak én, ugye-ugye? - büszkélkedett, hogy átlagos jellemét édesanyjától örökölte. - A legtöbbször, mikor fürdés után bemegyek a dorm szobámba, Ô pakol meg rendet tesz... Nem vagyok rumlimanó! - éles, civakodó kisfiú hang. Ezt mutatta, és használta, de jól tudta, hogy még apja fülébe sem részletezheti el affektálva a következőket. Játszó hangsúllyal levezetni nem érdemes, hogy miket szokott csinálni a lefekvés pillanatában egy olyan személlyel, akibe fülig szerelmes. Hangja egy erôs sóhajjal mélyült; - Apa, én minden nap képes vagyok a szexre, és ezt nem csak úgy mondom.

Erre a mondatra Jimin szeme előtt ülő fiúk mind bólogattak. Dehát az efféle egyetértésnek nincsen hangja. Csöndben is voltak, de annyira, hogy hallották a telefon másik végéből a férfi szavait; "Én is." Hangzott ugyan olyan komolyan, mint a fia.
- De a Hercegnômmel próbálunk ezen változtatni... Tegnap csak úgy kilöktem kezéből a ruhákat, ôt pedig az ágy szélére. K-Kicsit durván...
Sugának felcsillant a szeme, hogy Jimin bizony bele kezdett abba a részbe, amire ô a leges legjobban kíváncsi. Érdeklôdô mosollyal csúszott a vele párbajozó elé, egészen addig, hogy csak pár centi legyen köztük.
NamJoon közvetlenebb volt; Jimin szabad oldalára ült, és fülét a telefonhoz nyomta. Hallgatta az édesapa szavait is. Lehet, hogy tudni szerette volna, hogy annak a fiúnak, aki nem a legkíméletesebben bánik a legidősebb taggal, milyen hátterei vannak, de a puszta kíváncsiság is vezényelhette a leadert . 'Szórakozott' a játszma nézőjeként.
Hoseok sem maradt a helyén ülve. Közelebb merészkedett, és Jin meztelen lábaihoz ült, amik ma reggel még valamilyen módon kapcsolatba is álltak vele. Látta, hogy a Hercegnô néha-néha óvatlan mozdulatot tesz, de nem tudta miért. Nem látta az arcát, hiszen azt Jimin nyakában elrejtette önszántából. Végül nem is törődött vele, hisz nem zavarta, hogy Jin vékony lábszárai pillanatokként egyre inkább az ölébe csúszik.
Mind Jimint hallgatták.
- Nem alszunk ruhában, s ezt már a legelején el is döntjük. Előttem az ágyon szinte már pucér volt, csak a törölközője takarta a látnivalót, de egy percig se tartott azt is arra a sorsra juttatni, mint a pólókat meg nadrágokat a földön...
- Hagyd abba!... - sziszegte Jin, de nem merte hallhatóan tenni. Félt, hogy Jimin apja meghallja a hangját. Igazán félt. Nem, hogy suttogni, még izeg-mozogni sem volt képes ijedtében. A rémület marta a gyomrát, ha egyenlet egy életjelet is kiadott magából.
Aki észre vette, hogy Jin még levegôt sem óhajt venni, annyira szenved, az TaeHyung volt. Sokszor csak ül tudatlanul, most pedig átérzi hyungja hánykolódását a savas vízben. Nem szeretett volna a helyében lenni, bár lehet, hogy akkor kevésbé reagálna, mint most. "Részvétem"- hajtogatta mindenegyes alkalomnál, amikor látta SeokJin kezét megremegni Jimin pólójába kapaszkodva. Gondolt rá, hogy közbe vág, szót emel, tiltakozik és egyben megmenti Jin hyungját, de nincsen joga hozzá. Semmi joga, hogy ellenezze Suga és Jimin barátságtalan játszmáját. Csak ülni tudott. Szótlanul figyelt, holott tudta, jobban tenné, ha nem lenne ennek a szemtanuja. Helyette felébresztené az elaludt JungKookot a kanapén, aztán vele együtt elmenne a helyszínről, hogy szépen elfoglalják magukat, nem is törődve a többiekkel, de... Nem mozdult. Még annyira sem mozdult, mint együttesen az elszundikált JungKook és a remegésre rákényszerített Hercegnô. Akaratlanul hallgatta Jimint, és minden egyes olyan mondatnál, amit nem szeretett volna elképzelni, elképzelte, és azzal együtt a lélegzete is el-elakadt.
- ... lábszárától fölfelé csókolgattam. Minnél feljebb emeltem lábait annál érzékenyebb pontokhoz férkőzhettem... Főleg a combja selymes része után. Övön alul létfontosságú addig nyalni, amíg be nem nyalok neki teljesen... Muszáj. Ha nem teszem, megpusztulok a vágytól... - kuncogott. Eléggé zavarba érezte magát, hogy ilyenekrôl kell beszélnie, de Suga legyőzése lebegett elôtte. Más... Nem. - Hercegnô egész végig ült, néha hátra akarta dobni magát, de saját kihívásaira makacs. Végig bírta. Hogy nézett-e engem, vagy sem, azt ô tudja. Én el voltam foglalva. Nagyon. Boldog voltam, amiért nem volt önző, sôt biztos vagyok benne, hogy a DNSébe az nincs is beleprogramozva. Mindig ad magából, és a hangjából. Nem hagyja élvezet nélkül még a... - kereste a szót, hogy mit is érez, mikor szerelme nyögéseit hallja. Hol reagál ilyenkor a teste? - A fülem halló járatait(?) talán... Mindenemet reakcióba képes indítani... Ahogy a  térdelésből felálltam, a vállainál megragadva tepertem le. Nem tiltakozott, és teste az én idomításom alatt terült el... Az elôbbi kényeztetés tagadhatatlanul tetszett neki, hiszen, nem vette rá magát, hogy megszólaljon. Nem törölte le a miattam kicsordult nyálát.
- Látni akarod, mi? - fordult Suga Hoseok felé, mire NamJoon egy "Pszt!"-el leintette ôket. A leader olyan figyelmesen hegyezte a fülét, hogy a következő percbe meg is lett a gyümölcse. A hallottak kikerekítették a szemét, majd ahogy tisztán felfogta, azonnyomban egy visszafogott sivítással csapta magát a földhöz. Csak néztek rá. Balra, majd jobb oldalára fordult, összeszorított fogsorral. Úgy röhögött, mint egy haldokló hiéna.
Suga nem értette, csak azt látta magaelôtt, hogy Jimin zavartan mosolyog, és arca színét a piros uralja.
Nyögni próbált valamit;
- Azt a rohadt... - tört ki belôle, ahogy a telefont eltartotta magától. - Fhuu - kacagott.
- M-Mit mondott? - kérdezte Hoseok kíváncsian. Az ô szája is nevetni szeretett volna a két másik tag miatt.
Ahogy Jimin a füléhez visszatette a telefont, NamJoon ismét ülésbe vágódott.
- Apu, nem! - mondta határozottan, majd a síró- és a röhögôgörcs erősebben akart feltörni nála, ahogy felelt édesapjának; - N-Nem egy pornofilmet részleteztem! - csordult ki egy könny a szemesarkából, és karjával jobban megölelte a Hercegnôt, aki jelen esetben nagy szemekkel bámult Jimin válla fölött. Azt hallotta, hogy pornó?... A tudtával ôk szeretkeznek...
- Mi a szar!? - lógatta le a fejét Suga szintén röhejesnek találva a dolgot.
- A-Amit elmondtam, az a én tegnapi estém volt!... Igen, komolyan!... Játszunk itt a fiúkkal, és az volt a feladatom, hogy meséljem el a tegnapi estém. Csak, ha szomjaznak a Hercegnômre, mindegyiküknek a nyakát töröm... Hogy mióta vagyok kapcsolatban?... Már majdnem két éve... D-De! A játék nélkül is egyszer(!) megtudtad volna...
- Hôh!? - reagált NamJoon az édesapa következô szavaira.
- Nem barátnô, apu. Hercegnô a csapattársam, fiú groupban vagyok, szal' fiú - magyarázta érthetően. - Látod, ezért nem hívlak, mert nem figyelsz rám! ...
- Ohhh megkérdezte! - tört ki NamJoonból.
- Igen... - válaszolt Jimin az apjának. - Én vagyok a domináns fél.
"Akkor nincs semmi gond..." - hallotta Jimin és NamJoon, de rajtuk kívül senki más.
- Apu, Hercegnô a legjobb. Kim SeokJin a leges legjobb.
Jin meghallva a nevét nagy nyílalást érzett. Jobban tette volna Jimin, ha nem mond már többet semmit... Dehát már elárulta partnerének személy azonosságát.. Rosszul tette. Csak az után búcsúzott el édesapjától, és tette zsebre a telefont.

- Jimin... Engedj el!... - szólt SeokJin, és lecsúszott az izmos mellkasról. Lefelé lógatta fejét, és nem szeretett volna senkinek a szemébe nézni. Hátra borult majdnem ültében, de Hoseok ebben megakadályozta. Ô volt háta mögött, így az ölébe esett.
- Jin hyung?... - nézett rá kérdően, de a Hercegnô kifejezéstelenül meredt maga elé a rapper személyes terében maradva.
Jimin meg csak mosolygott közben. Csak is az elôtte ülô véleménye érdekelte;
- Eleget tettem az elképzelésednek? - vette fel élesen a szemkontaktust Sugaval. - Nem hitted, hogy merem, mi?
- Hát az biztos. Hogy az apádat hívtad, sokkal többet tettél, mint amit el tudtam képzelni - figyelt Jin hyungra, és a jóízû kuncogás szeretett volna a felszínre törni, de Jimin uralkodókhoz méltó hanggal nevetett, és csak nevetett;
- Királynak érzem magam, elmondtam!
- DeJól el van - eresztett ki egy kis röhögő fuvallatot a száján Suga. - NaDe Pörgessen má' valaki Jin hyungra. Mit szólt az előbbihez? - szólt nagyobb hangon, mint Jimin nevetése.
- Miért érdekelne az titeket? - táplászkodott fel a Hercegnô, Hoseok segítségével. - Ez teljesen magánügy - felelte. Számára véget ért, hogy a parkettát megóvják a púposodástól. Pár lépéssel már fordított is hátat, mire Jimin megszüntette a nevetését;
- Hercegnô?...
- Te maradj itt, és játszadozz csak!... Menjél bele még ilyen hülyeségekbe!... - mondta halkan, és visszanézés nélkül hagyta ott a társaságot. TaeHyung már elszántan futott is utána, nyomukba pedig Hoseok eredt.
Jimin nem tudott mit szólni.
Suga kezdett el nevetni.
A 'Csók herceg' címet viselő fiú fejébe egyszerre minden zavaros lett. Nem 'Ki nevet a végén'-t játszottak.