24-Block-B: Gátlástalan

Kyungot az álmatlansága és kibírhatatlan unalma vette rá, hogy napfelkelte előtt betörjön a mellette lévő fiúhoz, YuKwon szobájába. Igazán komplikáltan állt hozzá. Először konyhai kenôkéssel közeledett, azzal próbálkozott felfeszíteni az ajtót, majd reménytelennek látva a helyzetet a földhöz vágta azt, és bement a fürdőszobába egy hajszárítóért. Az eszközzel kopogtatni kezdet, majd egy jobb ötlet csúszott be a megrozsdásodott agytekervényei közé. Áram alá helyezte a kézigépet és szárítani kezdte a már faszáraz ajtót.
- Ha kiöntöttetek valamit azt ronggyal és ne a hajszárítóval tüntessétek el - rúgta ki az ajtaját YuKwon, Kyungot hátra lökve a zajt csapó eszközzel együtt.
- Tudtam, hogy ezzel ki tudlak csalni - mosolygott a hajnalok hajnalán támadó fiú.
- Miért nem jöttél be inkább?...
- Hogy?
- Tudod. Ajtó - fogta meg a kilincset.
- De--
- Nyitott(!) ajtó - mondta a másikat ezzel meglepve.
- Szóval egy nyitott ajtó miatt törtem el egy kést!?
YuKwon veregetni kezdte a vállát, hogy ne aggódjon, máskor majd egy zárt ajtónál fogja megtenni ugyanezt. Az igaz baráti vigasztalásra elmosolyodott és már kezdte is mondani a magáét, a mai terveit.
- Nem megyek sehova se... Pihenő nap van.
- De MinHyukkot is vihetnénk magunkkal.
- Vele... Mehetek...
- Helyes-helyes - vigyorgott és egyéb megfontolt gondolat nélkül lépkedett az említett táncos szobájához. Figyelmen kívül hagyva a perceket és az órákat egyéb pontos kijelzôkôn, mitöbb azt is, hogy az ajtó zárva vagy nyitva van-e.
- Kyung, várj-- - akarta megállítani a fütyürészô fiút, aki teljesen kitárta az ajtót. - V-Várjál már! - suttogta YuKwon és követte a másikat a társuk szobájába.
- Nincs egy kicsit fura szag itt?... - szimatolt a levegőben, miközben YuKwon óvatosan tett léptekkel menetelt az ágyhoz;
- JaeHyo MinHyukkal alszik!? - tette szájára a kezét nagy ámulattal.
- Nem tudtad? Egy szobában vannak.
- De... JaeHyonak a földön a helye - suttogta bizonytalanul, hiszen eddig úgy tudta. Most képtelen volt hinni a szemeinek, hogy MinHyuk a Visual karján nehezíti a fejét, míg a markában a másiknak a felgyűrt pólóját szorítja.
- Miért jöttök be engedély nélkül?... - nézett rájuk JaeHyo meglepve őket.
- Ébren vagy?...
- Arra a nagy zsivajra csak a kimerültek nem ébredtek fel - emelte fel lassan a szabad kezét, és ujját gyöngéden felhúzta a rajta alvó fiúnak még nyugodt arcán.

MinHyuk POV

JaeHyo hangjára felébredtem. Azt hittem végre hozzám szólt, de nem. YuKwonniet találtam az ágyam mellett ácsorogva, míg a másik oldalt Kyung nézegetett.
Ahogy folyamatosan jobbra meg balra pislogtam rájuk, észbe kaptam és azonnal feltápászkodtam, fekvőtámasz szerűbe. Magam elé bámultam és erősen koncentráltam, hogy megtudjam, mindenem rajtam van-e, a pólóm, az alsóm, a nadrágom, nem vetkőztem-e le a hülye játszadozásom közben.
Ideges lettem hirtelen, még ha rendesen is fel voltam öltözve, hiszen ahogy lejjebb bólintottam, JaeHyo nem nézett a szemeimbe (miért is tenné? aiiish.) Ha egy kicsivel is normálisabb lenne, most segítene. Ugyan is féltem egy kicsit, hogyan nézhetek ki a két betolakodó szemeiben, vajon úgy, aki holtfáradt, de nem tudni mitől, vagy pontosan meg lehet állapítani, hogy egész este "kinemmondom, letagadom" dolgokat csináltam.
- Mióta lett az én szobám a gyûlekezô terem? - suttogtam és felkeltem az ágyból csak azzal a gondolattal, hogy 'a fürdőszoba menekülő hely', így siettem kifele.
- MinHyuk... - suttogta egy hang a nevem és a kinyitott ajtóban megállva még hátranéztem, de nem JaeHyo szólított meg, hanem YuKwon.

Most teljes mértékben hidegen hagyott, hogy mit akarnak tőlem. Be is zárkóztam a fürdőbe, és azonnal megszabadultam a ruháimtól, amikben este képes voltam rávenni magam, hogy JaeHyo testéhez simuljak. Kikészítem magam... teljesen, mire sikerül elérnem, hogy visszaváltson a pofázós énjére.
Bemásztam a zuhany alá és kezdtem engedni a város meleg víz készletét. Ha valaki keres, esetleg le akar emiatt tartoztatni, nem vagyok itthon. Elutaztam egy nyugodt, ártatlan lakatlan szigetre, aminek a partjaira nem lehet kikötni, mert nagyban mossa őket a tenger hullámai. Védi, hogy a harmóniát fenntartsa. A zuhany víz is lehetne ilyen kapcsolatban velem... Csak hát nekem nyugodtság, ártatlanság, vagy semmi ezekhez hasonlóm nincsen. Semmi harmónia. Feszültséget érzek... Mi ez a kíméletlenség most?
- Kiégett az akumlátorom, komolyan - lógattam le a fejemet, miközben a forró víz szépen és szabályosan folyt lefelé az arcomon. Erőtlenül neki támaszkodtam a hideg csempének, hozzá akartam simulni, akaratosan egy helyben maradni, majd eszméletlenül összeesni. -  Basszus... Nagyon nem érzem magam fényesen - süllyedtem lejjebb a térdeimen, a fejemet rázva. Az előbbi gondolat már megrémített. Nem kedvelem feladni a kihívásokat. Hasztalan lenne egy helyben maradni, várni és állni. - Aish... - futnak a percek, még az idő is versenyzik velem, JaeHyo meg rám se hederít. - Ha megszólalna... - ha végre sikerülne rávennem legalább egy nyögésre is, akkor sokkal nyugodtabb lennék.

- MinHyuk! Gyere már ki! - kiáltotta be Kyung, miközben az áramot arra használta, hogy a fürdőszobai ajtót szárítsa.
- Mi van? Mi kéne? - kérdeztem vissza idegesen, majd magamra tekertem egy törölközőt, és bátran eltekertem a zárat. Nem gondoltam volna, hogy erre Kyung szabályosan rám ront. - M-Mit csinálsz? - kerekedtek rá a szemeim, ahogy rákapott a vállaimra. - Hideg a kezed! - szóltam rá, miközben majdnem hátra estem.
- Gyere velünk, MinHyuk! Mit csinálnál szívesen? - mondta a magáét és rángatott, mire nekem szorítva fognom kellett a törölközőt magamon. - Bowlingozhatnánk, sütizhetnénk, vagy... vagy... Amit szeretnél! Kérlek!
- Szállj le rólam! - hátráltam. Nem tudtam mit mondani a közvetlenségére, vagy csak a neveletlenségére. Legszívesebben kikergettem volna.
- De B-Bomb! - visította a nevem, és meglökött, mire ügyelve a dolgokra, sikerült leülnöm a wc ülőkére.
- Nyugodj le! Nyugi! - csaptam a fejére, de nem használt semmi.
- Megöl az unalom! Menjünk el, B-Bomb! - kért letérdelve és üres fejűen borult az ölembe.
- Nem öltözhetnék fel előtte!?... - nyeltem nagyot, ahogy tenyerei a combomhoz simultak. Testem reflex szerűen remegett meg, mire Kyung nagy szemekkel bámult fel rám, mintha el kezdett volna gondolkodni.
- Hja... - nézett végig rajtam ráérősen, pislogás nélkül. Határozottan zavart a fürkésző tekintete, majd ahogy a szemeink élesen találkoztak, egészen zavarba ejtett a helyzet. Néma lettem, és oldalra fordított fejjel vártam, hogy levegye rólam a kezeit. - Fürödtél... - állapította meg nobeldíjas tudós módján. - YuKwon, hozzál ruhákat B-Bombnak!

Ezek, ketten, karöltve hurcoltak be egy cukrászda félébe. Rám akarták erőltetni a választást, hogy utána majd rám hárítsák a fizetést is, de aki ezt az egész kiruccanást kitalálta, az Kyung volt.
- Akkor az a habos, de nem babos sütemény, az mennyire édes? - kérdezte az eladótól.
- Nem édes, csak édeskés.
- Akkor hármat, kérem.
- Üdítő milyen legyen?
- Üdítő!
- ...Elviszi, vagy itt fogyasztja?
- Elviszem innen, hiszen rossz sorban állni, aztán valahol itt fogyasztom.
- Amm ...Kártyával vagy készpénzzel?
- Jókedvvel, kicsit éhesen is. Jó, nem viccelek! Villával meg leszünk.
- Amíg leadom a rendelést, kérem döntse el.
- Várjon! Még egy kérdés; Az ott a falon hány literes cola?
- Az ott hat kilogrammos porraloltó.
- Gondoltam én - mosolygott Kyung. - Akkor kártyával fizetek. Két királyból és egy ászból vissza tud adni?
- Kyung, van egyáltalán nálad pénz? - szóltam hozzá végül, leállítva az pultos pulzusának az emelkedését.
- Van egy pakli kártya a zsebemben... - válaszolta, mire én adtam ki hármunkra a pénzt.
- Nem akartam sehova se menni... - ültem kedvetlenül YuKwon mellé, aki ugyan abba a hangulatba volt öltözködve, mint Kyung. Vidám volt és vette a humoros adást. A fő udvari bolond meg még előttünk, teli szájjal is képes volt megnevettetni YuKwont. Én viszont inkább az elbarikádozást választottam.
- B-Bomb! - szólított meg határozottan Kyung, pedig reménykedtem, hogy látszik rajtam a borús kedv és nem fog szekálni... - Tudod... - mutatott felém a villával, mihelyst lekapta róla a süteményt.
- Felőlem mondhatod, de ha megfulladsz, akkor nem lesz több öröm. Nyeld le először!
- Csak annyit mondanék, hogy ha oldani szeretnéd a feszültséged ahhoz nem sírás kell, hanem nevetés.
- Sodródj velünk - mosolygott rám YuKwon. -, vagy ha tényleg nem akarsz, akkor csinálj valami olyat, amihez kedved van. Csinálj olyasmit, amit szeretnél.
- Nem mondtam, hogy veletek nem jó - kényszerült nekem is a mosoly az arcomra.
- Ha szeretnéd, le is nyalhatod a habot YuKwon arcáról.
- Park Kyung!...
- Igaz, nyilvános helyen vagyunk... De tegnap ilyesmit csináltál!
- Most kihagynám - ráztam a fejem halk nevetgéléssel együtt, miközben YuKwon pironkodva törölgette le az említett habot a szája széléről, és Kyung felemelt kezekkel rám hagyta a döntésem.

Amit csinálni szeretnék, az JaeHyo nevetséges játékának a megnyerése. Igen röhejes módon, de ezt szeretném.
- Hja, hogy egész végig itt voltál - mentem be a szobámba késő este, ahol JaeHyo telefonozgatva feküdt a gyûrôtt takarón "hálóruhában", vagyis alsóban és egy szellős felsőben. - Senki se keresett, aki számítana egy keveset? - röhögtem ki őt magamban, hisz úgy látszott, ma nem talált olyan partnert, aki miatt érdemes lenne nem itt töltenie a telefonját meg az éjszakáját.
Mondhatni, ma én se kerestem őt. Mióta haza jöttem, party zenéket nyomva hülyültünk, bizonyítva Kyung mondatát, hogy a nevetés jobban kikapcsol, mint bármi más. Még P.Oval együtt Taeil hyungot is berángattuk az örült hangulatba, amit a nappaliban teremtettünk.
A telefonomban még mindig az egyik kelet-európai szám ment (a Kazakytól a Game over), de majdnem teljesen lehalkítva.
- Nem találtad az ajtót, vagy nem akartál kijönni hozzánk? Esetleg hozzám? - lépkedtem egyre közelebb abba a némaságba, aminek ô volt a középpontja. - Maradhat a zene, ugye? - térdeltem fel az ágyra, a csípőénél és letettem a mobilt az asztalra, mire ô is a sajátját.
A szótlansága miatt úgy érzem mintha titkolózna, de mégis mit rejtegethet? Semmit. Ez csak egy ostoba játék, cifra, dőlt betűs leírással. Egy ingerlő játszma, aminek a kezdeteiben mi tagadás, mindig megrémülők, egyaránt a gondolataimtól és a cselekedeteimtől, de mikor már a félelem a háttérben élősködik, JaeHyo felett gátlástalanul teszem a rosszat. Játszok. Ilyenkor bármit kényelmesen merek, hisz ô nem néz rám, csak egy irányba tartja a fejét.
Miközben meztelenné vetkőzök néha-néha átfut rajtam a hideg, ahogy most is. Mondhatni védtelen vagyok, JaeHyo mégsem folyamodik semmihez.
- Pedig te... Jól tudod, mit kell csinálni egy partnerrel - suttogtam a tényt.
Én bárhogy hozzáérhetek, ô viszont próbálkozni se próbálkozik.
- Most... Olyan... Idióta vagy! - mondtam idegesen, miközben tempósabbá váltak a lent elkezdett érintések, amikre nem szabad gondolnom sem, tilos, hiszen miatta pislákol a háttérben lekötözött félelem. Annyira bosszantó, hogy egy ilyesmi érzelmet le kell kötnöm, ahelyett, hogy nem törődnék vele, és csak úgy elpusztulna... Kíváncsi vagyok, hogy mikor mondhatok már búcsút az ilyen éjszakáimtól. S, hogy ô...
- JaeHyo, te hogy akarsz nyerni? - kérdeztem, azaz faggatni szeretem volna. Ehhez stopot is parancsoltam magamnak, és feltámaszkodtam, hogy figyelni tudjam a reakcióját. - Eddig csak is ellenálltál, nem? Védelemmel pedig nem lehet nyerni. Főleg nem némán - suttogtam, mire JaeHyo az oldalra fordított fejét még jobban lenyomta a párnába. Szemeimet viszont nem vettem le a lassan lélegző ajkairól. - V-Válaszolj!... Válaszolj valamit! - szóltam rá, a vállait megragadva, mire az egyik lábam olyan szerencsétlenül csúszott hátrébb, hogy a lábamközt meggondolatlanul rossz helyre nehezült. Szememet lehunyva kényszerített engem egy apró nyögésre, és mire újból felnéztem, JaeHyo fájó tekintettel felém fordult. Alig hallhatón, de felsóhajtott. Láttam, hogy kérdezni akar; Direkt csináltam? - Mond ki. Miért nem teszed?... Mire jó ez? Szólj hozzám... - hajoltam fel arcához, és nyitott ajkait én magam bírtam mozgásra a sajátjaimmal.