Kyung nagyot nyögve, a gravitáció szabályát lelkiismeretesen érvénybe tartva esett le a padlóra kora reggel, ahogy Zico felpattant mellőle az ágyról, a hangos ébresztőt elhallgattatni. Ameddig a Leader sietve készülődni kezdett, a társa bekukucskált nagy ásításai közben a szekrénybe, ahol már az ô ruhái is helyet kaptak a hely eredeti tulajdonosának a régebbi rongyai mellett.
- Zicoya, mikor volt neked négy X és egy L a méreted? - kérdezte álmosan motyogva és meztelen felsőtestére húzta a talált óriás pulóvert, ami térdeihez is lelógott.
- Ez csak underground rap stílus, érted - magyarázta Zico és ásítani kényszerült, amiért Kyung is azt tette a szeme előtt. A kisebbik nem tudta szája elé tenni a kezeit, mert azok elvesztek a nagy ruhában. - Vedd le! - lépkedett oda hozzá. - Úgy nézel ki, mint egy nagy majom, aki talált egy függönyt és magára vette.
- Azta... - dörzsölte a szemeit a ruhaujjal. - Te láttál már majmot függönyben? Milyen volt?
- Hmmm álmos, kócos, idióta, de aranyos... - emelte kezét Kyung feje tetejére, miközben mosolygott rá. Ahogy az álom legkisebb porszemének a kiseprése is abbamaradt, Zico a fiú két orcájára simította a tenyereit közelebb hajolva. - Olyan... Csókolni való - suttogta, mire az emlegetett majmot ásítozó ajkain fogta. Kezeit az ösztönös irány megtalálásra bízta, lefelé haladva, hogy kis szerelmét megszabadítsa a nagy pulóvertôl.
- Fel kéne öltöznöm rendesen - jelentette ki Kyung és bemászott a szekrénybe, megkeresni a saját ruháit.
Zico a konyhában kezdte őt várni, mire össze is futott JaeHyoval és elkezdett a korán kelő csapattársával reggelizni. Csak ráérősen beszélgettek a munkával kapcsolatosan, az időbeosztásukat átvizsgálva. A naptárban még a messze lévő napokat is gyorsan átfutották pár szóval.
Majd, ahogy Kyung megjelent a színen, JaeHyo elröhögte magát.
- Hol találtál te öltönyt? - sziszegte Zico a nevetés szélén, miközben alaposan végig nézett a szobatársán. A cilindert ugyan elfelejtette a vicces kedvében lévő fiú, de a magára vett vasaltnak kinézô zakó kétségtelenül adta egy londoni bál rendezvény leghátsó hátsó kapujánál álló részeg komornyiknak az érzetét, mivel pizsama nadrágban maradt.
- Zico, megkötnéd? - nyújtotta a kezében lévő nyakkendőt, mire JaeHyo a nagy röhögése közepette a földre süllyedt.
- Kyungshii - rázta a fejét a Leader és az ostoba szerelméhez ment. - Ezt csak a nyakadba kell akasztani.
- Hogy? - kérdezte ártatlanul, mire Zico kivette a kezéből, és mint egy nyakláncot, hátul összekapcsolta neki a csokornyakkendôt.
- Minek öltözöl ki?...
- Hát megyek arra a fesztiválra - mosolyodott el.
- Nem, Kyungshii, arra én megyek - mutatott magára Zico, mire a kisebbiken megfagyott a mosoly.
- Mi az, hogy TE mész? - kérdezte hadarva. - Egyedül mész? Nélkülem?
- Kyungshii...
- Ez nem fair! - dobbantott mérgesen.
- Pizsama nadrágba be se engednek! - könnyezett JaeHyo a földről a fiatalabbikra nézve, akit még az elvadult óvodások közé is szívesen bedobna a saját maga szórakoztatására.
- Mikor mondták, hogy csak te mehetsz? - érdeklôdôtt Kyung és nekifutásból felugrott az egyik ebédlôszékre, ezzel meg is ijesztve a két nézőt, de nem történt semmi baleset a kisrapper szerencséjére. - Miért nem mehetnék én is? - fordult Zicoval élesen szemben. - Sőt, az egész csapatnak kéne menni. Mindenkinek... Ez nem fair... - halkult el lejjebb bólintva kócos fejét.
A háta mögött JaeHyo feltápászkodva kezdte figyelni, ahogy Zico lépésről lépésre közeledik a széken állóhoz.
- Kérlek... - sóhajtott a Leader és Kyungot a ruhaujjainál kezdte lejjebb húzni magához. - Ezt most nem én döntöttem el.
- Együtt akarok lenni veled.
- Kyung...
- Úgy a legjobb.
- Túl aranyos vagy.
- Mi!?... - kapta fel a fejét és Zico közelségétől megijedve, kezét szájához kapta, míg arcán fokozatosan ütött ki az elrejteni való szín.
- Ez tényleg nem ér, hogy csak Zico hyungot hívták nélkülünk - jelent meg a helyszínen Pyo szomorú arccal. - Siess haza!
- N-Nem is kell sietnie. Induljon csak útra, zsákkal a fején - ugrott le a székről az öltönyös. - Aztán abban hozza haza a pénzt, amit mi majd elköltünk - jelentette ki élesen, komoly hangon Zicoval szembe fordulva, aki csak elmosolyodott. - N-Nem fogsz hiányozni. Menj akár egy h-hétre is! Meglásd, felhívni is elfelejtelek.
- Hazug - köhécselte az "ellenfél".
- Nem-nem.
- Dehogy nem.
P.O POV
Ahogy Kyung kiküldte Zicot, házonkivûlre, s annál is messzebb pénzt keresni, Taeil hyung csatlakozott hozzánk, de a falnak támaszkodva vitte a gondolat hulláma, hogy oda sodródik a társaságunkhoz.
- JiHoon - suttogta a nevem JaeHyo, s leült mellém, a fotelbe. - Mi történt? - hajolt fülem közelébe. - Megtetted?
- Mit?
- Azt, amiért most sántít - vigyorgott szemeimbe, majd Taeil hyung felé. - Fájt neki? Haragszik rád?
- M-Miről beszélsz? - vékonyodott el a hangom, míg a füleim kedvet kaptak az izzó parázsra hasonlítani. - Nem tettem semmi rosszat - tettem nagy pontot a kijelentésem végére, hangsúlyozva, hogy igazat mondok.
- Aludni akarok! - adott ki pityergő hangot hyungom, ahogy odaért hozzánk. Látszott rajta, hogy vágyakozva nézi a fotelt, erre JaeHyo végig is feküdt rajta, hátsóját az ölembe nyomva. - Legyen - fintorgott Taeil. - Állva is elalszom. Mit nekem - ásított, mire Kyung, az asztalnál ülve dobta oda a kérdést, ami engem is érdekelt.
- Nem volt meg az éjjeli álom adagod?
- Éjjel... Egy kurvázni siető, zörgő alak miatt felébredtem, s meg is néztem, mit tört össze - fordította a fejét élesen JaeHyora. - Kárt mondhatni nem okozott, de utána már nem tudtam visszaaludni.
- Mert hülye témákat hoztál fel - motyogta kicsit gondterhelten JaeHyo, mire apró sóhajtással elnyújtozkodott. Taeil hyung erre helyet talált, és az óvatlan hyung mellkasára ült.
Vajon... Nem. Tudom, hogy elfelejthetek a kíváncsiságomra rákérdezni. Nem fogják elárulni, hogy négyszemközt milyen "hülye témák"ról is váltottak szót az éjszaka folyamán.
Taeil hyung nem szeret JaeHyoról beszélni. Az amúgy is küszködő hyungomat meg nem is szeretném zaklatni. Elég gondja van... Vagy csak én gondolom így? Igaz, alig tudok valamit. Azt se tudom, hogy hol alszik, mióta MinHyuk kirámolta a szobájából JaeHyo holmijait, ami már jó pár napja volt. Hol van esténként az én problémás hyungom? A saját szobájában vagy mindig különböző lányoknál? Jó ezt csinálnia? Miért látok nála egy szabályosan süllyedő életvonalat?...
- JaeHyo, megtennéd, hogy nem lélegzel? - fészkelôdôtt Taeil hyung. - Zavarnak a bordáid.
- Kapcsold be a TV-t, úgy nem fogsz a csontos feneked alatti részeimmel törődni - hadarta el egy levegővel JaeHyo, mire hyung hangosra téve indította el a tévét. A másik oldalamon pedig észrevettem YuKwont. Úgy nehezedett JaeHyo lábszáraira, mintha már az első perctől ezt tette volna, itt, mellettem.
A televízió iszonyat hangosan beszélte el a híreket, amikre Taeil hyungon kívül senki nem figyelt. Zajt volt, mégis síricsönd hatása lett a nappalinak, ahogy MinHyukot megláttam a szobájából kilépni. Teljesen fel volt öltözve, méghozzá a stílusához illően. A derekán összekötött inge olyan nyugodtan díszelgett a helyén, mint ahogy a lépéseit vette felénk.
- Miért van kihúzva a szemed? - kiabált a kérdezôember, Kyung, a táncosunkhoz közelebb lépve, mire JaeHyo feléjük fordította a tekintetét.
Elfogott az izgatottság. Segítséget kaphatok most a dolgok megértéséhez? JaeHyo tekintetében lehet, hogy olvasni fogok tudni.
Láttam is, ahogy a szeme szabályosan felfelé halad, kíváncsian az előbbi hang felé, de ahogy pislogtam, JaeHyo is azt tette. Kedveszegetten köszörülte meg a torkát, ahogy elkapta a tekintetét az ellenkező irányba. A messzibe bámult, élesen elkerülve MinHyuknak és közvetlen környezetének a látványát.
- Az újmódi fotelem kihagyott pár ütemet - vette le a hangerôt hirtelen Taeil hyung. - Elég érezhető volt - pusmogta JaeHyo komor kedvbe burkolt arcára nézve, majd az okot kezdte keresni az előbbire, és ilyenben hyungnak nem is kell segíteni. Viszont ahogy megtalálta, MinHyukot észrevéve, nem foglalkoztatta tovább az előbbi dolog. Másra kérdezett rá. - Miért van kihúzva a szemed, B-Bomb?
- Csak selfie.
A válasz elhangzására Taeil és YuKwon esés félét produkáltak, ahogy JaeHyo felugrott az ölemből, mintha belecsípet volna MinHyuk hangja.
- A bátyámmal találkozom van - bökte ki a rohanása okát és a kijárat felé száguldott.
- Nekünk is kéne valamit csinálni, hiszen Zico pár napokon belül úgy se fog visszajönni - kezdte rá Kyung, miközben mellette, MinHyuk a zár kattanás hangja felé fordult, mélyen elgondolkodott tekintettel, majd meg is indult, YuKwon pedig utána, a földről felpattanva;
- Hova mész? - kérdezte hangosan, majd el is kapta MinHyuk vállát.
- Én csak... kimegyek(?)
- Megyek én is! - vigyorgott rá barátságosan az elbambult arcra, s már ment is volna rendesebben felöltözni, mire a következő mondat állította meg MinHyuktól:
- N-Nem. Inkább nem megyek.
- Nah! Döntsd el!
MinHyuk választása a tegnapi olasz étteremből rendelt étel mellett állt, azaz ült, az asztalnál, Kyunggal és YuKwonnal együtt.
Lehet... Nem vagyok biztos benne, de... Komolyan kétséges. Csak sejthető, de talán... Ha jobban megnézem... Kétes, mégis...
Hunyorogtam a fotelből, de fogtam magam, és odamentem a fiúkhoz, az asztalhoz, majd fel is álltam rá.
- Pislákol az égő(?) - mondtam.
- Áram szünet lesz?
- De nem is mondtam semmit! - védekezett Kyung enyhe értelem nélkül.
- Szerintem csak ki fog égni - világosítottam fel.
S biztos, ami biztos, már hoztam is egy új villanykörtét, de ahogy visszaérkeztem a hosszan tartó keresgélésem után, lesokkoltan gyökerezett földbe a lábam.
Az úgy rendben, ha YuKwon etetti MinHyukot (vagy fordítva) meg az is, ha egy tányérból esznek spagettit, mint a rajzfilmekben, de tizennyolcas karikát rákerekíteni az ebédelésre, az egy kicsit sok. Sok, ahogy MinHyuk a nyelvét használja, hogy lenyalja a szószt YuKwon ujjairól. Méghozzá nem is gyorsan, egyszeri tisztítással, hanem lassan, fokozatosan, látványosan rátekeredve, mintha élvezné, de egyidôben görcsölne is. YuKwon meg csak megszeppenve figyeli, sőt lesi MinHyuk minden egyes mozzanatát.
Vajon, ha JaeHyo szeme előtt csinálnák ezt, mi lenne? Hyung mit szólna? Főleg most, így.
Ezen gondolkodtam, s elszomorodtam a sajnálattól, különösen mikor JaeHyo hazaért, és már nem láthatta, mi történt. Csak az üdvözölhette, hogy kiégett az asztal felett az égő, amit elfelejtettem kicserélni.
P.O POV's END
Kyung szobájában a hosszan kicsörgő mobil hangja az éjjeli órákban, a temérdek várakozás után végre abbamaradt, és fogadta a hívást a kívánt személy.
- Igen, Kyungshii?
- Zico... Hiány-- - csuklott el halkan - Vagyis...
- Tudtam, hogy nem bírod ki!
- Zicoya, mikor volt neked négy X és egy L a méreted? - kérdezte álmosan motyogva és meztelen felsőtestére húzta a talált óriás pulóvert, ami térdeihez is lelógott.
- Ez csak underground rap stílus, érted - magyarázta Zico és ásítani kényszerült, amiért Kyung is azt tette a szeme előtt. A kisebbik nem tudta szája elé tenni a kezeit, mert azok elvesztek a nagy ruhában. - Vedd le! - lépkedett oda hozzá. - Úgy nézel ki, mint egy nagy majom, aki talált egy függönyt és magára vette.
- Azta... - dörzsölte a szemeit a ruhaujjal. - Te láttál már majmot függönyben? Milyen volt?
- Hmmm álmos, kócos, idióta, de aranyos... - emelte kezét Kyung feje tetejére, miközben mosolygott rá. Ahogy az álom legkisebb porszemének a kiseprése is abbamaradt, Zico a fiú két orcájára simította a tenyereit közelebb hajolva. - Olyan... Csókolni való - suttogta, mire az emlegetett majmot ásítozó ajkain fogta. Kezeit az ösztönös irány megtalálásra bízta, lefelé haladva, hogy kis szerelmét megszabadítsa a nagy pulóvertôl.
- Fel kéne öltöznöm rendesen - jelentette ki Kyung és bemászott a szekrénybe, megkeresni a saját ruháit.
Zico a konyhában kezdte őt várni, mire össze is futott JaeHyoval és elkezdett a korán kelő csapattársával reggelizni. Csak ráérősen beszélgettek a munkával kapcsolatosan, az időbeosztásukat átvizsgálva. A naptárban még a messze lévő napokat is gyorsan átfutották pár szóval.
Majd, ahogy Kyung megjelent a színen, JaeHyo elröhögte magát.
- Hol találtál te öltönyt? - sziszegte Zico a nevetés szélén, miközben alaposan végig nézett a szobatársán. A cilindert ugyan elfelejtette a vicces kedvében lévő fiú, de a magára vett vasaltnak kinézô zakó kétségtelenül adta egy londoni bál rendezvény leghátsó hátsó kapujánál álló részeg komornyiknak az érzetét, mivel pizsama nadrágban maradt.
- Zico, megkötnéd? - nyújtotta a kezében lévő nyakkendőt, mire JaeHyo a nagy röhögése közepette a földre süllyedt.
- Kyungshii - rázta a fejét a Leader és az ostoba szerelméhez ment. - Ezt csak a nyakadba kell akasztani.
- Hogy? - kérdezte ártatlanul, mire Zico kivette a kezéből, és mint egy nyakláncot, hátul összekapcsolta neki a csokornyakkendôt.
- Minek öltözöl ki?...
- Hát megyek arra a fesztiválra - mosolyodott el.
- Nem, Kyungshii, arra én megyek - mutatott magára Zico, mire a kisebbiken megfagyott a mosoly.
- Mi az, hogy TE mész? - kérdezte hadarva. - Egyedül mész? Nélkülem?
- Kyungshii...
- Ez nem fair! - dobbantott mérgesen.
- Pizsama nadrágba be se engednek! - könnyezett JaeHyo a földről a fiatalabbikra nézve, akit még az elvadult óvodások közé is szívesen bedobna a saját maga szórakoztatására.
- Mikor mondták, hogy csak te mehetsz? - érdeklôdôtt Kyung és nekifutásból felugrott az egyik ebédlôszékre, ezzel meg is ijesztve a két nézőt, de nem történt semmi baleset a kisrapper szerencséjére. - Miért nem mehetnék én is? - fordult Zicoval élesen szemben. - Sőt, az egész csapatnak kéne menni. Mindenkinek... Ez nem fair... - halkult el lejjebb bólintva kócos fejét.
A háta mögött JaeHyo feltápászkodva kezdte figyelni, ahogy Zico lépésről lépésre közeledik a széken állóhoz.
- Kérlek... - sóhajtott a Leader és Kyungot a ruhaujjainál kezdte lejjebb húzni magához. - Ezt most nem én döntöttem el.
- Együtt akarok lenni veled.
- Kyung...
- Úgy a legjobb.
- Túl aranyos vagy.
- Mi!?... - kapta fel a fejét és Zico közelségétől megijedve, kezét szájához kapta, míg arcán fokozatosan ütött ki az elrejteni való szín.
- Ez tényleg nem ér, hogy csak Zico hyungot hívták nélkülünk - jelent meg a helyszínen Pyo szomorú arccal. - Siess haza!
- N-Nem is kell sietnie. Induljon csak útra, zsákkal a fején - ugrott le a székről az öltönyös. - Aztán abban hozza haza a pénzt, amit mi majd elköltünk - jelentette ki élesen, komoly hangon Zicoval szembe fordulva, aki csak elmosolyodott. - N-Nem fogsz hiányozni. Menj akár egy h-hétre is! Meglásd, felhívni is elfelejtelek.
- Hazug - köhécselte az "ellenfél".
- Nem-nem.
- Dehogy nem.
P.O POV
Ahogy Kyung kiküldte Zicot, házonkivûlre, s annál is messzebb pénzt keresni, Taeil hyung csatlakozott hozzánk, de a falnak támaszkodva vitte a gondolat hulláma, hogy oda sodródik a társaságunkhoz.
- JiHoon - suttogta a nevem JaeHyo, s leült mellém, a fotelbe. - Mi történt? - hajolt fülem közelébe. - Megtetted?
- Mit?
- Azt, amiért most sántít - vigyorgott szemeimbe, majd Taeil hyung felé. - Fájt neki? Haragszik rád?
- M-Miről beszélsz? - vékonyodott el a hangom, míg a füleim kedvet kaptak az izzó parázsra hasonlítani. - Nem tettem semmi rosszat - tettem nagy pontot a kijelentésem végére, hangsúlyozva, hogy igazat mondok.
- Aludni akarok! - adott ki pityergő hangot hyungom, ahogy odaért hozzánk. Látszott rajta, hogy vágyakozva nézi a fotelt, erre JaeHyo végig is feküdt rajta, hátsóját az ölembe nyomva. - Legyen - fintorgott Taeil. - Állva is elalszom. Mit nekem - ásított, mire Kyung, az asztalnál ülve dobta oda a kérdést, ami engem is érdekelt.
- Nem volt meg az éjjeli álom adagod?
- Éjjel... Egy kurvázni siető, zörgő alak miatt felébredtem, s meg is néztem, mit tört össze - fordította a fejét élesen JaeHyora. - Kárt mondhatni nem okozott, de utána már nem tudtam visszaaludni.
- Mert hülye témákat hoztál fel - motyogta kicsit gondterhelten JaeHyo, mire apró sóhajtással elnyújtozkodott. Taeil hyung erre helyet talált, és az óvatlan hyung mellkasára ült.
Vajon... Nem. Tudom, hogy elfelejthetek a kíváncsiságomra rákérdezni. Nem fogják elárulni, hogy négyszemközt milyen "hülye témák"ról is váltottak szót az éjszaka folyamán.
Taeil hyung nem szeret JaeHyoról beszélni. Az amúgy is küszködő hyungomat meg nem is szeretném zaklatni. Elég gondja van... Vagy csak én gondolom így? Igaz, alig tudok valamit. Azt se tudom, hogy hol alszik, mióta MinHyuk kirámolta a szobájából JaeHyo holmijait, ami már jó pár napja volt. Hol van esténként az én problémás hyungom? A saját szobájában vagy mindig különböző lányoknál? Jó ezt csinálnia? Miért látok nála egy szabályosan süllyedő életvonalat?...
- JaeHyo, megtennéd, hogy nem lélegzel? - fészkelôdôtt Taeil hyung. - Zavarnak a bordáid.
- Kapcsold be a TV-t, úgy nem fogsz a csontos feneked alatti részeimmel törődni - hadarta el egy levegővel JaeHyo, mire hyung hangosra téve indította el a tévét. A másik oldalamon pedig észrevettem YuKwont. Úgy nehezedett JaeHyo lábszáraira, mintha már az első perctől ezt tette volna, itt, mellettem.
A televízió iszonyat hangosan beszélte el a híreket, amikre Taeil hyungon kívül senki nem figyelt. Zajt volt, mégis síricsönd hatása lett a nappalinak, ahogy MinHyukot megláttam a szobájából kilépni. Teljesen fel volt öltözve, méghozzá a stílusához illően. A derekán összekötött inge olyan nyugodtan díszelgett a helyén, mint ahogy a lépéseit vette felénk.
- Miért van kihúzva a szemed? - kiabált a kérdezôember, Kyung, a táncosunkhoz közelebb lépve, mire JaeHyo feléjük fordította a tekintetét.
Elfogott az izgatottság. Segítséget kaphatok most a dolgok megértéséhez? JaeHyo tekintetében lehet, hogy olvasni fogok tudni.
Láttam is, ahogy a szeme szabályosan felfelé halad, kíváncsian az előbbi hang felé, de ahogy pislogtam, JaeHyo is azt tette. Kedveszegetten köszörülte meg a torkát, ahogy elkapta a tekintetét az ellenkező irányba. A messzibe bámult, élesen elkerülve MinHyuknak és közvetlen környezetének a látványát.
- Az újmódi fotelem kihagyott pár ütemet - vette le a hangerôt hirtelen Taeil hyung. - Elég érezhető volt - pusmogta JaeHyo komor kedvbe burkolt arcára nézve, majd az okot kezdte keresni az előbbire, és ilyenben hyungnak nem is kell segíteni. Viszont ahogy megtalálta, MinHyukot észrevéve, nem foglalkoztatta tovább az előbbi dolog. Másra kérdezett rá. - Miért van kihúzva a szemed, B-Bomb?
- Csak selfie.
A válasz elhangzására Taeil és YuKwon esés félét produkáltak, ahogy JaeHyo felugrott az ölemből, mintha belecsípet volna MinHyuk hangja.
- A bátyámmal találkozom van - bökte ki a rohanása okát és a kijárat felé száguldott.
- Nekünk is kéne valamit csinálni, hiszen Zico pár napokon belül úgy se fog visszajönni - kezdte rá Kyung, miközben mellette, MinHyuk a zár kattanás hangja felé fordult, mélyen elgondolkodott tekintettel, majd meg is indult, YuKwon pedig utána, a földről felpattanva;
- Hova mész? - kérdezte hangosan, majd el is kapta MinHyuk vállát.
- Én csak... kimegyek(?)
- Megyek én is! - vigyorgott rá barátságosan az elbambult arcra, s már ment is volna rendesebben felöltözni, mire a következő mondat állította meg MinHyuktól:
- N-Nem. Inkább nem megyek.
- Nah! Döntsd el!
MinHyuk választása a tegnapi olasz étteremből rendelt étel mellett állt, azaz ült, az asztalnál, Kyunggal és YuKwonnal együtt.
Lehet... Nem vagyok biztos benne, de... Komolyan kétséges. Csak sejthető, de talán... Ha jobban megnézem... Kétes, mégis...
Hunyorogtam a fotelből, de fogtam magam, és odamentem a fiúkhoz, az asztalhoz, majd fel is álltam rá.
- Pislákol az égő(?) - mondtam.
- Áram szünet lesz?
- De nem is mondtam semmit! - védekezett Kyung enyhe értelem nélkül.
- Szerintem csak ki fog égni - világosítottam fel.
S biztos, ami biztos, már hoztam is egy új villanykörtét, de ahogy visszaérkeztem a hosszan tartó keresgélésem után, lesokkoltan gyökerezett földbe a lábam.
Az úgy rendben, ha YuKwon etetti MinHyukot (vagy fordítva) meg az is, ha egy tányérból esznek spagettit, mint a rajzfilmekben, de tizennyolcas karikát rákerekíteni az ebédelésre, az egy kicsit sok. Sok, ahogy MinHyuk a nyelvét használja, hogy lenyalja a szószt YuKwon ujjairól. Méghozzá nem is gyorsan, egyszeri tisztítással, hanem lassan, fokozatosan, látványosan rátekeredve, mintha élvezné, de egyidôben görcsölne is. YuKwon meg csak megszeppenve figyeli, sőt lesi MinHyuk minden egyes mozzanatát.
Vajon, ha JaeHyo szeme előtt csinálnák ezt, mi lenne? Hyung mit szólna? Főleg most, így.
Ezen gondolkodtam, s elszomorodtam a sajnálattól, különösen mikor JaeHyo hazaért, és már nem láthatta, mi történt. Csak az üdvözölhette, hogy kiégett az asztal felett az égő, amit elfelejtettem kicserélni.
P.O POV's END
Kyung szobájában a hosszan kicsörgő mobil hangja az éjjeli órákban, a temérdek várakozás után végre abbamaradt, és fogadta a hívást a kívánt személy.
- Igen, Kyungshii?
- Zico... Hiány-- - csuklott el halkan - Vagyis...
- Tudtam, hogy nem bírod ki!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése