26 BTS: Gondoskodás

Jimin POV

Hogyan is kerültem ide? Hja, megvan; Követtem SeokJint, aki meg Hoseokot. Így ülünk most hárman az előbb említett személy ágyán. De nem egy kellemes hangulat itt lenni. Kitudja mik történtek itt TaeHyunggal. Köhm igen, magamból indultam ki, hogy én miket (és kivel) szoktam csinálni az ágyamon. De mindenkinek más a szokásai. Valamint ezt a témát félretéve: Miért nem megyünk már ki innen, Jin?... Már egy jó ideje itt kuporodok, és unalmamból már a nadrágomat szaggatom szét... Hogy tudtok mellettem ilyen bonyolultról tárgyalni?... Ahhh Jin... Miért vagy ilyen kedves? Miért ilyen édes? És ilyen szép?... M-Meg kívánatos... Meg...

- Jin Hercegnô, leteperhetlek?

Csak úgy suttogva kicsúszott a kérdés a számom, mire mindketten felém fordultak. Meglepődve húztam ki magam, ahogy Jin mérgesen kérdőre vont, hogy mégis mit mertem mondani az előbb.

- Épp egy fontos beszélgetés közepén vagyunk, Jimin.

- M-Most miért vagy rám dühös? Azért, mert nem értem, hogy miért kényezteted a kedvességeddel Hoseok hyungot? Miért törődsz vele? Csak a bajt hozz a fejedre! Nem megjártuk már mindketten?

- J-Jin hyung... - remegtek meg Hoseok ajkai, amiért a sírás szélén volt. Megríkatták volna a szavaim? Menedékért kezdett el síró és búgó hangot kiadni, majd átölelte a Hercegnőt. 

Jin erre még rosszallóbban kezdet rám nézni:

- Az imént említettem, hogy Hoseokot túl sok negatív dolog éri. S te, Jimin csak még jobban ráteszel egy adaggal. Tényleg nagyon megnehezíted a lelkét. Hogy lehetsz ilyen? Nem akarod, hogy visszakapjuk a mi udvari bolondunkat, aki csupa pozitív kisugárzással rohangászik körülöttünk??

- H-Hamarabb ölöm meg, ha nem tartja a távolságot tőled! - Emeltem fel az öklöm, mire Jin magához húzta háta közepénél Hoseokot. - WTF? - esett le az állam.

- Ha nem akarsz itt lenni velünk, elmehetsz - jelentette ki Hercegnô.

- Nem - feleltem határozottan. - Nem hagylak itt. Veled maradok - ültem le fenekemre, durcásan karba tett kézzel. - Csak ne öleld úgy őt, mint engem...

- Ostoba. Téged mindig a tarkódnál ölelek át... N-Nem is vetted észre? - pirult el csalódottan. 

M-Mindig a tarkómnál?... Mindig?... 

Ahogy elkezdtem ezen agyalni, addig ők ketten folytatták a beszélgetésüket.

- Mindent dolgot leejteni azért már hihetetlen... Fájnak a kezeid? Begörcsölnek? Esetleg zsibbadnak?

- Nem tudom, hyung. Egyszerűen lehet, hogy nem tudok koncentrálni semmire...

- Jaj kincsem, ne legyél szomorú - simogatta meg Jin Hoseok fejét. 

Amíg kutya-gazdit játszik vele, nem zavar...

Miközben folyamatosan a napok balszerencséit beszélték át, én kezdtem bealudni. 

Nincs semmi hozzá fűzni valóm a dolgokhoz. Úgy érzem, nem érint. Csak ne sózza már ránk a szerencsétlenségét.

Nagyokat ásítottam, majd ledőltem a párnák közé. Kényelmesen elhelyezkedtem, s fáradt szemeimet lehunytam. Csak Jin édes hangját hallgattam. Majd rám köszöntöttek az álom képeim.

Jimin POV END

TaeHyung pizsamában a reggeli szellőktől hűvös teraszon, felhúzott lábakkal ült a párnázott padon. Az alacsony hőmérséklet kezdte kicsípni orcáját, de nem úgy néz ki, hogy érdekelte volna. Csak a felkelő Napot kísérő rózsaszín felhőket nézte. Szemeivel követte őket, ahogy a szél fújta. Majd az előtte lévő árnyékot figyelte, ami egy kisebb szállingózó felhője volt. Elmerengve bámulta, ahogy az szépen, lassan állandóan odébb áll.
- Mit tehetnék?...

- Most komolyan!? - szólt Jimin, ahogy felébredt a Napfelkeltével időzítve. Egyáltalán nem tud ilyen korán felkelni. S most még is. Az idegen ágy lehetett az oka, vagy talán puszta rossz megérzésből nyitotta ki a szemeit, hogy lássa, még is mi történik mellette. Felült és mérgesen nézett Hoseokra, aki az ébren lévô Jin ölébe fekve aludt. - Hogy engedheted meg neki??

- Neked is jó reggelt, Jimin... - sóhajtott mosolyogva a Hercegnő és közelebb hajolt szerelméhez, hogy csókot nyomjon ajkaira. Jimin erre lehiggadt és törökülésbe szedte lábait, úgy durcáskodott tovább:
- Z-Zavar, hogy ennyit kényeztetted...
- Ez csak hyungos gondoskodás. Ne képzelj bele többet, édes - mondta Jin és tovább simogatta Hoseok fejét, aki összekuporodva szuszogott.
- Ugye te is aludtál, SeokJin!?
- Persze! Közétek feküdtem valamikor... Amúgy nem rég keltem én is.
- Akkor jó.... És... Mi lesz most vele?
- Hmmmm - gondolkodott el Jin. Körbenézett a szobán, miközben egyik ujja ajkához vándorolt és ritmusosan dobolta rajta a "Mi legyen?" kérdőmondat egyenletes ütemét.
Ezzel a test tartással el is vette Jimin figyelmét, aki erős késztetést érzett az azonnali közeledésre;
- Jin... Nagyon... Szeretlek.
- Ez az! TaeHyung!
- Nem, Jin. Én téged szeretlek!...
- Megkeresem TaeHyungot!
- Nem is figyelsz rám, mi!??
A Hercegnő viharként sietett ki Hoseok szobájából.
JungKook épp egy fagylaltos kehellyel settenkedett a nappaliban mikor Jin megragadta a vállait;
- JungKook!
- Milyen fagyi? Hol? Van fagyink? - dugta háta mögé a kelyhet.
- Merre van TaeHyung?
- Jelentem: a teraszon!
- Rendben! A fagylalt ügyet meg majd Jimin lerendezi veled.
- Ne! Kérlek, ne szólj neki!
JungKook kérését az elrohanó SeokJin már meg se hallotta. Szaladt egészen a terasz ajtóig, ahol hatalmasat fékezett.
- Ez a dongsaengem meg miért ilyen bánatos? - nézett az összekuporodott TaeHyungra és ismét gondolkodóba esett. Másodperceken belül felcsettintett és futott is már vissza Hoseok szobájába.
- Miért rohangál kora reggel? Meghülyült? - csoszogott ki a hálójából Suga, s ahogy dörzsölgette szemeit neki is ment RapMonnak.
- Lehet, hogy ez egy újfajta fogyási terv... - válaszolt a kérdésre.
- Ez esetben szólnunk kell Jiminnek... Hogy leállítsa az "újfajta" örültet...
Jin pont akkor nyitott be, amikor Jimin a várakozást megunva felkelt az ágyból. A kapkodó hyung kikerülve őt szólt az alvóhoz:
- Ébresztő Hoseok! - kezdte rángatni a fiatalabbik vállait. - Siess! TaeHyung már vár téged.
- TaeHyung?... - ébredezett.
- Igen! Gyerünk!!! - rántotta ki az ágyból és az ajtó felé küldte. - Irány takaróval együtt, ki a teraszra!! - adta ki az utasítást, amit Hoseok meg is értett.
Jin sietve ment utána, de Jimin megállította őt, karjait megragadva.
- Higgadj le!...
- Huh?...
- Mi a fenéért kapkodsz ennyire?
- Én csak... - piskologott Jin, majd lehajtotta a fejét, mire Jimin megsimogatta őt. - Örülök, hogy most azt csinálhatom, mint egy rendes hyung... Meghallgatom dongsaengeimet, segítek nekik, meg gondoskodok róluk...
- Értem - mosolygott Jimin és felemelte Hercegnője arcát. - De ha ennyire felforgatod a dormot, a többiek azt fogják hinni, hogy megkergültél. Ne veszítsd el a fejedet nekem!
- Jimin?...
- M-Mi az? - pirult el. - Miért nézel így rám? Még ha a maknae-line-ba is tartozom, mondhatok értelmes dolgokat...

Közben Hoseok a takaróját végighúzva a földön, ért el a terasz ajtóig. Megpillantotta a fejét lógató TaeHyungot és csöndesen kilépet hozzá.
Levette magáról a pokrócot és a kisebbikre terítette.
- Miért?... - szólalt meg halkan V, mire Hoseok meglepődött, hisz azt hitte, hogy a másik épp alszik. - Miért csak most jössz?... - fordította el a fejét társától. - Mikor felébredek, ott szoktál lenni már előttem, vagy hátulról ölelsz át... Most miért nem?
- TaeHyung... Sajnálom. Én...
- Elfelejtetted?... - húzta összébb magát és tovább suttogott. - Elfelejtetted, hogy van egy szerelmed? - emelte lassan fel a fejét Hoseokra.- Elfelejtetted, hogy itt vagyok neked? Hogy velem beszélgethetsz?
- Én nem--
- Akkor - vágott párja mondatában, de egyből visszahalkult; - Akkor miért a szobádba menekültél, ha hozzám is jöhettél volna?... Szomorúvá tettél... - suttogta alig érthetően. - Nem vagyok jó lelki társ neked? Ha nem vagyok az, akkor... Akkor haszontalan vagyok!? Egy tök haszontalan személy, aki még utánad se tudott menni, mert nem tudta, hogy mit kéne tennie...
- Nem. Nem vagy haszontalan! - rázta a fejét Hoseok és szorosan V mellé ült a háttámlás padra. - Igen is jó lelki társam vagy! Én vagyok a hülye, hogy nem gondoltam rád.
- Hülye! - vágott Hoseok mellkasára.
- A-Auu... I-Igen...
- Hülye! - ütötte meg még párszor.
- Igen, igen, lehet hangsúlyozni - kuncogott Hoseok, majd ahogy V teljesen szembefordult vele, mélyen egymás szemébe néztek. Közelebb hajolva, lépésenként nyitották csókra az ajkaikat. Lassan átölelték egymást, egyre jobban, míg már egy hajszál sem vállazhatta el őket. Taehyung az émelyítő s lágy csókok közben kényelmesen felguggolt a padra, ahogy a Napsugarak már kezdtek lábára sütni.

- De szééép - csillogott Jin szeme, miközben JungKook és Jimin között guggolva figyelte a kint zajló eseményeket az üvegen keresztül.
- Nem értem. Ez csak két hülye. Ugyan úgy illenek egymáshoz, mint mi ketten, Hercegnő... Biztos mi is "szééép"ek vagyunk...
Jin a mellette kuporodóra vetett egy gyors pillantást, majd újra vissza a VHope párosra. Igaza lehet Jiminnek, de ô a két dongsaengét nem csak a csókjukért tartotta szépnek. Egyszerűen boldog volt, hogy az ô hatására történt meg ez a jelenet. Tett valamit értük. Most igazán hyungnak nevezhette magát, ami jó érzéssel töltötte el SeokJint.
- Amúgy Jimin...
- Hm?
- JungKook dézsmálja a fagylalt készletet.
Az eddig csöndben leskelődik maknae szívrohamot kapva pattant fel és futni kezdett Jimin elől.
- Á-Állj csak meg!!
A konyha felé eredtek, ahol NamJoon és Suga társalogtak, miközben a megmaradt vanília fagyit kanalazták.
- De én csokit is akarok - feküdt el az asztalon NamJoon, durcásan nézve a félig üres két ízt tartalmazott dobozra.
- Érjük be ezzel... - sóhajtott Suga és mosolyogva nyújtotta a kiskanalat vanillinfagyival a leader szájához.
Épp ekkor futott be JungKook, és pont Suga kezére esett figyelme, majd Jimin esett ô rá, ami miatt leterült a padlóra.
- Már megint miattad nincs csoki fagyink!!?? - kérdezte mérgesen Jimin, miközben a fogja derekán ült.
- Gondoltam én, hogy JungKook a tettes! - állt fel RapMon a székéről.
Közben Suga zavartan nyalta le a fagylaltot a kanálról. Látta, hogy JungKook hogyan nézett rá...
- Figyelj! - szólt a leader és leguggolt a tettes elé. - Nem az a baj, hogy dézsmálod engedély nélkül. Hanem, hogy csak a csokit eszed. Már pedig a két íz együtt jó! Kettő együtt a legjobb. Hát nem, Jimin?
- De, én is úgy szeretem. Kettő együtt.
- Kettő együtt?...