25 BTS: Szerencsétlen

J-Hope POV  

Most egy ideig biztosan kerülni szeretném Jimint. Igaz, nem tudom, mire képes, ha a szeme elé kerülök, de nem is szeretném megtudni.
Ennek fényében settenkedtem a dormban, a konyha felé, majd közeledő hangokra lettem figyelmes.
- Haragszol rám, Jin?...
- Vagy tizedszerre kérdezed, de még mindig nem. Nem baj, hogy nem érezted át a tűzijátékcsókot.
- ... Megint úgy akarlak megcsókolni, Hercegnô!
- H-Hé... Most ne... Engedj el, Jimin... Sz-szédülők... Inkább megyek megmosni az arcom...
Wáá ezek Jiminék! Lefelé jönnek.
- Mit akarsz enni, Hercegnô?
- Ha annyira akarsz csinálni valamit, akkor az omlett is megteszi.
- Mi az, hogy megteszi?
- Úgy is csak azt tudsz.
- Ez fájt, Hercegnô...

Már nem is figyeltem beszélgetésükre, hisz az elbújásomon kell munkálkodnom. Gyorsan kinyitottam a lenti sarok szekrényt ahol pár serpenyő volt és bemásztam... Összekuporodtam, miközben hallottam, hogy Jimin már itt pakolászik. Egy kisebb sokkot kaptam, mikor kinyitottat rejtek helyem. Hjaaj hát persze! Az omletthez serpenyő kell...
Jimin nem guggolt le, csak lehajolt, hogy tapintásra keresgéljen. Gyorsan a kezébe nyomtam egyet, hogy vissza csukja rám a szekrény ajtókat, de mihelyst oda adtam, hirtelen behajolt elém, amitől majdnem szívrohamot kaptam;
- Jimin!!!?
- Mi van? Te vagy az új konyha malac, Hoseok?...
- Ne bánts! - emeltem fel a kezeimet, és a nagy lendülettől hátra estem. Erre ô megragadva a lábamat húzott ki felé. Ahogy fejem nagyot koppant a konyha padlón, Jimin felnevetett.
- Üdv, Hoseok. Rég láttalak.
- Szia - hebegtem, felnézve rá. Jimin leguggolt lábaim közé, mik az ijedtségtől remegtek, majd ahogy rám mászott, hirtelen a derekamra ült és direkt nyomta le a súlyát.
- Tudod, SeokJin véd téged. Hát nem csodálatos? - mosolygott, majd hirtelen megragadta vállaim és szorítani kezdte. - Ő a meleg szívével megbocsát, de én nem - közölte velem a tényt. - Mond csak, hol üthetlek meg? - hajolt arcomba.
- S-S-Segítség!!! - támaszkodtam kezeimmel a földre, hogy kikerüljek alóla, de ô megragadta a végtagjaimat és letepert.
- JIMIN!
A hangot megelőzve a semmiből egy serpenyő vágta fejbe a bántalmazóm.
- Másokon mered kipróbálni a csókomat?? - nézett gonoszan Jin a derekamon ülőre.
- Dehogyis!! - vinnyogott Jimin fejét fogva.
- Akkor Hoseokon készíted az omlettet?? Szállj már le róla!
- Mit csináltok?... - ez a hang... Kicsit megijedt és meglepődött hangnem. Ez TaeHyung! Ahogy oldalra hajoltam a földön fekve, észre is vettem ôt, Jin háta mögött. Szemeit rám meresztette. Láttam rajta, hogy gondolatai összezavarodtak. Nem tudja mit csinál velem Jimin.
- Hogy mit csinálok? - fordult TaeHyung felé a hercegnô lovagja, aki már elkobozta magának a serpenyőt. - FEKETE PIACOT! - nézett rám ismét. - Eladom Hoseok szerveit.
- KJHÁÁÁ - ijedtem meg vérfagyasztó szempárjától.
- Hagyd már szegényt, te hülye! - szólt Jin és lovagját pólójánál fogva rángatta le rólam. - Nyugodj le! - ölelte át.
V mellém sietett, én pedig felálltam felém nyújtott kezét megfogva. Jimin meg lassan megunta az erőfeszítést. Kijelentette, hogy amíg Jinnel fogja gyakorolni a szájon át lélegeztetést, addig én készítsek nekik omlettet. Erre a serpenyőt már dobta is a kezembe, de én ügyetlenül ráejtettem azt a lábamra...

J-Hope POV END

Onnantól kezdve, ahogy a serpenyő nagy hanggal csattant a konyha csempéére... Attól a pillanattól fogva Jung Hoseok a szerencsétlennél is szerencsétlenebbé vált. Baleseteinek sorozatai megállás nélkül követték ôt.
Akkor, amikor...
Jiminre és Jinre kiszabták az autó mosási feladatot, mivel a faültetésen nem vettek részt. Hoseok puszta lelkiismeretből csatlakozott a munkához, de ennek a kisebbik tag egyáltalán nem örült.
- Jimin, hagyd abba a morgást!
- De hát SeokJin, nem kell Ő ide! Csak rontja a levegőt. Csináljuk csak kettesbe!
- Elég legyen Jimin!
- Ha.... Tényleg ennyire zavarok... - állt le az ablak törülgetéssel Hoseok bánatosan lehajtva fejét.
- Akkor el is tűnhetnél, igen - fejezte be a mondatot Jimin bólogatva, mire Jin nyakon csapta ôt.
- Inkább hozzatok tiszta vizet!
- "Hozzatok"? Ahhoz minek két ember? Hozzon Hoseok egyedül!... - fogta meg a vödröt és J-Hope felé nyújtotta. Az idősebbik közelebb lépet, hogy elvegye, de sorscsapása miatt nem volt képes rendesen, a két keze között megtartani; A koszos és szappantól habos víz kiömlött. Hoseok hátraesett, de nagyobb fájdalmat okozott neki Jimin, aki előre bukva fejelte le neki a vékony lábszárát.
- Ahh Istenem... - csóválta a fejét Jin és feléjük sétált, de figyelmén kívül hagyta a csúszós padlót: - Jól va--?
- Hercegnô!!!
S tovább folytatódott is, amikor...
TaeHyunggal teázott és közben kiömlött a padlóra a cukor, mire Suga keményen leszidta Hoseokot ezért. De miközben az idősebb a szavait dobálta a másik felé, lendületesen lefejelte a nyitva hagyott mikróajtót. A nagy koppanásra V a szája elé rántotta kezeit, míg RapMon villám szerűen jelent meg a helyszínen, de már nem is szólt semmit, mikor meglátta a balszerencsés Hoseokot. Fejét rázva kikerülte a talpalatnyi cukor nagy részét, majd Sugahoz ment és megsimogatta társa sajgó fejét. Közben Hoseok mélységesen szégyellte magát már a körülötte lévő dolgok történésétől.
TaeHyung szobájába fészkelte be magát a párnák közé mélységes bánatával együtt. Majd a háló tulajdonosa is csatlakozott.
- Mit gondolsz? Miért történik ez velem? - kérdezte keserűen nevetve.
V nem tudod válaszolni. Csak ült az ágya szélén és némán bámulta szomorú párját.
- Még véletlenül téged is elgáncsoltalak a próbán. N-Nem bírom, hogy ennyi a véletlen. Nem bírom, hogy mindenkire csak balszerencsét hozok nap mint nap!
- Hoseok... - szólalt meg V, de nem többet párja nevénél. Helyette átölelte őt, hogy kicsit lenyugtassa, mivel nem tudta, mit kéne mondania...
- TaeHyung! - szorította magához szerelmét kétségbeesetten. - Félek! A fekete felhők állandóan követnek... Kérlek... Űzd el őket! A rossz kedvem csak akkor tűnik el, ha veled vagyok.
A kisebbik fokozatos lassúsággal hajolt rá szerelme beszédtől mozgó ajkaira.
Csókokkal kezdték a fagyós levegőt felforrósítani, vagy legalább is annyira, hogy szívüket ne a hideg érzelmek marcangolják, hanem a szerelem melege.
- E-Erről beszéltem... Melletted vagyok csak boldog. Főleg akkor, mikor így érsz hozzám...
Legszívesebben ki nem mozdult volna szerelme hálójából, de nem aludtak együtt. Egy; mert lehet abból nem lenne alvás. Kettô; szeretnének még abban a tévhitben élni, hogy a banda tagjai nem sejti kettejükről, hogy járnak. Ezért hát saját szobájukban fekszenek és kelnek. Persze minden egyes reggel, mikor Hoseok felébred, rohan párjához, hogy ébressze ôt egy frissítő csókkal, majd hosszú ölelésébe addig tartja a fiút, amíg az utolsó álom porszemecskét ki nem törli szemeiből. Ez történik az összes Nap felkeltével. Pont, mint Hoseok szerencsétlensége. A balszerencse gonosz módon, bármi figyelmeztetés nélkül csiszolja le Hoseok életörömét. S ahogy fokozódik, úgy válik a rapper rossz állapota még rosszabbá.

Még akkor is fokozódott Jung Hoseok balszerencséje, amikor teljesen más dolgok történtek a dormba...
Pontosabban a hosszú és kényelmes kanapén, amin a leader sokszor elszunyókál. De a heverőnek most, vacsora előtt teljesen új dologban sikerült részt vennie.
- Ne ilyen vadul, Jimin!
- Nem bírom ki, akkor se...
- Nem is szabadna itt ilyeneket csinálnunk...
- Pszt! - ragadta meg SeokJin hadonászó kezeinek mindkét csuklóját, hogy nyugodtan visszahajoljon a meztelen felsőteste. - Különben is... A te hibád. Miért nem tudtál várni vacsora után? Ilyenkor lezuhanyozni... Tudod, hogy nem tudok ellenállni - Jin nyakába bújt és egyik kezével tartotta csak tovább a másik csuklóit. - Ilyen óvatlanul járkálsz előttem egy száll semmibe, persze, hogy leteperlek. Imádom az illatod!!
- J-Jimin! Kérlek, ne! - suttogta Jin piros és remegő ajkakkal, de a másik nem foglalkozott vele. Jobban érdekelte, hogy ránehezedjen párjára és térdével a Hercegnô lába közé férkőzőn egyre jobban. - Mit csinálsz!? - kapkodta a fejét SeokJin. - Nem tudom terpeszbe tenni a lábam! L-Lecsúszik a törölköző!
De Jimin meg se hallva kedvese problémáit, folytatta vágyainak kibontakozását, élvezte az alatta feszülő testet, ami még nedves és meleg volt a zuhanytól.
- JungKook, te meg mit leskelődsz itt? - vakargatta a fejét RapMon, amikor megpillantotta maga ellőt a maknaet, aki az ajtófélfa mögött térdelve kukucskált be a nappaliba. - Hé, JungKook! - szólította meg másodszorra, de akkor sem reagált. - Mitől fagytál le ennyire? Mi van a nap--? - ahogy észrevette Jiminéket a kanapén, feldühödve és nagy levegőt véve ordított rájuk:
- Még is hol csináljátok!?? JungKook szeme előtt rendezitek a meleg pornót??
- JungKook előtt!!?? - kapta fel a fejét SeokJin, de hirtelen mozdulata miatt a törölköző kezdett lecsúszni róla. - Jimin!! - szólt a fiúnak, hogy csináljon már valamit, míg ô csak összeszorítani tudta lábait. Nem akart teljesen meztelen látványt nyújtani a maknaenak és a leadernek.
- NamJoon hyung, fordulj el! Nem szeretném, hogy féltékeny legyél Jin méretére.
- Ne viccelődj Jimin!
- Jin hyung, neked főleg lehetett volna több eszed!
- Sajnálom, én... Aishh Jimin, engedd már el a csuklómat!!
- De folytatni akarom!!
- Neked itt nincs jogod akarni semmit!
- Nézz már körül, és engedj el!
- Úgy emlékszem nem egyszer lettek megbeszélve az ilyen dolgok.
- NE beszéljetek egyszerre! - rázta fejét Jimin idegesen. - NamJoon hyung, kérlek szépen, később szabd ki a büntetésem!
- Ha tudod, hogy ezért büntetést kapsz, akkor miért csinálod?
Ekkor hirtelen egy hatalmas zajra lettek figyelmesek;
- Hoseok már megint mit tört össze????


Jimin POV

Sokszor gondolkozom el, hogy normálisak-e a csapattársaim. Mostanság egyre többször. NamJoon hyung engem szekál folyamatosan, mióta rajta kapott Jinnel. Most komolyan... Nincs jobb dolga? Mondjuk a másik hülyével, Hoseokkal foglalkozni? Mert azzal aztán valami nagyon nincs rendben! Félek már tõle. Jint se engedem közel hozzá. Hja, amit Jin illeti, ô se normális, de jó értelembe; Olyan természet feletti kisugárzása van, hogy kétszer is elválok a szilárd halmazállapotomtól. Először; mikor elolvadok, másodszor; ha nem tudom azonnal megkapni ôt és felrobbanok. A közelében már annyira nem bírok magammal, hogy muszáj minden éjjel azt csinálnunk. De van amikor nem akarja... Olyankor ráerőszakolom magam és megkapom végül azt, amit szeretnék...
Most így belegondolva... Én sem vagyok teljesen normális...
- Jimin, mióta eszed villával a levest?... Jimin!... Jimin!?
- Huh? He?... E-Elgondolkoztam, bocsánat - nevettem Jinre, miközben mind vacsoráztunk a nagy asztalnál.
- Min gondolkodtál el? - kérdezte JungKook. Biztos beszélhetnéke van. Igaz is, JungKook, ô is, mintha visszahúzódottabb lenne mostanság... Történt volna vele valami? Azon kívül, hogy látott minket Jinnel ölelkezni...
- Tuti azon agyalt, hogyan ehetné a levest a villával - rázta a fejét Suga, miközben rágcsálta az evőeszközét. Ő sem maradt a megszokott. Egyre kevesebbet van a szobájába zárkózva. Többet van velünk és NamJoon hyunggal.
- Most megfoglak lepni titeket, de azon gondolkoztam, hogy kéz nélkül hogyan lehet enni - vicsorogtam rájuk. Igaz, nem ezen gondolkoztam, de most felvillant fejembe egy érdekes gondolat.
- Ugye nem lábbal?
- Nem, dehogy! Egyszerűbb; Jin, etess lécci~~ - fordultam felé és nagy "Á"-val nyitottam a számat.
- Hoseok, vigyá-
V figyelmeztető hangját hallottam hirtelen, majd egy nagy törést a padlón.
Ahogy vissza fordultam, láttam, hogy Hoseok félig felállva ledermedten nézett le a tányérjára a földre.
- Ne mozdulj! A végén széthordod. Összeszedem neked - szólt SeokJin és már sietett is a lapátért.
- Ennyit az etetésemről, kösz Hoseok.
- Ahhhh Neeem. Nem értem. ÁÁh Már nem is mondok semmit. Semmit! Nem én voltam, ennyi! Ő fizeti! - drámázott NamJoon hyung fejét fogva. Még ha ôt is bízták meg a dormban a felügyeletért, azért túlzásba viszi. Nem is néha.
Miközben Jin a szilánkokat seperte össze, mi néztük ôt. Mi mást csinálhatnánk? Ô van leginkább otthon a takarításban. Néha csak Jin tudja, hogy hol vannak a takarító eszközök.
- Hoseok?... - szólalt meg V, aki mostanság a háttérből figyeli a dolgokat, de azért mindig a szerencsétlen J-Hope háta mögül. Most is azt csinálja, amit szokott ilyen balszerencsés eseteken.
- Miért történnek ilyesmik? Szellem járás van? Hoseok, szellem idéző vagy? - beszélt megállás nélkül NamJoon hyung. Elég ingerült...
Hoseok se Vre, se NamJoon hyungra nem reagált. Fejére emelte a kezét és szemeit próbálta eltakarni, amik a szorgoskodó Jint követték.
- M-Mire gondolsz, Hoseok? - kérdeztem fagyosan. - Ne bámuld, ô az enyém - köszörültem meg a torkom, mivel zavart, hogy stíröli az én egyetlenemet.
- Huh? - fogta meg a lapátot Jin és a károkozóhoz fordult. Láttam, ahogy Hercegnô elszomorodik, pont úgy, mint aki a szeme előtt van. - Hoseok?...
S ahogy megszólították, váratlanul elszaladt neki menve Jinnek. Majdnem, hogy fellökte, de nem, mert Hercegnő csak a kezében tartott lapátot ejtette el;
- Hoseok! - kiáltott utána, majd követni kezdte. - Valaki szedje össze! - hagyta hátra az utasítást.
- Hogy mi? - nevetett Suga. - Ez nem az én munkaköröm.
- Kő-papír-ollózunk! - tette ki a kezét JungKook, mire NamJoon hyung leintette:
- Csinálja Jimin! - mondta. - Mivel a kanapémon--
- Milyen kanapédon!? Mióta a tiéd!? Különben is, én húzok SeokJin után - siettem el tőlük.