85 BTS Manipuláló Szépség

A felhôs napfelkelte elkövetkeztével Suga fal fehér kezekkel tapogatott a fél homályban, miben kopogó szemekkel koválygott céltudatosan a konyha felé, s a bejáratához érve, korgó hasa még kellemetlenebbé tette táplálék anyagban elszegényedett szervezete helyzetét.
- Hé! - hívta magára a figyelmet a félfának dőlve. - Eszem ágában sincs megbántani, Hyung, de már több napja éhezik velem együtt a banda - jutatta el a tényt a kihûlt tûzhely elôtt, tétlenül
ücsörgő énekeshez. - Nem lenne kedved végre megállítani ezt a csoportos éhezést?... Vagy valami új fajta afrikai diéta rekordját akarod megdönteni? - kérdezte választ várva, de az idôsebbik rá se nézett. Magába volt fordulva. - Má' több napja nem rukkoltál elô semmi íny csiklandóval. Pedig... Ahhh... Jó va', legyen, megkérdem; Mi a baj? Nem mintha érdekelnének a részletek, de... Tegnap is, ahogy hazajöttél, csupán ott tántorogtál JungKook ajtaja körül... - vakargatta fejét, ahogy homályosan átlátta a kibontakozott rossz indulatú helyzetet. Gondolta, jelentôs dolgok mehettek végbe, s talán jelen pillanatban nem is kéne zaklatnia a lógó fejû rangidôst... De hát éhes! - Nyhaaj má'! Hercegnô! - ment oda hozzá lágy hangjával megsimogatva, s jó barát módján átölelte ôt vállánál. - Szedd össze magad! - mondta biztatóan, s fejét fejéhez bújtatta, kedvesen dorombolva neki teljes szívbôl, csupán hogy rendes étekhez jusson végre valahára.


A reggel folyamán egy újabb alany sodródott SeokJin felség területére, de ôt nem az akkor már beindított tûzhely pattogó melegsége csalogatta oda, hanem csak ment, tántorgott, álmos szemekkel ájuldozgatott, mivel JungKookkal sikerült eltöltenie éjszakáját, aminek közepén magához vágyta ölelni álmában szíve szerelmét, de a valóságban JungKookot zárta karjaiba, aki megelégelve a kényelmetlen helyzetet az ágy szélére rugdosta csapattársát. Így Jimin félig lelógva folytatta a hajókázást a kellemesen hullámzó álmok folyóján, viszont kellemetlenül kialvatlanul ébredt.
Fáradtságában egyetlen egy gondolat sem irányította ôt, csupán csukott szemekkel andalgott be a konyhába hangtalan lépésekkel neki menve Jin széles hátának.
- Hercegnô? - adott ki nyekkenô hangot, mint egy tönkre ment szerszám, s szándékosan dőlt teljes súlyával szerelmére. - Mit csinálsz itt? Sütsz? Finom? - pillantott a fazékban forgó fakanál irányába, majd finoman nyúlt a szorgos ujjakhoz, kezébe véve szerelme kezét, s úgy fordította maga felé a kanalat, hogy kostólot nyerjen egy visszafogott nyalintással. - Igen... Finom - hunyta vissza szemeit elégedetten, miközben erôtlenül ráhajolt Hercegnôjének kézfejére, s evidens elve szerint puhán nyomta ajkait a langyos bôr felszínére.
Jin normális esetben elmosolyodott volna párja udvariasságba burkolt aranyos megnyilvánulásán, de jelen pillanatban hidegen hagyta. Az oka, hogy össze volt zavarodva.
- Tegnap - szólalt meg visszafolytott hangon. - Te és JungKook... Mit játszottatok?...
- Semmit. Nem érdekes.
- V-Valami fárasztó volt, hogy nála maradtál egész este?
- Áhh ugyan - ásított, fel-fel ébredezve. - Nem egy mesélni való dolog. Nem érde--
- Miért? - szakadt ki Jinbôl a kis kérdôszócska, s váratlanul el fordította fejét, mintha takarni akarta volna arcának kifejezését párja elôl, s úgy beszélni tovább. - Miért viselkedsz ilyen hidegen velem?... Nem értelek. Megijesztesz!... Jimin... Hallottalak titeket JungKookkal!...
- Az--
- Igazából mindig féltem, hogy egynap majd többet vársz tôlem, hogy nagyobbak lesznek az igényeid, az elvárásaid, amit én majd nem tudok kielégíteni. Most meg itt vagyok, összehasadni akaró szívvel, amiért nem csókolsz meg, s nem szeretgetsz olyan elfogultsággal, mint amilyennel szoktál. Egyre jobban megunsz s elhidegülsz tőlem, mert--
- Nem! Nem! Nem! - rázta össze gyorsan a teljes fokú rémület az ámulatba taszított fiút. - Szívd vissza! Azonnal! Jinnie!... Mégis, hogy juthat ilyesmi az eszedbe?
- Dehát a te hibád... - szipogott fel Jin, s a vállának dőlt fiút érdeklődően méregetni kezdte. - ...Miért viselkedsz ilyen hirtelen másképp, mint ahogy szoktál?
"Hjaj, ne! Bármit, csak ezt ne kérdezd, Hercegnô!"
- Hát... - kezdett el izzadni a konyha melegében, de mivel tudta, hogy nem engedheti meg magának, hogy hazudjon imádott s őszinte kapcsolatukban, így inkább az azonnali menekülést választotta.
Kifutott a konyhából, viszont Jin is, nyomban utána:
- Jimin!
- Nem! Nem! - fogta be füleit, gyorsabb nyúl cipôre váltva.
- De mi történt? Mi miatt kerülsz?
- Nem kerüllek, te buta! - fordult egy pillanatra vissza, majd tovább szaladt. - ...Omo, mi ez a buggyant tinédzser dráma?...
- De... El akarsz hallgatni valamit elôlem.
- Igen, van egy titok, de aiish!
- Titok?... Neked? Köztünk? - lassított le szívére szorított kézzel, majd nem lépett többet Jimin után. Kaparni kezdett a torka. - Fáj, ha nem beszélsz velem - suttogta, mire hideg könnyek törtek ki felhôkbe borult szemeibôl. De még mielôtt egyetlen egy csepp is dermesztően lecsordult volna az arcán, Jimin azonnyomban megállt, s visszafordulva szinte leteperve ragadta magához egyetlenét, szégyellve, hogy megríkatta ôt.
- Ne! Ne sírj! - simogatta hátánál. - Nem csaltalak meg vagy bármi hasonló. Nem tettem semmit!... Te voltál az, aki csinált valami olyasmit, amit... amit... nem mondhatok el.
- Én csináltam? Mégis mikor? M-Mit? - kapott Jimin ruhájába szelíden, mégis szorongva, mire párja kezdett belebolondulni az elôtte kérelô könnyes szemekbe.
- Nem!... Nem mondhatom el. Nem tehetem. Nem szabad megtudnod, hogy orálisan elégítettél ki! - kiabálta el magát, mire Jin kezébôl kicsúszott a ruha, s Jimin észlelve a tettek jelentôs jelenét, toporzékolni kezdett: - Aiish! Na tessék, kimondtam! - csapta le kezeit combjához, s ahogy ellépett, idegesen vette észre, hogy egy hívatlan vendégük akadt, aki már rég mellettük ácsorgott, a kócos hajú Hoseok személyében, aki bőszen "Ohh"zva ámult-bámult rajtuk s a hallottakon. Mindennek a szemtanúja volt, s az arcán kiült döbbenet látványa felettébb kellemetlen indulatokat váltott ki Jiminbôl, aki emiatt sebesen megragadta Hercegnôje kezét, s egészen szobájuk belsejébe szöktette magukat. Ohh de mennyire nem akarta ezt... Farzsebében tartogatott titka véglegesen is kicsúszott, s nem csak SeokJin, hanem még Hoseok elôtt is... S mindkettôjüket nagyban letaglózta.

- M-Miért nem emlékszem rá? - kérdezte értetlenkedve a rangidôs, miközben helyet foglalt az ágy oldalánál.
- Azért, mert... Mert amíg távol voltam a többieknek volt bôr a képükön leitatni téged... Mire hazaértem, már részeg voltál. Túlságosan is részeg...
Jin nagy szemeket meresztett a szembesítésre, majd nagy lendülettel szegte elôre a fejét. Nem tetszett neki, amit hall. Nagyon nem.
Közben Jimin a zavart légkört lélegezve kezdett fel-alá császkálni az ágy körül, igen mélabúsan.
- Ammm... Szóval... Nem voltál magadnál. Mentél a fejed után, miközben én csak menedékbe akartalak helyezni, de te nem fogadtál szót nekem. S magadtól kezdtél bele abba, ami khöm... S hát tehetetlenné váltam... - nevette el magát, ahogy arcon csapta ôt a szégyen. - Nagyon akaratos s vad voltál - kacarászott tovább, majd észre véve magát, rögvest visszahalkult. A súlyos csöndben inkább ô is leült tüstént az ágy másik szélére, háttal Hercegnôjének. - I-Inkább nem mondok semmit... - nyelt hangosan, miközben kíméletlenül mardosta az arcára égô gyalázat. - Adok idôt feldolgozni... - ajánlotta temérdek jóindulattal, miközben Jin idegesen kezdte dörzsölni libabőrössé vált kezeit. Feszült volt. Igazán feszült.
- Jimin!
- Igen?
- Mondtam közben v-valamit? - fordult oldalra félelemmel teli szemekkel tekintve szerelme hátára.
- Hmm... Semmit.
- Semmit se? Nem mondtam semmi olyat, ami--
- Nem, de miért kérded?... Miért fontos ez? - fordult felé, s ahogy szempárjuk összetalálkozott a szoba homályában, Jimin lelke elôtt feltárult az a kis elfeledett tény, ami még aznap fordult meg benne csupán egy röpke pillanatra. - Csak nem... Basszus! Nem ez volt az elsô alkalmad! N-Nem elôször csináltad, igaz? Azért sejtődött az érzés!... V-Vele!... Te és HyoSang hyung! Ti--
- N-Nem emlékszem - vágta rá Jin félénken, s menten elfordult, de arcával együtt a szipogását már nem tudta elrejteni.
- Az igazat mond.
- A-Az igazat? - kérdezett vissza tétovázva, miközben úgy érezte, hogy legszívesebben inkább elégetné ezt a témát. Porrá zúzná s messziről elkerülné, de most annyira a nyakára nehezedett, hogy nem tudott csak úgy kibújni alóla. - Az igazság az, hogy nem bírom az alkoholt. Régebben többször elôfordult, hogy HyoSangshiivel ide-oda elmentünk alkoholt fogyasztani, s az is, hogy utána... kielégítettük egymást, de... m-mindig abban a hitben éltem, hogy csak kézzel... Viszont mélyen magamban tudtam, hogy ezzel a gondolattal csak magamat vakítom el... Minden egyes részeg est után, másnap HyoSangshii semmit sem árult el, csak olykor-olykor zavarban volt miattam... Így... Cs-Csak sejteni sejtettem, hogy igazából lehettem, sôt voltam olyan förtelem, hogy szajha módra képes voltam szájba venni és... és--
- Hé!... Ne!... Ne ostorozd magad! - mászott át az ágyon, közvetlen Jin mellé esve, s aggódóan nézett fel a zokogni kívánó arcra: - Kérlek... Ne sírj!... Én is sírhatnék, de nem sírok, na! Nem szabad, hogy analitikus drámába csöppenjünk!
- De Jimin, nem érted? Most tudtuk meg, hogy mégis milyen egy ocsmányság is vagyok eredetileg!
- Pont, hogy az ellentéte vagy, te buta! - vitte fel indulatosan a hangsúlyát, s szerelmesen bújt hozzá. Minden erejével vigasztalni akarta. - Figyelj, de most komolyan; Neked kurva nehéz ellen állni! - szögezte le egybôl egy kis kacajjal megfűszerezve konkrét állítását. - Fôleg azoknak lehetetlen, akik ismernek téged, s nem csak a manipuláló szépségedre gerjednek be. Igen, ez vagy te. Egy manipuláló szépség. Ezért nem nevezheted magadat holmi lotyónak vagy undormánynak, mert te az ellentéte vagy! Higgy nekem! - kérlelte, óvatosan átölelve a karját. - Az oké, hogy HyoSang hyunggal olykor-olykor volt egy egyenetlenül forgó hullahop karikányi idejû kapcsolatod, de mégis mennyire törpül el az a mi szerelmünk mellett? Haa?
- Istápolni próbálsz? Mégis miért érdemelném meg?...
- Mert--
- Undorodom magamtól!
- Jin...
Még ha a Csókherceg meg is érti a Hercegnôjében kialakult szakadékot, hogy az eddigi eleganciája mostan a romokban hever, akkor is... Úgy érzi, ideje visszakaparintani azokat az értékes, csókolni való ajkakat. Már nem is érdekli, hogy be vannak-e szennyezve vagy sem! Annak a jelentősége kétségtelenül eltörpül szerelmük mellett - csak hogy ezt meg kéne értetnie pátyolgatásra szoruló másikfelével is.