14 BTS: Van kérdés?

J-Hope POV
Kész kínszenvedés. Choi MinHe nem veszi észre magát. Csak mondja, mondja. V meg nem is emlékszik rá!
- Eskûszõm, hogy nem rémlik nekem ez a lány.
- Mi van, ha direkt törülted ki az emlézetedbõl? Sikeresen is? - ültem fel az ágyon. Megfogtam V kezét és felmerült bennem egy elszomorító gondolat: - Lehet, hogy valami történt köztetek, amit feltétlenül el akartál felejteni?.... Gondolkozz TaeHyung. Mi lehetett az?... Egy csók?
- Aaaaaaaaa dehogy!!! - ugrott fel.
Mi van, ha igaz, amit mondok? Choi MinHe szerelmes TeaHyungba. Azért ugrál mindig mellette...
- Akkor csók helyett csak szerelmet vallót? - biggyesztettem ki szomorúan ajkaimat, ahogy elmotyogtam kérdésem.
- Hoseok! Óvodás korban?
- Miért? Simán!
- Ehhhhhhh tényleg nem emlékszek! Bár, hogy is próbálok.... - túrt hajába és tépni kezdte. Eléggé aggódni kezdtem. Átöleltem, miközben így marcangolta magát. Úgy egymáshoz bújtuk, , hogy nem is voltam képes elengedni ôt vagy megmozdulni egy kicsit se.

A helyzet jelentés eddig pozitív! Elmúlt négy óra és még nem találkoztunk Choi MinHevel. Bár az is igaz, hogy nem léptünk ki a ház telekjérôl. V inkább beszélgetett a családjával. Tegnap eleget kirándultunk. Szerintem még velem, kettesben se menne el kicsit az utcákat járni... Így belegondolva nem is olyan nagy gond. Itt ülök én is a földszinten csak a másik szobában, míg V a szeretteivel eszmecserél. Sokszor hiányzik neki a családja. Meg is értem, hísz remek hangulat teremtôk és nagyon szimpatikusak. IIIIIIgen szimpik, de vajon akkor is azok lennének, ha elmondanám nekik, mi van TaeHyung és köztem? Hahahaha inkább nem mondom el.... Amíg lehet, nem mondom! Meg se szólalok~ Tönkre vágni ezt az kedves közösséget? Én ugyan nem.
Ahogy a fotelben gondolataimmal feküdtem elbóbiskoltam. V ébresztett fel. Leguggolt hozzám és a homlokomnál lesimított az ajakamig lágy érintésével. Halkan suttogott nekem, hogy szeretne ki menni velem a friss levegôre. Pár órát aludhattam eddig, szóval friss voltam. Felálltam hát és indulásra készen voltam. Jó kedvem volt, ahogy TaeHyungnak is, a mosoly csak úgy sugárzott az arcán.  Ilyenek szeretem látni mindig! Kis aranyos! Megakartam ragadni kezeit most azonnal, de vártam, hogy legalább az utcát hagyjuk el. A városban csak ugyan, ismét nem volt egy lélek se. A játszótér mellett mentünk el, ahol csak a szél ringatta a hintát. Megálltunk egy pillanatra, hísz a szellô kellemes volt ebben a nagy melegben. Átkaroltam hátulról TaeHyungot, mire ô behunyta szemeit és rám dôlt. Szinte már csak én tartottam ôt.
- Ha úgy ölelsz át, mint az ágyban, elalszom...
Elkapott a "játszani" akarás. Lágyan megnyaltam TaeHyung fülcimpáját, mire ô azonnal felegyenesedett. Nevetni kezdtem, ahogy félálomból talpra állt. Elpirult és megfogta fülét. Gondolom megint kiszámíthatatlan voltam számára. Visszafelé tartottunk, de csak azt terveztûk, hogy elmegyünk a ház elôtt a másik irányba.
A kerítéshez értünk, mire az ajtón kijött V húga és Choi MinHe. Fintorogni kezdtem, ahogy a beszéd mániás csaj észrevett minket és TaeHyung elé ugrott:
- Téged kerestelek!
- Öhm miért? - nézet rá V.
- Hát... El kéne neked mondanom valamit most... Beszélhetünk csak ketten?
- "Ketten"? Miért ketten? - fordult TaeHyung hozzám értetlenkedve. Kérdôen nézett rám, mintha én TUDNÁM mit akar MinHe. Megráztam a fejem, mert én se értem a lány szándékait. Nem látok bele a fejébe! Pedig úgy könnyebb lenne.
- Szeretném, ha eljönnél velem arra a helyre, ahol mindig csak ketten voltunk...
- Akkor nélkülem!? - riadtam meg. Újra aggódni kezdtem. Csak szerelmem mellett bírom ki ezeket a napokat, meg mondtam... Hova akarja vinni TaeHyungot? S mennyi idôre?
- Bocsánat Hoseok, de.... - motyogta MinHe rám nézve.
- Miért akarsz velük menni? A bátyám miatt? - bökött oldalamba a kishúg. A szemei mintha azt tükröznék, sejt valamit kettônk eltitkolt dolgáról....
- Ki mondta, hogy akarok? - vágtam vissza poker arccal. Remélem csak tévedtem a kislány szemeivel kapcsolatban! - M-menjetek csak! - löktem meg TaeHyungot. Elôre lépése közben füléhez hajoltam és fogaim közt suttogtam - Siess vissza!
- Gyere-gyere TaeHyung! - fogta meg párom kezét MinHe és futni kezdtek.
- M-Minek rohanni? Valami vár? - zihálta V, majd lefordultak az utca sarkon.
Aggódom, hogy elengedtem õt. Most... Nincs velem! Nincs velem!!! Ahhhhhh rossz belegondolni. Az órák telnek, de nem érkezik vissza.
Fejembe vettem, hogy utánuk megyek!  Már kiléptem a kerti kapun is, mikor hirtelen megálltam:
- Azt se tudom merre mentek!...
Visszafordultam megkérdezni a kishúgot, de õ sem tudta hová mentek. El vagyok veszve! Nem bírom ki TaeHyung nélkül! Kereken két óra telt el... Kérdem én; fát vágni mentek? Vadcseresznyét szednek? M-Mit csinálnak???
Befeküdtem az ágyunkba és hemperegni, forgolódni kezdtem idegességemben. V kispárnáját a mellkasomhoz szorítottam:
- Akarom, hogy visszagyereeeeee - kínlódtam szánalmasan.
Idõvel ismétlem: idõvel sikerült lenyugodnom. A lábaimmal rugdostam fel hisztériázva a gondolataimmal küszködve, hogy vajon mi történhet a szerelmemmel a lány társaságában.
Ismerõs lépéseket kezdtem hallani. Ahogy az ajtó kilincse lenyomódott felfigyeltem. Az én TaeHyungom ért haza. Bezárta az ajtót és neki dőlt hangosan a levegõjét kapkodva. Mintha futott volna. Felültem gyorsan, hogy végig mérhessek kimerült szerelmemen. Kisebb izzadság cseppek sokaságát pillantottam meg rajta itt-ott pirosas arcán. V a pólója nyakát igazgatta.
- Futottatok, vagy mi? - kérdeztem, mire V köhögcsélve felnevetett. A felsõjét nyújtogatta, mint én a múltkor. - Vedd le! - intettem. V megfogta alul és lehúzta magáról. Ajkaimba haraptam az izzadt, kívánatos test látványától. Összezártam lábaim és belemarkoltam a lepedõbe, mibe inkább V szokta körmeit mélyeszteni. Az említettnek végre sikerült megszabadulni a ruhadarabtól és a nyakába tette, mint egy törülközőt. Megköszörülte a torkát:
- Kíváncsi vagy, mi történt? - én válasz kép bólogattam, majd a párnát arcomhoz nyomtam és hanyat feküdtem, hogy ne terelje el a figyelmemet V cirógatni való teste. - Már emlékszem, MinHe és én valóban együtt voltunk, barátok. Utálom a szüleit! Akik nem is az igaziak neki, hanem csak nevelõk. Nagyon rossz indulatúak. Minket, az én családomat állandóan csak kritizálták.
- Most náluk voltál?
- Nem. Nem ott voltam MinHevel. Csak már több dologra emlékszem, és vele kapcsolatban azok az undorító nevelõ szülök jutnak eszembe. Amúgy pedig az erdõbe voltunk, csak más részén - mondta folyamatosan és letérdelt mellém az ágyra - Sajnos... Igazad volt Hoseok. Tényleg direkt felejtettem el õt. Bûntudatom volt és most van megint, ahogy már sikerült emlékeznem. MinHe miattam veszett õssze a nevelõivel.  Ôk is költöztek volna, de õ nem akart elmenni innen, miattam. Velem akart maradni, hísz a legjobb barátok voltunk. Végül sikerült neki meggyôznie nevelõit. De erre rá egy évvel mi hagytuk el ezt a várost! Emiatt igazán rosszul éreztem magam... Ezért felejtettem.
- Teljesen másra gondoltam.... Szegény Choi MinHe...
- Ma! Azaz most megtudtam, hogy mit terveznek a nevelõi! Miután hallották, hogy haza jöttem látogatóba és MinHe újra velem van. Ezek a szülök arra utasították õt, hogy jöjjön össze velem... Legyünk olyanok, mint egy pár! Azt gondolják, hogy "A zenés fiú majd pénzt visz állandóan a kasszába!" közben le néznek minket!
- Megáll az ész!!! Az én szerelmemet akarják kihasználni ilyenekre??? - döbbenten engedtem el a párnát.
- Én mondtam MinHenek, hogy ennek nincs esélye, erre õ is azt válaszolta - nevetett fel. - Aztán hazáig szaladtunk zsírégetés miatt!!!
- Aiiish! Még szerencséjük, hogy nem tudom hol laknak azok a nevelõ szülök! Kiverném a balhét!...
- Nem kell - suttogta V és közelebb húzkodott hozzám. Megérintette kezemet, majd karjaimon felsimított és hozzám bújt. Teljesen lenyugodtam, ahogy V ajkai olyan közel kerültek. Megragadtam derekánál, hogy még közelebb húzhassam egy csókhoz, de eddigi beszédéhez hozzátette: - A következõ napokba MinHe nem lesz velünk.
- TaeHyung... Én... - dőltem hátrébb tõle és szomorúan lehajtottam a fejem. - Féltékeny voltam.
- Hogy mi voltál? - nevetett fel rajtam V és megfogta vállaim.
- Azt hiszem féltékeny lehettem, mikor MinHe állandóan csak veled volt...
- Nem gondoltam, hogy te is olyan típus vagy, mint én. Múltkor velem szintén  SeokJin miatt...
- Ehehe Emlékszem - mosolyodtam el, ahogy visszagondoltam arra a napra. Sosem fogom tudni elfelejteni. Akkor sírt ott a konyhába elõttem én meg....... Felhevülök a gondolattól!
Nem tudom meddig szeretne itt a szüleivel maradni, de már kezdem nehezen bírni az 'éheztetést'....
V váratlanul megcsókolt! Meglepetten tágra nyitottam szemeimet, majd szinte már lehunytam, mikor vissza csókoltam õt. Átfűzte tarkómon kezeit, ahogy beljebb engedte nyelvemet a szájába. Nem csak én kezdek hevûlni, V is kapkod már. Látszik rajta, hogy akarja! Ráharapott alsó ajkamra, mire én visszavágás kép a combjain felhúztam kezeim és megérintettem nemi szervét. V egy nagyobb nyögéssel hátra csapta fejét. Masszírozni kezdtem ruháján keresztûl középpontját és hátra döntöttem szerelmemet egy csókkal, hísz száját az élvezete hangjától képtelen volt összezárni. Kapkodta levegõjét. Hogy jobban érezze kezeim kényesztetõ érintéseit; közelebb húzódott. Szívét, lelkét átadja nekem, csak nehogy abbahagyjam! Csókjai is akaratosak és szajhásak. Levetkõztetném TaeHyungot és végre hajtanám, amit úgy szeretnénk, de a vágyaink kielégítése, itt ezen a helyen nem más lenne belõle, mint lebukás. Mindenesetre most abbahagyni... Kemény próbálkozással talán, de TaeHyungnak is közre kéne működnie...
Ránéztem V-re, hogy megmondjam neki, álljunk le. Már épp szóra kerekedtem, mire szerelmem hirtelen felült és benyúlt a boxerembe. Elnyögtem magam, ahogy megérintette péniszemet. Az elõbb még le akartam állni, most meg inkább khöm' fel akarok állni V keze alatti merevedett testrészemmel. Fokozni kezdtem az izgalmakat és keményen ledöntöttem ismét páromat, miközben ajkaink egybe forrtak.
Mindketten nyögdécseltünk. V rámarkolt a péniszemre és már láttam magam elõtt mi lesz belõle. Le kell állnunk! Olyan fura. Itt ugrálok a gondolataimmal; Folytassuk, ne folytassuk? Miközben V óriásiakat nyögdécsel alattam.
- Pszt-pszt! Most ne akard ennyire - emelkedtem fel kuncogva, hísz boldog voltam, hogy V mindenével kíván engem.
- Te is akarod. Érzem... - motyogta orra alatt és még jobban a merevedésemre markolt. A tetejébe még mozgatni is kezdte kezeit rajta.
- Jó a kézmunkád! - sóhajtottam nagyot az élvezettõl és átadtam magam TaeHyungnak. Éreztem, ahogy kezd velem elrohanni az akarni vágy. Meg kellett állítanom. Kirántottam nadrágomból V kezét és felegyenesedtem. Remélem szerelmem tudja, hogy nem azért állítottam le, mert nem tetszett nekem a munkája.
Pihentem még rajta, hogy teljesen lenyugodjunk mindketten, majd vacsorázni mentünk.
Aligha lepödtem meg, mikor kinyitottam az ajtót és V húga egy szép hasast dobott elõttûnk pohárral a kezébe, amit a füléhez tartott. Ahogy lábunktól feltámaszkodott pirultan motyogta:
- Kézmunka?.....
Egybõl elvõrõsõdtem és hátra léptem, szinte már estem. Ez a lány hallgatózott! Lehetséges, hogy elejétõl fogva mindent! Most mi lesz?? Mit csináljunk TaeHyung? Fordultam felé kétségbe esetten. Éreztem, hogy folyni kezd rólam a víz. De ahogy V-re néztem, rajta semmi nem látszott. Félálomban lévõ tekintettel bámult le húgára:
- Minden rendbe? Nem ütötted be magad? - hajolt le és karján fogva felhúzta testvérét. - Miért van pohár a kezedbe? Baleset veszélyes - V húga az említésre háta mögé dugta az üveg tárgyat és elhadarta motyogva, hogy menjünk enni, majd lefutott a lépcsõn villám sebesen.
Imádkozni kezdtem, hogy a tartsa a száját. Ne tudódjon ki... Megkönyebbûltem hála, mikor V mondta, az õ húga cseppet sem árulkodós meg kotnyeles. Hát... remélem! Jó lenne úgy megélni itt a további napokat, hogy a titok, titok marad!

13 BTS: Vadcseresznye

TaeHyung, a hétalvó hason fekve kezdett feltápászkodni. Szemeibôl törölgette ki az álmot és körbe nézett a szobájában. Az alakon félig lehúzva a roló, a helység fél sötétben, a ruhák még mindig a földön, Hoseok meg sehol. Pedig este az ô karjaiba aludt el, most meg nem találja. Telefonján megnézte az órát, aztán visszatette a éjjeli polcra. Hirtelen újra felkapta a mobilt és ténylegesen a pontos idôre meredt; fél tízenkettô! Miért nem ébresztette senki sem? Hol vannak a többiek? Hol van Hoseok? V lerántotta magáról a pizsama nadrágot, mi az íróasztal alá esett és a trikóját a szekrény tetejére sikerül feldobnia, annyira sietett. Keresett valamit magára. Épp a farmert kezdte magára húzni; Mely a térdeinél makacsul nem óhajtott tovább menni. TaeHyung idegesen, sietve rángatta fel. Mire csak megindult kifújva magát az ágy szélére huppant. Ez nem az ô napja. Legalább is eddig nem fest túl jól. A padlót kémlelte, mely tele volt ruhákkal, mintha az lenne a rendes raktár. Szemeivel kereste a nadrágjához való ôvét, mikor Hoseok fütyörészve benyitott:
- Jó... ömm ébredést! - sétált felé jókedvûen.
- Hol voltál? - kérdezte halkan, csüggedten V a másik mosolygós arcára nézve.
- Csukd be a szemed - állt meg elôtte és lejjebb hajolt hozzá. V hirtelen nem értette, hísz a rapper nem a kérdésére válaszolt... Hoseok egyre csak közeledett felé, lehunyta hát a szemeit, bele markolt a lepedôbe, feljebb hajtotta állát és várta az úgymond 'reggeli csókot'.
J-Hope a háta mögül elôvett egy kicsi spray flakont és azzal fújta be mindenhol TaeHyungot.
- Kheeeee Mi ez?? - köhögött fel, mikor az ajkain megérezte. Kezén megszagolta, majd azonnal elrántotta fejét az orrfacsaró szagtól.
- Szúnyog spray - felelte Hoseok - A családoddal megbeszéltük lent, hogy elmegyünk ma az erdôbe, ahova kiskorodban mindig jártál.
TaeHyung vigyorogni kezdett és bólintott. Emlékszik a helyre. Nagyon szereti azt a többször bejárt erdei útját. Jó, hogy most viszont láthatja, amit egykor.
Hoseok elnézegetett a fiún, majd nevetésbe tört ki:
- Fogadjunk, azt hitted, megakarlak csókolni - kacagott, amiért észre vette az elôbb, hogy V az ajkait kicsit kibiggyesztette. TaeHyung pirulva elnézett:
- Nem tudhatom, hogy mikor milyen kirohanásaid vannak - dörzsölgette a kézfejét zavartan elfordulva. Hoseok egy puszit nyomott oldalt az orcájára, amire V csak még jobban elvörösödött: - E-Erre se számítottam...


Induláskor a ház elôtt várták be egymást. Mindenki ment. Legelôszôr Hoseok időzôtt a járdán. Izgatottságában játékosan ugrált, majd ahogy TaeHyung kilépett az ajtón neki esve ölelgetni kezdte. Szeretne már elindulni, az erdô sötétjébe elveszni. Megannyi érdekes dologgal találkozni. S az egyik legjobb benne, hogy szerelme mellet lehet.
- Készen vagytok? - egy ismerôd hang csengette meg a fiúk fülét. Hátrafordultak és Choi MinHe vidáman állt elôttûk tréning felszerelésben. Nagyon úgy nézz ki, hogy ô is velûk tart. TaeHyung köszönt neki, míg Hoseok lecsúsztatta párja válláról a kezeit és letörve elnézett. nem szeretné, hogy a lány is velûk tartson. Úgy már nem lesz meg az a kellemes hangulat.
De mire elindultak, a mosoly visszavándorolt az arcára. Fejébôl kizárta MinHe hangját, aki a két családfôvel kezdet társalogni legelôl. A beton út végén a természeté lett a hatalom. Vigyázni kell a madarakra, kígyókra, pókokra, akármilyen rovarokra. S ne tegyenek kárt egy nóvénybe se. Ezek a fô szabályok. A zöld lágy ölében a levegô is megváltozott, nem csak a panoráma.
- TaeHyung! Itt a fánk! - futott az öcs. Kicsi törzsû, nagy lombkoronájú természet kincs. Kis levelei közt még kisebb vörös termés látszott. V oda sétált a terebélyes alá a testvéreivel és leszedett egy szemet a bogyókból. Megnézte, még is mennyire puha, érett.
- Ez mi? Gyümölcs? - kérdezte Hoseok és oda ment V mellé. Megfogta a fiú kezét, hogy mutassa meg neki.
- Vadcseresznye - mondta halkan TaeHyung és megállapította, hogy teljesen érett már, majd bevette a szájába. Kellemesen édes az íze. A testvérei már ezerrel ették, míg ô csak egyet kóstolt. De mivel jó, ô is elkezdte a szüretelést, minek a nagyját Hoseoknak adta. Vörös bogyók, nem igazán hasonlítanak a cseresznyére. A rapper megízlelte és elégedett meglepôdés tükröződött az arcán. Olyan ínyre való a vadcseresznye, hogy betegre eheti magát az ember vele.
Tekintettel az egészségükre, továbbmentek. Érdekes növények, állatok és olyan dolgok, amikre szívesen emlékezett vissza TaeHyung.
Hoseok sokszor maradt le, mert sokfélét látott, amiben csodálkozni tudott. Épp egy nagy fekete kitinpáncélos bogarat talált a fûben mászkálva. Egy olyan ízeltlábú, ami miatt egy vérbeli lány égbe sikoltana látványától. Viszont egy olyan fiú, mint Hoseok, csak kíváncsiskodva követte az állat mozgását. TaeHyung hátra fordult hozzá, majd oda sietett, míg a többiektõl lemaradtak. J-Hope felnyújtotta a kezét, hogy V felhúzza őt. Ránehezûlt párjára, úgy vonszoltatta magát.
- Mi van a kezedben? - karolta át szorosan TaeHyung mellkasát és az összezárt markára nézett.
- Vadcseresznye! - nyitotta ki tenyerét, amiben egy tucat, sõt annál is több piroslott. - Szeretem nagyon.
- Én... - vett ki egy szemet Hoseok magának - Téged szeretlek nagyon - bújt szorosan a másikhoz, mi közben szemezgetett lassan V tenyerébõl.
- TaeHyung - kiabált MinHee és hozzájuk futott. Meglepetten megállt, mikor meglátta Hoseok kezeit barátján. - TaeHyung? - vizsgálódott a fiúk ölelésén.
J-Hope észrevette, hogy az õ karját bámulják.
Gyorsan háta mögé dugta azokat és ellépett TaeHyungtól.
- I-Igen? - vette észre a lányt V és lelkileg felkészült. Fél szemmel Hoseokra nézett, aki még inkább nem örült.
MinHe csak barátjának ecsetelt. J-Hope úgy érezte, mintha útba lenne. Folyamatosan mögöttük ment. Elszomorodott a látszólagos magánytól. Menne V testvéreivel játszani, de kedve nem volt hozzá. Fejét búsan lehajtva lépkedett elõre. Néha-néha felpillantva TaeHyungra, aki hallgatta a mellette sétálgató lány üres fecsegését és bólintott neki idõnként. Ismeretlen érzés uralkodott el Hoseokon. Az elõtte lévõ látványba nem illett bele Choi MinHe. Dühösen kezdett lépkedni, taposva a földön lévõ fa ág darabokat, mire hirtelen megállt; TaeHyung felnevetett. Biztosan MinHe mondott valami vicceset. Párja kedves kacagó hangjától a dühe eltűnt, mint az érett vadcseresznyék V tenyerébõl. Igazán szomorú lett és fuldokolni kezdett a kétségbeesésben.
- Mi ez az érzés? - kérdezte magától, ahogy megkaparta torkát. Nem tud szokásához híven mosolyogni. Most nem. De az okát nem tudja. Feltehet még kérdést, de akkor magának tessz rosszat. Reménytelen tudatlanságban fog elveszni a rejtvényeiben. Meg kell, hogy fejtse magát, különben egy tapotat sem tud tovább lépni. Egy helyben megállt.
- H-Hoseok? - nézett hátra V. Elképedett a fiú látványától, akibõl áradt a rossz kedv. Hirtelenjében J-Hope pofán vágta saját magát és tovább haladt. - Valami baja van?... - V már lépni kezdett párja felé, mire MinHe megfogta vállait. Meséje folytatásával tartotta maga mellett barátját.
Mire hazaértek J-Hope nehézkesen, de összeszedte gondolatait. Fáradtan leült az ágyra, majd TaeHyung hangját hallotta a lépcsõházban:
- Nem kell, köszönöm!
- De valakinek át kell néznie benned a kullancs féléket - hallatszott MinHe.
- Az a valaki, majd Hoseok lesz!....
- De....
V bemenekült a szobájába fáradtan megmászva a lépcsõket:
- Ahhhh Egek! - fújta ki magát. Kezével párat legyezett melegében, majd párjára tekintett. Nem kellett sokáig bámulnia, hogy lássa a letörtségét. Csöndesen lógatja az orrát....
- Hoseok, valami baj van? - rohant oda és leguggolt a rapper térdeihez.
- Baj? Az annak számít, hogy nem tudom mi van velem?? Mikor látlak MinHevel dühös meg szomorú leszek. Megfeszülnek a karjaim, a gyomrom összehúzódik és kiabálhatnékom van ettõl az érzéstõl, ami erõsen belülrõl nyom. S az a gond, hogy nem tudom, milyen érzés ez. Mi a tényleges ok, amiért kifordulnék magamból? Mi-Miért kell ennek a csajnak veled lenni? - nézett fel Hoseok párja szemeibe. Nem is igazán várt választ. TaeHyung váratlanul felpattant és megölelte a bánatos J-Hopet. Annyira lendületesen esett neki, hogy hátra dőltek az ágyon. Hoseok elkezdte párja fejét simogatni, ahogy egyre csak hozzá bújt. - Nem akarok útba lenni.... Emlékszel, hogy azt mondtad, ha rosszul érzem magam itt, szóljak. S most....
- Az oka, hogy....
- Nem a családod!!! Hanem az a lány, akire nem is emlékszel.
- Hoseok, kérlek... MinHe ellenére maradjunk pár napot. Utána oda megyünk ahova te akarsz! - szipogott fel V, mire párja állánál érintve fekjebb emelte fejét, hogy szemeibe nézhessen:
- Ha mellettem leszel... ki fogom bírni azokat a napokat. De számolni fogom õket - szája szélén mosoly kezdett elõ bújni - Fõleg az ilyen pillanatok miatt... Jó, hogy vagy nekem! Köszönöm - nyerte vissza élet kedvét. V elõre döntötte fejét és megcsókolta Hoseokot, aki viszonozta. - Köszönöm! - ismételte és szorosan magához ölelte szerelmét. Oldalra leteperte maga mellett, majd a nyakába mászott és nem tudta abba hagyni a szerelmeskedést. Próbálta V válláról lecsúsztatni a pólót, hogy körözgessen ott is, de a nyaka nem olyan vágású volt.
- Ne szakítsd el - nyögte V, ahogy párja kezéhez kapott, mivel a felsõjét nyújtotta.
- Minek ilyet felvenned??..... A vállaidat akarom!... - szólt J-Hope és megoldáskép alulról benyúlva lerántotta szerelme testérõl. Padlóra dobta a pólót ágyuk mellé, majd TaeHyungot ténylegesen maga alá taszította és kényelmesen a meztelen felsõ test fölé hajolt. Megragadta párja mindkét kezét és akaratlanul megszorította, miközben nyelvével körül járta V fehér testének kívánatos részeit. Az énekes feljebb csúszott, de abban a pillanatban J-Hope is követte megállíthatatlanul. TaeHyung ajkaiba harapott, ahogy a lepedõbe mart kínlódva, kapkodva lába közé szorította Hoseok térdét, hogy  nemessége álljon le a folyamatos keményedéstõl. De a rapper tovább is hajtott, amitõl a másik is kezdte elveszíteni a fejét:
- Le kell állnunk. A falak nem vastagak! - szisszent fel TaeHyung. Hoseokok belehatolt nyelvével a szájába és összekulcsolta íz érzõ szervûket. - Komolyan mondom! Én is annyira akarom, mint te!.... De most a hely nem megfekelõ - motyogta búsan. Hoseok végig simított szerelme arcán és kifújta magát, hogy higgadjon le...
- Vadcseresznyét ehetek a tenyeredbõl, de a számmal hozzád már nem nyúlhatok.... Pedig jobban az ínyemre volna.

Elemzés: Teen Top - NAP

Az alábbi "elemzés" nem kitaláció, se nem igaz. A kettô közötti.

Yaoisták szeme által leírt reális események, melyeknek mi magunk gondolunk bele valósághûen a hátterébe.

N.A.P

"Ismét csak a rajongók által kitalált páros" - intenek azok a (yaosita) kpopperek, akik még nem néztek utána a tényeknek, mik igazolhatják, Bang MinSoo, a Teen Top leader igen közel áll a fôénekeshez, Ahn Danielhez.

Nyíllal kifejezve ezt a kapcsolatot:

MinSoo -> Niel

Pityeregni kezdek mindjárt, ahogy belegondolok, ez IGAZ.

ANGEL! Te! Aki jól ismeri a Teen Top-ot! Mond csak, mit szoktál észre venni Mr. Bang twitterén?

Semmi különöset? Vizsgáld meg kérlek jobban vagy hasonlítsd össze egy másik idol twitterjével. Látod már?

Mennyi kép Nielrôl!

Remélem nem is kell említenem azt a bizonyos interjút, amiben CAP azt állította:
"Rengeteg kép van Nielrôl a telefonomban"

(Erre Chunji:
"Szereted ôt!")

Hányszor olvashattunk, hallhattuk azt, hogy MinSoo oppának már az elejétôl Niel keltette fel érdeklődését a csapatban!?

Mennyiszer? Hányszor?
Nem kell most számolgatnod, hísz meg kell hagynunk, hogy szokatlanul többször, mint egy átlagos kitalált párosba.
De nem is pontos kifejezés az, hogy "kitalált". Mi egy párosban a kitalált? Mindennek van alapja. Egy olyan támassza, amire az illetô rámutathat, hogy "Igen, ôk együtt vannak. Lásd ezt, meg azt a képet, meg videot!"
(A kevert párosok már lehetnek kitaláltak mellékesen.)

Most, hogy ezt leszögeztük boncolgassuk tovább a N.A.P névvel illetett párost, akiknek nem egy-két bizonyítékuk van a szoros kapcsolatukra.
Vehetjûk most példákat:

- Élménybeszámolókat, ahol a rajongók vagy szimplán kivûlállok találkoztak a Teen Top-pal (utcán, reptéren, szállodában.)
" Este épp haza felé mentem, mikor a zebránál láttam CAPet és Nielt biciklizni."
" A lépcsôn haladtam felfelé a szállodában és észrevettem, hogy CAP és Niel együtt sétál."
" Ott mentem el a TOPMedia épülete elôtt, mikor CAP és Niel együtt mentek be."

- Fansign. Ahol legtöbbször önmagukat adják. Niel vagy CAP focus. S mindig történik valami érdekes a NAP fanok számára.

- Színpadon ugyan így.

Húha! Ijesztô, nem de?

Miért vesszük azt észre, hogy CAP kezdeményezz Nielnél?

CAP a leader. Leader, aki inkább csak egy taggal törődik.

MinSoo cselekedetei igazán észrevehetôek. Fotózzkodik Nielel, fotózza Nielt, miket feltölt twitterre.
Bele gondoltál már, hogy mennyi más képe van csapattársáról, amiket nem osztott meg? Csak megtartott magának!!!(Én belegondoltam, hísz a kedvenceim... S eltöprengtem; CAP telefonjának, tabletjének a további tartalomáról is, meg annak felhasználásáról >,<.... A yaoizmus meghülyít)
Szóval! Észrevehetô, miket kreál CAP. A kérdés az, hogy énekesünk agyáig eljut ez vagy sem.
Sajnos nem tudhatjuk, hogy a háttérben, Niel megkérdezte-e már MinSoot, hogy miért csinálja ezt. Lehet túl hülye, hogy válaszra kérje a leadert! ><
Továbbá próbálkozott-e CAP mással is? Még jobban kimutatta-e az érzéseit valahol a négy fal közt?

Neeeeeeeeeeeeeem szabad másnak a magánéletébe belemászni!!!!!!!! Ez a rossz a sztárokra nézve! A rajongók kíváncsisága! Szégyenlem is magam néha, mikor yaois ficit írok....

Niel hülye (PONT) Húgom szerint CAP buzi (PONT) Én szerintem a húgom csúnyán beszél (PONT) Én szerintem a húgom hülyébb Nielnél (PONT) XDDDDDDDDD

Bang MinSoo drága az, aki próbálkozik kimutatni az érzéseit! Igen. S eddig úgy vesszük észre Nielben....... nincs annyi szeretett CAP felé....

S most vegyünk egy koreai repülôjegyet és menjünk megrugdosni Ahn Danielt! XD

Neeeeeem. Ezt maguk közt kell elrendezni....... ://
Mi ANGELek meg csak figyelni tudjuk, hogy mik az események!

Niel...........
Próbálok itt felidézni olyanokat, amikre támaszkodhatok, hogy ez a láma valahol..... egy eldugott kis részébe jobban kedveli MinSoot.... De csak az ugrik be, mikor ránézz.
Igen. Mikor CAP és Niel szemkontaktusba kerül, akkor egymásról a tekintetüket nem tudják oly gyorsan levenni.

A fentiekkel nem azt akarom mondani, hogy CAP szerelmes! NEM! Csak azt, hogy erôs érzelmeket táplál Niel iránt, ami lehet baráti is. Csak, hogy a láma nem veszi észre >,<

by.: Vivienn unnie és az én kitöréseim