2018. január 1., hétfő

91 BTS Világvége

JungKook POV

Hamar érkezett a reggel. Fel se akartam ébredni, legalább is nem egyedül ébreszteni ezt az újonnan született világvége napot... Ehhez képest kisírt szemekkel egymagam keltem, s még nem is az ágyon...
Behajtott lábaim összefagyva nehezedtek a földön fekve, fejem pedig a karjaim közt az ágy leges legszélén süppedt.
- Á-Álmos vagyok... - sóhajtottam. Hogy párologhatott el ilyen korán az a nyugodt hajnali ártatlanság!? Igaz!... Nem is volt semmi olyasmi!... Aigo! Tegnap... Én tényleg képes voltam tegnap...
Én hülye. Hiába volt az a sok erôfeszítés, nem sikerült elérnem semmit. Őszinte lelkét se nem birtokoltam, se nem csaltam ki. Lehet, hogy alapból nem kellett volna sarokba szorítanom szegényt. Csak veszekedés lett belőle... Felhergeltük egymást, s gyerekesen viselkedve elfutottam amiatt az utolsó kijelentése miatt. Sírtam is. Emlékszem, hogy álmomba sírtam magam. "Segíts rajtam, s én is segítek rajtad, Hyung..." mintha ez lett volna az utolsó gondolatom, mielôtt elaludtam.
Szánalmas lennék?
A francba is... Ha összetalálkoznánk, nem mernék a szemébe nézni... Nem is akarom látni ôt! Igen, ehhez a rögeszmémhez kéne ragaszkodnom. Ugyan ezzel a gondolattal is rohantam ki tôle. "Akkor lássam ôt, mikor a hátamközepét!"
- Ah! Tényleg! - térdeltem föl az ágyról, s hirtelen hátul a pólóm alá nyúltam. Érzem. Nagyon érezhetôk. Suga karmolásai... mintha késsel vagdaltak volna meg, úgy áll ki a bôr... - Mit csináljak ezekkel a karmolásokkal!? Kicsit csípnek. Jin hyungnak meg kéne mut-- Nem! Neki pont nem. Nem neki, hanem inkább annak, akinek szintén szoktak karmolásai lenni.

Magamra véve a makulátlan lelkû maknae álcáját, Jiminék szobája felé settenkedtem. Biztonságban, senkivel sem találkozva értem el ajtajukhoz, s benyitottam hozzájuk, bízva benne, hogy már senki nem tartózkodik álomországban.
- Jimin?
- Huh? - ült fel az ágyon rögtön, suttogó hangom hallatán. - Mi a helyzet? - nézett csodálkozva rám, mint ritka, kora reggeli vendégre. Az ágyában feküdt még, bizonyára meztelen testtel a takaró takarásában. Szemei alatt nem voltak karikák, nem úgy nézett ki, mint aki aludt volna. Viszont egyedül volt. "Jin hyung?... " néztem körül, mire észre vettem ôt a nyitott szekrényajtók közt. Épp ingének gombjait igazgatta. A friss harapás és csók nyomokat takargatta el nagy gonddal. Jó idôzítés volt. Onnan nem vett észre engem, ahogy így csüngök bekukucskálva az ajtajukon.
- Izé... - de azért még se Jin hyung jelenlétében akarok mindent közölni. - Jimin, be tudnál jönni a mosdóba?... - suttogtam kérlelô tekintettel.
- P-persze!... Mindjárt, oke? - felelt, s hálásan bólintottam neki, hogy akkor ott várom, s csöndben bezártam az ajtót.

- Ahhh... - sóhajtottam belépve a fürdôszobába, s gyors mosakodás után lekaptam magamról a pólót a tükör elôtt. Enyhén csíptek a pirosas karmolások. Nyûgnek, tehernek éreztem ôket. Fájt mind fizikailag, mind szívügyileg, de... ahogy a tükörben elôször megpillantottam a bôrömbe vésôdött csíkokat, felcsillant a szemem;
- Gyönyörû!... - suttogtam.
Valahogy... Valahogy az összkép látványa, hogy az én testemen hagyott nyomot Suga, maga, teljesen megváltoztatta a hozzáállásomat hátam sebeivel. Nem tudom, pontosan miért, de nagyon tetszik! Olyan, mint egy pecsét. Az ô cselekedeteinek névleges megpecsételése.
Este még azt gondoltam, akkor lássam Yonggi hyungot, mikor a hátamközepét, de most... tényleg látni akarom a hátamközepét. Gyönyörködni akarok benne.
- Ah! - nyílt az ajtó, én pedig már azonnal mutatni is akartam hátamat. - Jimin, nézd!
- Huh!?
- Huh?? - ugrottam hátra, ahogy tekintetem Jimin tekintete helyett Suga hyungjéval találkozott... Fáradt szemei hosszan végig mérték félmeztelen testemen, s némán furcsálta, ahogy kezeimmel hátra nyúlva úgy mond fogdosom magam...
Ez igen kellemetlen...
- Izé...
- Mianhae. Nem akartalak megzavarni - mondta, s már csukta is volna be az ajtót, de megragadtam a csuklóját. N-Nem engedhettem a magam tisztázása nélkül elengedni ôt, de lehet rosszul döntöttem... Ilyen közvetlenül hozzá érni az esti történések után...
- Ohh Bocsi! Cs-Csak megcsúsztam - tettem fel kezeimet elpirulva, mire Hyung felém fordult. Fogadjunk röhög magában a gyenge kifogásomon. Rohadjak meg!
- Azt? - nézett a tükörbe mögöttem.
- Huh?...
- Azt a hátadon, én-- Umm... - nyomta ujjait szeméhez, s tenyerével egész arcát próbálta eltakarni. Zavarba jött!? E-Elvörösödött volna?...
M-Mit feleljek?...
- Nem! Nem, dehogy! Nem te voltál, Hyung! Ez egy... macska! Igen, egy macska volt!
Ahh... Miért? Miért erôltetem magam? Hülyét csinálok magamból így a világvége napja alkalmából?... Nem bírom már. Meddig akarok még elmenni!? Úgy se lesz ebbôl semmi.
- Szerintem felej--
- Azt hiszem bo--
Szólaltunk meg egyszerre.
- Am... Mondjad akkor te elôször.
- Nem! Nem! Hyung, elôször te. Nyugodtan mondd!
- Jó, akkor mondom én; Azt hiszem bocsánat kéréssel tartozom - levitte a hangsúlyt? - ... Um... P-Persze nem csak ennyi! Cs-Csak hadd szedjem össze a gondolataimat!... Szóval; Úgy érzem, hogy a lelkiismeretem megköveteli, hogy bocsánatot kérjek mind a viselkedésemért, mind amiket mondtam - hadarta el, s megint levitte a hangsúlyt. Most már muszáj megszólalnom, mi?...
- Amm izé...
A francba is! Mi ez a közömbösség tôle!? Hányszor kértem már, hogy beszéljen hangosabban a szívnél, mutassa meg az őszinte oldalát... Ez az elhangzott bocsánat kérés egyáltalán nem konkrét! Most pontosan mit fogad el a hibájának s mi az, amit nem, vagy mindent magára vállal!? Továbbá miért ilyen formális? Próbál érzelemmentesen viszonyulni hozzám, hogy ne érezze magát kényelmetlenül? Ezzel csak engem tesz szótlanná. De szívtelen!
- L-Leginkább - megingott a hangja! - azért a mondatért szeretnék bocsánatot kérni, amit tegnap a vé-végén hozzád vágtam... - elpirult... - Én azt... egyáltalán n--
- Mirôl beszélgettek itt ennyire halkan?
Arcom elfehéredett. Pont az a személy jött oda hozzánk, akinek a legkevésbé kellett volna megjelennie itt, kettőnk elôtt, ebben a szituációban.
- NamJoon?... - nézett fel Suga, ahogy RM a vállára támaszkodott, de ahogy meglátta, hogy tényleg ô az, összerándulva hajtotta le a fejét. Aggódva markolt bele pólója nyakába, s följebb húzta azt. Próbált valamit takargatni. Ahh! Csak nem? Lehet, hogy ugyan olyan csók nyomai vannak, mint Jin hyungnak!? Úram Isten! El is felejtettem, hogy tegnap agyon bélyegeztem az egész testét!
- Miért ácsorogtok a fürdôszoba ajtajában? Csak nincs valami baj? - dőlt Sugára még jobban, aki száz százalék, hogy nem fog neki válaszolni, annyira megvan szeppenve most. Ha nem csinálok valamit, Leadernim kiszagolja, hogy valami nem stimmel! Meg kell mentenem Suga hyung testét! Különben is, miattam van ennyire zavarban, az én birtoklási vágyamtól. Kötelességem segíteni rajta!
- S-Semmi gáz nincs, RM hyung! - kuncogtam színészi tehetséggel nagyot mosolyogva. Megfogtam szeretni való betolakodónk karját, s szépen leemeltem Suga hyung válláról, s tovább tettetve a nyugodt légkört, közelebb léptem. - Suga hyung s én csak dumálunk - suttogtam s mindkét kezemet tegnapi prédám meztelen nyakára emeltem, hol póló nem takarta, s gondolkodás nélkül magamhoz húztam az általam megszégyenített egész testet, csak hogy véletlenül se lássa RM hyung a foltokat. - S te, Hyung? Mi járatban? - kérdeztem terelve a szót, miközben lopva lenéztem a tenyereim alatt remegô ridegségre. Akkor vettem csak észre, hogy egy kicsit túlságosan is közel húztam Suga hyungot meztelen felsôtestemhez. Érzem felhevült leheletét. Édes istenem, hogy el lehet pirulva. Látom szende arcát. Csessze meg, de aranyos! Sosem hittem volna, hogy valaha is így fogom a kezem ügyében tartani a sorsát. Ha RM hyung nem lenne, most úgy magamhoz ölelném kicsi hyungom! - Izé, ha útban vagyunk, s kéne a für--
- De Sugával minden re--
- Oiii NamJoonshii! - kiáltott J-Hope, kidugva a fejét a szobafal sarkán, fölötte pedig TaeTae is... De jó! Gondolhattam volna, hogy miért van ennyire tétlen csönd! Vajon mióta hallgatóznak azok ketten!?
- Pszt! Hyung! Gyere, gyere ide! - intett hevesen V hyung, mire RM hyung szófogadóan odasietett hozzájuk, majd el is tüntek mindahányan.
"Köszönöm, srácok!..."
- K-Kösz... - fogta meg Suga hyung mindkét karom, hogy levegyem róla a kezem, s hátrébb lépett.
- Mit köszönsz?
- Hogy úgy mond segítettél takarni az imént...
- Hát mivel ez az én bûn--
- Nem. Én voltam az, aki felingerelt téged. Én tettelek ilyenné. Igazad volt tegnap; É-Én miattam kezdődött el ez az egész. Csak is amiatt, mert irigy voltam. Ostobán irigy voltam Jiminék kapcsolatára... Csak is ezért tettem veled mind azt, amit. Kikezdtem veled. Játszadoztam veled. Szemét voltam veled. S te mégis... Azt mondtad, hogy szeretsz... - kuncogott kesernyés hangon. - Tulajdonképpen minden Jimin hibája, ha úgy nézzük, nem de!? - vitte fel a hangsúlyt komikusan, de látta, nem reagálom le. - Sajnálom. Minden az irigységem miatt történt. Bocsánat.
Angyal szállt közénk Suga hyung megbánkodott hangjával, s megbántott szívem bombatölcsérében virág nôtt. Felszabadultam a bánat szülte kétségbeesésembôl.
- És te?
- Huh?
- Te mit akartál mondani?
- Amm Hát... Azt akartam mondani, hogy felejtsük el mind azt, ami tegnap történt, hisz majd úgy is ügyesen túl teszem majd rajtad magam,... de most, ebben a percben s pillanatban megint úgy érzem, hogy nem tudnálak nem szeretni mindazok után, amik kettônkkel történtek...
Upsz! Lehet, hogy ez is egy kicsit túl egyenes volt számára, de mit tehetnék? Ez a színtiszta igazság. Egyébként is; már megint elkezdett olyan irdatlan gyorsan verni a szívem, de most úgy látom nem én vagyok az egyetlen ebben a heves állapotban. Suga hyung színtén nyugtalanul ácsorog egyhelyben.
- Hehe Tegnap este ugyan így gyöngyözôdött a homlokod, ahogy bejöttem hozzád - mondtam kuncogva, de egybôl meg is bántam. Suga hyung fogta magát, megfordult, s rám csapta az ajtót. - N-Ne, Hyung! Bocsánat! Túl meggondolatlanul mondtam. Hülye voltam. Nem akartam, na!... B-Beszéljük meg! - kaptam a kilincshez, de megéreztem, hogy az ajtó másik oldalán teljes erôbôl szorítják azt... Nem akarja, hogy kimenjek, azaz hogy lássam ôt.
- Én!... Én!... - remegett meg a hangja. - Gondolkodtam. Nem is aludtam, csak gondoltam. Az is megfordult a fejemben, mikor kimentél, hogy az lenne a legjobb döntés, ha azonnal utánad mennék... De mikor már akartam volna, rájöttem, nem tudok megmozdulni. Annyira lestrapáltál... Viszont tudod min törtem a fejem ennek köszönhetôen? Hogy miért is történik mind az, ami, s hogy hogyan lehetne mindezt kezelni. Végül rátaláltam a válaszra, ennek az ôrültségnek a gyógymódjára, ami nem másba rejlik, mint kettônkben. Te már rájöttél, igaz? Míg neked érettebbé, nekem nyíltabbá kell válnom... Ésszel s bátorsággal együtt nyíltabbá. Valahogy ez a kép állt össze... Nem tetszik persze, hogy változtatnom kell magamon, meg az se, hogy sikeresen fölém kerekedtél s olyan durván bántál a testemmel, de valahogy... valahogy... úgy érzem, ennek így kellett lennie.
- És most? - kérdeztem, még mindig a fûrdôbe zárva. - Most hogy vélekedsz? Ebben a percben mit szeretnél?
- Most?... Most el szeretnék fogadtatni magammal egy bizonyos tényt... Úgy érzem, már meg tudom érteni TaeHyungot meg Jimint; Felnőttként viselkedni tényleg elég nyakatekert, s még kockáztatni se lehet. Csak magamra leszek hagyva furdaló lelkiismerettel. Ezért az a tény, amit el szeretnék fogadtatni magammal és velem együtt veled is, az az, hogy; Nem akarom... Nem akarom már a problémák gyökereit keresni, hanem gond nélkül akarom kimondani azt a szót, amit te is, hogy... szeretlek!

Félve, hogy félrehallottam, szélsebesen nyomtam le a kilincset, ami már szabaddá vált, s repültem. Repültem a kitárt ajtón át, öröm könnyes szemekkel Suga nyakába, olyan nagy lendülettel átkarolva ôt, hogy még itthoni cipôjébôl is kiesve majdnem hátra esett;
- Én is szeretlek, Suga hyung! Kérlek! Legyünk boldogok!
- Ha nem fogsz minden egyes nap derékra vágni, én ígérem neked, boldog leszek.




THE END

18 megjegyzés:

  1. Hu... Várjunk egy kicsit, valahogy bele kéne ebbe kezdeni... Csak nem tudom hogyan :D
    Van az a mondás, hogy: "Egyik szemem sír, míg a másik sír." Na, pontosan ilyen vagyok most én is.
    Sírok, mert egy ekkora volumenű fanfiction véget ért, ami messzemenő sokat élt meg, ráadásul ilyen nagy hatással volt rám. Szándékosan vissza is kerestem, hogy a "Hejbabariba" volt az, ahonnét folyamatosan követtelek téged, akkor találtam rád, és olvastam végig, egy huzamban a történetedet(akkor még nem voltam válogatós párosok terén, nem volt kedvencem, mivel a bandát is akkor kezdtem el megismerni), az első kommentem pedig a Nők Napi játékod keretein belül történtek meg; 2016.április 12-én (előtte is biztos volt kommentem, de ennél volt a monogramom először, szóval ezt vehetjük az elsőnek), előtte csak a facebook-on követtem a részeket, addig nem igazán, ráadásul itt is névtelenül, az üzenetben a monogramommal kezdve jelentkeztem onnantól fogva. Onnantól pedig nem volt megállás, hiszen napjaimat sokszor töltöttem azzal, hogy tőled olvasok, várom mikor jön az új rész, sőt, amikor ez a játék volt, akkor napra pontosan kiszámoltam, mikor hozol részt, szóval igen fontos volt nekem :D
    Aztán belekezdtem én is az írásba, nem mással kezdve, mint a JinMin-nel, ami addigra már, nekem köszönhetően, annyira a mániám lett, hogy el sem tudtam képzelni magamról, hogy én egy ship-pet ennyire szerethetek majd. Akkortól már a bloggerben használt nevemmel mentem fel mindig üzenni neked, amiből az első a "Pár app, amikre nem vigyáz pap" VHope-os részt volt. Igazán üdítő, hogy pont ahhoz a részhez írtam először saját profillal :'D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Itt a második fele, mert a blogger nem engedte egybe az egészet:

      Törlés
    2. Nevet. Mert kétésg sem fér hozzá, hogy ez a fanfiction több értelemben is egy napló volt; mind a te részedről, mind pedig az itt leírt banda szemszögéből is. Hiszen a saját tapasztalataidat írtad meg egy-egy rész kapcsán, amiket jól belefűztél a történet szálakba. Valamint maga a történet jól követte a banda fejlődését, velük együtt "nőtt fel", úgymond, mivel te is elmondtad már, hogy ezt az egészet a banda megalakulásától kezdted, és ez az utolsó rész, valamikor mostani időben játszódott, ami megmutatkozott a srácok viselkedéséből, de leginkább Jungkook-éből. És itt ki is emelném az utolsó két részt; amikor Suga és Jungkook elkezdték ezt az egészet, akkor még a kis Maknae volt a tapasztalatlan, a túl fiatalka, akit óvni szerettek volna mindenféle, fucsa behatástól, ami nem igazán sikerült :'D Ahogy viszont haladtunk az időben, Jungkook szabályosan felnőtt, ráadásul érettebb lett, és belátta, hogy neki kell cselekednie, és pont ezért olyan jó, hogy így a végére megcserélted a szerepeket. Kezdetben Suga volt, aki az idősebb, többet megéltet játszotta, így felülkerekedhetett a fiatalabbon, de ahogy a Maknae idősebb lett, valamint Yoongi egyre bizonytalanabb, úgy a szerepeik is cseréltek ilyen módon; Jungkook lett a magabiztosabb, erősebb seme, míg Yoongi a lázadó, gyengébb uke(hiszen az érzelmeinek akkor is nehezen tudott parancsolni).
      Hiányozni fog a VHope hiszen, ahogy mondtad az ő párosuk valahogy mindig nyugodtabb volt. Ha konfliktusba keveredtek is, abból gyorsan kilábaltak. Valamint ők voltak az a páros, akik tényleg felhőtlenül estek egymásnak, míg a határokat egyikük sem szabta meg(maximum az elején, Taehyung szempontjából, de ott se annyira). Mindegyik páros különb volt, ez alól pedig ők sem voltak kivétel.
      RM karaktere szintén ott volt minden kisebb nagyobb bajban, ahol csak kellett, mint egy jó Leader. Segített a JinMin párosnak, mikor Jimin nem bírva a hormonjaival, megállíthatatlan lett, ha szeretkezésre került sor; Jin helyett is nemet mondott a fiatalabbnak, hiszen a szerelem sokszor erősebb a józan észnél, ilyenkor pedig kellett valaki már, aki az épp észt képviselteti, így pedig sikeresen kirángatta őket a nehezebb helyzetekből. Nem haragudott meg Suga-rá, amiért az kihasználta őt, továbbra is legjobb barátok maradtak egymással, amit az is mutatott, hogy Yoongi egy rosszabb pillanatában hozzá fordult megnyugvásért, mert a kis Maknae megint összezavarta őt, meggyengítette.

      Törlés
    3. És itt a harmadik, mert ténylegesen sokat írtam erről :D :

      Törlés
    4. Na, és a JinMin... Az-az áldott és szeretett párosunk. A Hercegnő, meg a Csókherceg, kikkel kezdődött ez az egész. Azt várna az ember, hogy hozzájuk sok mondani valóm lenne, de őszintén szólva, már túl sok is ahhoz, hogy ide leírjam :D Egyszerűen imádom őket, beléjük habarodtam, ahogy olvastam a soraidat velük. Fokozatosan kezdtek egyre jobban tetszeni a szemeben, amiben az is segített, hogy te is mennyire szeretted/szereted ezt a párost(konkrétan külön csoportot csináltál nekik, amiért még most is áldalak <3 ). Imádtam, amikor velük olvashattam, mert hiába vártuk mindig, hogy legyen valami a SugaKook-kal, esetleg jöjjön egy szórakoztató VHope páros, én akkor is a JinMin történet szálát imádom a legjobban, az a best számomra, a mindenség, és biztos vagyok benne, hogy többször vissza fogom olvasni a részeket, mert egyszerűen nem akarom elengedni ezt a történtet ilyen módon.
      Örökre megmarad.
      Remélem, most, hogy lezártad ezt a történetet, új dolgokba kezdesz, befejezed a többi fanfiction-det, amit eddig nem tudtál, írsz az itt jól megszokott párosokkal oneshot-kat, esetleg belevágsz egy másik hosszabb történetbe, de ezt én nem tudhatom előre csakis te ;)
      U.I.: A csoportba is kifogom tenni, de azért ide is bebiggyesztem, hogy néhányan a Twitteren elindítottak nem is olyan régen, egy ilyen sorozatot, hogy a BTS Ship-pek mindegyike kap egy teljes

      Törlés
    5. A profil neved említésérôl jutott eszembe, hogy nekem még sokszor úgy vagy a fejemben, mint PKA. Ez azért is van, mert alapból úgy viszonyulok a Pszt!BTShez, hogy két nagy része van, s te pont az elsô végén érkeztél, mikor még koncentráltam mind a blogra, mind arra, hogy életteli történeteket hagyjak magam után. A második félben már csak olyan volt, mintha azért írnék, hogy olvasókat, azaz olyan embereket szerezzek, akik adnak egy kis önbizalmat, erôt a mindennapjaimhoz... Lehet, hogy ez egy kicsit túl ôszinte, de így volt...

      Törlés
    6. Érdekesség képpen elmondom, hogy az elsô szál arra épült, hogy Jin kifejezetten Jimin alárendeltjévé váljon. Jint is szerettem nehéz helyzetekbe hozni, de Jimint úgy mond hatalomra jutattni még jobban. A "Játszma fekete pontokért" c. 54. részig zárhatjuk be az elsô szálat. Akkoriban naaagyon szerettem írni :) Nagyon sokszor hajnalokat öltem bele. Egyik nyáron; este hattól csak reggel hét után tettem le a telefont, hogy "De jó érzés! Megírtam egyszerre három részt is!" Ôk lettek az én hármas ikreim, a 32, 33 s a 34.

      Mindenesetre az 54. rész után, leginkább a külföldre költözésem, s az egyedül élés miatt vált egy kicsit nehezebbé az öröm lelés az írásban. Viszont megtetszett akkor, hogy micsoda baljos szikrákat teremtettem Jimin s Suga közt. Eldöntöttem, hogy itt is Jimin gyôzelmét akarom. Ezért az új szál arra épült, hogy Suga minden addigiért megfizessen.
      Akkor már az ô karaktere lett a kedvencem, s JungKook kitûnô alany volt, mint a történet gondforrássa - amit befolyásolt maga, a BTS fejlôdése is. S tádá, így vált Suga sikeresen makacs ukévá :3
      Minden Jimin hibája xD

      Törlés
    7. Amúgy nagyon tetszik, hogy olyan elfogult vagy, azaz váltál a JinMinnel, mint én a NAPJivel ❤ Shipping is life! ❤

      Törlés
  2. Ezaaz, SugaKook végre összejött. Yoongi végre összeszedte magát, persze csak Kook rásegítésével.
    Suga utolsó mondata pedig eszméletlen xD

    Nagyon szeretem ezt a művedet. Aszereplőket és azok jellemét nagyon jól leìrtad.
    Őszinten hiányozni fog és biztos, hogy még rengetegszer vissza fogom olvasni. Sok iluen jó történetet még a jövőben 💜

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönök mindent! ❤(ӦvӦ。)
      Az utolsó mondat, meg muszáj volt! Nem szeretek valamit úgy befejezni, hogy semmi döntô fordulatja, úgy mond csattanója ne legyen.

      Törlés
  3. Tudod te, mennyire imádom ezt a blogot?És ezt a történetet? Édes Istenem! Hiszen csak a te yaoi történeteid azok, amiket hajlandó vagyok elolvasni!
    És most komolyan vége? Vagy csak egy előrehozott áprilisi tréfa ez?...
    Persze, tiszteletben tartom, hogy be szeretnéd fejezni, szóval nem hisztizek XD
    Szóval...
    Elég most összeszedni a gondolataimat...
    Annyi sok mindent adott nekem a történeted. Tudod, az elmúlt időkben elég őrült és őrjítő időszakom volt, és amikor kikapcsolódni vágytam, ide jöttem. Napi szinten csekkoltam a bloggert, hogy van-e végre rész valamelyik sztoriban. Ezerszer újraolvastam mindegyiket. Annyira megszerettem minden párosodat, általad lettem SugaKook shipper.
    Annyira örültem ennek az utolsó két résznek.

    Ha talán arra gondolnál, hogy abbahagyod ezt az egész írás dolgot...Kérlek ne! Talán azt gondolod, hogy nem olvassák sokan az oldalad, de én bátran merem ezt cáfolni. Annyi láthatatlan olvasó van itt. Talán nem írnak hozzászólást, de olvasnak és szeretnek téged, a történeteidet, a karaktereidet, azt ahogyan írsz. Talán ők is itt talának egy kis nyugalomra, itt kapcsolódnak ki. Te segítesz nekik átvészelni dolgokat, kicsit lenyugodni, elszaladni a hétköznapoktól.
    Szóval...már nem is tudom, hol tartok...

    Csak annyit még, hogy köszönöm ezt a történetet. És köszönöm azok nevében is, akik nem irnak hozzászólást, de itt vannak.
    Mindenki nevében köszönöm, hogy olvashattalak. Hogy létezik e csoda.
    Remélem, még sok ilyen remekművel kápráztatsz el minket! ❤

    Anna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, lehet, nem kéne letörölni a blogot, sem befejezni az írást magát, pont amiatt, amit írtál (´-﹏-`;) Hisz ahogy oldalt, MinHyukkie fölött is ki van írva: "A yaoisták piruljanak, nevessenek és érezzék magukat gondtalannak a 'Pszt!Yaoi'n." - Ez szerintem a legfontosabb.
      Mielôtt bármit is történetbe foglaltam volna, többször(!) átgondoltam, hogy "Vajon ez senkiben sem fog rossz érzelmeket elôhozni? Senkiben sem fog felidézni kelemetlen emlékeket, bántó gondolatokat, vagy esetleg a félelmét?..." Szinte mindenre gondoltam, hisz nem akartam, hogy akárkibe is rossz száj ízt hagyjanak az olvasottak. Velem már fordult elô fanfic olvasása közben... Nem is egyszer... Így hát lelkiismeretes vagyok.
      Továbbá ha drámát is írok, próbálom félig-meddig nevetségessé tenni a légkört. Ezt a tulajdonságot a TMNT animációs rajzfilmtôl vettem át. Így megfogalmazodott bennem: Ha nem akarod, hogy nézôid/olvasóid megbánják, amiért bele kezdtek a történetedbe, akkor minden komorrá vált drámai fordulatodba vigyél bele egy kis humort, s kitûnô lesz :)

      Törlés
    2. Amúgy nagyon szépen köszönöm neked, hogy ennyi szeretettel olvasol! Melengeti ám a szívem!
      S annak is örülök, hogy a többi ficit is szereted itten :3 Az Eladó-Kiadó folyton a fejembe van, hisz az az életemet írja le s paródizálja ki, s remek érzelmeket tudok benne felszínre hozni. Közben ott a MadTownHall is, ami pedig egy HIHETETLENÜL JÓ TÖRTÉNET ötletet, csak meg kéne írni, illetve folytatni! ^_^;

      Törlés
    3. És ne feledkezzünk meg a Block B-s yaoidról sem. Tulajdonképpen az a történet, ami idehozott engem és megismertelek téged, a történeteidet. Fantasztikus történetről van szó, akár egy limonádé. Segít kicsit felfrissülni, megnevettet. [Rejtett kampány a folytatásért befejezve!]

      Egyébként annyira jó, hogy így állsz az íráshoz. Dícséretes, sokan tanulhatnának tőled. Érződik, mennyire tiszteled az olvasókat és magát az írást is. 😍

      Mégeszer köszönöm, hogy olvashattam ezt a csodát! 💕

      Törlés
  4. Ha szabad egy kérdést;
    Nektek ki a kedvenc karakter, illetve karaktereitek jellemileg? :)
    Nekem Jimin, aztán Suga is :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én őszintén megmondom neked, hogy Jimin a Best, az első nálam, ha karaktert kell választani, aztán... Az már kicsit neccesebb, nem igazán tudom eldönteni... Talán Jungkook-ot mondanám, miután visszatérnek a dormba, a 71. résztől. Utána pedig Taehyung-ot mondanám, mint dobogós harmadik.
      Mindegyikükben láttam valamit, amiért tetszettek nekem, de ők a Top hármasaim.

      Törlés
  5. Jungkook és Suga párosa igencsak a kedvenceim lettek a történet során, de Taehyung is közel került a szívemhez.

    VálaszTörlés
  6. Elszomoeodtam :c mikor megláttam a The End feliratot .. Imádtam ezt az egész blogot ,mikor kijött egy rész fel le ugráltam mint egy őrült de nem bántam ,mert annyira jo ezt olvasni egyszerűen IMÁDOM mindig azért imádkoztam hogy ne hagyd abba de ez is bekövetkezett.. De nem bánom ha kell 100 átolvasom ujra és ujra az összes részt mert annyira jo. Mindig is imádtam Jungkook gondolatait olvasni *-* ahogy küzd Sugáért (ők ketten a biasaim *-*) ha meggondolnád magad és folytatnád annak nagyon örülnék ,de szerintem nem csak én. De ahogy gondolod én megértelek bárhogy is legyen. :)

    VálaszTörlés