2-Block-B: Látvány...

Másnap könnyek hullottak, legalább is Pyo részérõl.
- Újra együtt!!! - zokogót a maknaénk - Taeil hiányoztál!!! - ölelte át a legidősebbiket. Taeil utazgatott itt-ott, így ritkán találkoztak vele.
- JiHoon!... Összenyomsz!!!
- Állj, állj! - ragadta meg JaeHyo P.O vállát. - Én nem hiányoztam neked???
- De te is hyuuuung!!!
Az öröm légtere szállta meg a körülöttük lévô teret, amiért újra együtt dolgozhatnak!

- Új dorm! Új dorm! - ugrált U-Kwon, kíváncsi már az új helyre, ahol szétszórhatja cuccait.
- Állj! - szólt Zico és megtámaszkodott az ajtóban. - Én vagyok a leader. Én választok elsõnek szobát.
- Meg egy nagy szart! Én meg a legjobb képû vagyok! - mutatott magára JaeHyo.
- Elutasítva. Mindkettõ elutasítva! Adjatok helyet! A legjobb táncos dönt... - lépte át a küszöböt B-Bomb, de a többiek felhorkantva visszahúzták.
- Várjatok... Taeil hol van? - nézet körbe JaeHyo.
- A legidõsebb... - hallották belülről hangját és kikukucskált egy szobából az elõbb említett személy a többiekre - Már választott hálót! - és magára zárta az ajtóját.
- Akkor... Akkor... Aki a gyorsabb!!! - eredt Zico be, majd a többiek is, mint az éhes vadállatok.
P.O a fejét vakargatta, hogy miért kell mindenkinek beljebb futni, mikor itt legelõl is van szoba, pontosan Taeil mellett. Gondolta, õ elfoglalja akkor ezt itt a szélen.
- A konyhával szemben pláne, hogy én vagyok! - vitatkozott Kyung.
- Felennéd feltűnés nélkül az éléskamrát - ütött a falra B-Bomb a rapper feje mellett, majd mindkét kezével kitámaszkodott. - Nem akarok értelem szerűen JaeHyo szobája mellett kikötni. Zico és U-Kwon között már épp hogy tökéletes.
- Höhöhö, a tökéletességek az én listámon szerepelnek.
- M-Mit csináltok? - nézett rájuk Zico. Furcsállta test állásukat, hisz Kyung a falnak szorítva szemezett az elõtte várakozó B-Bombbal.
- Mit csinálnánk!? Vívunk a szobáért.
- Milyen fajta vívást?...
- Jiho!!! - kiáltott rá B-Bomb, mire Kyung elpirult.
Végül a táncos győzedelmeskedett, így a rapper JaeHyo szobája és U-Kwoné közé kapott helyet. Bevallta magának, hogy jobb is, ha nincs olyan közel Zico hálójához.
A sok elégedett tag otthonosítani kezdte a dormt.

Síri csendben, Taeil ijedten nézett fel pakolás közben, ahogy rányitottak.
- Még, ha - lépet be JaeHyo és egyre csak közelített - Nem is olyan régen, de... - zárta be maga után az ajtót.... S újra a nesztelenség honolt a szobában!
Ez így ismétlődött párszor a napok folyamán. Többieknek is feltűnt.
- Mi a szentség van JaeHyoval?
- Csak annyit tudok, hogy estig Taeilnél volt - válaszolt U-Kwon.
- Estig vagy este? - kérdezte a beszélgetõ partner, B-Bomb.
- Estig! Estig! Miket fogatsz a fejedbe?
- Bocsi, nem akartam átvenni Zico stílusát!
- Szóval estig? - ment oda P.O hozzájuk.
- Hjam. Miért? Tudsz valamit JiHoon?
Az elején még egy kicsit sem izgatta a maknaet a dolog, teljességgel hidegen hagyta, de idõvel elkezdte furdalni a kíváncsiság. Főleg, mikor már sokadszorra veszi észre a héten, hogy JaeHyo állandóan Taeil hajlékába tartózkodik.



P.O POV

Nem értem! Vagyis értem, de akkor is.... Nem értem!!!
Csak egy óvatlan pillanatban értem haza hajnal tájban egy kis vásárlásból, mikor láttam JaeHyot, azt mûvelni. Miért van Taeil szobája pont a bejárattal szemben? Miért? Ha nem lenne, nem láttam volna ezt a fájdalmas dolgot! De én is hibás vagyok, nem csak az építész! Megbújtam a kabátok mögött és figyelemmel kísértem, hogy mit csinálnak... Tudnám, miért hagyták nyitva az ajtót!!??
Taeil lecsúszva, a földön ülve próbál levegõhõz jutni, miközben JaeHyo csókolgatja õt, igazán vadul, ahol csak éri. Tényleg akarom én ezt nézni? - tettem szemem elé kezemet, de még is csak kikukucskáltam. A legidősebbikre szegeződött a figyelmem. Láttam, hogy szemüvege folyamatosan lefelé csúszik pólójánál, ahogy JaeHyo egyre jobban mászik rá és nyomja magához hátulról, a fenekét fogva. Könnyesek a szemei... Taeilnek tényleg... Mit jelentsen ez? Nem akarja azt, amit csinálnak vele!?
JaeHyo suttogott valamit a fülébe, majd levette róla a pólóját.
Basszus! Durvul a helyzet! Befogtam a számat, ahogy a szemem elé tárult Taeil törékeny, vékony teste. Alig bírtam állni a lábamon. Nem tagadom, tetszett Taeil látványa. Ahogy a nyögéseit fojtotta el és testében minden porcikája remegett, amit ilyen messziről is láttam. É-Én is... Én is akarom ezt csinálni... vele... Homályosult el előttem a világ és egyre lejjebb rogytam térdeimen. Mikor észre vettem, hogy JaeHyo épp a nadrágot készül letolni Taeilrõl, a szívem hevesebben kezdett dobogni. Nem szabad látnom! Ezt nem szabad!!
- A francba! - nyögött Taeil és lábával becsapta az ajtót.
Erre felriadtam. Remélem, hogy nem láttak meg. Az kényelmetlen lenne mindegyikünknek.
Nagy nehezen, de becsászkáltam a szobámba. De hiába próbálkoztam nem az elõzõ pillanatokra gondolni, azok pörögtek bennem! Szégyelltem magam! Nagyon-nagyon szégyelltem magam! Kimondhatatlanul és el akartam magam ásni. S ezt azért, mert én a hülye fejemmel szorosan a szoba falának dőltem és... hallgatóztam. Taeil nyögéseit szerettem volna hallani... És sikerült is, nem egyszer. Fel is felkiáltott, például, hogy; fenébe, óvatosabban meg hihetetlen. Én már a szájamat fogtam be, hogy a hangos lélegzet vételeim miatt, nehogy ne halljam Taeilem.... Zavarodva néztem magam elé.... És hangosan kimondtam magamnak ismét a gondolatomat:
- Nehogy ne halljam Taeilem?... Taeilem?... Az enyém?... - bámultam és lassan elmerültem az eszme foszlányaimban; Hogy lenne az enyém? Hogy lehetne? Mással élvezi az éjszakát. És... JaeHyo mellett nekem esélyem annyi, mint egy döglött békahercegnek!.... Aki még el is van ásva!
Hihetetlenül elszomorodtam. Eddig is sejtettem, mélyen, legbelül, hogy "Hé! JiHoon, te szereted Taeil hyungod!" S ezt jobb, hogyha most azonnal be is vallom magamnak... Szeretem Lee Taeilt!
...
Hjam... Bevallottam... Magamnak!
Neki is kéne?....
Neki is....

P.O POV's END



Kicsi szoba, benne nagy tettekkel. Olyanokkal, miket az egyik tettes nem szívesen tesz.
Taeil kézen-lábon, azaz négykézláb támaszkodik, már ruha nélkül az ágyon és magában érzi JaeHyo erőteljes lökéseit. A megállás nélkül hajtó fiú, kemény tempót diktál. Próbál még többet előhozni, hogy élvezhetőbbé tegye magának a szexet, de arcán a csalódottság tükröződik. Hiába a gyorsítás, a beljebb jutás, nem érzi, hogy kielégítődnének vágyai.
- Lehet, hogy - hajolt lejjebb JaeHyo, ezzel az egyik legmélyebb pontig süllyesztve nemi vesszőét társába. - Meguntalak...
- Rohadj meg! - csapta fel a fejét Taeil, de a szidalmat csak fogai közt sziszegte el, hogy a másik ne vegyen róla tudomást. S ezt a két szót ismételte magában. Bosszankodva, szomorúan és szinte már szánalomra méltóan.
- Adj valamit - szólt JaeHyo, mit az idősebb teljes mértékben pofátlannak tartott.
Hagyta, hogy ma is, mint szinte minden nap, lefeküdjön vele és oda adta magát. Most meg a testet, ami befogatta õt, semminek veszi, és helyette "valamit" akar. "Adj valamit" mert csak a tested nem elég - így lenne valószínűleg JaeHyo pimasz mondata kiegészítve.
Taeilt az ölébe ültette és görcsös fájdalomra ingerlő mozgásra utasította partnerét. Mivel csak ugyan nem volt kedvére való ez se, így kicsúsztatta hirtelen férfiasságát és térdelve kihúzta magát. Taeil szédelgett és szidta a fiút, aki ilyen fájdalmas dolgokat tesz vele. Épp hátraesett volna, mikor JaeHyo megragadta tarkóját és merev nemi szervéhez érintette Taeil ajkait, majd bevetette azok közé.
- Elájulok. Mindjárt elájulok - mondta magában az idősebbik. Érezte, hogy egy kicsit sincs jól. A kívánt tempót, amit a másik diktált erőszakkal, nem tudta megvalósítani. Gyorsulás helyet lelassult, majd végső kifáradásánál hasra esett az ágyon.
Reménykedhetett, hogy itt a vége, de nem tette, mert ismeri már JaeHyot, õ nála nincs kifulladás.
Taeil könnyezni kezdett, míg teste csak remegett. Arcáról folytak le a cseppek és a lepedőben felszívódtak, halvány nyomot hagyva maguk után. Miért kell miatta sírnia? - gondolta.

1-Block-B: Varázslat

Kyung POV

Egy hatalmas szív dobbanás, egy csók és tádá, a világ legnagyobb varázslata! Woo Jiho megmutatta nekem, hogy is zajlik egy ilyen érdekes trükk, ami miatt természetes mellékhatás fogja el az embert, aki szobájában kuporog, emésztve magát, "vajon mi lelt?", "miért?" és "hogyan?" kérdéseken gondolkodva.
Először is; mióta!? Mióta kíván engem? Az teljesen mellékes, hogy õ tetszik nekem, de hogy neki én!? Hoooooo álom világ!!... NEM! Ez biztos valami félre értés! Zico nem szeret úgy.... Bebeszélem magamnak. Aishh de azért kell egy ok, hogy miért kaptam egy csókot tõle! Jó, hogy nem látott meg minket senki, vagyis remélem, hogy nem. Épp jöttem haza felé, mikor JiHo felhívott, aztán találkoztunk és remekül elvoltunk, majd valahol, miközben az õ lakása felé tartottunk, ott az utcának egy árnyékos részén hirtelen megcsókolt. A-Az ajka olyan kemények voltak, s engem még is magával ragadt ez a varászlat. Vissza akartam csókolni, de elengedte a kezeim, majd eltávolodott mosolygó arccal, miközben én ott remegtem, piros, pirult orcákkal. Hamar észbe kaptam és dadogva elköszöntem, hogy egészen ide, az otthonomba zárkózzak.
Amúgy tök király, hogy végre újra comebackelhetûnk! Bár így.... Hogy Jiho látványától, a fejemet elvesztem, így már nem király!
Ajhh nem tudom! Boldog vagyok, mert megcsókolt, de szomorú vagyok, hogy mi lesz a következőkben!
Húztam szorosan magamhoz térdeim, az ágy mellett guggolva, a kis, sötét szobában, tisztára, mint egy bedepizet eheheheh.... Ajh!!! A még sötétebb éjszaka is a vállaimra nehezedett álom formájába. Azt suttogta; aludjak el, aludjak el és minden rendbe lesz. Naivan hittem neki és felmásztam esedezetten a párnák közé. Éreztem, ahogy testem elnehezûlt, majd hirtelen felugrottam! A telefonom! Nem a csengõhangom... Akkor biztosan egy sms... A mobil felé nyúltam, egy apró kérdéssel magamban, "ki lehet ilyenkor?" Felültem rendesen és megnéztem a feladót.
- Ez vicc?... - suttogtam, kikerekedett szemekkel. - O-O-Oké! Rendben! - dadogtam szorongva. Nem mertem megnyitni az üzenet szövegét. Igen... Zicotól érkezett. Mi állhat benne? "Holnap találkozzunk", "Láttad a híreket?", "Mit csinálsz most?"... ezek szoktak lenni, de.... De egy ilyen incidens után, tuti nem lesz szokványos!!! Bátorságot merítettem... bár nem tudom honnan! De belém szállt és így megnyitottam:
- "Mérges vagy?" - olvastam fel magamnak. - N-Nem vagyok mérges! Nagyon boldo.... Ezt azért ne osszam meg vele.... - gondolkodtam a válaszon de, hogy nézne már ki az? "Nem vagyok mérges! Nagyon boldog vagyok, amiért megcsókoltál. Szeretlek!".... - MEG EGY NAGY SZART! - kiabáltam el magam. Bárcsak ilyen könnyű lenne! Bárcsak! Ha el akarom árulni neki, hogy sz-szeretem, akkor ne már ilyen elektronikus levél formájába tegyem! Tõk szánalmas lenne! Viszont azt tudatnom kell vele, hogy nem vagyok rá mérges. Biztosan marcangolja magát.. azaz csak sejtem, hogy azt teszi, hiszen hajnali kettõ. Ilyenkor azért már nem szokott sms-eket küldözgetni. Nem tudd aludni... Ha azt írnám neki, hogy nem vagyok mérges, akkor....
"Tényleg?"
"Tényleg..."
"Megkönnyebbültem! Holnap találkozunk?"
Waaaaaaaaaaaa a képzeletem játszadozik! Valaki csapjon le! Í-Így nézne ki a beszélgetés, s mikor Zico megkérdezné ezt, én gyávaságomból nem mernék igennel felelni, sõt nem mernék rá semmit írni. Kitalálnék valamit! "Holnap a kéményt takarítom az álom lidércemmel a halloweeni nyuszinak, aki meteor záporral együtt érkezik BANÁN vacsorára és a fogaimat pénzre váltja!"..... Hjam... Hát nem tökéletes indok?...
Tehetetlenül bámulok magam elé, mikor a telefon a kezembe újra megszólalt. Harminc fokon tényleg gyorsabban jönnek az üzenetek!! Szóval ezért fogdossuk mindig a telcsiket....
Megint Jiho:.....
- "Bámulod a hajnali híreket?..... Nem válaszolsz.... Mérges vagy...." - olvastam fel ismét. - NEM BASSZUS! NINCS PÉNZ A TELEFONOMON, AZÉRT NEM VÁLASZOLOK! - térdeltem fel ingerülten. Hülye segg, nem gondolja azt mondjuk, hogy nem is tudom.... Alszom???? Fel sem merül benne? Csak is mérges lehetek arra a szende kis csókjára... Á nem, nincs más lehetőség...... Igazad van Zico! Legyek is az rád, amiért ilyen üzenetekkel bombázol!
Letettem a telefonom az asztalra és alaposan betakaróztam alváshoz.
- Ne írj ilyeneket kérlek, mikor csak pár órával ezelőtt történt minden - pusmogtam el az utolsó rögeszmém, majd heves szívdobogással is sikerült elbóbiskolni.
Holnap után, kis kedden. Akkor szeretett volna JiHo találkozni velem, emlékszem mikor mondta. De... inkább fújuk le.
Bang MinSooval, a Teen Top leaderével töltöttem el azt a napom, majd az után is rengeteget együtt voltunk. Nagyon jól érzem magam mellette, õ a "kis" rajongómnak vallja magát. Néha még istenit is, ehhh jó vele lenni! Sok-sok buliba elmentünk és rengeteg rapperrel barátkoztunk össze.
- Niel megégette magát? Hol?
- Nem vészes. A karján... Hamarosan nyoma se lesz - válaszolt nekem CAP. Niel fözzni akart? Látnom kellett volna! Biztos vicces lehetett!
- Sokat gondolsz Nielre?
- Leader vagyok, azt hiszem ez természetes...
- I-Igaz. Igaz - nevettem. Én hülye, már ilyen szarságokon fantáziálgatók, hogy melyik idol melyikkel van.... CAP és Niel... Attól még, hogy illenek egymáshoz meg minden, nem kell ilyenekre gondolnom..... Tényleg!... Én illek Jihohoz? Nagyon jól ismerjûk egymást. Igazi barátok vagyunk, akik nem hagyják egymást cserbe és aggódnak egymásért. A "minden titkot elárulnak"-at meg csak azért nem említem, mert itt vagyok én. Én, aki szerelmes lett a legjobb barátjába és ezt nem osztja meg vele.


Hamarosan kezdetét veszi a Block-B új közös munkája. Azaz már holnap. Fáradtan császkáltam haza este valamikor. A kulcsomat kerestem a zsebeimben a folyóson nagyon koncentrálva a megtalálására, így nem is vettem észre, hogy elõttem áll valaki. Nem durván, de neki mentem.
- Bocsánat! Sajnálom! - hajoltam meg. A fejemet leszegtem, ez már csak úgy reflex szerûen történt, ami idolként alakult ki bennem. "Rejtegesd az arcod!"
Lassan furcsállni kezdtem, hogy ez a személy nem akar kikerülni, de még ellépni vagy elmenni valamerre, vala felé...
- Tudod, mióta várok rád?
- Jiho?
- Nem válaszolsz a hívásaimra. Barátnõd van, vagy mi?? Délelőtt már az ajtódnál gubbasztottam.... - ahogy ránéztem megsajdult a szívem, olyan szomorú tekintettel nézett rám. Most azért nyomja a bánat, mert nem válaszoltam neki? Mert azt hiszi, barátnõm van? Vagy mert régóta itt vár? De mind a három is lehet egyszerre!!!
- Jiho nem tudom, mit.... Én... - makogtam. Egy értelmes szó se jutott eszembe, nem hogy mondat. Sok BBB meg sok ZZZ meg nyuszik és Jiho... ezek ugráltak a fejembe! Lehet, hogy elmegyek egy jó orvoshoz!!!
- Mi van veled? - fogta meg a kezem, miközben lágyan és suttogva érdeklödõtt, szemeimbe nézve.
- Mi van te veled? - kérdeztem, hísz nem tudom még, hogy mi miatt csókolt meg.
- Velem? Én teljesen egyedül érzem magam nélküled. Hiányollak. Nem válaszolsz a hívásaimra...
- Tudom jól, hogy találkozni akarsz... - fordultam félig el. - Holnapig nem tudtad volna kibírni, hogy láss? Hísz akkor mindenki újra együtt lesz.
- Épp ezért, mert holnap mindenki lesz. Nekem csak te kellesz - mondta, mire én majdnem fejre estem. Nagyra tágult szemeimmel a cípõmet bámultam, miközben egyre-egyre közeledtem feléjük, a térdeim behajlításával. - Kyung... Jól vagy? - furcsállta, ahogy ott leguggoltam némán előtte.
Nem basszus, nem vagyok jól! Kellek neked... Te jó ég! Tényleg ezt mondtad?
- Mit mondtál az elõbb? - szólaltam meg lehiggadva. Szerettem volna, hogy ismételje.
- Hogy jól vagy-e? Azt kérdeztem.
- Nem a kérdést, hanem miért jöttél ma ide? - pirultam el és a cipõnek a fűzőjével kezdtem el játszani.
- Állj már fel! - ért hirtelen hozzám és hónaljamnál felemelt.
- J-Jiho.... - fordított magához.
- Te nem a szokásos Kyung vagy. Varázslat alatt lehetsz!
- Nem mondod? - néztem hülyének.
- Nevess! - vágott hátba kacagva.
Persze, hogy nem vagyok magamnál, hisz tényleg egy varázslat alá kerületem az õ jóvoltából!
Zico az órájára nézett:
- Hmm Mond csak, van szabad helyed, hogy itt aludjak?

Oh, ismerem már ezt az érzést! Ez a félelem!
- Már olyan késõ van... Itt aludhatok?
- Van hely.... Persze... - nyeltem nagyot. Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam. Mosolyogva jött be utánam Zico és becsukta az ajtót.
- Bezárjam?
- Oh, igen! Köszi - fordította el a zárba a kulcsot. Majd a mentősök feltörik az ajtót, ha valami nagyobb sokk ér Zico mellett. De az ablakot is használhatják, nyitva lesz!... Igen, igen a friss levegőért! Meg hogy fogjam valami utcai zajra, ha nem hallottam õt!... De egy hülye gyereknek érzem magam!
- Mész te elõbb zuhanyozni? - bökte meg a vállam, miközben én a függönyöket húztam el.
- M-Menj te nyugodtan. Érezd magad itthon.
- Köszke - simogatta meg fejem búbját. Nem dobom ki, de ne csináljon ilyeneket! Ahogy hallottam, hogy bezárkózik a fürdőszobába, ott helyben (ahogy kint is, a folyóson) leguggoltam összekuporodva és teljesen elpirulva érintettem meg a hajamat, ahol õ végig simított.
- Miért szeretem ezt a hülyét? - szipogtam fel magamban. A sírás kerülgetett.
Gyorsan én is fürödtem, majd utána, mikor a hálómba nyitottam Zico feküdt hanyatt kényelmesen a fekhelyemen.
- Itt aludhatok? Melletted? - nézett rám mosolyogva, mire én bólintottam. Végig mértem rajta, szürke boxerének lábszárától kezdve a fehér trikója nyakáig. Tudom, nem illik ilyesmit csinálni. BOCSÁSS MEG ISTENEM! De végül is te, odafent intézed így a dolgokat! Te küldted õt ide! Lefektetted az ágyamba!
- Mi ez az édes, kis póló? - figyelt engem, ahogy bemászok mellé.
- Tõk jó anyag - mutattam neki, hogy érintse meg a sárga virágos pizsamám. Zico ahogy megtette, már tudtam, hogy nem kellett volna ilyesmit kezdeményeznem.
- Tényleg - simult keze a vállamhoz, miközben feltűnően bámulta a pizsamám. - Én... - csúsztatta feljebb kezét a nyakamhoz. - Ismerem ezt a virágot! Csak nem ugrik be a neve - jelentette ki és levette rólam kezét.
Ahh azok a hülyeségei... Megkönnyebbülve másztam be mellé. Azt hittem messzebb van, ezért véletlenül hozzáértem talpammal lábszáraihoz.
- De hideg.
- Oh! Bocsánat - húztam gyorsan vissza és lefeküdtem rendesen. Hátat fordítottam neki, de mi mást tehettem volna? Ez az a szólás, hogy közel még is távol. Pedig rohadtul közel van!!! Itt liheg a nyakamba!!!
- Kyung - szólított meg, mire én hümmögve kérdeztem vissza. - Ha akarod... - nyomta lábait az enyémhez. - Felmelegíthetlek.
N-N-Nem kell!!! V-Vagy is! Épp eléggé felmelegít azzal, hogy mellettem van. Ne legyen ilyen közvetlen...
Hirtelen ráemelte tenyerét a vállamra:
- Így jobb.. - hallottam hangján a fáradságot. Gyorsan elaludt. Hõ! Szerencsés! Vagy csak én vagyok a szerencsétlen! Itt vagyok vergődni akarással a nagy plátói szerelmem mellett szorosan. Beadhatnának nekem egy adag szarvasmarha nyugtatót is, nem fogok tudni elaludni! S ez a állapot órák múlva sem változott. Az éjszaka közepén Zico mocorogni kezdett.
- Fent vagy? - kérdeztem, de nem érkezett válasz. Helyette még jobban rám fordult. - Te ghaa... - nyögtem fel, ahogy mindene hozzám simult. M-Mentõt! Könyörülj rajtam! S hívj mentõt, mert nem tudom, mi van velem! A testem egyre forróbb! Szét ég rajtam az édes, kis pizsamám!
Egy órát aludtam. Igen, csak annyit. De már leszartam. Pocsékul éreztem magam, hol ott boldognak kellett volna lennem, hogy a szerelmemmel ilyen szorosan összebújva voltunk. Hjam.... Kellett volna lennem....

Kell a bevezetô...

Csináltam nektek menüpontokat (ott felül, ni!) :D
Így sokkal, de sokkal kényelmesebben tudtok olvasni!!! ♥
Plusz az új fejléc (vagy mi) nagyon szemet gyönyörködtető~~~

Nem szokásom, de mostanság nagyon sokat olvastam. Yaoi ficiket is és ezt a remek könyvet (amirôl már biztos sokan hallottak) Nézd ki van itt - Timur Vermestôl. Nagyon tetszett!!! Nagyszerû történet levezetés, remek fordulatok, csattanók, POÉNOK, tragédiák. De, hogy mondjak negatívat is XD a végével nem voltam megelégedve. Mást vártam. Nagyon mást.... Mindegy >< JÓ VOLT A STORY!!!

OHH és én: HJA, HOGY MÁR EGY HÓNAPJA NEM ÍRTAM!?
Hát az azért volt, mert.......mert.......
Az nem érdekes.




Vártam CAP szülinapját, mert a kövi Teen Top rész N.A.P-os lesz.
Most sem fogom azt kitenni, helyette tudjátok mit kaptok?

BLOCK-B-t

Mert már nagyon akarok ZiKyung-ot és TaePyo-t!

HMMM... Nézzük csak, mi lesz itten. (Kell egy kis bevezetô szerûség.)
Mint (szinte) minden Block-B ficiben, itt is JaeHyo kap egy igazán aljas, alávaló személyiséget. De lehet, hogy változni fog, ki tudja?
A HUMOR!
Igen, az fontos.
Mivel suli van meg tanulás és minden, sokan süllyednek rossz állapotba, ezért muszáj a színek. (Nem jók ilyenkor a fekete hangulatú történetek.)
A humor az, ami a legtöbb színt visz egy mûbe. Utána meg a romantika, de abban nem igazán vagyok otthon, vagy hogy mondjam.....
Szórakoztatni akarom magamat és persze titeket, olvasókat!

Boldogan üdvözlőm azokat, akik velem tartanak!