9 BTS: Kékes-lilán

Ki tudja? Lehet, hogy a vascső zaja volt túl nagy. Vagy, hogy J-Hope felkiáltotta Jimin nevét, ahogy a földôre esett és kínlódót fájdalmában. S harmadik lehetôség; A rendôrség maga volt olyan ügyes, hogy megtalálta a pincét!
A lépcsôn lehetett hallani a menetelüket! A bűnözők a falhoz rohantak. Magukkal rántották nyakánál fogva J-Hopet, miközben Jimint ott hagyták a földôn. A fiatalabbik már úgy ahogy biztonságban van, de Hoseokot túszul ejtették. A közbiztonság rájuk kiáltott, hogy engedjék el a fiút és adják meg magukat. De erre a válasz nem volt megnyugtató. J-Hope számára fôleg nem! Az egyik elô húzott az öve oldalából egy pisztolyt. Kicsi, fekete, alig használt. A gengszter lassan felfelé emelete, mire Hoseok észre vette:
- Te jó isten!!!!!! - rémült meg halál félelmében és összeesett volna, ha nem szorítanák annyira a nyakát. Nem tudta levenni tekintetét a fegyverrôl.
A rendôrség lépet! Rohamot fújt és lefegyverezték a fekete pólósokat. Szerencsére a rendfenntartók többen voltak. Jimin a kiabálásokra kinyitotta a szemét, s látta, hogy J-Hope a padlóra esett térdein tágra nyílt pupillákkal, mint aki szellemet vagy annál is rosszabbat látott. Végül is rosszabbat!! Csak annak nem volt szemtanúja az énekes, mert a földön pihentette fájó arcát.
Mindkettejüket összeszedték a padlóról és a gengszterek elhurcolása után, ôket ültettek be az autóba. Azaz J-Hope befeküdt Jimin ölébe; rettenetes traumát szenvedett el.

Ahogy NamJoon meglátta a hozzájuk jövő jármûveket, kiabált a többieknek. Együtt lefutottak a bejárathoz és izgulva nézték az autó motorok leállítását. Jin a karkötőt szorította két tenyere között. A kocsi ajtó kinyílt, és Jimin szállt ki. Az énekes hatalmasat sóhajtót. Teste megremegett a boldogságtól, ugyan akkor nem tudott mosolyogni, mert túlzottan mélyre hatolt neki ez az érzés, csak a könnyei szökhettek ki szemeibôl. Párat pislogtak a tagok, majd zihálva futottak az elôkerült csapattársaihoz!
- Jimin!! - kiáltotta Suga boldogan a többiek elôtt futva. Jin hirtelen leelôzte őt és némán Jimin nyakába borult, szorosan átkarolva kedvesét. Suga gyorsan megállt és intett egyet - Ehhhh majd késôbb.... őrölünk, hogy látunk.
- Sziasztok - nyögte ki Jimin, ahogy szerelme megszorította ôt, majd viszonozta az ölelést. Végig nézett a többieken, majd megsimította hercegnôje fejét, majd szorosan magához nyomta.
- Áhh ott van Hoseok! - látta meg Suga, ahogy a másik komásan áll fel az ülésrôl és fejét fogva sétál hozzájuk. Suga ismét futni kezdett, de megint csak leelôzték!
- TaeHyung! - ébredt fel hirtelen J-Hope, ahogy meglátta az énekest maga elôtt.V megragadta a vállait:
- Hol vannak azok a parasztok, akik elraboltak tôlem!?? Hogy filéznem ki ôket!!! - nézegetett párja háta mögé a rendôrôr kocsikra, de egyikbe sem voltak idegenek. J-Hope meg se hallotta V mérges hangját, óvatosan átölelte inkább.
- Fura ez a látvány, nem? - állt egy helyben JungKook és mellette NamJoon. Nézték, ahogy a két páros egymás karjaiba van és hogy Suga fejét vakarva ott álldogál középen.
- Hát Jinékrôl tudom, de hogy Hoseok és TaeHyung mi csinál... - figyelte ôket a leader - vagy mióta csinál mit?... Gôzöm sincs...
- Nagyon fáj az arcod? - kérdezte halkan Jin a szeme sarkából észrevéve, hogy párjának egy nagy kékes-lila folt ékeskedik a szeme alatt.
- Őszinte legyek?... Ahogy átöleltél az se tűnt fel, hogy eddig nem voltál mellettem.
- Jimin, most komolyan....
- Komolyan mondom; melletted semmim se fáj - túrt hercegnôje hajába. Jin enyhített a szorításon és még jobban a nyakába bújt:
- Nem tudlak elengedni - szipogott fel.
- Nem is akarom, hogy elengedj~
Mikor már a többiek bementek, akkor is egymás karjaiban maradtak. Jin csak kérdezgetett, Jimin meg hasonló válaszokat adott; nagyon örült, hogy annyira hiányzott hercegnôjének, mint ô neki.
Az éhezô volt rab nyomorkorgása vette rá ôket, hogy elengedjék egymást és bemenjenek ôk is vacsorázni.

NamJoon összeszedte hát a házban a tagokat, hogy közösen egyenek. Épp Hoseok szobájába akart bekopogni, de hallgatózni kezdett. Először azt hitte, J-Hope részeg vagy legalábbis nincs valami rendben vele, mert magában beszél. Aztán hirtelen meghallotta V hangját is. Kezdi kapiskálni az igazságot a leader. Fûleivel észlelte, hogy közelednek az ajtóhoz, hogy kijöjjenek. Gyorsan a falnak dôlt. Mosolyogva fogadta Hoseokot, ahogy kilépett:
- Miért titkolóztok?
- M-Mi ez a vigyor hyung?? - ijedt meg Hoseok és hangja a magasba emelkedett - Milyen titkolózásról beszélsz?
V kibújt a rapper keze alatt a szobából:
- Ohh NamJoon hyung. Van már vacsora? - kérdezte higgadtan. Nem törődve a mostani kínos helyzettel és tovább ment az étkezô asztal felé. Hoseok sokszor irigyli V nyugodtságát. A csapatba csak neki nincs jó pokkerarca?... Látszik rajta, ha valami titkot tartogat.
Szerencséjére, hogy NamJoon nem gonoszkodó. Ráhagyta hát és ment ô is vacsorázni.
Az asztalnál Suga végre kiélhette magát és feltehette kérdéseit. Most jó kedvûkben voltak. Fôleg, hogy tudták, nem fognak egy ideig fellépni sehol.
- A köszönés engem illett - emelte a magasba kezeit Jimin. Arca kékes-lila színben pompázott, így meg persze nem találkozhatott rajongókkal. Az újságírókkal végképp nem!
- Ahhhh Jin majd megköszöni neked - intett vigyorogva Suga. Az említett hercegnô pirultan elfordította a fejét, míg Jimin csak mosolygott. Azt a bizonyos köszönésrôl majd tesznek róla, hogy Suga is jól hallja!
Mindenki éhes volt, mert a nagy izgulásban, szomorkodásban senkinek sem volt étvágya az utóbbi napokban. Sokat ettek, kivéve SeokJint. Jimin, aki mellette ült, hozzá fordult:
- Miért nem eszel?
- Jin hyung túlzásba viszi a törődést az alakjával - válaszolta JungKook, aki elöttûk ült. Jin nehézkesen bólintott a tényre...
- De hát miért híznál? Nem elégé mozgatlak meg esténként? - nevetett párjára.
- Jimin!! Eszek! - szólt rá Rap Monster a kanalát elejtve.
- Bocsánat - kuncogott és folytatta az evést.
- Nem vagyok annyira éhes, nekem elég volt most - suttogta Jin, hogy azért nem aggódjanak érte. Épp a boldogság tengerébe fürdik, hogy szerelmét viszont láthatja. Az evôeszközök csörömpölése közben Jin nagyon meglepődött, ahogy térdeit megérintették. Lese kellett nézni, csak a mellette ülô Jimin felé fordult. Érezte, ahogy közelebb húzza magához párja a másiknak lábát és folyamatosan cirógatja azt. Jin ajkaiba harapott és elnézett lekönyökölve. Nem igazán fért a fejébe, hogyan képes Jimin evés közben ezt csinálni? Mind a két értelemben is éhes lenne? Jin ugyan akkor élvezte is; Hiányolt mindent, amihez szerelme egy kicsit is kapcsolódót.
Vajon  Suga még ma este hallhatja Jin köszönésébôl jövő hangos nyögéseket?

Suga jó dolgod lesz... X3 XD

8 BTS: Remény

Pince, kamra. Felül két kis ablak, egyik búkora nyitva. Az ajtón, amin belöktek őket egy hosszú lépcsôzés után, fekete rácsokkal van felszerelve és áttörhetetlenül zárva találja bárki, akinek nincs kulcsa. A föld hideg, fehéres csempékkel van rakva. Valahol már töredezett és túl koszos, hogy az ember rábírjon nézni. A falak csak téglák. Porladoznak és töredeznek. A két elfogott fiú nekik se dől. A szoba közepén ülnek, vagy éppen fekszenek. Kedvükhöz adódóan. Nem érezték magukat biztonságban. Kezük hátra volt kötve. Ami volt érték nálunk (telefon, pénz, ékszer) azt elvették tőlük. Sajnálatos módon a bűnözőknek volt annyi eszük, hogy összetörték a foglyaik elektronikus eszközeit, nehogy lekövessék őket azon.
A két csapdába esett a folytonos mozgást figyelték. Apró zörejek, a fény mozgása az ablakon túl. Egymással is tudtak törődni, ha volt elég erejük beszélni.
- Jin és a többiek már biztosan a rendôrséggel nyomoznak!
- Igaz is, miért csak a hercegnôd neve után kiabáltál? - érdeklődött J-Hope.
- Hogy miért?... Teljesen kétségbe estem. Olyankor úgy érzem, csak a számomra legfontosabb személy tud rajtam segíteni. S nem is csalódtam, Jin meghallott engem - surrant egy fél mosoly Jimin sápadt arcára. Alig kaptak fényt. A búkora nyitott pince ablakon az oxigén se sűrűn áramlott be, több rovar szálldosott ott, mint friss levegô. Hideg volt. S az is maradt. Már egy éjszakán át ezt tapasztalták.
Nem szívesen aludt egyikük sem. De ha véletlenül elszundikált valamelyikük, a másiknak fent kellett maradnia, nehogy valami váratlan történjen.
- Miért folyik a nyálad alvás közben? - kérdezte Jimin, mikor reggel felébredt a másfél órás alvásból J-Hope.
- Ohh Bocsánat. Szokott...
- Jinnek is - kuncogott, majd elszomorodott, ahogy a fiúra gondolt. Talán rosszabb lenne, ha most Jint is elrabolták volna, mert akkor érte még jobban aggódna. Úgy érzi így jó, hogy szerelme biztonságba van. Bánatosan lehajtotta fejét. Szeretett volna magával kezdeni valamit, de nem tudott. Ökölbe szorította kezeit és izmai megfeszültek. J-Hope kíváncsian mellé ült, még nem látta sírni csapattársát. De most se fogja, ha a másikon múlik! Jimin élesen elfordította a fejét. Egy könnycseppet sem hullajtott el. Visszatartotta. Igyekezett erôsnek maradni.
- Neked hiányzik TaeHyung? - próbált más témára kitérni Jimin és mosolyogva Hoseokra nézett.
- Már megint kezded...
- Figyelj! Te mindig meghallgattál engem. Én se foglak megvetni. Miért vetnélek meg? Nekem.... hihetetlenül hiányzik SeokJin! - biztatta őszinteségre, de Hoseok nem szólt semmit. Megbeszélték TaeHyunggal, hogy titokba tartják kapcsolatukat, ezért nem akar most csalódást okozni szerelmének, még ha nincs is itt. Jimin idôvel ráhagyta.

Sikerült párszor olyan témát kihalászniuk, amivel néhány percre homályosítani tudták azt a tényt, hogy rossz helyen vannak a pánikkal együtt bezárva. Nem tudták mire számítsanak a bűnözőtől. Ki akarták épségben húzni a végsőkig. De a napok, órák és percek folyamatosan csak teltek.
- Szeretnék benne reménykedni, hogy megtalálnak, de... már másfél napja - csüggedett el J-Hope.
- Nem hallottad még azt, hogy a remény veszik el utoljára? - szólt Jimin. Hoseok tudta, hogy társának igaza van. A reményt maguk teremtették és bíznak benne, hogy ez a gondolat nem csak játszik velük. Hiszik, hogy nem vak és csalfa velük szemben.
Tudják, hogy otthon várják ôket. Két szerelmes, kik a párjuktól elválasztva vannak egy fénnyel hiányos pincében.
Ahol a nap az ablakból megint csak lefelé halad pirosas fényt hagyva maga után. Hirtelen fejük felett szirénákat hallottak meg. Ez a rendôrség lesz! A két idol boldogan nézett egymásra. Ez a remény hangja volt!
De mosolyuk gyorsan eltűnt arcukról. Négy fekete pólós fickó nyitotta ki az vasajtót.
- Maradjatok kussban és nem lesz baj - utalt az egyik a kezében lévô barátságtalan vascsôre. Ilyenekkel járkál a házban? Gondolták vészjóslóan a fiúk. Eddig nem esett bántódásuk, hát most fog? - Nem tudjuk, miért jöttek ide a rendôrôk, de ha titeket keresnek, garantálom, hogy nem fognak megtalálni. Csomó ház van a környéken. Miért pont ide néznének be először??
- Az lesz a legjobb, ha kiengedtek!! - Jimin bátran felkiáltott, hogy kintrôl is hallhassák hangját. J-Hope csak ijedten nézett , ahogy az egyik rabló oda lépet társa elé. A gengszter megragadta Jimin pólójának nyakát és annál fogva felemelte ôt. Az anyag tépôdni kezdett.
- Ne szemezz vele, csak vágd pofán, hogy ne kiabáljon fel többszôr! - szólt egy másik fekete felsôs az ajtóból és a kezében lévô csôvet izomból hozzávágta Jimin térdéhez. Az énekes erre fájón felszisszent.
- Jó ötlet - azzal a bűnöző egy nagy pofont adott rabjának és ezzel a póló nyaki része elszakadt. Jimin a földre esett és rádobták a pólója levált részét. A piros tenyér nyom rendesen ott maradt az arcán. dobogott a fájdalomtól.
- Jimin! - esett hozzá J-Hope aggódva.
- Hagyd nem kapott nagyot! - nevetett a gengszter és belerúgott Jiminbe, mert elôtte fekve útba volt neki. Egy másik J-Hopera nézett:
- Gyere közelebb - s a kezében lévô vascsövet a falhoz vágta, ami nagy zajt kevert és a téglák vörösesen porladoztak le.

7 BTS: Fekete ég alatt

J-Hope sokszor nem bírja ki, hogy ne érjen párjához. Fôleg az autóban, ahol egymás mellett ülnek. Mindig boldog, ha V csak úgy fogja magát és az ô vállára dől. Jin nem vessz észre szinte semmit, hiába van ô is ott hátul. Viszont Jimin, aki csak hercegnôjéért pillant néha-néha maga mögé, sokszor látja közvetlennek az eltitkolt párost. S a gyanúja egyre csak nô!
Szorgalmasan teltek a banda napja. Megérdemelték legalább egy nap teljes pihenést. Nem kellet sok, hogy döntésre jussanak; Együtt elmentek egy külvárosi plázába. Annyira hiányolták már az ilyesfajta napokat, hogy ezt a mait is rendesen elütötték mindennel. Sokszor váltak el egymástól, de nem volt akkora a bevásárló központ, hogy eltévedjenek!
- Lassan indulnunk kell haza - ültek le kicsit pihenni a padra a földszinten. Kivétel Suga és Rap Monster, ôk valahol elnézelődtek még.
- Én még visszamegyek egy ruhadarabért a Hood by Air-hoz! - jelentette ki JungKook.
- Az elsôn van - mondta Jin, miközben kényelmesen kinyújtózkodott a padon.
- Nem. A másodikon! Ott mentünk el mellette - állt fel V.
- Az elsôn... - gondolkodott Jin, majd ô is feltápászkodott - Nézzük meg. Amúgy is beakarok nézni oda, mert kihagytam.
- Szerintem nekem lesz igazam, a másodikon - fogta meg V JungKook vállát és elindultak.
- Jimin jössz? - nézet hátra a hercegnô szerelmére.
- Bocs, de nem. Ezért most nem járatom a lábam.
- Én is maradok - ásított J-Hope.
Jin bólintott és a két fiatalabb után sietett. Amíg keresik a boltot a két ott maradt fiú elbeszélgetett.
- Mennyünk ki a friss levegôre.
- Nem azt mondtad, hogy most nem járatod a lábad? - nézett J-Hope a társára.
- Igen, egy kicsit fáj már, igaz. De kint akarok szenvedni - állt fel Jimin és a másikat meggyôzve együtt mentek ki a pláza hátsó ajtaján, ami a garázs és a parkoló felé nyílt.
- Este van már - nézett fel J-Hope a sötét fekete égre. Jimin is egyetértve felpillantott, majd tovább sétált az autók között. Nézegetve a márkákat, miközben Hoseok csak a fellegben fénylô csillagokat bámulta tátott szájjal. Jimin, ha rápislantott csak a nevetés tudta elfogni. Gondolta, most kizökkenti a kérdésével a csillagászt:
- Mióta vagytok TaeHyunggal együtt?
- H-Hogy... jön ez ide? - Hoseok azonnal visszaszállt a földre. Arcán piros pír jelent meg és nem értette a másik hirtelen feltett kérdését.
- Nem tudom. Szóval mióta?
- N-Nem vagyunk együtt... - próbált hazudni, kitérni az igazság elôl, de a hangsúlya nem volt megfelelô.
- De. Együtt vagytok - nevetett a fiatalabbik, hísz ôt nem lehet csak úgy átverni!
- Jimin! - kezdett el toporzékolni J-Hope.

- Milyen kicsípet gyerekek! - az idolok mögött megjelent hat-hét fôs rossz kinézetû fickó. Korukban voltak már és talpig feketébe öltöztek. Valamelyikükön kendô és egyéb takarta el az arcát. Karjuk duzzadt a kondizás eredményétôl, vagy lehet, hogy verekedéssel tettek szert izmokra. Se elsô ránézésre, se másodikra nem tűntek szimpatikusnak.
- Mit szeretnének? - kérdezte tisztelettudóan Jimin.
- Inkább húzunk el innen! - súgta J-Hope társa ruháját rángatva. Ahogy megfordult vissza a pláza felé még jobban megijedt, hisz afelől is fekete gengszterek közelíttek. Nem kellemes helyzetbe pottyantak. Hoseok félt és talán Jimin is, de rajta nem látszott.
- Pénzesnek néztek ki! Mit szólnátok, ha elvinnénk titeket autóval? - mutatott egyikük hátra egy fekete kisbuszra.
- Jimin ez nem tetszik nekem. Az nem a mi autónk.
- Jól látom a saját szememmel is! Nyugodj le Hoseok!
Csak nézték. Minden olyan fekete volt. Mintha gyász menetre készülnének, s ôk lesznek a halottak... ettôl félnek a legjobban. Agyon ütik ôket? Vagy másra készülnek? Biztos nem tudják elkerülni ezt az önkéntesen felajánlott fuvart? J-Hope lázas félelemtôl kezdett hátrálni, de vállánál egy igazán magas alak megragadta.
- Jimin! - szólt társának, hogy az ô szénája nem jól fest.
- Menjünk hát - intett az egyikük. Két másik huligán Jimint fogta meg két karjánál és vonszolni kezdték a két idolt az autó felé.
Jimin erôt vett magán és ellenkezni próbált. Megfékezte lábával magát, de nem tudta rendesen, ki volt fáradva.
- S-SeokJin! SeokJin! SeokJin! - kiabálta Jimin és a félelem kezdett meglátszani rajta.
- Nem csak a hercegnô jó! Bárki! Akárki! Valaki! Segítség! Segítség! - rugdosódott Hoseok - Valaki!!! - szökött fel egekbe a hangja. Még egy bûnözô oda rohant miatta és egy kendôt kötött erôsen Hoseok szájára. Majd a kocsi hátuljába lökték. Jimin is közel állt az autóhoz. Sietve lecsúsztatta kezérôl a karkötôjét, ha valaki nem jönne most. Utolsó segélykiáltás hallatszott el tôle; ugyan az a név változatlanul: "SeokJin!!" S az ô száját is bekötötték.
- Jimin!!! - futott ki az épület hátsóajtaján Jin és rögtön utána TaeHyung meg JungKook.  Az énekes, ahogy meglátta társát gyorsabb tempóra váltott, de már az autóba vágták a fiút. - Jimin! - nem lassított. S ahogy látták ezt a bûnözôk, hogy civil közeledik, azonnal beültek a volán mögé és elhajtottak a két tússzal. - A rendszám! Rendszám...... - futott a kocsi után lélegzetteit kapkodva, de akkor is nagy volt a távolság nem tudta rendesen kiolvasni a számokat és betűket, mi a jármûre volt írva. Ahogy kikanyarodott a parkolóból a fekete kisbusz, Jin kezdte elveszteni a tempóját és még a gengszterek is rátapostak a gázra.
Nem tudott mást tenni az énekes. Lassan megállt a kerítésbe kapaszkodva és térdeire lerogyott.
- N-Nem láttam a rendszámot - futott hozzá V telefonjával a kezében és már hívta is a rendôrôket.
- Túl gyorsan történt, nem lehetett észre se venni nekünk a kocsi rendszámát - szomorodót el JungKook.
- A francba!..... Jimin! - szorította össze fogait a földre bámulva. Majd fejét felkapva körül nézet. Kutatott a pláza épületének burkolatán, majd felmutatott: - Ott! Az egy kamera!!
- A rendôrség is mindjárt jön! - szólt V.

SeokJin elmondta a látottakat a közbiztonságnak. Miközben JunKook a két másik tagot, Sugát és Rap Monstert világosította fel, melynek sötét hangulat lett a vége.
Az éjjel folyamán azonnali nyomozás kezdödôtt. A Bangtan nem óhajtott haza menni, a rendôrség mellett maradt. A kamera felvételein kiélesítették a rendszámot, de a kocsi tulajdonosát nem tudták megtalálni. Azon a bejelentett lakcímen már nem volt senki. Az üres, romos lakás ajtaját törték be a rendôrôk. Eddig sikertelen az ügy.
A fiúk se nem aludtak, se nem ettek. Maradtak a tett színhelyén.  Idegesek voltak. Csak JungKook feküdt el fáradtan egy kicsit, de pár percig tudott ô is nyugodtan hagyat dőlni. Jin az éj folyamán idegesen járkálva megtalálta Jimin karkötőjét. Reménykedve átnyújtotta a nyomozóknak, de visszaadták neki pár óra múlva, hogy ezen nincs most semmi felhasználható.
Hajnal volt már és a nap fénye kezdte a fekete eget belepni.
- SeokJin, te sírsz? - ült az énekes mellé NamJoon.
- Én csak... - törülte le gyorsan az elhagyott könnyeit kicsit felszipogva.
- Nem, nem. nem baj az. Most, hogy így belegondolok, érthetô a helyzeted... Sôt, hogy még láttad is, ahogy elviszik Jimint...
- Biztos tehettem volna valamit! Csak azt nem tudom mit! - Jin sírni kezdett és arcát tenyerébe temette - Tehetetlenül futottam!
- Ez hülyeség Jin! Még is mit tettél volna? Sokkal többen voltak. Ne merjen bűntudatod lenni!!!!
- De annyira rossz érzés!! - szorította össze magát, ahogy teste elkezdett a sírástól rezegni. Jin érezte tenyerei közt Jimin karkötőét. Minden kép szidja magát. Rap Monster érzi most tehetetlennek magát. Jin hátát kezdte el simogatni, de tudta, így nem segít rajta. Ezt az érzelemvihar kitörést Jinbôl csak egy személy tudná lefékezni, annak pedig most a tartózkodási helyét sem tudják.
V sem érezte jobban magát, mint Jin. Káromkodva rugdosott mindent, ami az útjába került a pláza oldalán, ahol nem látta senki.
- Tolja elô a pofáját a felelôs! Hogy merte?? Milyen... emberek léteznek már!! - kiabált fel a fájdalmától. Dülöngélt. Fáradt, de ideges volt ahhoz, hogy ledőljön egy percre is. A drótkerítésbe kapaszkodott és maradék energiáját elvesztve lerogyott. Leeset térdeire a földön és lefelé bámulva kezdte visszatartani a könnyeit;
- Hoseok. Hoseok tényleg nem tudott elmenekülni? Annyira sarokba szorították, mint ô engem akkoriban? - gondolkozott és próbált választ adni a saját kérdéseinek. Úgy érezte, ha jobban értene helyszíneléshez sokkal hamarabb megtalálná ô Hoseokot, mint a rendôrség.

A menedzser megpróbált mindenre oda figyelni, ami ilyen hirtelen történt. Nem akarta, hogy a média kezébe kerüljön ez az elszomorító tény. S azzal csak felingerelnék a rablókat. A rendôrség is szigorúan nyomoz, nem nyilatkoznak kívülállóknak.
V ellenkezett mindig a legjobban, ha a nap folyamán valaki egyszer is megemlítette a haza indulást. Idegroncs volt, nem akart sehova se menni Hoseok nélkül.
- Ezt már nem bírom SeokJin hyung! - esett TaeHyung a másik mellkasára. A csapattársa ugyan úgy átérezte a fájdalmat. Az érzelmeikkel küszködve szomorkodni kezdtek egymást pátyolgatva.
- Most nézd meg ezt a kettôt - szipogott fel JungKook. A mellette álló Sugara dőlt könnyes szemekkel - Yoongi hyung! Én is rosszul érzem magam!!!