Hoseok támogatásával a túlzott gyönyör hajkurászástól megviselt meztelen teste Vnek be lett tekerve egy patyolat tiszta lepedő anyagú paplanba, mire a látvány egy kapucnival ellátott pólyába csomagolt álmos fiúcskát nyújtott. Csupasz talpacskáival totyogott ki telefonjához, és visszahívta a nem fogadott számot.
Pár perc édesanyjával való beszélgetés után, nem számított az óra mutatója az este kilencen; Pakolni kezdtek. Sebtiben indultak, és vonatra szálltak.
Hoseok kimerülten vette a friss levegőt, mi a lehúzott kabin ablakból folyamatosan áradt be mellőle, míg a másik oldalán V szorosan bújt hozzá lehunyt szemekkel, de a szokatlan hallgatása nem csak a fáradtságra utalt. Aggódott, amit Hoseok érzett is, ezért kényelmesen ölelte ôt magához hátulról. Kéz a kézben maradtak, miközben Vnek minden egyes neszzenésére közelebb húzódtak egymáshoz; egy hajszálnyira, egy csóknyira, egészen közel, eltüntetve a köztük lévô tért, de még sem folyamodtak egyéb érintéshez.
- Úgy érzem, zavarok - szólt JungKook, ahogy a kint szaladgáló esti fényekről a vele szembe ülőkre nézett.
- Dehogy! Ne is gondolj ilyenre! Eszünk ágában sem volt téged egyedül a dormban hagyni! - felelt egyszerre V és J-Hope, majd csak az énekes folytatta; - Jó, hogy velem vagytok. Mindketten - suttogta ártatlan őszinteséggel. - Nem tudom, mi van otthon. Kérdezték, hogy nincs-e kedvem haza menni, mert hát jó lenne meg minden... Aztán anya olyan nyugodtan mondta, hogy a húgom kórházban van... Nem értem...
- Nem mondott mást?
- Semmit... Ha meg visszahívom, ki van kapcsolva a telefonja... Csak érjek haza!
- M-Mindjárt odaérünk! Megfogunk tudni mindent - nyugtatta Hoseok nagy odafigyeléssel, miközben lágyan simogatta szerelmének vállát.
- De... Aigoo!... Pedig olyan jól kezdôdôtt ez a szünet... T-Tényleg jól - nyelt, és lábait összeszorította szégyenlősen, mire az arcán is kiütött a szín. - H-Hoseokkal akartam maradni. Már rég aludnánk, v-vagy valami... - ecsetelte, miközben párja már pirosas fejjel ki fele lesett a nagy sötét ablakon, V pedig a kabin reflektor fényében mesélte bánatát. - Vissza akarok menni, de... Jobb lenne tudni, mi van a húgommal...
- N-Ne aggódj! Együtt megkeressük ôt.
Ez az "együtt" szó a megérkezés után új értelmet nyert.
V két taxit hívott; "Nem akarom, hogy miattam éjszakázzatok. Jobb, ha mentek. Aludjatok, aztán én is sietek." Ezt persze csak azután mondta, mikor már mindkét kisérôje a taxiban ült, így Hoseok nem tudott kiugrani, párjával maradni. A taxi el is indult az ijedt tekintetû rapperrel és a maknaeval a V által megadott lakcímre, míg a másik autóval a tervforraló egyedül ment a kórház felé. Nem gondolta, hogy hülyeséget követett el, hisz nem akarta a saját családi problémáját párjára és jó barátjára nehezíteni.
Hoseok mégis igazságtalanságot érezett. Jóban-rosszban, mindenben Szerelme mellette akart állni, ezért fájón érintette, ahogy V ilyen fondorlatosan és önállóan utasította vissza a társaságát. Lehangolt volt, holott JungKook meg tudta érteni TaeHyungot;
- N-Ne légy egyire süsü, kérlek Hyung... Ha Vnek kényelmesebb egyedül, akkor--
- É-Értem! Értem én - nyafogott, miközben már a taxiból szálltak ki. -, de vele akarok lenni.
- Most egy kicsit külön lesztek, na - sóhajtott. - Annál nagyobb lesz az öröm, mikor visszajön.
- Addig nem alszok - mondta, s ahogy a kifizetett taxis elhajtott mögötte, a kapucsengôhôz lépett. Megnyomta azt, a már jól megszokott bejárat elôtt ácsorogva, s már fülelt is, hogy a csengô dallama visszhangozzon a házból, de... semmi. Hoseok pislogva nézegette V családjának a sötét, emeletes házát, majd újból megnyomta a gombot. Másodjára sincs semmi mozgás... - Hallod... Lehet, hogy te se fogsz aludni.
- M-Miért!? - kérdezte arcán meglepettséggel, mire Hoseok csak a sirícsendes és áramtalanított házra mutatott a terebélyes tuják mögül, válaszolva a társának, hogy egy lélek sincs otthon.
- Lehet, hogy V hugicájánál vannak a kórházban - vont vállat a "nincs mit tenni" arckifejezéssel, és parányi sóhajjal a csendes utcának a járdaszegélyén helyet foglalt. - Remélem hamarosan visszasiet értünk TaeHyung... Addig csak élvezzük a hűs nyarunk levegôét - mondta, és az előkapott telefonján egy játékkal kezdte a várakozást unalomtalanná tenni.
JungKook sóvárgó tekintettel nézett a nem nyíló kapura, majd Hoseok mellé ült, húzott szájjal;
- Még piheni sem lehet itt... Miért hoztatok magatokkal, komolyan? - kérdezte, miközben hátratámaszkodva a csillagos eget szerette volna felmérni, dehát a felettük logó utcai lámpa a fényével szennyezte a kilátást. - Nem az eszes fajba tartoztok, hyung... Megint velem fogtok együtt aludni?... Meg fürdeni is?... Ahhhh Útban leszek! Azaz ágyban, meg ahol csak zavarhatlak titeket... Miért jó ez!?... Gondolj bele; Fent vagytok a szobában és épp egymás szájában vagy nadrágjában akartok turkálni, erre hopp, egy JungKook! Nem kínos? Nem érzed legalább te kellemetlennek azt, amit mondok, J-Hope hyung?
- Bocsánat, nem figyeltem. Mirôl beszélsz? - mosolygott a maknaera, mikor a telefonjának a képernyőjén a game over felirat villogott.
- M-Milyen játékkal játszol?? Ennyire elveszi a figyelmed?
- Aha-aha! Nézd! - húzódott a kisebbikhez és a kezébe nyomta a telefonját. - Át kell jutni az akadályokon. Ez a karakter ezzel a karakter van, és az a lényeg, hogy egymásnak tartsanak bakot meg segítsenek! Nagyooon sok pálya van, rendkívül változatosak és marhára nehéz mindegyik! Próbáld ki! Próbáld ki!
A maknae játszani kezdett az elé tett játékkal, kereken fél órát, majd megannyi gyorsan szerzett game over után, azonnyomban kijelentette, hogy a valóságban ez sokkoltabb könnyebb lenne.
- Ahh Ez leszívta az idegeimet! - fogta meg a fejét, Hoseoknak visszaadva a mobilt, majd dülöngélve felállt az éjjeli levegôbôl egy nagyot és kellemeset szippantva. - H-Hallod! - támadt a friss oxigéntôl egy ötlete. - Csináljuk élôben! Jussunk át az akadályon!... Másszunk be!
- A kertbe?
- Meg a házba!
- N-Nem hangzik rosszul. Szívesen valósítanám meg a játékot! - mosolygott hátra nézve, majd összekaparva magát a csomagokkal együtt csatlakozott társához. - Jó irányba forog az agyad, Kookie! Jiminnek a jó szokása ilyeneket kitalálni, de látszik, hogy mennyire igyekszel a felülkerekedésben.
- Köszönöm a dicséretet, J-Hope hyung - hajolt meg elegánsan, miközben játékra felkészülve kuncogott. Gyermeki mosoly ücsörgött arcán, míg Hoseoknak szórakozásra vágyó tekintette csillogott és izgatottan vigyorgott, mialatt mind a két hátizsákot átdobta a kapuajtó fölött, amik rá is érkeztek a fûre. Persze a landolást nem látták, hisz a bejárat tömör fából emelkedett előttük, nem úgy mint a kerítés, ami csak lakkal festett deszkákból és azonos résekből húzták a vízszinteket; Azon könnyebben lehet felmászni, de át már nem, mert tuják és ápolt virágok állták az utat, Hoseokék pedig a legkevésbé sem akartak kárt tenni a növényekbe, meg hát a játékban is tömör falak az akadályok.
- Oké! Én tartom a bakot! - guggolt le JungKook, hiszen Hoseoknak csak az ujjbegyei értek fel a kapu tetejéig, így muszáj a segítség. - Ha felrepítettelek, valahogy ott, fent kell maradnod, hogy felsegíts engem. Értve? Pont mint a játékban. - Várjál! Fontos kérdés: Hány nem sikerült eset után legyen game over?
- A-a, itt nincs game over! Gondolkozz, hyung! Ha már bent vagyunk, de game overt kapunk, akkor nem fogunk direkt kimászni, elôlrôl kezdeni az egészet.
- I-Igaz! - bólintott és már készült is a felugrásra. - Ohh még egy kérdés! Ha átdobsz, lehet, átesek, meg leesek, és nem is tudok visszamászni támogatni téged, akkor mi lesz?
- Szabad a tárgyak használata. Megkeresed a kerti slagot, és átdobod nekem.
- Ohhh Milyen okos! - mosolygott őszinte ámulattal a maknaera, és már készült is volna az első, ordítós nekirohanással, de megtorpant; - Utolsó kérdésem; Van ennek a háznak bármiféle biztonsági rendszere?... - kérdezte szemöldökét ráncolva, JungKook pedig csak felhúzta vállait a "Honnét kéne tudnom?" kérdéssel, amire Hoseok is csak legyintett végül, hogy: - Áá! Csak nincs.
S már hódították is meg az akadályt.
TaeHyung ekkor már elhagyta a kórházat. Egy újabb taxival indult haza, de nem egyedül; Kishúga és annak a legjobb barátnôje is vele volt.
- Rosszul érzem magam, hogy a semmiért aggódtam... Mitöbb, Hoseokot és JungKookot is magammal rángattam... - panaszkodott az anyósülésen ülve, és mielôtt hazaérnének, SMSt írt az említett két fiúnak.
"Bocsánatot kell kérnem tőletek. A húgomnak semmi baja. Az ég világon semmi. Látogatóban volt a barátnôjével, akinek a nagymamáját vitték be a kórházba, de most már ôt is visszavitték az idôsek otthonába. Egy tablettányi vész sincsen. Remélem ti is meg vagytok. Fél óra, és ott leszek a két lánnyal együtt. Aludjatok!"
Az üzenetet átolvasás nélkül már küldte is el mind két fiúnak a mobiljára, remélve, hogy ha hazaér, meg fognak tudni bocsátani neki a vaklármáért. Az út hajnali fél egyig tartott; Az SMS leírása teljes mértékben igaznak bizonyult, hisz fél óra múlva a taxi tényleg az utcájukban volt. Viszont a ház elôtt nem volt szabad hely.
Két rendőrautó kéken és pirosan villogva zárta el az utat. V hunyorogva nézett, majd tűzvészként hagyta el a taxit, hogy oda rohanjon a kapujuk elé, ami elôtt Hoseok és JungKook térdre kényszerítve, lefogva meredtek a járdára síri csendben, elôttük pedig egy harmadik rendôr nézegette a két idol iratait. A most helyszínre érkezett fiú cseppnyit zavarodottan vonszolta magát hozzájuk, miközben a kishúg és annak barátnôje is kiszálltak, ámulva, hogy mennyi rendôr szemtanúja lehetnek, hiszen a kertben is császkált kettô, elemlámpákkal a kezükben.
- TaeHyung! - kiáltott fel Hoseok meglátva a hozzá visszatért énekest, de a mögötte álló rendôr a tarkójánál fogva lejjebb nyomta ôt. Szerelme látványától elfelejtette, hogy csöndben kell lennie.
- Ôn hozzájuk tartozik?
- A barátaim, én pedig itt lakom - válaszolt a rendôrônek, és hangsúlyában semmi sem érzôdôtt. Nyugodt, normális és mindennapi volt, csak egy cseppnyit álmos, holdkóros az óra mutatója miatt, ami a hajnali egyes felé szedte a perceket. Elkérték tôle a papírjait, köztük legfontosabbat, a lakcím kártyáját, majd ellenőrizve azt, a rendôr kézbôl mindent visszaadtak a három fiúnak.
- Köszönöm - emelt sapkát a biztosúr, mire a többi rendôr hirtelen visszavonulásba kezdett. A háttérben figyelő lány látványosan megremegett, ahogy a két ijesztő arcú rendôr kimászott a kapu mögül és pont TaeHyung oldalain ugrottak le. Viszont a hidegvérű Vnek egy kicsit sem volt ez érdekes; Az elôtte álló biztosúrra figyelt: - Tudja, az éjjel kapukon át ugráló férfiak bejelentésére a rendôrség természetesen intézkedik, méghozzá azonnal, ha a betelefonáló szomszéd azt is közli, hogy a betörők pókembernek képzelve magukat keresik a belopózásra alkalmas ablakot.
- M-Mi csak játszottunk...
- Bocsánat.
- További szép estét, hajnalt!
Az elköszönéssel fel is szívódtak a rendőrautók, majd az az egy darab taxi is, miután ki lett fizetve, de ez idô alatt Hoseok és JungKook továbbra is térdelt a betonon. Nem volt egyéb dolguk. A rendőrök pont akkor érkeztek hozzájuk, miután elolvasták V SMSét, így nem tudták egy "Mi van a kishúggal?" kérdéssel sem elterelni a gondolatokat az elôbbi incidensről. Szégyellték magukat.
- Fiúk, bent kéne aludni - ment hozzájuk a két lány, majd V is;
- JungKook, Hoseok menjünk be - szólt, direkt megérintve szerelme vállát, de erre a két fiú egyszerre hajtották le törzsüket csapattársuk elôtt;
- Bocsánat a viselkedésünk miatt! - hangoztatták, majd fel néztek, és újból meghajoltak.
- Ne aggódjatok a rendôrôk miatt. A szomszéd már sok ezredszerre hívja ki ránk - mesélte a kishúg, miközben már nyitotta is a kaput. - Emlékszem, mikor csupán a sikoltozósaink miatt uszította ránk.
- Ô egy olyan szomszéd, aki csak a függöny mögül figyel.
- Valójában mi voltunk a hibásak, hogy felkeltettük a figyelmét - suttogta Hoseok röstellve a történteket - Miután sikeresen bemásztunk, ki szerettem volna próbálni, milyen a slagnak a legerősebb vízsugarával felemelkedni...
- Mondtam, hogy ne csináld - rázta fejét a mellette jövô JungKook. - Ez az eszes hyungom elvesztette az irányítást és a szomszéd háznak egy külön VIP esô záport rendezett... Aztán majdnem az ablakát törte be...
- Ha te meséled, sokkal kínosabb - lógatta le a fejét. - Ég az arcomon a bôr, mint mikor betörônek vádolt és lefogott az a biztosúr.
- Biztosúr? Biztosparaszt.
- Hé! Ez tiszteletlen megnevezés, JungKook.
- Dehát még azt se engedte, hogy magunk magyarázzuk el, mi történt! Igaz, hogy fura, amiért nem a saját házunkba másztunk be, de... Igaz is, hol vannak a szülök?
- Ahh Apuék Thaiföldön vannak. Csak én őrzöm a házat - nyújtotta fel a kezét a kishúg.
- Thaiföldön? - kerekedtek ki V szemei.
- Igen! Én meg az LBm vagyunk csak itt, de most már ti is. Egy ideig Apuék nem is fognak haza találni.
- A-Az jó... - bámult maga elé Hoseok felfogva a hírt, hogy a ház félig-meddig lakatlan. Szabadabb a terep. Hosszabb láncra vannak verve a vágyai, amiket szerelmén ki is élhet. A mostan sorozatként fel-felvillanó pajzán gondolat képei csak hamar vörösséget okoztak füle tövén, majd a körülötte szövődött csöndre sebtiben kapcsolt: - Vagyis! Akarom mondani; Kár, hogy nincsenek itt! Anyukádat és apukádat is kedvelem. Az lenne a jó, ha visszajönnének minél hamarabb. Nem igaz, TaeHyungshi? Hisz ki tudja meddig maradunk mi? - kuncogott jófiús fecsegése mellett, és észrevétlenül nézett szerelme szemeibe, ami pedig pont vissza rá. A rapper csak remélni tudta, hogy egyikük sem jött rá, mire is gondolt pontosan legelőször; Akkor az arcáról már hámlana a bôr a többszöri megaláztatás miatt ezen a hajnalon, ami még alig vette kezdetét. Ezzel törődött, amíg be nem lépett a hálószobába, és elragadta a fáradtság. Nem érdekelte, hogy ruhástul vagy anélkül, rádobta magát V ágyának egyik szélére, és azzal már beérte. Aludt. Nem is érezte, ahogy JungKook is ágyúgolyóként játszott a másik ágyszéllel "Eltörsz-e vagy leszakaszd-e?" játékot. Végül csak V hiányzott, aki még elidőzött a tisztálkodással, majd hanyatt feküdve dőlt be közéjük, nem is törődve, hogy a házban lévô két lány eleven dübörög a lépcsőn fel-le. Azt se tudta még, hogy érdemes-e itt maradniuk, vagy menjenek szépen vissza a dormba, de ahelyett, hogy ezen gondolkodott volna, könnyedén álomba merült. Csak JungKook volt, aki némán tovább virrasztott.
Pár perc édesanyjával való beszélgetés után, nem számított az óra mutatója az este kilencen; Pakolni kezdtek. Sebtiben indultak, és vonatra szálltak.
Hoseok kimerülten vette a friss levegőt, mi a lehúzott kabin ablakból folyamatosan áradt be mellőle, míg a másik oldalán V szorosan bújt hozzá lehunyt szemekkel, de a szokatlan hallgatása nem csak a fáradtságra utalt. Aggódott, amit Hoseok érzett is, ezért kényelmesen ölelte ôt magához hátulról. Kéz a kézben maradtak, miközben Vnek minden egyes neszzenésére közelebb húzódtak egymáshoz; egy hajszálnyira, egy csóknyira, egészen közel, eltüntetve a köztük lévô tért, de még sem folyamodtak egyéb érintéshez.
- Úgy érzem, zavarok - szólt JungKook, ahogy a kint szaladgáló esti fényekről a vele szembe ülőkre nézett.
- Dehogy! Ne is gondolj ilyenre! Eszünk ágában sem volt téged egyedül a dormban hagyni! - felelt egyszerre V és J-Hope, majd csak az énekes folytatta; - Jó, hogy velem vagytok. Mindketten - suttogta ártatlan őszinteséggel. - Nem tudom, mi van otthon. Kérdezték, hogy nincs-e kedvem haza menni, mert hát jó lenne meg minden... Aztán anya olyan nyugodtan mondta, hogy a húgom kórházban van... Nem értem...
- Nem mondott mást?
- Semmit... Ha meg visszahívom, ki van kapcsolva a telefonja... Csak érjek haza!
- M-Mindjárt odaérünk! Megfogunk tudni mindent - nyugtatta Hoseok nagy odafigyeléssel, miközben lágyan simogatta szerelmének vállát.
- De... Aigoo!... Pedig olyan jól kezdôdôtt ez a szünet... T-Tényleg jól - nyelt, és lábait összeszorította szégyenlősen, mire az arcán is kiütött a szín. - H-Hoseokkal akartam maradni. Már rég aludnánk, v-vagy valami... - ecsetelte, miközben párja már pirosas fejjel ki fele lesett a nagy sötét ablakon, V pedig a kabin reflektor fényében mesélte bánatát. - Vissza akarok menni, de... Jobb lenne tudni, mi van a húgommal...
- N-Ne aggódj! Együtt megkeressük ôt.
Ez az "együtt" szó a megérkezés után új értelmet nyert.
V két taxit hívott; "Nem akarom, hogy miattam éjszakázzatok. Jobb, ha mentek. Aludjatok, aztán én is sietek." Ezt persze csak azután mondta, mikor már mindkét kisérôje a taxiban ült, így Hoseok nem tudott kiugrani, párjával maradni. A taxi el is indult az ijedt tekintetû rapperrel és a maknaeval a V által megadott lakcímre, míg a másik autóval a tervforraló egyedül ment a kórház felé. Nem gondolta, hogy hülyeséget követett el, hisz nem akarta a saját családi problémáját párjára és jó barátjára nehezíteni.
Hoseok mégis igazságtalanságot érezett. Jóban-rosszban, mindenben Szerelme mellette akart állni, ezért fájón érintette, ahogy V ilyen fondorlatosan és önállóan utasította vissza a társaságát. Lehangolt volt, holott JungKook meg tudta érteni TaeHyungot;
- N-Ne légy egyire süsü, kérlek Hyung... Ha Vnek kényelmesebb egyedül, akkor--
- É-Értem! Értem én - nyafogott, miközben már a taxiból szálltak ki. -, de vele akarok lenni.
- Most egy kicsit külön lesztek, na - sóhajtott. - Annál nagyobb lesz az öröm, mikor visszajön.
- Addig nem alszok - mondta, s ahogy a kifizetett taxis elhajtott mögötte, a kapucsengôhôz lépett. Megnyomta azt, a már jól megszokott bejárat elôtt ácsorogva, s már fülelt is, hogy a csengô dallama visszhangozzon a házból, de... semmi. Hoseok pislogva nézegette V családjának a sötét, emeletes házát, majd újból megnyomta a gombot. Másodjára sincs semmi mozgás... - Hallod... Lehet, hogy te se fogsz aludni.
- M-Miért!? - kérdezte arcán meglepettséggel, mire Hoseok csak a sirícsendes és áramtalanított házra mutatott a terebélyes tuják mögül, válaszolva a társának, hogy egy lélek sincs otthon.
- Lehet, hogy V hugicájánál vannak a kórházban - vont vállat a "nincs mit tenni" arckifejezéssel, és parányi sóhajjal a csendes utcának a járdaszegélyén helyet foglalt. - Remélem hamarosan visszasiet értünk TaeHyung... Addig csak élvezzük a hűs nyarunk levegôét - mondta, és az előkapott telefonján egy játékkal kezdte a várakozást unalomtalanná tenni.
JungKook sóvárgó tekintettel nézett a nem nyíló kapura, majd Hoseok mellé ült, húzott szájjal;
- Még piheni sem lehet itt... Miért hoztatok magatokkal, komolyan? - kérdezte, miközben hátratámaszkodva a csillagos eget szerette volna felmérni, dehát a felettük logó utcai lámpa a fényével szennyezte a kilátást. - Nem az eszes fajba tartoztok, hyung... Megint velem fogtok együtt aludni?... Meg fürdeni is?... Ahhhh Útban leszek! Azaz ágyban, meg ahol csak zavarhatlak titeket... Miért jó ez!?... Gondolj bele; Fent vagytok a szobában és épp egymás szájában vagy nadrágjában akartok turkálni, erre hopp, egy JungKook! Nem kínos? Nem érzed legalább te kellemetlennek azt, amit mondok, J-Hope hyung?
- Bocsánat, nem figyeltem. Mirôl beszélsz? - mosolygott a maknaera, mikor a telefonjának a képernyőjén a game over felirat villogott.
- M-Milyen játékkal játszol?? Ennyire elveszi a figyelmed?
- Aha-aha! Nézd! - húzódott a kisebbikhez és a kezébe nyomta a telefonját. - Át kell jutni az akadályokon. Ez a karakter ezzel a karakter van, és az a lényeg, hogy egymásnak tartsanak bakot meg segítsenek! Nagyooon sok pálya van, rendkívül változatosak és marhára nehéz mindegyik! Próbáld ki! Próbáld ki!
A maknae játszani kezdett az elé tett játékkal, kereken fél órát, majd megannyi gyorsan szerzett game over után, azonnyomban kijelentette, hogy a valóságban ez sokkoltabb könnyebb lenne.
- Ahh Ez leszívta az idegeimet! - fogta meg a fejét, Hoseoknak visszaadva a mobilt, majd dülöngélve felállt az éjjeli levegôbôl egy nagyot és kellemeset szippantva. - H-Hallod! - támadt a friss oxigéntôl egy ötlete. - Csináljuk élôben! Jussunk át az akadályon!... Másszunk be!
- A kertbe?
- Meg a házba!
- N-Nem hangzik rosszul. Szívesen valósítanám meg a játékot! - mosolygott hátra nézve, majd összekaparva magát a csomagokkal együtt csatlakozott társához. - Jó irányba forog az agyad, Kookie! Jiminnek a jó szokása ilyeneket kitalálni, de látszik, hogy mennyire igyekszel a felülkerekedésben.
- Köszönöm a dicséretet, J-Hope hyung - hajolt meg elegánsan, miközben játékra felkészülve kuncogott. Gyermeki mosoly ücsörgött arcán, míg Hoseoknak szórakozásra vágyó tekintette csillogott és izgatottan vigyorgott, mialatt mind a két hátizsákot átdobta a kapuajtó fölött, amik rá is érkeztek a fûre. Persze a landolást nem látták, hisz a bejárat tömör fából emelkedett előttük, nem úgy mint a kerítés, ami csak lakkal festett deszkákból és azonos résekből húzták a vízszinteket; Azon könnyebben lehet felmászni, de át már nem, mert tuják és ápolt virágok állták az utat, Hoseokék pedig a legkevésbé sem akartak kárt tenni a növényekbe, meg hát a játékban is tömör falak az akadályok.
- Oké! Én tartom a bakot! - guggolt le JungKook, hiszen Hoseoknak csak az ujjbegyei értek fel a kapu tetejéig, így muszáj a segítség. - Ha felrepítettelek, valahogy ott, fent kell maradnod, hogy felsegíts engem. Értve? Pont mint a játékban. - Várjál! Fontos kérdés: Hány nem sikerült eset után legyen game over?
- A-a, itt nincs game over! Gondolkozz, hyung! Ha már bent vagyunk, de game overt kapunk, akkor nem fogunk direkt kimászni, elôlrôl kezdeni az egészet.
- I-Igaz! - bólintott és már készült is a felugrásra. - Ohh még egy kérdés! Ha átdobsz, lehet, átesek, meg leesek, és nem is tudok visszamászni támogatni téged, akkor mi lesz?
- Szabad a tárgyak használata. Megkeresed a kerti slagot, és átdobod nekem.
- Ohhh Milyen okos! - mosolygott őszinte ámulattal a maknaera, és már készült is volna az első, ordítós nekirohanással, de megtorpant; - Utolsó kérdésem; Van ennek a háznak bármiféle biztonsági rendszere?... - kérdezte szemöldökét ráncolva, JungKook pedig csak felhúzta vállait a "Honnét kéne tudnom?" kérdéssel, amire Hoseok is csak legyintett végül, hogy: - Áá! Csak nincs.
S már hódították is meg az akadályt.
TaeHyung ekkor már elhagyta a kórházat. Egy újabb taxival indult haza, de nem egyedül; Kishúga és annak a legjobb barátnôje is vele volt.
- Rosszul érzem magam, hogy a semmiért aggódtam... Mitöbb, Hoseokot és JungKookot is magammal rángattam... - panaszkodott az anyósülésen ülve, és mielôtt hazaérnének, SMSt írt az említett két fiúnak.
"Bocsánatot kell kérnem tőletek. A húgomnak semmi baja. Az ég világon semmi. Látogatóban volt a barátnôjével, akinek a nagymamáját vitték be a kórházba, de most már ôt is visszavitték az idôsek otthonába. Egy tablettányi vész sincsen. Remélem ti is meg vagytok. Fél óra, és ott leszek a két lánnyal együtt. Aludjatok!"
Az üzenetet átolvasás nélkül már küldte is el mind két fiúnak a mobiljára, remélve, hogy ha hazaér, meg fognak tudni bocsátani neki a vaklármáért. Az út hajnali fél egyig tartott; Az SMS leírása teljes mértékben igaznak bizonyult, hisz fél óra múlva a taxi tényleg az utcájukban volt. Viszont a ház elôtt nem volt szabad hely.
Két rendőrautó kéken és pirosan villogva zárta el az utat. V hunyorogva nézett, majd tűzvészként hagyta el a taxit, hogy oda rohanjon a kapujuk elé, ami elôtt Hoseok és JungKook térdre kényszerítve, lefogva meredtek a járdára síri csendben, elôttük pedig egy harmadik rendôr nézegette a két idol iratait. A most helyszínre érkezett fiú cseppnyit zavarodottan vonszolta magát hozzájuk, miközben a kishúg és annak barátnôje is kiszálltak, ámulva, hogy mennyi rendôr szemtanúja lehetnek, hiszen a kertben is császkált kettô, elemlámpákkal a kezükben.
- TaeHyung! - kiáltott fel Hoseok meglátva a hozzá visszatért énekest, de a mögötte álló rendôr a tarkójánál fogva lejjebb nyomta ôt. Szerelme látványától elfelejtette, hogy csöndben kell lennie.
- Ôn hozzájuk tartozik?
- A barátaim, én pedig itt lakom - válaszolt a rendôrônek, és hangsúlyában semmi sem érzôdôtt. Nyugodt, normális és mindennapi volt, csak egy cseppnyit álmos, holdkóros az óra mutatója miatt, ami a hajnali egyes felé szedte a perceket. Elkérték tôle a papírjait, köztük legfontosabbat, a lakcím kártyáját, majd ellenőrizve azt, a rendôr kézbôl mindent visszaadtak a három fiúnak.
- Köszönöm - emelt sapkát a biztosúr, mire a többi rendôr hirtelen visszavonulásba kezdett. A háttérben figyelő lány látványosan megremegett, ahogy a két ijesztő arcú rendôr kimászott a kapu mögül és pont TaeHyung oldalain ugrottak le. Viszont a hidegvérű Vnek egy kicsit sem volt ez érdekes; Az elôtte álló biztosúrra figyelt: - Tudja, az éjjel kapukon át ugráló férfiak bejelentésére a rendôrség természetesen intézkedik, méghozzá azonnal, ha a betelefonáló szomszéd azt is közli, hogy a betörők pókembernek képzelve magukat keresik a belopózásra alkalmas ablakot.
- M-Mi csak játszottunk...
- Bocsánat.
- További szép estét, hajnalt!
Az elköszönéssel fel is szívódtak a rendőrautók, majd az az egy darab taxi is, miután ki lett fizetve, de ez idô alatt Hoseok és JungKook továbbra is térdelt a betonon. Nem volt egyéb dolguk. A rendőrök pont akkor érkeztek hozzájuk, miután elolvasták V SMSét, így nem tudták egy "Mi van a kishúggal?" kérdéssel sem elterelni a gondolatokat az elôbbi incidensről. Szégyellték magukat.
- Fiúk, bent kéne aludni - ment hozzájuk a két lány, majd V is;
- JungKook, Hoseok menjünk be - szólt, direkt megérintve szerelme vállát, de erre a két fiú egyszerre hajtották le törzsüket csapattársuk elôtt;
- Bocsánat a viselkedésünk miatt! - hangoztatták, majd fel néztek, és újból meghajoltak.
- Ne aggódjatok a rendôrôk miatt. A szomszéd már sok ezredszerre hívja ki ránk - mesélte a kishúg, miközben már nyitotta is a kaput. - Emlékszem, mikor csupán a sikoltozósaink miatt uszította ránk.
- Ô egy olyan szomszéd, aki csak a függöny mögül figyel.
- Valójában mi voltunk a hibásak, hogy felkeltettük a figyelmét - suttogta Hoseok röstellve a történteket - Miután sikeresen bemásztunk, ki szerettem volna próbálni, milyen a slagnak a legerősebb vízsugarával felemelkedni...
- Mondtam, hogy ne csináld - rázta fejét a mellette jövô JungKook. - Ez az eszes hyungom elvesztette az irányítást és a szomszéd háznak egy külön VIP esô záport rendezett... Aztán majdnem az ablakát törte be...
- Ha te meséled, sokkal kínosabb - lógatta le a fejét. - Ég az arcomon a bôr, mint mikor betörônek vádolt és lefogott az a biztosúr.
- Biztosúr? Biztosparaszt.
- Hé! Ez tiszteletlen megnevezés, JungKook.
- Dehát még azt se engedte, hogy magunk magyarázzuk el, mi történt! Igaz, hogy fura, amiért nem a saját házunkba másztunk be, de... Igaz is, hol vannak a szülök?
- Ahh Apuék Thaiföldön vannak. Csak én őrzöm a házat - nyújtotta fel a kezét a kishúg.
- Thaiföldön? - kerekedtek ki V szemei.
- Igen! Én meg az LBm vagyunk csak itt, de most már ti is. Egy ideig Apuék nem is fognak haza találni.
- A-Az jó... - bámult maga elé Hoseok felfogva a hírt, hogy a ház félig-meddig lakatlan. Szabadabb a terep. Hosszabb láncra vannak verve a vágyai, amiket szerelmén ki is élhet. A mostan sorozatként fel-felvillanó pajzán gondolat képei csak hamar vörösséget okoztak füle tövén, majd a körülötte szövődött csöndre sebtiben kapcsolt: - Vagyis! Akarom mondani; Kár, hogy nincsenek itt! Anyukádat és apukádat is kedvelem. Az lenne a jó, ha visszajönnének minél hamarabb. Nem igaz, TaeHyungshi? Hisz ki tudja meddig maradunk mi? - kuncogott jófiús fecsegése mellett, és észrevétlenül nézett szerelme szemeibe, ami pedig pont vissza rá. A rapper csak remélni tudta, hogy egyikük sem jött rá, mire is gondolt pontosan legelőször; Akkor az arcáról már hámlana a bôr a többszöri megaláztatás miatt ezen a hajnalon, ami még alig vette kezdetét. Ezzel törődött, amíg be nem lépett a hálószobába, és elragadta a fáradtság. Nem érdekelte, hogy ruhástul vagy anélkül, rádobta magát V ágyának egyik szélére, és azzal már beérte. Aludt. Nem is érezte, ahogy JungKook is ágyúgolyóként játszott a másik ágyszéllel "Eltörsz-e vagy leszakaszd-e?" játékot. Végül csak V hiányzott, aki még elidőzött a tisztálkodással, majd hanyatt feküdve dőlt be közéjük, nem is törődve, hogy a házban lévô két lány eleven dübörög a lépcsőn fel-le. Azt se tudta még, hogy érdemes-e itt maradniuk, vagy menjenek szépen vissza a dormba, de ahelyett, hogy ezen gondolkodott volna, könnyedén álomba merült. Csak JungKook volt, aki némán tovább virrasztott.
nos haragszok amiert gyomorgorcsot hoztal ram>< gonosz! nem szeretem magam ele kepzelni Taehyung szomorkas arcat><
VálaszTörléshuh Jungkook tenyleg mindenhol ott van, el se hiszem qwq
viszont pont ettem, mikor majdnem felrohogtem XDDDD
nem am azert hivjak ki a rendoroket, mert atmasznak, neeeem, hanem azert mert Hoseok a slaggal jatszik._.
illetve errol a rendorosdirol a Fekete eg alatt jutott az eszembe owo az is micsoda resz volt, pedig nagyon az elejen volt...(~7~)
plusz erdekelne, hogy hol vannak a tobbiek. hova mentek szunetelni a tobbi vadbarmok?><
no meg hany eves V huga?:'DDDDD nagyon nem remlik semmi T^T
oh es meg en ereztem zavarban magam Hoseok miatt:'D na jo nem, de azert aranyos volt:3
most nem tudok hosszasan irni, bocsanat~
faradt is vagyok, a fejem is faj es aludnom is kene q.q
"Tudja, az éjjel kapukon át ugráló férfiak bejelentésére a rendôrség természetesen intézkedik, méghozzá azonnal, ha a betelefonáló szomszéd azt is közli, hogy a betörők pókembernek képzelve magukat keresik a belopózásra alkalmas ablakot." Röhögőgörcsöt kaptam xD. Nagyon jól írsz ^^ Kedvenc ficim ^^
VálaszTörlésMár kíváncsi vagyok ,hogy Jimin szülei mit szólnak Jinhez :D és arra is hogy mi lesz Suga és JungKook között :D remélem összejönnek. Nagyon jó fici, így tovább :D !!
VálaszTörlésTévedek, hogy a Bangtan Boys főoldalon eddig nem volt odaírva a részekhez, hogy pl.: "Lebukás. Segítôkészség. Szabadság érzése." ?
VálaszTörlésÉs miért csak néhányhoz van írva?:o
Ez egy új agyszüleményem ><
TörlésS Nem részekhez van írva, hanem rész csokrokhoz, amik egy történetet vezetnek le. A példádban a VHope lebukását jelöltem meg azokkal az egyszavas mondatokból álló leírással.
"Események szerint vannak csoportosítva a részek. (Bátran bele tud kezdeni egy lelkes olvasó az 50. résztôl is, mert világosak lesznek számára a cselekmények.) A feltüntetett címszavak pedig segíti a keresést azoknak a yaoistáknak, akik pont olyasmi történetre éheznek."
Ha nem feleltem kielégítôen, nyugodtan írj! :')
Szia!
VálaszTörlésNagyon-nagyon jó!!:)
Mikor lesz új rész?
Szia!
VálaszTörlésNagyon-nagyon jó!!:)
Mikor lesz új rész?
Merem kitûzni Szeptember hatodikát a következô résznek.
TörlésAddig lehetséges, hogy kaptok egy YoonMin oneshotot, amit MAJD vendégfanfictionkét meg is találtok az édes kis nôvérkénél, Mayu-channál ^^ Linkelni fogom, ha eljön az idô ;)
Huszonnyolcadika lett a jövô hónap hatodikából, mert anny suki komment, megjegyzés és privát üzenet is érkezet :)
Törlés(Ha így folytatjátok, a végén nem fogok tudni hideg (téli) szünetet tartani, ahogy szoktam :'D)
Annyeong Unnie!!!~ :D
VálaszTörlésMegjöttem, itt vagyok, csaknem egy év késéssel! ^^""" De kedvenc mondásom szerint, mely egész életemet jellemzi- "Ami késik, nem múlik."-, ez elnézhető nekem (remélem). ^^"
Jesszusom de hiányzott már az írásod, ez a történet ezzel a 7 elvetemülttel. :O De tegnap és ma mindent bepótoltam (csaknem 20 fejezetnyi elmaradást... ^^"" ), csodálkoztam is, hogy nem csömörlöttem még bele a srácokba, de a szomorú igazság az, hogy csak még jobban rájuk kattantam XD ^^""
Amúgy tetszik a blog új design-ja is (imádom a zöldet); nagyon passzol ehhez az egész stílushoz! ;-)
No hát mivel olvasásban is volt mit bepótolnom, így a kommentem is jó hosszú lesz (olyannyira, hogy 2 részben kell megosztanom XD ^^"" ), remélem nem haragszol majd meg nagyon. ^^"
Először a 2Ji párosról ejtenék szót, hisz Ők az egyik fő páros a történetben. Mikor már kezdtem volna hozzászokni ehhez az igen különleges kapcsolathoz, Jimin belepiszkított a képbe. Komolyan kezdtem megijedni, hogy bántani fogja Hercegnőt. És nem értettem, hogy miért? Mert más különös jelét nem láttam annak, hogy idegbeteg pszichopata legyen... o.O És Jin miért hagyta ezt, de most komolyan?! :O De aztán türelmesen végigolvastam és mindent megértettem. Jimin olyan kis egyszerű és gyermeteg. És talán emiatt mégis olyan bonyolult. A felnőttek már nehezen értik meg a gyerekeket, hisz Ők a saját, sablonos világukhoz vannak szokva, az agyuk nem jár olyanokon, mint a kicsiknek. Ő nem akart mást, csak azt, hogy az Ő Hercegnője csak Őt szeresse. Először kicsit olyan túl erőszakosan akarta magánál tartani, ez igaz. De szerencse, hogy egy csapat a Bangtan és voltak, akik segítettek rajta. :D Jin-t sokáig nem értettem, hogy mégis mi a fityfenéért van még mindig együtt Jimin-nel, vagy egyáltalán mit akar még tőle ha ilyen és ez Neki nem jó. De aztán erre is rájöttem. Ő is szereti. XD Hát tök egyszerű, nem? XD És nem tud haragudni rá, mert Jimin végül is nem csinált sosem olyan nagy galibát, csak kicsit jobban felfújták a dolgokat vagy egyszerűen nem beszélték meg. Bár Jin is ludas! Olyan csúnyán titkolózni (mármint a HyoSang-os esetnél)... ejnye. Áh... nehéz az élet. Nagyon bántott engem a fici alatt, hogy ilyen "rosszra" fordult a kapcsolatuk (már majdnem feladtam az olvasást, de nem! :D ). De végül csak rendeződik (remélem) minden. Hát ez az élet színpada, kérem szépen~
Next step: VHope!!! *o* :3 :-* ♥ Hát... én egyszerűen nem jutok szóhoz tőlük, komolyan... Én... én... imádom Őket. Én komolyan szerelmes vagyok a szerelmükbe! :O :'( ♥ Olyan kettősséget érzek velük kapcsolatban. Első részről, olyan kis lököttek, annyira egymásnak valóak. Annyit tudok rajtuk nevetni, komolyan, Ők a szín az életemben! :D Másrészről pedig aaannnnyyyira ennivalóan édesek, főleg a kis pirulós, szégyenlős TaeTae áh... az halálos. De azt még mindig fent tartom, hogy V nem normális. XD Hoseok sem, de V nagyon nem. XD
Sorba :'D
TörlésMindig szívesen vár a Pszt!, szóval gyere csak, s hagyj itt magadból azt, ami a szíved vágya ^^
Zöld szín: A desing (s az említett szín) számomra olyan, mint egy plüss mackó vagy Hello Kitty: Nem tükröz érzelmet. Mindent kiválthat az emberbôl. Az olvasók a humoros részneknél nyugodtan nevethetnek, hisz a zöld erdôben nem számít (a valós könyezetükkel szemben viszont nem tehetek semmit xD), érzelem központú jeleneteknél pedig szabad lélegzetet nyújt az ég, ami zöldes a háttérben, S R18-nál a csillagok is rátesznek a képzeleteknek.
(Bár az erdôs feeling csak a nagy ablakom kilátására emlékeztet :p)
-> 2Ji/JinMin az én szememben egyszerûen egy marha és egy hercegnô páros.
Én nem érzem úgy, hogy sok lett volna a nyomasztó jelenet... Azt sem, hogy hosszúra elnyúló folyamat lett volna.
Ennek az oka, az ízlésem... Nem ítélem el az erôszakot *khömkhöm*
NaDe a VHope is itt van, akiket el nem tudnék talicskázni a sukiság fôgyökereitôl. Number one suki couple! Róluk már csak azért is írok, hogy mégtöbben felfigyeljenek, milyen ennivaló teremtések ezek ketten. (Biasom viszont SeokJin marad.)
Nah és az a 3 jómadár... NamJoon-nal kezdem, mert róla nincs sok mondani valóm. XD Keveset szerepel, de egy igazi Leader. Szeretem a megnyilvánulásait. :D Bár Yoongi-val nem tudok egyet érteni abban, hogy ártatlan és jófiú... ^^"
VálaszTörlésJungKook... hát édes drága Maknae-nk! Mi a franc jár a kobakodban?! o.O Őszintén szólva nem értem. Az egy dolog, hogy a legfiatalabb. Azt átérzem *mindenhol a legfiatalabb*. Kíváncsi és biztos zavarja is az a sok melegség a dormban, magányos. És igen, meg van a véleménye. De mi a szart akar Suga-tól?! :O (na nem mintha ezellen bármi bajom lenne... :D ^^ csak úgy érdekelne, hogy Őbenne mi zajlik mostanság a lázon és kamaszkoron kívül XD ^^" )
Suga... én életem szerelme.... Hát mi ez a viselkedés, kérem?! :O >.< Annyira furcsa. Aljas és mocskos. Hogy tud csak úgy játékként bánni bárkivel is, nemhogy a csapattársaival??!! Különben is ha nem meleg, akkor miért van ráindulva folyton Hercegnőre? De komolyan! (Na jó, rá ki nincs ráindulva de akkor is... XD ) Na jó, mondjuk azt sem hiszem ám el, hogy nem meleg. Ozt' mindenki mondhassa'! D-de én Őt sem értem, tényleg... Nagyon reménytelenül szőke vagyok, Unnie? :O :'( Miért ilyen szemét mindenkivel, főleg a kis Maknae-val? :-( Ő csak egy kis törődésre vágyik, figyelemre és szeretete... :'( olyan nehéz azt a pár puszit, ölelést megadni neki? :'( Aigoo...
Mikor az Ő részeiket olvastam, főleg Suga részét, meg mikor Hoseok-kal azon agyaltak, TAETAE ELŐTT, hogyan is fektetnék meg Jin-t... khm... kicsit kiakadtam. Akkor úgy éreztem, hogy ez az egész valami mocskos érzelmi fertő, és már nem is csapattársak és barátok hanem kéjencek. Szimpla ismerős idegenek egymás számára, akinek ez érzéseivel és testével kedvükre játszhatnak. Egyik nap ezzel, s ha megunják, másik nap azzal. És ez nagyon nyomasztott. :'( De szerencsére itt a vége felé már kezdett visszabillenni a harmónia. :3 Cs-csak kérlek... szépen kérlek Unnie... (tudom, hogy nem Suga és SugaKook a fő történet szál... de...) valahogy majd billentsd fenéken Suga-t, hogy ne legyen ilyen rosszfiú. Nekem Ő a kedvencem és nem jó ilyennek látnom :-(
Minden esetre még mindig nagy csodálód vagyok, rajongok az írásaidért (a Block B-sben és a FREEDOMShip-ben is fel fogok zárkózni ;-) :3 ), és példaképnek tekintelek. Szóval csak azt tudom mondani, hogy kitartást az írásban! Egyre jobban és jobban írsz, már nem is tudom, hova lehetne ezt fokozni.... :D Hálás vagyok, hogy ennyi csodás történettel ajándékozol meg minket! :3
További jó alkotást, minden jót, szép napot kíván a Te hű olvasód:
Kicsi Dongsaeng :-* ♥
Kérlek, ne vegyél rá a spoilerezésre :'D Csak annyit mondok, hogy Sugat én is kedvelem, s a karakterét nem csak a kisujjabból ráztam ki, hanem egy utánozhatatlan példányt építek (igaz, hogy olyan gyorsan, mint a 4-es metró munkásai, dehát hamár a hasonlítás a 4-es metró volt, akkor sejtheted/sejthetitek, milyen minôséggel fog bírni a végeredmény.)
Törlés~
Szal' ez van srácok *répát rág, s tisztában van vele, hogy nem ez a szövege TapsiHapsinak* ♥TAPSIHAPSI♥ ^o^
NaJó! :'D
Kicsi Dongsaeng, nagyon köszönöm a dícsereteket, s a kommentedet is, amit más Pszt! olvasók nevében is megteszek, hisz olyanokat vezettél le, amik mások fejében is megfordultak.
Biztos vagyok benne, hogy nem csak én olvastam igéretes véleményedet ^^
ÖRÜLÖK, HOGY HÛ PSZT!YAOISTSÁnak vallod magad! :3 Most megyek ragyogni a boldogságban, azt' sietek, hogy legyen mit olvasni az ARMYknak.
Én ismerlek téged csak nem tudom honnan.... :3
VálaszTörlésRád fogom uszítani az olvasókat, ha piszkálod a jegyzeteimet a Pszt!-en :'D *viccel*
Törlés