89 BTS MIKOR?

JungKook POV

Hol az egyik sarokba, hol a másikba járt a szemem. Hosszas gondolkodásba kezdtem. Mintha egy beprogramozott szoftver lenne bennem, ami nem akar semmilyen módon se kikapcsolódni. Jöttek a képek, míg én csak a kínlódásomtól mocskos testtel s elmével feküdtem az ágyon. Jin hyung hangjával pedig tovább búgott az elérhetetlen csend.
- Mikor hagyják már abba? - kérdeztem kis sóhajtással, mire ajtó dörömbölés szelte át a teret. Kintrôl hallatszik.
- Jimin! Jimin, hagyd abba! - RapMon hyung hangja. Intézkedik? - Nem, hogy Jin hyung, de mi se akarjuk ezt! Én eskü eltiltatom Jin hyungot tôled, ha nem csillapítod le magad most azonnal. Korán kell kelnünk, ha nem tudnád! Miért nem tudsz békibe maradni legalább most? - kérdezte választ követelô hangnembe, de helyette síri csendet kapott. - Mi az? Lenyugodtál?
- T-Téves! - kiabált ki Jimin hirtelenjében. - Most Jin az, aki--
- Nem értem, mire célzol. Csak fejezd már be végre!
- Kö... Könnyû mondani!
- Ahhh... Nevetséges! - temettem tenyerembe arcom. - Minden Jiminék miatt történt!... Miért is szeretem ezeket a hülye hyungjaimat!?...

- A holnapi nap most hiába fogja próbálni betemetni a mát... - gondoltam, s így is történt.
Reggel hatra már a kamerák elôtt kellett lennünk, Jimin pedig szépen elôkészítette a kinézetünket a mérce másik felén. Sok munka volt velünk, de késô délutánra sikerült végeznünk. Vacsoránál már minden olyan volt, mint máskor... Mindenki párosban.
V hyung a játék konzolt nyomkodta a TV elôtt J-Hope hyung két felhúzott lába közé dőlve, Jimin pedig Jin után loholt be a szobába. Még RapMon is telefonon beszélgetett...
- Most már tényleg le kell tennem. Igen... Szeretlek! Én is nagyon szeretlek! Puszi! Szia!
... az édesanyjával.
Suga pedig csendben ül az asztal egyik végiben, míg én a másikban. A csapattársaink felé forduló tekintetünk csak úgy bambul, vagy épp a mobilon lóg, és akárhányszor őfelé nézek, vagy ő én felém, megrebbenek a szemeink. Az enyém a reménytôl, az öve pedig... sajnos nem tudom. Talán a félelmet sugallja? Hát mégis fél? De akkor miért tetteti, hogy mégse? Miért akar... kétszínűsködni állandóan? Tudtára kéne adni, hogy a padlizsán szezonnak már vége van. Ideje lenne kinőnie, vagy lehet, hogy... a DNSe ennyire megegyezik a padlizsánéval!? Lehetséges lenne!?
- Oh! Ezt nézzétek! - szólalt fel Suga, s én már hajoltam is át volna az asztalt, meglesni, mit talált a telefonján, de ô fölállott s Hoseokhoz ment a TV elé...
"Figyelmen kívül hagy!??" - néztem utána egy felfújódott kellemetlen érzést elszorítva a mellhasamba.
- Azt írják, világvége lesz holnap. Jön egy Antikrisztus, feje, mint a Nap, lábai közt a Hold. Mi pedig megszűnünk létezni, viszont csak hét évig, míg Krisztus jô s megküzd vele. Mindenki híreszteli, hogy mind ez holnap egy szemvillanás alatt fog megtörténni.
- Mi? Mi!? - kerekedtek ki Hoseok hyung szemei. - Ez nem lehet. Ezt le kell csekkolnom nekem is! - rohant telefonjáért a szobába, de megbotlott mögöttem, s sikeresen lefejelte a földet.
- J-Jól va-- - fordultam hátra, mire Jimin is előbukkant;
- Ennyire szeretsz a padlóval csókolozni, Hobi? - guggolt le hozzá, s ujjával piszkálni kezdte az edzéstôl formás, mégis puha combját, majd hirtelen rámarkolt.
- Nha! Jimin! - akart megfordulni, de TaeHyung is csatlakozott, s kíméletesen ült fôtáncosunkra.
- Niku, niku, niku! - érzett engedélyt ô is a combok húsos részét bőséggel agyon taperolni.
- Héj! Vigyázzatok rá! - szólt Leadernim, én pedig megelégelve mind azt, ami itt bent zajlott, sóhajtottam, s kimentem a teraszra.

Tényleg olyan, mintha egy ezer évnyi gondolkodás béklyója szállt volna rám.
- Viszont a világvége máris a nyakamon van. Dejó! - mosolyodtam el kedvetlenül. - Micsoda ostobaság... A világvégéhez közeledünk, miközben én meg a Napot gondolkodom le az égrôl... - kuncogtam, ahogy szempilláim alól lestem a vakító naplementét.
- Oh! Megtaláltalak! - szólt igazat Jimin, ahogy kijött hozzám a teraszra. Egy kamera volt nála, úgy látszik Bangtan Bomb alapanyagot keres, mint minden kreatív percében. - Mondj pár szót az Armyknak!
- Mondjak?... Hát jó! Armyk! Jimin egy kalikó macskákhoz hasonlította magát, nade tudjátok az okát? Sokan koalának tituláljuk, de igazából macska, mivel mikor egy hímet elkezdik irányítani az ösztönei, s a párzási szükségletei feltörnek, a macska az egyik olyan élôlény, amelyik a legkegyetlenebbül mászik rá a párjára. Lefogja karmaival, leszorítja a derekánál vagy a nyakánál, mindazért, hogy nyugodtan tudja fájdalommal elárasztani a passzív felet szúrós párzószervével, ami feliz--
- H-Hé! - szólt csendre intôen Jimin, miközben tátott szájjal engedte le a kamerát. - Mégis honnét tudsz ilyeneket a macskákról?...
- Ezt mind Taehyung mesélte nekem.
- Taehyungshii?...
- Hjam... - néztünk egymásra félve belegondolva V hyung tudástárába... - NaDe Jin hyung?
- Alszik.
- Hát persze...
- Hékás! Ne nézz ilyen megvetôen rám! Most nem én voltam az, aki nem bírt magával. Jin Hercegnô egyszerûen-- Ha így nézel rám, valahogy úgy érzem, nem hiszel nekem.
- Hát persze, hogy nem.
- Amint Jin Hercegnô felébred, majd elmondja! Az ô szájából majd elhiszed, nem? Különben is, mit csinálsz itt kint egy magad?
- Én?... Épp töprengek az életemen - válaszoltam, mire Jimin úgy nézett rám, mintha tudná, min megyek keresztül, s kikapcsolta a kamerát.
- Csatlakozhatok? - nézett fel rám kedves mosollyal, mire bólintottam, s leült a kispadra, de valahogy úgy éreztem, hogy csak azért marad itt, hogy ne legyek egyedül... Végülis nem zavart, így én is helyet foglaltam mellé.
- Min gondolkodsz? Jin hyungon? - kérdeztem, hátha megtalálom válaszaiban válaszom...
- A-a... Nem... Azon agyalok, hogy lehet, eddig nem igazán volt feltűnő számomra, de szerintem engem szexuálisan zaklat az egyik styles noona.
- Huh?
- Lehetséges ez? Mindig a lábam közt matat, igazgatja a nadrágomat, meg be-beless az öltözôbe...
Nem; Az én válaszomat nem az ô ügyében fogom megtalálni. "Ahhh!... Mindjárt lemegy a nap, s én nem jutottam semmire" - mardostam magam belül, mire Jimin hirtelen átkarolt oldalról, s lehúzott magához.
- Szóval mi a baj?
- Umm... - néztem szégyenlôsen, majd mit sem vesztve pusmogni kezdtem; - Nem tudok közel kerülni Yonggi hyunghoz.
- Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta vagy küldj e-mailt.
- Tessék?... Hülyéskedsz?
- I-Igen, bocsi, de figyi, valahogy csak lesz, mert úgy még sohasem volt, hogy sehogy sem lett volna. Én is... Én is sokáig tántorogtam, gondolkodtam, míg a plátói szerelem rabja voltam, de Jin most már az enyém - mosolygott fényesen, majd ahogy elengedett, komoran elnézett: - Bár a te esetedben Suga hyung nem csak, hogy kétszínű, hanem, hogyis mondjam, igen keserû.
- "Keserû"?
- Miért vagytok itt kint? Kezd lehülni a levegô.
- Jin! - ugrott fel Jimin, ahogy szeretni való Hyungunk kikukucskált hozzánk. A sárga takaróba volt bebugyolálva, s ahogy kitárta karjait, engedve Jiminnek a közelebb jövetelt, ölelgetni imádó csapattársunk nem fogta vissza magát:

- Koala mode ON! - mondta, s Jin hyungot erôsen magához karolta. - Látod? Most cukin szeretlek, de ha akarod szerethetlek keményen is.
- Köszönöm szépen, most nem szeretném.
- Viszont - lépett hátrébb mutatóujját felmutatva. - Mond el a többieknek, hogy tegnap viszont akartad! Jó lenne tudatni velük, hogy nem mindig csak én vagyok az akaratos, hanem te is meg tudsz ám vad--
- Pszt! - tette fel ô is az ujját, csak szorosan az ajkaihoz. - Azt az oldalamat csak te ismerd! A többiek számára maradjon csak titok...
- Jin hyung!... - álltam fel a padról határozottan megszólítva ôt, amivel enyhén megleptem (fôleg ebben a helyzetben);
- I-Igen?
- Lehet, hogy fura kérdés, de el lehet készíteni egy bármenyire is kesernyés padlizsánt édesre?
- Huh? Persze. Megcsináljam neked?
- Szóval lehet... Köszönöm, Hyung, nem kell. Csupán a válaszod kellett - néztem magam elé töprengésemnek alagútjából kiérve. - Aki majd megédesíti azt a padlizsánt, az csak is én magam szeretnék lenni, méghozzá mindennél hamarabb. Jó, hogy a cukor már a nevében van.

88 BTS Erózió

JungKook POV

- Nem vagyok olyan, mint te, Hyung! - szóltam szelíd hangon, mégis remegô ajkakkal. Érzem, hogy nem kéne kimondani azt, ami kikivánkozik, de... - Én... nem futok el, mint egy gyáva nyúl. Nem is áll szándékomban megiramodni, titkolozni vagy bizonygatni az ártatlant... Láthatod, én fölötted maradok - hajoltam közvetlen a plafont bámészkodó tekintete elé, míg a duruzsoló tvnek kékfénye erôsen megvilágította arcom egyik felét. - Vállalom minden érzésemet, s nem fojtom el ôket - remegett meg fedetlen rekeszizmom a határozottsággal átitatott hangommal együtt, s merészen bele martam a kanapé anyagába. - Én tudom, mit akarok, nem úgy, mint te, Yoongi hyung.
- Engem nem érdekel, mit akarsz.
- Ahh - sóhajtottam, mélyen szeme sötétjébe nézve egy kikívánkozott kis félmosollyal.
Nem érdekli, mit akarok? Ez vicces. Hát mégis mihez kezdjek, hogy megértse, amit akarok, az ô?... Mitôl ilyen bonyolult neki felfogni?
- Hyung... Úgy érzem, el akarlak lopni.
- El akarsz "lopni"?
- Igen. Saját magadtól - halkultam el, ahogy lelkéhez lejjebb ereszkedtem. - Úgy érzem, mintha... muszáj lenne megszabadítanom téged saját magadtól.
- ...Marhaság. Mikor adod már-- - beszédre vágyódott hideg ajkait ujjaimmal végigsimítottam, kíméletesen belé szorítva a szót, szemén mégis látszott, hogy legbelül nem hajlandó az érintéseimnek engedelmeskedni. Makacs, de én is. Ahogy arcán végig simítottam, be kényszerült hunyni szemeit, s együtt maradni a vaksággal, míg ujjaim lehûlt füle végét egyre apróbb s apróbb puha érintésekkel fogták közre. Felajzani éreztem teste korlátjait, s nem bírtam, nem lecsúsztatni másik kezem meztelen felsô testére, cirógató érzéssel bizsergetni törékeny vonalait. Megállíthatatlan ritmusban voltam, s éreztem, nem bírom tovább. Lendületem energiája egyszeriben felhevült csókok halmazaiba serdült, s az erôs szexuális vágy éheztetni kezdett. Elpattant valami, s nem kívántam leállni. Tovább akartam lenni az ok, az úr izgatóan nedves leheletei felett.
- Hhn! Hagyd abba!... - lökött el erôvel, ahogy föltápászkodott ültébe, megviselten s hangosan zihálva. Remegô karját félve tapasztotta szájára.
Kábultan néztem rá, majd ahogy feleszméltem, hogy mit tettem, szégyenkezve csúszott ki a számon;
- Basszus... - bújtam tenyerem mögé, s lesüllyedtem egészen a padlóig. Alázatos módon a sarkaimra ültem, s gyermetegen nyomtam államat a kanapéba, egy perc néma csendet szentelve a jövômnek, majd megszólaltam; - Megrémisztettelek? Félsz tôlem? - suttogtam fölnézve rá az ujjaim közül.
- H-Hülye!... - válaszolt(?), s libabőrössé vált meztelen karjai kiformálódtak a ránk vetült kékfényben, s láttam, remegett.
- Akkor... Mérges vagy rám, amiért leöntöttelek? - álltam fel, s mint kis dongsaeng ültem mellé, mire ô furcsálódva a szemeimbe nézett. - Nem fogsz megfázni, ugye? - nyúltam a nyakában maradt nedves törölközô felé, akarva hideg orcáit megérinteni, de elütötte a kezem. Hirtelen felhúzta a lábait, s se szó, se beszéd a kanapéról leugorva ott hagyott engem.
Hûlt helye mellett maradtam a hirtelen magánnyal együtt. Csupán a bekapcsolva felejtett TV suttogott;
- És Szun Vu Kung, a Tökéletes Állat, kitől a Legfőbb Trón is reszketett, látta, hogy minden erőnél erősebb a türelem s a jóság, s megijedt, és szökni próbált, de Buddha lefogta s egy hegyet tett rá kíméletesen "Most itt maradsz. Gondolkozz ezer évig, s ha új szíved lesz, befogad a Menny."

A nyomasztó libidó nehezéke alatt feküdtem ágyamon, saját magam áldozatává esve, s nem tudtam, mit tenni ellene. Aludni kéne. Reggel ötkor kell kelni...
- Lehet ennél rosszabb? - kérdeztem vöröses arccal karjaimat fejem fölé csapva, de ismerhettem volna már Murphy törvényét...
Jin hyung hangja hallatszott át a falakon...
- Jaj ne!... - ijedtem meg. - Csak most ne! - karmoltam kíméletlenül a párnámba összeszorított szemekkel, s próbáltam összegömbölyödni, nem az áthallatszó hangokra figyelni, de... mindent hallani!
- Nhhe! Ah! Hah! - folyt át az általuk lovagolt kéjhullám, s tehetetlenül álltam elébe, tudva, hogy ezt nem fogom megúszni. - E-Elé-- Gh! Áh! - ért egekbe a kérlelô sivítás, s követte ôt megannyi zavarba ejtô zaj, megannyi félbeszakított nyögés... Szinte már láttam ôket magam elôtt, ahogy a szürkeségben vágyaik folyékonnyá válva lecsapódnak, miközben egymás nedves bôrébe marnak. - Nhheee... Jhimin--
- Aigo! Mi bajuk ilyenkor!!? Áhhh! - csaptam az ágyhoz magam, s elvesztve az önkontrollt a kíméletlen ingerektôl, tágra nyílt szemekkel estem bele vörös lámpás képzeletembe. Ellent állnék, de már késô. Tudatalattin értem magamhoz, s feszülten markoltam rá.
Az áthallatszódó nyögések s fájdalmak kavalkádjában kínozni kezdtem magam... Ujjaim szorítottak, testem remegett, hőmérsékletem felszökött; Kínlódtam, mire hirtelen izzadni kezdtem. Vágyaim s képzeleteim kis nyugvást sem hagytak, állkapcsom s izmaim feszültek, mire kidudorodott erekkel csaptam fel a fejem, testem-lelkem eróziója szélén.
- Ez mind miattad van!...
Eszeveszett lihegésem beburkolta eszméletem, s ahogy kapkodtam a levegôt, egyre élesebben ôrá gondoltam. Fájt, hogy piszkos gondolataim tömege sehogy se akar elpárologni, magamra hagyni.
Megállíthatatlanul szökik fel bennem a láz... Olyan, mintha ôt érezném... Az illatát, a hangját, a testét, s annak az ízét.
Az enyém lenne mind.
Már most az enyém lenne, hogyha... Hogyha nem szaladt el volna... Ha nem menekült el volna!...
- Miért?... Miért!? - nyögtem fel hangomat elfojtva, összeszorított szemekkel s szétnyílt ajkakkal, majd ahogy izmaim megfeszültek belsôm moraját elengedve elsültem. - A francba is!... Rémes vagyok! Ennyire elragadtatni magam... - kuporodtam össze szégyenkezve, homlokomhoz tapadt benedvesedett hajszálakkal, miközben leszegtem szemeim ragacsossá vált tenyeremre. - Legalább, ha nem lenne puszta képzelet az egész. Ha lenne értelme az erőfeszítésnek... Nem bírom már! - nyomtam arcomat a párnába. - Nem akarok mindig csak várni és várni. Ha nem cselekszek semmit, akkor minden csak egy fájó sóhaj marad. Suga hyung!... Te ott, én itt, te szundikálsz, én diszkréten pusztulok...

87 BTS Light Camera Action

JungKook POV

Kínos szembe nézni a ténnyel reggel, hogy bizony éjjel a tudatalattid nedves álomban részesített, s te nem csak kialvatlanul, de piszkosan bámulsz a szobaajtódra azon törve a fejed, hogy a fenébe juss el a fürdôig ilyen állapotban.
Ahogy összeszedtem magam, tiszta ruháimat a hónaljam alá kaptam, mint egy amerikai focis a labdát, majd kitörtem a szobából, s a fürdőig meg se terveztem állni, de pont elgázoltam egy hyungot...
- Miért futol? - ásított nagyot Hoseok elôttem, s vállát fájlalta, aminek neki vágódtam.
- B-Bocsánat... - szégyenkeztem, végül tovább állva bejutottam a célba, s mikor már éppen hogy lenyugodtam, belépve a kádba, nagyot estem. "Miért indul ilyen akció dúsan a reggelem?..."
Amikor kijöttem itthoni naciban, felül meg semmiben, mert hát minek, akkor már mindenki Hoseok hyung köré volt gyűlve. Bár ez magától érthetödô; Ha valaki elkezdi nézni a televíziót, a többi is ott terem, már csak a hangulat kedvéért.
- Miért ez megy? - elégelte meg Jimin, s a fotel háttámlájára olvadt, elunva magát, miközben Suga közelebb ment a televízióhoz, hogy megbizonyosodjon róla, komolyan a különböző vallásokról szóló hosszas interjúk s életképek adását nézik-e, vagy csak ô van berúgva, de nem;
- Miért nézzük a kultúrcsatornát? - kérdezett rá, miközben Jin érdeklődve nézte a távolból, V pedig tátott szájjal, behunyt szemekkel, le-lebiccenő fejjel ült Hoseok mellett, aki viszont koncentrálva figyelte a képernyôt;
- Anyum mondta, hogy nézzem. Ô is benne lesz.
- Fiúk! - rohant ki a konyhából leaderünk. - Miért van a konyha polc leszakítva? Senki nem látta még? Miért nincs visszatéve? S az a rumli? Az--
- De én láttam - válaszolt egybôl Hoseok. - Viszont úgy gondoltam, hogy te majd megcsinálod.
- Én pedig - szólt félálomban V. - Úgy gondoltam, hogy Jin hyung majd megcsinálja...
- Hékás! Én meg úgy gondoltam, hogy  majd a tettes megcsinálja, de--
- Suga hyung szakította le, miközben pakolt tegnap.
- Ezt mégis honnét veszed, töpszli!? - mordult Jiminre Suga hyung.
- Tisztán hallottalak káromkodni, miközben pakolgattad vissza a rizs szemeket.
- Aha... Akkor megértesz most, hogy kurva fáradtnak érzem magam, ezért valaki másnak kell visszatennie! - legyintett, s mint aki a munkából jött volna haza, ledőlt a kanapéra, s fejét direkt hagyta Hoseok kényelmes combjának húsába belesüllyedni.
"Ahh!..." - bólintottam le, saját combomra nézve, kicsit elszontyolodva. "Igaz is. Én egy kicsit szálkásabb vagyok... L-Lehet, megcsapott a féltékenység, vagy valami olyasmi? De rossz... A konyhában való pakolgatás vajon megnyugtatna?" - kérdeztem magamban, de akkor már rég a maradék rizs szemeket csipegettem föl. Ez tényleg fárasztó!
- JungKookshii!~ Te nagyon aranyos egy kotlós vagy.
- V hyung... Fizetek, csak ne fárassz jobban! - rogytam le háttal neki, míg ô a kezét mosta.
- Adok neked inni, pipi - szólt, s összezárt tenyeréből a vizet nyakamra öntötte.
Szám mosolyra szélesedett kényszert érezve, miközben V hyung jó ízûen nevetett minden egyes vízcseppen, ami lefolyt meztelen hátamon, s lecsöppent rólam. Én pedig csak elővettem egy V közeljövőére nézve baljós térfogatú poharat, s megtöltöttem vízzel.
- H-Hé, Kookie, ne!...
- Úgy korrekt, ha viszonozom a szívességet, Hyung! - mondtam teljesen nyugodtan, s már döntöttem is volna a feje tetejére, de megragadta a poharat remegô marokkal. Megállította a levegôben, de nem hagytuk annyiban, egymás fele kezdtük tolni, egyre messzebb magunktól, de olyan, mintha nem mozdulna középrôl... Itt már a nyerserô számít!
- H-Hé! E-Ez nem ér! - remegett meg V hyung karja, mire dôlt a pohár, csak nem arra, amerre szerettem volna.
- Jöttem a polco-- - szólt Suga hyung, s ahogy ellépet mellettünk, az egész pohárnyit rá öntöttük...
- Hopszi, hopszi! - röhögött V hyung, majd azonnal kifutott.
- Persze! Fuss csak, cseszd meg! - ácsorgott ázottan dobálva a szitkozódó szavait, majd rám nézett. - T-Te meg mit bámulsz?
- R-Rongyot? - kaptam az asztalhoz ijedten s szégyenkezve felé nyújtottam.
- Nem kell! - ütötte el a kezem, s sarkon fordulva kisétált.
"Ah... Annyira ügyes vagyok!"

A maradék részét a szabadnapnak az edzôterembe töltöttem Jimin s Jin hyung társaságában, viszont az ô párosuk csak még rosszabb szájízt hagyott. Reménytelennek s tehetetlennek érzem magam. Mostanság nem hogy ellőre, de egyre inkább hátrébb sodródik az álombeli kapcsolatom Hyunggal. Sose fogom elérni Suga hyungot!... Semmi se lesz belôle! Kívánni sem kíván. Bottal se fog piszkálni ezek után.
- Akkora egy barom vagyok! - rúgtam be a fürdő ajtót, s a fogkefémet keresve meztelen hátamat vakargattam, s a valamilyen oknál fogva párás tükröt tenyeremmel letörültem. - Taehyung! - riadtam meg, ahogy visszanézett rám a páracseppes tükörbôl, miközben mögöttem ült a kádban. - Ha megint lemersz önteni! - fordultam meg hirtelen csúnyán nézve rá, mire Hoseok hyungot is észrevettem mellette. Ahh... Ettôl a "folyamatosan csak én nyitok rájuk" rutin már kikészíti az idegeimet... Pedig mindig ôk a hibásak! - M-Miért nem szóltatok, hogy itt vagytok?... Még az ajtó is nyitva volt...
- Dehisz, mi most csak lazulunk.
- Anyum aranyos volt a felvételben! - mormogta Hoseok hyung orra alatt elnehezült mivolttal, fejét a kád szélére fektetve.
- Nem zavarsz minket.
- J-Jó, de engem zavar, ha két meztelen csávó néz hátulról, miközben fogat akarok mosni...
- Nekünk is oda adnád a fogkefénket?
- Óvó néninek érzem magam - motyogtam, ahogy mindkettőjük kezébe belenyomtam sajátjukat, s gondosan fogkrémet nyomtam rájuk. - Így jó lesz?
- Aha. Kö-- Hoppá! - emelte föl a fejét Taehyung, ahogy a fogkrém az alsó ajka szélére esett.
- Várj - nyúltam a fogkeféjéhez, hogy visszatornásszam rá a rajta volt pasztát, de Hoseok hyung minden lépésemet megelôzve a meleg víz sûrû párájában ujjbegyeivel állon fogta s közvetlen közelébe vonva mozdulatlanná tette Taehyungot. Figyelembe se véve engem, bizsergő bujasággal nyalta végig az alsó ajkat s bizarr tekintettel vette szájába a fehér zselét.
Ahh... Ezek tényleg rossz hatással vannak rám!
- N-Ne nyeld le! - szóltam Hoseok hyungra ki-kipirult arccal, majd inkább csöndbe maradtam. "Végül is nem azért nyelte le, mint egy gyerek, mert jó az íze, hanem mert V ajkán volt... Ugye?" Gondoltam, mire átvillant valami az elmémen. - N-Nálatok mégis ki van felül?...
- Eh? - blokkolt elvörösödve Hoseok hyung, míg V furcsállva nézett rám:
- Senki... Nálunk nincs emeletes ágy.

- Ez a nap ma nem nekem kedvezett... Huh? - sétáltam vissza a szobába, mikor észrevettem egy kanapén szunnyadó hyungot. A lehalkított televízió fénye világította. Törölköző volt a fejére borítva, s hófehéren verte vissza a fényt pólótlan, meztelen teste...
- S-Suga Hyung? Hyung! Alszol? - ahogy egy mozzanat sem érkezett válaszkép, nagyot nyelve mertem közelebb merészkedni hozzá. - Hyung!... Hallasz?... Ne itt aludj! Hogy lehetsz ilyen ostoba? Meg fogsz fázni - tenyereltem fedetlen teste mellé, s finoman följebb húztam fejérôl a nedves törölközőt, alvó arcára tekintve. - Hyung... - hajoltam le nesztelenül homlokomat homlokához érintve. "Mi ez az erôs kényszer?..." Lehet, nem kéne ilyet játszanom, lehet, hogy nincs jogom békés létében megzavarnom, de a bennem perzselôdô, visszafoghatatlan vágyat csak még jobban felzaklatja a látvány, ahogy ilyen védtelenül itt hever... "A pokolba' fogom végezni!... Érzem." S már tovább se gondolva a sorsom, kicsit oldalra biccentettem a fejem, ügyelve, mint ahogy a porcelán felületéhez érintik a nedves ecsetet, úgy simítottam ajkaimat ajkai közé, de... ahogy egy színes vonás sem elegendô, mint díszítés, úgy nekem se elég egy érintés. Óvatlanul melegen leheltem hideg rózsaszínes párnácskáira, s vad akarattal közre fogtam alsó ajkát, s mélyítettem a tolvajlott csókot nedves alsóajkán beljebb csúszva. Merész lennék?...
- Ihhióta!... - kapott védtelen vállam bôrébe, s behunyt szemeim parázsként pattantak ki. Szívem kihagyott egy ütemet, ahogy pont belém lehelte éles szavát. - Milyen idióta zaklatja az alvó embereket!? - tolt el magától a szemeimbe pillantva, majd azonnal hátra dobta a fejét, nedves törölközőjével belesüllyedve a kanapéba. - Ne légy olyan, mint én!