87 BTS Light Camera Action

JungKook POV

Kínos szembe nézni a ténnyel reggel, hogy bizony éjjel a tudatalattid nedves álomban részesített, s te nem csak kialvatlanul, de piszkosan bámulsz a szobaajtódra azon törve a fejed, hogy a fenébe juss el a fürdôig ilyen állapotban.
Ahogy összeszedtem magam, tiszta ruháimat a hónaljam alá kaptam, mint egy amerikai focis a labdát, majd kitörtem a szobából, s a fürdőig meg se terveztem állni, de pont elgázoltam egy hyungot...
- Miért futol? - ásított nagyot Hoseok elôttem, s vállát fájlalta, aminek neki vágódtam.
- B-Bocsánat... - szégyenkeztem, végül tovább állva bejutottam a célba, s mikor már éppen hogy lenyugodtam, belépve a kádba, nagyot estem. "Miért indul ilyen akció dúsan a reggelem?..."
Amikor kijöttem itthoni naciban, felül meg semmiben, mert hát minek, akkor már mindenki Hoseok hyung köré volt gyűlve. Bár ez magától érthetödô; Ha valaki elkezdi nézni a televíziót, a többi is ott terem, már csak a hangulat kedvéért.
- Miért ez megy? - elégelte meg Jimin, s a fotel háttámlájára olvadt, elunva magát, miközben Suga közelebb ment a televízióhoz, hogy megbizonyosodjon róla, komolyan a különböző vallásokról szóló hosszas interjúk s életképek adását nézik-e, vagy csak ô van berúgva, de nem;
- Miért nézzük a kultúrcsatornát? - kérdezett rá, miközben Jin érdeklődve nézte a távolból, V pedig tátott szájjal, behunyt szemekkel, le-lebiccenő fejjel ült Hoseok mellett, aki viszont koncentrálva figyelte a képernyôt;
- Anyum mondta, hogy nézzem. Ô is benne lesz.
- Fiúk! - rohant ki a konyhából leaderünk. - Miért van a konyha polc leszakítva? Senki nem látta még? Miért nincs visszatéve? S az a rumli? Az--
- De én láttam - válaszolt egybôl Hoseok. - Viszont úgy gondoltam, hogy te majd megcsinálod.
- Én pedig - szólt félálomban V. - Úgy gondoltam, hogy Jin hyung majd megcsinálja...
- Hékás! Én meg úgy gondoltam, hogy  majd a tettes megcsinálja, de--
- Suga hyung szakította le, miközben pakolt tegnap.
- Ezt mégis honnét veszed, töpszli!? - mordult Jiminre Suga hyung.
- Tisztán hallottalak káromkodni, miközben pakolgattad vissza a rizs szemeket.
- Aha... Akkor megértesz most, hogy kurva fáradtnak érzem magam, ezért valaki másnak kell visszatennie! - legyintett, s mint aki a munkából jött volna haza, ledőlt a kanapéra, s fejét direkt hagyta Hoseok kényelmes combjának húsába belesüllyedni.
"Ahh!..." - bólintottam le, saját combomra nézve, kicsit elszontyolodva. "Igaz is. Én egy kicsit szálkásabb vagyok... L-Lehet, megcsapott a féltékenység, vagy valami olyasmi? De rossz... A konyhában való pakolgatás vajon megnyugtatna?" - kérdeztem magamban, de akkor már rég a maradék rizs szemeket csipegettem föl. Ez tényleg fárasztó!
- JungKookshii!~ Te nagyon aranyos egy kotlós vagy.
- V hyung... Fizetek, csak ne fárassz jobban! - rogytam le háttal neki, míg ô a kezét mosta.
- Adok neked inni, pipi - szólt, s összezárt tenyeréből a vizet nyakamra öntötte.
Szám mosolyra szélesedett kényszert érezve, miközben V hyung jó ízûen nevetett minden egyes vízcseppen, ami lefolyt meztelen hátamon, s lecsöppent rólam. Én pedig csak elővettem egy V közeljövőére nézve baljós térfogatú poharat, s megtöltöttem vízzel.
- H-Hé, Kookie, ne!...
- Úgy korrekt, ha viszonozom a szívességet, Hyung! - mondtam teljesen nyugodtan, s már döntöttem is volna a feje tetejére, de megragadta a poharat remegô marokkal. Megállította a levegôben, de nem hagytuk annyiban, egymás fele kezdtük tolni, egyre messzebb magunktól, de olyan, mintha nem mozdulna középrôl... Itt már a nyerserô számít!
- H-Hé! E-Ez nem ér! - remegett meg V hyung karja, mire dôlt a pohár, csak nem arra, amerre szerettem volna.
- Jöttem a polco-- - szólt Suga hyung, s ahogy ellépet mellettünk, az egész pohárnyit rá öntöttük...
- Hopszi, hopszi! - röhögött V hyung, majd azonnal kifutott.
- Persze! Fuss csak, cseszd meg! - ácsorgott ázottan dobálva a szitkozódó szavait, majd rám nézett. - T-Te meg mit bámulsz?
- R-Rongyot? - kaptam az asztalhoz ijedten s szégyenkezve felé nyújtottam.
- Nem kell! - ütötte el a kezem, s sarkon fordulva kisétált.
"Ah... Annyira ügyes vagyok!"

A maradék részét a szabadnapnak az edzôterembe töltöttem Jimin s Jin hyung társaságában, viszont az ô párosuk csak még rosszabb szájízt hagyott. Reménytelennek s tehetetlennek érzem magam. Mostanság nem hogy ellőre, de egyre inkább hátrébb sodródik az álombeli kapcsolatom Hyunggal. Sose fogom elérni Suga hyungot!... Semmi se lesz belôle! Kívánni sem kíván. Bottal se fog piszkálni ezek után.
- Akkora egy barom vagyok! - rúgtam be a fürdő ajtót, s a fogkefémet keresve meztelen hátamat vakargattam, s a valamilyen oknál fogva párás tükröt tenyeremmel letörültem. - Taehyung! - riadtam meg, ahogy visszanézett rám a páracseppes tükörbôl, miközben mögöttem ült a kádban. - Ha megint lemersz önteni! - fordultam meg hirtelen csúnyán nézve rá, mire Hoseok hyungot is észrevettem mellette. Ahh... Ettôl a "folyamatosan csak én nyitok rájuk" rutin már kikészíti az idegeimet... Pedig mindig ôk a hibásak! - M-Miért nem szóltatok, hogy itt vagytok?... Még az ajtó is nyitva volt...
- Dehisz, mi most csak lazulunk.
- Anyum aranyos volt a felvételben! - mormogta Hoseok hyung orra alatt elnehezült mivolttal, fejét a kád szélére fektetve.
- Nem zavarsz minket.
- J-Jó, de engem zavar, ha két meztelen csávó néz hátulról, miközben fogat akarok mosni...
- Nekünk is oda adnád a fogkefénket?
- Óvó néninek érzem magam - motyogtam, ahogy mindkettőjük kezébe belenyomtam sajátjukat, s gondosan fogkrémet nyomtam rájuk. - Így jó lesz?
- Aha. Kö-- Hoppá! - emelte föl a fejét Taehyung, ahogy a fogkrém az alsó ajka szélére esett.
- Várj - nyúltam a fogkeféjéhez, hogy visszatornásszam rá a rajta volt pasztát, de Hoseok hyung minden lépésemet megelôzve a meleg víz sûrû párájában ujjbegyeivel állon fogta s közvetlen közelébe vonva mozdulatlanná tette Taehyungot. Figyelembe se véve engem, bizsergő bujasággal nyalta végig az alsó ajkat s bizarr tekintettel vette szájába a fehér zselét.
Ahh... Ezek tényleg rossz hatással vannak rám!
- N-Ne nyeld le! - szóltam Hoseok hyungra ki-kipirult arccal, majd inkább csöndbe maradtam. "Végül is nem azért nyelte le, mint egy gyerek, mert jó az íze, hanem mert V ajkán volt... Ugye?" Gondoltam, mire átvillant valami az elmémen. - N-Nálatok mégis ki van felül?...
- Eh? - blokkolt elvörösödve Hoseok hyung, míg V furcsállva nézett rám:
- Senki... Nálunk nincs emeletes ágy.

- Ez a nap ma nem nekem kedvezett... Huh? - sétáltam vissza a szobába, mikor észrevettem egy kanapén szunnyadó hyungot. A lehalkított televízió fénye világította. Törölköző volt a fejére borítva, s hófehéren verte vissza a fényt pólótlan, meztelen teste...
- S-Suga Hyung? Hyung! Alszol? - ahogy egy mozzanat sem érkezett válaszkép, nagyot nyelve mertem közelebb merészkedni hozzá. - Hyung!... Hallasz?... Ne itt aludj! Hogy lehetsz ilyen ostoba? Meg fogsz fázni - tenyereltem fedetlen teste mellé, s finoman följebb húztam fejérôl a nedves törölközőt, alvó arcára tekintve. - Hyung... - hajoltam le nesztelenül homlokomat homlokához érintve. "Mi ez az erôs kényszer?..." Lehet, nem kéne ilyet játszanom, lehet, hogy nincs jogom békés létében megzavarnom, de a bennem perzselôdô, visszafoghatatlan vágyat csak még jobban felzaklatja a látvány, ahogy ilyen védtelenül itt hever... "A pokolba' fogom végezni!... Érzem." S már tovább se gondolva a sorsom, kicsit oldalra biccentettem a fejem, ügyelve, mint ahogy a porcelán felületéhez érintik a nedves ecsetet, úgy simítottam ajkaimat ajkai közé, de... ahogy egy színes vonás sem elegendô, mint díszítés, úgy nekem se elég egy érintés. Óvatlanul melegen leheltem hideg rózsaszínes párnácskáira, s vad akarattal közre fogtam alsó ajkát, s mélyítettem a tolvajlott csókot nedves alsóajkán beljebb csúszva. Merész lennék?...
- Ihhióta!... - kapott védtelen vállam bôrébe, s behunyt szemeim parázsként pattantak ki. Szívem kihagyott egy ütemet, ahogy pont belém lehelte éles szavát. - Milyen idióta zaklatja az alvó embereket!? - tolt el magától a szemeimbe pillantva, majd azonnal hátra dobta a fejét, nedves törölközőjével belesüllyedve a kanapéba. - Ne légy olyan, mint én!