Jimin POV
Mily kellemetlen. Éhezem. Mint mikor kinyitod az üres hütôt, s becsukod, majd újra kinyitod, hátha valami csoda történt, de nem, s... becsukod. Pontosan ugyan így teszek hosszú éjszakák unalmas álmaitól párásodott szemeimmel. Hátha megszűnik hirtelenjében ez a kínzó éhínség itt bent, ami nem is a gyomromban lakozik, hanem rá van csavarodva a kényeztetéstől megpuhult szívemre. Sérülékeny vagyok... Ölelést akarok! Simogatást akarok! Reggeli csókot akarok! Miért nem kapok?
- Jinnie... - fordultam hagyat a nagy üressé vált ágyon, s mélabús ködfátyoltól csillogó szemekkel néztem, amint Egyetlenem az inge mandzsetta gombjait igazgatja messze tôlem. Meg se hallott. Már több napja, hogy tartja a távolságot, s csak emészti magát, tudta nélkül segíti azt az alantas rosszindulatot, ami csak dermesztő jég felületet kovácsol a szívén, míg az én mûszerem tüzes elégedetlenséggel korog... Ahhh. Rosszul vagyok. Elértem tán a határaimat? S.O.S Valami... Valami...
- Jinnie, ide hoznád nekem-- - dörzsöltem meg a homlokom kínlódva, elmorogva kérésem végét.
- Tessék? Hogy mit hozzak?... - jött oda hozzám hyungos törődéssel, mire én, mint éhes vad a prédára, lecsaptam rá:
- Hát magadat! - feleltem kimért tisztelettel, viszont túlcsordult akarattal. - Gyere ide!
- Hé!
- Most nem szabadulsz! - bújtam hozzá egyre jobban s jobban lehúzva ôt.
- Nee!
- De, most meg vagy... s maradsz! - mosolyodtam el régi csókok érzéseivel marasztalt ajkakkal, s a menekülésre vágyó vállához hajoltam. Szorosan hozzátapadtam ruhájához, majd inge bársony szálai közé forrón leheltem, ami áradatként járta át, így üzentem meg szívem melegét, mire ô erôtlenül a karjaimba olvadt... Érzi. Érez.
- J-Jimin - remegett meg karjaimban, míg egyre-egyre hozzábújtam ugyancsak remegô mivolttal, átnyújtva a bennem tomboló hô fokokat.
- Csak egy picit - kéreltem, míg az elkeseredtség érzete kaján örömmel harapott húsomba. Nem akarom ezt... Nem akarom, hogy ilyen kedvû legyen. - Mond el! Miért vagy szomorú?
- Mert... Miattam keveredtünk ebbe a kellemetlen felállásba. Úgy érzem, fájdalmat okozok neked, és ez olyan kellemetlen, hogy nem akarok... nem akarok semmi mást, csak - szavai reszketnek a körülöttünk lévô homállyal együtt. Milyen...
- Idióta! Csak is az fáj, ha így viselkedsz magaddal! Annál jobban semmi más nem zavar... Higgy nekem! - szorítottam magamhoz. - Felejtsd el azt, ami aznap elôjött. Minek lovagolni a múlton? Itt vagyunk egymásnak... - távolodtam el tôle, a szemeibe nézve. - Érted, nem de? Úgy is bele látsz a fejembe... Akkor meg minek ilyen szavakra idô pazarolni?
- Jimin... - döntötte fejét mellkhasamra, mire ránk nyitottak:
- Indulás van!
"Ahhh Hiányod átjár engem, mint huzat a szobát, de hogy mondjam el ezt neked? Kérlek érts meg szavak nélkül. Hisz megtudsz. Amíg nem szólsz egy szerelmes szót se hozzám s meg se érintesz, csak a huzattal becsapott ajtó visszhangja kísért, amiért én voltam a balga, hogy felidéztem benned a régmúltat... Kérlek. Olvass most bennem, s értsd meg, sajnálom!"
- Vajon... Vajon jutottam reggel egyrôl a kettôre? - néztem fel a BackStage sötét plafonjára, miközben ott hagytak egy magam Hoseokék. Kergetőztünk valamiféle oknál fogva vagy csak úgy? Nem tudom már... Ki vagyok fulladva, kapkodom a levegôt, s kavarognak bennem a gondolatok...
"Tényleg rosszul leszek, ha ezzel a Jin-hiánnyal fog folytatódni az életem!... - engedtem le fejem aggodalommal telin, mire észre vettem hiányzó szívem csücskét. - "Huh? M-Mi!? I-Ide!? Jin felém jön?..." - nyeltem nagyot, mire ô egyre közelebb s közelebb jött. Az egyre hangosabb léptei ritmusával dobogott szívem a torkomba felcsúszva, s izgatottságomban mozdulni se mertem helyemrôl. Maradtam a nagy terem közepén, mire ô elém állt. Nagyon közel. Túl. Közel!
- Ah! - remegtem meg, ahogy mellkasamhoz ért.
- Megigazítom.
- Huh?
- A nyakkendôd.
- Hja... I-Igen... - néztem oldalra azonnal bevörösödött orcákkal. - Biztos akkor ment szét, mikor futkároztam az elôbb Hoseokkal hehe - dörzsöltem meg nyakamat teljes zavaromban, majd óvatosan felnéztem rá; A-Aranyos!... Most úgy megcsókolnám! Ahhh! Akarom! Nem, nem lehet itt nyilvánosan! Áhh de miért ne lehetne! Elvisz a rendőr egy ártatlan kis csókért? Csak egy picit... Csak egy iciripicirit... Áhh! Nem megy!!...
- Kész.
- Huh?
Engedett el, én pedig megijedtem, hogy itt hagy. M-Mit csináljak!? Csináljam azt, amit szoktam? Hallgassak a testemre? De mit... Mit mond?
- Badum. Badum. Badum.
- Hm? - nézett rám furcsállva. - Ez valami angol szó?
- Nem - vágtam rá még inkább kipirult arccal. - Csak a szívverésem. Olyan hangos... Próbálom megérteni... - makogtam kínlódó hangon, majd rászorítottam kezem a kitörni vágyó dörömbölőre, miközben szégyenkezve szegeztem le a tekintetemet tanácstalanul.
- N-Na!... Szedd össze magad!
- T-Tessék?... - kaptam föl a fejem.
- Ha ilyen kínos vagy nem tudlak megérteni... - nézett oldalra egy kis jóízű mosollyal s pirosan csillogó orcákkal. Elvarázsolt.
"Aranyos!" csaptam arcon magam, mire ô aggódóan ért ujjaimhoz, s e inger hatására feleszméltem.
- J-Jin! - ragadtam meg szorosan selymes csuklóit s akaratosan lehúztam magamhoz, ajkait ajkaim magasságába. - SeokJin! Mit tennél, ha a Spring Day végén megcsókolnálak? - kérdeztem a komolyság pólyájában, s rezzenéstelenül vártam reakciójára, de lélegzettel megakadva bámult ajkaimra. - Jin... - dőltem felé megelégelve a tétlenséget, mire keze kicsúszott a markomból, s fájjon megpöckölte a homlokom. - Hé! - ugrottam meg fintorogva, ô pedig sietve ott hagyott - Jin!... Hé!
- Jinnie... - fordultam hagyat a nagy üressé vált ágyon, s mélabús ködfátyoltól csillogó szemekkel néztem, amint Egyetlenem az inge mandzsetta gombjait igazgatja messze tôlem. Meg se hallott. Már több napja, hogy tartja a távolságot, s csak emészti magát, tudta nélkül segíti azt az alantas rosszindulatot, ami csak dermesztő jég felületet kovácsol a szívén, míg az én mûszerem tüzes elégedetlenséggel korog... Ahhh. Rosszul vagyok. Elértem tán a határaimat? S.O.S Valami... Valami...
- Jinnie, ide hoznád nekem-- - dörzsöltem meg a homlokom kínlódva, elmorogva kérésem végét.
- Tessék? Hogy mit hozzak?... - jött oda hozzám hyungos törődéssel, mire én, mint éhes vad a prédára, lecsaptam rá:
- Hát magadat! - feleltem kimért tisztelettel, viszont túlcsordult akarattal. - Gyere ide!
- Hé!
- Most nem szabadulsz! - bújtam hozzá egyre jobban s jobban lehúzva ôt.
- Nee!
- De, most meg vagy... s maradsz! - mosolyodtam el régi csókok érzéseivel marasztalt ajkakkal, s a menekülésre vágyó vállához hajoltam. Szorosan hozzátapadtam ruhájához, majd inge bársony szálai közé forrón leheltem, ami áradatként járta át, így üzentem meg szívem melegét, mire ô erôtlenül a karjaimba olvadt... Érzi. Érez.
- J-Jimin - remegett meg karjaimban, míg egyre-egyre hozzábújtam ugyancsak remegô mivolttal, átnyújtva a bennem tomboló hô fokokat.
- Csak egy picit - kéreltem, míg az elkeseredtség érzete kaján örömmel harapott húsomba. Nem akarom ezt... Nem akarom, hogy ilyen kedvû legyen. - Mond el! Miért vagy szomorú?
- Mert... Miattam keveredtünk ebbe a kellemetlen felállásba. Úgy érzem, fájdalmat okozok neked, és ez olyan kellemetlen, hogy nem akarok... nem akarok semmi mást, csak - szavai reszketnek a körülöttünk lévô homállyal együtt. Milyen...
- Idióta! Csak is az fáj, ha így viselkedsz magaddal! Annál jobban semmi más nem zavar... Higgy nekem! - szorítottam magamhoz. - Felejtsd el azt, ami aznap elôjött. Minek lovagolni a múlton? Itt vagyunk egymásnak... - távolodtam el tôle, a szemeibe nézve. - Érted, nem de? Úgy is bele látsz a fejembe... Akkor meg minek ilyen szavakra idô pazarolni?
- Jimin... - döntötte fejét mellkhasamra, mire ránk nyitottak:
- Indulás van!
"Ahhh Hiányod átjár engem, mint huzat a szobát, de hogy mondjam el ezt neked? Kérlek érts meg szavak nélkül. Hisz megtudsz. Amíg nem szólsz egy szerelmes szót se hozzám s meg se érintesz, csak a huzattal becsapott ajtó visszhangja kísért, amiért én voltam a balga, hogy felidéztem benned a régmúltat... Kérlek. Olvass most bennem, s értsd meg, sajnálom!"
- Vajon... Vajon jutottam reggel egyrôl a kettôre? - néztem fel a BackStage sötét plafonjára, miközben ott hagytak egy magam Hoseokék. Kergetőztünk valamiféle oknál fogva vagy csak úgy? Nem tudom már... Ki vagyok fulladva, kapkodom a levegôt, s kavarognak bennem a gondolatok...
"Tényleg rosszul leszek, ha ezzel a Jin-hiánnyal fog folytatódni az életem!... - engedtem le fejem aggodalommal telin, mire észre vettem hiányzó szívem csücskét. - "Huh? M-Mi!? I-Ide!? Jin felém jön?..." - nyeltem nagyot, mire ô egyre közelebb s közelebb jött. Az egyre hangosabb léptei ritmusával dobogott szívem a torkomba felcsúszva, s izgatottságomban mozdulni se mertem helyemrôl. Maradtam a nagy terem közepén, mire ô elém állt. Nagyon közel. Túl. Közel!
- Ah! - remegtem meg, ahogy mellkasamhoz ért.
- Megigazítom.
- Huh?
- A nyakkendôd.
- Hja... I-Igen... - néztem oldalra azonnal bevörösödött orcákkal. - Biztos akkor ment szét, mikor futkároztam az elôbb Hoseokkal hehe - dörzsöltem meg nyakamat teljes zavaromban, majd óvatosan felnéztem rá; A-Aranyos!... Most úgy megcsókolnám! Ahhh! Akarom! Nem, nem lehet itt nyilvánosan! Áhh de miért ne lehetne! Elvisz a rendőr egy ártatlan kis csókért? Csak egy picit... Csak egy iciripicirit... Áhh! Nem megy!!...
- Kész.
- Huh?
Engedett el, én pedig megijedtem, hogy itt hagy. M-Mit csináljak!? Csináljam azt, amit szoktam? Hallgassak a testemre? De mit... Mit mond?
- Badum. Badum. Badum.
- Hm? - nézett rám furcsállva. - Ez valami angol szó?
- Nem - vágtam rá még inkább kipirult arccal. - Csak a szívverésem. Olyan hangos... Próbálom megérteni... - makogtam kínlódó hangon, majd rászorítottam kezem a kitörni vágyó dörömbölőre, miközben szégyenkezve szegeztem le a tekintetemet tanácstalanul.
- N-Na!... Szedd össze magad!
- T-Tessék?... - kaptam föl a fejem.
- Ha ilyen kínos vagy nem tudlak megérteni... - nézett oldalra egy kis jóízű mosollyal s pirosan csillogó orcákkal. Elvarázsolt.
"Aranyos!" csaptam arcon magam, mire ô aggódóan ért ujjaimhoz, s e inger hatására feleszméltem.
- J-Jin! - ragadtam meg szorosan selymes csuklóit s akaratosan lehúztam magamhoz, ajkait ajkaim magasságába. - SeokJin! Mit tennél, ha a Spring Day végén megcsókolnálak? - kérdeztem a komolyság pólyájában, s rezzenéstelenül vártam reakciójára, de lélegzettel megakadva bámult ajkaimra. - Jin... - dőltem felé megelégelve a tétlenséget, mire keze kicsúszott a markomból, s fájjon megpöckölte a homlokom. - Hé! - ugrottam meg fintorogva, ô pedig sietve ott hagyott - Jin!... Hé!
- Utállak! - vágtam be a durcásat. -Csak úgy hirtelen ott hagyni engem a BackStagnél! - bújtam hozzá az otthoni sötét homályban, s nem engedtem, hogy akár véletlenül is lelökjön magáról. Az ágynak döntöttem. Nem mozdultam, mire ô lágyan beletúrt a hajamba.
- Ha nem tettem volna gyorsan, akkor hirtelenjében lesmároltál volna ott helyben, mindenki elôtt.
- Hát persze hogy! - mosolyodtam el megkönnyebbülten s elkényelmesedett öröm könnyek feküdtek el alsó szempilláimon. - Jól olvastál a gondolatomba - dicsértem meg, s nedves szemeimet rajta maradt ingébe töröltem, miközben én ugyan úgy egy alsóban s egy laza pólóban feküdtem mellhasán, el nem engedve ôt, s széles terpeszében kényelmesen húztam fel lábaim. "Boldog egy pillanat, de jaj, mi van, ha ez csak egy álom? Igazából nem történik semmi ilyesmi, s háttal alszik nekem, mint eddig? Biztos, hogy ez a valóság?" - értem gyengéden Kedvesem fehéren virító ingének sötét gombjaihoz, s fentrôl lefelé finom kis mozdulatokkal kigomboltam mindet, majd vissza ugyanúgy, aztán ismét be, s ki... Féltem a gondolatomtól.
- Te ostoba majom - fogta le kezem Jin hercegnô, ahogy sokadjára készültem visszagombolni az ingét. - Mondtam már, hogy szedd össze magad, nem de? - kérdô hangsúlyára hirtelen felemelkedtem, s ahogy olyan szépségesen nézett szemeibe, izomból markoltam bele a feje melletti párnába, s mertem ajkaira hajolni. Irgalmatlanul hevesen támadtam le egy izgalomtól részeg csókkal, mire ô vissza... Érzékien vissza... Mintha puncs olvadt volna a számon. Édes a zamata. Nem tudom elengedni ôt. Minden egyes részem ôt akarja. Nyelvem gátlástalanul átszökött, s élveztem, hogy egyre beljebb s beljebb bírom szájában dugni, miközben ô csak tovább csüngött az ajkaimon, mint fűszálakon a reggeli harmat, s ha lecsöppen el-elengedve, nedves pára csillan meg a csókok közt lihegô homályban.
"Te jó ég!" - remegtem meg egy lélegzet vétel erejéig s visszahajoltam további okot adni felhevült szájnedvének kicsordulni, egyre jobban s jobban.
- Basszus! - csaptam föl a fejem megszakadni nem akaró zihálással. - Ahhh Szárazon elmegyek! - markoltam bele Jin fenekébe, ahogy görcsösen összeszorítottam magam.
- J-Jimin...
- Szükségem van rád, Hercegnô... Bármennyire is hangzik önzően... Kellesz nekem! Ha nem lennél... Ha nem lennél...
- H-Higgadj le!... - karolta át a tarkom szorosan. - Itt vagyok, jó?
- Hercegnô... Kérlek, csukd be a szemed.
- Huh?... Jó. Becsuktam.
- Mond, mit látsz?
- Természetesen semmit...
- Az lenne az életem nélküled.
- Ahhhha... - akadt el szava. - S ezt mégis milyen weblapról szedted? - vágott érdeklödô képet, míg mellkasa remegni kezdett a kacagni vágyástól...
- Na! B-Bocsánat, hogy romantikus akartam lenni! - szóltam, mire kitört belőle a nevetés. - Gonosz vagy! Pedig most olyan komoly vagyok! Mind a cselekvésem, mind a vágyam! Hihetetlennek hangzik, meg bután is, de csak is arra vágyok, hogy te kösd meg a nyakkendômet. Ha lehet, mindig. Nagyon-nagyon sokáig.
- Ha nem tettem volna gyorsan, akkor hirtelenjében lesmároltál volna ott helyben, mindenki elôtt.
- Hát persze hogy! - mosolyodtam el megkönnyebbülten s elkényelmesedett öröm könnyek feküdtek el alsó szempilláimon. - Jól olvastál a gondolatomba - dicsértem meg, s nedves szemeimet rajta maradt ingébe töröltem, miközben én ugyan úgy egy alsóban s egy laza pólóban feküdtem mellhasán, el nem engedve ôt, s széles terpeszében kényelmesen húztam fel lábaim. "Boldog egy pillanat, de jaj, mi van, ha ez csak egy álom? Igazából nem történik semmi ilyesmi, s háttal alszik nekem, mint eddig? Biztos, hogy ez a valóság?" - értem gyengéden Kedvesem fehéren virító ingének sötét gombjaihoz, s fentrôl lefelé finom kis mozdulatokkal kigomboltam mindet, majd vissza ugyanúgy, aztán ismét be, s ki... Féltem a gondolatomtól.
- Te ostoba majom - fogta le kezem Jin hercegnô, ahogy sokadjára készültem visszagombolni az ingét. - Mondtam már, hogy szedd össze magad, nem de? - kérdô hangsúlyára hirtelen felemelkedtem, s ahogy olyan szépségesen nézett szemeibe, izomból markoltam bele a feje melletti párnába, s mertem ajkaira hajolni. Irgalmatlanul hevesen támadtam le egy izgalomtól részeg csókkal, mire ô vissza... Érzékien vissza... Mintha puncs olvadt volna a számon. Édes a zamata. Nem tudom elengedni ôt. Minden egyes részem ôt akarja. Nyelvem gátlástalanul átszökött, s élveztem, hogy egyre beljebb s beljebb bírom szájában dugni, miközben ô csak tovább csüngött az ajkaimon, mint fűszálakon a reggeli harmat, s ha lecsöppen el-elengedve, nedves pára csillan meg a csókok közt lihegô homályban.
"Te jó ég!" - remegtem meg egy lélegzet vétel erejéig s visszahajoltam további okot adni felhevült szájnedvének kicsordulni, egyre jobban s jobban.
- Basszus! - csaptam föl a fejem megszakadni nem akaró zihálással. - Ahhh Szárazon elmegyek! - markoltam bele Jin fenekébe, ahogy görcsösen összeszorítottam magam.
- J-Jimin...
- Szükségem van rád, Hercegnô... Bármennyire is hangzik önzően... Kellesz nekem! Ha nem lennél... Ha nem lennél...
- H-Higgadj le!... - karolta át a tarkom szorosan. - Itt vagyok, jó?
- Hercegnô... Kérlek, csukd be a szemed.
- Huh?... Jó. Becsuktam.
- Mond, mit látsz?
- Természetesen semmit...
- Az lenne az életem nélküled.
- Ahhhha... - akadt el szava. - S ezt mégis milyen weblapról szedted? - vágott érdeklödô képet, míg mellkasa remegni kezdett a kacagni vágyástól...
- Na! B-Bocsánat, hogy romantikus akartam lenni! - szóltam, mire kitört belőle a nevetés. - Gonosz vagy! Pedig most olyan komoly vagyok! Mind a cselekvésem, mind a vágyam! Hihetetlennek hangzik, meg bután is, de csak is arra vágyok, hogy te kösd meg a nyakkendômet. Ha lehet, mindig. Nagyon-nagyon sokáig.
the EN--
- Jó, még nem.
- Jó, még nem.
Jaj, ide találtam végre :D :D :D
VálaszTörlésHát hol voltál eddig??? Úgy kellett megnéznem, mikor raktál fel utoljára valamit, hiszen olyan rég nem jött új rész, hogy nekem éveknek tűnt, amíg nem tudtam mit olvasni tőled(a régieket és a oneshot-okat is nem tudom, hányszor olvastam már el). Még az sem segített rajtam, hogy én is írni kezdtem, mert nyáron annyira ellustultam én is, hogy valamikor egyszerűen nem volt kedvem írni sem, pedig megtehettem volna, akkor pedig nagyon hiányzott, hogy ebből egy új részt olvashassak...
Ráadásul egy ilyen eszméletlen aranyos, egyben gyönyörű.... És még sorolhatnám milyen részt hoztál a JinMin-nel <3 <3 <3 Imádom, szeretem, örök kedvenceim maradnak <3 <3 <3 <3
Merted is volna azt írni, hogy befejezed, mert különben velem kellett volna szembe szállnod, hiszen annyira imádom amiket írsz, hogy nehezemre esne elengedni :( Remélem ezt megérted, és nem veszed rossz néven :D :D
Most igazából én is elkezdtem egy több részest a JinMin-nel, és mellékszálon a SugaKook párossal, de erre a hétre is van egy csomó dolgom :( Így viszont nem tudok egyenlőre olyan gyorsan hozni részt, mint szeretnék, sőt még japán vizsgám is lesz nem sokára, hónap végén és arra is tanulnom kell, de a te írásaidra mindig szánok majd időt, és minden egyes rész alá írni fogok neked. Tökéletes visszatérés <3 <3 <3
JEZUSISTEN HÁT VISSZATÉRTÉL ❤❤❤
VálaszTörlésElképzelni sem tudod, mennyi ideje és mennyire nagyon vártam és vártuk mind már ezt a részt. Naaagyon hiányzott!
Fergeteges lett, mint mindig és, bár nem tudom, milyen érzést/hatást akartál kelteni vele, én komolyan elbőgtem magam a végén. Köszönöm, hogy ismét itt vagy és hogy olvashattam!❤
"the EN--
VálaszTörlés- Jó, még nem."
XD Meg ne próbáld. Ezt a párost csak nálad szeretem. SugaKookod pedig még jobban érdekel. :D Szóval hajrá!