I. Lakás bérlés {Eladó-Kiadó}

Egy széles és még annál is hosszabb teremben a kalapács szó hallatszott folyamatosan a hangosan bekiabált árajánlatok mellett.
- Az úrnál 13.400.000!
- 13.900.000! - ajánlottak félmilliónál többet a már régóta zajló lakás árverésen.
- Nem hagyom... 14.500.000!
- 15.000.000!
- 15.200.000! Bameg Taeil!
- 15.400.000!~
A százezrek még vagy fél órán keresztül növekedtek, pár milliót még elhagyva.
- Először!... Másodszor!... Harmadszor!... Eladva az alacsony, szemüveges úrnak! - hangzott a termet megmozgató kalapács hangja, és az összegyűlt ingatlanosok és kereskedők gyors pillantásokat vettetek egymásra, hogy mégis mi volt az előbbi csata két ifjú közt.


Zico POV

Nem rég léptem be a huszonharmadik élet évembe. Modellként dolgozok, ami sokat fizet, ezért gazdaságilag meg vagyok. A problémám, hogy magányos vagyok. Szüleim öt-hat éve vettek nekem egy szép, nagy, emeletes házat. Állandóan csak takarítanom kell, ha otthon vagyok...
- A munkám mellett minden reggel fútok, és kondizni is járok. Nincs házi állatom. Teljesen egyedül vagyok.
- Értem... De még mindig azt mondom, hogy Ön rossz számot hívott, mert én nem kiadó lakásokkal foglalkozok, hanem lakásárverésekkel...
- Hô? Tényleg? Valamit elnéztem volna?... - tekergettem szemfülesen a weblapon, miközben a másik kezembe a telefont tartottam. Szeretnék magamnak egy lakást, egy társasházban. Nem is venni szeretnék, hanem bérelni. Ha bérlem, akkor mindig fog jönni hozzám az a személy, aki pénzt szedi. Ha minden hónapban felugrik, akkor a végén még össze is barátkozhatok vele, nem?... - Akkor... Ön nem tudd segíteni nekem?... - kérdeztem szomorúan a telefonba.
- Ehhh ne búslakodjon már, nem bírom - hallottam nevetni. - Van egy ismerősöm, aki viszonylag olcsón add ki lakásokat. Kaucióval meg közös költséggel együtt van a havi fizetés. Most épp sok ingatlan van a nyakán. Ha szeretné, megadhatom a számát.
- Kérem! Kérem!
Milyen segítőkész ember. Áldja meg az ég!
Megadta a telefonszámot és én azonnal hívtam is. Vagy hússzor próbálkoztam, de egyszer sem vették fel. Kétségbeesve és bánatosan hívtam vissza azt a férfit, aki lakásárverésekkel foglalkozik.
- Ahhh már megint bajba keveredhetett...
- Hm? A tulaj?
- I-Igen... De mindegy. Holnap megnézem mi van vele... Szeretne velem tartani, hogy tudjon beszélni az illetővel?
- Szeretnék! Szeretnék! - mondtam határozottan, mire egy találkozót beszéltünk meg.

Másnap nagyon kellemes idő volt a városban. A metrók és az autók ma is rendesen fogyasztják a kőolaj készletünket hehehe... Szeretem a belvárosi zajt. Tetszik. Nem lakok messze innen, de ha itt találnék új bérelhető lakás, akkor igazán boldog lennék.

Egy buszmegálló mellett vártam. Már három busz is elment és nézegettem az embereket. Piros póló, azt mondta... Sovány alkat... Ahh inkább felhívom...
Elővettem a telefonom és már kerestem az előzményekbe a számát, de megcsörrent.
- Oh! Ez Ô!... Hallo!?
- Megtaláltam Önt. Forduljon meg.
Hátam mögé néztem, mire egy nálam kisebb és gizda fiú állt előttem kócos hajjal.
- Te fiatalabb vagy nálam? - kérdeztem meglepetten.
- Huszonhárom éves vagyok szintén, ahogy Ön.
- A-Akkor ne önözz! - kuncogtam rajta, ahogy olyan tisztelettel beszélt hozzám. - Woo Jiho, de kérlek szólíts Ziconak! - nyújtottam kezet.
- Park Kyung - nevetett. - Viccesen rázol kezet...
- Ez mancs rázás - javítottam és tovább rángattam a kezét. - Szóval merre?
- A következő utca. Gyalogoljunk! Akihez most megyünk már mondtam, a saját lakásaival kereskedik, egy ingatlan cégnek sem az alkalmazottja. Ingatlan közvetítőkkel vigyázz, becsapnak.
- Hogy?...
- Hát az ingatlanos cégek emelt díjas telefonszámot használnak. Ezért mondogathatnak neked rossz házcímeket, és te visszahívogathatod őket, hogy nem találod, meg ilyesmi... Én lakásárveréseket vezetek, ezért nem annyira értek ezekhez. Mindenesetre Lee Taeil otthon van a szakmában. Ô az, akihez megyünk.
Igen... Hozzá mentünk, egy társasházban egy eldugott kis ajtóhoz, ahol állítólag lakik, de nem volt otthon. Keseredetten megkérdeztem, hogy most mi lesz, mire ô fogta a telefonját és felhívta;
- Taeil... Hol vagy?... Kaszinóban? Már megint? Annyira jó az a város?... Lecsökkentették a vonat bérlet árát, erre neked mindig ki kell ugranod olyan messze!?... T-Tudom... Tudom... V-Várj! Ne lelkizz! Egy vevő szeretne veled beszélni - mondta és átadta nekem a telefont.
- Hello! Woo Jiho vagyok - szóltam bele félénken.
- Ohh Napot'. Hallgatom. Venni szeretne vagy bérelni?
- Bérelni! Kiadó lakást keresek.
- Jó helyen jár - mondta és elkezdte felsorolni a tudni valókat. Annyi mindent mondott, hogy képtelen voltam mindent megjegyezni, ezért visszakérdeztem.
- Akkor ebben a társasházban is van szabad lakás?
- Igen... Vissza adná a telefonhoz a haveromat?
Kérdezte, mire én odaadtam a készüléket Kyungnak.
- Igen?... Igen, nálam van a pótkulcsod... A melletted lévő lakást? Azt mutassam meg?... Jó... Jó, intézkedem... Ezért még jössz nekem eggyel - nyomta ki a mobilt, majd a zsebében kezdett kotorászni. Kivett egy kulcsot és amíg Lee Taeil ajtaját nyitotta ki, beavatott engem az előbbi telefonbeszélgetés részleteibe. - Azt mondta, sajnálja, hogy nem ô mutatja meg személyesen a lakást. A bocsánatodat kéri. Majd ha haza jön beszedi a pénzt, ha most úgy döntesz kell a lakás. Megkeresem a kulcsot, addig várj itt kint - mondta és bement.
Persze, hogy kell itt egy lakás! Ez a belváros. Minden közel van. Az is tetszik, hogy ez egy felújított háztömb.
- Itt van - jelent meg mosolyogva. - Azt mondta, hogy a melletti szoba üres... Azt mutatom meg. Szóval jegyezd meg, hogy az első emeleti.
Csak öt-hat lépést kellett tennünk Lee Taeil ajtajától, hogy az említett helyen legyünk. Kyung benyitott az ajtón és már engedett is előre.
Tágas volt és az a pár bútor, ami bent volt, az is illett ide. Stílusos volt. Egyből láttam benne a fantáziát.
- Nem rég egy fiú lakott itt egyedül, de nem is igazán volt itt sokat, csak bérelte. Mellékesen Taeil barátja lakott itt.
- Miért költözött ki?
- Magán ügyek.
- Ahham.
Tovább nézegettem a lakást és járkáltam benne ide-oda.
- A fürdő kicsi, de a többi szinte már tökéletes. Ohh az egy dárc? Miért vannak rá poker kártyák akasztva?
- A fiú nagy szerencse játékos. Tele volt a szoba a készleteivel.
- Ahha... - nyúltam fel egy dárcért és a rajta lévô pókerkártyával együtt levettem. Észrevettem, hogy valami írás van a másik oldalán. - "Ahn JaeHyo"?
- Mit mondtál!?
- Az van ide írva. "Ahn JaeHyo". Ez volt a neve?...
- N-Nem... - nevette el magát és közelebb jött megnézni. - Képes volt a kártyájára írogatni?... Szegényke...
- Tessék?
- Semmi, csak magamba beszélek - mosolygott rám. - Szóval kiveszed?
- Igen!

Mindent elintéztem, ami a költözéshez kellett. A házat, amit a szüleimtől kaptam, megtartom, de csak azért, mert még nem jutottam döntésre, hogy eladjam vagy sem. Mindenesetre itt jó lenni. Vannak szomszédaim hátul, elől, balra, jobbra, csak éppenséggel Lee Taeilt nem láttam még.
Este kis étel felderítésre vezetett lefelé az utam a lépcsőn. Kulcsomat örömmel pörgettem az ujjamon, majd el is ejtettem, ahogy egy gyerek sikolyt hallottam.
- Ne tedd a homokozós vödrömbe a pókot!
- De ô csak az én plüssöm. Nézd, nem igazi!
- Fúj! Segítség! - sikított megint az óvodás kislány és mellettem felfutott a lépcsőn, majd utána a fiú is.
- Azt hittem már valami baj van - fújtam ki magam újra kulccsal a kezembe, majd zsebre is tettem. Tovább mentem, majd egy fekete pulóveres alakot pillantottam meg a háztömb postaládái mellett egy széken kidőlve. - Jézusom! Minden rendbe?
- Mi?... Nem Jézus vagyok. Összetévesztesz valakivel... - motyogta csukott szemekkel, félálomba. Nagyon fiatalkának nézet ki és kis termetű volt. Az arcára pirossal oda volt írva, hogy "Leave me alone". A felírat ellenére segítettem neki és felráncigáltam a lépcsőn a lakásomba. Bedöntöttem a fotelbe, mire ô felhajtotta a fejét.
- "Bameg magad" - olvastam le a nyakánál és emellett még volt egy aláírás szerű is odabiggyesztve, de halvány lila gőzöm sem volt, hogy kié.
Egyáltalán ô kicsoda?...

40 BTS: Titok

A felébresztett fiúk egyre türelmetlenebbül álldogáltak Suga előtt.
- Fáradt vagyok, szóval ne legyen sok kérdés - mondta, pedig még szóvá se tette a gyülekező okát. Tény, álmos volt, mert nem aludt és mielôtt Jimint felkeltette, még zuhanyozni is el volt, de bármennyire frissítő hatású a meleg fürdővíz, Sugan látszott a kimerültség.
- Mondd, hogy mit szeretnél - kérlelték a többiek.
- Nem olyan egyszerű az! - vitte fel a hangsúlyát.
- Miért? Valami történt? - ásított J-Hope és leguggolt a fáradt fejét lógatva.
- Moziba voltál NamJoon hyunggal, nem volt jó? - pislogott JungKook, mire a kanapén ülő felemelte rá a fejét, majd a többieken is végig nézett.
- Utána... NamJoonnal rögtön utána lefeküdtem, de leitattam, szóval nem fog semmire se emlékezni, és arra kérlek titeket, hogy segítsetek ezt titokba tartani előtte.
- Jin... - szólalt meg Jimin. - Április van?
- Nem, sajnos nem április van...
- V-Viccelsz, Hyung! - vigyorodott el J-Hope, de ahogy tovább nézte Suga mosoly nélküli arcát elbizonytalanodott. - Ez most komoly? - nyelt nagyot és a társai reakcióját kezdte nézegetni - Jól értem, hogy RapMon részeg lett és lefeküdt úgy Suga hyunggal?... Tényleg ez történt?...
- Hoseok - szólította meg a nála egy kicsivel idősebb rapper és pólója nyakát lejjebb húzta, mire egy pirosas folt látszódott ki, ami kétségtelenül egy csók jele volt, azaz ajkakkal hagyott nyom díszelgett, amíg vissza nem takarta.
- Még mindig nehezen hiszem el - húzta a száját V.
- Én meg azt nem tudom elhinni, hogy miért tetted ezt NamJoonnal - szólt SeokJin. - Ez helytelen Yoongi. Gondolom ezzel te is tisztában vagy... Leitatod és egy kis esti kalandot csinálsz... Majd nem akarod elmondani neki...
- Nem tudom, hogyan mondjam el neki, ezért inkább hagyom a francba és titok lesz - tette karba kezeit.
- Yoongi hyung buta - motyogta V.
- Én ilyet nem akarok NamJoon elől titkolni...
- Én se... - értett egyet Jimin a szerelmemével.
- Egyáltalán miért tetted? Ha szabad kérdezni... - szólalt meg JungKook.
- Nem tudom. Talán azért, hogy érezzem, milyen egy másik férfival. Látni akartam NamJoont egy ilyen szituációban. Tudom, hogy helytelen, de megérte. Tetszett. Nagyon tetszett.
- Nem helyeslem - forgatta fejét Jin egyre dühösebben.
- Yoongi hyung buta.
- TaeTae, hagyd abba a butázást, idegesít...
- Yoongi hyung hülye.
- ...Csak annyit kérek, hogy tartsátok titokba.
- Csak egy éjszakát akartál, mi?... Csinálni RapMonnal... Legalább leszoptátok egymást?
- Jimin! - akadt ki Hoseok elpirult arccal.
- Most mi az? Csak kérdeztem. Te szoktad TaeHyunggal, azért jöttél zavarba. Én nem csinálom. Jinét képtelen lennék a számba venni.
- Tényleg nem?... - hitetlenkedett Suga.
- Nem tudnám, hogyan, hiszen akkora... Különben is csókolózni szeret...
- Jimin, kérlek - szólalt meg Jin saját és a maknae érdekében, aki belé kapaszkodva (ismét) kényelmetlenül érezte a témát.
- Én - hallatszott V. - Elmondom RapMon hyungnak, amint egy apró gyanút is fog. Sajnálom, Yoongi hyung.
- Nem fog emlékezni rá, de rendben van így, TaeTae - bólintott Suga, mire mindegyik tag a V által felhozott tervhez igazította magát.

Suga POV

Kényelmetlen egy ilyen feszült légkörben ülni, pont fellépés előtt. Jin hyungnak a haját igazgatták mellettem, J-Hope Vvel és JungKookkal a távolban kamerázott, gondolom egy új videoért, közben előttem a kanapén NamJoon és Jimin bámult a nagy semmibe vagy a maknae társaságára.
- Félsz, Suga hyung? - nézett rám teljesen váratlanul Jimin. A mosolya miatt, ami lassan és sunyin kezdett húzódni arcán, megfagyott hirtelen a vérem. Valamire készül...
- Fél, érzem - válaszolt mellettem Jin hyung, akinek abba hagyták a haja piszkálását.
- Mitől félsz? - nevetett NamJoon rám nézve. - A fellépéstől?
- RapMon hyung - fordult a leaderhez Jimin. - Csókolóztál már férfival? - tette fel játékos hangsúllyal a kérdést, mire NamJoon belecsípett az arcába.
- Ilyeneket nem kérdezhetsz közterületen!
- De válaszolj, kíváncsi vagyok rá!
- Nem csókolóztam én egyszer se, csak engem csókoltak meg.
- Mi?... Ki? - pislogott Jimin, ugyan úgy, mint Jin hyung és én is.
- HyoSang hyung.
- HyoSang!? - ugrott fel Jin hyung, majdnem hátralökve a székét. - Hogyan? Mikor?... Mikor még velünk volt? Mikor velem volt?
- Nem tudom, hogy akkor jártatok-e - vonta meg a vállát.
- De mikor csókolt meg? - kérdezte ismét Jin hyung. Úgy látszik eléggé kiakadott. Utólag tudni meg, hogy megcsalták... Bár biztos vagyok benne, hogy itt valami félreértés van és én már tudom is, hogy mi.
- Egyszer sokat ittam és arra ébredtem, hogy a zuhanykabinban valaki megcsókol, aztán gyorsan ott hagy - mondta, mire én izzadni kezdtem, hiszen én vagyok az a valaki, akiről beszél. - Aztán összekaptam magam, majd utána mentem és HyoSang hyungba ütköztem rögtön az ajtóba. Azonnal gondoltam, hogy csak ô lehetett. Bár HyoSang hyung azt mondta más volt és nem ô.
- Hja már értem - vett mély levegő Jin szívre tett kézzel. - Az nem HyoSang volt.
Jó, az oké, én tudom, hogy nem HyoSang hyung volt, de az nem oké, hogy Jin hyung is tudja ezt! Itt valami nagyon nem stimmel... Honnét tudja ezt Jin hyung? Aki láthatott engem akkor, az csak HyoSang hyung lehetett, hiszen mellette futottam el. Várjunk csak, HyoSang... Hja igen, Jin hyung első számú Hercege. Basszus, elmondta akkor neki, amit látott!
- Jin... Mit szóltál volna, ha RapMon hyungot akkor tényleg megcsókolta volna HyoSang?
Jiminre néztünk mindannyian, aki meg csakis Jin hyungra. Asszem' ahogy szóba került az ex-tag, a kis töpszli azonnal lehangolt lett. Érthető, hisz féltékeny lehet. Debüt előtt Jin hyungot nem lehetett elmozdítani HyoSang hyung árnyékából. Én kétszer is(!) láttam kettőjüket összebújva.
Meg van a kis Jimin gyenge pontja.
- N-Nem tudom - felelte Jin hyung egy idő után. - De jut eszembe, a könyv... NamJoon...
- Oh kiolvastad már?
- Egyáltalán nem, és a tetejébe még el is kavarodtam benne.
- Hogy lehet egy könyvben elkavarodni?
- S-Segíts! A kocsiba hagytam - kérlelte a leadert, de nem kellett többet mondani, már hagytak is a kanapénál minket Jiminnel.
- Milyen könyvről van szó? - tettem fel a kérdést, de Jimin csak durcás arccal Jin hyungék után bámult;
- Nem válaszolt.
Ohh my god! Ennyire zavarja? Ez vicces, de nem volt kedvem kinevetni ôt. Inkább járkálni kezdtem, mire JungKookék bevettek a video készítésbe. Kicsit ki is kapcsolódtam velük, de a nagy nyugodtságba észbe kaptam, hogy Jin hyung NamJoonnal van és bármikor elmondhatja neki a titkot.
- A francba! - törtem ki gondtalan énemből és ott hagytam JungKookékat, akik meg is lepődtek rajtam.
A garázs felé vettem az irányt, a lépcsőházhoz siettem, ahol feljöttünk, de egy tapodtat sem mozdultam, ahogy NamJoonnék hangját meghallottam.
Nem szoktam ilyet, sőt meg se fordult a fejemben, hogy én valaha is bujdosni és hallgatózni fogok, de így hozta a sors.
Egy magas szekrény mögé álltam, ami közvetlen a bejáratnál végezte a feladatát, ami kabát raktározás volt, de ezekben a napokban szerencse, hogy nem kellett, így bíztam benne, hogy most nem fognak elé sétálni és észre venni engem,
- Ehhh felhoztam a könyvet!
- Jin hyung...
- Itt fogom hagyni...
- Tedd be a szekrénybe.
Ne, ne tedd be a szekrénybe!...
- Nem teszem, mert akkor főleg itt hagyom. Miattad fogom itt hagyni! Miattad és a kérdéseid miatt!
- De mi!? Ez csak természetes, hogy meg akarom tudni, ki csókolt meg engem, ha nem HyoSang hyung tette.
- Mondtam, nem?
- De nem hiszem el...
- Oppa, fellépés! - jött egy nô és már vezényelte is őket el, de engem nem vett észre. Miért is nem? Mert lesüllyedtem a falnak dőlve. Összekuporodva hajtottam a fejemet térdeimre, éreztem, ahogy a testem remeg. Nincs erőm. A rohadt életbe. NamJoon megtudta.
Vajon Jin hyung többet is mondott neki?... Vajon mást is?... Képtelen vagyok felfogni basszus... Hogy tehette?
Legalább várhatott volna egy, vagy két cseszett napot... De most... Mit csináljak?... Nem nézhetek NamJoon szemébe.

Már kerestek is az alkalmazottak, és vittek a színpad mögé a többiekhez.
- Suga hyung, hol voltál?
- Eltévedtél?
- Gyere, csináljuk a stressz oldót - mondták a többiek, miközben egy körbe állva azt várták, hogy a kezemet az övéjükre tegyem.
- Ne félj, Hyung!
- NamJoon?...
- Nem tudom, hogy miért félsz ettől a fellépéstől, de erős vagy, Hyung, szóval - nézett mélyem a szemeimbe.
- Én nem félek ettől a fellépéstől!
- Ez a beszéd!
- Én komolyan nem félek tőle!
- Úgy van!
Ez hülye bameg!? Itt jó pofizik? Kegyelem! Ne idegesítsen! Tudhatná, hogy miért vagyok ilyen kedvembe, ha Jin hyung elmondta neki...
Mégis miért nem kérdezi meg tőlem legalább, hogy igaz-e?
Egész nap... Egész nap csak normális volt... Rendesen beszélt velem, úgy ahogy szokott. Miért!? Miért!? Jin hyung mit mondott neki?

Hangyányit... Nem... Még annyit sem tudtam lepihenni az éjszaka folyamán. Úgy éreztem, hogy minden ellenem fordult. Az éjszaka is és nappal is. Mivel úgy feküdtem be az ágyba, hogy elfelejtettem lecsavarni a rolót, így a reggeli napfény, mint lézer, ártott a fáradt szemeimnek.
- Legalább azt megtudhatnám, hogy Jin hyung pontosan miket osztott meg NamJoonnal... - gondolkodtam el hátamon fekve, majd felkeltem.
Nem érdekelt az idő, nem érdekelt, hogy alszik-e még, benyitottam hozzá. Pontosabban Jimin szobájába és... Nem kellett volna olyan elhamarkodottan ezt tennem.
- Íh - ez az egy hang szökött ki belőlem halkan, majd azonnal el is fojtottam.
Jin hyungról teljesen lelógott a takaró, csak a Jimin felé lévő karján volt kicsit felhúzva. Nem azzal van a gond, hogy a paplant a töpszli lehúzta róla, hanem, hogy meztelen volt. Az oldalán feküdt és vékony lábai pont nem takarták el azt a részét. Ostobának éreztem magam, de nem tudtam levenni a szemeimet az előttem lévő látványról. Jin hyung mérete nagyon meglepett. Én meg nem hittem el, hogy képtelenség rendesen a szájba venni neki. Most már látom, hogy nem volt hamis az állítás.
A végén még itt állva megmerevedek. Basszus... Jin hyung meztelenül alvó látványa rohadt ingerlő.
Már küszködni is kezdtem magamban, hogy miért a vézna férfi testek a zsánereim, mire a látványt elvették előlem. Egyből észrevettem, hogy Jimin felébredt és ô húzta a takarót Jin hyungra.
- Ne bámuld, ô az enyém - vágta a fejemhez a mondatát, amit negyvenedszer hallok már tőle, de általában J-Hope kapja.
Jimin felült és még jobban betakargatta Jin hyungot, majd rám nézett álmos szemekkel, meg akarta kérdezni, hogy miért nyitottam be.
- Ébreszd fel Jin hyungot!
- Miért ébreszteném?... Nincs szívem.
- Akkor én ébresztem.
- A-a - rázta a fejét és nagyot ásított. - Te most szépen kimész, Hyung, és nem csinálsz a reggeli ránk nyitásból rendszert.
- Nem akarok rendszert csinálni. Ki tudja, hogy máskor mire nyitok be. Most nem rég fejeztétek be?
- Nem - nézett a Hercegnőre, majd megsimogatta az orcáinál. - Nem merem. Nem merem csinálni. Nem merek úgy hozzá nyúlni, mióta úgy bántam vele.
- Jól teszed. Jin hyung helyébe...
- Tudom, mondtad már; Lelépnél tőlem.
- De még mennyire. Különben is - mosolyodtam el. - HyoSang hyunggal sokkal jobban összeillett.
- Suga... - nézett rám szeme sarkából. Meg kell hagyni, ijesztő volt, de nem ijedek meg egy töpszlitôl. - Miért nem törődsz a kis titkoddal? Benyitsz ide és majd elélvezel Jin látványától. Tudd, ôt nem fogod leitatni és megdugatni magad vele, vagy fordítva, hogy te dugd meg ôt.
Ehh Vág a nyelve. Vág, de nem hagyom magam egy ilyen kölyökkel szembe.
- Nem kellene ôt leitatni! Majd rá fog jön, hogy nem kell neki egy olyan, mint te és kész.
- M-Mi?... - fordult teljesen felém. Láttam rajta, hogy felhúztam ôt. - Neked csak csöndben rettegni kéne, nehogy kitudódjon a titkod.
Már Jin hyung elintézett... De még nem tudom, hogy pontosan mit mondott el NamJoonnak. Jobb nem bőszíteni tovább a kölyköt.
- Inkább foglalkozzon mindenki a saját dolgával.
- Áll az alku.

39 BTS: Chibi est

A csapat napjai be voltak táblázva. Már annak is repesve örültek, ha este tízkor szabadon engedték őket a munka alól.
- Fáradtnak kéne lennem, de tele vagyok energiával... - furcsállta Jimin.
- Én is... - értett egyet V, majd J-Hope és JungKook is.
A négy határozott egyetértés után hangzavar keletkezett dormba; Mindannyian játékba kezdett.
SeokJin jött ki egy könyvel a kezébe, hogy megtudja, mi vagy ki a forrása, illetve az oka az ordításoknak. A pénz éles hangját hallotta, majd J-Hope kiakadását.
- Nem a földre ejteni kell, Kokkie! Fel kell dobni és elkapnod.
- Jó-jó, újra csinálom.
- Én még mindig fejet mondok.
- Írás-írás! Pörgesd, Kokkie!
- De el vagytok - mosolyodott el SeokJin és leült melléjük az asztalhoz.
- Hercegnő, nem alszol? - ment szerelméhez Jimin.
- Először ezt elolvasom - mondta, és már nyitotta is ki a könyvet az első lapoknál.
- Itt olvasol? Akkor játszunk valami halkabbat?...
- Nem muszáj. Zajonghattok. Engem nem zavar. NamJoont és Sugat sem fogja, mert most nincsenek itthon.
- Nincsenek itthon? - ámult el JungKook.
- Ez komoly? - csatlakozott Jimin is a meglepett maknae mellé.
- Moziba mentek talán... - felelt, majd azonnal, elmerült a könyv betűi közt, nem is figyelve a többiekre.
- Nekik is van akkor energiájuk. Várjunk csak! Miért nem vittek magukkal minket is? - tette Jimin az állához kezét.
- Mi is nézzünk meg egy filmet itthon - vetette fel az ötletet az eddig szótlan TaeHyung.
- De mit?... Hé! Hol van J-Hope? - nézett körbe Jimin, mire a keresett személy ki bújt egy szobából.
- Felőlem nézhetünk filmet, de előbb játszunk még - mosolygott bolondosan és egy nagy, fekete-fehér, lepedő agyagú ruhát adott TaeHyungra.
- Mi ez?...
- Tisztára, mint egy pap!
- Akko'... Ima! - hajtotta le a fejét V az összetett kezére, hogy egyből belecsöppenjen a neki szánt szerepre.
- Tudtátok, a hivatalos meleg esküvőkön az egyik fiúnak csokor nyakkendője van, míg a másik azt a sima, klasszikusat hordja - jelentette ki J-Hope és kezében felemelte a kétféle ünnepi nyakba valót.
- Nem tudtam, de sajnos egyből értem a célzást a nyakkendős dolgok alatt - motyogta  mankae.
- Hoseok, h-honnét tudsz te ilyeneket? - pislogott V kis pírrel az arcán a mosolygó fiú felé.
- Én tudtam - szólt Jimin és már vette is ki a rapper kezében lévő nyakkendőket.
- És te honnét tudtad? - kérdezte kíváncsian JungKook.
- Csak... Úgy... - mosolyodott el és lépteit az asztal felé vette. A többiek némán figyelték, ahogy Jimin a széken ülő hyungjuk fölé hajol, majd óvatosan ráadja a csokornyakkendőt. Halkan még meg is igazgatja egy kellemes mosollyal az arcán.
- Huh? Mi ez? - ugrott meg SeokJin az olvasásból felébredve. Hátra se tudott fordulni, a mögötte lévő fiútól már kapott egy puszit a szája szélére.
- Semmi - válaszolta neki Jimin, miután rendesen kihúzta magát és arcáról vissza tükröződő jókedvvel hagyta tovább a Hercegnőjét olvasni. A többiek körébe visszatérve felvette a klasszikus nyakkendőt, majd J-Hopehoz fordult. - Miért is hoztad fel ezt a dolgot?
- Eljátszhatnánk egy ilyen esküvős szituációt.
- De Jin olvas...
- Más meg nem akar egy ilyen töpszlinek a párja lenni - nevetett kicsit gúnyolódva JungKook, de nem akarta megsérteni az alacsony növésű hyungját.
- Arra gondoltam, te leszel Jiminnel most.
- Én? - pirult el JungKook. - Én, mint m-menyasszony?
- Hozzatok neki egy fátylat! - nevetett Jimin beszállva a játékba. - Bár... Ki akar egy ilyen fiatalka menyasszonyt? - szekálta bosszúból a maknaet. - Még csókolózni se tud.
- Tessék, itt a fátyol - adta JungKook fejére J-Hope.
- Nos akkor! - szólalt meg V és kezeit úgy tette, mintha az ima könyvet tartaná. - Én, Kim TaeHyung, meg aki még itt ugrál mellettem, plusz aki könyvet olvas ottan hátul... Szóval azért gyűltünk össze Én előttem, vagy mi, hogy feltegyek egy kérdést.
- Nekem úgyis 'nem' lesz a válaszom, de tök mindegy - motyogta JungKook, amit V is meghallott.
- Jó, akkor Park Jimint kérdem először - fordult felé. - Igen vagy... nem?
- Aki a nyakkendőm párját hordja azzal igen, aki itt áll mellettem azzal nem szívesen.
- Hoseok! - szólt V a pap öltözékét levéve. - Csak, hogy tudd; Egy esküvő nem esküvő, ha mind kettő fél nem-et mond. Máskor rendesebben keres embereket, akik megjelennek színem előttem.
- B-Bocsánat, atyám! - hajolt meg Hoseok, mire V a fejére dobta a papköntöst;
- Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat.

Ahogy a fiúk unatkozni kezdtek, hülyébbnél hülyébb dolgokról beszélgettek, köztük az étterem, üzletlánc és cirkusz megnyitás, illetve szóba került az oroszlánok etetése téma TaeHyung vezetésével.
- Szóval akkor nem szokták leharapni az idomárok kezét, ha éhesek.
- F-Fárasztóak vagytok - nevetett SeokJin hátra nézve, majd becsukta a könyvét. - Filmezzünk inkább - mosolygott és már vezette is a csordát a tv elé. Hoseok hozta a laptopját, hogy gyorsan letöltsön valamit, aztán egy pendrive segítségével átvezesse a kiválasztott filmet a televízióba.
- Akkor mi lesz?
- Anime? - érdeklődött JungKook, ahogy leült V és Jimin közé, pont középre.
- Én nem szeretnék animét nézni - közölte Jin.
- Amiket eddig néztem mind ijesztőek voltak... Én se szeretnék animét most - nyelt nagyot Jimin és párjára dőlt.
- Jimin félős - motyogta V.
- Akkor nézzünk horrort!
- J-JungKookie... Akkor velem is kiszúrsz - remegett meg J-Hope.
- Nem nézünk horrort! - simogatta meg V a reszkető fiú hátát. - Hoseok is félős.
- Nem mindegyik horror film ijesztő... annyira... De tényleg vannak olyanok, amik egyáltalán nem azok - vette elő film tudását a maknae.
- Mondj példát - kérték a többiek, mire a fiú sorolni kezdte azokat a műveket, amik eszébe jutottak, de a tagok mindegyikhez hozzá tudtak szólni, hogy az bizony horror a javából. Hoseok ahhoz képest, hogy félt ezektől a filmektől, mindegyiknek tudta a tartalmát. Igazából soha sem nézte meg őket, csak ismertetőket olvasott, amikből meg tudta állapítani, hogy ijesztők. Ezért most JungKookkal remekül eltársalgott a 'horror' fogalmán, majdnem hatvan percen keresztül.
- Ha nem nézünk semmit, akkor én megyek aludni - ásított V.
- Fiúk! - szólalt meg halkan SeokJin és a vállára mutatott. - Jimin már elaludt - mosolygott, amiért aranyosnak tartotta a szundikáló teremtést. Valahányszor ilyen történik, nem tudd ellenállni, hogy fotó nélkül hagyja saját magukat.
- Akkor már én is - húzta fel lábait V és lelépet a kanapéról, de egyből orra esett.
- M-Mi történt?
- Ezt hogy csináltad?
- A sarkammal belerúgtam - kezdett el szipogni V. - A kanapé kemény... N-Nagyon fáj.
- A sarkadnál?... - pattant fel gyorsan Hoseok és hozzá ért a sérült részhez.
- Mivel azzal rúgott bele.
- Az orra nem fáj?...
- Nagyon fáj - kezdett könnyezni V. - Nem bírom...
- Ennyire?...
- Nem - jelentette ki elkomolyodva. - , de ez volt az első alkalom, hogy a sarkammal rúgok bele egy kanapéba és ez... igazán megrázó élmény volt számomra.
- TaeTae... Azt hittem már tényleg fáj... - sóhajtott Hoseok és megkócolta a játszadozó fiú haját.
- Pezsgőt nyittatni nem akarsz erre az eseményre?...
- Azt majd csak akkor, ha sikerül lefejelnem.
- Azt nem engedem - jelentette ki Hoseok és lassan magához ölelte a padlón fekvőt. - Te nem lehetsz szerencsétlen.
- Hoseok?...
- Neked nem lesznek olyan baleseteid és kártevéseid, mint nekem. Nem engedem. Én vigyázok rád.
- Hoseok - ölelte szintén magához és még a pólójába is belekapott. - Nekem is ilyeneket kellett volna mondanom akkor, és nem ért volna el az az állapot... Ebből is látszik, hogy te sokkal többet érsz nálam.
- Egy frászt - felelte és homlokon csókolta a másikat. - Hülyeségeket beszélsz.
- N-Nem megszoktad már tőlem?...
- Igazad van - mosolygott a szemébe nézve.
- Vége? - hallatszott egy nagy ásítás JungKooktól. - Ez elment egy kis költség vetésű, romantikus dráma előzetesének...
- Most miért? - kuncogott SeokJin halkan. - Igazán aranyosak szer-- - akadt el a szava, ahogy Jimin horkolása kezdetét vette.
- Mi a rossebbért horkol?...
- Ne akard meg tudni, hogy mikről álmodik - válaszolt suttogva Hoseok, miközben V már az ölébe ült a földön.
- Nekem sincs jobb alvási szokásom - pirult el Jin szégyenlősen. - Én nagyon nyálas vagyok, sajnos... Mikor felkelek, szinte ázik a fejem alatt a párna...
- Ny-nyálas... - ismételte halkan Hoseok és az ô arca is piros árnyalatot vett fel, ahogy az elmondottakat elképzelte. - Én asszem' megértem Jimint, hogy nem bír melletted nyugton maradni...
- Más témát! - szólt kicsit dühösen JungKook, amiért megint a nem kívánt dolgokat hozták fel a hyungjai.
- Inkább irány aludni - mosolygott a rangidős. - Remélem RapMonék is hamarosan haza érnek.


Mivel Jimin aludt el a legkorábban, ezért ô is ébredt fel leghamarabb, de nem magától, hanem benyitott a szobájába Suga. Óvatosan bedugta a fejét az ajtón. Nem mert az ágy felé nézni, nem tudta, hogy mire számíthat a két szerelmestől, pedig csak Jin szunyókált kényelmesen Jimint átkarolva.
- Hyung?... - ásított a kisebbik.
 - Keltsd fel Jin hyungot. Gyertek ki, most - kérte Suga és már csukta is be az ajtót.
Alig volt magánál, de megrázta a rajta alvó szerelme vállait, aki erre ébredezni kezdett. Majd mindketten kimentek, ahol már JungKook, V és J-Hope is álldogált a fotellel szemben, amin Suga ült. Ritkán látni ilyen kócos hajjal őt, ezért mindannyiuk kíváncsian várta, hogy a rapper szóljon valamit, ha már felébresztette a tagokat így korán reggel.
- RapMonster hol van? - kérdezte Jin álmosan, és Jiminbe karolt, nehogy elvessze az egyensúlyát a leader keresése közben, de hiába nézett körbe a társaságon háromszor is, nem látta a keresettjét.
- Ôt is hívd ide, ha már mi itt vagyunk - durcáskodott Jimin, amiért vissza szeretett volna menni az ágyába.
- Mit szeretnél tőlünk, Hyung? - tette fel a kérdését JungKook és kábultan Jinre dőlt. A választ várta, miközben a szemei majd leragadtak. Csak annyit látott, hogy Suga az ujjait piszkálja és nagyban gondolkodik valamiről, amit a többiek tudtára akar adni.