6-Block-B: Hasznos játék

Kyung büntetésére készen állva állt MinHyuk elé, aki előtte már kereste szeretett bögréjét, még a hűtő alatt is.
- Ülj le - hidegült el a táncos tekintette, mi a többieket a beborult viharos égre emlékeztette.
- Miért üljek le, hyung? - készült körmöt rágni a tettes. B-Bomb kivette a másik kezéből a szatyrot, majd vállon fogva lelökte a székre. A néző közönség érdeklődve nézte, hogy mik lesznek a következmények. Enyhe dörgés lesz vagy villámokkal teli tornádó csap ki, itt az ebédlőben?
- Kyung - suttogta Zico - Tedd össze a kezeidet!
- Jiho! - szólította fel MinHyuk a leadert. - Te is! Ülj le!
- Mi?? Nem csináltam semmit! Semmi közöm ehhez! Több közöm van egy Svéd export céghez!
- Ülj le! - kiáltott B-Bomb.
- I-Igenis!!
- Milyen közöd van egy export céghez? - kérdezte suttogva Kyung.
- Tudtam, hogy árulja a testét. Csak nem sejtettem, hogy Svédeknek! - jelentette ki JaeHyo, majd a figyelme a táncos polc előtti fölágaskodására irányult, ahogy a többieknek is.
- Mire készül?
- Remélem nem akar hozzám vágni semmit....
MinHyuk a pultra tette Kyung névvel rendelkező színes poharat és Zico kreatív bögréjét, minek feliratos sapkája is volt, emlékszik; három nappal ezelőtt vette, csak egyszer használta még.
- Így történt a baleset? - kérdezte B-Bomb, mire pulton végighúzta karját, lelökve a két darabot.
- Várj! - pattant fel Kyung a székrõl és mint egy ragadozó vad, nyúlt a levegõben a tárgyak felé.
- Hyung! - kapott fejéhez P.O és a mellette pihenõ Taeil is nagy szemeket meresztve talpra ugrott:
- Te beteg! Ne feküdj a szilánkokba!!!
- Mit csinálsz Kyung?? - nézet MinHyuk a földön heverõre, ki csak az egyiket tartotta két kezével fel. - Te akarod eltörni Zico bögréjét?...
- Dehogy is - szisszent fel és felállt, lábait fájlalva. - Jiho ártatlan, ezért...
- Így van - helyeselte a leader bólintva és hátradőlt székében.
Kyung arcán egy félmosoly húzódott; nem kap más büntetést B-Bombtól, csak hogy egy jelentéktelen poharat tört el neki, ez semmi, túl éli.
- Park Kyung... Mi ez a kezeden? - fogta meg a táncos a fiú tenyerét, aki beljebb tolta a megmentett tárgyat a pulton. - Ez vágás?
- Az. Mikor tegnap a te bögrédnek a darabjait szedtem össze, megvágtam magam.
- Ahhh - nézte az éles, vörös sebet MinHyuk.
- Elvágtad a kezed!?? - ugrott Zico Kyunghoz. - Mutasd!
- Semmi, ez semmi - dugta háta mögé.
- Kyung! - erőltette a leader, de a másik nem tört meg, helyette a szobája felé sietett.
- Örülök, hogy nem kell cirkuszért fizetnem - jelentette ki JaeHyo. - Ugyan olyan állatságok mennek itt is.
- Nekem mondod? Tátott szájjal figyeltem! - YuKwon már tapsra is illette volna az elõtte véghez ment drámát.

Mikor Kyung be akarta csapni ajtaját, Zico akadályozta meg ebben.
- Mi az Jiho? - léptek be egyszerre mindketten a szobába.
- Mi lenne? - mosolygott. - Kösz, hogy mellém álltál. Amúgy ezt akartam neked mutatni - vette elõ telefonját és egy képet mutatott.
- De királyan nézz ki!!! Klassz sapek!
- Ugye! Holnap megyek megvenni.
- Miért nem rendeled meg?
- Mert kilométer hiányom van - nevetett Zico és leült az ágy szélére. - Nem jönnél velem? Ahogy ma is...
- Ma akaratom kivûl mentünk együtt! - tette karba kezeit Kyung és fintorogva nézte, hogy az õ fekhelyén meresztik egyesek a feneküket.

- E-Ennyire rosszul érzed magad mellettem? - kérdezte szomorúan.
- Nem rosszul. Inkább furán... - dörzsölte karjait elnézve. - Mondtam már... Olyan hatással vagy rám, hogy...
- Elájulsz, akár mit is csinálok veled? - állt fel és az elbambult párját egy nagy ölelésbe fogta át.
- Most is... Olyan furcsa... Ok nélkül akarok mosolyogni...
- Mosolyogj nyugodtan, ahogy én - kuncogott jókedvűen. - Most úgysem látom.
Kyung átfűzte kezeit szerelme hónalja alatt:
- Olyan hülyeség az egész... - lassan ellazult, miközben karokba volt zárva. - Öm Jiho... Miért túrtál a hajamba? - kérdezte kuncogva zavarában.
- Jó kérdés. Várj. Itt egy még jobb: Miért nem fekszel le velem?
- E-Erre van... Van jó válasz is! - motyogta és ellépet a leadertõl.
- És mi az?
Kyung piros arccal elfordult és bosszankodni kezdett. Annyiszor elmondta már a nap folyamán, hogy Zico mostantól nagyon közel van hozzá, ami tetszik is neki, de a érintkezésekre nincs felkészülve, meghátrál azonnal.
- Most kiabáljam bele a pofádba, hogy félek? - suttogta magában és leguggolt, a földön mutatóujjával köröcskéket rajzolva.
- Kyung, valami gond van? - borult nyakába Zico.
- Hjam, hogy szeretlek...
- Én is! Együtt vagyunk hibásak! - nyomot egy lágy puszit a homlokára, mire Kyung összehúzta szemöldökét, amiért már megint az ép életével játszadoznak.
- Tudod mit? Inkább utállak!
- Hé!


Lassan ebédidő tájba érkezve JaeHyo fürgén kutatót a hűtőben:
- Nincs... Nincs sem-mi itt-hon! - vágta be a frizsider ajtóját. - JiHoon, MinHyuk irány öltözni, megyünk vásárolni!
- Miért pont én?
- De nekem fáj a lábam, hyung!! - emelgette magasba P.O alsó végtagját. - Rendeljünk inkább!
- Mégis mit akarsz rendelni?
- Húst együnk hússal - ugrott az asztalhoz YuKwon.
- Sushit! Az egészséges is, meg én ajánlóm is - nyilatkozott Taeil.
- Igen-igen a sushi jó! Minden jó, ha nem nekem kell cipelni a szatyrokat. Hyung mindig tonnákat akaszt a karjaimra... - motyogta Pyo.
- De akkor a te telefonodról folyjon a pénz! - intett JaeHyo beleegyezve az ötletbe.
- Már hozom is - mosolygott JiHoon és futott a kabátjához, amiben a mobilját hagyta. Ahogy kivette, látta, hogy még mindig megy rajta "kém programja" - Ez felvett valamit? Ki volt itt a kabátoknál?... - nézte a kijelzõn lévõ hullámokat, amik a hang erõsségét jelezték. - Ohh nem JiHo és Kyung hyung jött haza akkor? - jutott eszébe, miközben visszafele ment a fiúkhoz. - Mirõl beszéltek?~ - húzódott széles vigyor arcán és megnyomta a lejátszást.
"Legalább tudom, hogy szeretsz engem.- Van szólási szabadságot, de ésszel beszélj, te lehetetlen birka"
- Ki szeret JiHoon? - kérdezte JaeHyo, ahogy meghallotta a maknae telefonja felõl. Hirtelen azt hitte, hogy a suhsi bárból egy rajongó beszél vele.
- Már megint felvettél valamit? - pislogott Taeil, mire P.O oda ment hozzá.
- Hallgasd, hyung. Ez Kyungék, mikor hazajöttek.
Erre a mondatra YuKwon és MinHyuk is oda ugrott.
- Hé! N-Nekem is... Hagy halljam - akadékoskodott JaeHyo, amiért nem hagytak neki a telefon körül helyet, így megoldás képen B-Bomb fejére támaszkodott lábujjhegyen.
"Kyung!  -H-Hé! Végre szereztünk ugyan olyan bögrét, nehogy összetörjük!  - Ha hagyod magad, nem fogjuk..."
- Mit csináltak? - emelte fel a fejét YuKwon zavartan.
- Aish! Adjátok már ide! - szólt JaeHyo felbőszülve, amiért nem hallott a felvételből semmit. Kikapta a mobilt P.O kezébõl és a saját füléhez tette.
"R-Rossz! Rossz! Nem szabad! - Uhhh de alváskor enged az összebújást!"
- Mit mondott?? - kérdezték JaeHyotól mindannyian, kinek sunyi mosoly húzódott az arcán.
- "De alváskor enged az összebújást" - ismételte.
- Ti.... Valamelyikünk... Valaki tudta, hogy együtt vannak? - nézet végig a többiek arcain B-Bomb, amire az összes srác a fejét rázta.
- Nem. De sejtetettem! - jelentette ki JaeHyo és újra visszatekerte a felvételt, hogy meghallgassa elejétõl. - Nem lehet olyan régóta, mert nem úgy hallom, hogy Kyung be lenne törve.
- Te már csak tudod, mi? - nézet MinHyuk lekezelően, mire JaeHyo közelebb hajolva megfogta a táncos állát és lágy hangon feltette a kérdését számára:
- Szeretnéd, hogy betörjelek? Kíváncsi vagy milyen az?
- Hé! És a kajával mi lesz?? - állt YuKwon a két fiú közé, a kezdeményezős, ráhajtós alakot kicsit ellökve. - Hamarabb látok egy letepert MinHyuk hyungot, mint sushit?
- Téged nem is érdekel Jiho és Kyung?
- Miért érdekeljen mégis annyira? Nem kell belekeverednünk. Azt csinálnak, amit akarnak.
- YuKwon jól beszél - helyeselt Taeil.
- Dehogy beszél! Csak bemagolta egy filmnek a szövegét - röhögött JaeHyo.
- Hyung, visszaadnád a telefonom? - nyújtotta kezét Pyo.
- A tiéd? Hasznos játékot űzöl vele - adta vissza a készüléket, miközben vigyorogva és bólogatva dicsérte a maknaet, mint büszke apa a fiát.
- Hjuj emberek, fedezékbe! - kapott a fejéhez YuKwon, ahogy meglátta lelki szemei elõtt a jövőt. - JaeHyo hyung hangfelvevőket akar mindenhova elhelyezni! Látom a gondolatait!
- Ugyan YuKwon - intett sármos mosollyal a vádlott. - Az túl költséges lenne. Csak pár helyre rögzítenék!
- JiHoon, figyeld, nehogy bemenjen a te vagy az én szobámba!! - suttogta Taeil a társának parancs szerûen, aki egy határozott bólintással jelezte, hogy megértette és követni fogja az eseményeket.

- Miért nem szóltál, hogy van ilyen jelentkezési papírunk??? - hallatszott ki a szobából Kyung hangja, majd az ajtó csapódásra lettek figyelmesek és arra, hogy a leaderrel együtt volt bent a hálóba. - Hõ? Miért bámultok? - ijedt meg egy kicsit, a sok rászegezett szempártól.
- Ammm mert.... Csak úgy felkiabáltál - kuncogott U-Kwon, de tudta, hogy társaival mind egyre gondolnak, Zico és Kyung együtt létére.
- Milyen jelentkezési papírunk van? - kérdezte Taeil.
- Hjaj hát csak van ez a túra, idol túra - intett a leader.
- Ohhh megyek futni! - ugrott P.O. - Gyere velem Taeil.
- Bocsi, de én nem vagyok sportember...
- Igen, lehet futni, bicajozni és sétálni. Kyunggal megyek sétálni! - tette át Zico a kezét párja vállán.
- JiHoon, mi megyünk veled futni - mosolygott YuKwon és MinHyuk.
- Ahh hyungok, köszönöm!
- JaeHyo... Te menj biciklizni - mondta utasító jelleggel Taeil, hiszen ô sétálni megy, egyértelmû, hogy nem akar vele együtt lenni...
- Fussak vagy biciklizek? Ez a kérdés... - törte fejét JaeHyo.
- Lassú vagy. Felírtalak a bicajozósokhoz!
- Máskor nálam lesz az a papír!...

5-Block-B: Játék

Kyung POV

Neeem, nem kell kétségbe esni! Nem is fogok! Csak nem gyilkol meg B-Bomb. Megvárom, hogy kinyissanak az üzletek és elhúzzam a csíkot, venni.
Gondoltam ezt, miközben testem remegett a félelemtõl.
Fel is kell majd vállalnom, hogy én törtem el a bögrét... Nyeltem nagyot és már terveltem is maradék éjszaka óráimba, hogy még is hol lehet ilyen bögrét keríteni?
Mikor már kialakult egy hosszú lista a szóba jövő boltokról, addigra a nap is felkelt. Öltözni kezdtem. Azt hittem, mindenki az ágyat nyomja, mikor ki mást, mint Jihot pillantottam meg kijönni a szobájából, rendes utcai ruhában. Készül valamire?
A falnál bújva lestem, hogy mit csinál, hogy mikor megy el a nappaliból, mert ott hagytam az asztalon a pénztárcám, így vissza kell mennem értem. Zico ki-be sétált a konyhán és a nappalin. Mi a jó életet csinál? Ilyenkor mit érezz??? Dühösen téptem már a fogaimmal felsõmet, mire Zico váratlanul felkapta az asztalról tárcámat!
- Mi a...!?? - fogtam be a szám gyorsan. Felismerte, hogy az az enyém, ezt abból gondoltam, mert a szobám felé vette az irányt. Aish így nagyon sok idõm elmegy! Nem mehet tovább... Kihúztam magam és kiléptem a fal mögül. - Azt kérem!
- Ohh jó reggelt Kyung! - üdvözölt mosollyal az arcán. - Mész valahova? - nézet végig rajtam.
- Aham - vettem ki kezébõl a tárcám. - Siettek haza. Szóval; adios!
- Hova mész?
- Sietek, bocs - fordultam sarkon és utolsó pillantást sem vetve hátra az ajtón kiszáguldottam nagy léptekkel.
"Bögrét vagy életet" arc kifejezéssel siettem le a lépcsõn, miközben elellenőriztem, nálam van-e minden, ami kell.
- Először... - motyogtam magamban, ahogy kiléptem a házból és körül néztem.
- Kyung! - óriási szemeket meresztettem Zicora, aki csak úgy az orrom elé ugrott és egy napszemüveget adott rám, hasonlót ami rajta is volt. - Most már mehetünk.
- Várj, ki engedte meg, hogy....
- Ez egy szabad ország, baby!
- A-A-A Babyt azonnal felejtsd el! - ráztam mutató ujjam szeme elõtt dühösen.
Nem akartam vitával húzni a drága idõm, így Zico követett utamon.

Kyung POV's END



JaeHyo POV

- Jiho sincs itthon, mint Kyung - állapítottam meg, ahogy benyitottam leaderünk üres szobájába.
- Nem izgat. Legfeljebb nem reggeliznek velünk - vonta meg vállait B-Bomb.
Ilyen korán elmenni valahova... Még U-Kwon sem ébredt fel, csak MinHyuk meg én.
- Mond csak, te tudtad, hogy Taeil Pyonál aludt? - kezdtem el érdeklődni. Én ezt tegnap, mikor benyitottam a kis növésű barátocskámhoz, akkor tudtam meg.
- Én például YuKwonnál aludtam el - intett -, mert én kísértem szobájához és utána vele maradtam egy kicsit, hiszen az ablaka nem az utca felé nyílik, így világítottam neki, addig, ameddig be nem aludtam az ágyán.
- Ahhaa ez jó mese...
- Ne akarj kilyukadni semmire, JaeHyo! - nézett rám szúrós szemekkel, mire én a magasba feltettem a kezeim. Már elképzelni sem lehet, amit mondanak neked?? Ez olyan, mint mikor az anyuka meséli a Piroska történetét, akkor a hallgató gyermek persze, hogy maga elõt látja az eseményeket. Én is ezt csináltam; Lelki szemeim elõtt láttam, ahogy YuKwon vetkőzik MinHyuk elõtt, aki a fényt biztosítja, ennyi!... Hogy az emberrõl mindig csak a rosszat gondolják, chõ!
- Lehetnél velem kedvesebb - motyogtam, miközben az asztalnál helyet foglaltam.
- Én?... - kérdezett vissza, magára mutatva, mire én inkább leintettem, hogy hagyjuk.
Visszatérve Taeilékhez... Feküdtem el az asztalon gondolkodva, pihenõ kezeimet kinyújtva. Taeilel... Tényleg nem élvezem az együtt létet. Sõt inkább már nyomasztó. Hagyjam a francba ezt az elhalt kapcsolatot? Lehet, hogy azt kéne. Már Pyo is tudd rólunk, így meg nem jó. De ha így döntök, akkor kell valaki Taeil helyett. Egy pot ember, aki szívesen társulna velem... Befûzhetem, de azért ne legyen olyan könnyû... Szórakoztató, de hallgatag tagra lenne szükségem...
- Miért nézel így rám???
- Dehogy nézek rád!!! - ugrottam fel, hazugon kuncogva és kihúzva magam a széken, élesen elfordultam MinHyuktól. De szemeim sarkából tovább figyeltem az ebédlõben takarító táncoskát. Ô nem is lenne annyira rossz nekem, mi több, majdnem, hogy tökéletes.
- MinHyuk... - néztem körmeimre  fenséges tartással, miközben megszólítottam õt.
- Mi van?
- Légy velem kedvesebb - húzódott csábos mosolyra szám.
- MinHyuk! MinHyuk! Ments meg!!! - hirtelen YuKwon jelent meg és szó szerint B-Bomb nyakába ugrott.
- Reggelt' neked is! - sziszegte az eddig szorgosan takarító táncos, most meg U-Kwon fogas.
- Taeil hyung feltúrja a szobánkat valamilyen lila szemcsiért!
Szóval Taeil? Világosultam meg. Hát a legidõsebb tag van, hogy kifordul ön magából. Én már csak tudom. Meg is jelent a színen az emlegetett, elég szétszórtnak látszott.
- MinHyuk! - kiabált rá kinyújtott mutató ujjal. - Hol? A. Lila. Szemûvegem!?
- Taeil - szóltam hozzá vigyorogva. Észre vettem, hogy hangom hallatán megrezzent, de bátorságot merítve felém fordult. - A szobámba van.
- K-Kösz. Kihozod vagy...
- Menj be érte - bólintottam neki. A táskámba tettûk el, mikor valamelyik rádió show elõtt kedvem szerint letepertem. Elfelejtette, hogy nálam maradt. Ahhh szerencsétlen. Fejemet rázva néztem utána, majd mikor megtalálta, felmutatta és saját hajlékába igyekezett.
El kéne mondanom neki, hogy többé nem érek úgy hozzá? Vagy mindegy és hagyjam?... Ahh azért pár szót illik minden végen mondani. Esküvőkön is beszédet mondanak, amiért vége lett a szilingiségnek, temetéskor is nyilatkoznak jó szavakkal, hiszen ott meg egy élet hunyt ki. A vég utáni kezdetrôl meg elég érdekes dolgokat hallottam már... Minden vég után új kezdet jön. Ebbe belegondolva ismét ránéztem (már csak automatikusan is) MinHyukra, aki levakarta magáról ugra-bugra barátját, Yukwont. Felálltam az asztaltól és még idôben elkaptam a kis énekest:
- Várj egy kicsit Taeil - fogtam meg vállait, mikor már a kilincse felé nyúlt. Bámult rám, nem gondolta, mit akarok. Inkább csak hátrálni próbált tôlem. - Ne parázz már. Játszunk! - mosolyogtam.
- M-Mit? - nézet furcsállva rám.
- Kõ-papír-olló-t! - tettem ki kezemet a játékhoz és Taeil is.
- Kõ, papír, olló! - mondtuk és nekem míg olló volt, Taeilnek kõ.
- Te gyõztél! Most már nem foglak bántani - paskoltam meg kócos haját.
- Szóval bevallod, hogy bántottál!!! Hát remek! - kapta fel a vizet és ütni készült.
- Te vagy a kis vakarcs! - nyomtam le fejét.
- Engedj el! Hogy mered??
- Úgy, ahogy eddig mindent - suttogtam válaszként, majd sarkon fordultam és mintha a múlt felett hunytam le volna a szemem, úgy mentem vissza a nappaliba.

JaeHyo POV's END



Pyo kijött szobájából és ajtójába találta az énekest, kinek védelmezőjeként állt.
- Történt valami, Taeil? - nézet a rapper a fiú arcára, ki dühös volt még is nyugodt aurát sugárzott magából.
- JaeHyo!....
- Mi van vele!??
- Az elõbb...
- Itt???
- Itt....
P.O a pár lépésnyire lévõ fogashoz futott és zsebébõl elõvete a telefonját. Állítgatott rajta, majd megszólalt benne JaeHyo hangja, ahogy azt mondja, "Játszunk!" A rapper a füléhez emelve figyelte a fel vett beszélgetést, ahogy a mélyebb hangtól a "nem foglak bántani" elhangzott, szívére emelte a kezét megkönnyebbülés. Ez remek! - gondolta vidáman.
- De akkor is a védelmezõd maradok! - fordult Taeilhez.
- Várj. Te most..... Várj - tette fejéhez kezét. - Te a kabátodba hagytad a telefonod bekapcsolva a hangfelvevõt? - Pyo egy határozottat bólintott válaszként. - El vagy, mint gyerek a játékával, nem igaz? - erre ismét egy bólintással adtak feleletet.
- Itt is hagyom, tõk jó itt! - tette vissza.
- Hagyd - mosolyodott el Taeil a másik játékos viselkedésén.


- Elmondanád újra a szabályokat?
- Harmadszorra ismétlem...
- Jó, de olyan sokat szabtál.
Haza érkezett a két jó barát, vagy már egy kicsivel több annál. Egész úton Kyung dominánskodott párja felett, lehetséges, hogy azért, mert túlságosan zavarban volt. Egyetlen kézfogástól térdre tudott rogyni. Ziconak tetszett a a felállás, addig, míg Kyung el kezdte sorolni, hogy mit lehet, mit bír és mit nem. Alkuba kezdtek, mint két vérszomjas ügyvéd, hol ott úgy is eltudták volna intézni, mint a holló és a róka a sajtos mesében. Ziconak csak bókolnia kellett volna, míg a másikat lépre nem csalja, de nem így tett.
- Legalább tudom, hogy szeretsz engem - kuncogott halkan Jiho, ahogy bezárta a bejárati ajtót.
- Van szólási szabadságot, de ésszel beszélj, te lehetetlen birka - mondta orra alatt, suttogva, hiszen már otthon voltak, ügyelni kellett a többiekre.
- Kyung! - ölelte át hátulról lendülettel a leader piros orcájú szerelmét.
- H-Hé! Végre szereztünk ugyan olyan bögrét, nehogy összetörjük!
- Ha hagyod magad, nem fogjuk - húzta le a pulóvert a másikról, majd, hogy a válla elérhetõ legyen, a sima pólót is csúsztatni kezdte, kinyújtva ezzel a felsõ anyagát.
- R-Rossz! Rossz! - ütött Kyung párja fejére, mintha az egy kutya lenne. - Nem szabad!
- Uhhh de alváskor enged az összebújást!
Kyung reményt elvesztve fordult el tõle és felnézett, már csak nevetni tudott az egész helyzetén:....
- Hát nem érti meg, nem érti, istenem! Miért nem adtál neki több észt? Én fogok meghalni. Hiába mondom, nem vágja, hogy mennyire hatással van rám!

4-Block-B: Nem látok semmit!

Kyung POV

Egy kisebb elsötétedés vette a kezdetét!...
- Bekapcsolva hagytátok a vasalót?
- Van vasalónk?
- Szokott valaki vasalni??
- Van mellettem valaki???
- Kussoljatok! Nem látok semmit! Hol a konyha?
- A hütöhõz akarsz menni!??
- ÁRAMSZÜNETBEN annak sincs világítása!
Áram nélküliek lettünk. Még a függönyök is el vannak húzva; vak sötét van. Valaki elõ vette a telefonját, úgy látom B-Bomb volt.
- Jiho, miért állsz az asztalon?? - kérdezte Taeil mikor meglátta, hogy leaderünk valamilyen oknál fogva magaslaton szívta a levegõt.
- Csak, hogy ne jöjjön nekem senki, vágod - válaszolt Zico, majd ráállt az egyik székre és leugrott közénk. Valamiért oda jött mellém... Ha azt hiszi, hogy nekem itt van a telefonom, amivel világítani tudok, téved, mert a konyhába hagytam. JaeHyot hallottam az elõbb onnan, õ ide adhatná, ha már csak egy tagnak van kéznél a mobilja. Annak a fényével sem látunk mindent...
- Hé! Azaz orrom volt!! - jajdult fel U-Kwon, biztos valaki orrba vágta.
- Ne üsd belém az orrod!
- Gyújtsunk gyertyákat!
- Gyújtsuk fel a házat!!!
- Te nem vagy komplett! Nem látunk semmit! Hogy menekülnénk?
- Felhívnánk a tűzoltókat!
- Jó, hogy nem akarod ôket is elégetni!...
- Buliznánk egy jót a romokban!
- És a tűzoltókkal!
- Denszeljünk!!!
- Densz Kyung! Densz Kyung! - váratlanul ért, hogy Zico átkarolt, már csak azért is, mert a többieket követtem szememmel és õt el is felejtettem, hogy velem van.
- Dance klub, Dance klub? Vagy mii? - értetlenkedtem zavaromba, majd JaeHyo érdekes és elég perverz kuncogására lettem figyelmes:
- A sötétség - mondta hangsúlyosan, mintha épp Romeót adná elõ egy színházban -, a szexualitás jele!
- Meg a te szar ablaktisztítódnak a jele! - szóltam le hülyeségét. Ne pofázzon már ilyeneket! Ahogy bele gondolok, hogy Zico karja a derekamon pihennek, menten elájulok! Ha a sötétség tényleg ki csalja az emberbõl a szexualitás, nekem annyi. Itt fogok megdögleni a vágyaim gondolatától!
Előttem B-Bomb további beszélgetést folytatott U-Kwonnal meg Taeilel, így rájuk esett a fény, a többiek meg a sötétben matathattak.
- Park Kyung? - Zico jelen esetben engem matatott. A fülemnél éreztem leheletét. Elfogott ismét a félelem, a retegés, hogy huh mi lesz?
- M-Mi van? - kérdeztem vissza és el akartam lépni tõle, de õ nem engedte ezt.
- Nehéz veled... - suttogta ezt a teljesen értelmetlen mondatot. Mire akart utalni, he? Mi van velem? Nehéz? Nehéz velem? Mi? Mi nehéz?... A súlyom? De hát nem is dőlök rá! - Kyung... - bújt fejével a nyakamba.
- Bocs, de nem értem - jelentettem ki az igazságot, hátha elmagyarázza Zico, hogy mire gondol a "nehéz veled" alatt.
- Nem érted, mi?... Ezért is vagy nehéz esett. Gyere... Gyere velem - engedte el derekam és kézen ragadott. Vezeti kezdett a fal mellett, azt hiszem a szobája felé tartunk. Ilyen sötétben nem fél, hogy neki megyünk valaminek? Feldöntünk valamit, aztán elesünk, kiesünk a függönnyel takart ablakon, mindketten meghalunk és ágyõ egyoldalú szerelem, nincs többé veled problémám höhö...... De gondoltam, hogy nem fogunk meghalni. Ahogy meghallottam a kilincs lenyomást, tudtam, hogy folytatódni fog az életem... Bár... Ha most neki mennék az ajtófélfának, elbotlanék a küszöbbe, beverném a fejemet az ágy lábába vagy egy szekrénybe, törést szenvednék, feljajdulnék, Zico segítségemre sietne és például karjaiba emelne, akkor agyvérzésbe meghalnék, de úgy legalább szép pillanatba, mert Ôt látnám utoljára.
Ahogy baleset nélkül beléptünk a szobába, ahol a nyitott ablakok miatt rengeteg mennyiségû fény szűrődött be, sokkal kevesebb lett az esélye annak, hogy itt meghaljak.

- Miért jöttünk ide? Azért, mert itt van fény?
- Hát igazán nem azért..... - indult el és intette, hogy kövessem. - Írunk neked beutalót egy memória dokihoz!
- Heeee??? - néztem rá ostobán, mikor felém fordult ezzel az örültséggel.
- Aish... Mérges vagyok rád... - túrt hajába, majd leszegte tekintetét a földre. Érdekes. Nem rég nekem kellett rá mérgesnek lennem, most meg õ rám? Miért? Mit tettem??? - Nagy nehezen rávettem magam akkor és te meg ügyet sem vettél rá, biztos elfelejtetted!
- És.... Mit?
- Épp ez az! - toporzékolt, mint egy kis gyerek. Mire kéne emlékeznem, nem hiszem, hogy valamit is elfelejtettem. Miért szeretek egy ilyen hülyét, aki nem tudd bánni a szavakkal rendesen, csak rapelve?
- Én visszamegyek a szobámba, ha nincsen semmi - mondtam , de megragadta a karom, mikor elfordultam tõle. Belebolondulok. Itt tart, de nem mond semmit. - Beszélgetni szeretnél a lottó nyerõ számairól?
- Nem! Inkább arról, hogy miért nem vagyok nyerõ nálad!
Meglepetten felnéztem rá. Nem tudom, hogy jól értettem-e, amit mondott...
- Mirõl akarsz beszélgetni?...
- Nem érted, Kyung? Száz százalékba elfelejtetted, hogy megcsókoltalak?
Hogy elfelejtettem-e? Jesszusom! Dehogy! Mindig magam előtt vannak azok az emlékképek!!!
Kirántottam markából a karom és félig elfordultam tõle:
- Hogy felejtettem volna el!??
- Nem felejtetted el?
- Persze, hogy nem!
- Akkor miért? - kérdezte halkan. - Miért nem kérdeztél rá, beszéltél arról vagy valami?
Felköhögtem, ami inkább nevetés volt.
- Ilyeneket vártál tõlem? Tõlem?? - ismételtem idegesen ránézve. - Azt se tudom még, hogy miért tetted azt velem.... - szomorodtam el.
- Miért nem kérdezted meg?
- Helyembe megkérdezted volna? - érdeklődtem tõle, de Zico elhallgatott. - Na látod. Hamarabb kérdeztem meg volna egy bohócot, aki gimnáziumba még postásnak készült, mint, hogy veled arról a csókról beszélgessek. Teljesen összezavart, amit tettél velem.
- Miért?
- Mit miért?
- Mi mit miért?
- Mirõl..... Na jó, hagyjuk. Aludni szeretnék ma, ha meg itt eltotojázok veled, akkor nem fogok tudni lefeküdni. Ha veled vagyok, kettesben, utána soha... - hallgattam el gyorsan. Nem kéne kimondanom a gondolataimat hangosan!
- Sajnálom, Kyung, de nem akarom, hogy így maradjon minden.
- Hogy maradjon?
- Stop! ÁLLJ! - emelte fel kezeit, majd csak a mutató ujját: - Innentõl nincs több értelmetlen kérdés, csak is értelmes! Szóval.... - köszörülte meg a torkát.
- Szóval most megyek - nyeltem nagyot és ahogy az ajtó felé iramodtam, Zico ismét nyakon csípet.
- Az ágyhoz kötözlek basszus! - ölelt át hátulról. A pulzusom az egekbe szárnyalt és forrt a vérem, ahogy magánál tartott.
- N-N-Nem kell... Csak... Mond el azt, amit szeretnél... - dadogtam, alig tudtam rendesen beszélni. Mellette gondolkozni már rég elfelejtettem. Erósz ereje lesújtott rám!
- Nincs mit mondanom, csak, hogy szeretlek - enyhített a szorításán, ahogy kimondta. - Azért is csókoltalak meg, te észlény. Mi másért?? Azt hittem elfelejtetted...
- Szóval ennyire hülyének tartasz! Hogy el felejtek egy csókot...
- Örülök, hogy nem. Bocsánat amúgy...
- Most ezt a bocsánatot mindenre veszem.
- Veheted - dörzsölte hozzám a fejét.
- Ömm Jiho - villant át egy dolog az agyamon. - Te azt mondtad, hogy szeretsz??????
- A rövidtávú memóriáddal van a probléma???? - engedett el távolodva és nyafogni kezdett. - Mindjárt hívok egy orvost!!! - kapta fel a telefonját.
- Nem-nem, csak ez.... Most.... - ehhhhhh Jiho szeret? Ez jóóó, nem? Kuncogni kezdtem, mint egy retardált és nem tudtam elfojtani.
- Elpirultál Kyung. Boldog vagy? - mosolyodott el õ is.
- De hülyék vagyunk, istenem - csaptam fejbe magam éles hanggal röhögve. - Azt mondja szeret.....
- Kyung?...
- Azt mondja szeret.... - ismételtem és eltakartam karommal a szemeim. Sírni kezdtem. Ezt a hülyeséget!!! Zico szeretet engem? Ez komoly? És mióta? Most nagyon mérges lettem rá. Sok rosszat elkerülhettem volna, ha õ bevallja nekem az érzelmeit. Annyira hülye, hogy már fáj! - Higgadj le Kyung... - ölelt át, miközben simogatni kezdte a fejem. - Szeretlek. Nem tudtam magam rávenni arra, hogy akkor mondjam ki, mikor beléd szerettem.
- Fogd az ásod és ásd el magad! - dörzsöltem szemeimet.
- Csak, ha te is velem tartasz - röhögött rajtam, mire én belerúgtam lábaiba:
- Soha! Én leszek, aki segít téged eltemetni, majd fölötted aprítom a krumplit, ha jó kaját eszünk itthon! - Zico ügyet sem vetve, nevetve simogatott meg hátamnál. - Szégyellem magam, hogy beléd szerettem.
- Mióta szeretsz?
- Nem mondom meg! - tiltakoztam a válasz helyett. - Mérges vagyok rád!
- Gondolom.... De ha ezt a vallomásomat elfelejted, én is mérges leszek rád.
- Nem fogom ezt elfelejteni - ráztam meg a fejem, majd hirtelen észre vettem, hogy Zico megszeretne csókolni: - Nem kell emlékezetesebbé tenni!! - löktem el magam tõle és remegõ testemmel hátra estem. Zico hangos nevetése töltötte meg a négy falat, miközben én a fenekemet fájlaltam.
Oké, hogy szeretjük egymást, de ne annyira akarjon tõlem többet egy ölelésnél, MÉG. Ahhoz adjon már egy kis felkészülési idõt vagy valami!...

Mikor kiszabadultam Zico szobájából, az egész ház olyan sötét volt éjszaka, mint én és az eszem maradéka. Neki mentem pár dolognak, de nem okoztam kárt. A legnagyobb problémám az volt, hogy nem találtam a saját hálóm. Már hirtelen az jutott eszembe, hogy visszamegyek Zicohoz, de.... Inkább hanyagoltam az ötletet. Nagyon hülyén nézett volna rám és én is nagyon annak érezném magam. Aztán eszembe jutott, hogy a konyhába van a telefonom!
Nehezen, de eljutottam oda és matatni kezdtem a pulton, mert emlékeztem, hogy rajta hagytam. Egy váratlan mozdulattal... Egy megfontolatlan mozdulattal... Egy ostoba mozdulattal... Összegezve lelöktem valamit a rohadt pultról!!! Ami bazi nagyot szólt!! Ijedtembe megtaláltam a telefonom és levilágítottam utána.
Hát isten óvjon engem! B-Bomb szeretett bögréjét, amit mindig használ - most törtem darabokra!!!