60 BTS Virrasztás

Hoseok támogatásával a túlzott gyönyör hajkurászástól megviselt meztelen teste Vnek be lett tekerve egy patyolat tiszta lepedő anyagú paplanba, mire a látvány egy kapucnival ellátott pólyába csomagolt álmos fiúcskát nyújtott. Csupasz talpacskáival totyogott ki telefonjához, és visszahívta a nem fogadott számot.
Pár perc édesanyjával való beszélgetés után, nem számított az óra mutatója az este kilencen; Pakolni kezdtek. Sebtiben indultak, és vonatra szálltak.

Hoseok kimerülten vette a friss levegőt, mi a lehúzott kabin ablakból folyamatosan áradt be mellőle, míg a másik oldalán V szorosan bújt hozzá lehunyt szemekkel, de a szokatlan hallgatása nem csak a fáradtságra utalt. Aggódott, amit Hoseok érzett is, ezért kényelmesen ölelte ôt magához hátulról. Kéz a kézben maradtak, miközben Vnek minden egyes neszzenésére közelebb húzódtak egymáshoz; egy hajszálnyira, egy csóknyira, egészen közel, eltüntetve a köztük lévô tért, de még sem folyamodtak egyéb érintéshez.
- Úgy érzem, zavarok - szólt JungKook, ahogy a kint szaladgáló esti fényekről a vele szembe ülőkre nézett.
- Dehogy! Ne is gondolj ilyenre! Eszünk ágában sem volt téged egyedül a dormban hagyni! - felelt egyszerre V és J-Hope, majd csak az énekes folytatta; - Jó, hogy velem vagytok. Mindketten - suttogta ártatlan őszinteséggel. - Nem tudom, mi van otthon. Kérdezték, hogy nincs-e kedvem haza menni, mert hát jó lenne meg minden... Aztán anya olyan nyugodtan mondta, hogy a húgom kórházban van... Nem értem...
- Nem mondott mást?
- Semmit... Ha meg visszahívom, ki van kapcsolva a telefonja... Csak érjek haza!
- M-Mindjárt odaérünk! Megfogunk tudni mindent - nyugtatta Hoseok nagy odafigyeléssel, miközben lágyan simogatta szerelmének vállát.
- De... Aigoo!... Pedig olyan jól kezdôdôtt ez a szünet... T-Tényleg jól - nyelt, és lábait összeszorította szégyenlősen, mire az arcán is kiütött a szín. - H-Hoseokkal akartam maradni. Már rég aludnánk, v-vagy valami... - ecsetelte, miközben párja már pirosas fejjel ki fele lesett a nagy sötét ablakon, V pedig a kabin reflektor fényében mesélte bánatát. - Vissza akarok menni, de... Jobb lenne tudni, mi van a húgommal...
- N-Ne aggódj! Együtt megkeressük ôt.

Ez az "együtt" szó a megérkezés után új értelmet nyert.
V két taxit hívott; "Nem akarom, hogy miattam éjszakázzatok. Jobb, ha mentek. Aludjatok, aztán én is sietek." Ezt persze csak azután mondta, mikor már mindkét kisérôje a taxiban ült, így Hoseok nem tudott kiugrani, párjával maradni. A taxi el is indult az ijedt tekintetû rapperrel és a maknaeval a V által megadott lakcímre, míg a másik autóval a tervforraló egyedül ment a kórház felé. Nem gondolta, hogy hülyeséget követett el, hisz nem akarta a saját családi problémáját párjára és jó barátjára nehezíteni.
Hoseok mégis igazságtalanságot érezett. Jóban-rosszban, mindenben Szerelme mellette akart állni, ezért fájón érintette, ahogy V ilyen fondorlatosan és önállóan utasította vissza a társaságát. Lehangolt volt, holott JungKook meg tudta érteni TaeHyungot;
- N-Ne légy egyire süsü, kérlek Hyung... Ha Vnek kényelmesebb egyedül, akkor--
- É-Értem! Értem én - nyafogott, miközben már a taxiból szálltak ki. -, de vele akarok lenni.
- Most egy kicsit külön lesztek, na - sóhajtott. - Annál nagyobb lesz az öröm, mikor visszajön.
- Addig nem alszok - mondta, s ahogy a kifizetett taxis elhajtott mögötte, a kapucsengôhôz lépett. Megnyomta azt, a már jól megszokott bejárat elôtt ácsorogva, s már fülelt is, hogy a csengô dallama visszhangozzon a házból, de... semmi. Hoseok pislogva nézegette V családjának a sötét, emeletes házát, majd újból megnyomta a gombot. Másodjára sincs semmi mozgás... - Hallod... Lehet, hogy te se fogsz aludni.
- M-Miért!? - kérdezte arcán meglepettséggel, mire Hoseok csak a sirícsendes és áramtalanított házra mutatott a terebélyes tuják mögül, válaszolva a társának, hogy egy lélek sincs otthon.
- Lehet, hogy V hugicájánál vannak a kórházban - vont vállat a "nincs mit tenni" arckifejezéssel, és parányi sóhajjal a csendes utcának a járdaszegélyén helyet foglalt. - Remélem hamarosan visszasiet értünk TaeHyung... Addig csak élvezzük a hűs nyarunk levegôét - mondta, és az előkapott telefonján egy játékkal kezdte a várakozást unalomtalanná tenni.
JungKook sóvárgó tekintettel nézett a nem nyíló kapura, majd Hoseok mellé ült, húzott szájjal;
- Még piheni sem lehet itt... Miért hoztatok magatokkal, komolyan? - kérdezte, miközben hátratámaszkodva a csillagos eget szerette volna felmérni, dehát a felettük logó utcai lámpa a fényével szennyezte a kilátást. - Nem az eszes fajba tartoztok, hyung... Megint velem fogtok együtt aludni?... Meg fürdeni is?... Ahhhh Útban leszek! Azaz ágyban, meg ahol csak zavarhatlak titeket... Miért jó ez!?... Gondolj bele; Fent vagytok a szobában és épp egymás szájában vagy nadrágjában akartok turkálni, erre hopp, egy JungKook! Nem kínos? Nem érzed legalább te kellemetlennek azt, amit mondok, J-Hope hyung?
- Bocsánat, nem figyeltem. Mirôl beszélsz? - mosolygott a maknaera, mikor a telefonjának a képernyőjén a game over felirat villogott.
- M-Milyen játékkal játszol?? Ennyire elveszi a figyelmed?
- Aha-aha! Nézd! - húzódott a kisebbikhez és a kezébe nyomta a telefonját. - Át kell jutni az akadályokon. Ez a karakter ezzel a karakter van, és az a lényeg, hogy egymásnak tartsanak bakot meg segítsenek! Nagyooon sok pálya van, rendkívül változatosak és marhára nehéz mindegyik! Próbáld ki! Próbáld ki!
A maknae játszani kezdett az elé tett játékkal, kereken fél órát, majd megannyi gyorsan szerzett game over után, azonnyomban kijelentette, hogy a valóságban ez sokkoltabb könnyebb lenne.
- Ahh Ez leszívta az idegeimet! - fogta meg a fejét, Hoseoknak visszaadva a mobilt, majd dülöngélve felállt az éjjeli levegôbôl egy nagyot és kellemeset szippantva. - H-Hallod! - támadt a friss oxigéntôl egy ötlete. - Csináljuk élôben! Jussunk át az akadályon!... Másszunk be!
- A kertbe?
- Meg a házba!
- N-Nem hangzik rosszul. Szívesen valósítanám meg a játékot! - mosolygott hátra nézve, majd összekaparva magát a csomagokkal együtt csatlakozott társához. - Jó irányba forog az agyad, Kookie! Jiminnek a jó szokása ilyeneket kitalálni, de látszik, hogy mennyire igyekszel a felülkerekedésben.
- Köszönöm a dicséretet, J-Hope hyung - hajolt meg elegánsan, miközben játékra felkészülve kuncogott. Gyermeki mosoly ücsörgött arcán, míg Hoseoknak szórakozásra vágyó tekintette csillogott és izgatottan vigyorgott, mialatt mind a két hátizsákot átdobta a kapuajtó fölött, amik rá is érkeztek a fûre. Persze a landolást nem látták, hisz a bejárat tömör fából emelkedett előttük, nem úgy mint a kerítés, ami csak lakkal festett deszkákból és azonos résekből húzták a vízszinteket; Azon könnyebben lehet felmászni, de át már nem, mert tuják és ápolt virágok állták az utat, Hoseokék pedig a legkevésbé sem akartak kárt tenni a növényekbe, meg hát a játékban is tömör falak az akadályok.
- Oké! Én tartom a bakot! - guggolt le JungKook, hiszen Hoseoknak csak az ujjbegyei értek fel a kapu tetejéig, így muszáj a segítség. - Ha felrepítettelek, valahogy ott, fent kell maradnod, hogy felsegíts engem. Értve? Pont mint a játékban. - Várjál! Fontos kérdés: Hány nem sikerült eset után legyen game over?
- A-a, itt nincs game over! Gondolkozz, hyung! Ha már bent vagyunk, de game overt kapunk, akkor nem fogunk direkt kimászni, elôlrôl kezdeni az egészet.
- I-Igaz! - bólintott és már készült is a felugrásra. - Ohh még egy kérdés! Ha átdobsz, lehet, átesek, meg leesek, és nem is tudok visszamászni támogatni téged, akkor mi lesz?
- Szabad a tárgyak használata. Megkeresed a kerti slagot, és átdobod nekem.
- Ohhh Milyen okos! - mosolygott őszinte ámulattal a maknaera, és már készült is volna az első, ordítós nekirohanással, de megtorpant; - Utolsó kérdésem; Van ennek a háznak bármiféle biztonsági rendszere?... - kérdezte szemöldökét ráncolva, JungKook pedig csak felhúzta vállait a "Honnét kéne tudnom?" kérdéssel, amire Hoseok is csak legyintett végül, hogy: - Áá! Csak nincs.
S már hódították is meg az akadályt.


TaeHyung ekkor már elhagyta a kórházat. Egy újabb taxival indult haza, de nem egyedül; Kishúga és annak a legjobb barátnôje is vele volt.
- Rosszul érzem magam, hogy a semmiért aggódtam... Mitöbb, Hoseokot és JungKookot is magammal rángattam... - panaszkodott az anyósülésen ülve, és mielôtt hazaérnének, SMSt írt az említett két fiúnak.
"Bocsánatot kell kérnem tőletek. A húgomnak semmi baja. Az ég világon semmi. Látogatóban volt a barátnôjével, akinek a nagymamáját vitték be a kórházba, de most már ôt is visszavitték az idôsek otthonába. Egy tablettányi vész sincsen. Remélem ti is meg vagytok. Fél óra, és ott leszek a két lánnyal együtt. Aludjatok!"
Az üzenetet átolvasás nélkül már küldte is el mind két fiúnak a mobiljára, remélve, hogy ha hazaér, meg fognak tudni bocsátani neki a vaklármáért. Az út hajnali fél egyig tartott; Az SMS leírása teljes mértékben igaznak bizonyult, hisz fél óra múlva a taxi tényleg az utcájukban volt. Viszont a ház elôtt nem volt szabad hely.
Két rendőrautó kéken és pirosan villogva zárta el az utat. V hunyorogva nézett, majd tűzvészként hagyta el a taxit, hogy oda rohanjon a kapujuk elé, ami elôtt Hoseok és JungKook térdre kényszerítve, lefogva meredtek a járdára síri csendben, elôttük pedig egy harmadik rendôr nézegette a két idol iratait. A most helyszínre érkezett fiú cseppnyit zavarodottan vonszolta magát hozzájuk, miközben a kishúg és annak barátnôje is kiszálltak, ámulva, hogy mennyi rendôr szemtanúja lehetnek, hiszen a kertben is császkált kettô, elemlámpákkal a kezükben.
- TaeHyung! - kiáltott fel Hoseok meglátva a hozzá visszatért énekest, de a mögötte álló rendôr a tarkójánál fogva lejjebb nyomta ôt. Szerelme látványától elfelejtette, hogy csöndben kell lennie.
- Ôn hozzájuk tartozik?
- A barátaim, én pedig itt lakom - válaszolt a rendôrônek, és hangsúlyában semmi sem érzôdôtt. Nyugodt, normális és mindennapi volt, csak egy cseppnyit álmos, holdkóros az óra mutatója miatt, ami a hajnali egyes felé szedte a perceket. Elkérték tôle a papírjait, köztük legfontosabbat, a lakcím kártyáját, majd ellenőrizve azt, a rendôr kézbôl mindent visszaadtak a három fiúnak.
- Köszönöm - emelt sapkát a biztosúr, mire a többi rendôr hirtelen visszavonulásba kezdett. A háttérben figyelő lány látványosan megremegett, ahogy a két ijesztő arcú rendôr kimászott a kapu mögül és pont TaeHyung oldalain ugrottak le. Viszont a hidegvérű Vnek egy kicsit sem volt ez érdekes; Az elôtte álló biztosúrra figyelt: - Tudja, az éjjel kapukon át ugráló férfiak bejelentésére a rendôrség természetesen intézkedik, méghozzá azonnal, ha a betelefonáló szomszéd azt is közli, hogy a betörők pókembernek képzelve magukat keresik a belopózásra alkalmas ablakot.
- M-Mi csak játszottunk...
- Bocsánat.
- További szép estét, hajnalt!
Az elköszönéssel fel is szívódtak a rendőrautók, majd az az egy darab taxi is, miután ki lett fizetve, de ez idô alatt Hoseok és JungKook továbbra is térdelt a betonon. Nem volt egyéb dolguk. A rendőrök pont akkor érkeztek hozzájuk, miután elolvasták V SMSét, így nem tudták egy "Mi van a kishúggal?" kérdéssel sem elterelni a gondolatokat az elôbbi incidensről. Szégyellték magukat.
- Fiúk, bent kéne aludni - ment hozzájuk a két lány, majd V is;
- JungKook, Hoseok menjünk be - szólt, direkt megérintve szerelme vállát, de erre a két fiú egyszerre hajtották le törzsüket csapattársuk elôtt;
- Bocsánat a viselkedésünk miatt! - hangoztatták, majd fel néztek, és újból meghajoltak.
- Ne aggódjatok a rendôrôk miatt. A szomszéd már sok ezredszerre hívja ki ránk - mesélte a kishúg, miközben már nyitotta is a kaput. - Emlékszem, mikor csupán a sikoltozósaink miatt uszította ránk.
- Ô egy olyan szomszéd, aki csak a függöny mögül figyel.
- Valójában mi voltunk a hibásak, hogy felkeltettük a figyelmét - suttogta Hoseok röstellve a történteket - Miután sikeresen bemásztunk, ki szerettem volna próbálni, milyen a slagnak a legerősebb vízsugarával felemelkedni...
- Mondtam, hogy ne csináld - rázta fejét a mellette jövô JungKook. - Ez az eszes hyungom elvesztette az irányítást és a szomszéd háznak egy külön VIP esô záport rendezett... Aztán majdnem az ablakát törte be...
- Ha te meséled, sokkal kínosabb - lógatta le a fejét. - Ég az arcomon a bôr, mint mikor betörônek vádolt és lefogott az a biztosúr.
- Biztosúr? Biztosparaszt.
- Hé! Ez tiszteletlen megnevezés, JungKook.
- Dehát még azt se engedte, hogy magunk magyarázzuk el, mi történt! Igaz, hogy fura, amiért nem a saját házunkba másztunk be, de... Igaz is, hol vannak a szülök?
- Ahh Apuék Thaiföldön vannak. Csak én őrzöm a házat - nyújtotta fel a kezét a kishúg.
- Thaiföldön? - kerekedtek ki V szemei.
- Igen! Én meg az LBm vagyunk csak itt, de most már ti is. Egy ideig Apuék nem is fognak haza találni.
- A-Az jó... - bámult maga elé Hoseok felfogva a hírt, hogy a ház félig-meddig lakatlan. Szabadabb a terep. Hosszabb láncra vannak verve a vágyai, amiket szerelmén ki is élhet. A mostan sorozatként fel-felvillanó pajzán gondolat képei csak hamar vörösséget okoztak füle tövén, majd a körülötte szövődött csöndre sebtiben kapcsolt: - Vagyis! Akarom mondani; Kár, hogy nincsenek itt! Anyukádat és apukádat is kedvelem. Az lenne a jó, ha visszajönnének minél hamarabb. Nem igaz, TaeHyungshi? Hisz ki tudja meddig maradunk mi? - kuncogott jófiús fecsegése mellett, és észrevétlenül nézett szerelme szemeibe, ami pedig pont vissza rá. A rapper csak remélni tudta, hogy egyikük sem jött rá, mire is gondolt pontosan legelőször; Akkor az arcáról már hámlana a bôr a többszöri megaláztatás miatt ezen a hajnalon, ami még alig vette kezdetét. Ezzel törődött, amíg be nem lépett a hálószobába, és elragadta a fáradtság. Nem érdekelte, hogy ruhástul vagy anélkül, rádobta magát V ágyának egyik szélére, és azzal már beérte. Aludt. Nem is érezte, ahogy JungKook is ágyúgolyóként játszott a másik ágyszéllel "Eltörsz-e vagy leszakaszd-e?" játékot. Végül csak V hiányzott, aki még elidőzött a tisztálkodással, majd hanyatt feküdve dőlt be közéjük, nem is törődve, hogy a házban lévô két lány eleven dübörög a lépcsőn fel-le. Azt se tudta még, hogy érdemes-e itt maradniuk, vagy menjenek szépen vissza a dormba, de ahelyett, hogy ezen gondolkodott volna, könnyedén álomba merült. Csak JungKook volt, aki némán tovább virrasztott.

59 BTS Paletta az érzelmeknek

A habbal töltött kádban az otthoni szabadságot élvezô páros boldogan játszott. TaeHyung szokásos mosollyal ült a meleg vízben, teljesen betakarva a fehér kreálmánnyal, amit védelemként és egyszerre támadásként is használt párja ellen, aki tenyeréből fújta rá a hab foszlányokat. A nehezékként vízre szállt és összegyűlt eldeformálódott cafatok összekötötték a két életre valót. Ha akarták, akkor akár ló, strucc, vagy egy második űrlény külalakját építhették volna ki a mellettük lévô kupacokból, de ôk egymással is játszva eljátszottak. Kihasználva a fürdő visszhangját beszéltek, kiabáltak, suttogtak és egyszerre nevettek.
Igen, ilyen hangulatban könnyen el lehet felejteni az eredeti szándékot, a mosakodást, de épp ezért fürödtek már meg külön-külön az elején. Most már a sampont csak a szappanbuborék kikeveréséhez használják.
  - N-Ne fogyaszd el! - fogta le TaeHyung a mellette hátranyúló kezet. - Tudod, hogy Jin hyung nem örül, ha azt mondjuk, hogy elpárolgott a sampon...
- Dehát most úgyse számít, - kúszott közelebb Hoseok jámbornak kinéző mosollyal, miközben csuklója még mindig párja markában maradt. - ma este már nem lesznek itthon.
TaeHyung felvilágosulva nézett a pár centiméterre lévô szempárba, s kérdezni is szerette, hogy mikor fognak a többiek indulni szabadnapjaikra, de a válasz magától érkezett az ajtó másik oldaláról;
- Elhúztuk a csíkot, gerlicék! Jin üzeni nektek, hogy ha ti is elmennétek, egyétek ki elôbb a hütôt!... Na és tessék örülni, hogy nem nyitottam be! - kopácsolt párat az ajtón a goodbye köszönés ütemére, majd egy kis csönd után, V suttogva jegyezte meg;
- Jimin nagyon boldognak tűnik, pedig Jin hyungot pont odaviszi, ahova nem kéne... Sz-Szerinted hyung annyira fél, hogy majd... elszôkik?... - a kérdezett rapper nem felelt. Meglehetôsen egy helyben van már egy ideje, de V ezt észre sem veszi. - NaDe Akkor nyugodtan játszhatunk! - engedte el a csuklót, és már vissza is csöppent a gyermeki hangulatba, de párja nélkül... A lefagyott fiú pislogás nélkül hajtotta egyre lejjebb s lejjebb a tekintetét, de az is meglehet, hogy jártatja valamin a fejét, így csak lenehezedett. - Hoseok?... - nézegette az aggódni kezdő énekes. - Jól vagy?
- V... Én... - pillantott fel párjára, és alig hallhatón suttogott; - Szeretném... ha ma mindenedet... megkaphatnám.
- N-Ne légy komoly!... Ha ilyen komolyan veszed a meztelen játszadozást az ágyban, akkor meg tudok ám ijedni! - pislogott nagyokat, és tárt karokkal ölelte át párját a vállainál, majd feljebb csúszva a nyakába csimpaszkodott, miközben Hoseok is magához kulcsolta ôt. - Nem lenne jó, ha meg tudnék ijedni, igaz? Ugye nem szeretnél megijeszteni? Ha megijesztesz, akkor megijedek!
- Épp ezért mondom, - húzta magához jobban az ölelni valóságot, mire ujjai görcsösen nyomódtak TaeHyung háta selymes bôréhez, de ô mégis igyekezett visszafogni ôket... Még egy kicsit... Egész énjét. - ma nem fogom tudni fékezni magam - figyelmeztette.

Mintha valami rossz dolgot, valami súlyosan büntetendőt követnének el, síri csendben lopóztak szobájukba, pontosabban Hoseok hajlékába, ahol V nesszenéstelenül feküdt hanyatt az ágyon, s száj elé tett kézzel suttogta;
- Le vegyem? - mutatott az egy száll törölközőre a derekán, mire Hoseok megrázta a fejét, belepirulva a szeme elôtti látványba. - Akkor te veszed le nekem?... - ért szabad kezével párja ujjaihoz, akinek a csípője ugyanúgy takarásban volt. A kérdésre pedig ugyanaz a felelet érkezett. - Ha se ez, sem az, amaz helyett m-mit szeretnél?... - húzta fel egyik térdét V, és kíváncsi szemekkel nézett a fölé hajoló párjára.
- Játszani... Úgy játszani veled, hogy ne tudjak megállni az élvezettől - suttogta, miközben közelebb került szerelme aranyos tekintetéhez. - N-Nem mint játékszerként akarlak, hanem... Mint játéktér, ahol az érzelmeimmel játszhatok... - csókolt a meztelen kulcscsontra. - Nem tudom, érted-e...
- Útközben megértem, nem?
- De, lehet - mosolygott szerelmesen TaeHyungra, és érintéseit a hûvôs nyakon kezdte forrósítani, egyre a hát felé haladva, édes ízért szívva a bôrt ajkai közé. Finoman emelte fel V fejét, és szelídebb csókokkal kérlelte némán, hogy forduljon hasra alatta. Az elfeküdt énekes a karjaival volt elfoglalva, hogy feje mellé hajlítsa mindekettôt, mire párja az ô törékeny csípőére ült.
- Hé... - pislantott hátra az elôbb meglepôdôtt TaeHyung. - N-Nem elég nagy ez az ágy?... Miért én rajtam kellett helyet foglalnod?... Így nem tudok megfor--
- Nem is kell - nyomta le finoman lapockájánál, majd V két oldalán feltérdelt. Másik kezével az éjjeli asztalról levett pár apró üvegcsét, amik éles hanggal ütköztek össze törékenységük miatt. A tartalom cseppfolyós állaga hallatszott a szobában, ahogy hánykolódott és a falakhoz csapódott.
A kis kupakot lecsavarva, Hoseok fentrôl, a levegôbôl öntötte V hátára a különös folyadékot. Míg szemei a üveg száján át való szivárgást figyelte, a lenti keze nem engedte az elfolyt cseppeknek, hogy lecsorogjanak a hát felületéről.
A domináns szerepet élvezô fél V ki nem nôtt szárnyaitól, a lapockától húzta le tenyerét, amivel az alatta lévô testet felettébb ingerelte.
- Ez meleg - lehelt a fiatalabb szorosan lehunyt szemekkel, míg két görcsösen ökölbe szorított kezei egyikét szívéhez vonta. A vér pumpálásáért felelős szerv hirtelen heves dobogásba kezdett. - F-Festesz valamit, H-Hoseok?... - húzta össze magát, ahogy újból hátán érezte a sûrû cseppeket, csak nem látta, hogy ez most egy másik üvegcse tartalma. Nem látta, de mégis érezni kezte a különbséget. - Kókusz illata van... - suttogta, majd érzéki nyögést engedett fel akarata nélkül, ahogy Hoseok nedves ujjai a fületôvénél érintette meg ôt. Ezzel az anyag aromája jobban érezhetővé vált. - Kókusz és méz?... - szaglászott a levegôben, miközben Hoseoknak már mindkét keze szerelme bôrén szorgoskodott. Maszírozta.
A hát kényeztetése kihat az egész testre, amit V érzett is, de nem tudott teljesen ellazulni, ahogy kell. Szerelme a derekán ült és az érintései a benne perzselô vágyat korbácsolták. Egyre jobban forrósodott. Nem tudta tovább hidegvérével kibírni a bôrén sikamló ujjak cirógatását.
Terelni szerette volna a figyelmét, legalább egy kicsit is, hogy állja a heves élvezet kezdetét;
- M-Mond... M-Mivel kenegetsz?... Testápoló? - kérdezte szimpla érdeklôdéssel, miközben tenyere a szája elé volt készítve, netán ha felszökne egy éles nyögés.
- Olaj. Illatos olajak, masszázsra.
- Akkor azért ilyen meleg... Jin hyungé?...
- N-Nem... Én vettem... Csak, hogy ezt kipróbálhassam. Azt hittem emiatt majd kicsúszol a karjaim közül, vagy valami, de nagyon gyorsan felszárad. A tenyereim sem sikamlósak - fűzte feleletét jókedvû hanggal. - Igazán gyerekjáték ez, csak agyalnom kell, hogyan tudlak a legjobban kielégíteni.... Kényeztetni akarlak - bocsátott ki meleg leheletet ajkai közt, és felemelkedve levette a törölközött magáról és Vrôl is.
Szerényen, de mégis éhesen nézett végig az alatta lévô testen, ami olajjal kenten tükrözte vissza a szobában kergetôzô fénynyalábokat. Hoseok szemében csillogott, mint egy gondosan csiszolt drágakő.
Szerelmesen vezette lefele tenyereit, lassan rásimítva V combjára.
- T-Túl sok! - nyögött hosszasan, miközben Hoseok ujjai aktívan vándoroltak lejjebb, majd lassan feljebb, simogatva az érzékeny felületet.
- Elveszett a tûrôképességed? - mosolygott, és kérdésére V alkarjaira támaszkodva hevesen bólogatni tudott őszinte válaszként, miközben térdével is feljebb emelkedett. Hoseoknak nem kellett ez után több, hogy párja férfiasságát a markába fogja, ezzel váratlan támadást okozva Vnek. - Tényleg fel vagy izgulva.
A megalapított kijelentésre elpirult a fiatalabb, majd próbált nem visszaesni hasára, és tartani magát egyre remegôbb karjain, miközben a péniszére rászorult marok egyre szaporábban végezte a neki szánt tûzes munkát.
V a ritmusra ráérvezve nyögött különbnél különb hangnemekben, és össze kívánt kuporodni, pihenni, összeszedni magát, hisz egyre csak vibrált az egész teste, ami meg Hoseokot még inkább élénk lángba tartotta;
- Ne légy olyan, mint a harmat... Ha ilyen erôtlen vagy...Elvesztem az irányítást miattad... - nehezedett az alatta támaszkodóra, és ajkaiba harapott, ahogy élvezte a nemi szervénél való dörzsölődést. Lehunyta szemeit, és lassított keze munkáján.
- Hoseok... - suttogott V, miközben a legkisebb porcikájában is érezte az intim simogatást. - H-Hagy forduljak meg... N-Nem bírom már í-így!...
Szavait meghallva Hoseok azonnal cselekedett, és segített Vnek hanyatt feküdni össz-vissz egy másodperc alatt, csak hogy ajkaik mihamarább egymáson landoljanak egy kielégítő hosszú csókért.
- Olyan édes vagy, komolyan - nézett Hoseok mélyen szerelme szemeibe, majd újból megcsókolta, szelíden átdugva nyelvét a lehetôség adotta bejáraton.
- N-Nem vagyok édes... Te tettél kókusz meg méz illatúvá... - pusmogta, majd nyelve ismét el lett foglalva, összekulcsolva párja által.
Takaratlan felsô testére két kéz szállt, mik alapos kéj ébresztésbe kezdtek, ami villám csapásként fel is kelt a test mindenegyes gyönyör forrásában. A folyamatot V csendes sóhajtásokkal kísérte, megannyi csók közben, de ahhoz, hogy hidegvérének utolsó cseppje túlélje felforralás nélkül, magához kellett nyúlnia. Merev középső szervére muszáj volt rácsúsztatnia ujjait a maradt higgadtsága megőrzésére.
- V v-várjál! - emelkedett fel Hoseok, ahogy észre vette párja önkielégítését. - Nem szükséges ilyesmit művelned. Bízd rám! - szakította félbe a másik munkáját, majd sarkaira leülve ráhajolt az elôbb kézben tartott testrészre és ugyan azzal a lendülettel vette szájába azt.
- Ahhh Nem hiszem el!... - feszült ívbe TaeHyung háta.
Az élvezet miatt ágaskodó nemiszerv akaratlanul súrolta Hoseok szájpadlását, de ezt V jobban érezte, mint párja, aki inkább ajkai mozgására figyelt, nem arra, hogy mi van a szájában.
- Mindent egyszerre akarsz - ejtett el egy sóhajt V a hanglétra legmagasabb fokáról, majd tátott szájjal és egyre hátrébb emelt fejjel tehetetlenül feküdt.
Hoseok érzéssel mozgott, és a sokadik alkalommal sem volt rest tövig szájába nyomni a péniszt, miközben a nem támaszkodásra használt kéz buzgón férkôzôtt a színtérre, majd szerepet is szerezve rámarkolt a nemiszervre, hogy egyszerre mozogjon az ajkakkal. Tetőzésként a dolgos fiú rögvest készen állt a ráadáshoz. Mély levegôt véve emelkedett fel, majd oldalról visszahajolt, hogy ajkai közé szorítsa a merevséget, csókokkal ellepje azt minden irányból. Hoseok egyre jobban sütkérezett a zöld lámpa fényében, ami hosszasan virított játszadozása alatt. Nem akart elemelkedni, csak ott, övön alul maradni, mire vissza is kapta szája melegébe szerelme érzékenységét.
- Én feladom... - csapta oldalra fejét V, és hangját visszafogva elveszített önuralommal élvezett el szinte észrevehetetlen gyorsasággal. Egy-két kimerült lehelet elhagyás után észbe kapva támaszkodott fel szégyellve magát. - B-Bocsánat! Hoseok, min--
- A-Azta - szólt a feltérdelt fiú félig-meddig öklendezve, de mosolyogva, miközben szája szélén a Vbôl kirobbant fehérség szivárgott felszínre. - Túl hirtelen mentél el...
- J-Jól vagy?
- Igen - kuncogott. - Csak meglepő volt. Szokatlan... így a számban érezni téged - dugta ki nyelvét, min apró pocsolyaként ékeskedett a váladék, amit hüvelyujjával le is tisztított.
V tátott szájjal engedte arcára szökni a vörös pírt; Nem enyhén ledöbbent Szerelme dolgain.
- I-Ilyen megtörténhet, na! - nevetett Hoseok párja tekintetére nézve. - Inkább add vissza a helyem, Szerelmem! - emelkedett párja fölé a folytatásért éhezve, és köntörfalazás nélkül tolta be középső ujját Vnek hátsófelébe, aki hangosan fogadta is ezt. - F-Fáj?... Próbálj csak rám figyelni - suttogta halkan Hoseok, s további csókjait V először ijedten fogadta, borzongott saját nedvének az ízétől, de csak hamar el is felejtette aggodalmát. Élvezte az ajkain elcsattanó csókok sokaságát még a fájdalmas tágítás közben is. Hoseok az aktívságával ügyesen elröpítette az idôt maguk felett, bár mire az ujját kihúzta fáradtan feküdt hanyatt.

Mind két kezével haját túrta fel, majd lehunyt és vidám szemekkel nyújtózkodott egy kicsit. Észre se vette, hogy V a macskák hangtalan mozgását alkalmazva mászott a pihenôt tartó test fölé.
- Hoseok... Ugye csak velem szeretkezel?
- Igen, csak is veled. M-Miért kérdezed?
- Túl jó vagy. Nagyon értesz a dolgokhoz... M-Most is sikerült felizgatnod, pedig az elôbb már-- - hirtelenjében hallgatott el, majd kipirult orcáját oldalra fordította.
- Gy-Gyere csak ide, te kis lökött! - nyert energiát Hoseok, és mellkasához húzta le szótlanná vállt szerelmét. - Miféle ostoba úton juthat olyan az eszedbe, hogy mással szeretkezek? Talán nem tudod?... Az egyetlen, akinek bizalmasan adhatom át az érzelmeimet, az te vagy, TaeHyungshii. Hova fessem nagy betűkkel, hogy szeretlek, ha!? - vigyorodott el párja homlokára puszilva, majd ujjával elkezdte gondolatban felírni az említett szó betűit, ameddig V játékos módra nem kapcsolt. Csiklandozáshoz folyamodott Hoseok hasánál, de csak az egyik keze vett részt a bűncselekményben. Ô maga komoly tekintettel egyre jobban fészkelődött a hangosan vihorászó áldozaton, akinek minden homályos volt, még szemei is bekönnyesedtek a csiklandozástól. Képtelen volt koncentrálni akármire is. Aztán váratlanul jólesô melegségre figyelt fel; A szabadon szárnyaló nevetése egy szempillantás (vagy egy egyszerre felszökött nyögés) alatt abbamaradt. Hoseok arcán a tagadhatatlan meglepettség foglalt helyet;
- T-TaeHyung?... - pillantott szerelme szemeibe, aki ugyan olyan szédülten nézett vissza rá. - Elvenni a figyelmem ilyen hátsószándékkal... Kom--
V egy csókkal hallgattatta el, majd mégjobban magába süllyesztette Hoseok felizgult férfiasságát, amit az elôbbi percekben vezetett magába szabad kezével. Érdekes módon nem érezte magát kínosan. A meghökkent rapper mozdulatlanságát szemlélte, miközben szabadon engedte le a súlyát egyre lejjebb és lejjebb. Szinte ráült, csak hát megannyi idegszál állta útját, amik nem engedték ôt az agy által utasított mozogásra, mégis vágyott vágya továbbvitelére. Nagyon is akarta;
- Nyomd beljebb nekem - kérte, hisz ô maga nem tudta megvalósítani. - Érezni akarlak mégjobban.
- E-Ebben a pózban!?
- Ebben, igen. Mindenhogy érezni akarom az érzelmeidet. Szeretlek! - nyögött csípőét megmoccantva. - Szeretlek... Pont, mint te engem.
- Hát.... egyikünk se tudja már, hol a határ?... - támaszkodott feljebb Hoseok, és ujjait V hajába túrta, csakhogy a meghatótságtól forró csókot válthasson vele.
Lassan apró nyögések botlottak ki belôle, ahogy segítséget nyújtott szerelmének. Kérését önzetlenül teljesítette.
Ritmust felvéve kezdett mozogni, párjával együtt kielégülni, de még az egyszerre megtörtént orgazmus sem jelentette a végharangszót.

Mikor a szobát meleg lihegések tömege töltötte be, Hoseok mosollyal az arcán vette a fáradtságot, hogy Vt hanyatt döntse, majd kényelemmel szolgálva magához ölelte Szerelmét. Alul lassan elvált tôle, mire az okozott inger egy jókora nyögést idézett elô Vbôl, az ajtó pedig majdhogy nem kiesett keretéből, de nem miatta.
Mintha rúgták volna, hangosan kicsapódott, és a két fiú elnémult, ahogy JungKook határozott szemeivel találkoztak. A maknae szánt szándékkal nyitott be;
- Tudjátok... Én nem mentem el itthonról - szólt rendes, tisztelet tudó hanglejtéssel az idôsebbeknek, majd célzottan vágta Hoseokhoz a kezében tartott tubust. - Használjatok síkosítót! - javasolta. - Mégis milyen hyungok vagytok?... Egymagam kell itt hallgatnom titeket, komolyan...
- H-Honnan van neked síkosítód!??
- Szereztem, netán ha megtörténne az-- Aigo! - nyomta szájára kézfejét. - N-Nem vagyok köteles válaszolni... Most már a tiétek, és halkabban csináljátok, ha lehet. Még a kint, töltôn hagyott telefonotok csörgését sem halljátok!

58 BTS Szerelmi bunker

SeokJin nyakából nagy fehér törölköző lógott le meztelen felső testére, miközben egy szellős vászon nadrágban lépkedett a kihalt nappalin keresztül. Csuklóit nézegette hümmögve, majd hirtelen megremegett, pedig csak NamJoon jelent meg, nem is hangos léptekkel. A leader furcsállta, hogy csak ott ácsorog a nappali közepén kôvédermedten egyes egyedül egy tag, de ezen se kéne meglepődnie. Gondolta, mindenféle előfordulhat itt, így hát terve csak a ruhátlan hát mögött történő elvonulást foglalta magába, majd halkan meg is jegyzett egy apróságot;
- Hangosak voltatok - tájékoztatta szelíden, s ahogy elhaladt, megérintette a széles váll védtelen bôrét, mire SeokJin ellépni készülve megszédült. Test tartása ingadozó volt. Tenyerét homlokához emelte, mire NamJoon aggódóan felfigyelt rá, s látta a szokatlanságot az idôsebb tagon. - Jin hyung... - vette észre a felemelt kar feldörzsölt csuklóját. - Te... egyáltalán nem tudsz vigyázni magadra szex közben?
- N-Nem, azaz de! Csak ez a nem, akarom mondani nem fáj, csak kicsit kék.
- Még egy színvak bagoly is kéknek látná - rázta fejét, és a sérült csuklót tenyerébe fogta. - Ilyen nyomok egy Hercegnôn?... Ez nem olyan, amire, ha csókot adunk, - érintette is meg ajkaival. - elmúlik.
- Majd el fog. Jimin nyoma, így Jiminre bízom.
A határozott kijelentésre NamJoon visszább lépett, hogy a Hercegnô minden további nélkül a fürdôbe találhasson.
- Elkényezteti - vont vállat a leader, ahogy egyedül maradt.

- Bukásom gyerek nevelésbôl - hangzott Jin mély sóhajtása, ahogy csuklóját rendesen szemügyre vette a törölközős polcon könyökölve, majd egy második sóhajjal alkarjaira támaszkodott egy helyben ácsorogva. Hátát begörbítve fejét lehajtotta, s állát az alatta lévő törölközőbe fúrta, mi oly száraz s színtiszta fehér volt, mint a nyakában csüngő példány, amit egy kellemes zuhany elvégzése után kíván használni, ezért is terítette magára azonnal, ahogy nagy nehezen sikerült felkelnie, de... Jelen pillanatban tér és idô nélküli kikapcsolódás van. Csak pá-pá a mostani idősíknak. Egy helyben marad, míg elméjében elszalad. Messze. Mélyen meríteni akar az emlékeiből, vadászni pár Jimin szájából elhangzott mondatra, amiket kapott az akkor elszabadult, mégis őszinte és közvetlen szívbôl, mibôl figyelemért kiáltóan kívánkoztak ki az egybôl elmébe vésődött mondatok; "Mi lenne, ha csak engem figyelnél? S... S nem tűnnél el minden reggel... Meg nem akarnál soha se itt hagyni esténként..."
Felidézte, s hagyta elcsengeni fülében még párszor, majd elgondolkodva suttogott a nagy semmibe;
- Ilyenek miatt rosszul érzi magát... az édes csöpp gyermek... - hunyta le szemeit lejjebb sülyedve, s egy apró, de szemet szúró mosoly formálódott ki az arcán, mint aki egy kész és atomnyira pontos megoldást engedett volna be a vastag kapukon át a jelenleg koncentráló agyába.

Fűzte volna tovább azt a gondolatot, vagy sem, nem tudni. Hirtelen ajtó csapást, dübörgést, majd hangos pisszegést hallott. Felegyenesedve a fürdőszoba ajtaját kezdte figyelni, ahogy annak másik oldalánál Hoseokról leesett a szájzár, majd Jimin tiszta "Pszt!" felszólítása hallatszott, kicsit indulatosan az elôbbi hangoskodó miatt.
Jin nézegette az érintetlen fehér és szabályosan lapos felszínét a fürdő ajtajának, s kérdések fordultak meg benne, hogy mi zajhat oda kint Jiminékkel. Ahogy biztosra ment abban, hogy bizony ötlete sincsen, egybôl az ellentétes irányba eredt, a zuhany kabin kényelmét és adottságait használatba venni. Hosszasan kiélvezni. Lehunyt szemekkel vízcseppeket hallgatni akár egy órán keresztül. Egyszer se nézett az ajtóra. Egészen addig nem tekintett a bejárat felé, ameddig az ki nem nyílt, és hangosan be is csapták;
- Megtalál, végem, mint a bunkernak!... - támaszkodott az ajtónak futástól ziháló hanggal egy kivehetetlen alak a zuhany kabin bepárásodott üvege mögül, így SeokJin kidugta fejét egy kellő nagyságú résen;
- TaeHyung!?...
- Ahhh Jin hyung! Gondoltuk, hogy fürdesz.
- U-Ugye nem akartok megint "belököm a fürdôbe" játékot játszani...
- N-Nem - rázta mindkét tenyerét az érdeklődő arcot vágó hyungjának. - Épp menekülőben vagyok.
Jin nem értette, de ráhagyta a fiúra. Mitöbb, visszazárta magára a kabin ajtót.
"Mit tervezel ma?", "Mit csináltok?", "Többiek?", vagy  "Reggeliztetek-e ebéd idôben?"-hez hasonló átlagos kérdések és mondatok egyike sem hangzott el. Az idôsebbet nem érdekelte a betolakodó. Tovább fürdött. TaeHyung óvatos neszzenéseire sem figyelt fel, csak a zuhanyrózsából áradó vízzuhatagra.
A bejáratot támasztó énekes a körmeit nézegette, malmozott, még inkább vágott szemet húzott magának, majd saját magával szállt versenybe egy kô-papír-olló meccs keretében.
Nem unatkozott ô, inkább imádkozott, hogy meg ne találja ôt egy lélek sem. Fülelt kifele, mire egy nagy zörrenésre megrémülve szaladt a kabin felé, és minden további nélkül belépett. A párás csempe helyett Jin tusfürdős vállába ütközött, mire meg is kapaszkodott benne. A megzavart tag a habos szivacsát használta teste középpontja eltakarásához, miközben elkerekedett szemekkel mért végig vendégén;
- Eszem megáll... Legalább zokni nélkül, V!--
- Pszt! Most... Csak Pszt!... - tette tenyerét hyungja ajkaira, és félve nézett háta mögé, ahonnan J-Hope éppen ôt kereste hívogatva. Párja kiabálása mellett Jimin hangja is hallatszott, de szavait nem lehetett érteni.
Míg V a külvilágra figyelt, SeokJin tûrôképessége hamar elpárolgott, mire meg is engedte a csapot, hogy a betolakodó nyakon legyen öntve. Erre a fiatal nagy szemekkel és némán kérdezte; "Te is hyungom, SeokJin?"
- Gondoltam, megmutatom, hogy ez a zuhanyzó... - pöckölte is meg V homlokát, de ô még az elôbbi "támadás"tól sem kívánt kimenni, vagy legalább eltávolodni. - J-Hope keres téged, nem hallottad? - kérdezte fáradt sóhajjal, és elzárta a zuhany vizet.
- Én... Innen... Ki nem megyek nélküled! - felelt határozott hangon. - Te egy kitûnô oldószer vagy Jimin mérgére.
- Már megint padló birkóztok?
- Dehogy! A falán pakol helyet a fejemnek! Mellette meg a megtöltött pisztoly... - nézett szomorúan V és egy túlzott lépést tett SeokJin védelmi aurájába. - Menedéket kell adnod! - nézett mélyen az elôtte lévô szempárba, ami alatt karikacsapásként vált vörössé az orca bôre.
- V... Egy kicsit... - nézett oldalra.
- Beleolvadok a környezetbe.
- Túl közel vagy!
- Dehogy is! Itt sem vagyok.
- De... Ahh jó, akkor te maradj itt! - lépett el mellette gyorsan a törölközőjéért nyúlva.
- Ne mossam meg a hátad? Meg a lábaid, ha fáj lehajolni?... Amúgy jól vagy?
- Megvagyok - mosolygott hátrafordulva.
- De... Jimin este--
- Ô? Egy kicsit úgy mond dühös volt rám... Amiért egy csöpp gyermek, én pedig oly sokszor magára hagytam.
- Ô nem dühös! Hanem bűnös! - lépett a padlóra V is átázott zokniban, miközben hajszálairól elrugaszkodva csöppentek le a cseppek.
- Jimin... Nem mintha nagyon megrémisztett volna, de... Azt hiszem, n-nem fogom vele tölteni ezt az estémet...
- A-Azt nem teheted! Most azonnal oda kell bújnod Jiminhez!
- B-Bújni?... Mi vagyok? Macska?
- El lesz nyávogva a nótád, ha eltéveszted most az utat a hálószobátokhoz! - "fenyegette" mély hangján. - Csak is két lehetôséged van: Jiminnel alszol, vagy Jiminnél alszol! Hoseok és én ugyan nem fogunk beengedni, zárva lesz az ajtónk!
- Hogyhogy zárva?... Csinálni akarjátok?
Tiszta, hangos és azonnali tücsök ciripelés visszhangzott a fürdôszoba négy fala közt.
- Mit csinálni? - kérdezett vissza V, mire SeokJin szégyellve magát elfordította tekintetét egyre távolabb s távolabb;
- Semmi. Felejtsd el. Mindegy. Bocsánat. Nem akartam.
- Huh?

A testápoló elpakolása után, rendet hagyva hagyták hátra a fürdôt, mire a nappaliban TaeHyungnak az átitatott szôvetû zokni nyomai felszívódtak, mint maga, a gazdája is.
SeokJin egymaga nyitott be a párjával megosztott hálószobába. Nem volt este, de bent, a szem elôtt lévô lehúzott rollok olyan jó munkát végeztek, hogy az ajtó becsukása után, a belépett tag automatikusan a nagy lámpa után nyúlt.
- Hé! Villany! Lekapcs! - szólt figyelmeztetô hangja Jiminnek, mire Jin azonnal szót is fogadott, majd mozdulni sem mert, ahogy hirtelenjében mindkét éjjeli lámpa kapcsolója kattant egyet, és kellemesebb fénybe áztatta a szobát. Az ajtóban a meglepett szempár elôször csak az elôbb megszólalt fiút keresgélte, de annak árnyékát sem találta. Még az ágynak az árnyéka is eltűnt, teljesen más volt helyette. A fekhelyen mintha egy építész mérnôk által megtervezett palota emelkedett volna ki igen kis méretbe, mégis pompás külsôvel. Második látásra felül lehetett vizsgálni a magas falakat, amik több tucat párnából, pokrócból, törölközôbôl, és egyéb segédholmiból lett szabályosan összeillesztve. A felakasztott lepedôk kényelmesen lógtak lefele, mint szépen cserepezett s tágas tetô. Mintha vízesés helyett fehérlô tejesésként nyújtana látványt, aminek hullámai szépséges virágokat sodornak. Dianthusokat (szegfűket) egymáson. Más-más árnyalatú kék és rózsaszín illathordozók foglaltak helyet láncként itt-ott.
A hercegnônek káprázott a szeme, ahogy a bimbók szirmaikkal együtt mocorogni kezdtek, csak mert Jimin lepedôn feltűnt árnyéka helyzetet változtatott;
- Tizedszerre is elengeded a füled mellett, hogy nem kell baszogatni a kapcsolót!? Te... nejlon harisnyás ló! - a felemelt hangja kikiabált az ágyon tákolt palotából, majd tekintete kikukucskált az éjjeliszekrénynél. - Vt hoznád ide, Ho-- - Jimin elharapta nyelvét, majd üreg szerû kijáratából rögtön ki is esett, le, a padlóra. Bevert fejjel lábszáraira nehezedett, miközben meglepetten nézett; Nem gondolta, hogy szerelme tért be a szobába, aki most azonnal oda is sietett hozzá, és leguggolva simogatni kezdte a sérült buksit;
- M-Mond csak... Mégis... Mit csináltál az ágyból?... - kérdezte, mire Jimin szégyenlősen elnézett;
- Szerelmi fészket - suttogta szelíden. - Ez egy bunker.
- Bunkert építettél?...
Nem felelt, csak Hercegnôjére pislantott, majd halk és gyengéd szavakkal invitálta a kis palota belsejébe ôt. "Bújj be!", "Nézd meg, kérlek!" "Tágas", "Fényes", "Nem dôl le!", "Direkt elférünk", "Kettônké."
- Hoseokék segítettek... Bár V miatt egyszer újra kellett kezdenünk... Nem tudtam, hogy jobban ért a romboláshoz... - mesélt Jimin, miközben épp fészkelte be magát ugyan úgy letérdelve, mint a vele szembe elhelyezkedett párja. Jin csak hallgatott és nézegetett, még a fejét sem kellett lehajtania, kényelmesen ült sarkain. Belülről nézve olyan mintha egy fehér sátorba bújtak volna be. A kinti éjjeli lámpák romantikus fényt teremtettek a pár számára, és kettejük árnyékát is felvetítette a lepedô oldalára. Azon is lehetett látni, ahogy Jimin mennyire óvatosan veszi kezébe SeokJin csuklóit, mik az ô hibájából lettek sértettek. - E-Ez a mi szerelmi bunkerünk... Mert én nagyon szeretlek...
- Ugye tudod, hogy csak a csöpp gyermekek építenek bunkert ebbôl-abból? - érdeklôdôtt SeokJin, kis mosollyal az arcán, de Jimin épp nem felfele figyelt, helyette lehajtott fejjel felelt;
- Én... Ezzel szerettelek volna kiengesztelni - hangja halk, mint az ágynak nyikorgása, ahogy Jin észrevehetetlenül közeledni kezdett, lassan szerelme nyakába hajolva. - Bocsánat - kérte Jimin akaratlanul használva magashangját, mire csókot kapott fülének töve alá. Erre természetes reakció szerûen bújtatta ujjait SeokJin hajfürtjei közé, s feljebb emelte fejét, a nedves érintéseket jobban érezve vékony bôrén. - M-Megbocsátasz?... - kérdezte elakadt hangon, és egymástól eltávolodott ajkait képtelen volt összezárni. Zihálni kezdve fordította Hercegnôje fejét magához, hogy csókjaik zajával ellepjék a bunker belsejét. Szíve nagyokat dobbant, miközben zavarbaejtô neszt hagytak. Ajkaik egymáson siklottak, hol hosszasan vagy csak hirtelen egy-egy érzékeny pontot érintve egészen addig, amíg el nem távolodott egyik a másiktól;
- Jimin...
- Igen?... - nézett mélyen párja szemeibe, miután a legvékonykább nyálfonál is eltűnt kettejük közt.
- Felejtsük el - suttogta a Hercegnô elegáns és apró mosollyal, mire Jimin visszanehezedett sarkaira;
- Minden rosszaságomat elfelejted...
- Mert jobb a jó - felelte, majd kényelmesen férkôzôtt újból szerelme ajkaihoz, kérve a kényeztetést, élvezve a kapott csókokat, lehunyt szemekkel és sóhajokkal, amíg Jimin félbe nem hagyta;
- Hogy... Hogy érted a jót?... Mi a jó?...
- A szerelmed, butus - adott választ kedvesen egy homlokra lehelt puszival együtt, majd tenyereibe rejtette párja kezeit. Jimin nem szólt, csak nézett maga elé, majd hirtelen arca élénkebbé vált;
- De én... Akarlak.... Tegnap, holnap, és ma; Nap mint nap - emelte a szerelmi bunker tetejéig hangját. - Meg akarlak tartani, hogy hozzám tartozz, én pedig hozzád. Utadat akarom állni, el ne mehess, hogy velem maradj. Ez szerinted még szerelem?... - hunyta le érzelmeitôl nedves szemeit feljebb emelkedve, majd minden további nélkül SeokJin szótlan ajkait sajátjai közé vette, egy féltve adott hosszas csók erejéig. - Ez az?... Hiszen... Azt akarom, hogy erőtlen legyél, kiszolgáltatott... Magatehetetlen! Hogy csak én kelthesselek életre... Normálatlan lennék talá--
- M-Miért zihálsz így? Nem vagy te normálatlan - állította le párja beszédét, ahogy ugrásszerűen karolta át ôt a tarkójánál. - Szerelmem vagy. Értelek én... - bújt hozzá, akár egy szeretni való macska, és mély dorombolásával nyugtatta párját. - Mond... Aggódsz valami miatt?
- Én csak... E-Egy kis tovább lépésen gondolkodom... - suttogta. - A szünetben szeretnék veled...
- Elmenni valahova?
- A szüleimhez.