25 BTS: Szerencsétlen

J-Hope POV  

Most egy ideig biztosan kerülni szeretném Jimint. Igaz, nem tudom, mire képes, ha a szeme elé kerülök, de nem is szeretném megtudni.
Ennek fényében settenkedtem a dormban, a konyha felé, majd közeledő hangokra lettem figyelmes.
- Haragszol rám, Jin?...
- Vagy tizedszerre kérdezed, de még mindig nem. Nem baj, hogy nem érezted át a tűzijátékcsókot.
- ... Megint úgy akarlak megcsókolni, Hercegnô!
- H-Hé... Most ne... Engedj el, Jimin... Sz-szédülők... Inkább megyek megmosni az arcom...
Wáá ezek Jiminék! Lefelé jönnek.
- Mit akarsz enni, Hercegnô?
- Ha annyira akarsz csinálni valamit, akkor az omlett is megteszi.
- Mi az, hogy megteszi?
- Úgy is csak azt tudsz.
- Ez fájt, Hercegnô...

Már nem is figyeltem beszélgetésükre, hisz az elbújásomon kell munkálkodnom. Gyorsan kinyitottam a lenti sarok szekrényt ahol pár serpenyő volt és bemásztam... Összekuporodtam, miközben hallottam, hogy Jimin már itt pakolászik. Egy kisebb sokkot kaptam, mikor kinyitottat rejtek helyem. Hjaaj hát persze! Az omletthez serpenyő kell...
Jimin nem guggolt le, csak lehajolt, hogy tapintásra keresgéljen. Gyorsan a kezébe nyomtam egyet, hogy vissza csukja rám a szekrény ajtókat, de mihelyst oda adtam, hirtelen behajolt elém, amitől majdnem szívrohamot kaptam;
- Jimin!!!?
- Mi van? Te vagy az új konyha malac, Hoseok?...
- Ne bánts! - emeltem fel a kezeimet, és a nagy lendülettől hátra estem. Erre ô megragadva a lábamat húzott ki felé. Ahogy fejem nagyot koppant a konyha padlón, Jimin felnevetett.
- Üdv, Hoseok. Rég láttalak.
- Szia - hebegtem, felnézve rá. Jimin leguggolt lábaim közé, mik az ijedtségtől remegtek, majd ahogy rám mászott, hirtelen a derekamra ült és direkt nyomta le a súlyát.
- Tudod, SeokJin véd téged. Hát nem csodálatos? - mosolygott, majd hirtelen megragadta vállaim és szorítani kezdte. - Ő a meleg szívével megbocsát, de én nem - közölte velem a tényt. - Mond csak, hol üthetlek meg? - hajolt arcomba.
- S-S-Segítség!!! - támaszkodtam kezeimmel a földre, hogy kikerüljek alóla, de ô megragadta a végtagjaimat és letepert.
- JIMIN!
A hangot megelőzve a semmiből egy serpenyő vágta fejbe a bántalmazóm.
- Másokon mered kipróbálni a csókomat?? - nézett gonoszan Jin a derekamon ülőre.
- Dehogyis!! - vinnyogott Jimin fejét fogva.
- Akkor Hoseokon készíted az omlettet?? Szállj már le róla!
- Mit csináltok?... - ez a hang... Kicsit megijedt és meglepődött hangnem. Ez TaeHyung! Ahogy oldalra hajoltam a földön fekve, észre is vettem ôt, Jin háta mögött. Szemeit rám meresztette. Láttam rajta, hogy gondolatai összezavarodtak. Nem tudja mit csinál velem Jimin.
- Hogy mit csinálok? - fordult TaeHyung felé a hercegnô lovagja, aki már elkobozta magának a serpenyőt. - FEKETE PIACOT! - nézett rám ismét. - Eladom Hoseok szerveit.
- KJHÁÁÁ - ijedtem meg vérfagyasztó szempárjától.
- Hagyd már szegényt, te hülye! - szólt Jin és lovagját pólójánál fogva rángatta le rólam. - Nyugodj le! - ölelte át.
V mellém sietett, én pedig felálltam felém nyújtott kezét megfogva. Jimin meg lassan megunta az erőfeszítést. Kijelentette, hogy amíg Jinnel fogja gyakorolni a szájon át lélegeztetést, addig én készítsek nekik omlettet. Erre a serpenyőt már dobta is a kezembe, de én ügyetlenül ráejtettem azt a lábamra...

J-Hope POV END

Onnantól kezdve, ahogy a serpenyő nagy hanggal csattant a konyha csempéére... Attól a pillanattól fogva Jung Hoseok a szerencsétlennél is szerencsétlenebbé vált. Baleseteinek sorozatai megállás nélkül követték ôt.
Akkor, amikor...
Jiminre és Jinre kiszabták az autó mosási feladatot, mivel a faültetésen nem vettek részt. Hoseok puszta lelkiismeretből csatlakozott a munkához, de ennek a kisebbik tag egyáltalán nem örült.
- Jimin, hagyd abba a morgást!
- De hát SeokJin, nem kell Ő ide! Csak rontja a levegőt. Csináljuk csak kettesbe!
- Elég legyen Jimin!
- Ha.... Tényleg ennyire zavarok... - állt le az ablak törülgetéssel Hoseok bánatosan lehajtva fejét.
- Akkor el is tűnhetnél, igen - fejezte be a mondatot Jimin bólogatva, mire Jin nyakon csapta ôt.
- Inkább hozzatok tiszta vizet!
- "Hozzatok"? Ahhoz minek két ember? Hozzon Hoseok egyedül!... - fogta meg a vödröt és J-Hope felé nyújtotta. Az idősebbik közelebb lépet, hogy elvegye, de sorscsapása miatt nem volt képes rendesen, a két keze között megtartani; A koszos és szappantól habos víz kiömlött. Hoseok hátraesett, de nagyobb fájdalmat okozott neki Jimin, aki előre bukva fejelte le neki a vékony lábszárát.
- Ahh Istenem... - csóválta a fejét Jin és feléjük sétált, de figyelmén kívül hagyta a csúszós padlót: - Jól va--?
- Hercegnô!!!
S tovább folytatódott is, amikor...
TaeHyunggal teázott és közben kiömlött a padlóra a cukor, mire Suga keményen leszidta Hoseokot ezért. De miközben az idősebb a szavait dobálta a másik felé, lendületesen lefejelte a nyitva hagyott mikróajtót. A nagy koppanásra V a szája elé rántotta kezeit, míg RapMon villám szerűen jelent meg a helyszínen, de már nem is szólt semmit, mikor meglátta a balszerencsés Hoseokot. Fejét rázva kikerülte a talpalatnyi cukor nagy részét, majd Sugahoz ment és megsimogatta társa sajgó fejét. Közben Hoseok mélységesen szégyellte magát már a körülötte lévő dolgok történésétől.
TaeHyung szobájába fészkelte be magát a párnák közé mélységes bánatával együtt. Majd a háló tulajdonosa is csatlakozott.
- Mit gondolsz? Miért történik ez velem? - kérdezte keserűen nevetve.
V nem tudod válaszolni. Csak ült az ágya szélén és némán bámulta szomorú párját.
- Még véletlenül téged is elgáncsoltalak a próbán. N-Nem bírom, hogy ennyi a véletlen. Nem bírom, hogy mindenkire csak balszerencsét hozok nap mint nap!
- Hoseok... - szólalt meg V, de nem többet párja nevénél. Helyette átölelte őt, hogy kicsit lenyugtassa, mivel nem tudta, mit kéne mondania...
- TaeHyung! - szorította magához szerelmét kétségbeesetten. - Félek! A fekete felhők állandóan követnek... Kérlek... Űzd el őket! A rossz kedvem csak akkor tűnik el, ha veled vagyok.
A kisebbik fokozatos lassúsággal hajolt rá szerelme beszédtől mozgó ajkaira.
Csókokkal kezdték a fagyós levegőt felforrósítani, vagy legalább is annyira, hogy szívüket ne a hideg érzelmek marcangolják, hanem a szerelem melege.
- E-Erről beszéltem... Melletted vagyok csak boldog. Főleg akkor, mikor így érsz hozzám...
Legszívesebben ki nem mozdult volna szerelme hálójából, de nem aludtak együtt. Egy; mert lehet abból nem lenne alvás. Kettô; szeretnének még abban a tévhitben élni, hogy a banda tagjai nem sejti kettejükről, hogy járnak. Ezért hát saját szobájukban fekszenek és kelnek. Persze minden egyes reggel, mikor Hoseok felébred, rohan párjához, hogy ébressze ôt egy frissítő csókkal, majd hosszú ölelésébe addig tartja a fiút, amíg az utolsó álom porszemecskét ki nem törli szemeiből. Ez történik az összes Nap felkeltével. Pont, mint Hoseok szerencsétlensége. A balszerencse gonosz módon, bármi figyelmeztetés nélkül csiszolja le Hoseok életörömét. S ahogy fokozódik, úgy válik a rapper rossz állapota még rosszabbá.

Még akkor is fokozódott Jung Hoseok balszerencséje, amikor teljesen más dolgok történtek a dormba...
Pontosabban a hosszú és kényelmes kanapén, amin a leader sokszor elszunyókál. De a heverőnek most, vacsora előtt teljesen új dologban sikerült részt vennie.
- Ne ilyen vadul, Jimin!
- Nem bírom ki, akkor se...
- Nem is szabadna itt ilyeneket csinálnunk...
- Pszt! - ragadta meg SeokJin hadonászó kezeinek mindkét csuklóját, hogy nyugodtan visszahajoljon a meztelen felsőteste. - Különben is... A te hibád. Miért nem tudtál várni vacsora után? Ilyenkor lezuhanyozni... Tudod, hogy nem tudok ellenállni - Jin nyakába bújt és egyik kezével tartotta csak tovább a másik csuklóit. - Ilyen óvatlanul járkálsz előttem egy száll semmibe, persze, hogy leteperlek. Imádom az illatod!!
- J-Jimin! Kérlek, ne! - suttogta Jin piros és remegő ajkakkal, de a másik nem foglalkozott vele. Jobban érdekelte, hogy ránehezedjen párjára és térdével a Hercegnô lába közé férkőzőn egyre jobban. - Mit csinálsz!? - kapkodta a fejét SeokJin. - Nem tudom terpeszbe tenni a lábam! L-Lecsúszik a törölköző!
De Jimin meg se hallva kedvese problémáit, folytatta vágyainak kibontakozását, élvezte az alatta feszülő testet, ami még nedves és meleg volt a zuhanytól.
- JungKook, te meg mit leskelődsz itt? - vakargatta a fejét RapMon, amikor megpillantotta maga ellőt a maknaet, aki az ajtófélfa mögött térdelve kukucskált be a nappaliba. - Hé, JungKook! - szólította meg másodszorra, de akkor sem reagált. - Mitől fagytál le ennyire? Mi van a nap--? - ahogy észrevette Jiminéket a kanapén, feldühödve és nagy levegőt véve ordított rájuk:
- Még is hol csináljátok!?? JungKook szeme előtt rendezitek a meleg pornót??
- JungKook előtt!!?? - kapta fel a fejét SeokJin, de hirtelen mozdulata miatt a törölköző kezdett lecsúszni róla. - Jimin!! - szólt a fiúnak, hogy csináljon már valamit, míg ô csak összeszorítani tudta lábait. Nem akart teljesen meztelen látványt nyújtani a maknaenak és a leadernek.
- NamJoon hyung, fordulj el! Nem szeretném, hogy féltékeny legyél Jin méretére.
- Ne viccelődj Jimin!
- Jin hyung, neked főleg lehetett volna több eszed!
- Sajnálom, én... Aishh Jimin, engedd már el a csuklómat!!
- De folytatni akarom!!
- Neked itt nincs jogod akarni semmit!
- Nézz már körül, és engedj el!
- Úgy emlékszem nem egyszer lettek megbeszélve az ilyen dolgok.
- NE beszéljetek egyszerre! - rázta fejét Jimin idegesen. - NamJoon hyung, kérlek szépen, később szabd ki a büntetésem!
- Ha tudod, hogy ezért büntetést kapsz, akkor miért csinálod?
Ekkor hirtelen egy hatalmas zajra lettek figyelmesek;
- Hoseok már megint mit tört össze????


Jimin POV

Sokszor gondolkozom el, hogy normálisak-e a csapattársaim. Mostanság egyre többször. NamJoon hyung engem szekál folyamatosan, mióta rajta kapott Jinnel. Most komolyan... Nincs jobb dolga? Mondjuk a másik hülyével, Hoseokkal foglalkozni? Mert azzal aztán valami nagyon nincs rendben! Félek már tõle. Jint se engedem közel hozzá. Hja, amit Jin illeti, ô se normális, de jó értelembe; Olyan természet feletti kisugárzása van, hogy kétszer is elválok a szilárd halmazállapotomtól. Először; mikor elolvadok, másodszor; ha nem tudom azonnal megkapni ôt és felrobbanok. A közelében már annyira nem bírok magammal, hogy muszáj minden éjjel azt csinálnunk. De van amikor nem akarja... Olyankor ráerőszakolom magam és megkapom végül azt, amit szeretnék...
Most így belegondolva... Én sem vagyok teljesen normális...
- Jimin, mióta eszed villával a levest?... Jimin!... Jimin!?
- Huh? He?... E-Elgondolkoztam, bocsánat - nevettem Jinre, miközben mind vacsoráztunk a nagy asztalnál.
- Min gondolkodtál el? - kérdezte JungKook. Biztos beszélhetnéke van. Igaz is, JungKook, ô is, mintha visszahúzódottabb lenne mostanság... Történt volna vele valami? Azon kívül, hogy látott minket Jinnel ölelkezni...
- Tuti azon agyalt, hogyan ehetné a levest a villával - rázta a fejét Suga, miközben rágcsálta az evőeszközét. Ő sem maradt a megszokott. Egyre kevesebbet van a szobájába zárkózva. Többet van velünk és NamJoon hyunggal.
- Most megfoglak lepni titeket, de azon gondolkoztam, hogy kéz nélkül hogyan lehet enni - vicsorogtam rájuk. Igaz, nem ezen gondolkoztam, de most felvillant fejembe egy érdekes gondolat.
- Ugye nem lábbal?
- Nem, dehogy! Egyszerűbb; Jin, etess lécci~~ - fordultam felé és nagy "Á"-val nyitottam a számat.
- Hoseok, vigyá-
V figyelmeztető hangját hallottam hirtelen, majd egy nagy törést a padlón.
Ahogy vissza fordultam, láttam, hogy Hoseok félig felállva ledermedten nézett le a tányérjára a földre.
- Ne mozdulj! A végén széthordod. Összeszedem neked - szólt SeokJin és már sietett is a lapátért.
- Ennyit az etetésemről, kösz Hoseok.
- Ahhhh Neeem. Nem értem. ÁÁh Már nem is mondok semmit. Semmit! Nem én voltam, ennyi! Ő fizeti! - drámázott NamJoon hyung fejét fogva. Még ha ôt is bízták meg a dormban a felügyeletért, azért túlzásba viszi. Nem is néha.
Miközben Jin a szilánkokat seperte össze, mi néztük ôt. Mi mást csinálhatnánk? Ô van leginkább otthon a takarításban. Néha csak Jin tudja, hogy hol vannak a takarító eszközök.
- Hoseok?... - szólalt meg V, aki mostanság a háttérből figyeli a dolgokat, de azért mindig a szerencsétlen J-Hope háta mögül. Most is azt csinálja, amit szokott ilyen balszerencsés eseteken.
- Miért történnek ilyesmik? Szellem járás van? Hoseok, szellem idéző vagy? - beszélt megállás nélkül NamJoon hyung. Elég ingerült...
Hoseok se Vre, se NamJoon hyungra nem reagált. Fejére emelte a kezét és szemeit próbálta eltakarni, amik a szorgoskodó Jint követték.
- M-Mire gondolsz, Hoseok? - kérdeztem fagyosan. - Ne bámuld, ô az enyém - köszörültem meg a torkom, mivel zavart, hogy stíröli az én egyetlenemet.
- Huh? - fogta meg a lapátot Jin és a károkozóhoz fordult. Láttam, ahogy Hercegnô elszomorodik, pont úgy, mint aki a szeme előtt van. - Hoseok?...
S ahogy megszólították, váratlanul elszaladt neki menve Jinnek. Majdnem, hogy fellökte, de nem, mert Hercegnő csak a kezében tartott lapátot ejtette el;
- Hoseok! - kiáltott utána, majd követni kezdte. - Valaki szedje össze! - hagyta hátra az utasítást.
- Hogy mi? - nevetett Suga. - Ez nem az én munkaköröm.
- Kő-papír-ollózunk! - tette ki a kezét JungKook, mire NamJoon hyung leintette:
- Csinálja Jimin! - mondta. - Mivel a kanapémon--
- Milyen kanapédon!? Mióta a tiéd!? Különben is, én húzok SeokJin után - siettem el tőlük.

Akadály a fici írásban

Annyit totojáztam a BTS 25. részével O.O"
Ha nem tettem volna, akkor az áprilisi hónap nézettsége elérte volna a márciusit (ami azért lett ultra magas hirtelen, mert újra elkezdtem a BTS ficit a Block-Bvel párhuzamban) >< (Számokat direkt nem mondok, mert illik ^^") De az a lényeg, hogy ez szomorú, mert nem tudtam elérni, amit akartam. S mind ezt azért, mert akadályba ütköztem.
Biztos történt már ilyesmi korábban is (igen, talán a Rockingnál) és akkor könnyebben ki tudtam kerülni, de most nem igen tudtam ><
Az akadály pedig:
A történések fokozása. Súlyosbítani kell, azért, hogy az következmény csattanó legyen. S ne csak pikk-pakk; hogy volt az, azt lett ez. ><
Ennek fényében emelt akadályt elém a folytatás...
S még most is úgy érzem, hogy nem tudtam megmászni. Csak egy gyenge megoldást találtam rá;
Hasonlítsuk az oldatokhoz >< Mikor telített oldatot akarunk kapni, akkor plusz oldandó anyagot teszûnk hozzá. [Két másik lehetôség: ugyan azokból az anyagokból készítûnk egy töményebb oldatot s azt adjuk hozzá, vagy a másik: párologtatjuk az oldószert (hagyjuk a felszínen lévô részecskéket annyi energiához jutni, hogy összenergiájuk pozitívvá váljon és kiszabaduljon a folyadékból, ez egy endoterm folyamat mellékesen)]
De maradjunk a plusz anyag hozzáadásnál.
Plusz anyag = példák. Ühüm... Én a ficiben a történést példákkal akartam telítetté változtatni.
De a sok-sok példát, ahogy leírtam, s utána visszaolvastam olyan unalmassá vált ToT Teljesen kétségbeestem. Nem tudtam mi tévô legyek. A Teen Top ficiben (a fent említett részben) csak úgy kikerültem, elhanyagolva a példákat. Animékben pedig olyan más. Ott olyan jól megtudják oldani az egymás utáni példákat! Remekül ábrázolja azt, amire gondolok, az egyik kedvenc animém, a Sayonara Zetsubou Sensei <3

Ugrálnak benne a fokozóbbnál fokozóbb példák. Awww elsôrangú. Ezt az írásban (ÉN) nem tudtam megvalósítani.
S azért is gyenge a megoldásom az akadályhoz, hogy a példák nem függnek össze egy kicsit sem, s ez zavaró. De telenyomtam hülyeségel (szokás szerint) és végül sikerült úgy összehozni, hogy az utolsó példák rendesen kapcsolódnak majd a következő részekhez >< Plusz a végén Jimin összefoglalja a részt, ami szerintem úgy-ahogy jól jött ki. Én hülye mennyit totojáztam ><

Végezetül; Túl sok mindent ígérek itt nektek, azt semmit nem kaptok. Semmi oneshot XD Úgy-hogy most nem ígérek semmit... SORRY >< Legyen csak minden meglepi, ami lesz, oszt kész ><

19-Block-B: Mi történt?

MinHyuk fejét rázva fordult vissza az ágya felé. A történtekből semmit se tudott felfogni.
- Mi a szar baja van!? - mérgelődött magában és leült ágya szélére, majd váratlan nyilallást érzett: - AISH! A-a-a derekam?... Fájni kezdett volna?... Pedig az előbb semmi baja nem volt... - kezdett bámulni maga elé. - Pont, mint JaeHyonak. Neki se volt semmi baja, mielőtt el nem élveztem... Most meg... - gondolkodott el. - Hihetetlen!... Nem tudom elhinni!... - bámult az ajtóra, az előbb történtekre gondolva. - Ez tényleg itt hagyott!!! S még vissza sem jön!?... A-Adok én neki!!!
Sebesen kezdett öltözködni, majd kicsapva az ajtaját megijesztette a nappaliban pihenő hármast, YuKwont és Zicot Kyunggal a karjaiban.

MinHyuk egy apró köszönést sem dobot társainak, teljesen a figyelme kívül hagyta ôket, mert csak is JaeHyo szobájának ajtajára koncentrált és annak bele rúgásába;
- Nyiss ajtót, te utálatos!! - nyomta le a kilincset, de a bejárat zárva volt. - Dögölj meg! Elbújsz!? Azonnal told elő a képed és mond meg, mi bajod!! Válaszolj, különben fejedet veszem! Hallod!!??
Közben a három tag félkörbe állva figyelték az ideges csapattáncost.
- Úgy látom fejezés vagy nyakazás lesz...
- Mi történt?... - kérdezte Kyung legelőször.
- JaeHyonak sikerült lefeküdnie MinHyukkal - jelentette ki társait meglepve YuKwon.
- Háháhá Kyungshi, győztem! Én nyertem a fogadást~
- Eeeez komoly?... Honnét veszed ezt YuKwon??
- Hát... Egy kicsit hallgatóztam... - nézett el szégyellve magát. - De utána meguntam és visszamentem a szobámba. Viszont mikor ismét kijöttem, JaeHyo ment el előttem önelégült mosollyal az arcán... Majd bezárkózott a szobájába. S az, hogy most mi történt... Azt nem tudom...
- Nem kéne leállítani MinHyukot, mielőtt lebontaná az ajtót?...
- Ki hívott ide munkásokat? - jött ki P.O gyermeki mosollyal az arcán. - Adjátok a fúrót! Ki akarom próbálni!! FÚRÓT!~
- JiHoon nézz már körül! Csak B-Bomb dörömböl - szólt Taeil a maknaera.
- Taeil hyung!!! - fordult hátra a felzaklatott táncos és a rangidőshöz rohant. - Beszélnünk kell!
- M-Miről is?...
- JaeHyonak valami baja van.
- Tényleg?
- Igen!
- ... Hát ez... FANTASZTIKUS! - ütötte össze tenyereit csillogó szemekkel. - Látni akarom, ahogy szenved!
- Ümm nem... Ô nem szenved...
- Hja... Hát ako' nem érdekel... - vesztette el örömlendületét és tovább állt.
- Taeil hyung!! - szólt utána MinHyuk. - Kérlek...
- Mi a rosseb?... Hogy lett ilyen fontos neked az a szemétláda?... Most miattatok halasszam el az ebédet?...
- Mi történt Taeil hyung? - jött közéjük P.O.
- MinHyuk JaeHyoról akar beszélgetni...
- JaeHyoról?... De hát te nem szeretsz róla beszélni, nemhogy beszélgetni...
- Épp ez az! De a drága, kicsi MinHyuk nem érti ezt meg...
- Nyugi van srácok - ment barátjához vállat veregetni YuKwon. - Még mindig nem vallod be, Hyukkie? Pedig azt hittem, megtetted. Úgy gondoltam, mikor hallottam, mennyire el vagytok az ágyban.
- B-Bomb, te másodszorra is képes voltál?? - nézett tátott szájjal Taeil, ahogy meghallotta az 'ágy' szót.
- YuKwon, te hallgat-... - tette szája elé a kezét MinHyuk fülig elpirulva.
- Higgadj le, MinHyuk~ - ölelte át Zico. - Sejtem, hogy mi történt... És biztos vagyok benne, hogy minden helyre fog jönni.
- Én segíteni fogok, hogy minden helyre jöjjön! - tette a szívére kezét P.O majd nagyra tárt karokkal, mint egy anya madár, körül ölelte MinHyukot és Zicot is.
- M-Mi a szar!? Csak én nem értem, mi történt??? - térdelt le Kyung fohászkodva teremtőéhez, hogy vajon miért nem kapott több észt.
"Nem. Nem csak Kyung nem érti. Jelen pillanatban egyikőjük sem érti" - gondolkodott el MinHyuk, ahogy végig nézett a vidám társaságon. - "Mi ez hülye hóbort, hogy segíteni a másikon? Ha nem tudod, hogy mi történt, akkor mégis mit akarnak tenni?... Komolyan már! S itt van az a kegyetlen tény is, amit be kell látnom; Nem csak ôk nem értik, hogy mi történt, de ÉN SE!"
- E-Elég volt a lustálkodásból! Irány a stúdióba! - ugrott fel Zico.
- Miért is?
- Mert dolgozni kell!
- Szerintem menjen Jiho egyedül, mi pedig szórakozzunk valahol - mosolygott YuKwon és karon fogva MinHyukot vezette a csatlakozó csordát a kijárat felé. Végül Zico is utánuk rohant.
Csak egy valaki maradt az étkezőasztalnál, az ebédjét fogyasztva; Mosolyából a boldogság sugárzott, amiért élvezte a csöndet és a nyugalmat.
- Ez ám az igazi ebéd - mosolygott örömtelien Taeil és pohárba öntött innivalójába kortyolt.
A széken elpihenve, ráérve emésztett. Majd körülbelül hatvan perccel később egy könyvet vett magához és elmélyülten kezdte olvasni a könyvjelzővel megjelölt oldaltól.

- Olyan kellemes a hangulat~ - nézet fel a betűkről. - Már lefelé megy is a Nap? Észre se vettem - mosolygott és poharából az utolsó kortyokat kezdte kiinni. De egy váratlan jelenségtől...
- Áhhh de jót aludtam~~ - nyújtózkodott JaeHyo nagy ásítással az asztal előtt, mire Taeil fulladozni és köhögni kezdett.
- H-Hogy merted!? - tett szája elé egy szalvétát és vissza helyezte az asztalra poharát.
- Oh Taeil, jó reggelt!
- Hogy merted elrontani a hangulatot, te fasz!? M-Már a puszta megjelenésedtől is rosszul lettem! Öltözz fel rendesen!
- Mi a bajod? Rendes farmer van rajtam és trikó.
- Rohadt gyűrött...
- Hmmm Érdekel, hogy miért?~ - kérdezte nagy mosollyal az arcán.
- Nem! Nagyon nem! - vágta rá.
- Hahaha taeiles válasz volt - közeledett az asztal felé.
- Mit vársz Lee Taeiltôl?...
- Igaz-igaz - ült le mellé, mire a rangidős megijedt a közelségétől.
- B-Bűzlesz! Menj el zuhanyozni!...
- Miért? Te is jössz? - hajolt még közelebb.
- M-Mit akarsz!??... Most feküdtél le MinHyukkal.
- Honnét tudod, hogy lefeküdtem vele?
- Mindenki tudja.
- Ohh Értem... MinHyuk... Még a szobájába van?...
- Nem.
- Hm? Akkor?
- Közölte velünk, hogy elege van, és nem akar többé a banda tagja lenni, így elment.
- MIIIIII??? E-Ezt nem tehette meg! - rázta a fejét.
- De először bevetted!! -  nézett gúnyosan mosolyogva a másikra.
- T-Taeil... Túl jól érzed magad mostanság.
- Mit ne mondjak, igen. Ahogy B-Bomb felpofozott, az csodálatos látvány volt! - kápráztak szemei a jelenetet felidézve.
- Chô... Viszont az ebed oda jött ölelgetni engem~
- Az ebem? JiHoon!?... Ô még az ördögöt is ölelgetni, hisz arany szíve van.
- Mindegy... Hol van most?
- JiHoon?
- MinHyuk! De amúgy a többiek is - tette hozzá, miközben Taeil poharát nézegette, hogy van-e még benne innivaló.
- Szórakozni - felelt Taeil és odébb hajolt a másiktól, hogy ne legyen már olyan közel hozzá.
- Ohhhh jól nyomják. Mikor mentek el? - bökte meg ujjával Taeil arcát.
- Baszki! Hagyjál már! - rántotta el a fejét.
- Mi van??
- Az előbb vágtad tönkre a csodás, nyugodt napomat. S még szekálsz is a kérdéseiddel. Rohadtul felszívódhatnál! Még azt se vagyok képes felfogni, hogy B-Bomb képes volt lefeküdni veled másodszorra! Mégis milyen szemétséget csinálsz vele??
- Ehhh de nagy lett a pofád - ragadta meg Taeil karját, és felállva a falhoz szorította ôt.
A rangidős érezte, hogy testében eluralkodik a félelme, s egy hang se tudd kijönni a torkán. Határozottan lenézett a földre, nehogy JaeHyo lássa az arcát, amin visszatükröződött a belső szorongása. Lehetett látni rajta a reszketést, főleg a szemüvegen keresztül a nyugtalan szemeit.
- Tudod, még mindig undorítónak talállak - fintorgott a Visual és Taeil ajkára nyomta egyik ujját.
"Hogy képzeli!? Ezt pont ö mondja!? Ezt... Képtelen vagyok elfogadni!!"
- Ha bedugod a számba az ujjad, leharapom! - mondta az elfeledett, vagy csak elfeledni próbált nyávogó hangján.
- Azt akarod, hogy máshova dugjam?
JaeHyo elvette ujját és lesimítva Taeil hátán, tétovázás nélkül becsúsztatta a kezeit a másik nadrágjába.
- Nem akarom! Nem akarom! - futott át az ijedtség Taeilen és szinte összerogyott.
- Hmm? Igazat mondasz? Vagy hazudsz? - játszadozott a szavakkal, miközben lejjebb csúsztatta ujjait a bántalmazottja bőrén végig húzva.
"Hát nem értek már véget azok a napok!? Nem engedhetem, hogy így bánjon velem! De túlságosan a falhoz nyom. Nincs erőm, mert... mert... Félek!"
- J-JiHoon! JiHoon! - kiabálta Taeil, pont ahogy a segítség kiáltást szokás.
- Most komoly?~ - nevette ki JaeHyo az idősebbiket és abbahagyta a fiú testének ingerlését.

- Kyung! Add már ide a pénztárcámat!
- Előbb kiveszem a részem.
- Én is beszállok a fizetésbe, nyugi van - érkezett be YuKwon MinHyukkal együtt, Zico és Kyung után. Majd a lépcsőn felfutó Pyo vetődött be és cipőét ledobva elsőként sietett be a nappaliba, az ô hyungjához, amiért sok órán át nem láthatta.
De nem gondolta, hogy ugyan az fog a szeme elé tárulni, látványnak, mint akkor...
- JaeHyo hyung?... Mit csinálsz?... - kérdezte lefagyva, ahogy a Visual mosolyogva nézett rá és rangidős kezeit még mindig a falnak szorította.
- JiHoon... - suttogta Taeil a társára nézve. Ettől a tekintettől Pyoban láng gyúlt és felettébb dühös arckifejezéssel mégis higgadtan sétált JaeHyo elé.
- Üdv - szólalt meg JaeHyo mosolyogva, de az a mosoly egy pillanat alatt eltűnt, ahogy P.O a trikójánál megragadta ôt. - Mire készülsz?? - kérdezte meg ijedten elhadarva.
- M-Mire vársz még JiHoon?? - kiáltott Taeil, miközben az eddig szorított csuklóját dörzsölgette. - Verd szét a szemeim előtt!!!
- Mi történt?... - jöttek be a többiek a hangoskodásra.
- JaeHyo elő dugta a képét?? - lépett előre MinHyuk és meglepetten pislogott a két fiúra. - Mit csinálsz JiHoon!!?? - szaladt hozzájuk és megragadva JaeHyo karját magához húzta őt.
- B-Bomb!? - nézett mérgesen Taeil. Közben Pyo leengedte kezeit.
- Én akarom őt szétverni!!! - kiáltott MinHyuk a maknaera. - Csak utánam érhetsz hozzá! - rángatta JaeHyo kezét, aki csak örülni tudott, hogy kikerült Pyo karmai közül.
- De most mégis mi történt?? - kiáltotta el magát Kyung, amiért ismét nem értette az előtte zajló eseményeket.
- Tudod, Kyung - szólalt meg Zico, majd hirtelen egy hatalmas nyaklevessel leütötte hátulról JaeHyot. - Lehet, hogy minden ok nélkül történik.

A leader mondata után elnémulva gondolkodtak el mindannyian. Hisz mindenki emlékszik valami olyan tettére, ami megfontolatlan, meggondolatlan volt. De vajon tényleg ok nélkül követte el?
A tagok számára érdekes mondatot hozott fel a leader, ami megmaradt bennük. De törődni vele, azért mégse törődtek.
Hisz ma temérdek dolog történt... Amiknek még nem tudják az okát.

- Fáj a nyakad? - nézett le MinHyuk az ágyáról a betakarózott JaeHyora.
- Mondtál valamit?
- Nem! Nem, dehogy is! - fordult el gyorsan, kicsit kipirulva JaeHyo hangjától. Eszébe jutottak az ágyán elcselekedett tettek... Hogy még is miket művelt reggel hatkor... S hogy azok miképp értek véget. De, hogy miért hagyta ôt úgy ott JaeHyo, azt még most se tudja. Még sejteni, sem sejt, hogy mi történt.