21-Block-B: Más...

P.O POV

Taeil hyung nagyon nehezen bírt elaludni. Először elmondta, mit csinált vele JaeHyo, amíg nem voltam itthon. Utána meg azt kezdte feszegetni, hogy azoknak a napoknak véget kellett volna érniük és nem most folytatódniuk. Amikor a szavába vágtam, hogy "Ha rajtam múlik, nem fog folytatódni!", akkor elkezdett engem szidni. Szidott, amiért ott hagytam őt és szidott, amiért nem vertem szét JaeHyot a szemei előtt. A sok könny és megrovás közben, alig hallhatóan, de két szidokszó között azt suttogta, hogy öleljem magamhoz. De nem merem, hisz lehet, hogy csak az én fülem csengett, vagy a szívverését hallottam volna? B-Boldog lennék, ha az én nevem ritmusára dobogna. Mindenesetre az enyém úgy ver, hogy "tae-il, tae-il", és ezt nem fog változni.
Mikor a fáradtságtól el is felejtette, hogy miért kezdett el toporzékolni, megkérdezte tőlem. Ahogy rám emelte az eddig lehajtott fejét és válaszra várt, én bátran kihasználva az alkalmat átöleltem őt. Magamhoz húztam és óvatosan bújtam hozzá, mire ô csak annyit mondott, hogy szégyen, amiért ennyi idősen így viselkedik. S utána szótlanul elaludt.

Reggelinél a szokásosan korán kelő két tag már ott ült az asztalnál. De... Más volt a hangulat.
Mikor kijövök ébredés után, akkor MinHyuk veszekszik JaeHyoval, vagy JaeHyo veti rá magát MinHyukra. De most egyik se. A Visual nyugodt, zavartalan mosollyal ült a széken, kezében a telefonjával és aktívan nyomkodott rajta valamit, miközben MinHyuk közvetlenül mellette ülve gyanúsan figyelte őt, szinte már az arcába hajolva.
- Áh Jó reggelt, JiHoon - köszönt nekem JaeHyo, mikor észrevett.
- Mi ez a fura légkör? - kérdeztem rájuk.
- Ugye!? - pattant fel a székről MinHyuk kicsit(?) idegesen.
- Igen. De miért?... - ismételtem a kérdésem.
- Megmutatom! - mondta MinHyuk és elsétált az ablakig. - Látod?
- Ammm mit?
- Hát nem látod? - kérdezte kezeit rázva, majd az arca hirtelen kipirult és az asztalnál ülő JaeHyora mutatott, aki nem, hogy ránk figyelt volna, még a telefonját is közelebb emelte a szemeihez.
- E-Ez fura... - jelent meg YuKwon mellettem.
- Tényleg fura - szólt Zico, aki meg a másik oldalamon bukkant fel.
Ahogy rájuk nézek, ők nem a légkörre mondják, hogy fura, hanem valami másra, ami a látványba van. Vajon mit nem veszek észre?
Várjunk csak! Az ablak és az asztal között egy szobányi távolság van.
S az ablaknál van MinHyuk. S az asztalnál meg JaeHyo.
MinHyuk ott. JaeHyo itt.
- EEEEEEEHHHHH? MinHyuk ezt, hogy csináltad? - esett le a tény; JaeHyo nem szekálja őt.
- E-Ez még semmi, ahhoz képest, hogy hozzám se szól! - jött oda hozzánk a táncosunk.
- Mi történhetett? - kérdezte mosolyogva YuKwon és megsimogatta MinHyuk fejét hátulról, mivel a problémától felszabadult hyungunk a Visual felé volt fordulva.
- Hiába kérdezem tőle, nem válaszol. Pedig hall engem - motyogta, miközben YuKwonhoz közelebb ment, de azon nyomban Zico belépet közéjük.
- Lassan a testtel! - szólt rá mind a kettőre, mi meg nem értettük miért.
- Táncpróbákon meg mindig azt mondod, hogy gyorsabban, chô - tette karjaiba a kezét YuKwon.
Zico furcsán nézett rá, olyan figyelmeztetô arckifejezzéssel, mintha az mondaná, 'nem ajánlom, hogy megted'. Pedig csak közelebb léptek egymáshoz MinHyukék. Mi lehet a baja?
Már kérdezni is akartam, de egy hangra figyeltem fel hirtelen.
- JiHoon, beszéltél Taeillel? - szólalt meg JaeHyo egy rendes kerek mondattal, amit pont hozzám intézett. S most, hogy így felhozta Taeil hyungot, ismét érezni kezdtem magamban a nyomást, csak nehogy földhöz csapjam őt egy kicsinykét.
- JaeHyo hyung... - szorítottam ökölbe a kezem magamban ellent állva.
- Még több légkör változás... - suttogta Jiho. - De jó... - mondta a gondolata ellentétét. - Csak tudnám mitől! - szegezte a tekintetét hol JaeHyo, hol MinHyukra, és még engem is kémlelgetett, biztos az előbb elhangzott kérdés miatt... Nézhetett is értetlenül, hiszen nem tudja se ô, se YuKwon, Kyung hyungról meg ne is beszéljünk, ô főleg nem láthatja át az eseményeket Taeil és JaeHyo hyung közti kapcsolatról.
- JiHoon... Mi van Taeillel? - kérdezte közelebb lépve hozzám MinHyuk. Ô már viszont sejtheti a dolgokat. Hogy reagálna rá, ha elmondanám neki a történteket? Mérges lenne JaeHyora? Vagy, ha a mostani felállást nézük, akkor nem érdekelné? Álljunk csak meg!
Hirtelen felkaptam a fejem és magam elé bámultam; JaeHyo nincs MinHyukkal. N-Nem. Ez nem jó. Ez egyáltalán nem jó! JaeHyo újra Taeil hyungot akarja!? De hát...
- JiHoon, menjünk le a boltba - JaeHyo felállt és zsebre tett kézzel kikerülte a többieket.
Utána mentem. Muszáj beszélnem vele. Taeil hyung érdekében.

Mindig is utáltam a hátsó kijáratnál nyílt üzletet. Sötét volt, kevés árucikkel, és öt embernél többet még nem láttam benne egyszerre jelen, de ebbe a számba beletartoznak az ottani alkalmazottak is.
Csak úgy... Mivel már nem bírtam... Suttogva, hogy az alvó pénztáros se hallja meg, csak is JaeHyo, rákérdeztem. Mondja el, mit akar már megint Taeil hyungtól. Ahogy felhoztam, nagy mosoly lett az arcán. Elövette a hangsúlyt, amit akkor szokott használni, amikor a fejében csak úgy zajlanak a dolgok. Mondani kezdte a magáét. Beszélt, én kérdeztem, ô válaszolt és csak beszélt. Aligha értettem.
JaeHyo... JaeHyo hyung... Nem azt mondom, hogy fura, mert benne van, hogy örömlányokat meg ahhoz hasonlókat akar felszedni, mert hiányzik neki, mondta és ez illik is hozzá... Adja önmagát, de... Látszik, hogy valami agyafúrt tervvel akar elő rukkolni. Olyannal, ami fejestül megforgathatja az eddig megtett lépéseit MinHyukért felé. Pedig sejti, hogy valamicskét előrébb haladott... Nem tudom mit akar. Úgy néz ki, mintha MinHyuk mostantól hidegen hagyná. Ez... Viszonylag gyors volt, JaeHyo...
Tudom, hogy nehéz annyi mindent megtenni egy valakiért. Jól tudom. Hiába ügyeskedek, Taeil hyungnál, nem vagyok képes magasabb szintre lépni... Tudom, nagyon sok dologhoz nem értek, mégis a fejemben van valami fontos. Tisztában vagyok azzal, hogy tilos valamit kárba veszni. Feladni az eddigi kemény munkát a célért, pláne nem. Taeil hyungnál mikor adnám én fel? Soha! A Number One rajongója vagyok.
Még ha a szituáció más is nekik, akkor is meg lehetne tartani ezt az elvet, hogy ne add fel.
Igazából... Legfőképpen... Csak annyi érdekel, hogy ne bántsa Taeil hyungot... De nem szeretném azt se JaeHyonak, hogy rossz helyekre járjon, mert szexuális vágyai vannak...
Mindenesetre egyetlen egy megjegyezni való dolgot mondott nekem; Valamit akar tőlem. Vagy csinálom azt, amit kér, vagy muszáj lesz kiélnie magát néha-néha az én szeretet hyungomon. Ez mondta. De pontosan mit kéne csinálnom, hogy Taeil hyungot megvédjem, azt nem emelítette (még), bár az is lehet, hogy nekem kell kitalálnom... Megvan! Szépen becsomagolom Taeil hyungot és magamat, majd feladjuk magunkat a postán valami jó kis európai országba. Angliába teáznánk, Olaszországban pizzáznánk, Franciaországban csigát ennénk... vagy azt inkább mégse.
- Taeil hyung, voltál már dobozba becsomagolva? - tettem fel neki a kérdést, miközben a televízióban már a késő délutáni híreket néztük YuKwon és MinHyuk társaságában.
- JiHoon... Máskor ne menj el azzal a gerinctelennel piócával vásárolni, csak kiszívja a maradék agysejteidet.
Ez most a "nem" válasz hosszabbik változtatja volt?
- Ki a gerinctelen? - lépet elénk JaeHyo és Taeil hyung combjaira térdelt.
- T-Tûnj el! - remegett meg Taeil hyung, de nem csak ô... Ahogy a másik oldalamra néztem, MinHyuk hyungot láttam... Ô is remegett. Láttam a kezét, ahogy a combjain lassan ökölbe húzza. Az arca olyan fura volt... Ajkai rés nélkül össze voltak zárva, míg szemeivel JaeHyo hyungot bámulta szûntelenûl. Miért árad belőle ijesztő aura?
JaeHyo viszont ügyes, egyszer sem néz másra, csak Taeil hyungra. Már kezdem érteni... Azt hiszem... Lehet, hogy féltékennyé akarja tenni MinHyuk hyungot. Azt szeretné elérni, de ebből csak veszekedés lesz... Nem gondolta ki jól a helyzetet. Ez csak úgy nem fog menni, JaeHyo hyung.
- Hagyd békén Taeil hyungot! - hessegettem el, akár egy kártevô madarat a saját területemről.
- JiHoon... - fordult felém fagyos tekintettel. Már majdnem, hogy MinHyuk hyungra nézett, de nem, nagyon ügyesen kerüli a szemkontaktust. Vajon tudja, esetleg érzi, hogy MinHyuk hyung egész végig ôt figyeli?...
- JiHoon, üsd már le! - rángatta meg Taeil hyung a ruhaujjam.
Egyszerűen intézkedtem, simán csak magammal hívtam JaeHyot. Egészen a szobám ajtajáig mentünk. Szerettem volna közölni, hogy MinHyuk hyung féltékennyé tevése nem lesz hatásos, de a szavamba vágott.
- Nem vagyok olyan hülye. Tudom, hogy ettől nem lesz féltékeny. Ô más tészta... Hagyjuk! - sóhajtott. Nem is akar MinHyukról hallani. Még a nevét sem mondta ki mai nap folyamán... Ez rossz... - Én ezzel neked akartam segíteni.
- N-Nekem?...
- Hát nem látod? Taeil teljes mértékben elvárja, hogy megvédjed őt tőlem. Én szépen rámászok, te elhajtasz, és hősies leszel.
- Miért jó ez neked?
- Csak tedd, amit mondok.

- Nézzétek, az új napszemcsieimet! - rontott be a bejárati ajtón Kyung a szokásos jó kedvével. Jó volt látni, hogy őt nem sodorta el semmilyen változás szele, ami még engemet is megingatott. JaeHyoval most szövetkeztem valami nagy hülyeségben, de Taeil hyung miatt teszem, legyen mentségem. - Mennyi!~ - ámult saját magán az egyik legjobb cimborám és megrázta magát, hogy a nyakába felakasztott kilenc-tíz darab napszemüveg csak úgy zörögjön.
Mögötte már megint nyílt az ajtó, most Zico jött be. Azt hittem legalább köszönni fog, de semmi. Kyunggal reggel óta el volt tűnve. De most se érezte, hogy otthon van és nem csak kettesben a másikkal. Kezét Kyung derekához csúsztatta és láttam, magához akarja ölelni, méghozzá egy csók kíséretében, de ez nem sikerült neki.
Nem tudom, hogyan van Kyung beprogramozva, de ô nem fog változni. Ugyan úgy bánik előttünk Zicoval, mint évekkel ezelőtt. Az már más, hogy kettesben miket művelnek. Szeretem a cimborámat, hogy ô ilyen.
- Holnap lesz a lógás napja! - tört be Kyung a TV elé, a többiekhez, akik nagyban díjazták a hirtelen megjelenését. MinHyuk hyung már állt is fel, fenyegetni kezdve, hogy szívódjon fel a látképből, vagy kikötözi a TV elé Teleshopos műsorokat nézni.
- Van egyáltalán ilyen lógás napunk? - kérdezte kíváncsian YuKwon mindenkitől. Még ránk is érdeklődve nézett, mikor JaeHyoval és Zicoval Kyung mellé álltunk. MinHyuk már ránk is hagyta, hogy a TVt takarjuk, a távirányítóval kikapcsolta, majd YuKwon kérdésére hátranézett és a fejét rázta;
- Viccelsz, vagy tényleg elhiszed, amit Park Kyung mond?
- Pedig, ha sulis lennék, akkor holnap tuti lógnék.
- Nem olyan lógás, Taeil hyung! Hanem lógás - rázta meg Kyung ismét a rajta ékeskedő napszemüvegeket.
- Akkor holnap egész nap lóghatok így? - pattant fel a fotelből YuKwon és MinHyuk nyakába akaszkodott. Átkarolta, finoman közelebb bújt és felhúzta a lábait, így testével is hozzá simulva. MinHyuk csak kérdőn nézett a kisebbikre;
- YuKwon?...
- YuKwon! - hallottam magam mellől egy mérges hangot.
- Mi van? - vált tényleg igazán sötétté a szólított tekintette. Enyhén megijedtem tőle. Nem szokott így nézni. Zico hyungra főleg nem.
- Beszélhetünk négyszemközt?
YuKwon csak bólintott neki, de még mindig kicsit durcás arccal, aztán le is szállt MinHyukról.
Nem értettem, mi történik. Nagyon kusza volt minden. Zico hyung is kezdi... Ez már tényleg siralmas volt. Sírnom kell.
- Mit csinált YuKwonnie? - kérdezte ártatlan kíváncsisággal Kyung a leaderünktôl, aki meg csak úgy eltűnt a táncosunkkal. - Mi folyik itt? - nézett végig mindenkin, főleg MinHyuk és JaeHyo közti távolságon csodálkozott. Most vette csak észre, mire én a meglepôdôtt arcán elmosolyodtam.
Nevetnem kellett.
- Pyo?... - nézett rám Taeil hyungom, de én csak egyre jobban kuncogtam, mintha már könnyeztem is volna.
Szám elnyílt és mint egy nagy hülyeséget, kikacagtam mindent, ami itt történik. Hasamra nyomtam a kezem, azt hiszem röhög a vakbelem is, s ahogy oldalra pillantottam, JaeHyo csukott szemekkel adja át magát a nevetés ragályosságának. Visszafogottan kuncogni kezdett; De ô biztosan máson, mint én.

P.O POV's END


MinHyuk lenézett ágyáról és akadékoskodó hangsúllyal tette fel a kérdést:
- Mi a szart keresel még a szobámban?...
Semmi okból kifolyólag nem akart a másikkal foglalkozni, de túl más volt így a légkör számára. Nyomasztónak érezte a hirtelen jött nagy változást. Zavarónak, idegesítőnek és egyben ijesztőnek is tartotta a mai nap fordulatát.
- Ahh igaz... Hozzám se szólsz - nézett el várva a másik reakcióját, de semmi. MinHyuk dühösen és szomorúan markolt bele lepedőjébe. Feje lesüllyedt a gondolat nehézségétől, hogy nem tudta feldolgozni a másik furcsa viselkedését. Mi okozhatta a fordulatot? Mégis mi foroghat JaeHyo fejében? Ezeket és még visszanyúlóbb dolgokat szeretne megtudni, de mivel a másik nem szól hozzá, így hiába. - JaeHyo... - sóhajtotta. - Gyere fel az ágyra!
JaeHyo erre a mondatra megmocorgott, de tovább maradt betakarózva, azaz nem sokáig. MinHyuk dühösen megfogta az agyagot és elkezdte lehúzni róla.
- Hallod!?? Ha nem vagy képes mellém feküdni, tűzhetsz is el innen! Emeld meg a hátsód, és gyere fel! Ne akard, hogy harmadszorra is mondjam! - csúszott beljebb és JaeHyo terhelt arckifejezéssel mászott be mellé. - N-Nem értelek... - szomorodott el MinHyuk, mégis dühösen nézte, ahogy hátat fordítanak neki. - Tényleg nem értelek! - emelkedett fel és négykézláb a Visual fölé mászott, de erre se reagált semmit a másik. - JaeHyo!... - szólította meg amilyen halkan csak tudta a benne futótűzként terjedő méreg miatt. - JaeHyo!... - mondta ki ismét a nevet, lágyabb és selymes hanggal, mégse néztek rá.