Zico POV
Nincs olyan ember aki nem szereti legalább egyszer is azt mondani valamire, hogy ô tudja, miközben nem. Mikor Pyo átölelt napközben, hogy majd ô segít és mindent helyre hoz, MinHyukkon láttam, csak hülyéknek néz minket, amiért nem is értünk semmit. Már pedig, ha sejt is valamit az ember az is már jobb, mint a tudatlanság. Jó érzés, ha bemeséli magának, hogy most ez meg az történt itt, és én mint leader, mindenről tudok. Egy frászt!... Még rágottkörömnyi tudatom sincs. Semmi elfújható porszem, hogy tisztában legyek, mi történt MinHyukkal és JaeHyoval, továbbá, mikor egy kis kiruccanás után hazaértünk a helyzetek mintha direkt akarnának fokozódni; Taeillel meg Pyoval csak ugyan történt valami. YuKwonon látom, ô örül, hogy cimborájával lehet. Kyung meg ing a fejében össze-vissza, de csak addig, ameddig meg nem csapom egy értelmezési kézikönyvvel.
- Hé-Hé! N-Ne! - rázta a kezeit az ágyamra felpattanva az én egyetlen olyan barátom, akibe beleszerettem, de nem tudom mikor. Talán valamikor a hülye grimaszai és a sugárzó viselkedése közt. Könnyedén levesz a lábamról, de tény, én őt jobban sarokba tudom szorítani. - T-T-Tisztázzuk elôször is valamit! - kérlelt a kezét összetéve és rosszat sejtve nézett a kezembe lévő vaskos könyvre. - H-Hány oldalas?
- Matekozni később fogunk, elôször ismételd el, hogy mi szerinted a romantika!
- Fe-ferdehajlamú, azaz ferdeszögű, egyenlő oldalú négyszög.
- Nem!
- A-Akkor egy hal - pusmogta a második tippét összekuporodva az ágyon és karcsú kezeit a kócos feje tetejére emelte, mintha gombóc alakba akarna legurulni az ágyról.
- Nem hal, Kyungshii! - térdeltem fel hozzá és megállítottam őt, mielőtt eszetlenül összetörné magát a padlóra leesve.
- Miért nem hal? - suttogta felém kukucskálva.
- Mert élni akar...
- Nem úgy értettem.
- Akkor mert süket?...
- N-Nem! A hal... Az... Az egy hal.
- Értékelem a magyarázó képességedet - bólogattam megpaskolva vállait, miközben a másik kezemmel a szavak értelmezési kéziszótárát kezdtem lapozgatni, amit dalszöveg íráskor sokszor használok, vagyis inkább akkor, ha nincsen internethez való hozzáférésem. A mai világba az ember saját wi-fije is inkább máshoz megy szolgálni; Még, ha jelszót is teszek rá, akkor is eltűnik. Idegesítő GB-tok... Igaz, az is lehet, hogy én fogyasztottam el. Pedig mostanság sokkal ritkábban használom itthon, hiszen a gondját kezdtem viselni egy kapcsolatnak. - Nézd, Kyungshii - találtam meg a keresett szót a tízezer oldalas könyvben - A hal "ige, Valaki az éjszakáját mással szeretkezve tölti."... Mi?... Itt nem stimmel valami.
- Az eleje! A hal nem ige! A többi lehet, hogy stimmel... - hajolt a könyv felé a betűket koslatva.
- Nem. A mondat nem stimmel. Mi az, hogy "mással"? A semmiért van az oda írva. Anélkül is lehet érteni, hiszen ha valaki szeretkezik akkor persze, hogy mással teszi, nem? - néztem Kyung szemeibe, mire ô kipirultan vissza rám. Elôször nem értettem, hogy mitől, majd rájöttem, hogy mi a "hál"ásról és nem a halról beszélünk... Írhatták volna úgy legalább, hogy hálni vagy angol ige alakba, hogy to hál, még akkor se kerültünk volna ilyen ostoba helyzetbe.... Megköszörültem a torkomat; - Bocsánat. Félrenéztem.
- Mondtam, hogy nem akarom még... - fordult el lassan tőlem és mire matekozva szabályosan kimérte a száznyolcvan fokát, csak a hátával szemezhettem.
- Kyung, nem direkt hoztam fel ezt a "hál"ás dolgot.
- Egy kicsit azért megérthetnél! - förmedt rám, mire én engesztelni próbálva, hátulról átöleltem.
Tegnap lassan, de eljutottam vele odáig, hogy kipróbáltassam vele, milyen, ha az embert két ujjal tágítják a cél érdekében. Egyáltalán nem bírta. Kezeimet erősen lefogta és rekedten kérte, hogy hagyjuk abba, nem akarja. Én azonnal visszafogtam magam, mégis mérges lett rám, amiért szeretkezni akartam vele. Azután durcásan feküdt háttal nekem, miközben soroltam az alibijeimet, hogy bocsánat, de férfi vagyok, néha kell egy nagy adag élvezet a legjobb fajtából. Megértem, hogy fájt neki, én is éreztem, milyen kis szűk volt, de élvezte miközben kényeztetem. Szóval nem értettem, hogy a pár perc alvás után miért kelt fel a "kerülni Zicot" életcéllal. Nem akartam ezt a légkört magunknak ezért kint a fotelben az ölembe vettem őt és addig kértem bocsánatokat, ameddig meg nem kaptam egy szende kis szájra puszival együtt. Aztán jött egy kipirult YuKwon elénk, akiről később azonnal rájöttem, hogy miért nézett ki annyira megviseltnek. Ne legyek rapper, ha a kölyök nem egy nehéz megkönyebülést szenvedett ki csak egy maga, a két keze és a piszkos gondolatai segítségével, mert egész hajnalban MinHyuk szobájába hallgatta az eseményeket. Utána meg már sorba következtek az agyzsibbasztó dolgok, még azután is, hogy JaeHyot nyakon csaptam, mert láttam valami szúnyogot vagy pókot rajta. Nem hinném, hogy fájt neki. Jobban megviseli a szerencsétlensége, mert MinHyuk ugyan szívből gyűlöli őt. Vagy lehet, tévedek... Mindenesetre Kyungot kényeztetni szerettem volna érintések nélkül, hogy jókedve legyen, de csak hülyültünk. Az egész éjszakát áthülyültük. A hûtô ki-be kapcsolásától a fülhallgatók össze- és kicsomózásáig minden fárasztóval játszottunk. Most meg már holnap van. Ma van a holnap tegnapja és mi egy cseppnyi romantikusat se tettünk. Vagy hogy most átölelem így hátulról az annak számít?
- Hülyülsz vagy tényleg nem tudod, mi a romantika?
- Nem hülyülök most, inkább fáradozok. Fáradt vagyok - suttogta és egy kicsikét hátrébb dőlt a két karom között a mellkasomra. - Mindjárt reggel?
- Azt hiszem, igen - hajtottam lejjebb a fejem és ajkaimmal egy parányit megérintettem a fülét, majd forró leheletemet éreztettem az egyetlen szerelmemmel, hogy most se vagyok hideg vérű; Égek a levegôben párolgó ostoba szerelem dolog miatt, de... - Aludjunk?
- L-Leve--? Nem, mindegy... Aludjunk.
Azzal már kezdett is eltávolodni tőlem, de visszahúztam;
- Levetkőztetlek - feleltem a rendesen fel nem tett kérdésére. - Csak semmi óvatlanul tett mozdulat, igaz? Nem érhetek az érzékeny helyekhez - fordítottam a szemkontaktust kerülô tekintetét magam felé és a selymes nyakába csókoltam az álla közelében, ezzel az előbbi mondatom ellentétét csinálva.
- Zicoya - nyögte fel aranyos hangzással a nevem és behunyta szemeit, míg ajkai tátva álltak, csókomhoz ideálisnak, amit nem is hagytam csak úgy a semmibe veszni.
- Pihenj! Kíváncsi vagyok, hogy felforrósodsz-e így is, ha fáradt vagy - nyaldostam finoman Kyungshii szája szélét, majd nyelvemet aktívabb mozgásba véve bátran férköztem a nedves sötétségbe.
Kezeimmel már lejjebb toltam a nadrágját, hogy ne szorítsa a csípőét, majd a pólóját feljebb gyûrtem, így testét megérintették a szobánkban kergetôzô szellők, amik egyre inkább kezdenek hasonlítani a leheleteink hőmérsékletéhez.
- Zicoya! - szólított meg nedves ajkait lassan mozgatva, miután nyelvemet kikulcsoltattam az ôvével. - Honnét tudtad, hogy mit szeretem volna kérdezni?...
- Egyértelmű volt, nem úgy gondolod? - húztam le rendesen a pólóját eltávolodva.
- Kérhettem volna 'leve'st is vagy 'leve'let, esetleg 'leve'lezô társat.
- Kyung, ígérj meg valamit...
- Ha a levelező társról van szó, csak úgy mondtam. Nem kérek. Nekem elég egy olyan társ, mint--... - pirult el egy kicsit, majd rám mutatott ajkaiba harapva a "te" szócska kimondása helyett.
- Én tényleg szeretlek - értem az aranyos orcájához, kellemesen cirogató érzéssel szolgálva, majd füle felet ujjaimat elrejtettem a hajfürtjeibe. - Ne merj megváltozni.
- Miért változnék? Nem ismered a szabályt?; A hülye nem változik, csak, ha engedi az alkalom.
- Nem akarom, hogy valamiféle alkalom is engedje neked - értettem meg vele remélem a gondolatomat, miközben csak egy darab alsónadrágba hagytam ôt, ami számára nyugalmat nyújt, ha most nem veszem le. A végén azt hinné, próbálkozni akarok a "hál"ással. - Nem tudom, hogy mi van a többiekkel, de te nem változhatsz.
Nincs olyan ember aki nem szereti legalább egyszer is azt mondani valamire, hogy ô tudja, miközben nem. Mikor Pyo átölelt napközben, hogy majd ô segít és mindent helyre hoz, MinHyukkon láttam, csak hülyéknek néz minket, amiért nem is értünk semmit. Már pedig, ha sejt is valamit az ember az is már jobb, mint a tudatlanság. Jó érzés, ha bemeséli magának, hogy most ez meg az történt itt, és én mint leader, mindenről tudok. Egy frászt!... Még rágottkörömnyi tudatom sincs. Semmi elfújható porszem, hogy tisztában legyek, mi történt MinHyukkal és JaeHyoval, továbbá, mikor egy kis kiruccanás után hazaértünk a helyzetek mintha direkt akarnának fokozódni; Taeillel meg Pyoval csak ugyan történt valami. YuKwonon látom, ô örül, hogy cimborájával lehet. Kyung meg ing a fejében össze-vissza, de csak addig, ameddig meg nem csapom egy értelmezési kézikönyvvel.
- Hé-Hé! N-Ne! - rázta a kezeit az ágyamra felpattanva az én egyetlen olyan barátom, akibe beleszerettem, de nem tudom mikor. Talán valamikor a hülye grimaszai és a sugárzó viselkedése közt. Könnyedén levesz a lábamról, de tény, én őt jobban sarokba tudom szorítani. - T-T-Tisztázzuk elôször is valamit! - kérlelt a kezét összetéve és rosszat sejtve nézett a kezembe lévő vaskos könyvre. - H-Hány oldalas?
- Matekozni később fogunk, elôször ismételd el, hogy mi szerinted a romantika!
- Fe-ferdehajlamú, azaz ferdeszögű, egyenlő oldalú négyszög.
- Nem!
- A-Akkor egy hal - pusmogta a második tippét összekuporodva az ágyon és karcsú kezeit a kócos feje tetejére emelte, mintha gombóc alakba akarna legurulni az ágyról.
- Nem hal, Kyungshii! - térdeltem fel hozzá és megállítottam őt, mielőtt eszetlenül összetörné magát a padlóra leesve.
- Miért nem hal? - suttogta felém kukucskálva.
- Mert élni akar...
- Nem úgy értettem.
- Akkor mert süket?...
- N-Nem! A hal... Az... Az egy hal.
- Értékelem a magyarázó képességedet - bólogattam megpaskolva vállait, miközben a másik kezemmel a szavak értelmezési kéziszótárát kezdtem lapozgatni, amit dalszöveg íráskor sokszor használok, vagyis inkább akkor, ha nincsen internethez való hozzáférésem. A mai világba az ember saját wi-fije is inkább máshoz megy szolgálni; Még, ha jelszót is teszek rá, akkor is eltűnik. Idegesítő GB-tok... Igaz, az is lehet, hogy én fogyasztottam el. Pedig mostanság sokkal ritkábban használom itthon, hiszen a gondját kezdtem viselni egy kapcsolatnak. - Nézd, Kyungshii - találtam meg a keresett szót a tízezer oldalas könyvben - A hal "ige, Valaki az éjszakáját mással szeretkezve tölti."... Mi?... Itt nem stimmel valami.
- Az eleje! A hal nem ige! A többi lehet, hogy stimmel... - hajolt a könyv felé a betűket koslatva.
- Nem. A mondat nem stimmel. Mi az, hogy "mással"? A semmiért van az oda írva. Anélkül is lehet érteni, hiszen ha valaki szeretkezik akkor persze, hogy mással teszi, nem? - néztem Kyung szemeibe, mire ô kipirultan vissza rám. Elôször nem értettem, hogy mitől, majd rájöttem, hogy mi a "hál"ásról és nem a halról beszélünk... Írhatták volna úgy legalább, hogy hálni vagy angol ige alakba, hogy to hál, még akkor se kerültünk volna ilyen ostoba helyzetbe.... Megköszörültem a torkomat; - Bocsánat. Félrenéztem.
- Mondtam, hogy nem akarom még... - fordult el lassan tőlem és mire matekozva szabályosan kimérte a száznyolcvan fokát, csak a hátával szemezhettem.
- Kyung, nem direkt hoztam fel ezt a "hál"ás dolgot.
- Egy kicsit azért megérthetnél! - förmedt rám, mire én engesztelni próbálva, hátulról átöleltem.
Tegnap lassan, de eljutottam vele odáig, hogy kipróbáltassam vele, milyen, ha az embert két ujjal tágítják a cél érdekében. Egyáltalán nem bírta. Kezeimet erősen lefogta és rekedten kérte, hogy hagyjuk abba, nem akarja. Én azonnal visszafogtam magam, mégis mérges lett rám, amiért szeretkezni akartam vele. Azután durcásan feküdt háttal nekem, miközben soroltam az alibijeimet, hogy bocsánat, de férfi vagyok, néha kell egy nagy adag élvezet a legjobb fajtából. Megértem, hogy fájt neki, én is éreztem, milyen kis szűk volt, de élvezte miközben kényeztetem. Szóval nem értettem, hogy a pár perc alvás után miért kelt fel a "kerülni Zicot" életcéllal. Nem akartam ezt a légkört magunknak ezért kint a fotelben az ölembe vettem őt és addig kértem bocsánatokat, ameddig meg nem kaptam egy szende kis szájra puszival együtt. Aztán jött egy kipirult YuKwon elénk, akiről később azonnal rájöttem, hogy miért nézett ki annyira megviseltnek. Ne legyek rapper, ha a kölyök nem egy nehéz megkönyebülést szenvedett ki csak egy maga, a két keze és a piszkos gondolatai segítségével, mert egész hajnalban MinHyuk szobájába hallgatta az eseményeket. Utána meg már sorba következtek az agyzsibbasztó dolgok, még azután is, hogy JaeHyot nyakon csaptam, mert láttam valami szúnyogot vagy pókot rajta. Nem hinném, hogy fájt neki. Jobban megviseli a szerencsétlensége, mert MinHyuk ugyan szívből gyűlöli őt. Vagy lehet, tévedek... Mindenesetre Kyungot kényeztetni szerettem volna érintések nélkül, hogy jókedve legyen, de csak hülyültünk. Az egész éjszakát áthülyültük. A hûtô ki-be kapcsolásától a fülhallgatók össze- és kicsomózásáig minden fárasztóval játszottunk. Most meg már holnap van. Ma van a holnap tegnapja és mi egy cseppnyi romantikusat se tettünk. Vagy hogy most átölelem így hátulról az annak számít?
- Hülyülsz vagy tényleg nem tudod, mi a romantika?
- Nem hülyülök most, inkább fáradozok. Fáradt vagyok - suttogta és egy kicsikét hátrébb dőlt a két karom között a mellkasomra. - Mindjárt reggel?
- Azt hiszem, igen - hajtottam lejjebb a fejem és ajkaimmal egy parányit megérintettem a fülét, majd forró leheletemet éreztettem az egyetlen szerelmemmel, hogy most se vagyok hideg vérű; Égek a levegôben párolgó ostoba szerelem dolog miatt, de... - Aludjunk?
- L-Leve--? Nem, mindegy... Aludjunk.
Azzal már kezdett is eltávolodni tőlem, de visszahúztam;
- Levetkőztetlek - feleltem a rendesen fel nem tett kérdésére. - Csak semmi óvatlanul tett mozdulat, igaz? Nem érhetek az érzékeny helyekhez - fordítottam a szemkontaktust kerülô tekintetét magam felé és a selymes nyakába csókoltam az álla közelében, ezzel az előbbi mondatom ellentétét csinálva.
- Zicoya - nyögte fel aranyos hangzással a nevem és behunyta szemeit, míg ajkai tátva álltak, csókomhoz ideálisnak, amit nem is hagytam csak úgy a semmibe veszni.
- Pihenj! Kíváncsi vagyok, hogy felforrósodsz-e így is, ha fáradt vagy - nyaldostam finoman Kyungshii szája szélét, majd nyelvemet aktívabb mozgásba véve bátran férköztem a nedves sötétségbe.
Kezeimmel már lejjebb toltam a nadrágját, hogy ne szorítsa a csípőét, majd a pólóját feljebb gyûrtem, így testét megérintették a szobánkban kergetôzô szellők, amik egyre inkább kezdenek hasonlítani a leheleteink hőmérsékletéhez.
- Zicoya! - szólított meg nedves ajkait lassan mozgatva, miután nyelvemet kikulcsoltattam az ôvével. - Honnét tudtad, hogy mit szeretem volna kérdezni?...
- Egyértelmű volt, nem úgy gondolod? - húztam le rendesen a pólóját eltávolodva.
- Kérhettem volna 'leve'st is vagy 'leve'let, esetleg 'leve'lezô társat.
- Kyung, ígérj meg valamit...
- Ha a levelező társról van szó, csak úgy mondtam. Nem kérek. Nekem elég egy olyan társ, mint--... - pirult el egy kicsit, majd rám mutatott ajkaiba harapva a "te" szócska kimondása helyett.
- Én tényleg szeretlek - értem az aranyos orcájához, kellemesen cirogató érzéssel szolgálva, majd füle felet ujjaimat elrejtettem a hajfürtjeibe. - Ne merj megváltozni.
- Miért változnék? Nem ismered a szabályt?; A hülye nem változik, csak, ha engedi az alkalom.
- Nem akarom, hogy valamiféle alkalom is engedje neked - értettem meg vele remélem a gondolatomat, miközben csak egy darab alsónadrágba hagytam ôt, ami számára nyugalmat nyújt, ha most nem veszem le. A végén azt hinné, próbálkozni akarok a "hál"ással. - Nem tudom, hogy mi van a többiekkel, de te nem változhatsz.
- Nem értem.
- Mit nem lehet ezen érteni? - kérdeztem visszahajolva a felhevített auránkba és törékeny vállain kezeimet lepihentettem. - A többiek mintha sodródnának... Agyzsibbadást kapok, ha követni próbálom őket... - húztam a számat a csapattársaimra gondolva. - Leader vagyok. Mutatnom kell, tetetni, hogy mindent tudok - s vajon most mit csinálhatnak? Aludnak? Ébrednek? - dolgokat mindegyikötôkrôl - nevettem el magam a mondatomba mélyebben belegondolva. - Ki mikor veri ki és mire fhuuu Kegyelem! - nehezedtem Kyungra teljesen, halkabb kuncogásom közben, mire hátamra kapta a tenyereit, fogni próbálva engem. - Ez csak agyzsibbadás.
- Aha... S nincs jobb dolgod, mint agyzsibbadást vagy mit kapni?
- Hát... Ha szeretet kapok Valakitől.
- Ki az a Valaki? - kérdezte meglepetten és komolyan.
- Játszadozz csak, Észlény...
- Hogyan, ha már alig bírlak tartani?... - sziszegte és ujjait a hátamon dobogtatta görcsösen.
- Nem jutott eszedbe, hogy hátra kéne dölnöd és hagynod engem magadon? - térdeltem fel elmosolyodva. - Come on! Feküdj le! - tepertem le, belesüllyesztve ôt az alattunk lévő nagy vánkosba. Kicsit ijedten pislogott rám, ahogy a nyakához hajoltam;
- N-Ne szívd ki...
- Nyugi, érzékeny bőrre vagyok - viccelődtem, hogy nem lesz utána pirosas folt. Apró, mégis lázt idéző csókokkal tettem a hozzá tartozó területet magamévá, majd a perzselő vágyaktól próbálva elmenekülni, rátapadtam az ajkaira. Le akartam hűlni, miközben a túlzottan heves csókolózásba hibásan vettük a levegőt és sóhajtoztunk egymástól, mintha most mennénk tönkre, talán idegileg ott is tartottunk...
- Zico, nem vetkôzöl le?
- Idôpazarlás lenne.
- Azt hittem, azt mondod, hogy agyzsibbadás.
- Felejtsd el azt a szót. Az értelmező kéziszótárban úgy sincs benne.
- Mit nem lehet ezen érteni? - kérdeztem visszahajolva a felhevített auránkba és törékeny vállain kezeimet lepihentettem. - A többiek mintha sodródnának... Agyzsibbadást kapok, ha követni próbálom őket... - húztam a számat a csapattársaimra gondolva. - Leader vagyok. Mutatnom kell, tetetni, hogy mindent tudok - s vajon most mit csinálhatnak? Aludnak? Ébrednek? - dolgokat mindegyikötôkrôl - nevettem el magam a mondatomba mélyebben belegondolva. - Ki mikor veri ki és mire fhuuu Kegyelem! - nehezedtem Kyungra teljesen, halkabb kuncogásom közben, mire hátamra kapta a tenyereit, fogni próbálva engem. - Ez csak agyzsibbadás.
- Aha... S nincs jobb dolgod, mint agyzsibbadást vagy mit kapni?
- Hát... Ha szeretet kapok Valakitől.
- Ki az a Valaki? - kérdezte meglepetten és komolyan.
- Játszadozz csak, Észlény...
- Hogyan, ha már alig bírlak tartani?... - sziszegte és ujjait a hátamon dobogtatta görcsösen.
- Nem jutott eszedbe, hogy hátra kéne dölnöd és hagynod engem magadon? - térdeltem fel elmosolyodva. - Come on! Feküdj le! - tepertem le, belesüllyesztve ôt az alattunk lévő nagy vánkosba. Kicsit ijedten pislogott rám, ahogy a nyakához hajoltam;
- N-Ne szívd ki...
- Nyugi, érzékeny bőrre vagyok - viccelődtem, hogy nem lesz utána pirosas folt. Apró, mégis lázt idéző csókokkal tettem a hozzá tartozó területet magamévá, majd a perzselő vágyaktól próbálva elmenekülni, rátapadtam az ajkaira. Le akartam hűlni, miközben a túlzottan heves csókolózásba hibásan vettük a levegőt és sóhajtoztunk egymástól, mintha most mennénk tönkre, talán idegileg ott is tartottunk...
- Zico, nem vetkôzöl le?
- Idôpazarlás lenne.
- Azt hittem, azt mondod, hogy agyzsibbadás.
- Felejtsd el azt a szót. Az értelmező kéziszótárban úgy sincs benne.
Ohh már alig vártam a folytatást ^^ Épp ma olvastam vissza egy pár részt hogy eszembe jusson hol is tart a történet amikor megláttam hogy tettél ki új részt! Na hát akkor a szívem kihagyott egy ütemet....nagyon örültem és egyből el is olvastam. Jó rész lett édes volt az egész Kyung kis butus nagyon szeretem és Zico kedvessége lágysága.....az eleje nagyon tetszett amikor Kyung csak ennyit mond..."Tisztázzuk elôször is valamit! - kérlelt a kezét összetéve és rosszat sejtve nézett a kezembe lévő vaskos könyvre. - H-Hány oldalas?" ezen nagyot nevettem :D Örülök hogy folytatos és várom hamar a következő részt ^^
VálaszTörlés