Oneshot: 16 m^3-û segítség {YoonMin}

Tizenhat m³-û segítség

NOW, yepp ^^

63 BTS Lázas lázadás

JungKook megfeszült combokkal térdelt a padon, kis terpesze alatt Suga lazán kinyújtott lábai, vele ellenben a maknae görcsösen s izgatottan lélegzett a kabin légkörében. Tenyerei a rapper mögötti falnak nyomultak, majd még jobban, ahogy a karjai behajlottak, és határozott eszmével simította ajkait az elôtte fehérlô homlokra, miket hosszasan ott is tartott. Puhán érződött a felületen.
- Most mit csinálsz?... - kérdezte Suga a frufruját igazgatva, amint JungKook eltávolodott tôle. - Mi akart ez lenni?
- A-Az ajkaidnál akarom, de félek... Ne érts félre, n-nem a csókolózástól... Attól egyáltalán nem. Inkább tôled. A véleményedtôl... Mit csináljak?... Távol állok a tapasztalatokban gazdag szeretôktôl! Elnézed-e ezt, vagy sem, nem tudom... Közben olyan kibírhatatlannak érzem magam. Ég a testem, hogy hozzám érj és kényeztess, ahogy én akarom. Kérlek... Ne mondd, hogy nem akarsz! Ne mondd, hogy állj! Ne szólj rám! Ha bármi fájdalmasat mondasz, itt pusztulok. 
- Csak úgy mondom... Megijesztesz, mikor ilyen beszédes vagy. Drámázol?
- Suga hyung... - bújt s ölelt összébb kuporodva a magával szemben tehetetlen fiatalabb, mire társának kezei is felemelkedtek és meglepô módon a hátán találta érezni ôket, gyengéden, alig érezhetően, mégis felforrósította ôt a két tenyér felülete. Viszont összeférhetetlenséget érzett a pólójával szemben, így se szó, se beszéd megvált tôle. Villámlásként dobta le magáról a felsôt, mi a földre, JungKook pedig Suga ölébe huppant. A tenyerek most már a meztelen testet érinthették, mi oly forró volt, hogy akár fûtôtesnek is be lehetne fogni egy nagy térségben. Ugyanakkor a test puhasága és simasága furcsa kéjt csalogatott elô.
"Merem én magamévá tenni őt?" - gondolta Suga, miközben végig húzta kezét az értékes váznak bôrén.
- Csináld... - sóhajtott gyöngéden a Maknae, ahogy csapattársa vállára támasztotta állát és súlyát pedig még lejjebb engedte. Szinte az ölében ült.
"Lehet olyan kemény az, amit a terpeszében érzek? JungKook..." - szólalt meg a csendesebb félben az érdekeltség.
- Suga - ejtetődött ki a nagybetűs becenév, mire a Maknae lejjebb hajolva, alatvalóként nézett fel az általa szeretett személyre.
A rapper szíve erre hatalmasat dobbant. Látta, miként csapódott fel JungKook szemeiben a hullám. Valahogy... Csak most vette észre a már el nem rejtett szándékok komolyságát.

Egy pillantás után a fiatalabb hirtelenjében húzta ki magát, és Suga egyik kezét némaságban ragadta meg, csak hogy meztelen mellkasára tegye, rányomja.
- Most komolyan a szívedet mutogatod?... A nadrágodban is érzem, hogy mi zajlik benned; ne röhögtess! - jegyezte meg enyhén ráförmedt hangon, holott esze ágában sem volt  elvenni kezét, mitöbb engedte, hogy a Maknae mind a tíz ujjacskája ráfeküdjön. JungKook... szédülve kapaszkodott rajta. - Miért dobog ez így?... - kérdezte halkan Suga, majd viccelődve, mégis komolyan gondolva

tette hozzá; - Nem áll készen az análra. Fél esetletleg tőle? - JungKook azonnyomban megrázta a fejét. - Hallod... Alkudjunk meg legalább egy valamiben! Ha fáj, szólni fogsz, és akkor leállok.
- Akkor direkt nem fogok szólni! - jelentette ki hirtelen, Sugaval és önmagával is szemben.
- JungKook, ne légy ilyen szófogadatlan... A hyungod vagyok... Mi van vel--
- Én most nagyon akarlak! - szólt hangosan és két marokkal kapott bele Suga pólójába, ezzel okosan elérve, hogy ügyesen saját maga fölé húzza őt. Csak hát nem feküdtek rá úgy, mint ahogy várta. Csalódást okozott neki, hogy az általa cselgáncsolt fiú a térdeire érkezett. Ez harciasságra késztette a Maknaet; hisztisen próbálkozott átkarolni Suga nyakát, de elmaradt az akarat mellett az erő. Végtagjai remegtek s arca vöröslött, szavak helyet egy párás lélegzetet hagyott el ajkain keresztül, fáradtan lehunyva szemeit.
- JungKook, ne mond, hogy... - bámult rá fentről Suga, mire finoman megérintette a pirosan fénylő orcát ujjbegyeivel, majd meglepő hirtelenséggel simította rá kezét. - Te belázasodtál!- emelte fel tenyerét JungKook homlokára. - Ahhh Pont mint a dormban. Ugyanolyan a tested s a viselkedésed is... Mindig belázasodsz, ha velem vagy!? - poénként vitte fel a kérdőhangsúlyt, de JungKook komolyan véve bólogatott félig lehunyt szemekkel.  - Az eszemet eldobom... De... Ami teszi ezt, az a tested, és nem én, igaz? Nem én okozom. Egyszerűen ha fel áll a farkad, a lázad is felmegy, jól mondom?
- A-Aha...
- Szóval ha bármilyen nemi kontaktusba is kerülsz, neked K.O. Eszed a farkad helyén - foglalta össze, mire JungKook húzott szájjal bólintott; nem kedvezett neki a megfogalmazás. -  Mi a fasz!? Ez cáfol mindent! Még hogy a dugáshoz nem kell más, legfeljebb óvszer, dehogy! Neked lázcsillapítóval kéne kezdened az előjátékot!
Suga feltekert hangjára, JungKook csak élesen felnyüszített. Kínlódott, hisz érezni akarta végre a fölötte támaszkodó fiú mindenét.
- Szemem fényére mondom, én nem fogom a veszteted okozni!
- Nem! Én... - vágott közbe nagy levegővel. - Suga hyung, én... - szólította lágy hangon, s bizsergő két keze lenyomta az idősebb fejét. Gyöngéden összeérintette homlokukat. Suga hallgatott; Látta, milyen közelségben vannak a másiknak ajkai, amik beszédre is szánták magukat; - Én örülök... Kérlek, adj okot, hogy a testem lázban égjen!
Hajszálnyi választotta el őket a csóktól, az idősebbik mégis eltávolodott, s helyette hátrébb nyúlt, szándékosan a neki behodólt fiú merevségéhez érve.
- Pszichés beteg vagy, JungKookkie, az az ok... De... Kezelésbe veszlek.
A következő pillanatban a már félmeztelen testet az alsóruháktól kezdték megszabadítani. Méghozzá Suga kezeskedett a slicc s annak környékén. Alsót se hagyott a Maknaen.

Az épületben emberek jöttek-mentek, jártak-keltek, szomszédos kabinokat használtak, öltöztek s pakoltak, mindezt a tudat nélkül, hogy egy páros jóvoltából orális kielégítés zajlik egy-azon helyen.
JungKook szégyent érzett, de egyáltalán nem a környezet miatt; Ámult tapasztaltabb hyungján, ahogy mindkettőjük érzékenységét egymáshoz dörzsöli, s fokozza azok méretét, míg keményedik a kéjvágy.
- El akarsz élvezni most? Be vegyem számba?
- Nem! Nem kell - ült fel hirtelen és társát átkarolva mély s hangos lélegzeteket vett.
- Feküdj vissza, így--
- N-Nem! Én is... szeretnélek valahogy - "kényeztetni" egészítette ki mondatát gondolatban, miközben forgott a világ körülötte, számára kedves hyungjával együtt.
Magához nyomta társának merevségét, s míg két keze az öleléssel volt elfoglalva, szabad ajkai aktivitást tanúsítottak. Suga nyakától édesen mentek felfele, puhán leragadva az állon feszülő sima bőrön, majd onnan hátrébb, a fülhöz kószáltak. Hozzájuk bátran társult a Maknae nyelve, mi ösztönből lépett játékba, nem a birtokosa akaratából.
Hirtelen mindketten ugrándozós, és egyben haragos léptekre figyeltek fel;
- Te megetted a nagyi sütiét!??
- A-A.
- Ülj le a padra! Mondom, ülj a padra, nagyon dühös vagyok rád! Ott maradsz!
- Anyu!!!
Két kisgyerek hadakozása szűlt hangzavart az épületben.
- Ülj le! Oda! - ordított.
- Fiúk, elfelejtettétek, hogy szátokon lakat!
- Igen! Fogadj szót anyunak! A padon ülés majd helyretesz!
JungKookból visszafogott kuncogás, míg Sugából jóízű röhögés tört fel. Az értelmetlen gyerek civakodás tisztán felidézte az otthont, a csapattársaik óvodásként lerendezett dormbeli balhéikat. A Rapper, mint második legidősebbként a többiek közt, remekül átérezte ezt a számára röhejes helyzetet. Tüdőből érzéssel nevetett, míg nem ajkain fogták őt. JungKook megcsókolta.
A gyöngéd ajkak figyelmesen súrolták a kívánatos útjukat, majd másodszor is, ugyan olyan érzékien. Viszont a csóksorozat küszöbéről hátraesve, a harmadik startnál nem mert magának zöld lámpát kapcsolni. Visszarántotta fejét;
- Bocsánat! Bocsánat, én csak... Bocsánat...
- Pszt! - hajolt vissza Suga az izgató ajkakra és átölelte a fiút, akinek a lázas szerelmét közvetlenül sikerült átéreznie. Szíve megolvadt. Kedvesen és halkan suttogott; - Mostantól mi is legyünk halkan. Amennyire csak lehet mélyedjünk a csendbe.
JungKook összeszorította csókok zamatával ízesített ajkait, s szemei egyszeriben kerekedtek ki, ahogy az előtte térdelő fiú levette magáról a pólót.
- Színtiszta fehér... - állt el a lélegzete.
- Oda állnál a falhoz? - hangzott hirtelen a kérés, mire JungKook látványosan meghökkent, erre pedig Suga pirult; most neki kéne elárulnia szavakkal az okot, hogy miért is?...
- Amm... Naa... - nézett a plafonra kipirosodva, mire JungKook kikerült alóla és kérdések nélkül szembe állt a fallal, tenyereit rányomva. "Ilyenről mintha már álmodtam volna."
Suga már ott tartott, hogy megköszönni, amiért nem kellett elmagyaráznia a következő  lépéseit, de

hanyagolta. Hogy nézne ki az, ha hálálkodva hálás a hálás előtt?
Szavak helyett ő is felállt. JungKooknak dőlt, mire megkeményedett szerve a fiú hátsójához simult, és csak mégjobban, ahogy egyik karjával magához ölelte az egész testet.
- Ne ijedj meg! - pusmogta figyelem felhívóan a Maknae fülébe, majd szabad keze ujjaival tágításhoz folyamodott.

JungKook sem a be-, sem a kicsúsztatást nem fogadta hangosan. Egy szóval sem jelezte, amit érez. Halkan s visszafogottan szűrődött ki magashangja összezárt ajkai résein.
"A teste csak ég, s őmaga nincs az az Isten, hogy megszólaljon... Hogyan érezzem, ha fáj neki!?... Féltem őt. Nagyon." Suga aggodalommal sóhajtott, de ez nem volt ok arra, hogy félbehagyja, amit elkezdett. Semmi sem vehette rá, hogy ne sodródjon tovább. A nemi vágyai határán volt.
Ezzel a hozzáállással vezette be mereven felálló középszervét, majd térdein váratlanul lesüllyedt; döntő pillanatként érezve magát JungKook kellemes melegségében.
Erőteljesen lökte magát, egyre gyorsabban vágtatva a beljebb s beljebb vezető úton. Az önkiszolgáláshoz remekül értett. Nem szünetelt. A kiengedett s lógó övének hangos csattogása jelezte a tempót, miközben a Maknae megmozdíthatatlanul tovább tenyerelt a falnál.
JungKookból lassan gyermeteg s jókedvű hang szökdécselt ki; Nyöszörgésbe kezdett.
"Olyan aranyos..." gondolta magában Suga, míg kéjből feltört lihegések sokaságát hangoztatta. "Ilyen aranyosnak akarom látni!..." lépett csoszogva előrébb, vágyódóan kilóstúl nehezülve s nyomódva be a lázas testbe. Apránként előre hajolt, csípője ringatása közben, és JungKook arcára lehelt egy szende puszit, majd ajkaival rendesen meg is érintette azt. Érezte, hogy felperzselődtek az orcák, mik a következő pillanatban feléje tekintettek;
- Suga...
A szólított személy állánál fogta a lázas fiút, ezzel segítve, hogy csókot válthassanak, s megannyi forró lehelettel körül ölelve a nyelvük valahára kiélvezze az adott esélyt.
- Suga... - hangzott el a név ismét, s a fiatalabb mégjobban hátra fordult, csókjait kiérdemelten megkapni. Ezzel egy időben a Rapper is csak előrébb és előrébb tolta magát. Egyszerre forrt össze a testek domináns érzékenységei, mit JungKook hevesen élvezett is, mennynek érezte, s már ki is szállt a lélek lázas testéből, mire egy szerény nyögés következtében akaratlanul Suga karjaiba ájult.

62 BTS Nem megengedett a rohanás

JungKook POV

Tehát... H-Hogy mondhatnám el neki?... "Tudom, mit érzel, hyung... Szerintem legyünk egymásé." A-az ilyen szöveg miatt vajon milyen messze kerülne el?... Hatvankét kilométeres sugarú körnek a középire helyezne, és be nem tenné a lábát a kerületébe, ha így vallanék szerelmet, vagy valami ahhoz félét. Ahhh Az élet nehéz.
- JungKook, mi elmegyünk vásárolni, hogy legyen valami otthon, de te maradj ameddig csak akarsz, oké?
- Gyere haza majd a kishúgékkal.
Hazudtak a szemembe a "jó Hyungok", hogy elmennek vásárolni, de könyörgöm... Jin hyung nélkül nem főzünk! Ezek csak kettesben akarnak lenni...
- Várjál, bátyó, mert vannak kuponjaim! Használjátok ôket! - a kishúg bevette... Már kereste is a zsebében az említett papír fecniket, azaz ezt gondoltam, de helyettük egy kis kulcsot vett elô; - A kuponok a táskámban vannak, az pedig ott kint, az öltözőben - mutatott ki az ablakon egy igen széles, de alacsony épületre.
Természetesen a végeredmény nem a kishúg kiküldése volt, se nem a kisbarátnôjé, hanem engem tessékeltek ki. A hyungok parancsaira engedékeny énem miatt már szótlanul eredtem is. A csend uralta megôrzô intézményben sok-sok nagy kabin közül hamar megtaláltam a kishúgiét. A páncél ajtón belépve a rettenetesen tágasnak tûnô helyiség padján csak is egy, azaz a kishúg táskája volt. Fel is kaptam, s üresen zártam vissza a kabint. Visszafele a kulccsal a zsebemben, a kért cuccal pedig a kezemben észre vettem, hogy a cipzár nyitva és egy igazán aranyos masni ékeskedik a szemem elôtt. Szabad kezembe vettem azt s elgondolkodtam, hogy ha lány azaz esetleg lányosabb fiú lennék, S-Suga hyungnak jobban tetszenénk?... Ahhh minek az erôfeszítés? Nekem még a Hercegnô becenév beszerzése is egy lehetetlen kihívás lenne. Nem menne...
Azzal vissza is dobtam a masnit a táskába, csak hogy ott volt egy fésû is.
- Aigo! Beleakadt! - vettem gyorsan ki mind kettôt, s az ügyességem legfelsôbb határát előidézve szedtem ki a fésû fogai közül a hajba való díszt. - Kárt okozok... Remek! - sóhajtottam, végül egymástól távol helyeztem el ôket, mire a táska mélyén egy olyan dolgot tapintottam meg, amit bármikor felismernék. Kemény, törékeny, sûrû, érezni az auráját, elmondhatatlanul imádni való dolog!
- Manga! Jaj de régen olvastam már - halásztam ki a táskából csillogó szemekkel. - De jó!... De miért van rajta fekete borító? - pislogtam a csomagolóval betakart mangára, majd kinyitottam a közepénél, hogy belelessek. Hiszen manga az manga.
A száz hatvankettedik oldalon egy jó grafikus keze alatt született két fiú karakternek az arcával találkoztam, majd az alatta lévô panelban egy szövegbuborék ijesztôen reprezentálta a történéseket. "Ha fáj, ahogy benned mozgok, nyugodtan mélyeszd belém a karmaid."
- Ez... Az, ami tiltott dolog!... - csuktam gyorsan össze az egymáson élvezkedô fiúk képét zavaromban. - Így már érthetô, miért van borítóval elrejtve - nyeltem, s gondosan visszadugtam a táska mélyére, mintha nem is láttam volna. - Ahhh! Inkább nyitnék rá ezerszer J-Hope és V hancurjára, mint hogy egy ilyet a kezembe vegyek! Minek születnek ezek!?... Egy tehetséges mangaka ilyennel tölti az idejét, ahelyett hogy szülne egy abszolút tökéletes, fiúknak való, akció dús sztorit!? Ez a perverzség netovábbja! Ha nem csinálhatja, hát írja. Bár ne láttam volna ezt!

Ahogy visszamentem, leülve feldolgoztam a traumát nem szólva senkihez és nem is adva lehetôséget, hogy bárki hozzám szóljon. TaeHyungék pedig a kuponokat megkapva azonnal elmentek, így a két lánnyal maradtam. Már a táskájuk tartalmáról is megállapítottam, hogy mennyire más kettőnk világuk, de mostan még-inkább fel tudtam mérni. Minden félérôl beszélgetve, egymást túl sikítva ugráltak a folyóson, néha betévedtek a "nagyi"hoz, de inkább itt, a szemem elôtt mulattak. Engemet, aki a traumájával együtt ült a padon, engemet is a beszélgetésükbe vontak, de a shounen animés témákon kívül nem reagáltam. Hangosak voltak, de így is meghallottam magam mellett a telefonom csengôhangját.
Nem vagyok beszélgetôs kedvemben... Épp egy trauma kiheverésének a közepén vagyok két lánnyal itt hagyva, egymagam, és még szerelmi bajjal is bajlódok, hisz ki kell agyalnom, mihez fogok kezdeni Suga hyu--
Ô hív...
Ahogy elôvettem a telefont még a kinti fûben tûnôdô legkisebb tücsök ciripelése is elhalt. Csak a szívem visszhangzani kezdő dobbanásait hallottam. Totojáztam a hívás felvételével. Egyszerûen nehéz hozzáérnem a zöld gombhoz, ha afelett Suga hyung neve ugrik fel és virít a kijelzőmön. Nem zavar, egyáltalán nem zavar, sôt temérdek kis kavics gyűlik a gyomromban, csak mert kíváncsiak, pont mint én, hogy miért hív Suga hyungom, akit nem ér utól a vágyakozásom.
Ennek fényében felvettem:
- JungKook! Most hol vagy? Ebben a pillanatban.
- Sz-szia... - köszöntem, miközben a vonal másik végén érdekes volt valami futáshoz féle dübörgést hallani. - TaeHyunggal és Hoseokkal eljöttem otthonról.
- De hol vagy? Egyedül vagy?
- Nem vagyok egyedül, mert TaeHyung huga-- - ez fura... Eltűntek. Itt hagytak. - Bocsi, most jelen pillanatban úgy látszik, hogy igen, egyedül vagyok...
- JungKook, komolyan! Hol vagy helyszínileg?
- Dél-Koreában. Miért, te nem?
- Mond, hogy nem vagy ugyan ott, mint én!
- Már az is baj, hogy egy országban vagyunk!?
- Ne érts félre! Az öregek otthonában ülsz egy rühes padon, vagy sem!?
- Huh!?... Ez videó hívás? Be van kapcsolva a kamera? - vettem szem ügyre a telefonomat, mire a két eltűnt lány felém rohant. Csak pislogtam rájuk, ahogy jöttek, két oldalamon karöltve felemeltek és azonnal, minden további nélkül velem együtt futottak vissza amerrôl érkeztek. Nem tanusítottam ellenállást. Megijedtem. Közben a mobilom még mindig tartotta a hívást. Legalább élôközvetítést kap Suga hyung, hogy mikrôl beszélnek az öregek a folyóson.
Szedtem a lábam, a két kisebb lány között, pedig nem hinném, hogy itt megengedett a rohangálás, de mire ezen elgondolkodtam, lelassítottunk. Egy éles kanyarban, a saroknál megálltunk, s mielôtt megkérdeztem volna bármit is a kisbarátnô befogta a számat. Termetéhez képest lapát tenyere volt... Erre figyeltem fel, majd a kishúgra, aki arra utasított némán, mutogatással, hogy guggoljak le és lessem meg a mellettünk lévô folyosót a kanyar sarkában maradva.
Elôször azt gondoltam, TaeHyungot és Hoseokot fogom látni, ahogy épp lebuknak közterületen valami enyhe cselekedettel, de egy ételes kocsit toló kék köpenyes alak hátát láttam, méghozzá karcsú lábakkal, amikkel elment Suga hyung mellett.
- Mh vah? - lepôdtem meg, miközben a kisbarátnô tenyere még mindig a számra volt szorítva.
Megdörzsöltem a szememet, de a falnak dôlt Suga hyung képe nem tűnt el elôlem. Fehér színű, fekete feliratokkal tele irkált sapkában, és cipzáros, sötét mintás felsôjében tagadni sem lehetett, hogy ô ácsorog ott mobillal a kezében.
- JungKook, válaszolj már a nyamvadt telefonba!
- Shggah hyahg! - intettem, mire egybôl landoltam is a padlón. A lányok löktek ki, vagy a lendületem a hibás, nem tudom... Csak azt láttam, hogy Suga hyung majdnem elejtette a mobilját.
- M-Mit csinálsz a földön!? - bámult rám, és hátrált.
- Szia, Suga hyung! - köszöntem még mindig hason feküdve.
- Mégis h-hogy találtál meg? - jött felém, zsebre téve a készüléket, amin az elôbb hívott. - Láttad, ahogy elfutottam?... - kérdezte zavartan.
- N-Nem. Én nem. V kishúga ráng-- - néztem ismét magam mögé, de egy lélek sem volt már ott. Kezdek félni ettôl a két teremtménytôl...
- Á-Állj fel, te féleszû! - nyújtotta le a kezét, mire volt bátorságom tenyeremet tenyeréhez érinteni.
Szembe felálltam vele, majd egyszerre fordítottuk fejünket más irányba.
Kínos, mégis... Szűkszavúan beszélgetésbe kezdett. Említette, hogy várakozik épp, én pedig mondtam, ráérek, erre mellém lépett, és a kijárat felé sétáltunk... Együtt, ketten...

Nem kis meglepetés ez nekem. Ilyen közel volt hozzám.... Köszönetem a nagyszülők idejövetelének! Unokájukkal lehetek!
Ahogy az emberektől mentes kerti sétányok sokaságát fedeztük fel, halk és jelentéktelen szavak hagyták el a szánkat; "jó", "idő", "van". De az érzés, amit a szívemben érzek a lombos fáknak árnyékai alatt arra akar kényszeríteni, hogy más szavakat suttogjak és kéz a kézben sétáljak Sugával... Olyan fura... "Meg akarom fogni a kezét!" - kiáltottam magamban, s szenvedtem, hisz nem tudtam sehova se rejteni piros fejem. Suga hyung oly furcsán nézeget...
- Mond... TaeHyungékat hol hagytad?
- Én aztán sehol! Ők hagytak itt... Kettesben felszívódtak.
- Biztosan kapcsolat építési rituálén vannak.
- Vagyis?
- Mit nem értesz? Hogy mondjam?... Azok ketten is úgy el vannak, mint Jiminék. Nem kell részletesen elregélnem, tudod jól, mit csinálnak...
Hát jól éreztem! Suga hyung féltékeny rájuk! Zavarja ôt, csak úgy mint engem!
- Suga hyung... - pusmogtam felemelve fejem. - Te... Nem próbálnál ki egy kapcsolatot? V-Valakivel. E-Esetleg--
- JungKook... N-Nem vagyok benne biztos, de veled beszéltem tegnap?
A kérdés miatt meglepetten néztem rá.
- Tudod, t-telefonon. O-Olyan este felé.
- Velem beszéltél, igen...
- Akkor oke, már azt hittem mással...
- Miért?...
- Csak biztosra akartam menni, hogy ki a hülye. Én, hogy más számot hívtam, vagy te, hogy nem fogtad fel, amit megosztottam veled. Pedig szó szerint azt mondtam amit! Nem akarok semmit, "nagy a felelősség egy kapcsolatban."
- M-Miért kéne felelősséged vállalnod!? Szerinted olyan nagy gond lennék!? Biztosítás kéne kötnöd rám!? Ne röhögtess!
- Attól még, hogy lehülyéztelek nem kell így visszabeszélned!
- Nem is az zavar! Hanem, hogy nem bírok rájönni, mi a bajod velem! Már nem vagyok egy tudatlan pisis. Soha nem is voltam! Hát miért nem vagyok jó neked!?
- Képes vagy ilyen hangnemben beszélni velem!?
Elakadt a lélegzetem. Nem szabadott volna így kitörnöm magamból. Szégyen! Elszúrtam!
- J-JungKook! - kiáltott utánam, ahogy előre futottam az ösvényünkön.
Sietve trappoltam s tekintetemet a földre szegeztem, mire valami megragadta a pólóm, azaz beleakadt egy ágba. Frusztrált kapkodással igyekeztem megfordulni, kiszedni, de ahogy visszafordultam egy sűrűn lehajló bokor tövises vesszejeibe rohantam bele. Ahelyett, hogy összekarcoltattam volna magam, inkább az ágas-bogasban maradtam. Oda gyökereztem. Nincs tovább.
- Átkozott egy szabadidő! - használtam enyhe jelzőt indulatosan, majd észre vettem, hogy utol ért az, akiről nem is gondoltam volna, hogy szaladni fog utánam. - Suga hyung...
- Hjaj, te féleszű!... Másodszor futtatsz ma meg - jött oda hozzám fáradt lélegzetekkel. - Hova rohansz?... Maradj nyugton - állt elém és elkezdte a bokor leveleit kibogarászni hajamból.
Elpirultam. Kikerekedett szemmel néztem rá, ahogy segít. Két keze készségesen nyújtózkodik, finoman érint, és az általa megremegett tincseimről a zöld már hullik is a földre. Álomszerű. Nem tudtam elhinni. Olyan gyengédséget éreztem tőle, mint még soha. Felszabadít, ahogy így kiszabadít a tövises csapdából.
- JungKook, nem azért szóltam rád úgy, hogy aztán elrohanj. Meg akarom beszélni veled ezt, csak rendes hangnemben és nyugodtan, jó' van, te Golden Maknae? Ne viselkedj így!
- Bocsánat. Szeretlek.
- Szer-- Mi? - lépett el tőlem, de nem jutott el a tudatomig az oka, mint az sem, hogy mit is mondtam az elôbb. Nem vettem észre, hogy megijesztettem, hiszen csak egyet akartam most; a lehelletének az érzetét... az egész énjét.
- Suga... - hunytam le szemem, ahogy átkaroltam nyakát, ezzel közelebb vonva testét. - Bocsásd meg a viselkedésem! - kértem, miközben arcom arcához simult, és ujjaim a hajába túrtak, sapkáját feltolva, eltolva az útból. A melegség, mi vulkánként tört fel bennem végig csorog a testem minden egyes porcikájában. Rosszul leszek... Le kell hűtenem magam! - Suga hyung... Suga hyung... - zihálni kezdtem el nem engedve az általam kívánt testet, majd annak patyolat fehér nyakára csókoltam.
Átlépve a határ... Az ajkaim éhínsége előmászott rejtekhelyéről. Az ép eszem kezd elmosódni.
- JungKook, nem bírlak el! Á-Állj már rendesen! J-JungKook!
Térdeim berogytak és míg az egyik kezem Suga vállán, a másik a csuklóján talált helyet.
Segítségért csuklott a hangom, majd bizsergő ajkam Suga hyung érintetlen állához ért, amit utána el is rántott előlem.
- M-Mit csinálsz!?... Mit akarsz?
- Valami olyat kapni, ami... kielégít.
- Ohh szexen jár az esze a mi kis maknaeknak? Még mit nem!!! Hagyd abba ezt a játszadozást! Már az is elég ellen ok, hogy nem vagyunk ideális helyen.
- Ez esetben - engedtem el a csuklóját, és szédülésemnek ellent állva talpon maradtam. -, menjünk oda, ahova ez a kulcs vezet - vettem ki az említett tárgyat a zsebembôl, ami mintha pont ezért felejtődött volna nálam.
Valami csoda folytán kérlelés nélkül rábírtam Sugat a követésemre a kabinok épületéhez. Nem törődött az ellenkezéssel, helyette sapkáját levéve az övéhez csatolta azt és hallgatott. Csak akkor szólalt meg, mikor beléptünk a kabinba.
- Leleményes vagy, mondhatom, de... Nem hinném, hogy...
- Hogy?
- Megfogod kapni azt, amit akarsz - nézett rám a szeme sarkából és ezzel a tekintettel le is ült a padra, mire a szívem ijedten kezdett kalapálni. Olyan forró vért pumpál, hogy kezdenek olvadni az idegeim.
- Sajnálom, Suga hyung, de... Engedd, hogy megértselek - mondtam s lomhán térdeltem fel mellé az egyik lábammal. - Megengednéd?... - hajoltam nyakához és bújni akartam hozzá, de annyira megütött a forró légáramlat, hogy nem tudtam megmozdulni. - Vetkôztess le!
- Nem érzed kínosnak, amit csinálsz?
- Most más a kérdés. Mást kell eldönteni, mégpedig azt, hogy hozzám nyúlsz-e vagy sem.
- Nem fog felizgatni, ha csupán meztelenné vetkőztetlek...
"Azt mondod, hogy nem érdeklek?"
- Bezzeg Jin hyung fürdés utáni látványára muszáj a kezedbe venned. Nincs igazam?
- Ne légy szemtelen...
- Ha az is vagyok, érzem, hogy nem fogom megbánni a következményeit.