83 BTS A Hercegnô háta mögött

Jimin POV

Másnap, ahogy a hajnalban kezdődött munkánk este véget ért, energiát nem sajnálva igazgattam meg az ágyat, s mire Jin Hercegnôm bejött, már szépen meg is ágyaztam. Szerelmi fészkünk puha takaróira feküdtünk - egy alsóban és egy testhez simult trikóban nehezedtem az oldalamra, míg SeokJin törékeny testének egészét csupán egy fehér törölközô ölelt körül, amit még az a mámorítóan jó illatja is egyben tartott rajta - így voltunk egymással szemben, suttogó távolságban, még ha csak nem is beszéltünk... Nekem elég volt SeokJin pihengetô arcának lehunyt pilláiban gyönyörködni. Bámultam szépségét, ahogy bóbiskolni készülget. Miközben én még csak gondolni sem tudok az alvásra...
Mindig... Mindig! Olyan jó ilyenkor mellette! Általában kellemesen izgató vagy nyugalmas, de most, most az egyszer... Itt görcsölök a pengeélen táncolva.
- Jimin - szólított meg csukva tartott szemekkel, mire sebtiben közelebb kúsztam hozzá. - Lehetséges olyan egész napos, rosszindulatú fejfájás, ami szét akarja hasítani a fejemet? - mondta igen komoly hangsúllyal...
Ohh jaj, annyira sajnálom kis egyetlenemet! Mit nem tettem vele tegnap! Bár ne történt volna meg mind az, ami! Bár ne lenne valóság! Miattam másnapos, s miattam fáj mindene, amiért hátralöktem ôt a szekrény oldalához... Soha sem akartam, hogy valaha is orálisan elégítsen ki, méghozzá ittas állapotban! Én pedig a hülye fejemmel erőszakkal tudtam csak megállítani ôt!...
Minél többet gondolok rá, annál több kellemetlenül kínzó érzés dulakodik föl bennem. Jelenleg minden erômmel azon vagyok, hogy elrejtsem mélyen magamban ezt az egész kínlódást. Nem szabad, hogy látszódjon rajtam, hogy gond van, hisz titokba kell tartanom, nem szabad senkinek se a tudtára juttatnom, fôleg nem neki, hogy hagytam másnak leitatni ôt, és hagytam a józantalanságának a saját csókolni való ajkait beerkölcsteleníteni s bepiszkítani, olyat művelt, ami nem hozzá, egy Hercegnôhôz illik. Így hát muszáj úgy tennem, mintha semmi új nem történt volna kettőnk között... Bár nehéz semminek nevezni azt az újonnan kapott érzés, ami több, mint eléggé felpezsdítette a vérem, de nem! Az én szememben Hercegnômnek nem szabad ilyenekhez folyamodnia! Mint Csókherceg, nem hagyhatom! A-a!
- Talán egy kis víz enyhítené - ajánlottam fejét fájlaló kedvesemnek. - Esetleg egy fájdalomcsillapító?
- Igen, az jó ötlet - nyitotta ki szempárját, amit fájdalom-szőtt könny fátyol borított, de olyan szépen csillogott, hogy nagyot dobbant a szívem, amint közvetlen rám nézett vele. - Az is jó ötlet lenne, ha elengednéd a fenekem...
- B-Bocsánat! Elbamultam... - kaptam magamhoz kezeim, amik valamikor, valahogy oda csúsztak... A tudatalattim segíteni akar rajtam. Tudja, hogy igyekszem magamat adni, 'a Hercegnôje testére éhes marhát', hogy semmi gyanú ne legyen, de... A francba is! Ez így nem lesz jó... Izzadni kezdek az aggodalomtól, komolyan! Jint ismerve még fejfájással is simán kiszagolja, ha valami nincs rendben velem, kicsi az esélye, hogy nem... Közben Hercegnôm felkelt, s a falhoz totyogott, ahol az ottan heverô flakonok egyikéből ivott. Lehetséges, sôt biztos, hogy inkább nekem kellett volna felkelnem, s ide hoznom neki a vizet... Nem vagyok önmagam, legalábbis sehol egy ebbôl a szituációból kisegítô kapaszkodó, s ez fájdalmasabb, mint szögbe lépni. Lehetséges, hogy optimistán kéne hozzáállnom a sorsomhoz s akkor beszűrődne egy kis remény a pánikszobámba, de nem megy!
Karomat a homlokomhoz csaptam s hanyatt fordulva feküdtem ki, bár talán egy kicsit túl drámain...
- Jimin - szólított meg Hercegnôm, s azonnal ránéztem összeszedve magam az elôbbi kritikus helyzetembôl. - Igazából, mióta felkeltem egyértelmű számomra, hogy valami nincs rendben veled - még ha fel is voltam készülve a tényre, hogy a fejembe fog látni... Akkor is... Meglep, hogy jobban figyel rám, mint saját magára. Nem gátolja ôt semmilyen keserves állapot sem abban, hogy velem percrôl percre törődjön. - Azt is tudom, hogy titokban akarod tartani, ezért nem kérdezek rá. Viszont ajánlom, hogy lépj túl rajta, minél hamarabb! - pöckölte meg a homlokom, ahogy fölmászott mellém. - Nem szeretnélek ilyen leromboltnak látni s érezni magam mellett.
- Jó... - bólintottam, mire ô is, de nem mosolyodott el. Komoly volt. Szinte éreztem a porcikáimban, hogy azért ilyen, mert aggódik értem.
"Köszönöm. Bár megérdemelném." - néztem le mardosva magam, majd felbólintottam, ahogy Jin hátat fordított, s elkezdte lehámozni magáról a törölközőt.
- Ácsi! Az ott!?... - ugrottam meg.
- M-Mi? Mi van ott? - kérdezett vissza riadtan.
Omo... Lehet, hogy nem vette észre?... Szegénykémnek be van lilulva a hátánál...
Sajnálva ôt surrantam oda, gyöngéden végig cirógatva ki nem nőtt szárnyain, direkt kikerülve a beütött felületet, majd annak körvonalán védőfalat emelve csókoltam körbe.
- Jimin, hé, mi az?
Nem feleltem, csak tovább csókoltam háta közepét, s mint a legféltettebb kincsemet, magamhoz öleltem derekánál, el nem engedve ôt.
- Miért-- Hé! - akarta feszegetni tovább az elôbbit, de elakadt szava, ahogy érezte, teljesen rádőlök, elôre nyomva ôt. - Tudod, hogy nem szeretem, ha a hátam mögött vagy... Ki tudja, miben sántikálsz akkor... Hé! Süketség! - próbált hátra pillantani, mire kicsit lefogva végtagjait, nagy lendülettel elôre döntöttem ôt az ágyra, s ráfeküdtem. Kézzel, lábbal átfűztem egész testét, mire fejemet finoman döntöttem az elszínesedett felület mellé, vigyázva arra s szószerint szembe nézve vele, mint az általam elkövetett bûn egyike. - Jiminnie... Szeretsz, értem, de ez kényelmetlen - tápászkodott föl négykézláb, míg én tovább kapaszkodtam belé. - Hékás, ne koaláskodj! Szállj le! Ne légy a hátam mögött, a hátamon meg pláne!... - kérlelt, majd kacagni kezdett szófogadatlan modoromon, miben erejét is elvesztve visszaesett az ágyra. - Nem csinálsz semmit, csupán fekszel rajtam? - motyogta a koala módot megelégelve, s mégis beletörődően nyomta fejét a párnába. Aranyos... Felizgat az odaadó viselkedésével. Egyszerûen felemelô az érzés, hogy ilyen közvetlenül magam alatt érezhettem feszült, majd ellazult énjét, viszont mind emiatt nekem is muszáj volt felemelkednem, nem csak a belsôm teljes hőjének...
- Hidd el... Nem csupán feküdnék rajtad - válaszoltam, mire felém fordult azon nyomban, ahogy megtehette...
"Helyesen cselekszek?... A háta mögött kéne maradnom, nem szemtôl szembe kerülni vele, de..." - néztem hezitálva a várakozásban káprázó szemeibe, mire testem magától reagált. Lehajoltam hozzá, s remegô szívvel ajkaira leheltem egy szende kis csókot.
... Ezen a napon először.
Jin pedig vissza akart csókolni, de...  nem voltam képes ezt a lehetôséget megadni neki... Elhajoltam. Elmenekültem.
Rémes. Rémes, hogy nem tudom hátam mögött hagyni a tegnapot. Egyszerûen elôttem van. Elôttem van, mintha csak a fejembe vésôdött volna, ahogyan az ajkai közt ott vagyok és--- Ahhh! Reménytelen! Szégyen... Szégyen, hogy így viselkedem, miközben akarom ôt itt és most, méghozzá nagyon.
S ez a nagyon, tényleg nagyon volt. Nem bírtam magammal. A fülére kaptam, ajkaim közé fogva azt, s nedvesen leheltem bele. Határaimon küszködve egy halk nyögést hallattam, s bíztam benne, hogy nem érem felkészületlenül, ha most... enyhítek végre megszűkült boxerem helyzetén, s leveszem magamról azt, ugyan úgy, mint az ôt ölelô törölközőt. S így megyek a fejem után, mire alul belé is mélyültem teljes izgultságommal. Szinte tövig... Ahh... Mindkettônkbôl elô szakadtak sipítozó nyögéseink, s tetszett. Jin a nevemet hajtogatta, miközben én az államat végig húztam testén, meg-megízlelve finom édesen sós ízét.
Önfeledten élvezkedtem, s ez az arcomra is kiült. Szemim homályban voltak, s hihetetlen, de Jin Hercegnôm őszinte hangja orgazmus értékû élvezettel szolgálta ki füleimet. Hangszálainak minden egyes rezgése értékes volt. Csak nekem szólt...

"Szeretem ôt. Vigyázni akarok rá! Védeni mindentôl... Ha kell, még magamtól is. Eskû, igyekezni fogok!" - fohászkodtam teljes szívembôl, miközben egyre lassítottam magamon, egészen addig, míg nem csupán csak férfiasságom lüktetése zajlott Szerelmem megviselt melegében. S azalatt gyorsan magamhoz vettem az ágyon lévô összes párnát, s Jin háta mögé teszegettem. Betúrtam, megigazgattam, felgyûrtem neki, minél kényelmesebbé tettem alatta, mire ô felnevetett.
...
- Bocsánat, - legyintett elcsodálkozott tekintetemnek. - csak nem vagyok hozzászokva - nevetett tovább. - az ennyire, de ennyire kedves gyöngédséghez.
- Na! Ne alázz le!
- Márpedig lelassítottál csupán azért, hogy-- - kuncogott szemeimbe nézve. - Holott durva szoktál lenni.
- Így? - löktem meg magammal együtt ôt elég durván.
- P-Pontosan - szegte hátra fejét elakadt lélegzettel, s helyeselô nyögései közben megvadulva estem neki a nyakának. Olyan jól esôen bizsergett a bôre ajkaim alatt, hogy nem tudtam nyugton maradni. De hát, ha neki Jimin style kell, akkor Jimin stylet kap.
Viszonzás képen meleg leheletekkel kergeti izadtságba testem egészét, fôleg a le nem vett trikom alatti részt.
"Az Istenit!..." - bólintottam le a  folyamatos lökések őrületében, a vad s heves gesztusokban, miközben élvezettel néztem, ahogy Jin keze görcsösen markol bele a trikómba, makacsul ragaszkodva hozzám s akarva engem. - "Kibaszott aranyos!..."
- Ahhh Nem bírom! - kiáltottam fel, s hátra kapva rámarkoltam fenekére, magamhoz szorítva ôt. Józan erővel bele döftem magam, szorosan hozzá nyomódva, s minden egyes izmom a határokig feszült, még a karomon is kidudorodtam az erek... Annyira... Annyira a csúcson vagyunk!
Hercegnôm is eszméletlenül dobta fel karjait feje föle, s egyre följebb nyújtózkodott, kitartóan erőlködve, de...
- Nem kell visszafognod magad. Nem lesz több menet. Csak ez. Élvezz el!... A szemem elôtt, gyerünk!
- Aigo! Ne hozz zavarba! - sivított, s biztatásomra látványosan enyhített magán, miközben belőlem is keményen, szétfröcskölve tört ki az élvezet jelképe még pedig Jin melegébe. Alig bírtam elválni tôle, annyira jó érzést kölcsönzött, hogy nem akartam csak úgy egybôl ott hagyni. Közben mindketten hangosan kapkodtuk lélegzeteink után, s Szerelmem mégis azt akarta, hogy szájon át lélegeztessem ôt, hogy ajkai megnyugvásra találjanak az enyéimen, de ezt az akaratát jelenleg nem tudtam teljesíteni, bármilyen egyértelmûen is követelte... Figyelmen kívül hagytam... Nem néztem rá...
Más járt a fejemben, még pedig az, hogy hogyan is lehetnék még jobban önmagam, mivel tudnám bővíteni még a Jimin stylet, amit Jin hercegnôm már úgy megszokott. Eszembe is jutott, s már másztam is az éjjeli asztalhoz - közben meg mintha Jin hozzám szólt volna, de nem értettem - a telefonomat magamhoz vettem s bekapcsoltam rajta a világítást. Látni akartam ebben az elsötétült szürkületben Szerelmemet, s leginkább azt, amit csak is egyszer láthattam eddig, de többször akarom! Az pedig nem más, mint a belôle kiáramló, de hozzám tartozó ondó rengetege... Már férkőztem is összezárt lába közé felkészülve a látványra, szemtelenül előre íva Jin bôrére, de--
- Jimin! - szólt mérgesen Jin, s hozzám vágta az egyik párnát, amelyik a leghamarabb a keze ügyébe került azok közül, amiket bebéleltem háta mögé. S azzal a lendülettel, amivel hozzám vágta, az ágytámlába beütötte lapockáját... Fájjon sóhajtott fel, míg én csak annyit tudtam kinyögni, hogy
- B-Bocsi...
Talán nem szabadott volna ennyire magamat adnom?... De miért reagált ennyire durván?... Valami nem stimmel... Jin feszült s komoly.
- Jinnie?... - szóltam hozzá nyájasan, s mégis rémülten, miközben leengedtem erőtlenné vált karjaimat magam mellé... Féltem, mert nem tudtam, mi ez a megfeszült légkör körülöttünk. Jinnek egyszerûen csak a hátát látom s lerogyott vállait... Mintha a szemeit törölgetné... - Egyet-- - nyúltam felé, mire a nagy hirtelenségben, Jin esés szerûen hanyatt feküdt, s valamiért direkt az ott hagyott tenyerembe hajtotta fejét. Nem szóltam semmit. Arca szívszorítóan nyugtalan volt, s nem kimondottan boldog, de ahogy elkezdtem cirógatni orcáját, tekintete meglágyult. Elaludt... Mozdulatlanul tenyerembe süppedt. Szuszogni sem szuszogott, csupán mély lélegzeteket vett oly lassan, hogy észre se lehetett venni. Be s ki, bársony ajkain keresztül, amiket nem tudtam figyelmen kívül hagyni, miközben még mindig a félelem fog el tôlük. Nem is mertem ránézni az egész szeretkezés alatt... Az egé-- Oh basszus! Egyszer sem csókoltam meg SeokJint!