70 BTS Csuda szép szeretet

Jin POV

Egyszer volt, hol nem volt egy reggel, ami egy ártatlan éjt váltott fel. S én nyugalomban öleltem magamhoz a visszatért önbizalmam, ha már Jimint nem tudtam. A mai programját betartva ő már el is sietett a busani barátaihoz, míg én... a hétvége miatt itthon maradt szülök elől... konkrétan bujkáltam... "Szégyenletes lennék?..." - suttogtam magamban teljesen ok nélkül, mintha azt akarnám, hogy nem csak mások, de még én se halljak meg semmit se magamból, miközben a fürdő felé settenkedek. Akármi lesz, akármi történjen, megtalálom a kádat! Semmi sem állí--
- Szeretnél fürdeni menni, Lelkem? - hátam mögül érkezett a hang Jimin anyukájától, mire én majdnem a plafonig ugrottam. Azonnal megfordultam, és próbáltam nem ijedt képet vágni, de nehéz volt. - Csak törölközőt hoztam, nem kell félned tőlem. Ejnye, ejnye a vendég csak érezze itthon magát. Otthon is ilyen arccal jársz-kelsz? - adta át a törölközőt. - Mosolyt kérek! - vigyorgott rám, aztán ahogy elhaladt mellettem, rácsapott a fenekemre... A váratlan közvetlenségbe belepirultam, de el is mosolyodtam.

A fürdőszobába beérve kiszögezhettem, hogy megtaláltam a kis függöny takarta kádat. Azon nyomban neki is vetkőztem, s óriási örömmel töltött el, hogy a tusoló fejet a kezembe tarthattam. Csupa kellemmel árasztott el a fürdővíz mellett.
- Hmmm Meg kéne emberelnem magam... - mélyültem el mosdás közben. - Hiszen ők Jimin szülei... Biztosan sok mindent szeretnének mondani... mesélni, mutatni, ahogy szokás; kis kori képeket, emléktárgyakat, meg ilyesmik... Legalábbis gondolom - lapozgattam a fejemben azokból a képekből, amiket romantikus filmekben láttam, és főszereplői helyére kettőnket képzeltem oda; Hogy én ülök az asztalnál, az anyuka nekem veszi elő a fotóalbumot, és Jimin az, aki minden feltárult titkán csak pirul szégyenében. A-Aranyos... - Ahhh Ez után ki kéne mennem Jimin szüleihez, de... Inkább Jiminnel akarok lenni. Meddig kéne még ő rá várnom? - sóhajtoztam, miközben már felállva öblögettem le magamról az illatos tusfürdőt, s engedtem le a vizet. Míg játékosságból a talpammal minden habot elterelgettem a lefolyó felé. Csúszós...  "Vajon mi lenne, ha elcsúsznék? Mi lenne, ha az esésemre Jimin hirtelen megjelenne? Csuda lenne..." pislogtam a vízcseppekkel teli díszített testemről lefelé a lábfejemre, ami csak úgy ide-oda csúszkált a kád alján.
"Vicces."
Ennyit gondoltam, s már csúsztam is el.
Nem szántszándékkal csináltam, egyszerűen megingott a lábam. Hátraestem, mire beleültem a kádba felcsapott lábakkal az elhúzott függöny felé. Hála az égnek, semmi baja nem esett a függönynek, sem a kádnak s sem nekem. Viszont ezt csak én tudtam. A feneklésem miatt zajt csaptam, s már nyitottak is be, nekem meg a vérem fagyott le.
"Legyen Jimin!"
- Minden ren--!? - rántotta el a függönyt Jimin apukája, én pedig ott terpeszkedtem ádámkosztümben... Mindenem a szeme előtt volt. - Ammm Jól vagy? - kérdezte, mire az ijedtségben kikerekedett szemeimmel pislogni sem tudtam rá... Egyszerűen remegő kézzel kaptam a függöny után, amit ő elhúzott, s valami fura hanggal és dadogó szavakkal adtam tudtára, hogy "Minden rendben, elmehet" csak hát ez valahogy "Iii endb.... IIii endb..." hangzást kapott.

Jimin POV

Annyi ismerőssel szerettem volna még találkozni ma, dehát holnap is van nap. Most már inkább SeokJint szeretném látni. Őt... Méghozzá nagyon.
Hazaérve mentem is egyből a szobámba, s ahogy benyitottam őt keresgélve néztem körül. Hirtelen nem találtam, de ahogy beléptem, az ajtót magam után be is zárva, lehajoltam... Jin az íróasztalom alatt kuporgott... Homloka a felhúzott térdein, egyik vállán egy törülköző, másikon egy másik, az alsó része pedig egy naggyal befedve. Furcsa volt... Rögtön odakúsztam hozzá, s ahogy meghallotta, hogy a nevét suttogom, kinyúlt előre s megfogta a csuklom;
- Látott, látott - hajtogatta...
- Na mi történt? Megláttak téged a fiókomba rejtett csokik s elfutottak? - próbáltam felemelni a fejecskéjét.
- Apukád! Látott!
- És? Beszéltetek? Vagy csak "láttátok" egymást? - kérdeztem humoros hanglejtéssel, hiszen annyira értelmetlen volt...
- Apud látott! Meztelenül látott! - kapta fel a tekintetét, hogy egyenesen a szemembe tudjon nézni és felvilágosítani. - Rám nyitott a fürdőben!
- Mi? Csak nem belökték ôt? Itt járt J-Hope és V!?
- Miért viccelődsz? - konyultak le az ajkai nagy ívben, dehát...
- Ez nem nagy dolog, Hercegnő...
- Nagy vagy sem, én nem akartaaaaam - rázta a fejét, én pedig közelebb hajoltam hozzá. Belecsíptem abba a piroskás orcájába. Aranyos volt. Nagyon. Tetszett. Komolyan... Már nem tudtam hova menekülni szerelmem elöl... A határaimra terel. Nem tudom már hova tenni magam... Jobb, ha Jint teszem helyre, méghozzá az ágyra. Azonnal.
Ahogy kikúsztam az íróasztal alól, őt is húztam ki fele. Mintha felkaptam volna illatos testét egyből a pihe-puha párnák közé fektettem. Véletlen egybeesést színlelve lerántottam róla a törölközőket. Lehúztam a vállairól "puszta véletlenségből", csak hogy a nyakába bújhassak s nedves ajkakkal érjek meztelen bőréhez. De semmi feszegetéssel vagy ingerléssel nem fenyegettem a megfeszülni vágyó idegeimet. Nem mertem. Jint csak megérintettem. Finoman. Előkelően. Hogy mindketten a leghatásosabb módon nyugodjunk le.
Mosolyogva feküdtem Jin oldalára, s átölelve őt lábaim az övével kulcsolódtak össze. Kicsit túlságosan is hozzá nyomultam... Mert érezte... ami jelen pillanatban övön alul zajlik...
- Hihetetlen, hogy ennyire kemény vagy.
- Hihetetlen? - kuncogtam. - Pedig garantálom, hogy mindjárt el fogod hinni - pirultam el egy kicsit és szégyentelenül kacsintottam felé. Rávettem magam a feltápászkodásra, hiszen muszáj volt már megszabadulnom a ruházatomtól, az egész mindenségtől, hisz kezd elviselhetetlen forróvá válni a helyzet. Már az alsómban is szűkös a hely...
A vetkőztetésemnek munkálatai során a térdeimen nehezedtem, aminek eredménye képen eltenyereltem Jin meztelen teste felett, végezetül pedig... valami... furcsa, hideg rázás szerű érzés vette át a testem majorának irányítását.
Ruhátlanul vagyunk... s így oly szabad a tettek mezeje... Ez a furcsa; Nem érzek gátlásokat.
"Ahhh ez túl képzeletbeli" - gondoltam, ahogy a tekintetem fölemelkedett s körülnézett. - "Jinnel? Itt?"
- Ahhh ez kényeztetés!? - vigyorodtam el, s lendülettel engedtem el a súlyomat, Jinre ránehezedve s akarattal hozzá dörzsölődve. - Itthon vagyok. Méghozzá veled - nyúltam hátra, tarkójához, s szelíden néztünk egymás szemeiben. - Szeretkezzünk! Most annyira boldog vagyok.
- Jimin...
- Kérlek, Hercegnô. Kérlek-kérlek! Kérlek szépen.
- Nem illik kéregetni... - suttogta, s lábait felhúzva térdeit behajlította, s éreztem, ahogy elgyengíti végtagjait.
- Akkor csak úgy szerezzem meg? - férkőztem szépen a nekem szánt helyre, a vádlai alá befűzve az enyéimet, mire szelíden s alázatosan meg is emelte csípőét. - Tegnap úgy is kimondtuk már az igent. El kéne hálni a nász éjszakát, nem gondolod?
Nem válaszolt, csak nyugodtan fogadta a homlokára szánt csókomat, majd szememet behunyva illesztettem magam bele.
- Jó... - nyögtem, hisz nem lehetett megállni, hogy ne tegyem. Még egy semmiből keletkezett izzadság csepp is lecsúszott az arcom szélén egészen az államig, s onnan csöppent le Jin kulcscsontjára, miközben folyamatosan könnyed lökésekkel enyhítettem a kéjt.
- Tudod... - köszörültem meg a torkom, s még ha vészes esélye is van, hogy ráharapok a nyelvemre, akkor is elmondom Jinnek, amit akarok: - Minden helyen, ahol eddig velem voltál itt, Busanban, a pályaudvar, az onnan haza vezető út, a játszótér és itt a szobám. Ezek a helyek most már nem csak a kicsi gyermekkoromra fognak emlékeztetni, hanem arra is, hogy ide elhoztalak. Elhoztalak s együtt voltunk. Legszívesebben minden emlékképemhez hozzá csatolnálak, annyira szeretlek - kapkodtam a levegőmért és jobban beljebb nyomtam magam. - Ezért is... Olyan... Jó. Jó érzés most, hogy a saját gyerekkori szobámba vagyok, de... nem az van, amit eddig megszoktam. Nem magamnak verem ki, hanem itt vagy velem... nekem...
- Öszintén, nem vagy romantikus... - vágta rá, majd szájára csapta kezét. - De... a sajátos módján... aranyos.
- Te is!! - affektáltam, s egész kényeskedően hozzá dörgölődtem.

Miközben mozgok teste meg-megremeg... Ezzel csak még világosabbá teszi számomra, hogy milyen kis visszahúzódó hangulatában van; ebben a pillanatban megrémülne akár egy lépés dobbanásától, vagy ugyan így egy kintről érkező suttogástól, a kilincsek nyikorgását pedig nem is említve. S ezt az énét nem csak ő birtokolja, hanem én is magamévá teszem most. Megállíthatatlan vagyok. Élvezem. Jin annyira szorít, hogy nem tudom visszatartani magam; Muszáj elrobbannom. El fogok...
- Aigo... Szólni akartam előtte... - lihegtem, miközben éreztem, hogy az eddig felgyülemlett élvezetem nedve most mind Jinbe árad. Ő pedig állhatatosan állja. - Sajnálom, ha túl gyors voltam... Pihenj - mondtam, s kihúztam magam, feszültségében dobogó szervemet, mire Jin feljebb húzta a térdeit.
- Ne aggódj értem. Meg vagyok - mondta, s szavaiban azt éreztem, mintha nagyra tartaná magát, amiért ennyire hozzám van már szokva, rám van hangolva. Olyan tagadhatatlanul egyek vagyunk. Bármit csinálok ő már fel van készülve, mert ismer. Hát nem egy tünemény?
Angyalian mosolyogtam rám, miközben lejjebb hajolva az érzékeny pontjait kezdtem ajkaimmal meglátogatni. Hasánál, annak széleinél, medencéjénél, annak minden szegleténél, s összezárt felhúzott lábait is kívánva, kezemmel nyúltam hozzá s bontottam szét őket egymástól, az egyiket szépen a paplanig le is hajtva. Jin nyögött egyet, majd én sem hagyhattam magamban, mikor végre hozzáértem a selymes combjának legbelsőbb részéhez. Ráhajoltam és orral, szájjal, nyelvvel kényeztettem. Nem hittem, hogy bármi is rávenne a különleges élvezkedésem félbehagyására, de... Ahogy oldalra fordítottam a fejem, a szemeim megakadtak valamin;
- Jin - szóltam, majd még inkább kinyíltak a szemeim. -  Amit látok, az...
- N-N-- - kezdett el dadogni, miután törzsét megemelve észre vette, hogy testének mely szegletére tévedt el a tekintetem. - Ne nézd! - zárta, illetve csapta össze a lábait.
- D-De az mi!? Az komolyan k-kifolyik belőled!? - mutattam az előbbi előttem elterült látvány irányába, ahol Jin fenekének általam elhagyott egyetlen lyukából zavartalanul árad felszínre a még belőlem lövellt anyag.
- Aigoo Olyan zavarba ejtő, hogy láttad!... S még nem is tudod, mi az... Mégis mit gondoltál, hol maradna meg bennem? Elpárolog vagy lebontom!?... Olyan buta vagy! M-Minden egyes elélvezésed után ez történik. B-Belölem folyik ki...
- Mutasd!
- Még mit nem! - pirult el, szemei pedig enyhén könnybe lábadtak. - E-Ez kellő képen hozzám tartozik. Ez velem történik. Mégha van is közöd hozzá, ezt akkor is meg akarom tartani magamnak... - simította le tenyerét középpontjáig. - Meg... E-Eddig még észre sem vetted, ezért most nem bámulhatod csak úgy!
- Légyszi! - csókolgattam térdeit, meg sem hallva, amiket előbb mondott.
- Miért? Miért kell neked azon is legelészni?
- Valamiért tetszik. Nagyon. Tetszik- engedtem el egy nyálfonalat, hogy kijöjjön a szám szélén, megmutatva ezzel Jinnek, mégis milyen hatást váltott ki belőlem az előbbi röpke pillantás a látványosságára.
- Perverz... - mondta, de mégis megengedte, hogy térdénél fogva lehajtsam egyik lábát, akár egy vékonyka képes könyvek leggyönyörködtetőbb lapját. S azt is önzetlenül engedte, hogy visszafeküdjek combjára, miközben... nézem; Nézem, ahogy a fehér nedv önállóan, a legkisebb erőltetés nélkül is kicsordogál, s az általa érintett egész járatot beteríti, egyre lejjebb s lejjebb folyva, a gravitáció törvényének értelmet adva, s ráolvadva a szintén fehér lepedőre. Nem. Esze ágába sincs abbamaradni. Ezúttal túl sokat engedtem Jinbe, s így visszalátni elég... különleges, fura... Hercegnő hogy éli meg ezt minden egyes szex után?
Kérdeztem gondolatban, miközben finoman előre nyúlva belenyúltam a már rendesen kifolyt sűrű nedvbe, kicsit elkenve azt a bőrön.
- Milyen? Milyen érzés?
- Először meg másodszor fura érzés, de mostanra már csak lehűlt nedvesség... De nem illethetem a kellemes jelzővel... Olyan tisztátlan...
- Mindig bemocskollak, mi? - vigyorogtam el. - Ez tetszik. Ez jól hangzik. Tetszik - sóhajtottam még egyszer. - Nagyon tetszik - halkultam egyre lejjebb és kényszerítést éreztem magamhoz nyúlni. Nem bírom ki. Lecsúsztattam ujjaim az újból kemény merevedésre készülő szervemre, s enyhe marokba fogtam. Megugrottam. Egyre jobban bizsereg a testem, és feszülnek az izmaim, a vállaim... Nehéz vagyok, mégis ugrálni akarok... S amit csinálok az csak az állkapcsaim szoros összeszorítása és az előttem feltárt, szemlélni való látképen való élvezkedés csillogó szemekkel.
"Vissza akarom dugni!" - kiáltott egy éles hang a fejemben, és egyet értettem vele. Siklani akarok be. Egyszerűen beledörzsölődni a hideg nedvembe, s azzal együtt az ő meleg testébe.
- Akarom! - nyögtem kicsit túl hangosan, miközben szinte beleharaptam Jin hercegnőm combjába. Elemelkedni onnan nagy feladat volt. Mentális erőből tápászkodtam fel a kéj gránátokkal elintézett idegeim romjaiból.
Hercegnőm fülébe suttogtam pár buja, mégis érzéki szót, hogy készüljön fel, újra ugyanolyan mélyen fog magába érezni.  S már vágtam is be magam a sikamlós célba. Behunytunk a szemünket s mind az, amit tettünk, az megfeszült s mozdulatlan izmokkal való büntetendő magas fokú sóvárgás, amit végül én nyírtam ki; vadul mozogni kezdtem, s miattam Jin is, s miattunk pedig az ágy. Nem kíméltem semmit. Ahova leragadt a szemem Jinen, azt már csókoltam is bizsergő ajkaimmal. Élvezkedtem.
- Jimin! - szólított meg igazán kemény s jelentős hangsúllyal. Mit ne mondjak... Megijesztett. Egyből lelassítottam, és csak időközökkénti lökésekkel tettem eleget a megduzzadt férfiasságomnak. De az eszem most nem a farkamra, hanem Jinre fordította a figyelmét. - Féltékeny vagyok - jelentette ki. - Nem tudom, hogy mondjam neked, de rám komolyan pusztulást fog hozni a féltékenység!
- Kire vagy féltékeny? - pislogtam szemeibe nézve, miközben egy nyálfonállal voltam ajkaim keresztül összekötve a mellbimbójával.
- A testemre.
- Huh?
- Hát nem veszed észre? Egész végig csak a testemen csúszkálgatod az ajkaidat. Én, az ajkaimra egyszer se kaptam. Ezen a Napon egy csókban sem részesültem.
- Valóban? - hajoltam föléje, ezzel pedig komoly jelentőséggel bíró mértékben döftem be magam Jin mélységébe. Szerelmem szájának gyümölcseit néztem, amik ma még elvileg érintetlenül fénylenek.
- Haragszom...
- Haragudj, ha akarsz. Ezek után úgyis megszűnünk létezni egy darabig... - ragadtam meg ajkait az ajkaimmal, és mintha édesség került volna az ízlelésemért felelős szervem közelébe, meg akartam őt enni. Állkapcsaim megállíthatatlanul mozogtak, majd a nyelvem is dominánskodni akart, s ha már a nyelvem vadul, akkor a testemnek szintén elengedhetetlen életfeltétel. Muszáj. Nagy betűkkel s hangsúlyosan. Így élhetünk.
- Jimin - nyögött a hozzám tartozó egyetlen Hercegnőm, s a pára felhőkben megtartott melegség között kérlelő szavai elértek hozzám. - Még! Még egy kicsit! - karolta át a tarkómat kéjsorvágóan.
- Egy kicsit? Dehogy! Annyit, amennyit az erőnk kétszerese elbír - hatoltam beljebb s még beljebb. A cél az az ő csúcs pontjának az elérése. Az ő kielégítése. - Ne aggódj. Teljes mértékben gondoskodom a mi csuda szép szeretetünkről.


Jin POV

Leírhatatlanul fáradtan ébredtem a reggel. S Jimin csakugyan nem volt mellettem. Ma is a barátjaival lesz.
Gondoltam. Majd hasamon fekve kicsit feltápászkodtam, mire a párnámon egy odaragasztott cetlit találtam. A váratlansága miatt elpirultam, majd jobban szemügyre vettem. Egy üzenet Jimintől: "Imádlak, Szerelmem. Éhezem és vágyom rád. Kérlek maradj a szobában, amíg nem jövök."
Elcsuklott a hangom, ahogy magamban felolvastam az üzenetet, és felismertem az odarajzolt nyolcas billiárd golyót. Éreztem, ahogy virító pirosan égnek a fülem tövei... Ahhh Hisz ez csuda aranyos! Ilyen cetliket akarok!