15-Block-B: Már megint nem látok semmit!

A konyha padló kagylógyöngyház színben ékeskedett. S soha nem gondolta volna, hogy mik fognak rajta történni. Ugyan így a hűtő se, hogy miknek lesz a szemtanúja. Ha beszélni tudnának a tárgyak...
De most nem csak a konyhapult, hanem a rajta támaszkodó Taeil sem tudd megszólalni. Hol ide, hol oda fordítja a tekintetét. Még a orr- és fülgégészetre is hamarabb benézne, mint az előtte álló Pyo JiHoon szemeibe. Összezavarodott;
- Taeil hyung?... Minden rendbe'?...
- Válaszolj... - szólalt meg rideg hangon a rangidôs. - Szórakoztál velem vagy nem szórakoztál velem?
JiHoon nagyot nyelt. Most miért kérdezik meg ezt tőle? Hiszen az előbb mondta, hogy szórakozott. Igaz... Azt is csak azért, mert akkor Taeil bele fog törődni. Vagyis... Csak azt hitte, hogy bele fog törődni.
- Hát... - gondolkodott erősen JiHoon és elkezdte birizgálni a pólója nyakát. - Legyen az a válasz, amit te szeretnél - szólt végül, amire Taeil majdnem felnézett rá, de inkább csak eltátotta a száját, majd háta mögött jobban szorította kezével a pult széleit és fogai is lassan összezáródtak.
- Ne ezt mond! - utasította. - Mond, amit te gondolsz.
- Én azt gondolom, hogy visszajössz hozzám, ha minden elrendeződik. És így neked adok igazat, hogy minden rendben legyen.
- És ha nincs igazam? Sőt még azt se tudom, hogy mi a hazugság?? Akkor mi van?
- ... Várok.
- Vársz?
- Várok rád...
Taeil úgy nézett JiHoonra, mint pásztor bárányára.
"Jámbor és szelíd... Komolyan szórakozna velem? - gondolkodott el ismét Taeil. - Most már... Nem úgy gondolom, hogy az én kitalációm az igazság."
- JiHoon... - szólította meg suttogva.
- Igen, Taeil hyung?
A rangidős felrántotta a fejét és határozottan tekintett JiHoon szemeibe. Majd se szó, se beszéd, elszaladt. A másik is gyorsan utána, miközben azon kezdte rágni magát, hogy vajon mit tett már megint, ami Taeilt futásnak kényszerítette. A kisebbik eltűnt hálójában és a jámbor Pyo meg csak az ajtó előtt várt. Kopogni készült, amikor hirtelen kicsapódott az ajtó és Taeil fején takarójával és nagy vánkosát átölelve ment JiHoon szobája felé. Ahogy átvágott a szórakozó tömegen, arrébb lökte JaeHyot:
- Hé! Miért engem??
Vissza se szólt semmit, be ment Pyo szobájába, s üres kézzel jött ki és visszament a nappaliba.
- T-Taeil-hyung?... - pislogott a háló tulajdonosa a rangidős elé állva. - Velem alszol?
- Még mindig nem érzem jól magam a szobámba, szóval... - húzta kimagát.
Amit meg JiHoont illeti, nagyon megörült. Taeil még mindig nem szeretne emlékezni JaeHyora, ami azt jelenti, hogy nem vágyakozik utána.
- Boldog vagyok - mosolygott P.O elvakítóan. - Örökké melletted akarok lenni. Bármilyen posztban! - akarta megölelni hyungját, de az ellépet.
- M-M-Minden esetre a-azért - dadogott elpirulva. - Hagyj közöttünk távolságot.
- Jó - nevetett Pyo. - Szeretlek~
- Nem volt jó, JiHoon!! - szólt Zico, hogy rosszul vallott szerelmet.
- Mindegy, hyung! Így is boldog vagyok~ - felelt vissza neki Pyo. Közben a többiek beáramoltak a nappaliba.

- Mi az, nem mentek ebédelni? - kérdezte Taeil.
- Ebédelni?? Már nyolc óra is elmúlt... Itthon maradunk... - felelte Zico.
- MinHyuk-MinHyuk - futót át köztük a Visual - Ne menj el!!! Hagyj ragasszam vissza!
- Ragaszd össze az agysejtedet! Engem hagyj békén... - távolodott nyafogva a táncos, de JaeHyo hátulról átölelte.
- Ne hogy vissza ragaszd, amit nagy nehezen szétvágtam! - csattantott ollójával YuKwon.
- Tényleg.. Ti akkor... - fordult Zico JaeHyohoz és annak MinHyukjához. - Együtt vagytok, de még se együtt? - vakargatta a fejét a kanapéra támaszkodva, amin Kyung ült kényelmesen:
- Látom, Jiho, este kilenckor te se tudsz értelmes kérdést fel tenni hehehehe
- Melletted már úgy is megutáltam a kérdéseket - suttogta lejjebb hajolva.
- Pszt! Pszt! - rémült meg Kyung, hogy a többiek meghallhatják.
- Hyung, min gondolkozol? - érdeklődött P.O Taeiltôl.
- Azon, hogy ez nem-e idegesítő? - fordult a rangidős MinHyukhoz.
- Megszoktam...
- Engem rohadtul idegesít! - dobbantott YuKwon. Ha asztalnál ülne, fel is borította volna azt.
- Te higgadj le! Nem kérdezett senki. És tedd már el azt az ollót, könyörgöm!! - intette le JaeHyo, majd szorosabban MinHyuk derekához bújt.
- De az ilyenek... Kényelmetlenek... - köszörülte meg a torkát az áldozat.
- Az mikor hozzád bújik?...
- "Bújik"? Szorít! - javította ki, mire JaeHyo csak gyengéden felkacagott. - Ha el akarod tolni, úgy megszorít, hogy kiköpöd a beled. De még ez is jobb, mint mikor rájön az akarni vágy.
- Nah jó! Állj! Ne mesélj! - szólt Taeil, mielőtt felugortak volna az emlékképei.
- Olyan gyerekes vagy... - csóválta a fejét YuKwon a Visualra nézve.
- Csak irigykedsz! Enyém MinHyuk - csókolt a táncos nyakába.
- Hé-hé! Ne előttünk! Nem akarom látni - szólt Kyung, mire minden lekapcsolódott.
- Ohhh az a... - mérgelődött Taeil. - Kyung, még egy ilyen mondat és....
- Most mi van???? - ijedt meg a fenyegetéstől, de a következő pillanatban már el is felejtette. Lélegzete elállt, szíve hangosan vert, ahogy érezte az ajkaira érkező forró csókot.
- Bocsi, Kyung - szólt neki síri csöndben Zico.
- Hogy vagy képes!??... - dühödött fel, majd felnyögött, ahogy csókkal terítették a földre.
Közben többiek azon mérgelődtek, hogy senki nem képes világítani!
- Mindenkinél ott szokott lenni a telefon, most meg!....
- Ez mind Kyung hibája!
- Hja! Miatta lett vaksötét!
- Ô maga is sötét.
- A vakságát is elintézhetem - csattintott az ollóval YuKwon.
- Tedd már el!! Nem látsz semmit!
- Nem látok semmit!!!
- Hja, már megint!
- Hé, P.O, mondtam, hagyj köztünk távolságot!
- Bocsáss meg, Taeil hyung... De én most nem érek senkihez...
- Azt hiszem Taeil hyung, hogy én vagyok melletted - szólt MinHyuk.
- Akkor JaeHyo is mellettem van!!!??
- Ne kapj már szívrohamot, töpszli... - felelt maga, a Visual.
- Fulladnál bele a viszonzatlan szerelmedbe!...
- Pszt! - csitított el mindenkit JaeHyo és fülelni kezdett a hangok után. - MinHyuk! Hol vagy??? - kiáltott.
- Kuss! A karjaid közt!!
- Ugye nem csókolózol senkivel???
- Te... - gurult be. - Még, hogy én, te eszetlen... Én... Én... Hetero vagyok!
- De akkor ki csókolózik?... P.O?
- Én nem!
- Gondoltam - köszörülte meg torkát Taeil.
- Akkor itt egyikünk se...
- Ez Kyungék!
Zico feltérdelt, ahogy JaeHyo szavai elhangzottak. Nem csak jelentése, de mértéke is volt. A súly meg Kyung lelkét kezdte nehezíteni. Felkapva fejét, úgy kezdett dadogni, hisz abban a reményben élt, hogy a többiek nem is sejtik a kapcsolatát Zicoval.
- K-Kyung ny-nyugodj le... - szólt a leader a dadogóra és közelebb húzta magához.
- E-Ez... Ez... - kezdett pityeregni.
- Mi "ez"? - kérdezett vissza JaeHyo.
- Hogy tudtátok... E-Ez annyira zavarbaejtôôôô - kiáltotta és felugorva elfutott.
- Kyung! Kyung! Ne fuss! Ne ki fogsz menni valaminek! - rohadt utána Zico, de a másik biztonságba beért szobájába, míg a leader tapogatózva kereste az utat.
- Kyungba GPS van beépítve...

Ahogy Ziconak sikerült megtalálni a kilincset és benyított párjához, tovább merészkedett, csoszogva:
- Itt sincs világosabb...
- Mit vártál? Az én szobám - szipogott fel Kyung. S Zico hallotta, hogy a hang az ágy felől jön. - Annyira... Rossz így...
- Most komolyan az zavar, hogy a többiek tudják, cica?? - érte el a fekhelyt. S majdnem belerúgva az ágysarkába, felmászott Kyung mellé. - A csapattársaink... Egyek vagyunk. Ahogy sok más, titok sincsen közöttünk, ez sem lehetett örök titok.
- Jó, de hogy tudja mindegyikük? - ült fel az ágyon Kyung és megragadta Zico pólóját.
- Engem ne gyanúsíts! Gondolj inkább bele, hogy milyen elvetemültek a Block-B tagjai! Különösen JaeHyo!!
- Ühmmmm Azt akarod mondani, hogy az én szobámban is van hangfelvevő, mint JiHoon szobájában??? - ijedt meg.
- Lehet!
- Te jó ég!! Meg kell keresnünk!!
- Jó, de először hagyj egy kicsit érvényesülni, ha már itt vagyunk~
- Chô, önző.
- He? Én? Miért?
- Magadra gondolsz...
- Ugyan, Kyung... Tudod, a szemem már megszokta a sötétséget. És rajtad is átlátok.
- M-M-Mit látsz? - kérdezte megszeppenve, majd elmosolyodott, ahogy Zico megfogta kezeit.
- Kicsit se zavarna téged, ha most játszanánk egyet.
- J-Játszani?...
- Pszt... - csókolta meg szerelmét. - Úgy is bezártam az ajtót - mosolyodott el még jobban és maga alá fektette Kyungot.
- De felkészült - kuncogott és átkarolta párját.
Zico feljebb tolta szerelme két lábát, s nehezedett azok közé. Kyung a csókok fogadása közepette egyre csak forrósodott. Izzadni kezdett, ami következtében felült egy aprócska pillanatra és levette pólóját.
- Kyung... - lassult le Jiho szívverése és ráfeküdt az alatta lévő meztelen felső testre. Nem kellett sok idő, mire ízlelgetni kezdte itt-ott szerelmét.
- Cs-csak finoman - nyögött fel, de élvezte a helyzetet.
- Az, finoman...
- Miért forrósít be ilyenkor a hangod? - nevetett Kyung.
- Azt nem tudom, de most azon kezdtem el gondolkozni, hogy - mondta, miközben Kyung nyakán hagyogatott nyomokat ajkaival. - Ha olyan lennék, mint JaeHyo, tetszenék?
- Tessék?...
- JaeHyo nincs együtt MinHyukkal, még is állandóan csak a karjai közt tartja... Én is szeretnék veled így lenni itthon...
- MinHyuk is más, mint én, és te is más vagy, mint JaeHyo. Így a jó - mosolygott Kyung.
- Most kivételesen jól beszéltél - nevetett Zico.
- Mi az, hogy kivételesen?? - érdeklődött, mire párja csak átkarolta derekánál és feljebb rántotta, hogy egymáshoz simuljanak.
- Itt jó? - kérdezte a leader, ahogy Kyung álla közelébe csókolt. - Vagy itt?... - ment kicsit balrább, mire Kyung torkán kisebb sivító hang tört fel. Zico csak elmosolyodott, hogy megtalálta azt az érzékeny pontot,amit keresett.
S Zico által elnevezett "játék"ba lépésről-lépésre közeledtek a cél felé. Így megfogalmazva a szeretkezésben elért tető pontot (hogy cél), tényleg úgy jön ki, mint egy játék. Egy páros játék, ami nem győzelemre megy, hiszen mindketten nyerteseknek érzik magukat, hogy elnyerték egymás szívét, lelkét.


- Szállj már le róla!!!
- Hülye leszek!! J-J-Jihoék is csinálják! É-Én is akarom... - pusmogta JaeHyo mondata végét, miközben MinHyuk általa felrángatott pólóval feküdt alatta a padlón.
YuKwon közben megtalálta telefonját és rendész szerűen guggolt JaeHyoék mellett és gátolta a visualt az örült, erőszakos dolgainak végrehajtásában.
- Na jó, ebből már elég - rázta fejét Taeil és MinHyuknak segített felülni. A táncos magához húzta térdeit és fejét kezdte dörzsölgetni. Egyikük se látta az arcát, mert a föld felé volt leszegve.
- MinHyukom, szólj már YuKwonra, hogy hagyjon minket békén! - kérlelően szólt JaeHyo szerelmének és elôre hajolva belemarkolt a táncos pulóverébe.
Egy hatalmas pofon csattant el ekkor.
- MinHyuk? - nézett fel YuKwon, ahogy a barátja jobb keze remegni kezd, amiért olyan nagy erővel ütött.
- Nincs olyan, hogy minket - hallatszott a komor hangja. - Elegem van.
- B-Bombnak igaza van. Rémes vagy, Ahn JaeHyo - szólt Taeil. - Unalmas vagy a folytonos hülyeségeddel és makacskodásoddal. Mi vagy te? Hány éves vagy? Ne reméld, hogy ezzel a viselkedéssel valamire is fogsz menni!
- Taeil hyung... - suttogott P.O. - Ne mondj ilyen kemény dolgokat...
- Az ô hibája ha nem tudja megrágni, csak a lágy dolgokat, már pedig én nem fogok neki finom falatokat tálalni, nem fogom kinyalni a seggét. Elég volt az, ami volt...
- De Taeil hyung... Hagyjuk, hogy MinHyuk és JaeHyo hyung rendezze ezt le egymás közt...
- Nem kell védeni senkit, JiHoon - állt fel MinHyuk a földről, mire vissza jött az áram és újra égett az, ami fel volt kapcsolva. - Remélem most el fog gondolkodni - nézett le JaeHyora.
- De MinHyuk hyung, m-min gondolkodna el?? - kérdezte P.O és leguggolt hirtelen JaeHyo mellé, aki a sarkán ülve az arcát fogta két kezével. Pyo kicsit közelebb hajolt, hogy a visual orcáira nézzen: - Ehhhhhzz de piros... Akarom mondani vörös... - szisszent fel, mire YuKwon is közelebb ment, hogy meglesse:
- Hmmmm Nem mutogatni való, de hamar elmúlik... Talán...
- JaeHyo hyung... - könnyesedett be P.O szeme és átölelte az idősebbiket.
- JiHoon, te most komolyan babusgatni akarod ôt?? - szólt Taeil kicsit felmérgesedve.
MinHyuk meg csak az pofonja által megszeppentett nézte lent a padlón összehúzódva. A fiút P.O ölelte körül és YuKwon is nézegette. Ô meg attól kezdett félni, hogy JaeHyo szempárja rá fog nézni. Így MinHyuk hirtelen sarkon fordult és egy szó nélkül elsietett a helyszínről.