14-Block-B: Csodák csodája

Egy hete, hogy MinHyuk a földön fekve talált rá a két szomorkás fiúra, YuKwonra és JiHoonra. Kérdezte, mi történt, de P.O csak bezárkózott, a másik pedig csak lassan felállt. Csimpaszkodni akart már volna a csapattársa nyakába, csak, hogy feltűnt a horizonton JaeHyo is, emiatt csupán egyetlen egyet legyintett és Pyoról fájdalmát mondta el neki, hogy a maknae összekapott Taeillel. Többet nem tud, nem is érdekli - azzal menni készült szomorúan lehajtott fejjel, mire  MinHyuk megragadta karját és közelebb lépet hozzá:
- És neked mi a fájdalmad?
- Ha tudod, ha nem... Akkor se fog semmi csoda történni - nézett MinHyuk háta mögé, ahonnan JaeHyo közeledett.
.
- Hát tudod, Taeil...
- Mit tudok? - kérdezett vissza a rangidős, miközben a konyhában fel-alá járkált; ebédre vadászta az ennivalót. Miközben az asztalnál az előbb megszólalt MinHyuk könyökölt unatkozva, ölében meg JaeHyo feküdt, illetve édes álmát aludta.
- Azt hiszem, minden olyan csoda szerű.
- Igen? Mibôl gondolod? - nyitotta ki a hütôt közben. - Heh??? Ki teszi vissza az üres tejes dobozt?? - szólt mérgesen, majd otthagyva azt, becsapta a hütôt.
- Te voltál.
- ...
- Gyerekek! - jelent meg Zico, majd Kyung is. - Mielőtt ebédelnénk, kiszeretném deríteni, hogy még is ki a csoda volt az, aki éjjel égve hagyta a villanyt a fürdőszobában! Reggel nyolckor kapcsoltam le.
- Én nem voltam éjjel wc-n - jött a társaságba YuKwon is.
- Pedig te szoktál hajnalok hajnalán mosdóba járni.
- Hát reggel hétkor voltam... - gondolkodott el. - De nem kapcsoltam fel a villanyt!
- Akkor miért nem kapcsoltad le??

P.O's POV

Kintről jókedv hangja árad ide be a szobámba... Aggódom. Bárcsak belelátnék Taeil hyung fejébe. Azt szeretném, hogy újra velem legyen, én legyek a testôre. Ne legyen nélkülem... Főleg, hogy ne kerüljön.
Mit kéne tennem?
Már akkor gyanús minden, mikor Taeil hyung azon a bulis estén azt mondta; Ha együtt látom JaeHyot MinHyukkal, szóljak... Azt állítja a banda érdekébe gondolja úgy, hogy nekik kettejüknek nem lehet együtt lennie. De az a sanda gyanúm, hogy nem ez az egy ok van...
Taeil hyung visszament a szobájába. És a szobája mire emlékezteti ôt?? JaeHyo hyungra!
Nem akarom elhinnie, amire gondolok, de... Taeil hyung vissza akarja kapni JaeHyo hyungot.
S ha csak ugyan újra és újra levezetem a gondolatmeneteimet, ezen az okon lyukadok ki.
Taeil hyungnak nem jó, ha JaeHyo és MinHyuk együtt vannak valahol.
Taeil hyungnak nem jó, ha JaeHyo és MinHyuk törődnek egymással.
Taeil hyungnak nem jó, ha JaeHyo és MinHyuk szerelmesek lesznek egymásba.
Az okok:... Taeil hyung zaklatni akarja vagy vissza akarja kapni JaeHyo hyungot. S ha ez így van, én..... Elvesztem.
Felkelve az ágyamból, kifelé mentem.
- Ohh Jiho hyung hova mész? - vettem észre magam előtt, ahogy kabátját veszi.
- Csak ebédelni megyek Kyunggal.
- Csak Kyunggal? És a többiek?
- Hát ez most kettesben lesz hihihi - mosolyodott el zicosan, kipirult orcákkal. Nem emlékszem, hogy mikor láttam ôt utoljára ilyennek.
- Ahh értem - árat belém egy csöppnyi jókedv, hyungnak köszönhetően. Csoda, hogy ô mindig képes szívből megnevettetni. Ô egy csoda számomra. A csodák csodásak. A csodák képesek csodákra...A csodák csodája lenne, ha Taeil szeretne engem... - Jiho hyung... Szeretnék veled beszélni...
- Nem is tudom. Kyungra mennyit várjak? Kettô vagy négy és fél órát? Hahaha Beszélgessünk~

Most még jobb kedvem lett. Megveregette a vállam és bementünk a szobámba.
- Te szereted Kyungot, hyung - kezdtem óvatosan.
- Szeretem - mondta határozottan.
- És hát én is...
- Hö?
- Tudod, én is...
- Nem adom Kyungot!!
- Nem, nem Kyungot. Én Taeil hyungot szeretem...
- Hja az kivehető volt.
- Hee?...
- Látszanak rajtad az érzelmek, mikor vele vagy.
- Azt hittem jól tudom, majd leplezni, de karácsonykor nagyon nem tudom, hogy miért tettem... - túrtam hajamba szomorúan. - Nagyon dühös lett rám! A közelembe se jön egy hete.
- M-Mit tettél?
- M-Megpusziltam az ajkainál..
- Hát akkor ez a hiba! Puszi az puszi. Csók kellett volna! Nem gondolod?
- N-Nem - vörösödtem. - Agyon csapott volna, plusz akkor a hőguta is megütne engem - hajtottam le fejem. - Nem tudom, mi lesz. Félek... - gondolkodtam el. - Azt mondtad, látszanak rajtam az érzelmek, de akkor Taeil hyung miért nem látja??
- Kicsi Pyom, te olyan vagy Taeilnek mint egy tábla.
- Tábla?...
- Igen. Ha teljesen előtte vagyunk, nem látjuk az egészet. Csak azt a részét, ami szemünk magasságába van. El kell lépnünk tôle, ha mindet látni akarunk.
- Taeil hyung ellépet tőlem?...
- Taeil eddig csak azt tudta, ami a szeme előtt volt. Hogy te mindig ölelgeted és babusgatod. Nem számított a szájra puszidra. Most nem csodálom, hogy egy váratlan dolog után, hátrálni kezd.
- A-Akkor én vagyok a hibás?...
- Nem vallottál szerelmet még neki, mi?
- Nem tudok, mert azt hiszi, hogy csak viccelődök vele... Segíts nekem Jiho, kérlek! Te egy csoda vagy nekem, és a csodák csodára képesek!
- Hogy mondanád el neki az érzéseidet?
- H-Hogy szeretem? - Zico bólintott nekem. - Hát... Szeretlek Taeil hyung?...
- Mond nekem, mintha én lennék ô!
- Szeretlek Taeil hyung!
- Nem, ez nem jó. Ez katonás.
- Taeil hyung, szeretlek.
- Túl bejelentős.
- Szeretlek Taeil hyung!~
- Az elejét kiabálod a végét nyávogod. Nem jó.
- Szeretlek...
- Igen! Ez jó.
- Szeretlek... Nagyon szeretlek...
- Wáá ez jó - tapsikolt meg.
- Akkor a lágy "szeretlek" a jó? - néztem fel rá.
- Igen, suttogva~
- Ahh van más is, hyung! - jutott eszembe. Hiszen, ha oda állítok Taeilhez, nem fogja jól-fogadni... Igaz, nem vagyok benne biztos és remélem, nem is biztos, hogy Taeil hyung JaeHyo hyung után vágyakozik... - Hogyan-
- Bocs, JiHoon, de lehet, Kyung már keres - kacsintott majd kifelé sietett.
- Ohm oké... Megértem...
Szerelmet tudok vallani már Taeilnek, de szeretném, hogy ennek hatása is legyen. Ha közben JaeHyo hyungra gondol, úgy biztos nem tudnám vele közölni, hogy mit érzek...

P.O POV END

Kyung kint készülődve, P.O szobájából "szeretlek" szavakat hallotta, közvetlen utánuk meg a szerelme hangját.
- M-Mi folyik itt??... I-Igaz, nem szabad előre kitalálnom semmi hülyeséget, még ha szokásom is! De... P.O most... Jihonak mondogatja????
Hirtelen kinyílt az ajtó, és a leader lépet elő:
- Kész vagy? - emelte kezét Kyung feje búbjára. - Mehetünk?
- E-Elment a kedvem...
- Mi? Mi a baj?
- Jó kapcsolatot építeni JiHoonnal?... Végül is igazad van... Fiatalabb nálam... Tehetségesebb és egyben aranyosabb is tudd lenni. Én mellette semmi vagyok.
- Mirôl beszélsz? - nevette ki és magához ölelte párját.
- Most vallott szerelmet neked...
- Mi? JiHoon? Dehogy!
- Hja, persze...
- Nem hiszel nekem?? - engedte el lassan karjaiból a makacs rappert.
Ekkor váratlanul Kyung hátam mögött termett JaeHyo, akinek ragasztószaggal volt összekötve a csuklója MinHyukéval.
- Mirôl van szó? - kíváncsiskodott, leírhatatlan arc kifejezéssel. Balhé éhes lenne?...
MinHyuk meg se szólalt, csak kapargatta némán a kezét megkötő celluxot.
Majd JiHoon jött ki szobájából. Végig mért a társaságon. A szemei neki is megakadtak az erőszakos páros csuklóján. Majd szomorúan ballagott a konyha felé.
- Nah-nah mondjátok már! - rángatta Kyung vállát JaeHyo.
- Nyugi van, csak Kyung nem hiszi el, amit mondok neki...
- Mit mondtál?
- Hát... Hogy... Semmi nincs közöttem és JiHoon között. Csak azért hiszi az ellentétét, mert rosszul hallgatózott, miközben beszélgettem vele a szobába.
- Hja, hogy csaaaak ez... - csalódott el mélységesen. - Ez nem izgi.... Még az is izgalmasabb, hogy MinHyukom itt nyaldossa a csuklom...
- A ragasztót akarom leszedni, baszki!! - harapott rá a celluxra, majd térdeire esve kezdte tovább tépdelni foggal, körömmel.
- JiHoon szobájába az éjjeli polc lámpájának belsejében az északi oldalán van rögzítve egy hangfelvevő készülék.
- Ohhhhh - nézett nagyot a két rapper, majd még nagyobbat, ahogy JaeHyo leguggolt és MinHyuk száján végighúzta ujjait, amire a táncos teljesen lefagyott.
- Nagyon nyálas vagy...
- N-Ne elettünk! - hangzott az utasítás a leadertôl.
- Nyugi van... Bárhol csinálhatom, úgy se nem engedi - csordult ki JaeHyo szeme sarkából a könnycsepp.
- Komolyan mondom... Fáj veled lennem - adta meg MinHyuk a kegyelemdöfést.
- Bármennyire akarjátok, hogy feladjam és elbukjak, nem fogok buhahahahaha - húzta ki magát a visual, párját is maga után rántva.
- HÜLYE!
- Hô ez nekem szólt?... - nézett hátra JaeHyo a konyha felé, ahogy meghallották Taeil szavát.

- Mi folyik itt?... - dugta ki a fejét YuKwon a többiekhez. Kétszer se nézet körül, már futott és megragadta MinHyukék csuklóját.
- YuKwon?...
- M-Mit csinálsz?? - kérdezte JaeHyo, akinek a karját erősen megragadta U-Kwon. - Wáá!!! A zsebedbe hordasz egy ollót!?? Te beteg állat!
- Mondja az, aki ragasztóval köti magához a másikat!

A hallban ez a mókaféle folyt. Jiho és Kyung menni készült, de előbb még megvárták, ahogy a két hódító egymást alázzák a földig, és fenyegetnek, miközben olló nyisszantások hallatszanak. De azok igazából nem is olyan hangosak. A konyhába már nem hallani, ahogy a vágóeszköz két éle össze-össze súrlódik. Egy olyan személy fülébe meg se rebben ez a hangyányi hang, aki épp most dadogta el, hogy "szeretlek", mire a másik lehülyézte.
- Nagyon szeretsz szórakozni, látom - húzta ki magát Taeil karba tett kezekkel, a pultra dőlve.
- Én...
- Mondtam, hogy ne akarj belőlem hülyét csinálni.
- Én meg mondtam, hogy eszem ágában sincs! Soha... Ilyennel soha...
- De. De, ezzel te hülyét csinálsz belőlem - jelentette ki komor hangon az idősebbik.
- Cs-Csoda lenne, ha megértenél... - rogyott le P.O, majd oldalra fordult és keményen elkezdett gondolkodni. - Taeil hyung azt akarja, hogy hülyét csináljak belôle? Jobb neki, ha szórakozok vele??
- Mirõl makogsz?
- Tudod hyung, mivel te is úgy gondolod, igazad adok neked, így igen, szórakoztam veled.
Taeil nagyot nézett. Ahogy átgondolta az elhangzott mondatot felvillant benne valami; Ez nem is illik JiHoonra! Az ilyesfajta csínytevések, hogy szájára kap valakire, egyáltalán nem vall JiHoonra!
Most tudatosult csak benne, ahogy P.O kimondta éppen az igazság ellentétét.
- H-Hazudsz - nézett el a maknaerôl és cipője orrát kezdte bámulni, mint akár egy szégyenkező kisgyerek.
- M-Mire gondolsz? - kuncogott fel P.O, amiért már ennyire összezavarodott. Lassan ô se fogja tudni, miért akarta megcsókolni a fagyöngy alatt Taeilt.
- Azt mondat, hogy a puszit csak viccből adtad... - pusmogta, miközben ajkaihoz ért.
- Igen... Azt csak viccbôl... Szórakozásból... - kereste a szavakat P.O, amiket Taeil mondott korábban neki, hogy az idôsebb elégedett legyen vele.
- Té-Tényleg csak abból?... - hajtotta egyre lejjebb a fejét, ahogy kezdett kétségei a felszínre törni.
Végül sikerült elérni, hogy...
Két zavarodott álljon egymással szemben.