52 BTS Se kedv, se póló

Suga POV

JungKook harmadszorra kérdezte már ugyanazt;
- Ugye folytatod?
Én meg akaratlanul az elfeküdt teste fölé kezdtem mászni. Felette voltam, de ami távolság köztünk volt fényéveknek tűnt. Mégis könnyen változna... Fordulhatna az érték, és a fényórákból miniméterek lehetnének. Viszont a kérdés köztünk lebeg; Miért is hajolnék rá?... Rendesebben mondva; Mi hajtana engem, hogy én rá hajtsak?
- Rosszul vagyok... Vacakul! Nem érted!? - hangzott hangja haragosan. - Itt vagyok előtted, mintha nem látnád, Suga... Yonggi!
"Hol marad a hyung megszólítás?..." - futott át az agyamon a felmerült kérdés, miközben a szószátyár aratta a szavakat. Tudnám milyen haszonból...
- Még az álmomban is ártasz nekem!
- Álljá' má' le!...
- Ha most hőgutát kapok, nem is érdekelne, Yonggi!? - hunyta le szemeit, mintha fájna neki valami. Száját szünet nélkül tartotta a toppon, és beszélt és beszélt, majd egy nagy friss levegő vétel után halkan szólt hozzám; - Szeretném, ha folytatnád.
A két tárva nyitva hagyott ajka közt suttogva szűrte ki a "kérlek" szépszót kéréséhez, az általa teremtett csöndben, mire... Megszántam őt. Térdemmel kegyesen beférkőztem lábai közé.
Jólelkűségem miatt hálásan fel is nyögött, de egy kicsit túl hangosan köszönte meg...
- Ennyire el akarod érni, hogy segítőkész legyek?
- Yonggi! - kapott két markával a vállaimra. - Akadályozd! Olyan jó hideg vagy... Gátold! - rángatott meg, mire direkt hozzányomódtam a kéj vágytól merev testrészéhez.
Váratlanul érte az érintés kínnal vagy élvezettel, nem tudom. Hátrarántotta a fejét, mintha nyakát akarná törni, és fuldokló lélegzetek közben elengedte a görcsösen szorított vállaimat.
- Mit gátoljak, kicsi maknae? - nevettem ki direkt a kínlódását.
- E-Elájulok! - nyögött fel ismét, erősen összezárt szemekkel. - Yonggi, nem fog maradni belőlem semmi, csak hamu. Por meg hamu!
- Úgy legalább nem fogsz dumálni! - szóltam rá, mire megremegett alattam. Talán kussba' maradt... Nem szólt. - JungKook... - néztem rá, és ahogy jobban fölé hajoltam, ô maga szorította combjai közé a térdemet. Erôsen tartotta magánál.
Hallottam, hogy a jólesően hangzó nyögése mögött hisztériásan nyomja el magát. Pár váratlanul leghiggadt lélegzet után láttam is rajta, hogy mennyire nyûgös. Végre a szemeit nyitotta ki, és nem a száját...
Két oldalán támaszkodó kezeimre pislogott, majd megfogta ôket. Nem tudtam, miért, de felemelte a fotel felületérôl... Automatikusan távolodtam is már el volna, hátráltam, mikor a csuklóimat tenyerébe simította és minden ujját rászorította.
- Mi a-- - akartam kérdezni már, mire az ellensúlyom segítségével nagy lendülettel felült, de engemet ezzel le is rántott. Mellkasommal érkeztem a zuhanásomat váró felmelegedett fotelbe.
Ahogy esésem közben szabaddá vált kezeim használatával reflexbôl hátamra fordultam, állon fejelt a gyerek, de fájdalmasan!
- Yonggi... - suttogta a nevem megint csak 'hyung' és tekintély nélkül, mire annyira szívesen kikáromkodnám az agyam, de inkább az államat fogom.
"Ugye nem törhetett el egy ilyen részeg miatt?..." Basszus! Ez az! Részeg! Lehet, hogy ivott valamit! Ah De várjunk. Nincs is alkohol szaga. Nem juthatott piához...
- Most... - változtatott eddigi hangján, és szerényen szólt hozzám. A sajgástól mi tagadás, bekönnyesedett a szemem, de ahogy rendesen adtam a figyelmemből JungKooknak, tisztán láttam ôt. A csípômön foglalt helyet... Széttett lábakkal térdelt oldalaimnál. - Mit kéne csinálnom? - kérdezte, és a nyakamba bújt. Fel szerettem volna alóla kelni, hasizmomat már feszítettem is, de... Egyik tenyerével rám tehénkedett, és mint egy rendes, több kilogrammos súly, saját magából hangyányit sem tartott. Kényelmesen volt, és gátlástalanul kezdett élvezkedni, meg-megemelve alsó felét.

- Fogd vissza magad! - sziszegtem lesütött szemekkel, de mivel nem hallgatott halk és nyugodt szavaimra, belekaptam a dús hajába, mire egyből egyenesbe vágta magát.
Nyűgösen vette a lélegzeteit, mintha direkt nyüszítéssel akarna kommunikálni, majd keresni kezdett valamit, mire kábultan hátra pillantott. Tolatásra utasította magát, a fotelen bátran feldörzsölve térdeit. Derekamtól már elég messze esett a hátsója... JungKook akár egy kopókutya, megtalálta a pontos, mondhatni ideális helyét a maga számára. Szólni akartam, hogy az az én nemes területem, hozzám tartozik, de még ha eb módján rámorogtam volna, akkor se figyelt volna. Felszabadultan nyögött fel, ahogy a súlyát ráhelyezte az érzékeny középpontomra.
- V-Valami... - pirult el lenézve, mire az arca látványától én is erősebb színbe válthattam át fehérségemet. - Bizserget?... Ez az érzés...
"Uramisten, JungKook! Elég! Nem teheted ezt velem!" - csaptam tenyeremet a szemeimhez. Nem akarok 'megdöglök, ha nem dugom meg' sorsra jutni. Nem szabad csupán a látványtól, és semmi normálisan megrendezett helyzet nélkül kihasználni a józantalanságát.
Ki kéne kúsznom alóla.
- Talán... - suttogta, és látszott az arcán, hogy bátortalanul gondolkodik, hogy mozogjon vagy sem. Ezt olvastam le én, de rájöttem, tévedtem. Más kérdés emésztette. Az adott lehetőségeit kereste; - Kaphatok többet is?...
...Belôlem? Tôlem? Mit akar?
Gondolatbeli kérdéseimre önállóan kezdte használni a segítségem, amit nem is ônszántamból adtam neki. Mindent megtett, hogy enyhítsen merevedésén, mire mozdulatai a reszkető hangját nyögésre bírták. Mégse törődött a rekedtségével, durvábban lökte hozzám magát. Pedig nem csak a hangja remegett már, hanem a lábai is.
Mit kéne tennem, hogy felébredjen? Vissza kéne jönnie a valóságba, és szembesülnie vele, hogy mégis mit művel... Magával és velem is.
- Nem vághatom fejbe... - néztem el sóhajtva, mire ô aprót nyögött, de teljes élvezetbe mártott hanggal. - Ohh, hogy pofozódnál már normálisba! - kértem az égtől, de ahelyett, hogy kezeimet összetettem volna imára készen, az eszem egy eszesebb ajánlattal látott el. - Beteg akarsz lenni... - néztem végig rajta, gondolva, "legyen". - Fagyj meg akkor! - szóltam és lerántottam róla a pólót. Megleptem ôt.
- Yonggi... Kedvet kaptál? - pislogott rám, mire képzeletben fejbelôttem magam.
Ahh Lehet, hogy elkéstem. A láztól már agyalágyult lett. Lehet, hogy már forr és bugyog az agyvíze.
- JungKook... - érintettem egyik tenyerem arcához, míg a másikba a pólóját fogtam. A bóbiskoló szemeibe szerettem volna nézni, de le volt hajtva a feje. A kézfejein pihentette a szempárjait, amik a ruhatakarta mellkasomon voltak, viszont ô most félmeztelen. - Egyre messzebb megyek miattad... - motyogtam, és meggondolatlanul simítottam le fedetlen testén. Még mindig tûz forró... - Ahhh mit csináljak veled? - sóhajtottam, már nem is tudom, hányadszorra. Szemeimet erôltetten levettem JungKook ingerlő látványáról, és a mozdulatlan kezemre néztem le, amiben a lerántott póló tartozkodott, esetleg gyürôdött ott közöttünk, a feszült légtérben.
"Talán enyhíteni tudnék mindent a hideg kezemmel..." - gondoltam, és markomban a pólóját átemeltem a kanapé mögé. - "Mi lenne, ha csak az ujjammal... Vagy ujjaimmal" - nyeltem nagyot az elképzelt stratégiára, ami hangzani jól hangzott, de még gyakorlatilag sose próbáltam. Csak nem lehet olyan komplikált csinálni.
Már tettem volna szabaddá a kezemet, engedtem volna el a pólót, de kikapták a kezembôl.

- Csak nem ledobni akartad?
- Jimin? - szólította meg JungKook először a töpszlit, akiről nem tudom mikor, és hogyan, de felettünk térdelt a fotel háttámláján.
- Igaz, szex közben való ruhadobálás fokozza a hangulatot, csak hogy nekem vigyáznom kell JungKookra. Úgy, hogy először muszáj megkérdeznem valamit - magyarázott a szemeimbe nézve, miközben a pólót JungKook fejére dobta. A konyha felé fordult, és nagy lélegzet vétellel kiabált; - SeokJin! Ha Suga hyung derékra vágja Kookiét, az rosszat tesz a betegségnek?
- Mirôl beszélsz? - hangzott vissza azonnal a felelet.
- "Mirôl"? A kanapéról! Itt vagyok rajta, elôttem pedig Suga hyung JungKookon, azaz fordítva...
- Fogd már be! - sziszegtem, és zavaromba meg se tudtam mozdulni.
- Meleg van, Yonggi!
- Te is hallgass! Pszt! Nézd már meg milyen helyzetbe kevertél!
- Milyenbe? - nézett körül, mire leesett fejéről a pólója, és inbolyongva sikerült lemásznia rólam. A konyha felé fordult ahonnan Jin hyung közeledett.
Most könyörülj rajtam, Mindenható! Vegyék észre, hogy nem nekem áll a cövek a nadrágomban, hanem a maknaenak. JungKook a ludas, mert én ugyan nem élvezkedek semmin.
- Ugye nem a maknae nevét és valamiféle szexuális kontaktust hallottam egy mondatban?...
De szépen tetted össze a kérdést, Jin hyung... Ideges vagy?...
- Hallod, hyung, akarjak rosszat neked? - ugrott Jimin mellém a fülembe súgva a kérdését. Nagyon mosolygott, én pedig hirtelen nem is tudtam, mit akar pontosan.
- JungKook, nem vagy se pólóban, se az ágyban... - dorgálta Jin hyung a maknaet, és hála, velem nem is törődött.
- Nah, pedig szórakozni akartam!... - motyogta Jimin, mire Jin hyung odahívta ôt magához. Seperc alatt megbeszéltek valamit és JungKookot a beleegyezése nélkül már hurcolták is el. Aztán Jimin hirtelen visszajött, és megragadta a karom;
- Gyere, gyere! - rángatott el, egészen JungKook szoba ajtajáig. - Ide, amíg meg nem gyógyul, nem mehetsz be!
- Tévedni se szoktam betévedni hozzá...
- Akkor is, ki van zárva, ô meg bezárva - mutatta.
Értem... Bezárták a szobájába, mint kiskirálylányt a toronyba. Jó. Tovább megyek; Még sárkány is őrzi ôt.
- Jimin, tűzet okádni nem akarsz? - kérdeztem, mire láttam, hülyének nézett. - Csak úgy elképzeltem...
- Most meg mi bajod? Fura képzeletbeli képeid vannak. Komolyan meg akartad dugni a maknaenkat?
- Én...
- Nem túl talpraesett még? Ha normálisan akarsz vele a kimerültségig basz-- - harapta el az illetlen szót direkt. - Azaz ahhoz, hogy ki tudjátok sajátítani egymást, tanulj meg irányítani!
- Mi va'? - nevettem. - Azt mondod, nem vagyok jó aktív félnek?
- Hát... Őszintén... Hozzám képest - nyújtotta ki a nyelvét csufolodva velem. Egyáltalán mikortól figyelt minket a kanapénál?... - Ha történetesen én tepernélek le, akkor nem tudnál semmit se tenni. Különben is, láttam, JungKook volt felül!

- Azért basszus, mert rohadtul lázas az a gyerek, és nem is tudja, mit csinál! Ô akar lefeküdni velem!
- Ha ez igaz, akkor nem is kell ôt itt őrizgetnem.
- Hát tőlem aztán nem kell védened! Én alattam egy haja szála se fog görbülni - tettem fel tiszta kezeim, és húztam el a csíkot egyenletesen lépkedve. Kicsit úgy, mintha mi sem történt volna, holott esély a felejtésre... Nulla.


Másnap reggel... Olyan kényelmetlenül éreztem magam, mintha nem is a saját ágyamban lennék, pedig ott voltam, és a takaróm is rajtam, csak eléggé lecsúszva, azaz oldalra csúszva... Nem tudtam megmozdulni. Hívatlan vendégem volt. JungKook feküdt mellettem.

51 BTS Ülj le vagy feküdj le velem

Suga POV

Míg Jimin engemet, én őt tartom nyomasztónak... Ez a kölyök most komolyan rajtam tartja szemét...
- Bejön az egyedi swag énem, Jiminnie? - túrtam a hajamba, mikor találkoztunk egyik kora reggel. Már most szúrósan nézett rám, vagy csak úgy, ahogyan nem nyerte el az én tetszésem. - Mi dolgod?... - kérdeztem, hiszen észre vettem, keres valamit.
- Jin... Nem ébresztett... Eltűnt...
- Nézd meg J-Hopenál - vontam vállat.
- Be van zárva az ajtaja...
- Pont, hogy miattad.
- Most a pótkulcsát keresem - nézett körül. - Itt kell lennie valahol - mondta feszülten koncentrálva, és már kezdte is nyitogatni az összes eléje kerülő fiókot.
- Srácok!
Jin hyung hangja szólt, kétségtelen.
- Kell még a kulcs, vagy-- - böktem vállon, de ô is érzékelte mögöttünk Jin hyung jelenlétét. Azonnal hozzá futott.
- Hogyhogy egyikötök se vette észre, hogy JungKook beteg!?
Jin hyung igazi hyungos énje előtt vicces Jimint látni. Ilyenkor a töpszli esélyei egyenlők a nullával. Nem oszthat, nem szorozhat a kor különbséggel.
- Magas a láza. Mitől lehet? - kérdezte tőlük, miközben kezében egy látszólag nedves kendőt hajtogatott.
- Akkor... Gondolom én fogok gondoskodni róla.
- Miért pont te? - kérdeztem Jimint, miközben Jin hyung velem egyszerre szólt hozzá; Beküldte őt a fürdőbe JungKookért. Természetesen a partnerére figyelt, s nem rám.
Eltűnt, és mire ismét megjelent, a maknae a hátán kapálózott, félmeztelenül, miközben a pizsama nadrágja is inkább felfedte fehér bőrét. Lefelé csúszott róla, ahogy izegtek-mozogtak a végtagjai.
- Tegyél már le!... - közölte rekedtes halk hangon, illetve követelte, miközben Jimin el nem engedte a lábait, hiába vergődött.  - Miért nem teszel le?
- Hogy lehet ilyen hülyét kérdezni?...
- Hát kit kérdezzek?
Jimin direkt úgy tett, mintha leejtené;
- Hallod, feladok rád egy meleg pólót, a szobába maradok veled, amíg el nem alszol... Jin direkt neked csinál levest, boldognak kéne lenned!
- Tegyél le... - suttogta zaklatottan, miközben Jimin hajába hajtotta oldalra fordított fejét. Rám nézett.
"Ha a kanapéra vágysz, gyere ide mellém" - bámultam szemeibe, és egyszer se pislogtunk, míg el nem tűntünk egymás látóköréből.
- Most meg miért szuggerált?... - fintorogtam.
Lehet stírölni. Pózolok is, megannyiek kedvéért... De ha pár szót szeretne megvitatni, akkor... Itt van mellettem a hely. Bazi üresen. "Leülhet velem..."
Adok a társaságomból, bár... Neki pont nem szívesen. Mérges vagyok rá inkább. Igen, azt hiszem az vagyok. Olyan gyerekes dolgot talált ki. 'Éjjeli puszik!'... Ô találhatta ki, nem más.
Kínában az együtt töltött napjaink mondhatni nevetségesek voltak. Egyik éjjel, egy kis közvetlen bújás, másik éjjel, egy kis érintés, harmadik típusú éjjel, egy kis szende puszi. Idétlen, hogy egyszerre legalább két dolgot nem volt képes megvalósítani. Itthon pedig úgy használt, mint egy nagy plüss állatot, amit nem vitt be magához az ágyába, így állandóan csak egy 'jó éjszakát!' kaptam s a három lehetőség közül az egyikkel húzta az agyam. Erről senki más nem tudott, amíg igazán szánalmasa nem vált a helyzet. Sikerült Jimin szeme láttára esti jópofiznia velem JungKooknak.Nem egy körültekintő rutinozó... Ijedtében akkor majdnem szájon csókolt...
'Párolog el az erkölcs' - jegyezte meg röhögcsélve akkor az alacsonyka. Igazat adtam neki. Nevetséges ez a módszer a gátlások lerázásához.
'Helyetesítse a puszi pajtásod a fogkefe, én nem állok sorba a szerepért' - azt hiszem így ráztam le JungKookot. Igen. Valami ilyesmit mondhattam, mire ô... Ô... Visszabeszélt, de mit is mondott?...
'Nem merek, de csókolózni akarok.'
- Aaaaaish - görcsbe szorult ujjaimat fejemhez kaptam. - Miért lehet aranyos egy ilyen éretlen!?

- Suga hyung! Törpementes a terep?
A suttogás felé fordultam. Láttam, J-Hope bujkál.
- Tiszta... - válaszoltam neki, hogy csak én vagyok a terepen, bár önmagamon kívül.
Jobb, ha vissza szállok a valóságos jelenbe. Fel kell készülnöm, hisz előttem egy problémákkal küszködő dongsaeng van.
- Ahhh... Most mond meg, hyung! Mi rosszat tettem én, amiért most kerülnöm kell a napfényt?...
- Idol lettél.
- Nem konkrétan a bőrömre céloztam, hanem, hogy attól kell félnem, mint egy bankrabló. Kincset loptam, de csak egy éjjelre!
- Hoseok, légy őszinte! Mond meg az igazat Jiminnek.
- Mit mondjak?
- Egyszerű - ültem fel rendesen, és szemébe nézve rágtam szájába a helytálló vallomást. - "Jin hyungot pár óráig ki akarjuk sajátítani én meg Suga", mert hát TaeTae-t ugye nem keverjük bele? Mi pedig osztozunk, mint jó testvérek.
- Hogy én... meg te ki akarjuk sajátítani... P-Pár órára-- Megfulladok!
Hirtelen egy nedves rongy szorult J-Hope torkára, bár nem volt váratlan. Persze, hogy Jimin.
- Ki ne mond! Ki ne mond!
- Igen, elfelejtettem hozzátenni, hogy utána fuss, de úgy... Tudod! Úgy! - sziszegtem, miközben szemeim előtt Jimin gyilkos tekintettel kényszerítette térdre J-Hopet. - Úgy, hogy ne történjen meg ez veled...
- Mit csinálsz Hoseokkal?...
V lépett színre értetlenkedô tekintettel. De tényleg olyan hamisíthatatlanul normálatlan arccal, amit én is tudnék vágni, ha mondjunk Jin is jönne és azt mondaná, "Nyugodtan legyen vérontás."
- H-Hoseok?... - lépett félve közelebb hozzánk V.
- Épp szeretgetem. Nem tud megszólalni a gyönyörtől - felelte Jimin jobban szorítva a rongyot, de J-Hope hülyébb lenne nem ellenállni. Előre dőlt, könyökeire esve, mire Jimin egyensúlyát elveszte a hátára borult.
- Segíts, ViVi!
- Ahhhh elég legyen az unalomból! - szólt az agresszív, és J-Hopet két vállánál fogva magával szembe fordította. Nyomta le a földhöz, és újból kezébe vette a gyilkos fegyvert, a kendőt. - Tessék - adta oda az alatta fekvőnek. - Egy kis újítás, hogy ne én csináljam a piszkos munkát. Intézd el magad - mondta hideg vérűen.
- Suga hyung, te segíts!
- É-Én? - mutattam magamra. - Ha most elintézitek egymást, nekem lesz a legjobb! Kérlek... Logika!
- "Logika!" Ô fog elintézni engem!
- Elhalmozlak szeretettel, kicsi-- - Jimin elharapta a nyelvét, amiért V váratlanul meglökte őt. Igaz, ezzel a 'támadásával' csak egy fűszálat mozdíthat el, nem egy olyat, mint a csapattársunk. - V... Akarsz valamit? - fordította a fejét a közbeavatkozóra.
- Nem tom'... - s másodszorra is meglökte a vállánál. Tekintette tényleg azt súgalta, hogy nem tudja miért használja a tenyereit Jimin tologatására. Lehet, az ösztönei akarják elérni, hogy ne üljön senki J-Hopera. Ennek ellenére, jelen pillanatba ô is ráült a szabad lábra. Az alatta lévő hasra támaszkodott és rendesebben lökte meg Jiminit;
- Szá-szállj le innen!... - kapaszkodott bele J-Hope pólójába, amiért kicsit hátradőlt. A figyelmeztetésre V csak elgondolkodottan hümmögött, és inkább közelebb hajolt készen létbe tartott karokkal. - Képbe se vagy, V! - szólt rá ismét, hogy maradjon ki a 'buliból'.
- Fiúk! - szólt J-Hope mindkettőjükre. Kényelmetlennek érezhette, ahogy a veséjébe térdelnek. A szétterpesztett lábaival biztos nem szeretett volna küzdőtér lenni.
- Igaz, nem tudom, mit csináltok, de ne csináljátok.
- Nem lesz hosszú. Te csak pattanj le innen! - ragadta marokba V ruhájának a nyakát.
- Hé! TaeTaet ne merd bántani! - csapta J-Hope a rongyot Jimin arcába, mire az egész nappalit átvágta RapMon hangja;
- Jimin! Hol jár a fejed meg a kezed!?
- Jimin... - ez már Jin hyung sóhajtása volt; - Nyugodtan legyen vérontás.
- Mi a rosseb! - húzta le a gravitáció az állam.
V most magára ismert énbennem ugyan úgy csodálkozó számpárunk miatt.
- Kívánságod számomra--
- Azonnal tedd zsebre a kezeid! Csak szeretnéd, hogy pártoljam az ököl bunyót! - rázta a fejét, oda sietve hozzájuk. - Miért nem sakkoztok inkább!? Különben is mit tett J-Hopeshii!? - hangja éles volt. Lehetséges, a mérgéből vett lendületével sikerült felhúznia egy kézzel a padlón kikötött áldozatot.
Jimin pár pislogás után látszólag azonnal leghiggadt, és nyüszítve ment hyunghoz. Átölelte, miközben betartotta az előbbi utasítást; "... tedd zsebre a kezeid!"; Jin hyung farzsebébe csúsztatta mind kettőt.
Tudnám, hogy az előbbi méreg ilyenkor hova száll... Már ötvenegy kilométerre lehet. Nem is látom. Mosolyognak, komolyan... Mindegy. Mire kitalálom, hogy mi zajhat bennük, addigra eltűnnek. Igen, ahogy most is.
Ismét egymagam. Miért csak itt ülök? Gőzöm sincs. Egyszerűn egyedül ülök.

Csoszogás zavarta meg a pár percnyi csendet. Máris gondoltam, hogy ismét J-Hope settenkedik, de ha nem ô, akkor...
- Suga hyung...
- Könnyes a szemed. Aludnod kéne, nem?
Lehet, hogy felébresztette az előbbi party JungKookot.
- Direkt megvártam, hogy tiszta legyen a levegő - jegyezte meg, és felém sétált. Ô is bujkál valaki elôl? - Jiminek csak tettem, hogy elaludtam.. De azelőtt még beszélgettünk... - motyogta. Pizsama nadrágja rajta maradt, és felül egy szellősen logó rövid ujjúba lett belebújtatva. Haján látszott, hogy fetrengett. - Hallod, hyung, tényleg kipróbálnád Jin hyunggal?...
- Miről beszélsz?... - néztem a szemeibe, ahogy ô is az enyéimbe, miközben felmászott mellém. Sarkaira ült, és figyelt. Az előbb tényleg azt kérdezte, ami hallottam? - A válasz nem tartozik rád... Mégis miről beszéltek Jiminnel?...
- Csak rákérdeztem Kidoh hyungra, mire azt mondta, hogy Jin hyung nem bír elszakadni tőle. Ha zenét hallgat, az vagy 2AM vagy Kidoh albuma. Aztán hozzátette, hogy ez nem zavarja, mert aki gondot okoz számára az Hoseok és te, hyung. Ezért meg akarom kérdezni. Ha tényleg tehetnéd, akkor Jin hyungot te...
- Nem kell ilyeneken gondolkodnod!...
Ahhoz képest, hogy beteg, rendesen jár a szája.
- De aggódok.
- Miért?... Csak lázas vagy - tettem tenyerem homlokára csak úgy a szituáció megszokásából. Mindenki ezt teszi.
- De jó hideg - mosolyodott el.
Igen, szerintem is hideg lehet. Nem mozogtam, nem száguldozik a meleg vérem az ereimben.
- Jin hyung reggel kérdezte... Mi miatt lettél beteg? - érdeklődtem, de ezt is csak úgy hétköznapi hangulatban. Nem izgatott, hogy miért lázas. Lázas... Forró az arca is.
- Ne vedd le - suttogta, mikor az orcáján csúszott le a tenyerem. Izzadt nyakát is kicsit megérintettem. Cirógatta a kezem.
- Mitől lett lázad? - az előbbi kérdésemre nem felelt, de mintha a mostani is elsuhant volna a füle mellett.
- Suga hyung - szólított meg vékony hangon, és a szeme előtti vállamra ráemelte kezeit. Jobban hozzám kúszott. - Tôled.
Ez a válasz volt?
- Miattam?
- Miattad - bújt a nyakamba váratlanul. - Miattad! - ismételte nyűgös hangon. - Nem tudtam aludni, mert a képzeletemben rosszat csináltál velem.
- JungKook, komolyan beszélsz!? Ne ijessz meg!...
- Te ijedsz meg!?... Szerinted én mit éreztem? - kérdezte halkan. - Nem bírtam mit csinálni magammal...
- Rám kellett--... - nem mertem kimondani. Túl kínos. Lehetséges, hogy énrám kellett... Szépen szólva; gondolnia, miközben könnyített magán.
- Nem bírom! Tedd vissza a kezed! - mozgolódott. Hisztis!? - Melegem van. Vedd le a pólóm!
- Dehogy veszem!
Most komolyan utasítgat!?... Nincs magánál.
- Csinálj valamit!
- V-Veled? - nyeltem, mire eszembe is jutott egy ötlet, de...
- Suga hyung... Segíts nekem... - ölelt át a nyakamnál. Rám borult. Én tartottam ôt tovább...
Nem is szóltam semmit. Amennyire tudtam felé fordultam, de nem emeltem fel talpaimat a földről.
Hála, ki tudom használni most fagyos kezeimet. Ezzel segíthetem talán... Csak segítek, mert beteg. Nem lesz baj.
Tenyereimet hátulról becsúsztattam pólója alá, rátapasztva parázsló hátára.
- Hülye! Ne nyögj! - szóltam rá, miközben kétségtelenül elpirultam. Szégyen, hogy a hangjára így reagáltam.
- Hideg... Jó.
Nem bánom, ha élvezi. Ahogy neki a hûtés, nekem ugyan olyan jól esik a fûtés. Csak ne lihegne úgy, mint aki mindjárt elélvez, miközben masszírozom a hátát... 'Kapcsolja ki már a hangeffekteket!' - gondoltam, mire elhallgatott. Ajkai az én arcomra simultak.
- JungKook, most komolyan ijesztgetsz!? - remegtem meg, mire nyakamba is-- mintha puszi helyett igazi csókot adott volna.
- Megérintenél e-lôlôl is? A mellkasomnál... - suttogta fülembe. Egyértelműen kényeztetést szeretne.
Míg az egyik kezemet a pólójában előre húztam, addig a másik a hátára nyomódott, csak, hogy tartsa miközben munkálkodok. Igen meglepő, milyen ügyesen kezelem... Miután enyhítettem forróságán, tenyeremet a kényeztetni való bimbóhoz vezettem. Végig húztam rajta az ujjaimat, dörzsölve, majd ahogy kettő közé szorítottam, erőteljesen felnyögött.
- Érzékeny?
JungKook hátrakapta a fejét nyakamból. Egyik kezét szájára szorította, mire én pirulva néztem bekönnyesedett szemeit.
Kényelmesebb lett volna, ha nem látom az arcát. Így nem tudom folytatni. Olyan, mintha előjátékot játszanánk...
- Suga hyung - vette le a kezét ahogy megszólalt, és visszaemelkedett az arcomhoz. Ajkaival a szám széléhez ért...
- Én nem foglak megcsókolni... - pusmogtam, mire tartotta a miniméteres távolságot.
- Nem bírok tovább térdelni... Feküdjünk le!
- Gondold át miket mondasz, könyörgöm!
- Szédülök - távolodott el tőlem, mire okosabbnak tartottam kezeim munkásságát végleg abbahagyni. - Forog a világ... - nézett körbe, majd lehunyta fáradtnak kinéző szemeit. Hátradobta magát. Elterült. - Rosszul vagyok.
Szerintem a láza miatt nem is tudja felfogni, hogy most sikerült teljesen felizgatnia magát.
- Takard!... - sziszegtem.
Nincs is rajta alsó nadrág, csak a pizsama... Teljesen látszik. A szemeim pedig nem akarják elhalasztani a látványt a megkeményedett lába közti részéről.
Ha a teste olyan jó tüzes felül, akkor alul is annak kell lennie. Fôleg belül.

5 FREEDOM Ship: Kim HyunJoong célja

YongHwa követelőzni kezdett a FREEDOM Ship fedélzetén az azonnali kikötést illetően a legközelebbi városba.
- Nem akarok szárazföldre menni - jelentette ki HongKi halkan, érthetően, hogy a másik megértse.
- Nyavajás vasmacska vagy! Mintha bíznál benne, hogy örökre ezen a hajón tudsz maradi - bökte oldalba a Kapitányt, mire a saját kezén a még mindig ott díszelgő félbilincs élesen felcsengett, ahogy a lánca hozzáverôdôtt.
- Te nagyon szeretsz ám' veszekedni - sóhajtotta. - Miért vagy ilyen? Inkább érezd jól magad a hajómon!
- Soha! - vágta rá. - Kényelmetlen veled lennem - fordította oldalra a fejet és a szeme sarkából utálatosan meredt HongKira, aki elnémulva állt előtte, de mégis mondani akart valamit. A hangszálai viszont cserben hagyták ezúttal. Egy hanggal se támogatták a beszédet és a veszekedést. Végül igazat adott a testi reakcióinak, s lehunyt szemmel vett mély levegőt. Kezeivel YongHwa ruhaujjába kapaszkodott, majd egy hirtelen mozdulattal rákapott a hófehér bôrû vállra az ajkaival. - Normális vagy!? - lökte el magától.
- Csak adok rá okot, hogy "kényelmetlenül" érezd magad - fintorgott, apró mosollyal, majd hangos léptekkel ott hagyta őt, JongHoont keresve, hogy megvalósítsa a kényes kalóz kérését. Kikötnek a legközelebbi városba. Sétáltatni viszi. Csak egy séta.

Ez volt a terv, de ahogy megérkeztek, nem egy enyhe felhajtás zajlott a kikötőben.
Mindenki egy csoportba gyűlt és kiabált.
- Tömlöcbe, és vaskeresztre!
- Kövezés legyen! Kôvezés!
- Mind a hetet elkapták?
HongKi a tömegbe férkőzött YongHwaval az oldalán, akit JungKook kísért. A legfiatalabb jött velük, mert Minhwan igazán elfoglaltnak látszott a felhők nézegetésével.
- Elnézés, de mi folyik itt? - kérdezte a Kapitány egy öregtől, aki neki háttal lóbálta a kezét nagy örömmel;
- Elkapták a környék kalózait - válaszolta.
- Kiket? - lépett közelebb hozzá, mert az óriási tömegben nem tudták rendesen hallani egymást - Van nevük?
- Valami Seven, mert heten vannak. Az egyikük az a nagyon kölyök képű - világosította fel amennyire tudta, de HongKinak és a másik kettőnek sem rémlett semmilyen Seven vagy hasonló név.
- Csöndet! Figyelem! Elhallgatni! - emelkedett ki ládára állva a tömeg közepében egy széles vállú és igen csak jóvágású fiatal ember. Hangja kellemesen simogató volt, mégis erős, hogy segítségével a figyelmét megkapja. Nők kezdtek áradozni róla, aztán ájuldozni, miközben a férfiak tisztelettel figyeltek rá és a mondanivalójára.
- Ô a város irányítója - mondta JungKook kiszúrva a jelvényt.
- Akkor ô a fôrendôr is, igaz?
- Hallod, HongKi... Én nem akarok rendôrôkkel találkozni - szólt YongHwa a Kapitány mögött állva. - Hallod, amit mondok, HongKi!? - emelte fel a hangját, mire megannyi ember szegezte oda a tekintetét.
A kétszer is megszólított most komoran lefagyott, aminek YongHwa nem értette az okát.
- Ajaj, balhé! - pusmogta JungKook és egy kis kulcsot elővéve YongHwa szabad bilincse felét a saját karjára zárta. A kávékalóz ezt kiszúrta, és már kiabálni akart, hogy a fiatalkánál volt egész végig a nyitó, amit ô éjjel-nappal keresett, de nem szólalt meg.
Most már körülöttünk is feltünô sürgés-forgás vette kezdetét.
- HongKi?
- Az a HongKi?
- Azt mondták HongKi?
- Az a kalóz, akit ritkán lehet látni?
Sugdolózott a tömeg, terjedt a hír, s mire biztosra mentek kérdéseikkel, már egy körbe lett zárva a beszéd alanya. Körül állták Lee HongKi kapitányt.
Kiabálni kezdtek az őrségnek, hangzavart keltve.
- Még egy kalóz!
- Hát remek ez a nap!
- Éljen a városunk, és Kim HyunJoong!
- Mi az öröm? - jött oda maga az ünnepelt, a városfô, minden női szív rablója, mégis becsületes lelkű rendőr vezető. - Milyen kalózról beszéltek?
A megjelenésére JungKook hirtelen HongKi elé állt, magával rántva YongHwat is.
- Ne rángass ebbe bele! - mondta a szó szoros értelmében a kávékalóz, és igyekezet kerülni a fôrendôr tekintetét.
- Állj félre, fiú! - szólt HyunJoong.
Olyan formát alakított a tömeg, hogy pontosan ki lehetett szúrni, ki is a kör közepe.
- JungKook, hagyd...
- Dehát...
- Nem lesz semmi gond - mondta a Kapitány magabiztosan, mire a fiatal nem takarta tovább, helyette szorosan mellé állt. Féltette az ô kapitányát.
- Miért nem próbál elszökni?
- Földbe gyökerezett a lába a félelemtől.
- Hát igen. Kim HyunJoong előtt bizony mozdulni se lehet, csak e-el-- - legyezgette magát egy kisasszony, aztán elájult.
- Lee HongKi kalózkapitány, vagy tévednénk?
- Kalóz szó nélkül igen, talált, süllyedt.
- Ilyen alibit csak most hallok először - kuncogott. - Kalóz, aki tagadja, hogy kalóz! - a tömeg is nevetni kezdett. - Ez valami új divat?
- Lee HongKi kapitány nem kalóz! - szólt közbe JungKook bátran. - Ezt, mint ötven fokozatú biztonsági, kimondhatom - vett elő egy jelvényt, amivel igazoltatta magát.
- Kimondhatod, s a fokozatod is szép, de én fôrendôr vagyok - mosolyodott el HyunJoong.
- De... Értse meg... Sőt! Itt, mindenkinek meg kéne értenie, hogy Lee HongKi kapitány nem kalóz! - nézett körbe, majd YongHwat megbökte, hogy mondjon valamit ô is.
- Nah Ez nem az én hatásköröm.
- De mond meg az igazat.
- Mit? Hogy HongKi egy tengerôrült ferdehajlamú?
- Nem árt a papír munka! - jelentette ki HyunJoong. - Hisz minden gyanúsított annyira ártatlan, mint amennyire a szemtanú mondja. Bevisszük, mindkettőt!
- Egy harmadikkal meg van bilincselve a--
- Jöjjön, nem bánom.


Kim HyunJoong, a becsületes lelkű, igaz, városfô. Aki egyszerű ésszel vezérelt gondolataival minden bûncselekménynek képes azzal egyenlő büntetés kiszabni.
"Minden gyanúsított annyira ártatlan, mint amennyire a szemtanú mondja." - ez volt a jelmondat, ami az egész eljárást magába foglalta.
Nyomok nélkül nem lehet ítéletet hozni. Írott vallomás kell, hogy a bûnôs mit követett el az áldozatával szemben.
- Merre mutassunk nekik utat?
- Esetleg a kijárat felé?
- Maradj csöndben, YongHwa.
- Miért? Talán aggódsz, mert máshol kell lenned, mint a saját hajódon?
HongKi beszéd helyett elhallgatott.
- Papírok nélkül, egyenlőre vendégek. Kávét, vagy egyebet? - kérdezte HyunJoong a FREEDOM Ship kapitányától.
- JungKook, kérsz kávét?
- Nem... Semmit sem kérek.
- Akkor két kávét - mutatta ujjával is, mire háta mögött, YongHwa felkapta a fejét, érdeklödô szemekkel. - És sárga növényt. Olyan fogyó hold alakút - írta körbe, mire HyunJoong megrázta a fejét, hogy nem tudja, milyen növényről beszél. Így hanyagolták.
Míg JungKookot és YongHwat leültették egy sarokban, HongKit magával vitte HyunJoong.
- Most egyedül van.
- Ez a te hibád... - suttogta a fiatal, miközben a kávékalóz kényelmesen itta a törvényesen kézbe kapott italát. - Mit kéne tennem?...
- Várni(?)
- Inkább készülj fel, hogy neked is beszélned kell magadról - rántotta meg direkt a karját, így YongHwaét is a bilincs miatt. - Voltál már ilyenen, nem?
- Nem egyszer kaptak már el - suttogta visszagondolva. - Sose volt baj. Megesküdtem egy istenre, aztán hazudtam. Nem volt baj. HongKi is megesküszik valamire, azt neki csak... Ô csak... Ô nem is csinált semmit...
- Épp ez az - mosolyodott el JungKook gondterhelten. - Aggódom.
- Az eskü menni fog neki.
- HongKi kapitány mire fog esküdni?...
- Egy istenre, mint mindenki.
- Poszeidónra talán?...


- Mindenek előtt tegyen esküt!
- Hogy mit?
- Esküt kell tenni, hogy csak az igazat mondja - világosította fel HyunJoong HongKit az asztalnál ülve.
- De nálam nincs semmi... Mit tegyek?
- Tegyen esküt Istenre.
- Én? - mutatott magára, miközben kezdte már érteni a feladatot. Tegyen egy semmit egy semmire. - Amm ha magamra esküszöm, az úgy jó? Vagy a tengere?...
- Mindegy, látom nem volt még ilyenen.
- Azt hallottam, érdekes beszélgetések szoktak egy ilyen helyen folyni - mosolyodott el és arcát felfújta, mint egy kisgyerek.
- Kevés időt tölt a szárazföldön?
- Minnél kevesebbet, annál jobb. A hajómon szeretek lenni.
- A gyors jelentésben az áll, hogy "FREEDOM Ship" a hajó neve.
- FREEDOM, igen! - bólogatott mosolyogva.
- A kapitánya neve pedig Lee HongKi, míg a bejelentett tulajdonos Choi JongHoon.
- Barátom, igen. Kormányos - felelte lelkesen.
- Kevés dolog van itt - nézegette a lapjait a városfô. - "Leggyakoribb tartózkodási hely: Dél-Nyugati vizek. Család semmi. Iskola semmi. Állam polgárságról semmi." Nincsenek adataink. Magát nem ismerik az emberek, de mégis csak ismerik... Nem értem - dörzsölte állát.
- Megfagyasztják bennem a vért... - suttogta HongKi hûvôsen, mire HyunJoong felnézett rá. - Iszonyodom a szárazaktól.
- Fél az emberektől? Vagy mit nem kedvel bennük?
- Előítélet. Ez egy betegség nekik, vagy mánia, nem tudom, de ez jellemzi az egész társadalmat.
- Hmmm - dőlt hátra a székében HyunJoong, hallgatva Lee HongKit.
- Ha az ember tenni szeretne ellene, akkor állandóan mindent meg kell magyaráznia, azt is, amihez másoknak semmi közük. Az ég világon semmi! Hát minek tegyem én ezt meg?
- Önmagától kérdezi?...
- Ha megteszem, akkor ki fog meghallgatni? Mert hiába hallgat meg egy vagy tíz, máshol makacsul hisznek az... - fojtotta el a hangját maga elé bámulva. - Az elôítéleteikben...
- Tudja, a gondolatok olyan élősködök, amik a fejben vannak.
- És szájról szájra szaporodnak az elterjedt átkozott előítéletek. Ezzel van tele a szárazföld.
- De az elôítéletek lehetnek ösztönök is.
- Hülyeség!
- Tarthatja annak - sóhajtott, és felállt a székből. - De össze fogok szedni pár polgárt, aki tanúskodni akar a kalózsága felől.
- "Kalózság"!? - nevetett HongKi.
- Kellenek adatok. Minden gyanúsított annyira ártatlan, mint amennyire a szemtanú mondja.