19-Block-B: Mi történt?

MinHyuk fejét rázva fordult vissza az ágya felé. A történtekből semmit se tudott felfogni.
- Mi a szar baja van!? - mérgelődött magában és leült ágya szélére, majd váratlan nyilallást érzett: - AISH! A-a-a derekam?... Fájni kezdett volna?... Pedig az előbb semmi baja nem volt... - kezdett bámulni maga elé. - Pont, mint JaeHyonak. Neki se volt semmi baja, mielőtt el nem élveztem... Most meg... - gondolkodott el. - Hihetetlen!... Nem tudom elhinni!... - bámult az ajtóra, az előbb történtekre gondolva. - Ez tényleg itt hagyott!!! S még vissza sem jön!?... A-Adok én neki!!!
Sebesen kezdett öltözködni, majd kicsapva az ajtaját megijesztette a nappaliban pihenő hármast, YuKwont és Zicot Kyunggal a karjaiban.

MinHyuk egy apró köszönést sem dobot társainak, teljesen a figyelme kívül hagyta ôket, mert csak is JaeHyo szobájának ajtajára koncentrált és annak bele rúgásába;
- Nyiss ajtót, te utálatos!! - nyomta le a kilincset, de a bejárat zárva volt. - Dögölj meg! Elbújsz!? Azonnal told elő a képed és mond meg, mi bajod!! Válaszolj, különben fejedet veszem! Hallod!!??
Közben a három tag félkörbe állva figyelték az ideges csapattáncost.
- Úgy látom fejezés vagy nyakazás lesz...
- Mi történt?... - kérdezte Kyung legelőször.
- JaeHyonak sikerült lefeküdnie MinHyukkal - jelentette ki társait meglepve YuKwon.
- Háháhá Kyungshi, győztem! Én nyertem a fogadást~
- Eeeez komoly?... Honnét veszed ezt YuKwon??
- Hát... Egy kicsit hallgatóztam... - nézett el szégyellve magát. - De utána meguntam és visszamentem a szobámba. Viszont mikor ismét kijöttem, JaeHyo ment el előttem önelégült mosollyal az arcán... Majd bezárkózott a szobájába. S az, hogy most mi történt... Azt nem tudom...
- Nem kéne leállítani MinHyukot, mielőtt lebontaná az ajtót?...
- Ki hívott ide munkásokat? - jött ki P.O gyermeki mosollyal az arcán. - Adjátok a fúrót! Ki akarom próbálni!! FÚRÓT!~
- JiHoon nézz már körül! Csak B-Bomb dörömböl - szólt Taeil a maknaera.
- Taeil hyung!!! - fordult hátra a felzaklatott táncos és a rangidőshöz rohant. - Beszélnünk kell!
- M-Miről is?...
- JaeHyonak valami baja van.
- Tényleg?
- Igen!
- ... Hát ez... FANTASZTIKUS! - ütötte össze tenyereit csillogó szemekkel. - Látni akarom, ahogy szenved!
- Ümm nem... Ô nem szenved...
- Hja... Hát ako' nem érdekel... - vesztette el örömlendületét és tovább állt.
- Taeil hyung!! - szólt utána MinHyuk. - Kérlek...
- Mi a rosseb?... Hogy lett ilyen fontos neked az a szemétláda?... Most miattatok halasszam el az ebédet?...
- Mi történt Taeil hyung? - jött közéjük P.O.
- MinHyuk JaeHyoról akar beszélgetni...
- JaeHyoról?... De hát te nem szeretsz róla beszélni, nemhogy beszélgetni...
- Épp ez az! De a drága, kicsi MinHyuk nem érti ezt meg...
- Nyugi van srácok - ment barátjához vállat veregetni YuKwon. - Még mindig nem vallod be, Hyukkie? Pedig azt hittem, megtetted. Úgy gondoltam, mikor hallottam, mennyire el vagytok az ágyban.
- B-Bomb, te másodszorra is képes voltál?? - nézett tátott szájjal Taeil, ahogy meghallotta az 'ágy' szót.
- YuKwon, te hallgat-... - tette szája elé a kezét MinHyuk fülig elpirulva.
- Higgadj le, MinHyuk~ - ölelte át Zico. - Sejtem, hogy mi történt... És biztos vagyok benne, hogy minden helyre fog jönni.
- Én segíteni fogok, hogy minden helyre jöjjön! - tette a szívére kezét P.O majd nagyra tárt karokkal, mint egy anya madár, körül ölelte MinHyukot és Zicot is.
- M-Mi a szar!? Csak én nem értem, mi történt??? - térdelt le Kyung fohászkodva teremtőéhez, hogy vajon miért nem kapott több észt.
"Nem. Nem csak Kyung nem érti. Jelen pillanatban egyikőjük sem érti" - gondolkodott el MinHyuk, ahogy végig nézett a vidám társaságon. - "Mi ez hülye hóbort, hogy segíteni a másikon? Ha nem tudod, hogy mi történt, akkor mégis mit akarnak tenni?... Komolyan már! S itt van az a kegyetlen tény is, amit be kell látnom; Nem csak ôk nem értik, hogy mi történt, de ÉN SE!"
- E-Elég volt a lustálkodásból! Irány a stúdióba! - ugrott fel Zico.
- Miért is?
- Mert dolgozni kell!
- Szerintem menjen Jiho egyedül, mi pedig szórakozzunk valahol - mosolygott YuKwon és karon fogva MinHyukot vezette a csatlakozó csordát a kijárat felé. Végül Zico is utánuk rohant.
Csak egy valaki maradt az étkezőasztalnál, az ebédjét fogyasztva; Mosolyából a boldogság sugárzott, amiért élvezte a csöndet és a nyugalmat.
- Ez ám az igazi ebéd - mosolygott örömtelien Taeil és pohárba öntött innivalójába kortyolt.
A széken elpihenve, ráérve emésztett. Majd körülbelül hatvan perccel később egy könyvet vett magához és elmélyülten kezdte olvasni a könyvjelzővel megjelölt oldaltól.

- Olyan kellemes a hangulat~ - nézet fel a betűkről. - Már lefelé megy is a Nap? Észre se vettem - mosolygott és poharából az utolsó kortyokat kezdte kiinni. De egy váratlan jelenségtől...
- Áhhh de jót aludtam~~ - nyújtózkodott JaeHyo nagy ásítással az asztal előtt, mire Taeil fulladozni és köhögni kezdett.
- H-Hogy merted!? - tett szája elé egy szalvétát és vissza helyezte az asztalra poharát.
- Oh Taeil, jó reggelt!
- Hogy merted elrontani a hangulatot, te fasz!? M-Már a puszta megjelenésedtől is rosszul lettem! Öltözz fel rendesen!
- Mi a bajod? Rendes farmer van rajtam és trikó.
- Rohadt gyűrött...
- Hmmm Érdekel, hogy miért?~ - kérdezte nagy mosollyal az arcán.
- Nem! Nagyon nem! - vágta rá.
- Hahaha taeiles válasz volt - közeledett az asztal felé.
- Mit vársz Lee Taeiltôl?...
- Igaz-igaz - ült le mellé, mire a rangidős megijedt a közelségétől.
- B-Bűzlesz! Menj el zuhanyozni!...
- Miért? Te is jössz? - hajolt még közelebb.
- M-Mit akarsz!??... Most feküdtél le MinHyukkal.
- Honnét tudod, hogy lefeküdtem vele?
- Mindenki tudja.
- Ohh Értem... MinHyuk... Még a szobájába van?...
- Nem.
- Hm? Akkor?
- Közölte velünk, hogy elege van, és nem akar többé a banda tagja lenni, így elment.
- MIIIIII??? E-Ezt nem tehette meg! - rázta a fejét.
- De először bevetted!! -  nézett gúnyosan mosolyogva a másikra.
- T-Taeil... Túl jól érzed magad mostanság.
- Mit ne mondjak, igen. Ahogy B-Bomb felpofozott, az csodálatos látvány volt! - kápráztak szemei a jelenetet felidézve.
- Chô... Viszont az ebed oda jött ölelgetni engem~
- Az ebem? JiHoon!?... Ô még az ördögöt is ölelgetni, hisz arany szíve van.
- Mindegy... Hol van most?
- JiHoon?
- MinHyuk! De amúgy a többiek is - tette hozzá, miközben Taeil poharát nézegette, hogy van-e még benne innivaló.
- Szórakozni - felelt Taeil és odébb hajolt a másiktól, hogy ne legyen már olyan közel hozzá.
- Ohhhh jól nyomják. Mikor mentek el? - bökte meg ujjával Taeil arcát.
- Baszki! Hagyjál már! - rántotta el a fejét.
- Mi van??
- Az előbb vágtad tönkre a csodás, nyugodt napomat. S még szekálsz is a kérdéseiddel. Rohadtul felszívódhatnál! Még azt se vagyok képes felfogni, hogy B-Bomb képes volt lefeküdni veled másodszorra! Mégis milyen szemétséget csinálsz vele??
- Ehhh de nagy lett a pofád - ragadta meg Taeil karját, és felállva a falhoz szorította ôt.
A rangidős érezte, hogy testében eluralkodik a félelme, s egy hang se tudd kijönni a torkán. Határozottan lenézett a földre, nehogy JaeHyo lássa az arcát, amin visszatükröződött a belső szorongása. Lehetett látni rajta a reszketést, főleg a szemüvegen keresztül a nyugtalan szemeit.
- Tudod, még mindig undorítónak talállak - fintorgott a Visual és Taeil ajkára nyomta egyik ujját.
"Hogy képzeli!? Ezt pont ö mondja!? Ezt... Képtelen vagyok elfogadni!!"
- Ha bedugod a számba az ujjad, leharapom! - mondta az elfeledett, vagy csak elfeledni próbált nyávogó hangján.
- Azt akarod, hogy máshova dugjam?
JaeHyo elvette ujját és lesimítva Taeil hátán, tétovázás nélkül becsúsztatta a kezeit a másik nadrágjába.
- Nem akarom! Nem akarom! - futott át az ijedtség Taeilen és szinte összerogyott.
- Hmm? Igazat mondasz? Vagy hazudsz? - játszadozott a szavakkal, miközben lejjebb csúsztatta ujjait a bántalmazottja bőrén végig húzva.
"Hát nem értek már véget azok a napok!? Nem engedhetem, hogy így bánjon velem! De túlságosan a falhoz nyom. Nincs erőm, mert... mert... Félek!"
- J-JiHoon! JiHoon! - kiabálta Taeil, pont ahogy a segítség kiáltást szokás.
- Most komoly?~ - nevette ki JaeHyo az idősebbiket és abbahagyta a fiú testének ingerlését.

- Kyung! Add már ide a pénztárcámat!
- Előbb kiveszem a részem.
- Én is beszállok a fizetésbe, nyugi van - érkezett be YuKwon MinHyukkal együtt, Zico és Kyung után. Majd a lépcsőn felfutó Pyo vetődött be és cipőét ledobva elsőként sietett be a nappaliba, az ô hyungjához, amiért sok órán át nem láthatta.
De nem gondolta, hogy ugyan az fog a szeme elé tárulni, látványnak, mint akkor...
- JaeHyo hyung?... Mit csinálsz?... - kérdezte lefagyva, ahogy a Visual mosolyogva nézett rá és rangidős kezeit még mindig a falnak szorította.
- JiHoon... - suttogta Taeil a társára nézve. Ettől a tekintettől Pyoban láng gyúlt és felettébb dühös arckifejezéssel mégis higgadtan sétált JaeHyo elé.
- Üdv - szólalt meg JaeHyo mosolyogva, de az a mosoly egy pillanat alatt eltűnt, ahogy P.O a trikójánál megragadta ôt. - Mire készülsz?? - kérdezte meg ijedten elhadarva.
- M-Mire vársz még JiHoon?? - kiáltott Taeil, miközben az eddig szorított csuklóját dörzsölgette. - Verd szét a szemeim előtt!!!
- Mi történt?... - jöttek be a többiek a hangoskodásra.
- JaeHyo elő dugta a képét?? - lépett előre MinHyuk és meglepetten pislogott a két fiúra. - Mit csinálsz JiHoon!!?? - szaladt hozzájuk és megragadva JaeHyo karját magához húzta őt.
- B-Bomb!? - nézett mérgesen Taeil. Közben Pyo leengedte kezeit.
- Én akarom őt szétverni!!! - kiáltott MinHyuk a maknaera. - Csak utánam érhetsz hozzá! - rángatta JaeHyo kezét, aki csak örülni tudott, hogy kikerült Pyo karmai közül.
- De most mégis mi történt?? - kiáltotta el magát Kyung, amiért ismét nem értette az előtte zajló eseményeket.
- Tudod, Kyung - szólalt meg Zico, majd hirtelen egy hatalmas nyaklevessel leütötte hátulról JaeHyot. - Lehet, hogy minden ok nélkül történik.

A leader mondata után elnémulva gondolkodtak el mindannyian. Hisz mindenki emlékszik valami olyan tettére, ami megfontolatlan, meggondolatlan volt. De vajon tényleg ok nélkül követte el?
A tagok számára érdekes mondatot hozott fel a leader, ami megmaradt bennük. De törődni vele, azért mégse törődtek.
Hisz ma temérdek dolog történt... Amiknek még nem tudják az okát.

- Fáj a nyakad? - nézett le MinHyuk az ágyáról a betakarózott JaeHyora.
- Mondtál valamit?
- Nem! Nem, dehogy is! - fordult el gyorsan, kicsit kipirulva JaeHyo hangjától. Eszébe jutottak az ágyán elcselekedett tettek... Hogy még is miket művelt reggel hatkor... S hogy azok miképp értek véget. De, hogy miért hagyta ôt úgy ott JaeHyo, azt még most se tudja. Még sejteni, sem sejt, hogy mi történt.

24 BTS Tűzijátékcsók

Jimin a betegágyon ült kicsit megsebesített szerelme mellett, ki belülről is megsebzett...
- Jimin... Gonosznak tartasz?
- A randidról beszélsz HyoSanggal, igaz?...
- Nem csak arról. Teljes mértékben aljas vagyok.
- HyoSang hyung megcsókolt, igaz?
- Jimin?... Honnét tudod?...
- Csak sejtettem. Mivel sokat gondolkodtam rajta. Már azóta mikor ott az ebédlőben olyan szende puszit nyomtál a számra. Már ott látszott rajtad, hogy baj van. Azonnal segíteni akartam rajtad, de ott maradtam megkötve... Így volt időm lehetőségeket gyűjteni tömegestől, hogy mi nyomhatja kis lelked. Az egyik, ami a legvalószínűbb volt, az az, hogy HyoSangnak nem tudtál ellenállni és hagytad, hogy lesmároljon. Volt időm még elképzelni is. De nem zavart, mert te tényleg nem vagy aljas teremtés, Hercegnő!
- Épp az ellenkezője, Jimin... Rossz lelkű vagyok. Elmondom hát, ha te nem jöttél rá; HyoSang helyét veled helyettesítem.
- SeokJin... - mosolyodott el Jimin. - Te nem vagy képben.
- Nem hiszed el, amit mondok? Már pedig igaz! HyoSang helyettesítője vagy!
- De ki akarta, hogy a helyettesítője legyek?
- "Ki akarta"?
- Igen, ezt kérdeztem. Hisz emlékezz csak vissza egy kicsit; Ki vallott szerelmet? Mikor vallott szerelmet?
- Te, Jimin... A debütáláskor...
- A debütáláskor, amikor már nem volt velünk HyoSang. Így a melletted lévő üres helyet, ki töltötte be? Ki helyzetesítette HyoSangot?
- Te...
- És hidd el... Én akartam így - vitte le a hangsúlyt, ahogy látta Jin felvilágosodott arcát. - Tudod, mindig irigyeltem HyoSangot. Én akartam veled lenni. Mindenáron helyettesíteni akartam ôt. S el is következett a pillanat, mikor vágyaim valóra váltak - mosolygott és feljebb mászva az ágyon elhelyezkedett Jin felett négykézláb. - Mindent a sors és kis részben én irányítottam. Jóóóó az igaz, hogy a fürdőbe J-Hope lökött be, de azt is a sorsnak vehetjük. Szóval Jin te csak sodródtál a sorssal.
- Csak?...
- Hallod, jól összezavartad magad - kuncogott Jimin. - Addig szidtad le magad hazugságokkal, míg a hazugságokat beleépítetted az emlékezetbe, így azok mintha megtörténtek volna.
- Jimin... - mosolyodott el Hercegnô, majd nevetni kezdett. - NamJoon mondta, hogy ha veled beszélem meg minden rendben lesz. És... Tényleg. Még a nyaklánctól is megtudtunk szabadulni... Már csak az a kérdés, hogy NamJoon ezt így mind kitervelte, vagy mi? Mert a fejbetörésemet kihagyhatta volna...
- Amm most nem tudom miről beszélsz pontosan.
- Hja, csak arról, hogy direkt hagytunk otthon szívatásból.
- Hja! Hát köszönöm! Jól esett a gyaloglás...
- De most más esne jól neked... - mosolygott Jin mindentudóan. Belelátott Jimin fejébe.
- A-Az a mosoly, Jin... - harapott ajkaiba, azt hitte nem fogják észre venni a pózát.
- "Rossz dolgok"ra gondolsz Jimin~
- De nem az én hibám!..
- Ohh, hogy nem is tagadod, hogy be vagy indulva!?
- Miért tagadnám?... Veled bárhol, bármikor - szólt egyhangúan, amivel Jint szótlanná tette. A hercegnő elgondolkodott. Szemei is leragadtak egy helyen, méghozzá Jimin ajkait bámulta, mik olyan közel voltak hozzá. Észre se vette, de fokozatosan felvette a pír színét arca.  - De eper vagy - kuncogott fel Jimin.
- Emlékszel a tűzijátékcsókodra? - kérdezte Jin elgondolkodva.
- Hogy mire?
- Mikor hoztam neked ebédet haza, emlékszel?
- Ammmmm Igen. Mikor letepertelek?
- Közvetlen mielőtt bejött volna NamJoon, megcsókoltál.
- Igen. És?
- Az nem csók volt.
- Hee? Akkor mi??
- Több volt nála. Teljesen letiporta bennem az Észt.
- K-Komoly?? - pislogott Jimin, hihetetlennek hitte, hogy Jin valaha is ész nélkülivé váljon. - Azt szeretnéd, hogy ugyan úgy megcsókoljalak? - kérdezte motyogva, mire Jin vér vörös lett:
- N-Nem szeretnék én eszetlen lenni hahaha... Különben se tudod megismételni.
- De ha tényleg élvezted, akkor újra meg szeretném próbálni, érted.
- T-Te csak le akarsz itt feküdni velem!!
- Mondjam azt?...
- Jimin?...
A rapper arrébb gyűrte a takarót, hogy lehúzza hercegnő pulóverének cipzárját és levegye. A megmaradt pólót felül nyújtani kezdte, a vállán lecsúsztatta, hogy első csókjait oda pecsételhesse. Míg lent, az egyik lábával betérdelt Jin kis terpeszébe. Izgatni vágyta szerelmét,aki továbbra sem tanúsított az ég világon semmilyen ellenállást.
Jimin meg csak azt szeretné, hogy SeokJin a továbbiakban teljesen átadja magát. Miközben behunyt szemekkel párja nyakát csókolgatta, a paplant lejjebb húzta és a nadrág övhöz nyúlt, amit ügyesen kikapcsolt, majd a slic részt is. A következő kérdéshez ért el, hogy a nadrágtól vagy a pólótól fossza meg hamarabb szerelmét? Végül a könnyebb anyagú ruhadarabot kezdte felgyűrni, de Jin hirtelen átkarolta tarkójánál és nem tudta folytatni.
- Ne vedd le... - pusmogta hercegnő és belebújt Jimin érzékeny nyakába. - Gondolj bele, ha ránk nyitnának. Legalább az a szerencsénk, hogy nincs itt kamera.
- De takaróval fedett rész alatt bármit csinálhatok - feküdt rá, és nemes szervük ruhán keresztül dörzsölődni kezdet.
- Csináld kedved szerint, de ésszel.
S Jimin a mondat végén már le is húzta Hercegnő nadrágját. A medence részénél kezdte csók áradatait.
Jin kezdte kényelmetlenül érezni magát a helyzetében. Egy; mert lekerült róla a nadrág és fázott, aminek tetejébe Jimin ajkainak nedves nyomaival még inkább átérezte a szobában lévő alacsony hőmérsékletet. Kettô; végig csókolják a testét, de a szájára nem kap.
- J-Jimin... Valami gond van?... - nyöszörögte ki. Tényleg aggódott, hogy miért nem hajolnak feljebb hozzá.
- Miért lenne?
- Nem csókolsz meg? - mutatott saját ajkaira, amik még egy kényeztetett kis masszást se kaptak még.
- Miért ne csókolnálak? - kuncogott Jimin.
- Nekem úgy tűnt, el vagy a testemmel is... - mondta ridegen.
- Ugyan-ugyan! - intett. - Mindenedet szeretem - hajtotta le fülét Jin szívdobogásához. - Ezt is. Főleg, mikor hevesen zakatol.
- Akkor érd el, hogy úgy dobogjon - mosolygott Jin és átkarolta párját.
- Akkor add át magad! - nyúlt be párja alsójába és tétovázás nélkül kezébe vette a nemességét. - Mondj egy számot, Jin.
- Számot? - nyögte halkan. - Legyen három...
- Annál azért többet~
- Tizenhárom.
- Tizenháromszor csókollak meg, addig készülj fel a folytatásra - kuncogott.
- K-Kitűnően készítesz fel te engem, hiszen a kezed akjh-
- Ne má', hogy ennyire tetszik - nevetett.
- Tizenhárom! - nyögött fel erősebben és szerelmét tarkójánál átkarolva lehúzta magához, hogy ígért csókjait sorjába megkaphassa. Közben minden porcikájában érezte Jimin keze folyamatos tempójú munkáját. Ahogy ajkai egyre csak a parázsló hőfokot érték el, tudta, hogy a számára káprázatos kényeztetés lassan a végéhez közeledik.
- Még!!! - Jin nem tudott ellenállni. Magához ölelte a fiút, aki az előbbi pillanatban eltávolodott tőle. Nyakába bújt és erősen szorította. - Ha tudtam volna, hogy minek a számát mondom, százat vagy száztizenhármat, sőt százhuszonnégyét mondtam volna.
- Jin... Kérlek most engedj... Nekem muszáj...
- Ö-önző.
- De tényleg... Már nem bírok magammal... Félek, hogy nem fogom tudni gyengéden csinálni - mondta, miközben ujjaival már befelé hatolt.
- N-Ne! Ne tágíts! Nem szeretem...
- Hidd el - köszörülte meg a torkát. -, muszáj. Különben fájni fog.
- De nem akarom - kezdett hercegnőnek illően nyafogni. - Ki fogom bírni, bármennyire is rossz! Csak ne tágíts!... Egyikünk se élvezi! Akkor meg minek??
- Psszt! - csitította hercegnőét. - Értettem. Nem kell feszegetni... - mondta, és nadrágjával együtt az alsót is levette magáról. Közben Jin szintén megszabadult az alsóneműétől és hátra feküdt, Jimint várva. - Nem tudnál közben belém kapaszkodni?...
- Mert?...
- Mert tudom, hogy fájni fog... Nem fogsz tudni ott feküdni. Jobb, ha hozzám bújsz... Ne hasizomból kelljen felkapnod magad a fájdalomtól...
- Annyiszor mondod ezt a fájós dolgod, hogy a végén még elhiszem... - suttogta és feltápászkodott.
- Előre bocsánat... - mondta Jimin és puszit adott szerelme arcára, kinek a selymes combjait kezdte simogatni. Jin szófogadóan is tette terpeszbe lábait, és közelebb húzódott párjához.
- Tedd be - jelentette ki magabiztosan. S Jimin a szerelme szavára így is tett.
A hercegnő úgy vélte, most egy nagyot fog nyögni, de nem. Helyette az ellentéte történt. Jin hangja elakadt. Szája tátva maradt és mindkét kezét görcsösen nyomta Jimin hátára.
- Fáj! - szólalt meg ki lélegzetével. - Fáj! Fáj, Jimin!
- Kérlek!... Suttogj!... - mondta szinte szenvedve. Még ha jó érzés is öntötte el a testét, tudta, hogy Jinnek nem kényelmes a helyzet.
- AuauAU!!Auauu - a hercegnő karmolt és tépett Jimin hajába.
- Jó-jó, értem! Azonnal kiveszem! Engedd el a hajam!!
- Ne vedd ki! - vágta rá Jin. - Inkább mozgasd... Mozogj, kérlek.
- Úgy, hogy lenne jobb???
- Jobb. Kérlek, csináld. Addig csináld, amíg el nem élvezel... - lazított magán Jin és készen kezdte várni a következményeket.
Jimin a 'kérlek' szó miatt is folytatta hát és élvezte, hogy merev nagyságát a forróság veszi körül. Szíve szabálytalanul dobogott. Eszét viszont őrizte, már csak azért is, hogy ne gyorsítson fel a tempón meggondolatlanul, mert akkor Jinnek ennél is több fájdalmat okozna. Fokozatosan csinálta, viszont érezte, hogy teste nem akar lenyugodni. Tövig be kéne csúsztatnia, ha el akar élvezni, vagy mit kéne tennie?...
Közben Jin ölelt és csókolt. Jimin nyakára tapasztott ajkai lágyan kényeztették kedvesét. "S-Segíteni akarok neki..." - gondolta, miközben Jimin aggódó arcára nézett. - "Hogy tudott ennyire felizgulni? Miért ilyen nagy most?" - kezdett izzadni és fejét Jimin vállára hajtotta.
- Miért nem?... - harapott ajkaiba a gondjával küszködő fiú.
SeokJin erre fogta magát és meglepetést okozva párjának mozogni kezdett. Becsukta a szemeit és, ahogy egyre beljebb lüktettet benne Jimin férfiassága, annyival érzékibb nyögéseket hangoztatott.
- Hagyd... Ha nem bírod, ne csináld!
- Hülye leszek... - nevetett Jin. - Mindjárt elélvezek. Melyikünk fog hamarabb?~
- Leállítanálak - mondta, majd elmosolyodott ô is. -, de látom élvezed...
Mikor már hercegnő vékony kezei remegve tudtak csak kapaszkodni, Jimin érezni kezdte a tetőpontját. Hirtelen belemarkolt Jin fenekébe és hátát megfeszítve kapta fel a fejét.
A görcsösen kapaszkodó kéz ekkor lehiggadt és maradék erejét elvesztve csúszott le a megfeszült háton. Hiszen Jin megérezte, mi több átérezte azt a szokásos hideg, még is szívében meleg érzést.
- Gy-győztél - suttogta, majd bíbor vörös ajkai a levegőért kezdtek kapkodni. - É-Én is... Én is elakarok élvezni!... - emelte fel a fejét, hogy meg tudja csókolni a fiút. És, ahogy Jimin újra magához nyomta, Jin is elérte a kívánatos tetőpontot.
Egy nagy levegővel a fiatalabbik, majd a másik is elkezdett szédülni. Jin lassan hátra dőlt, mire Jimin kicsúsztatta neki.
- Köszi, Jin... - kuncogott.
- ...Miért fáradtam el ennyire? - nevetett ô is jókedvvel.
Jimin sarkaira ült és hajába túrva mosolygott le szerelmére, aki lassan elfordította tekintetét és behunyta szemeit.
- Szerinted gáz lenne, ha most így elaludnék.
- Hát... Furán magyaráznád meg - bólogatott Jimin.
- De mindjárt elalszom...
- V-Várj! - jutott eszébe valami Jiminnek.
- Mi az?...
- Áruld el!...
- Mit?...
- Áruld el... Áruld el, hogy csókoljalak meg úgy, hogy eszedet veszd?
- ...A tűzijátékcsókra gondolsz?
- Ha az a neve...
- Hm... - ült fel elegánsan elmosolyodva. - Az a lényeg, hogy ez és ez összeforrjon~ - mutatott Jimin és az ô ajkaira.
- Ühüm És hol öleljelek magamhoz?
- Szoríts - javította Jin. - És a derekamnál - mosolygott.
- A-Akkor... - kezdtek csillogni Jimin szemei. Ki akarta próbálni. S hozzá is fogott. Az elbeszéltek alapján cselekedet, de nem tette megfelelően, ezért Jin leállította a forró csókolózásból.
- Jimin!... A tűzijátékcsók, csak egy csók - mutatta ujjával. - Ne mozogjanak az ajkaid!
- Csak tapasszam rá? - kérdezte, mire Jin feleletként bólintott.
Másodszorra is megpróbálta hát Jimin.
- Ne mozduljunk - mondta hozzá Jin. - Csak... A lényeg, hogy... Akarj.
- Akarlak! - szólt és ismét megragadta Jin derekát. Hercegnő meglepődött egy csöppnyit. Majd, ahogy ajkai a másikéhoz préselődtek, elkezdte érezni azt a hatást. Szemeit lehunyta. S szívdobbanásai felerősödtek, mellkasában olyan hangosak lettek, mint a tűzijáték. Kezdett a világ táncot járni vele, forgott körülötte. Közben a valóságban semmi se mozdult. SeokJin ajkai puhábbakká váltak. Ez is annak a jele volt, hogy a Hercegnő elméletben már nem is itt van. Hanem valahol szerelem földjén elveszve, észét elhagyva.
Jimin viszont... Nem érzett semmi különöset. Annyira nem, hogy egy óvatlan pillanatban fogta magát és leteperte kedvesét. De ez rosszul sült el!
Jin lecsúszott az ágyról a takarót magával rántva és a fejét ismét beverte.
- SeokJin!!??

A hercegnő nem szólalt meg, egy hangot sem adott ki. Csak ujjait lassan az ajkaira nyomta.
- Minden rendben!?? - vette fel a nadrágját Jimin és gyorsan lehajolt Jinhez.
- Miért rontottad el?... Olyan szép volt...
- S-Sajnálom... De őszintén, nem éreztem semmit...
- Én helyetted is éreztem...

23 BTS Fejtörő

Jin POV

A leader ébredése után a a következő "Jimin szívatós" tervbe avatott be minket: Ha már úgy is megyünk erre a - nekünk kötelező - fa ültető fesztiválra, hívjuk hamarabb az autót. Erre pusmogva mondtam, hogy nem kell korábban indulni, Jimin nem fog kilenc óra előtt ébredezni, míg valaki fel nem kelti. Szavaimra bólogatással feleltek. Így az autó megbeszélt időre jött.
Kérdeztem RapMontól, hogy mik a terv többi részei? Még is hogy fogunk megszabadulni attól a nyaklánctól? Mire ô mondta, hogy ne aggódjak, minden időhöz van kötve. Ha el jön az idő, életbe lép a terve. Ne legyek szomorú, hanem mosolyogjak; mondta nekem, hisz biztos benne, hogy minden tökéletesen fog működni. RapMon magabiztossága ragályos számomra. Egy politikusnál is jobban tudja hangoztatni, hogy "minden rendben lesz". Nem hiába ô a leaderünk. Segítségével száll belénk a remény. Már... Nem is reménytelen a helyzetem~
Induláskor beszálltunk hatan a kocsiba, miközben a leader elmesélt egy hamiskás mesét a menedzsernek, mi szerint; Jimin elment vásárolni a helyszín közelébe, így nem velünk megy oda, hanem egymaga. A menedzser elfogatta ezt, de hozzá tette; késést nem tűr.
Kényelembe kiszálltunk a célnál, a klassz tréningruháinkba. Ásókat, lapátokat, gereblyéket vettünk magunkhoz. Ültetni fogunk. Ohh te jó isten! Szegény facsemeték, akik életüket bízzák ránk. Félő, hogy hiába magyarázzák el nekünk az ültetés menetét, mi el fogjuk rontani azt... - egymásba karoló gondolataimat még fűzhettem volna tovább, ha TaeHyung fel nem hozza témának Jimint.
- Miért is rossz Jimin? - kérdezte, miközben gereblyézett bemelegítés gyanánt.
- Ahh... Egyszerűen csak hülye gyerekeskedik. Kiírthatnánk belőle azonnal, de egy lassabb művelettel hatásosabb lesz... Amivel Jint is segíteni tudom, hogy vissza álljon rendes énjéhez - támaszkodott lapátján NamJoon. - Hoseok... - szólította meg a szorgosan ásó rappert mellettem.
- Igen?
- És TaeHyung... Ti... Mit tennétek abban a szituációban, ha az egyikőtök olyat csinálna, mint Jimin?
- Még is miért pont mi?? - csuklott fel Hoseok, majd egy enyhe, kicsi vitába szállt a leaderrel.
Én közben tovább ástam, ahol ô most abba hagyta.
Ha Jimin is itt lesz, távolról el kell kerülnöm? Vagy más NamJoon terve? Mit agyalt ki, ami olyan hatásos, hogy fejét teszi rá?... Kíváncsi vagyok... Hogy érheti el, hogy Jimin eldobja azt a nyakláncot?
Remélem nem fogunk neki rosszat okozni. Én elég vagyok neki.
Ha most nem fogok tudni vele rendesen beszélni... Bezárkózva fogok élni a szobámban minden nap a dormban. Csak, hogy ne okozzak senkinek se gondot... Többé egy csókot sem fogadok el és lopok el. Jimin tűzijáték csókját sem...
Azt főleg nem érdemlem meg.
Abban olyan szeretett dobog, amit az aljas emberek nem érdemelnek meg.
- Az előítéleteid, NAMJOON HYUNG!!! - hirtelen mérges hangot hallottam J-Hope felől, majd egy "KONGGG"-ot, ami erős fájdalmat hagyott.
A mellettem álló kakasviadalt folytatott Hoseok, MOST vert fejbe hátulról az ásójával.
- Hyung! Hyung! - hallottam meg JungKook, majd Suga hangját is.
Szenvedő arckifejezésemmel lassan-lassan lesüllyedtem guggolásba, majd lehuppantam fenekemre, a szét szórt trágyával teli földre.
- Hoseok, hogy lehetsz ilyen béna??
- NamJoon hyung!!! Jin hyungnak vérzik a feje!!
- Vérzik!?? Hoseok!!!! Mekkorát ütöttél rá???
- Nem akartam! Véletlen volt! Sose akarnám bántani, hyungot!!! - J-Hope szintén leguggolt mellé és szorosan átölelt, elnézéseket kérve. Én két oldalról dörzsöltem fájdalomtól dobogó fejem, míg JungKook simogatta hátamat.
- SeokJin? Mit érzel?... - kérdezte NamJoon aggódóan és görcsösen. Először azt akartam mondani, hogy "Minden rendben." Aztán pokol tüze szerű, sőt, halál szerű lövést éreztem:
- Ahhhhh Nem bírom! - szorítottam össze fogaimat és fejemet lerántottam térdeimhez.
- Basszus, Hoseok!!!!
- Hülyébb vagy, mint gondoltuk!
- Aiiiishh Hagyjátok már Hoseokot! - kiabáltam. - Csak szerezzetek valakit!!!! - adtam ki az utasítást a kisebbeknek, akik úgy látszik, nem tudják mit kell csinálni, ha valaki megsérül.
- Hozok valakit!! - pattant fel JungKook.
A jó hír, hogy a fotósokat még nem engedték a fesztivál helyszínére, így nem készül címlapsztori, "Jung Hoseok, a fejtörő"-ről. A rossz hír, hogy tényleg vért érzek ujjaimon, ahogy hajamba túrok!!!
- Hoseok, vigyük be hyungot a pihenőbe - szólalt meg most először V, nyugodt hangnemébe, õ nem esett pánikba. Mekkora lehet az átlag pulzusa??
Felkaroltak hát engem két oldalamon és bementünk, mindannyian. Útközben a cégnél dolgozók is társultak hozzánk. Ahányszor felszisszentem, annyiszor kapott Hoseok szívinfarktust. Egy szobába mentünk. Bazira nem tudta senki, hogy mit keress itt egy beteg ágy, sőt kettő is, de az függönyösre ráfektettek, majd egy asszony sietett JungKookkal hozzám. Miközben ellátott, J-Hope a kezemet fogta, V meg a vállaimat simogatta. Majd megjelent a menedzserünk! Rajta nem úgy látszott, hogy simogatni vagy a kezemet fogni jött!
- Idióták vagytok!? Vigyázatok már egymásra! - dühöngött, pedig ez nem volt főszokása. - Most Jin nélkül kell szerepelnetek?... Nővér, mit mond?
- Áh Ez egy aprócska sérülés. Kicsit betört a feje, kicsit fájdalmat is érzet, de semmi nagy dolog - mondogatta. - Feküdjön egy darabig, most biztos szédülhet.
- Nem kicsit, nagyon. Nagyon szédülök - feleltem suttogva és szemeimet lehunytam.
- Elvileg készen vagyunk. Jöjjek-e időnként vissza ellenőrizni a dolgokat? - kérdezte a nővér, mire a menedzserünk válaszolt:
- Ne tessék fáradni. Itt vannak ők egymásnak és Jung Hoseok most valószínűleg mindent jóvá szeretne tenni.
- Igen-Igen! - bólogatott hevesen J-Hope, majd hozzám fordult hirtelen: - Kérésed, számomra parancs! Mit szeretnél, Jin hyung?
- Kérdezd meg - suttogtam neki. - A nővértől, hogy miért vannak itt orvosi ágyak.
Ilyen ostobaság nyomta a lelkem, de legalább kaptam választ; Filmes kellékek ezek. Itt forgattak valamilyen gimnáziumba játszódó doramát.

Jin POV's END


Mikor hercegnő hagyat fekvéses pihenéséből, hirtelen alvás lett, mindenki magára hagyta őt. Hoseok is, hiszen a fényképészek megérkeztek és a BTSnek meg kellett mutatkozni, csoport képen.
- Jó, hogy jöttél Jimin! - paskolta fejen Suga. - Így nem két ember hiányzik, hála!
Jimin furcsállta hyungja mondatát, majd végig nézett a tagokon. Homlokát összeráncolta és Suga keze után nyúlt;
- Hol van?? - szorított fogásán, hirtelen felindultságából.
- Au-au-au-au!!! J-Jin hyungra gon-dolsz???? - sziszegett a fájdalomtól és egyre lejjebb süllyedt, Jimin lábai elé.
- Miért nem látom hercegnőt??
- Fáj, fáj...
- Tudom, hogy fáj a karod - bólintott Jimin. - Direkt csinálom, hogy mihamarabb válaszolj...
- Fáj, fáj a feje! Hoseok betörte a fejét! - hadarta el, majd letérdelt felsóhajtva, ahogy az erősebbik elengedte őt. - Hjéé! Az a nyaklánc a tied? - akadt meg könnyes szeme a csillogó darabon. - Nem NamJoon hyungé?... Ô hordta még a forgatáson!
- Nem tudom miről motyogsz, de miiii? Kinek tört be a feje??? - meredtek ki Jimin szemei.
- Jin hyungnak. M-Megtalálod a pihenőbe. Hoseok most ment vissza hozzá.
Jimin rohanni kezdett, be az épületbe és viharként száguldott végig a folyósokon. Hamar megtalálta a tárt ajtajú betegszobát és bent RapMont, ahogy ült az ágyon, Vt, aki vizet tartott kezébe és J-Hopet, aki borogatást helyezett az alvó sebesült homlokára.
Jimin kósza léptekkel közeledett a függönyös ágyhoz. Hoseok takarta el Jin látványát előtte. Érezte, hogy valami rossz történt. Ezt kéne látnia-e, vagy sem? - gondolta, végül megpillantotta párját:
- Waaaawaaawaaaaa JIMIN itt van!!! - pattant fel RapMon és rámutatott az ijedt képet vágó fiúra.
- Atyám kegyelmezz!! - ugrott el J-Hope keresztet vetve.
- Hoseok fuss! Én feltartom!
- Hívd a mentőket előre, hyung!
- Rendbe'! - vette elő a mobilját NamJoon, mikor V nyugodt hangon megszólította Jimint:
- Lazíts! Nyugi! Nincs nagy baja. Csak megsebesült.
- "CSAK"??? - rántotta fejét V felé.
- Csak pihen!
- Vérrel összeragadt hajjal?
- Új divat jött a tréningruhához.
- Jó, jó V, innentől átveszem - sietett RapMon, ahogy látta Jimin gyilkos tekintetét. - Az van, hogy hercegnőnek enyhén betört a feje és... Pihennie kell.
- Hogy tört be a feje? - kérdezte Jimin, olyan hangzásba, amire mindenkin átfutott a hideg. J-Hope meg remegni kezdett.
- Hát... Hogy? - fordult hátra kobakját vakargatva, Hoseok felé, egy olyan pillantással, hogy hazudjon, vagy ne hazudjon?
- Jimin... - szólalt meg a fejet törő. - Én vagyok a hibás.
- Hallgatlak... - szegezte le fejét, vérfagyasztó tekintettel és a rettegő felé haladt, de RapMon útját állta:
- Itt nem lesz verekedés! - jelentette ki.
- Már, hogy ne lenne!!!
- Véletlen volt, Jimin!!!!
- De miért!?? Miért Jint??? Nem tudtok vigyázzni rá!!?? Azt meg kurvára nem tudom, miért hagytatok otthon!! Én vigyáztam volna rá!!!!! ITT kellett volna LENNEM!!!! - dobbantott párat, dühe levezetéséhez, de törni-zúzni akart volna.

- Hányan vagytok itt? - hallatszott az elkövetkezett mély csendbe Jin suttogása, mi arra utalt, hogy nagy a hangzavar.
- SeokJin!!! - fordult meg Jimin és azon nyomban letérdelt az ágy mellé, míg a többiek az ágy másik felére siettek.
- Jimin ide ért?...
- Jineeem - hajolt orcájához, hogy oda dörzsölődjön, akár egy macska. - Olyan gyógyszer szagod van, mint egy egész patikának.
- Jól érzed magad? - kérdezte a leader.
- Őszintén?... Fáj a fejem. Sajog így is meg úgy is. Kívül, belül - szisszent fel és sebéhez kapott, mire Jimin megijedt és puszit nyomott szerelme homlokára.
- SeokJin... Nem reggeliztél, attól fáj egyrészt a fejed, nem? - kérdezte NamJoon.
- Ugyan... Tegnap se ettem semmit.
- Tessék!?? - pattant fel, nagy szemekkel Jimin. - Hülye vagy, hercegnő. Annyira, mint az a köcsög, aki betörte a fejed.
- Jin hyung, szerintem szédülsz az éhségtől. Hozzak neked valamit? - hangzott lelkiismeretesen J-Hopetôl.
- Nincs étvágyam, tegnap se volt... - mondta Jin, majd lassan végignézett az ágy jobb oldali hármasán és mélyen a szemükbe nézett. Nyomasztó csönd termett. Egyikőjük sem tudta, mit szeretne Jin. Hirtelen megköszörülte torkát, amire RapMon tért észhez:
- Hjjaaa leesett!!!! Menjünk vissza, fát ültetni! - fogta meg J-Hope karját és kifelé haladtak. - Gyere, V te is, hogy kettesbe maradjanak - mondta fogai közt RapMon, amit végül mindenki megértett és együtt hagyták őket, az ajtót becsukva.
Jimin várt, majd felült az ágyra és megfogta Jin kezét:
- Hogy csaptak fejbe, hercegnőm?
- Egyszerűen csak ez a büntetésem biztos.
- Kifejtenéd?...
Jin nem tudta, hogy miképp fogalmazza meg a gondolatait, nem tudja összerakni az érzéseit és azokat szavakba formálni Jimin számára. Így hát sóhajtva felnézett:
- Képtelen vagyok rá...
- Hogy-hogy??... Akkor... Gondolkozz! Addig mondjak egy jó dolgot?
- Mit?
- Tudom, hogy kié a nyaklánc - nyúlt hátra és levette. - NamJoon hyungé.
- Hogy kié!???? - lepődött meg Jin és ismét elszédült. - Ez fájdalmas.
- Hol? Hol fáj?? - Jimin aggódva fogta Jin orcáit két oldalról.
- Nem. Az a fájdalmas, amit végig szenvedtünk egy ilyen dologért. S hiába. Nem tanultál semmit. Nem lettél okosabb felnőtt.
- De. Jobban megbecsüllek téged! Fontosabb vagy nekem mindennél!