24 BTS Tűzijátékcsók

Jimin a betegágyon ült kicsit megsebesített szerelme mellett, ki belülről is megsebzett...
- Jimin... Gonosznak tartasz?
- A randidról beszélsz HyoSanggal, igaz?...
- Nem csak arról. Teljes mértékben aljas vagyok.
- HyoSang hyung megcsókolt, igaz?
- Jimin?... Honnét tudod?...
- Csak sejtettem. Mivel sokat gondolkodtam rajta. Már azóta mikor ott az ebédlőben olyan szende puszit nyomtál a számra. Már ott látszott rajtad, hogy baj van. Azonnal segíteni akartam rajtad, de ott maradtam megkötve... Így volt időm lehetőségeket gyűjteni tömegestől, hogy mi nyomhatja kis lelked. Az egyik, ami a legvalószínűbb volt, az az, hogy HyoSangnak nem tudtál ellenállni és hagytad, hogy lesmároljon. Volt időm még elképzelni is. De nem zavart, mert te tényleg nem vagy aljas teremtés, Hercegnő!
- Épp az ellenkezője, Jimin... Rossz lelkű vagyok. Elmondom hát, ha te nem jöttél rá; HyoSang helyét veled helyettesítem.
- SeokJin... - mosolyodott el Jimin. - Te nem vagy képben.
- Nem hiszed el, amit mondok? Már pedig igaz! HyoSang helyettesítője vagy!
- De ki akarta, hogy a helyettesítője legyek?
- "Ki akarta"?
- Igen, ezt kérdeztem. Hisz emlékezz csak vissza egy kicsit; Ki vallott szerelmet? Mikor vallott szerelmet?
- Te, Jimin... A debütáláskor...
- A debütáláskor, amikor már nem volt velünk HyoSang. Így a melletted lévő üres helyet, ki töltötte be? Ki helyzetesítette HyoSangot?
- Te...
- És hidd el... Én akartam így - vitte le a hangsúlyt, ahogy látta Jin felvilágosodott arcát. - Tudod, mindig irigyeltem HyoSangot. Én akartam veled lenni. Mindenáron helyettesíteni akartam ôt. S el is következett a pillanat, mikor vágyaim valóra váltak - mosolygott és feljebb mászva az ágyon elhelyezkedett Jin felett négykézláb. - Mindent a sors és kis részben én irányítottam. Jóóóó az igaz, hogy a fürdőbe J-Hope lökött be, de azt is a sorsnak vehetjük. Szóval Jin te csak sodródtál a sorssal.
- Csak?...
- Hallod, jól összezavartad magad - kuncogott Jimin. - Addig szidtad le magad hazugságokkal, míg a hazugságokat beleépítetted az emlékezetbe, így azok mintha megtörténtek volna.
- Jimin... - mosolyodott el Hercegnô, majd nevetni kezdett. - NamJoon mondta, hogy ha veled beszélem meg minden rendben lesz. És... Tényleg. Még a nyaklánctól is megtudtunk szabadulni... Már csak az a kérdés, hogy NamJoon ezt így mind kitervelte, vagy mi? Mert a fejbetörésemet kihagyhatta volna...
- Amm most nem tudom miről beszélsz pontosan.
- Hja, csak arról, hogy direkt hagytunk otthon szívatásból.
- Hja! Hát köszönöm! Jól esett a gyaloglás...
- De most más esne jól neked... - mosolygott Jin mindentudóan. Belelátott Jimin fejébe.
- A-Az a mosoly, Jin... - harapott ajkaiba, azt hitte nem fogják észre venni a pózát.
- "Rossz dolgok"ra gondolsz Jimin~
- De nem az én hibám!..
- Ohh, hogy nem is tagadod, hogy be vagy indulva!?
- Miért tagadnám?... Veled bárhol, bármikor - szólt egyhangúan, amivel Jint szótlanná tette. A hercegnő elgondolkodott. Szemei is leragadtak egy helyen, méghozzá Jimin ajkait bámulta, mik olyan közel voltak hozzá. Észre se vette, de fokozatosan felvette a pír színét arca.  - De eper vagy - kuncogott fel Jimin.
- Emlékszel a tűzijátékcsókodra? - kérdezte Jin elgondolkodva.
- Hogy mire?
- Mikor hoztam neked ebédet haza, emlékszel?
- Ammmmm Igen. Mikor letepertelek?
- Közvetlen mielőtt bejött volna NamJoon, megcsókoltál.
- Igen. És?
- Az nem csók volt.
- Hee? Akkor mi??
- Több volt nála. Teljesen letiporta bennem az Észt.
- K-Komoly?? - pislogott Jimin, hihetetlennek hitte, hogy Jin valaha is ész nélkülivé váljon. - Azt szeretnéd, hogy ugyan úgy megcsókoljalak? - kérdezte motyogva, mire Jin vér vörös lett:
- N-Nem szeretnék én eszetlen lenni hahaha... Különben se tudod megismételni.
- De ha tényleg élvezted, akkor újra meg szeretném próbálni, érted.
- T-Te csak le akarsz itt feküdni velem!!
- Mondjam azt?...
- Jimin?...
A rapper arrébb gyűrte a takarót, hogy lehúzza hercegnő pulóverének cipzárját és levegye. A megmaradt pólót felül nyújtani kezdte, a vállán lecsúsztatta, hogy első csókjait oda pecsételhesse. Míg lent, az egyik lábával betérdelt Jin kis terpeszébe. Izgatni vágyta szerelmét,aki továbbra sem tanúsított az ég világon semmilyen ellenállást.
Jimin meg csak azt szeretné, hogy SeokJin a továbbiakban teljesen átadja magát. Miközben behunyt szemekkel párja nyakát csókolgatta, a paplant lejjebb húzta és a nadrág övhöz nyúlt, amit ügyesen kikapcsolt, majd a slic részt is. A következő kérdéshez ért el, hogy a nadrágtól vagy a pólótól fossza meg hamarabb szerelmét? Végül a könnyebb anyagú ruhadarabot kezdte felgyűrni, de Jin hirtelen átkarolta tarkójánál és nem tudta folytatni.
- Ne vedd le... - pusmogta hercegnő és belebújt Jimin érzékeny nyakába. - Gondolj bele, ha ránk nyitnának. Legalább az a szerencsénk, hogy nincs itt kamera.
- De takaróval fedett rész alatt bármit csinálhatok - feküdt rá, és nemes szervük ruhán keresztül dörzsölődni kezdet.
- Csináld kedved szerint, de ésszel.
S Jimin a mondat végén már le is húzta Hercegnő nadrágját. A medence részénél kezdte csók áradatait.
Jin kezdte kényelmetlenül érezni magát a helyzetében. Egy; mert lekerült róla a nadrág és fázott, aminek tetejébe Jimin ajkainak nedves nyomaival még inkább átérezte a szobában lévő alacsony hőmérsékletet. Kettô; végig csókolják a testét, de a szájára nem kap.
- J-Jimin... Valami gond van?... - nyöszörögte ki. Tényleg aggódott, hogy miért nem hajolnak feljebb hozzá.
- Miért lenne?
- Nem csókolsz meg? - mutatott saját ajkaira, amik még egy kényeztetett kis masszást se kaptak még.
- Miért ne csókolnálak? - kuncogott Jimin.
- Nekem úgy tűnt, el vagy a testemmel is... - mondta ridegen.
- Ugyan-ugyan! - intett. - Mindenedet szeretem - hajtotta le fülét Jin szívdobogásához. - Ezt is. Főleg, mikor hevesen zakatol.
- Akkor érd el, hogy úgy dobogjon - mosolygott Jin és átkarolta párját.
- Akkor add át magad! - nyúlt be párja alsójába és tétovázás nélkül kezébe vette a nemességét. - Mondj egy számot, Jin.
- Számot? - nyögte halkan. - Legyen három...
- Annál azért többet~
- Tizenhárom.
- Tizenháromszor csókollak meg, addig készülj fel a folytatásra - kuncogott.
- K-Kitűnően készítesz fel te engem, hiszen a kezed akjh-
- Ne má', hogy ennyire tetszik - nevetett.
- Tizenhárom! - nyögött fel erősebben és szerelmét tarkójánál átkarolva lehúzta magához, hogy ígért csókjait sorjába megkaphassa. Közben minden porcikájában érezte Jimin keze folyamatos tempójú munkáját. Ahogy ajkai egyre csak a parázsló hőfokot érték el, tudta, hogy a számára káprázatos kényeztetés lassan a végéhez közeledik.
- Még!!! - Jin nem tudott ellenállni. Magához ölelte a fiút, aki az előbbi pillanatban eltávolodott tőle. Nyakába bújt és erősen szorította. - Ha tudtam volna, hogy minek a számát mondom, százat vagy száztizenhármat, sőt százhuszonnégyét mondtam volna.
- Jin... Kérlek most engedj... Nekem muszáj...
- Ö-önző.
- De tényleg... Már nem bírok magammal... Félek, hogy nem fogom tudni gyengéden csinálni - mondta, miközben ujjaival már befelé hatolt.
- N-Ne! Ne tágíts! Nem szeretem...
- Hidd el - köszörülte meg a torkát. -, muszáj. Különben fájni fog.
- De nem akarom - kezdett hercegnőnek illően nyafogni. - Ki fogom bírni, bármennyire is rossz! Csak ne tágíts!... Egyikünk se élvezi! Akkor meg minek??
- Psszt! - csitította hercegnőét. - Értettem. Nem kell feszegetni... - mondta, és nadrágjával együtt az alsót is levette magáról. Közben Jin szintén megszabadult az alsóneműétől és hátra feküdt, Jimint várva. - Nem tudnál közben belém kapaszkodni?...
- Mert?...
- Mert tudom, hogy fájni fog... Nem fogsz tudni ott feküdni. Jobb, ha hozzám bújsz... Ne hasizomból kelljen felkapnod magad a fájdalomtól...
- Annyiszor mondod ezt a fájós dolgod, hogy a végén még elhiszem... - suttogta és feltápászkodott.
- Előre bocsánat... - mondta Jimin és puszit adott szerelme arcára, kinek a selymes combjait kezdte simogatni. Jin szófogadóan is tette terpeszbe lábait, és közelebb húzódott párjához.
- Tedd be - jelentette ki magabiztosan. S Jimin a szerelme szavára így is tett.
A hercegnő úgy vélte, most egy nagyot fog nyögni, de nem. Helyette az ellentéte történt. Jin hangja elakadt. Szája tátva maradt és mindkét kezét görcsösen nyomta Jimin hátára.
- Fáj! - szólalt meg ki lélegzetével. - Fáj! Fáj, Jimin!
- Kérlek!... Suttogj!... - mondta szinte szenvedve. Még ha jó érzés is öntötte el a testét, tudta, hogy Jinnek nem kényelmes a helyzet.
- AuauAU!!Auauu - a hercegnő karmolt és tépett Jimin hajába.
- Jó-jó, értem! Azonnal kiveszem! Engedd el a hajam!!
- Ne vedd ki! - vágta rá Jin. - Inkább mozgasd... Mozogj, kérlek.
- Úgy, hogy lenne jobb???
- Jobb. Kérlek, csináld. Addig csináld, amíg el nem élvezel... - lazított magán Jin és készen kezdte várni a következményeket.
Jimin a 'kérlek' szó miatt is folytatta hát és élvezte, hogy merev nagyságát a forróság veszi körül. Szíve szabálytalanul dobogott. Eszét viszont őrizte, már csak azért is, hogy ne gyorsítson fel a tempón meggondolatlanul, mert akkor Jinnek ennél is több fájdalmat okozna. Fokozatosan csinálta, viszont érezte, hogy teste nem akar lenyugodni. Tövig be kéne csúsztatnia, ha el akar élvezni, vagy mit kéne tennie?...
Közben Jin ölelt és csókolt. Jimin nyakára tapasztott ajkai lágyan kényeztették kedvesét. "S-Segíteni akarok neki..." - gondolta, miközben Jimin aggódó arcára nézett. - "Hogy tudott ennyire felizgulni? Miért ilyen nagy most?" - kezdett izzadni és fejét Jimin vállára hajtotta.
- Miért nem?... - harapott ajkaiba a gondjával küszködő fiú.
SeokJin erre fogta magát és meglepetést okozva párjának mozogni kezdett. Becsukta a szemeit és, ahogy egyre beljebb lüktettet benne Jimin férfiassága, annyival érzékibb nyögéseket hangoztatott.
- Hagyd... Ha nem bírod, ne csináld!
- Hülye leszek... - nevetett Jin. - Mindjárt elélvezek. Melyikünk fog hamarabb?~
- Leállítanálak - mondta, majd elmosolyodott ô is. -, de látom élvezed...
Mikor már hercegnő vékony kezei remegve tudtak csak kapaszkodni, Jimin érezni kezdte a tetőpontját. Hirtelen belemarkolt Jin fenekébe és hátát megfeszítve kapta fel a fejét.
A görcsösen kapaszkodó kéz ekkor lehiggadt és maradék erejét elvesztve csúszott le a megfeszült háton. Hiszen Jin megérezte, mi több átérezte azt a szokásos hideg, még is szívében meleg érzést.
- Gy-győztél - suttogta, majd bíbor vörös ajkai a levegőért kezdtek kapkodni. - É-Én is... Én is elakarok élvezni!... - emelte fel a fejét, hogy meg tudja csókolni a fiút. És, ahogy Jimin újra magához nyomta, Jin is elérte a kívánatos tetőpontot.
Egy nagy levegővel a fiatalabbik, majd a másik is elkezdett szédülni. Jin lassan hátra dőlt, mire Jimin kicsúsztatta neki.
- Köszi, Jin... - kuncogott.
- ...Miért fáradtam el ennyire? - nevetett ô is jókedvvel.
Jimin sarkaira ült és hajába túrva mosolygott le szerelmére, aki lassan elfordította tekintetét és behunyta szemeit.
- Szerinted gáz lenne, ha most így elaludnék.
- Hát... Furán magyaráznád meg - bólogatott Jimin.
- De mindjárt elalszom...
- V-Várj! - jutott eszébe valami Jiminnek.
- Mi az?...
- Áruld el!...
- Mit?...
- Áruld el... Áruld el, hogy csókoljalak meg úgy, hogy eszedet veszd?
- ...A tűzijátékcsókra gondolsz?
- Ha az a neve...
- Hm... - ült fel elegánsan elmosolyodva. - Az a lényeg, hogy ez és ez összeforrjon~ - mutatott Jimin és az ô ajkaira.
- Ühüm És hol öleljelek magamhoz?
- Szoríts - javította Jin. - És a derekamnál - mosolygott.
- A-Akkor... - kezdtek csillogni Jimin szemei. Ki akarta próbálni. S hozzá is fogott. Az elbeszéltek alapján cselekedet, de nem tette megfelelően, ezért Jin leállította a forró csókolózásból.
- Jimin!... A tűzijátékcsók, csak egy csók - mutatta ujjával. - Ne mozogjanak az ajkaid!
- Csak tapasszam rá? - kérdezte, mire Jin feleletként bólintott.
Másodszorra is megpróbálta hát Jimin.
- Ne mozduljunk - mondta hozzá Jin. - Csak... A lényeg, hogy... Akarj.
- Akarlak! - szólt és ismét megragadta Jin derekát. Hercegnő meglepődött egy csöppnyit. Majd, ahogy ajkai a másikéhoz préselődtek, elkezdte érezni azt a hatást. Szemeit lehunyta. S szívdobbanásai felerősödtek, mellkasában olyan hangosak lettek, mint a tűzijáték. Kezdett a világ táncot járni vele, forgott körülötte. Közben a valóságban semmi se mozdult. SeokJin ajkai puhábbakká váltak. Ez is annak a jele volt, hogy a Hercegnő elméletben már nem is itt van. Hanem valahol szerelem földjén elveszve, észét elhagyva.
Jimin viszont... Nem érzett semmi különöset. Annyira nem, hogy egy óvatlan pillanatban fogta magát és leteperte kedvesét. De ez rosszul sült el!
Jin lecsúszott az ágyról a takarót magával rántva és a fejét ismét beverte.
- SeokJin!!??

A hercegnő nem szólalt meg, egy hangot sem adott ki. Csak ujjait lassan az ajkaira nyomta.
- Minden rendben!?? - vette fel a nadrágját Jimin és gyorsan lehajolt Jinhez.
- Miért rontottad el?... Olyan szép volt...
- S-Sajnálom... De őszintén, nem éreztem semmit...
- Én helyetted is éreztem...

23 BTS Fejtörő

Jin POV

A leader ébredése után a a következő "Jimin szívatós" tervbe avatott be minket: Ha már úgy is megyünk erre a - nekünk kötelező - fa ültető fesztiválra, hívjuk hamarabb az autót. Erre pusmogva mondtam, hogy nem kell korábban indulni, Jimin nem fog kilenc óra előtt ébredezni, míg valaki fel nem kelti. Szavaimra bólogatással feleltek. Így az autó megbeszélt időre jött.
Kérdeztem RapMontól, hogy mik a terv többi részei? Még is hogy fogunk megszabadulni attól a nyaklánctól? Mire ô mondta, hogy ne aggódjak, minden időhöz van kötve. Ha el jön az idő, életbe lép a terve. Ne legyek szomorú, hanem mosolyogjak; mondta nekem, hisz biztos benne, hogy minden tökéletesen fog működni. RapMon magabiztossága ragályos számomra. Egy politikusnál is jobban tudja hangoztatni, hogy "minden rendben lesz". Nem hiába ô a leaderünk. Segítségével száll belénk a remény. Már... Nem is reménytelen a helyzetem~
Induláskor beszálltunk hatan a kocsiba, miközben a leader elmesélt egy hamiskás mesét a menedzsernek, mi szerint; Jimin elment vásárolni a helyszín közelébe, így nem velünk megy oda, hanem egymaga. A menedzser elfogatta ezt, de hozzá tette; késést nem tűr.
Kényelembe kiszálltunk a célnál, a klassz tréningruháinkba. Ásókat, lapátokat, gereblyéket vettünk magunkhoz. Ültetni fogunk. Ohh te jó isten! Szegény facsemeték, akik életüket bízzák ránk. Félő, hogy hiába magyarázzák el nekünk az ültetés menetét, mi el fogjuk rontani azt... - egymásba karoló gondolataimat még fűzhettem volna tovább, ha TaeHyung fel nem hozza témának Jimint.
- Miért is rossz Jimin? - kérdezte, miközben gereblyézett bemelegítés gyanánt.
- Ahh... Egyszerűen csak hülye gyerekeskedik. Kiírthatnánk belőle azonnal, de egy lassabb művelettel hatásosabb lesz... Amivel Jint is segíteni tudom, hogy vissza álljon rendes énjéhez - támaszkodott lapátján NamJoon. - Hoseok... - szólította meg a szorgosan ásó rappert mellettem.
- Igen?
- És TaeHyung... Ti... Mit tennétek abban a szituációban, ha az egyikőtök olyat csinálna, mint Jimin?
- Még is miért pont mi?? - csuklott fel Hoseok, majd egy enyhe, kicsi vitába szállt a leaderrel.
Én közben tovább ástam, ahol ô most abba hagyta.
Ha Jimin is itt lesz, távolról el kell kerülnöm? Vagy más NamJoon terve? Mit agyalt ki, ami olyan hatásos, hogy fejét teszi rá?... Kíváncsi vagyok... Hogy érheti el, hogy Jimin eldobja azt a nyakláncot?
Remélem nem fogunk neki rosszat okozni. Én elég vagyok neki.
Ha most nem fogok tudni vele rendesen beszélni... Bezárkózva fogok élni a szobámban minden nap a dormban. Csak, hogy ne okozzak senkinek se gondot... Többé egy csókot sem fogadok el és lopok el. Jimin tűzijáték csókját sem...
Azt főleg nem érdemlem meg.
Abban olyan szeretett dobog, amit az aljas emberek nem érdemelnek meg.
- Az előítéleteid, NAMJOON HYUNG!!! - hirtelen mérges hangot hallottam J-Hope felől, majd egy "KONGGG"-ot, ami erős fájdalmat hagyott.
A mellettem álló kakasviadalt folytatott Hoseok, MOST vert fejbe hátulról az ásójával.
- Hyung! Hyung! - hallottam meg JungKook, majd Suga hangját is.
Szenvedő arckifejezésemmel lassan-lassan lesüllyedtem guggolásba, majd lehuppantam fenekemre, a szét szórt trágyával teli földre.
- Hoseok, hogy lehetsz ilyen béna??
- NamJoon hyung!!! Jin hyungnak vérzik a feje!!
- Vérzik!?? Hoseok!!!! Mekkorát ütöttél rá???
- Nem akartam! Véletlen volt! Sose akarnám bántani, hyungot!!! - J-Hope szintén leguggolt mellé és szorosan átölelt, elnézéseket kérve. Én két oldalról dörzsöltem fájdalomtól dobogó fejem, míg JungKook simogatta hátamat.
- SeokJin? Mit érzel?... - kérdezte NamJoon aggódóan és görcsösen. Először azt akartam mondani, hogy "Minden rendben." Aztán pokol tüze szerű, sőt, halál szerű lövést éreztem:
- Ahhhhh Nem bírom! - szorítottam össze fogaimat és fejemet lerántottam térdeimhez.
- Basszus, Hoseok!!!!
- Hülyébb vagy, mint gondoltuk!
- Aiiiishh Hagyjátok már Hoseokot! - kiabáltam. - Csak szerezzetek valakit!!!! - adtam ki az utasítást a kisebbeknek, akik úgy látszik, nem tudják mit kell csinálni, ha valaki megsérül.
- Hozok valakit!! - pattant fel JungKook.
A jó hír, hogy a fotósokat még nem engedték a fesztivál helyszínére, így nem készül címlapsztori, "Jung Hoseok, a fejtörő"-ről. A rossz hír, hogy tényleg vért érzek ujjaimon, ahogy hajamba túrok!!!
- Hoseok, vigyük be hyungot a pihenőbe - szólalt meg most először V, nyugodt hangnemébe, õ nem esett pánikba. Mekkora lehet az átlag pulzusa??
Felkaroltak hát engem két oldalamon és bementünk, mindannyian. Útközben a cégnél dolgozók is társultak hozzánk. Ahányszor felszisszentem, annyiszor kapott Hoseok szívinfarktust. Egy szobába mentünk. Bazira nem tudta senki, hogy mit keress itt egy beteg ágy, sőt kettő is, de az függönyösre ráfektettek, majd egy asszony sietett JungKookkal hozzám. Miközben ellátott, J-Hope a kezemet fogta, V meg a vállaimat simogatta. Majd megjelent a menedzserünk! Rajta nem úgy látszott, hogy simogatni vagy a kezemet fogni jött!
- Idióták vagytok!? Vigyázatok már egymásra! - dühöngött, pedig ez nem volt főszokása. - Most Jin nélkül kell szerepelnetek?... Nővér, mit mond?
- Áh Ez egy aprócska sérülés. Kicsit betört a feje, kicsit fájdalmat is érzet, de semmi nagy dolog - mondogatta. - Feküdjön egy darabig, most biztos szédülhet.
- Nem kicsit, nagyon. Nagyon szédülök - feleltem suttogva és szemeimet lehunytam.
- Elvileg készen vagyunk. Jöjjek-e időnként vissza ellenőrizni a dolgokat? - kérdezte a nővér, mire a menedzserünk válaszolt:
- Ne tessék fáradni. Itt vannak ők egymásnak és Jung Hoseok most valószínűleg mindent jóvá szeretne tenni.
- Igen-Igen! - bólogatott hevesen J-Hope, majd hozzám fordult hirtelen: - Kérésed, számomra parancs! Mit szeretnél, Jin hyung?
- Kérdezd meg - suttogtam neki. - A nővértől, hogy miért vannak itt orvosi ágyak.
Ilyen ostobaság nyomta a lelkem, de legalább kaptam választ; Filmes kellékek ezek. Itt forgattak valamilyen gimnáziumba játszódó doramát.

Jin POV's END


Mikor hercegnő hagyat fekvéses pihenéséből, hirtelen alvás lett, mindenki magára hagyta őt. Hoseok is, hiszen a fényképészek megérkeztek és a BTSnek meg kellett mutatkozni, csoport képen.
- Jó, hogy jöttél Jimin! - paskolta fejen Suga. - Így nem két ember hiányzik, hála!
Jimin furcsállta hyungja mondatát, majd végig nézett a tagokon. Homlokát összeráncolta és Suga keze után nyúlt;
- Hol van?? - szorított fogásán, hirtelen felindultságából.
- Au-au-au-au!!! J-Jin hyungra gon-dolsz???? - sziszegett a fájdalomtól és egyre lejjebb süllyedt, Jimin lábai elé.
- Miért nem látom hercegnőt??
- Fáj, fáj...
- Tudom, hogy fáj a karod - bólintott Jimin. - Direkt csinálom, hogy mihamarabb válaszolj...
- Fáj, fáj a feje! Hoseok betörte a fejét! - hadarta el, majd letérdelt felsóhajtva, ahogy az erősebbik elengedte őt. - Hjéé! Az a nyaklánc a tied? - akadt meg könnyes szeme a csillogó darabon. - Nem NamJoon hyungé?... Ô hordta még a forgatáson!
- Nem tudom miről motyogsz, de miiii? Kinek tört be a feje??? - meredtek ki Jimin szemei.
- Jin hyungnak. M-Megtalálod a pihenőbe. Hoseok most ment vissza hozzá.
Jimin rohanni kezdett, be az épületbe és viharként száguldott végig a folyósokon. Hamar megtalálta a tárt ajtajú betegszobát és bent RapMont, ahogy ült az ágyon, Vt, aki vizet tartott kezébe és J-Hopet, aki borogatást helyezett az alvó sebesült homlokára.
Jimin kósza léptekkel közeledett a függönyös ágyhoz. Hoseok takarta el Jin látványát előtte. Érezte, hogy valami rossz történt. Ezt kéne látnia-e, vagy sem? - gondolta, végül megpillantotta párját:
- Waaaawaaawaaaaa JIMIN itt van!!! - pattant fel RapMon és rámutatott az ijedt képet vágó fiúra.
- Atyám kegyelmezz!! - ugrott el J-Hope keresztet vetve.
- Hoseok fuss! Én feltartom!
- Hívd a mentőket előre, hyung!
- Rendbe'! - vette elő a mobilját NamJoon, mikor V nyugodt hangon megszólította Jimint:
- Lazíts! Nyugi! Nincs nagy baja. Csak megsebesült.
- "CSAK"??? - rántotta fejét V felé.
- Csak pihen!
- Vérrel összeragadt hajjal?
- Új divat jött a tréningruhához.
- Jó, jó V, innentől átveszem - sietett RapMon, ahogy látta Jimin gyilkos tekintetét. - Az van, hogy hercegnőnek enyhén betört a feje és... Pihennie kell.
- Hogy tört be a feje? - kérdezte Jimin, olyan hangzásba, amire mindenkin átfutott a hideg. J-Hope meg remegni kezdett.
- Hát... Hogy? - fordult hátra kobakját vakargatva, Hoseok felé, egy olyan pillantással, hogy hazudjon, vagy ne hazudjon?
- Jimin... - szólalt meg a fejet törő. - Én vagyok a hibás.
- Hallgatlak... - szegezte le fejét, vérfagyasztó tekintettel és a rettegő felé haladt, de RapMon útját állta:
- Itt nem lesz verekedés! - jelentette ki.
- Már, hogy ne lenne!!!
- Véletlen volt, Jimin!!!!
- De miért!?? Miért Jint??? Nem tudtok vigyázzni rá!!?? Azt meg kurvára nem tudom, miért hagytatok otthon!! Én vigyáztam volna rá!!!!! ITT kellett volna LENNEM!!!! - dobbantott párat, dühe levezetéséhez, de törni-zúzni akart volna.

- Hányan vagytok itt? - hallatszott az elkövetkezett mély csendbe Jin suttogása, mi arra utalt, hogy nagy a hangzavar.
- SeokJin!!! - fordult meg Jimin és azon nyomban letérdelt az ágy mellé, míg a többiek az ágy másik felére siettek.
- Jimin ide ért?...
- Jineeem - hajolt orcájához, hogy oda dörzsölődjön, akár egy macska. - Olyan gyógyszer szagod van, mint egy egész patikának.
- Jól érzed magad? - kérdezte a leader.
- Őszintén?... Fáj a fejem. Sajog így is meg úgy is. Kívül, belül - szisszent fel és sebéhez kapott, mire Jimin megijedt és puszit nyomott szerelme homlokára.
- SeokJin... Nem reggeliztél, attól fáj egyrészt a fejed, nem? - kérdezte NamJoon.
- Ugyan... Tegnap se ettem semmit.
- Tessék!?? - pattant fel, nagy szemekkel Jimin. - Hülye vagy, hercegnő. Annyira, mint az a köcsög, aki betörte a fejed.
- Jin hyung, szerintem szédülsz az éhségtől. Hozzak neked valamit? - hangzott lelkiismeretesen J-Hopetôl.
- Nincs étvágyam, tegnap se volt... - mondta Jin, majd lassan végignézett az ágy jobb oldali hármasán és mélyen a szemükbe nézett. Nyomasztó csönd termett. Egyikőjük sem tudta, mit szeretne Jin. Hirtelen megköszörülte torkát, amire RapMon tért észhez:
- Hjjaaa leesett!!!! Menjünk vissza, fát ültetni! - fogta meg J-Hope karját és kifelé haladtak. - Gyere, V te is, hogy kettesbe maradjanak - mondta fogai közt RapMon, amit végül mindenki megértett és együtt hagyták őket, az ajtót becsukva.
Jimin várt, majd felült az ágyra és megfogta Jin kezét:
- Hogy csaptak fejbe, hercegnőm?
- Egyszerűen csak ez a büntetésem biztos.
- Kifejtenéd?...
Jin nem tudta, hogy miképp fogalmazza meg a gondolatait, nem tudja összerakni az érzéseit és azokat szavakba formálni Jimin számára. Így hát sóhajtva felnézett:
- Képtelen vagyok rá...
- Hogy-hogy??... Akkor... Gondolkozz! Addig mondjak egy jó dolgot?
- Mit?
- Tudom, hogy kié a nyaklánc - nyúlt hátra és levette. - NamJoon hyungé.
- Hogy kié!???? - lepődött meg Jin és ismét elszédült. - Ez fájdalmas.
- Hol? Hol fáj?? - Jimin aggódva fogta Jin orcáit két oldalról.
- Nem. Az a fájdalmas, amit végig szenvedtünk egy ilyen dologért. S hiába. Nem tanultál semmit. Nem lettél okosabb felnőtt.
- De. Jobban megbecsüllek téged! Fontosabb vagy nekem mindennél!

18-Block-B: A terv

JaeHyo POV

Ha megfenyegetnének, sem tudnám most kitalálni, hogy mi ütött MinHyukba. Hogy miért hagyott nekem szabad utat? Miért tálalta fel magát nekem?
De lehet, bármennyire is szeretném megkapni a választ, nem lesz lehetőségem rá... Így hát élvezem, ami megadódhat most.
Meztelen felső testé végre-valahára ellenkezése nélkül magamhoz tudom ölelni, miközben száz meg száz csókot hagyok ajkain. Túl perzselő a vágy. Többet és egyre csak többet akarok.
Eszemet vesztve ledöntöttem MinHyukot és dörzsölődni kezdtem hozzá.
- Elkap a hőguta - köszörültem meg a torkom kuncogva és nehezemre esett a leállás, de muszáj volt, hogy megszabaduljak a ruháimtól. - Meddig mehetünk el, MinHyuk? - nyaltam meg szájam szélét, mikor már az övemet csatoltam ki.
- Ameddig csak akarsz. Már csináltuk egyszer. Így már nem lesz annyira idegen.
Cseng a fülem, vagy most tényleg azt mondta, hogy azt csinálok, amit csak akarok??
- MinHyuk... Ha ilyen könnyen adod át magad, miért nem csinálod gyakrabban?
- Hülye! - förmedt rám. - Hasznot nyernék abból?
- Hát i-
- Inkább ne mondj semmit!... Rossz embert kérdeztem - nézett el sóhajtva, míg én csak kuncogtam rajta.
Levettem magamról a farmert, az alsómat meg még hagytam. Ha jól mennek a dolgok, majd attól is megszabadulok. De először teljesen meg kell szelídítenem ôt. Meg kell olvasztanom a ridegségét.
- Ahhh reggel hat múlt - nézte telefonját az éjjeliszekrényen. - Hat óra múlt, és te ilyenkor..... M-Mindegy... Ha gyorsan túl esünk rajta mind- M-M-Mit csinálsz???
Csak végig nyaltam a nyakán, mégis felháborodottan kérdőre vont. Miközben arca ízig-vérig vörös lett.
- Most mi bajod?
- Ne csinálj ilyen váratlan dolgokat!...
- Miért lett volna váratlan? Azt csinálhatok, amit akarok, te mondtad. Itt vagy alattam. Nem tehetek róla, hogy te a telefonodat figyelted és nem engem... Vagy elvárod, hogy szóljak minden lépésem előtt?
MinHyuk oldalra nézett behunyt szemekkel és nem válaszolt.
- De tudod - folytattam. - Nem mindig tudnék szólni, hogy mit fogok csinálni. Ész nélküli cselekedetekről biztos hallottál már. Olyanokra vagyok én is képes. S azok akkor nem csak téged fognak váratlanul érni, hanem még engem is.
- Mondanám, ez mind szép és jó, folytassuk. De nem mondom, mert nem szép és egyáltalán nem jó. Szóval csak folytassuk.
- E-Ez fura így hallani tőled - pislogtam rá.
- M-Most mi van!? - pirult. - Csak... Maradjunk kussban...
- A csöndesség rajtad áll - nevettem.
- Ha direkt úgy csinálod, hogy nyögjek, akkor direkt fogom kitépni a hajad!...
Erre már jobb döntés volt, nem megszólalnom. Helyette lehajoltam hozzá és csókra nyitott számat MinHyuk kis angyalként hagyta ajkaira tapadni. Leírhatatlanul örültem, hogy szemernyi erőszakot sem kell alkalmaznom. Rabul ejtő bájossággal fogadja csókjaim. MinHyuk olyan szelíd, olyan nyugodt! Miért nem ilyen mindig??

Le akarom ôt vetkőztetni. Közelebb akarom ôt érezni. Egy ruhadarab se álljon közém és szerelmem közé.
Nadrágövét kioldozva csúsztattam be a kezem, mire MinHyuk felhúzta az egyik lábát.
- MinHyuk? - emelkedtem fel. Hiszen, az, hogy felhúzta a lábát, azt jelenti, ne vegyem le róla a nadrágot. - Mi az?
- T-Tudom, hogy akarod... M-Meg is kapod, de... - nézett mélyen a szemembe, majd fokozatosan lehajtotta fejét. - Várjunk vele... - pusmogta orra alatt.
- MinHyuk, te félsz - nevettem ki.
- Amikor először csináltad... - suttogta.
- Jó, jó. Nem kell mesélned. Értem. Csak az előbb, mintha te mondtad volna, hogy gyorsan essünk túl rajta - idegesítettem ôt direkt. - De jól van. Nyugi. Naplementéig is tudnálak kényeztetni~
- Az ijesztő lenne, főleg, hogy most jött fel a Nap.
- Úgy gondolod? - mosolyogtam.
Nem is tudom... Nem is tudom, mi van... De a körülöttünk lévô hangulat felettébb kellemes. Teljesen megnyugtat engem és boldogít. A halk szavak, a gyengéd érintések, a méregtelenített arckifejezéseink... Minden olyan mese szerû.
- MinHyuk?... - hajoltam le hozzá és apró puszikat kezdtem lehelni itt-ott a nyakán. - Mondtam már, hogy beléd szerettem? Hagy legyek a tied és te légy az enyém.
- Pszt... - pisszegett le és finoman átkarolt a tarkómnál.
- Mondj valamit... - kérleltem.
- Valamit?... Hmmm Mikor elment az áram... A szomszédban is elment az áram...
- ...Ehhh és... Van olyan híred is, ami nekem szól?
- Neked?... Hát... Ha... Ha ilyen finoman és kedvesen bánsz velem, akkor... Akkor... Egy rossz szavam se lesz...
- MinHyuk... Légy velem kedves~
- Már az vagyok... - suttogta és megcsókolt.
Magától mozog. Egy ujjal sem nyomom magamhoz, ô simul hozzám, magától. Nekem most csak annyi a dolgom, hogy kényelmesen legyek és hagyjam ôt érvényesülni. A végén még ki is sül valami. Igen... Biztos vagyok benne, csak idô kell.
Még dörzsölődni is kezdett hozzám... Ez tényleg nem álom? Mi van a háttérben?...
MinHyuknak... Az első éjszakánkon az járt a fejébe, hogy én úgy is el fogok felejteni mindent. Az volt a terve, hogy titokba tartja a köztünk történteket.
Most is gondolkozhat valamin? Tervvel valamit?
- MinHyuk, ugye tudod, hogy most itt mindenre emlékezni fogok?...
- Persze, hogy tudom! Hülyének nézel!?...
Asszem' ez egy költői kérdés volt, de... Ha megválaszolnám, akkor nemmel felelnék, mégpedig; nem nézlek hülyének, csak furcsának... Valamit forralsz ellenem, édes? Ártalmasat vagy valami mást?...
Miért váltam most nyugtalanná!?...
- JaeHyo? - szólított meg. - Gond van? A lepedőt is úgy szorítod... - nézett maga mellé.
Tényleg a lepedőbe martam a kis nyugtalanságom miatt. Hogy észre vette... Jobb, hogy ha inkább nem hozom felszínre a jelentéktelen érzelmeimet. Elég, ha a szerelmet mutatom meg neki. Még ha azt nem is akarja észre venni...
- Nincs gond - fújtam ki a levegőt. - Megvagyok... Csak most-- Te levetted a nadrágod???
- T-Te csak most veszed észre!?? Miközben dörzsölődtem, akkor vettem le... N-Neked fel sem tûnt? H-Hol jár az eszed? Nem rám figyelsz??
- Bevallóm most egy elkalandoztam gondolataimmal magamban...
- A gondolataiddal máskor is tudsz foglalkozni... Most abba is hagyhatnánk, ha nem érdekellek - térdelt fel előttem, enyhén durcás arckifejezéssel.
- MinHyuk... - mosolyodtam el. - Ne haragudj rám.
- Miket mondasz?... Honnét veszed, hogy haragszom!?
Talán mert azt mondtad az előbb, hogy nem érdekelsz engem. De persze ezt nem kötöm az orrodra... Letagadnád, hogy mit is mondtál... Helyette hát szemet hunytam felette:
- Mindegy, MinHyukom. Csak élvezzük tovább - vettem elô csábos mosolyom, még ha tudom is, hogy rá nincs egy cseppnyi hatással sem.
Nem tudom hát, hogy mi a terve, és, hogy egyáltalán van-e neki. De viszont, nekem kialakult! A terv lényege pedig, nem más, minthogy MinHyuk elélvezzen. El kell érnem, hogy a csúcson érezze magát.
A terv elsô lépésének megkezdése;
Közelebb húzódtam hozzá, míg ô térdelve maradt. Kezeimet hátára emeltem, erre ô vállaimba kapaszkodott meg. Ebben az édes pózban halmoztuk el egymást csókokkal. Most én is nagyon koncentráltam a játékunkba, nem úgy, mint az előbb. De mintha ez se tetszett volna MinHyuknak.
- Nem! - kapta el a fejét hirtelen.
- Mi az?
- Nem dughatod át a nyelved!
- He? Miért?
- Mert.
- Szóval mert nem hagyod - kuncogtam. Eeeeez ám a logika. Milyen okos emberbe sikerült beleszeretnem. - S ezt ugye hagyod? - csúsztattam szájába gyűrűs- majd a középső ujjamat is.
- E-Est minek? - remegett meg.
- Eláruljam?~
- Ha nen akajod, hogy já hajapjak!
- Tudod, nem használók síkosított.
- Ááááá - bólintott, majd behunyta a szemét.
Hagyta! Meglepett! Hagyta, hogy ujjamat a nyálával nedvesítsem be.
MinHyuk látványától kezdtem már nem bírni magammal. Muszáj magamévá tennem. De gyorsan!... Így hát másik kezemmel lehúztam MinHyuk alsóját és nedves ujjaimat szabadon belé dugtam. Mivel inkább a merev nemi szervemet akarnám ott érezni, ezért rákapcsoltam a tágítás tempójára.
MinHyuknak nem fájt. Fejét ráhajtotta vállamra és tűrte.
- Mi legyen? - lihegtem, annyira akartam már. - Lefekszel?... Vagy...
- Nem maradhatnék így? - suttogta, majd elcsuklott a hangja.
- Kipróbálhatjuk. Gyere közelebb és egy picit emeld meg a csipôd...
Engedelmeskedett szavaimra. Közben levettem magamról a fehérnemût, és szintén elhelyezkedtem.
Nem tudom elhinni, hogy most komolyan belé tehetem. Tényleg engedi?
A kérdést nem kellett megismételnem magamban. É-Érzem ôt! Engedte!
- MinHyuk!! - öleltem magamhoz.
H-Hogy remeg! De édes! Egy hangot sem add ki, csak finom bőrű karjai vállaim fogásából a hátamra csúsztak. - Süllyedj még... lejjebb! - hatoltam egyre be felé. Tényleg akarom ôt. Mihamarább belé élvezek s utána vissza térek a tervemhez, hogy ôt kényeztessem. Ahogy majd az ajkaim közé fogom fogni a méretét, meglátjuk, mit szól. Csak először túl kell esnem az én vágyaimon. Gyorsítani kezdtem, mire az ágy nyikorgással felelt.
MinHyuk váratlanul oldalt belebújt a nyakamba, majd miközben csipôjét úgy-ahogy én mozgattam, fejét mellhasamra döntötte.
- Gyors - nyögte és engem elfogott a gyönyör a kis meleg leheletétől.
Akaratom nélkül gyorsítottam még jobban a tempót.
- Sze-Szeretlek!! - kiáltottam el magam és arcomat az ô friss hajába dörzsöltem.
- JaeHyo... - suttogta a nevem ugyan olyan bódítóan forró leheleteket hagyva a mellhasamon. S ezért is csak folytattam és akartam ôt. Az enyém lesz! Csak élvezzek már belé!
- Legyél az enyém! - hajoltam nyakához, ezzel lelassítva a tempóm.
Kicsit játszani akartam a nyakánál, de reflexbôl felkaptam a fejem. Megijedtem, ahogy MinHyuk felnyögött. - Mi t-!??? - kerekedtek ki a szemeim, mikor lent megéreztem, hogy MinHyuk... elélvezett.
- N-Ne nézz le!!! - tolta fel a fejem.
É-Édes... Sz-szégyenli? Szégyenli, hogy úgy élvezett el, hogy csak egy kis lovaglásba volt része?
- Miért kellett lelassítanod?? - kérdezte mérgesen. - Miért!??... Basszus Miért!?? Miért történik mindig más-
- Mint ahogy eltervezed?...
- Te maradj kussba!! Utállak!! Miért nem tudtál TE elélvezni?? Miért ÉN tettem!?? Mi van most velem???? - kezdett el könnyezni. Eltoltam magamtól a karját, hogy rendesen rá tudjak nézni. - Gyűlöllek - mondta és szemeit kezdte törülgetni. - Azért feküdtem le veled, hogy TE elélvez. Akkor én most miért?--
- MinHyuk, nyugodj le - simogattam meg a fejét.
- Kibaszottul nyugodt vagyok! - nézett rám.
- Emeld meg a csipôdet, kérlek - suttogtam. S ahogy szavamnak tett, kihúztam belőle még mindig merev férfiasságomat, amire MinHyuk enyhén felnyögött.
- Mit csinálsz??
Gondolom meglepődött és furcsállta, hogy elkezdtem felöltözni.
- Mit?...... Elment az a cseppnyi eszed!? Hova mész??? - ragadta meg vállaim, ahogy felálltam az ágyról övemet becsatolva.
- Engedj MinHyuk!
- D-Dehát... N-Nem is kaptad meg azt amit akarsz!! - állt fel megbotolva és követni kezdett az ajtóhoz. - Mit forgatsz a fejebe?? Vagy csak nem voltam elég?? Rosszul teljesítettem? Nem voltam jó neked??
- MinHyuk, még nincs nyár. Ne járkálj meztelenül, a szobádban se.
- T-Tereled a szót?? JaeHyo!!! - ragadta meg a kezem, ahogy zárban lévő kulcs felé nyúltam. - Nem engedem meg, hogy elmenj - jelentette ki, majd egy kis csönd után teljesen enyhített a kezem szorításán. - B-Bocsánat, hogy olyanokat, mondtam... Nem kellett volna hozzád vágnom, hogy utállak meg gyűlöllek... Megszegtem az elején lévő kérésed, hogy legyek veled kedves... T-Tényleg finoman bántál velem... Nem kellett volna ilyeneket mondanom...
- MinHyuk... Engedj el! - vettem le kezét a csuklómról, majd amiért olyan közel állt hozzám, mint még önszántából soha, megcsókoltam. De semmi többet! Elég volt...  - Menj aludni! - utasítottam és ajtót nyitva távoztam, ott hagyva őt.