79 BTS Pár app, amikre nem vigyáz pap

Egy jóindulatú napkor, TaeHyung megtalálva a Where did you come számot a telefonján, önfeledten kezdte el hallgatni, bele gondolva, hány darab s féle zeneszámuk született már.
- A kemény munka! - szögezte le nagyszabású hírnevük egyértelmű kulcsát, majd fáradt mosollyal az arcán huppant bele a fotelbe, mivel nem régiben még a magán táncpróbáján vett részt.
A fiúk most egymást felváltva jelentkeznek gyakorlásra a cég épületén belül.
- Oya-Oya - jelent meg Hoseok az ajtóban. - Hogy-hogy ezt hallgatod? - kérdezett rá a Where did you come dalra, mire TaeHyung szelíden felhúzta vállait;
- Nem tudom.
"Talán csak is a te hangod miatt." - tette hozzá gondolatban, miközben szívverése ugrás szerűen nőtt meg, s tartotta ritmikáját a legmagasabb fokozaton, ahogy párja egy mókás vigyorral az arcán kilépve cipôibôl fellépett mellé, a fotelre, majd egy éles s hirtelen fordulattal ráült a háttámlára, méghozzá közvetlen kedvese fölé, lábaival közre is zárva ôt. V azonnyomban fel is hajtotta a fejét párja energikusan mosolygó szemeibe nézve.
- Telefonozni akarsz? - kérdezte J-Hope suttogó hangon, mire V le sem nézett kezében markolászott mobiljára, vakon kikapcsolta az eddigi dalolást rajta, s a visszhangozásba kezdô csöndben egymás szempárjaiban
vágyakozva fürkészték azt a bizonyos  kellemet, amely miatt mindig bûnbe kerülnek.
Némán beszéltek egymáshoz, átadva a lehetőséget testük konkrét mozdulatainak, s míg J-Hope lejjebb hajolva összeérintette orraik hegyét,
Vnek szeme se rebbent.
- Szóval... - mosolyodott el J-Hope. - Mi volt a tánctanárnál? - kérdezte oly annyira komolyan, mint ahogy nyomban utána V rántotta lejjebb ôt, ajkaik céltudatos összefûzése érdekében. - Hee~ - paskolta meg a fiú fejét, hisz meglepte ezzel a kis egyetlen egy csókja, de erre V minden további nélkül vissza húzta ôt magához - Hé! - hosszas beteljesülést szolgáltatva feltámadt érzelmeinek igényére. Még rá is harapott párjának védtelen ajkára, érzékeltetve milyen rosszalkodós kedvébe is bújt bele ma. Térdeit folyamatosan egymáshoz szorongatta, miközben férfiassága tehetetlenül sátrazni kezdett, s J-Hope két lába közt egyre jobban dörzsölődött s dőlt hátrébb, mire a másikfél keze rutinból, mégis bátortalanul csúszott le V testére, semmi makacsabb dogot nem akarva egy kis siminél, ennek ellenére a durvább hôhullámokat elszenvedô személy megragadta a rátapadott kéznek kézfejét, s felgyûrt pólója alá bevezérelve ingerlésre vágyó mellbimbójára szorította a megmerevedett ujjakat, mik az elvárásnak remegve neki is láttak.
- Így... így még nem csináltad - szólalt meg V, majd megszeppenten dugta át nyelvét újítást adva csókhalmazaiknak, amit J-Hope szintén viszonzott, egyszerre vakon s V kielégülése érdekében. - Ahh! - nyögött bele a csókba férfiasan, s mély levegôket magába szívva hátra hajtotta fejét. - Nem bírok magammal! - ráncolta össze szemöldökét behunyt szemekkel. - A testem... se bírja. A nyelvedtől... elolvadok.
- Akkor jobb is, ha abba hagyjuk.
- Ne! - nyíltak ki szemhéjai azonnali figyelmet követelően. - Nekem erre szükségem van!
- Jó, csak tudod... Itt vagyunk a gyakorló teremnél, és... jóval vigyázatosabbnak kellene lennünk. Itt még Jiminék sem érnek egymáshoz, egy ujjal sem, miközben mi... Még mikor titokban voltunk, akkor is... Csak azért bújtunk el, hogy összebújjunk. Akkoriban óvatosak voltunk, hegyeztük a fülünket mindenféle zajra, de mára már más a helyzet. Nem, hogy a közeledő lépésekre, de még ha ránk törnek sem reagálunk másra, csak is egymásra, s mivel ennyire leengedtük a védelmünket, aggódom, hogy--
- A-Amíg te beszélsz, én megdöglök - esett hátra feje, mintha elájult volna, majd pirosas arccal a belsöhôtöl elapadt hangszálak tétlenül kérleltek.
- TaeHyung... - simogatta meg szerelme puha orcáját. - Ennyire jól esik?
TaeHyung pedig bólintott szívéhez kedves érzelmekkel benedvesedett, őszinte szemekkel, s már emelkedett is egy újabb mély csókért, s ahogy össze is értek ajkaik, vendégük érkezett:
- Zavarok?
- H-Hyung!!! - ugrott meg J-Hope. - Nem! - kapta kézfejét szájához, mire V benedvesedett ajkai az útba lévô ujjakra cuppantak:
- Huh? - eszmélt fel kábult tekintettel, majd hátra nézett: - Suga hyung!... Ez a kórterem most nem fogad rajtam kívül mást - motyogta el egy levegôvel. - Kérjük, fáradjon ki s kopogja el az ajtón a War of Hormons-ot, míg nem szólítjuk.
- Mi van? - értetlenkedett a beljebb tért vándor, mire J-Hope válaszolt:
- Semmi-semmi! Maradj itt nyugodtan. Úgy sem csináltunk semmit.
- "Semmit"? - nézett fel J-Hopera sötét szemekkel, amiért tudta, hogy hülyére veszik.
- Úgy értem semmi perverzet, ami nem ide való...
- Hát akkor mit csináltatok?...
- N-Nagyban u-unatkoztunk! Igen! Unatkoztunk!
- Én majd bele döglöttem!
- Oiii V!! Hahaha - nevetett kínosan, hogy elhallgattassa kényelmetlenkedô párját, miközben talpaival gyorsan a lába közé férkőzött eltakarva az ottan kifulladástalanul élvezetről tanúskodó szervet.

Suga nem hagyta magát tovább fárasztani. Lehuppant V mellé.
Enyhén összehúzta magát, karba tette kezeit, s kicsit frusztrálónak érezve a körülöttük süppedő csendet lejjebb csúszott a fotelben.
- Amúgy, Hyung - szólította meg J-Hope - Meg vagyok lepődve, hogy most itt vagy. Mióta hazajöttünk, azaz jó pár napja ki sem mozdultál a szobádból. Még ha el is kellett mennünk valahova, akkor is elkülönültél, s köddé váltál, mit a kámfor. Miért?
Suga leszegett tekintetének két része is piroslani kezdett. Elméje pedig már a vészkijárat után keresgélt. Nem akart sarokba szorulni.
- Mond, történt talán valami? - kérdeztek rá újból, mire ô szélesre húzta száját, imitálva szép s őszinte mosolyát, mely szende kis angyali tekintetet kölcsönzött neki, s ezzel az arccal csak annyit válaszolt, hogy:
- Nem, semmi~
Erre pedig nyílt az ajtó, s rajta betért az általa álmában sem várt Maknae, aki éppen csak hyungjait keresgélte.
- JungKookya.... - üdvözölte V a jókedvűnek látszó, cselekedetekre készen álló ifjú fiúcskát, akinek a szempárjai hamar Sugán tapadtak. Rég látta. Boldog volt. Túl boldog, ezért minden erejével igyekeznie kellett visszafognia nagy örömét, nehogy felszínre törjön az, s bajt okozzon. Így hát ráharapott ajakkal közelített Suga felé, s ahogy egyre közelebb s közelebb került, a fotel körüli jeges levegôt úgy tördelte kristályossá.
Sugán érzékelni lehetett, hogy szellősen árad át rajta az ijedtség, ahogy gondolatban hallja a szilánkok földhöz csapódó hangját, JungKook egyirányú s közelítô lépéseit. Nem merte felemelni a fejét. Viszont J-Hope s V mindent lekövettek szemeikkel, a fiatalka összes mozdulatát. Ahogy cipőstül fellép a fotelbe, s ahogy egyensúlyozva átteszi az egyik lábát a néma s mozdulatlan rapper felett. Ugyan úgy helyezkedett el, mint J-Hope V fölött, miközben arcán titokzatos kis mosoly ékeskedett.
- Bu! - lógatta le a fejét Suga arca elé, s elmélyített hangjára V s J-Hope összehúzódva kaptak egymás kezeihez, míg Suga elakadt lélegzettel kapta fel a fejét az ôt pásztázó szempárokkal akaratlanul összetalálkozva. - Rég láttalak - szólt szelíden, s keze érintésre készült, de Suga mint akibe belecsíptek volna, haptákba felállt. Hátat fordított elvörösödött fülhegyekkel, s futó lépésekben vette az irányt az escape felé, egyenest neki az ajtónak, beütve térdét, majd teljes erejéből tolni próbálta azt, míg nem észre vette a "húzni" felíratott s visszapillantás nélkül elhúzta a csíkot.
- Ahhh... Biztosan a RUN megy a fejében... - húzta el száját JungKook, s lehuppant a fotel támlájáról, bele Suga hűlt helyére. - Mit csináljak? - kérdezte magától hátradobva karjait, mire a mellette lévô két fiú alig merték megkérdezni, hogy;
- Mi történt köztetek? - hangzott végül egyszerre részletekért szomjazó hangnemben.
- Csak azt tettem, amit te, J-Hope hyung javasoltál. Megleptem.
- S mégis mivel?
- Egy csókkal. Csak is eggyel.
- Ahhh... Hát akkor ne aggódj! Lesz hatása!
- Jó, de mikor lesz az a lesz?... Mi van Suga hyunggal? Fáziskésésben szenved, vagy mi?
- Valami olyasmi.
- Miért mondod ilyen biztosan, Hobi?... - kérdezett rá V komoly kíváncsisággal.
- Titok.
- Hé!
- Akkor azt válaszolom, hogy "megérzés". Tudod, én még azt is meg tudom mondani, hogy most azt kívánod, bár JungKookkie magunkra hagyna minket, mert már nehezen viseled magadat.
- Honnét tudtad!?
- Hát mert ismerlek s van szemem.
- Akkor ezek szerint, Suga hyungon is láttál valami olyasmit, ami nekem reményt nyújthat?
- Ehhh Hogy te már mennyire nem vagy kisgyerek, Kookkie...
- Eh.... Örülök legalább, hogy nem azt dörgölöd az orrom alá, hogy majd a Mikulás mindent elintéz, csak ne felejtsem el az északi-sarkra címzett levelembe megemlíteni, hogy "nekem Suga kell" - tette karba kezeit, mire lejátszódott fejében az, ami olyan bután kicsúszott a száján: - Most tényleg azt mondtam, hogy "nekem Suga kell"?... - kérdezett vissza egyre piroskásabb orcával, mire a másik két fiú egyszerre bólogatott neki. - Aigo... Ez már annyira kínos, hogy beleremeg a testem!


Másnap V ugyan ott ücsörgött, de J-Hope helyett, ma JungKook érkezett hamarabb.
- Valami fejlemény?
- Nem. Még mindig csak lesz az a "lesz"... Te mit csinálsz? A szokásosat?
- Huh? - nézett fel a telefonja fényéről sajátos értetlen szemeivel JungKookra, akin úgy látszott csatlakozni kíván a kanapén való terpeszkedésbe. - Hjaaa, igen... Ülök, eszek meg emésztek meg hízok... - s egyből lehetett érezni a levitt hangsúlyának elszomorodását.
- Mindenki hízik - vont vállat a Maknae és helyett foglalva áthajolt Hyungján, hogy belemarkoljon az aszalt gyümölcsökkel teli tálba.
- Most találtam egy ilyen "KalóriaBázis" nevû appot. Segít kiszámolni és számokba megadni, hogy egy nap mennyi kalóriát kéne csak bevinni - mutatta JungKooknak. - Itt beírhatod például, hogy ma mit sportoltál vagy mozogtál, és azt is számításba veszi.
- Ohhh~
- Egy óra internetezésre 96 kalóriát adott ki.
- Mennyi kalóriát adsz le, ha... mondjuk... szexszelsz?...
- Azt még nem néztem, de - s kezdte bepötyögni.
- Hé! Csak úgy random mondtam! Biztos nem fogja kiadni! Hagyd--
- Itt vannak, melyiket válasszam?
- Huh!?

- Több lehetôséget kínál, azt írj, hogy átlagosan több, mint 330 kalória. Ha csak lazán az is felér 230 kalóriával. A szenvedélyes szeretkezés pedig több, mint 430... Ohh és mindenekelőtt még az előjáték is szerepet játszik akár 115 kalóriával... - V elgondolkodott az adatokat látván. - Akkor egy napi 24 órát dolgozó pornó sztár milyen jó testű lehet má'.
- Ne említs meg ilyeneket, Hyung, épp elég bizarr az is már, hogy ilyeneket nézünk - nyelt nagyot, mire V érdeklődő tekintettel ránézett:
- JungKookkie, néztél már pornót?
- M-Milyen kérdés ez, Hyung?... - vált szégyenlőssé, s szemeivel a szoba felsô sarkait pásztázta.
- Ma letöltöttem valami olyasmit is, ami random mutogat R18as videókat. Elég rákattintani és elindul. Ebben például csak fiúk vannak.
- Nehogy bekapcsold! - hunyta be szemeit elpirultan.
- De már elindult...
- Meg ne mutasd!!!
- Ohh hogy te csak hallgatni szereted? - nyomta fel a hangerôt ártatlanul.
- TaeHyung!
- De béna! - suttogta egy vékony hang közöttük, mire JungKook kikapva V kezébôl a telefont kapkodva próbált rajta mindent kikapcsolni. - A pornót nem nézni kell, hanem csinálni!
- Hja! - nézett hátra lenyugodva. - Hogy csak te vagy az? - pislogott Jiminre, aki értetlenkedve vissza.
- Azta! Létezik már olyan app is, ami megidézi Jimint a semmibôl?
- Ne is mondj ilyeneket, V hyung! Ezek az alkalmazások kezdenek ijesztőbbekké válni, mint maga a világháló.
- Van itt még egy letöltött újdonságom, várjál, az a neve, hogy ”Kamaszútra”.
- "Kamaszútra"? Az a?.... Ne, V! Ne! - esett térdre elôtte. - Nem lehetsz ilyen szégyentelen!

A Nôknapját külön kell írni!?

2017. Március 5-én két tévhitembôl ébredtem fel.

1. A Nôknapját külön kell írni. Szóval Nôk napja.

2. A Nôk napja nem március 28-án, hanem március 8-án van :'D

Képzelhetitek hogy reagáltam erre a tényre, az én még akkor megíratlan BTS részemmel :'D
Annyira megijedtem, hogy fél nap alatt összekapartam, s 6-án már a helyesírási hibákat is kijavítottam!

S
Március 8. 00:00-kor frissen tálalhatom!

Remélem várjátok! :)

Ha véleményt hagynátok, kérlek, tartsátok észben, hogy fél nap alatt alkottam :"D

Don't HATE ME!

Ezt így mellékesen itt hagyom, mert olyan jó! xD Csak nem tudom beépíteni egy Block-Bs sztorimba sem ❤

XXI. A bevétel feltétele; a kiadás

Barátságos napfényben árnyéktalanul sétált Zicoya a puszta kanyargós úton. Kinyújtott karja utolsó csepp energiájában is duzzadt a remény, hogy sikerülni fog autót stoppolni, közben feltartott hüvelykujjában már nem keringett a vér. Nagyot sóhajtott épp, mikor egy fehér kocsi megállt előtte. Zico gyorsan az ablakukhoz is futott. Egy baseball sapkás férfi nézett vissza rá, aki mellett a barátnője elfoglaltan sminkelte magát a visszapillantó tükör segítségével. A vezető mutatta, üljön be, mire Zico a hátsóülésekre lelkesen be is huppant. Bemondta a városa nevét meg betűzve az utcájáét, akár egy taxi sofőrnek, s a motor már indult is.
- Uhmm - próbált beszélgetésbe kezdeni a férfi, mire Zico érdeklődően figyelt.- And where are you from?
- From here...
- Ohh me too!
- Wow nice to meet you!
Ráztak kezet, majd egy nagy területű körforgónál el is kellett búcsúzniuk, mert más fele tartottak, mint Zico által megadott cím. Így hát a semmit sem birtokló Vándor folytatta reményteli útját lábbuszon. Olykor-olykor a mellette lévő egyre forgalmasabb útból próbált halászni, de kezdte megunni, hogy senki sem áll meg neki.
Kezdett erdős lenni a táj, amögött pedig pusztás. Nem tudta a választ, hogy;
- Merre tart? - szólalt le egy szekérről egy földműves. - El tudom vinni - mondta, de Zico nem is figyelt rá. Máson volt elámulva;
- Itt élnek szamarak? - simogatta káprázó szemekkel a szekeret húzó állatot, mire a következő percben már rajta is ülhetett. Egy buszmegállóhoz vitte Zicot a jószág s gazdája, majd ott hagyva őt további sok szerencsét kívánt neki.
S a kívánság valóra válása hamar el is érkezett. Egy ismeretlen autó gurult elé, elsötétített ablakkal, ami mögött egy napszemüveges férfi mosolygott rá s így szólt;
- Eltévedtél haza fele menet? Nem Taeillel laksz te?
- I-Ismerjük egymást?...
- Hé! Még csak egy fél nap se telt el az éjszakától! - tolta le szemüvegét.
- Jaa, JiHoon dongseang főnöke, a kaszinó tulajdonos!
S azzal már be is szállt a kocsiba.
- Képzeld, semmire sem emlékszek az éjjelről. Olyasféle képek vannak bennem, hogy családtalálkozón voltam, meg aztán szexuális frusztráltságom volt a nyílt csillagos égbolt alatt.
- Reméljük, nem erőszakoltál meg senkit, vagy valaki téged.
- Azt én is, JiHoonshi főnöke!
- Hívj Mino-nak - vette le a napszemüvegét. -, de csak mert bírom a burád. Jó fejnek tűnsz.
- K-Köszönöm a bókot. Én is elmondhatom ezt rólad.
A broship megszületése után megérkeztek a város szívébe. Ismerős utca képek jelentek meg mindkettőjük előtt, vagy mégsem;
- Mit szólsz, hova hoztalak?
- Hova?
- ... Arra gondoltam, te talán tudod.
- Hát nem oda, ahova kellett volna...
Így esett, hogy a két újdonsült haver eltévedt Zico kerületében. Ezért hát inkább parkolót kerestek a kocsinak, s megkezdték a "hol lakik Zico" gyalogos expedíciójukat, ami során az eszmecseréjükbe elmerülve sok mindent megtudtak egymásról;
- Ez óriási, Mino, hogy neked is már ki van szedve mind a négy bölcsességfogad! Huszonnyolc darab fog! Azta!
- Te sem vagy semmi, Zicoya, több, mint száz ezer hajszállal büszkélkedni, mint a többiek húú wow!
...Igen sok s igen bizalmas információkat.

- Ohh Ez az a háztömb! - kapta fel a fejét Zico és maga az öröm ragyogott a szemében.
A viszontlátásig elköszönt Minotól, majd kicsit koszosan, kicsit szagosan, kicsit fáradtan benyitott a lakásba.
- Szio, Zico hyung, mizújs?
- Szia, JiHoonshi... Ne gyere a közelembe! Úgy érzem, mintha folyna rólam a víz és bűzölögnék felhőkben. Annyit gyalogoltam...
- Mi történt?
- Huu valami olyan, ami után muszáj fürdeni.
Ezzel be is tört a fürdőbe, és pancsolni eredt.
- Taeilya nem volt még itthon? - kiabált ki JiHoonnak.
- Nem, de azt írta hamarosan jön.
"Még Taeil sincs itthon... Akkor tényleg csak nem rég kezdődhetett a nap. Pedig milyen sok minden történt már..." nézett maga elé nagy, bámuló szemekkel, miközben vakon dörzsölte magához a habos habrózsát. Majd a talpait kezdte masszírozni. Végül meg csak magát áztatva könyökölt a fürdőkád szélén. Élvezte a kényeztetést, amit úgy gondolt, bőven megérdemel ezek után. S erre a gondolatra az ajtó melletti polcon hagyott mobil megrezgett. Ziconak csöngettek a lehalkított állapotában, amit elfelejtett átváltani már az esti összeülés óta. Viszont észre vette most a telefon jelzését s nyüszítve kezdett nyújtózkodni az után.
Ekkor kinyílt a fürdőszobai ajtó, és Taeil lépett be rajta;
- Istenem!~
- Ohh Így nevezni... Ne hízelegj, Taeilya! - mosolygott kivillanó fehér fogakkal Zico a hazaérkezőre.
- Már megint azt az embert nem lehet elérni, aki folyton a kádban vár itthon. Minek neked telefon, hableány? Eszed ágába sincs felvenni - lépett oda, Zico elé elhúzott szájjal, de egyáltalán nem haragosan.
- Nem én tehetek erről a procedúráról! Annyi minden történt ma! Kifáradtam autóstoppolás közben. Nehéz volt koncentrálnom. Azt se tudtam, hol vagyok és egész végig valami fura érzés volt a mellhasamba. Még most is...
- Ácsi! Hogy mi közben?? - hegyezte jobban a füleit, közelebb is hajolva, mire a másik feltérdelt előtte a kádban. - Hé, Zico... Kérdeztem valamit... Mi bajod? - nézett a szemeibe zavartan és még mindig a válaszra várt, de ahelyett egy váratlan csókot kapott.
Zico esés szerűen tapadt az ajkaira. Sőt, mintha eszméletlenül, ájulva találta el volna azt. Mégsem volt olyan, mint egy bensőségektől megfosztott rongybaba, érződött benne a forró vágy, ahogy szája egésze egyszerre, lassan s aprólékosan ízlelgeti a legkisebb érintéseket is az érzékeny pontokon.
- Basszus... - sziszegte szinte könnyes szemekkel. - Mintha egy életen át erre vágytam volna... - adott hangot érzelmeinek, miközben újból az áhított ajkakhoz ért, s karjai is felemelkedtek a kád vízéből, hogy szorosan tapadjanak rá Taeil hátára. 
- Hé! - férkőzött ki az ölelésből, mire hátán látszott Zico két nagy tenyerének vizes nyoma. - Ha ilyen közvetlenül kezdeményezel azt hiszem, hogy elhanyagollak. Ne okozz gondot a lelkiismeretemnek!
- Dehát tényleg elhanyagoltnak érzem magam! - szipogott föl Zico komolyan gondolva szeretethiányos szívének bánatát.
- És? - sóhajtott. - Mégis mit akarsz tőlem?
- Azt te jól tudod... - suttogta, s ezzel könnyedén tudta manipulálni Taeilt. Átruházta rá az érzéseit, minek következtében egyszerűen csak a nézésével vetkőztette le őt.
Ahogy ketten kerültek a kádba, nem szóltak semmit. A két test síri csöndben érintette meg egymást. Zico hátradőlt, fejét a kádfalára hajtotta, annak két oldalán pedig Taeil tenyerei támaszkodtak meg, miközben be volt térdelve az alatta elfeküdt fiú lába közé.
- Taeily--
- Pssszt!... - érintette meg mutatóujjával Zico alsó ajkát, majd halkan kérte, hogy csukja be szemeit, hadd csókolhassa meg mindent megelőzőleg. Ebből adódóan az ajkaira hajolt, és egy szelíd érintés után kicsit erőszakosan dugta át a nyelvét, mire Zico megugrott és mélyebbeket próbált lélegezni, miközben tisztán érezte, hogy szája belsejének sötét medreit Taeil milyen gyilkos lassúsággal nyalja végig nyelvének sétáltatása közben. Az idősebbik egyre szorosabban és élesebben tapadt a száj széleire, mire Zico tehetetlensége és nyitottsága az erőszakkal szemben kihatott mindkettőjük erekciójára, mire Taeil elégedetten csapta hátra a fejét;
- Ez jól esett!... Rég csináltam -  lélegzet fel mélyen, majd Zico fülcimpájához hajolt, miközben ujjai a mellbimbókat keresték fel egy táncra. - Nem szexeltünk mi már egyszer itt, a kádban? Valamire emlékszem.
- Csak együtt fürödtünk... Bár azt a múltkori röpke pillanatot még annak sem lehet nevezni! - durcáskodott.
- Mit szólnál valami újdonsághoz most?
- M-Mire gondolsz?
- Hmmm csak úgy kedvem támadt úgy mond foglalkozni a testeddel. Ülj csak fel ide a kádszélére - mutatott a csempés fal irányába lévő széles szabad helyre, amire Zico fel is ült, és kicsit görcsölt, amiért volt sejtése, hogy mit is szeretne párja. - Figyelj és tanulj! - mondta Taeil, és az izmos combok közé férkőzve lejjebb hajolt, hogy szájába vegye Zico nemes szervét. Nem volt nehéz dolga, a fiúnak már úgy-ahogy kemény volt, így hagyta magának egészen bevenni. Fejét mozgatva kis híján eszméletlenné tette Zicot, akinek alakot felvett apró felhőcskék hagyták el szája belsejét egyre zaklatottabb lélegzetekkel. Érezni s élvezni akart, mire felhajtotta fejét s behunyt szemekkel hagyta a gyönyört nyújtó bizsergést végig áradni a testén. Kezei remegni kezdtek s bele akartak kapaszkodni Taeil hajkoronájába, de mire oda nyúltak volna, az idősebbik föltérdelt. Abba hagyta.
- Taeil... Mit csinálsz? - nézett le pillái alól. - Miért kellett abba hagynod, hm?... Gonosz! Ennyire jó vagy benne... Nem is akarok belegondolni, hogy miért! Csupán az akaszt ki, hogy csak is most jutottunk odáig, hogy én ebbôl kaphassak - vágott durcás arcot.
- Mellettem leszel még egy darabig, nem igaz? Akkor meg miért sütném el az összes lehetôségem - emelkedett fel Zico arcához, s két tenyere közé fogta azt. - Túl könnyen indulsz be... Most is úgy nézel ki, mint aki hamarosan elhalálozik, ha nem tud elélvezni.
- Épp... Épp ez az! - kapta vastag karjai közé Taeil derekát, s szorosan magához húzta az általa imádott testet. - Nem lehetsz ennyire gonosz velem! - érintette meg az előtte álló ajkakat, majd remegve csókolta meg azt. - Ha tudod, hogy mire vágyok, miért nem adod meg?
- Zico!... Hiba bolhából elefántot csinálnod!
- Ha most nem teszed belém, én esküszöm, lecseréllek egy vibrátorra!
- Lehet, hogy egy érzékeny pasira hatnak az ilyen "fenyegető" szavak, de rám nem - zárta le az ügyet, s kiszállt a kádból, mondván ennyi bőven elég volt mindkettőjüknek. Zico viszont utána kapott, s kérlelve végig húzta kezét Taeil karján:
- Adj még!
- Ne légy telhetetlen! - förmedt rá. - Különben is, JiHoon nem itthon van?
- Amm eeeh!? De! Tényleg! JiHoonshi itthon van!
- Jókor mondod... - köszörülte meg a torkát, majd gyorsan visszaöltözve kiment a fürdôbôl. - Vettem egy sárgadinnyét, ez most két kilós. De ha ezt is eltüntetitek JiHoonnal megint pillanatok alatt, mindkettőtöket kilógatom az ablakon. Huh? Hol van ő?
- Itthon! Itthon! Mikor fürdeni mentem még az ágyban volt!
- Nem, nincs itt - kiabált vissza alaposan körbenézve, mire egy cédulát talált a bejárati ajtón...
"Visszamentem a kaszinóba. Újra megnyitják. El akartam köszönni, de nem mertem zavarni. Ha tudtam volna, hogy köztetek ez a helyzet, nem zavartam volna, soha..."