Jin POV
A sok más-más parfümök finom illatában tartott fogva engem két erős kar. Szorított magához.
- Olyan rég láttalak, Hercegnő.
Egyből megismertettem a hangját!
- HyoSang!?
- Wá még mindig olyan szépen mondod ki a nevem - lépet el és megfogta kezeimet. - A Kidoht mostanság többször hallom...
- Hyung, hyung! - lépet mellém JungKook. - Gratulálok a ToppDogghoz.
- Ahh olyan szép vagy. Kiéheztem volna már a látványodra?...
- Hahó, én is itt vagyok - szólt ismét JungKook.
- Oh észre se vettelek... Szióka...
- Hja hát persze. Te mindig Jin hyungra figyeltél.
- B-Baj?? - pirult el Kidoh, majd újra visszanézet rám. Közelebb hajolt arcomhoz, amitől mondhatni zavarba jöttem.
- Örülök neked, HyoSang~
- Én sokkal jobban, Hercegnő! - bújt nyakamba ismét.
- Kidoh hyung csak óvatosan Jinnel, mert-
Gyorsan ráütöttem JungKook szájára, nehogy megemlítse Jiminnel való kapcsolatomat HyoSang előtt.
- Olyan furcsa és jó megint veled. Agyon dolgozom magam és találkozni sincs időm... Menjünk már el valahova!
- Ma?... Nem tudom...
- Ha ma nem is, akkor holnap enyém lehetnél?? - nézett szép, sötét szemeivel HyoSang.
- Persze, persze! Miért is ne? - mosolyogtam.
- Imádlak, Jin, mondtam már? - kuncogott mire én is.
- Megszámlálhatatlanszor~
Hiperaktív módján elhadarta, hogy holnap majd felhív és ide-oda elrángat kikapcsolódni. Utána párszor még szót váltottunk, párszor még bókolt, párszor még ölelt, majd búcsút intettünk.
S JungKooknak persze, hogy szóba kellett hoznia:
- Miért ütöttél rá a számra!?
- Tudod te azt.
- De hát Hyung is a csapattagja lenne ugyan úgy, és ugyan úgy megtudta volna.
- Nem tudta meg volna, hisz akkor nem jöttem volna össze Jiminnel, ha HyoSang a csapat tagja maradt volna.
- Hôô??? Nem értem.
- HyoSang társaságába lennék, s nem Jimin párja. Ha így nyitott volna rám a fürdőbe, akkor HyoSanggal talált volna-
- Miért is? - vágott bele a mondatomba.
- Mert régebben HyoSanggal fürödtem, mint V most J-Hopeval.
- Hé! Honnét tudod, hogy együtt fürdenek?
- A csapatban mindenki tudja, hogy együtt fürdenek - mosolyogtam. - De visszatérve Jiminre. Nem vallott volna szerelmet nekem HyoSang társaságába, így nem történt volna semmi...
- Halihó - érkeztünk haza a csapattagokkal. Az előtér fel volt mosva, szép látvány volt, ahogy a felakasztott kabátok is. Sosem hittem, hogy Jimin ilyen rendre is képes, hiszen a szobájában csak én pakolok. Eddig azt hittem, hogy a takarítás fogalmát nem is ismeri. Erre meg!... A cipők is rendben és a konyha is. A szétszórt ruhákat meg elnyelte valami fekete lyuk.
Jimin épp kijött Hoseok szobájából.
- Nálam pakoltál? - mosolyodott el a háló tulajdonosa.
- Dehogy, csak behánytam a ruhákat - nevetett Jimin. Ez a kifejezés igazán illett hozzá. Ezek szerint hajtogatni nem képes. - Bár lehet, hogy kevertem a pólókat, hogy melyik kié... De Hoseok szobájába dobtam TaeHyungét is, ha már együtt vannak.
- Miket beszélsz?? - rémült meg J-Hope.
- Ez rosszul hangzik. Hol vannak a ruháim? - aggódót V és már sietett is be a szobába, utána meg a porul járt rapper is. Azt hiszem, nem akarok benézni abba a helységbe, miután halottam J-Hope éles sikítását. Igen... Jobb, ha elkerülöm azt a látványt!!!
Bólogatva álltam ott a gondolataimmal és kezembe a szatyrokkal, miben a meleg étel volt.
Jimin közeledett felém, de ez nem ért váratlanul.
- Ha láttad volna mi volt itt - sóhajtott nekem, hiszen azt mondtam neki, hogy nem voltam szemtanúja a rendetlenségnek.
- Jin? - fordult hozzám RapMon.
- Kézben tartom a helyzetet - intettem félmosollyal felé, mire magunkra hagyott minket. Visszanéztem Jiminre, aki hol engem, hol a padlót figyelgette némán. - Éhes vagy?
- M-Miért kérdezed?
Válasz helyet megráztam az étellel teli szatyrokat, mire õ vette az adást. Nagy szemekkel felnézett rám, mintha nem hinne a szemének vagy valami.
- Mi az? - kérdeztem tőle enyhe mosollyal, mikor már úgy láttam teljesen lefagyott. Lehet, hogy kezd jó gyerek lenni? - Együk meg... - mondtam és elindultam Jimin szobája felé és mivel hangsúlyoztam a többes számot, így õ is velem tartott.
Letelepedtünk a földre, én az ágynak dőltem kinyújtott lábakkal, míg Jimin előttem ült le törökülésbe. Elé toltam a szatyrokat, hogy mind az övé, nekem nem kell.
- SeokJin... - térdelt fel. Én a zacskókat figyeltem, amikhez végül nem nyúlt. Helyette felém közeledett. Egyik kezét a vállamra tette és meleg leheletét már ajkaimon éreztem. Csak egyet pillantottam, de csókja, csókokká alakult, amiket mélyíteni kezdett és folytatta, miközben arcomat simogatta.
Szóval ezért volt ilyen csöndes... Be van indulva... Biztos most kényelmetlenül érzi magát, amiért nem csókolok vissza meg semmi, de hát nem érdemel meg ilyesmit, hiszen az a nyaklánc ott ékeskedik a nyakában, szemeim előtt!
- Enged... - nyúlt ingem felső gombjához, hogy kiengedje, de lefogtam kezét.
Engem kíván megízlelni, miközben én az ételt hoztam neki, nem pedig magamat!?
- Ne reméld - ráztam fejem és eltoltam magamtól. - Inkább egyél!
- De hát én téged akarlak - görbült le szomorúan szája szélei és sarkaira huppant. - Te reggel nem éreztél semmit? Nem hiányoltál valamit? Mert én igen... A te jelenlétedet, az illatodat, az ölelésedet, a csókodat!
- N-Ne sorold - fogtam be a fülem elfordulva. Persze, hogy hiányzott mellölem, de most ez a büntetése! Vagy valami olyan szerűje... Ne kínozzon azzal, hogy mik a kínjai. A végén még jobban sajnálni kezdem, ennél is jobban. - Mondom, inkább egyél.
- Veled akarom kezdeni - szólt és letepert újra. Mind két kezemet leszorította és nyelvével erőszakosan és éhesem átfürkészte szám belsejét. A kinyújtott lábaim közé térdelt és egyre csak simult hozzám, éreztem, fel akart tolni az ágyra, de ebben igyekeztem ellenkezni. Kapkodottan vett, meleg lélegzettekkel bújt nyakamba, majd azt is a csókok kertjébe csábította.
Már egyre nehezebb volt ellent állnom. Magamhoz akartam ölelni, ahogy szoktam a tarkójánál, de nem lehet! Ki kell bírnom. Aishh mintha azon dolgoznék, hogy ne kényeztessem el ezt a kölyköt. Hogy érhetném ezt el, mihamarább?... Csak nem akar elkényeztetve élni nap, mint nap!
- Jimin! - szorítottam le a fejemet, hogy hagyja abba a fülemmel való játszadozást, amit egyre vadabbul folytat. - N-Nem tudnál lehiggadni? - szorítottam össze lábaim és próbáltam ellökni magamtól.
Ahogy feltérdelt előttem meg láttam a nyakláncot. Nagyon fényes volt. Látom is magam benne, a szemeimet, mik értetlenül néznek. Vajon miért? Vajon miért bolondult meg ennyire Jimin?
Mindenesetre én leszek az, aki a végén vesztesként fog ebből az egészből kimászni...
Arra eszméltem fel, hogy csuklómnál felrántva az ágyra estem. Figyelmem a láncról, újból Jimin közeledő ajkaira esett. Behunytam a szemem, és átéreztem higgadt, még is örült vágyakból szőtt csókját. Valószínű, hogy azért lassult le, mert azt hiszi, most végre hagyom magam és övé leszek.
- Rosszul gondolod, édes - suttogtam és a mosoly kikívánkozottan ült az arcomra. Szemeibe néztem, ő meg zavarodottan vissza rám:
- Mit gondolnék rosszul? - kérdezte tôlem, olyan selymes hangon, ami miatt elvesztem, már csak a mély sötét szemei szuggerálásától is. Nem tudtam megszólalni. Résnyire maradt a szám és remegő hangom elcsuklott. Most tárult ki a vesztemhez vezető ösvény. Annyit tudtam csak tenni a saját érdekemben, hogy felültem, hátra támaszkodtam két kezemmel és ameddig bírtam, elhúzódtam tőle. - SeokJin... - nevem említésével egy időben mély levegőt vett. Ingem gombjához hajolt, mire én eszemhez térve felkaptam fejem:
- Ne nézz hülyének! - förmedtem rá kicsit durvábban és kezeit legyintésemmel kínáltam. - Nevelni próbálunk itt, te meg ellent állsz. Teszed itt a nagy, makacs gyereket, de lásd be ez nem jó, ez nem te vagy. Te rendes vagy, olyan, akit nagyon szeretünk és szeretlek... Megéri hallgatni azokra, akik szeretnek téged. Nem? - utolsó kérdésemre Jimin nem felelt, a kéz fejét bámulta, amit én tartottam a levegőben. - Mutasd rendesen, hogy érett vagy és nem egy hülye gyerek. Hagyd az ostoba döntéseket, mint például egy nyaklánc eltulajdonítása. Érted, nem? - kérdeztem vissza ismét, de nincs reakciója. Olyan, mintha egyik fülén bemenne, a másikon meg ki. - Kérlek, Jimin! Ne haragudj ránk. Főleg, ne rám! Én szeretlek és jót akarok, ezt hidd-
- Én is szeretlek - szólalt meg hirtelen, belevágva mondatomba. Ahogy felnézet rám, féltem, hogy az előbb elmondottaimból csak annyit fogott fel, hogy szeretem őt...
- Aiish Jiminem...
- Jin! Meg vagyok úgy, ahogy vagyok. Nem kell hallgatnom senkire!
Nagyot néztem. Ez úgy hangzott, mint egy holt buta tinédzser szövege, ami nagyon fura és szokatlan Jimintõl hallani.
- Lázas vagy!??
- Az. Lázas! - kapott ingemre és pár mozdulattal letépte felsőtestemről.
- N-Nem tehe-ted... - szorítottam össze fogaimat, ahogy mellbimbóimhoz hajolt. - Ilyet nem művel-hetsz!... - hebegtem szemeimet behunyva. Be kellett volna húznom neki egyet, de nem volt szívem. Pofon vágni, őt? Soha... - Aishh ez erőszaknak számít!... Jimin!! N-Nem érted?... Miért csinálod ezt? E-Ennyit érek neked??? Mondod itt a mézes-mázos zagyvaságokat-
- Miért mondasz ilyeneket!? - tapadt ajkaimra, mire én sorra belenyögtem, egyre hangosabban a csók halmazaiba. Tempója egyenletes volt, s nem akart engedni. De én határozottan felrántottam a fejem és nyíltan rá kérdeztem:
- Ennyi vagyok!??
- A mindenem vagy!!!! - ölelt át derekamnál, kincsként szorított magához, míg szájunk összeforrt.
Nagyot néztem, majd fokozatosan lejjebb ereszkedtek szemhéjaim. Jimin nem mozdult... S mégis olyan volt, mintha minden forogna és repülne körülöttem. Milyen érdekes és kényelmesen izgató ez az egy csók...
NEM. Ez nem egy egyszerű csók. Több annál. Nem mennyiségre értem, hanem érzésre. Érzem... Tényleg... Akar. Szeret engem. Kíván engem. Nem enged engem. Nyomott hagy rajtam, csak, hogy az ő birtokának jelképe legyek. Szerelmes makacs. Makacs csókja elragad és elsöpri ép eszem, akár, egy nem várt tornádó, úgy támad rám! EGY csókkal!
- Még, hogy KEZEDBE TARTOD A HELYZETET!? - Rap Monster hangját hallottam meg. Frusztráltnak hangzott az ajtó felől. Jimin elengedett tűzijáték szerű csókjából én meg eszméletlenül a morgó leader felé pislogtam.
- Nagyon a terv szerint tartod magad, úgy hallom a másik szobában, a nyögéseidtől!!
- NamJoon hyung, csukd be az ajtót... - mondta kérlelve Jimin, fekete szemüveges leaderüknek.
- Azonnal húzzál ki, Jin! - adta ki az utasítást nekem és félig észhez térve felhúztam lábaimat, ingemet megmarkoltam, következő lépésre pedig már az ágy aurájától távol lennék, csak, hogy Jimin belekapaszkodott vállamba.
- Enyém vagy - suttogta nagy, szomorú szemekkel, mire én első gondolatom az volt, hogy "Tied. Tied vagyok, édes..." De szerencsére ép elmém se volt teljesen kikapcsolva. Sikeresen kimásztam az ágyából és sietősen elhagytam a szobát. Különös módon, vissza se néztem.
RapMonster pedig utánam becsapta az ajtót, majd levette sötét szemüvegét. Én felegyenesedve álltam háttal neki és szám szélein párszor végig húztam ujjaim, az előbbi csókra gondolva. Vérpezsdítő volt és fejembe robbanás szerű hangok hagytak porfelhőcskéket, mintha Erósz (a Szerelem) csatát vívott volna bennem az Ésszel. Fergeteges és izgalmas harcot folytatván. Nem, nem voltam magamnál. A lábaim remegtek! A gyomromban fura rózsaszín lepkék repkedtek tömegesen, bár nem tudom, honnét veszem, hogy rózsaszín(?)...
- Jin! - RapMon hangjára megfordultam és levettem ujjam ajkaimról. - Vedd fel a felsődet - mutatott a markomban lévő ingemre.
- Bezzeg azt nem látod, ha csak egy száll törülközővel a derekamon végig sétálok itt este... - motyogtam, míg a ruhagombokat néztem át. Azt hittem leszakadtak vagy valami, de nem. Jimin már jártas a vetkőztetésembe, ügyesen le tudja tépni, szakadás nélkül... Hm! Ügyes...
Felvettem hát leaderünk kedvéért és automatikusan elmosolyodtam.
- Miért vagy ilyen boldog?
- Hm... Csak... Mert...
Tényleg... Miért is mosolyogtam el? Hja! A csók! Hát ennyire felejthetetlen dolgot lehet csinálni pár másodperc alatt??
- Mert?... - érdeklődött.
- Mert... - ismét a szám széleihez értem, még mindig csak mosolyogva. - Szeretem ezt a makacs gyereket!
- Ahhh SeokJin... - adott ki vihorászó jellegű hangot. - Téged bekerített a szerelem.
- I-Igen - nevettem. - És nincs fegyverem ellene.
- Akár mennyire is szeresd Jimint, a nyakláncot vissza kell adni, akié.
- Persze! Persze! Azt elérjük!!!
Még az a hülye lánc se szegheti felhőtlen jó kedvem.
Jimin most komolyan egy égető csókkal fejezte ki, hogy mennyit is érek neki.
- Olyan rég láttalak, Hercegnő.
Egyből megismertettem a hangját!
- HyoSang!?
- Wá még mindig olyan szépen mondod ki a nevem - lépet el és megfogta kezeimet. - A Kidoht mostanság többször hallom...
- Hyung, hyung! - lépet mellém JungKook. - Gratulálok a ToppDogghoz.
- Ahh olyan szép vagy. Kiéheztem volna már a látványodra?...
- Hahó, én is itt vagyok - szólt ismét JungKook.
- Oh észre se vettelek... Szióka...
- Hja hát persze. Te mindig Jin hyungra figyeltél.
- B-Baj?? - pirult el Kidoh, majd újra visszanézet rám. Közelebb hajolt arcomhoz, amitől mondhatni zavarba jöttem.
- Örülök neked, HyoSang~
- Én sokkal jobban, Hercegnő! - bújt nyakamba ismét.
- Kidoh hyung csak óvatosan Jinnel, mert-
Gyorsan ráütöttem JungKook szájára, nehogy megemlítse Jiminnel való kapcsolatomat HyoSang előtt.
- Olyan furcsa és jó megint veled. Agyon dolgozom magam és találkozni sincs időm... Menjünk már el valahova!
- Ma?... Nem tudom...
- Ha ma nem is, akkor holnap enyém lehetnél?? - nézett szép, sötét szemeivel HyoSang.
- Persze, persze! Miért is ne? - mosolyogtam.
- Imádlak, Jin, mondtam már? - kuncogott mire én is.
- Megszámlálhatatlanszor~
Hiperaktív módján elhadarta, hogy holnap majd felhív és ide-oda elrángat kikapcsolódni. Utána párszor még szót váltottunk, párszor még bókolt, párszor még ölelt, majd búcsút intettünk.
S JungKooknak persze, hogy szóba kellett hoznia:
- Miért ütöttél rá a számra!?
- Tudod te azt.
- De hát Hyung is a csapattagja lenne ugyan úgy, és ugyan úgy megtudta volna.
- Nem tudta meg volna, hisz akkor nem jöttem volna össze Jiminnel, ha HyoSang a csapat tagja maradt volna.
- Hôô??? Nem értem.
- HyoSang társaságába lennék, s nem Jimin párja. Ha így nyitott volna rám a fürdőbe, akkor HyoSanggal talált volna-
- Miért is? - vágott bele a mondatomba.
- Mert régebben HyoSanggal fürödtem, mint V most J-Hopeval.
- Hé! Honnét tudod, hogy együtt fürdenek?
- A csapatban mindenki tudja, hogy együtt fürdenek - mosolyogtam. - De visszatérve Jiminre. Nem vallott volna szerelmet nekem HyoSang társaságába, így nem történt volna semmi...
- Halihó - érkeztünk haza a csapattagokkal. Az előtér fel volt mosva, szép látvány volt, ahogy a felakasztott kabátok is. Sosem hittem, hogy Jimin ilyen rendre is képes, hiszen a szobájában csak én pakolok. Eddig azt hittem, hogy a takarítás fogalmát nem is ismeri. Erre meg!... A cipők is rendben és a konyha is. A szétszórt ruhákat meg elnyelte valami fekete lyuk.
Jimin épp kijött Hoseok szobájából.
- Nálam pakoltál? - mosolyodott el a háló tulajdonosa.
- Dehogy, csak behánytam a ruhákat - nevetett Jimin. Ez a kifejezés igazán illett hozzá. Ezek szerint hajtogatni nem képes. - Bár lehet, hogy kevertem a pólókat, hogy melyik kié... De Hoseok szobájába dobtam TaeHyungét is, ha már együtt vannak.
- Miket beszélsz?? - rémült meg J-Hope.
- Ez rosszul hangzik. Hol vannak a ruháim? - aggódót V és már sietett is be a szobába, utána meg a porul járt rapper is. Azt hiszem, nem akarok benézni abba a helységbe, miután halottam J-Hope éles sikítását. Igen... Jobb, ha elkerülöm azt a látványt!!!
Bólogatva álltam ott a gondolataimmal és kezembe a szatyrokkal, miben a meleg étel volt.
Jimin közeledett felém, de ez nem ért váratlanul.
- Ha láttad volna mi volt itt - sóhajtott nekem, hiszen azt mondtam neki, hogy nem voltam szemtanúja a rendetlenségnek.
- Jin? - fordult hozzám RapMon.
- Kézben tartom a helyzetet - intettem félmosollyal felé, mire magunkra hagyott minket. Visszanéztem Jiminre, aki hol engem, hol a padlót figyelgette némán. - Éhes vagy?
- M-Miért kérdezed?
Válasz helyet megráztam az étellel teli szatyrokat, mire õ vette az adást. Nagy szemekkel felnézett rám, mintha nem hinne a szemének vagy valami.
- Mi az? - kérdeztem tőle enyhe mosollyal, mikor már úgy láttam teljesen lefagyott. Lehet, hogy kezd jó gyerek lenni? - Együk meg... - mondtam és elindultam Jimin szobája felé és mivel hangsúlyoztam a többes számot, így õ is velem tartott.
Letelepedtünk a földre, én az ágynak dőltem kinyújtott lábakkal, míg Jimin előttem ült le törökülésbe. Elé toltam a szatyrokat, hogy mind az övé, nekem nem kell.
- SeokJin... - térdelt fel. Én a zacskókat figyeltem, amikhez végül nem nyúlt. Helyette felém közeledett. Egyik kezét a vállamra tette és meleg leheletét már ajkaimon éreztem. Csak egyet pillantottam, de csókja, csókokká alakult, amiket mélyíteni kezdett és folytatta, miközben arcomat simogatta.
Szóval ezért volt ilyen csöndes... Be van indulva... Biztos most kényelmetlenül érzi magát, amiért nem csókolok vissza meg semmi, de hát nem érdemel meg ilyesmit, hiszen az a nyaklánc ott ékeskedik a nyakában, szemeim előtt!
- Enged... - nyúlt ingem felső gombjához, hogy kiengedje, de lefogtam kezét.
Engem kíván megízlelni, miközben én az ételt hoztam neki, nem pedig magamat!?
- Ne reméld - ráztam fejem és eltoltam magamtól. - Inkább egyél!
- De hát én téged akarlak - görbült le szomorúan szája szélei és sarkaira huppant. - Te reggel nem éreztél semmit? Nem hiányoltál valamit? Mert én igen... A te jelenlétedet, az illatodat, az ölelésedet, a csókodat!
- N-Ne sorold - fogtam be a fülem elfordulva. Persze, hogy hiányzott mellölem, de most ez a büntetése! Vagy valami olyan szerűje... Ne kínozzon azzal, hogy mik a kínjai. A végén még jobban sajnálni kezdem, ennél is jobban. - Mondom, inkább egyél.
- Veled akarom kezdeni - szólt és letepert újra. Mind két kezemet leszorította és nyelvével erőszakosan és éhesem átfürkészte szám belsejét. A kinyújtott lábaim közé térdelt és egyre csak simult hozzám, éreztem, fel akart tolni az ágyra, de ebben igyekeztem ellenkezni. Kapkodottan vett, meleg lélegzettekkel bújt nyakamba, majd azt is a csókok kertjébe csábította.
Már egyre nehezebb volt ellent állnom. Magamhoz akartam ölelni, ahogy szoktam a tarkójánál, de nem lehet! Ki kell bírnom. Aishh mintha azon dolgoznék, hogy ne kényeztessem el ezt a kölyköt. Hogy érhetném ezt el, mihamarább?... Csak nem akar elkényeztetve élni nap, mint nap!
- Jimin! - szorítottam le a fejemet, hogy hagyja abba a fülemmel való játszadozást, amit egyre vadabbul folytat. - N-Nem tudnál lehiggadni? - szorítottam össze lábaim és próbáltam ellökni magamtól.
Ahogy feltérdelt előttem meg láttam a nyakláncot. Nagyon fényes volt. Látom is magam benne, a szemeimet, mik értetlenül néznek. Vajon miért? Vajon miért bolondult meg ennyire Jimin?
Mindenesetre én leszek az, aki a végén vesztesként fog ebből az egészből kimászni...
Arra eszméltem fel, hogy csuklómnál felrántva az ágyra estem. Figyelmem a láncról, újból Jimin közeledő ajkaira esett. Behunytam a szemem, és átéreztem higgadt, még is örült vágyakból szőtt csókját. Valószínű, hogy azért lassult le, mert azt hiszi, most végre hagyom magam és övé leszek.
- Rosszul gondolod, édes - suttogtam és a mosoly kikívánkozottan ült az arcomra. Szemeibe néztem, ő meg zavarodottan vissza rám:
- Mit gondolnék rosszul? - kérdezte tôlem, olyan selymes hangon, ami miatt elvesztem, már csak a mély sötét szemei szuggerálásától is. Nem tudtam megszólalni. Résnyire maradt a szám és remegő hangom elcsuklott. Most tárult ki a vesztemhez vezető ösvény. Annyit tudtam csak tenni a saját érdekemben, hogy felültem, hátra támaszkodtam két kezemmel és ameddig bírtam, elhúzódtam tőle. - SeokJin... - nevem említésével egy időben mély levegőt vett. Ingem gombjához hajolt, mire én eszemhez térve felkaptam fejem:
- Ne nézz hülyének! - förmedtem rá kicsit durvábban és kezeit legyintésemmel kínáltam. - Nevelni próbálunk itt, te meg ellent állsz. Teszed itt a nagy, makacs gyereket, de lásd be ez nem jó, ez nem te vagy. Te rendes vagy, olyan, akit nagyon szeretünk és szeretlek... Megéri hallgatni azokra, akik szeretnek téged. Nem? - utolsó kérdésemre Jimin nem felelt, a kéz fejét bámulta, amit én tartottam a levegőben. - Mutasd rendesen, hogy érett vagy és nem egy hülye gyerek. Hagyd az ostoba döntéseket, mint például egy nyaklánc eltulajdonítása. Érted, nem? - kérdeztem vissza ismét, de nincs reakciója. Olyan, mintha egyik fülén bemenne, a másikon meg ki. - Kérlek, Jimin! Ne haragudj ránk. Főleg, ne rám! Én szeretlek és jót akarok, ezt hidd-
- Én is szeretlek - szólalt meg hirtelen, belevágva mondatomba. Ahogy felnézet rám, féltem, hogy az előbb elmondottaimból csak annyit fogott fel, hogy szeretem őt...
- Aiish Jiminem...
- Jin! Meg vagyok úgy, ahogy vagyok. Nem kell hallgatnom senkire!
Nagyot néztem. Ez úgy hangzott, mint egy holt buta tinédzser szövege, ami nagyon fura és szokatlan Jimintõl hallani.
- Lázas vagy!??
- Az. Lázas! - kapott ingemre és pár mozdulattal letépte felsőtestemről.
- N-Nem tehe-ted... - szorítottam össze fogaimat, ahogy mellbimbóimhoz hajolt. - Ilyet nem művel-hetsz!... - hebegtem szemeimet behunyva. Be kellett volna húznom neki egyet, de nem volt szívem. Pofon vágni, őt? Soha... - Aishh ez erőszaknak számít!... Jimin!! N-Nem érted?... Miért csinálod ezt? E-Ennyit érek neked??? Mondod itt a mézes-mázos zagyvaságokat-
- Miért mondasz ilyeneket!? - tapadt ajkaimra, mire én sorra belenyögtem, egyre hangosabban a csók halmazaiba. Tempója egyenletes volt, s nem akart engedni. De én határozottan felrántottam a fejem és nyíltan rá kérdeztem:
- Ennyi vagyok!??
- A mindenem vagy!!!! - ölelt át derekamnál, kincsként szorított magához, míg szájunk összeforrt.
Nagyot néztem, majd fokozatosan lejjebb ereszkedtek szemhéjaim. Jimin nem mozdult... S mégis olyan volt, mintha minden forogna és repülne körülöttem. Milyen érdekes és kényelmesen izgató ez az egy csók...
NEM. Ez nem egy egyszerű csók. Több annál. Nem mennyiségre értem, hanem érzésre. Érzem... Tényleg... Akar. Szeret engem. Kíván engem. Nem enged engem. Nyomott hagy rajtam, csak, hogy az ő birtokának jelképe legyek. Szerelmes makacs. Makacs csókja elragad és elsöpri ép eszem, akár, egy nem várt tornádó, úgy támad rám! EGY csókkal!
- Még, hogy KEZEDBE TARTOD A HELYZETET!? - Rap Monster hangját hallottam meg. Frusztráltnak hangzott az ajtó felől. Jimin elengedett tűzijáték szerű csókjából én meg eszméletlenül a morgó leader felé pislogtam.
- Nagyon a terv szerint tartod magad, úgy hallom a másik szobában, a nyögéseidtől!!
- NamJoon hyung, csukd be az ajtót... - mondta kérlelve Jimin, fekete szemüveges leaderüknek.
- Azonnal húzzál ki, Jin! - adta ki az utasítást nekem és félig észhez térve felhúztam lábaimat, ingemet megmarkoltam, következő lépésre pedig már az ágy aurájától távol lennék, csak, hogy Jimin belekapaszkodott vállamba.
- Enyém vagy - suttogta nagy, szomorú szemekkel, mire én első gondolatom az volt, hogy "Tied. Tied vagyok, édes..." De szerencsére ép elmém se volt teljesen kikapcsolva. Sikeresen kimásztam az ágyából és sietősen elhagytam a szobát. Különös módon, vissza se néztem.
RapMonster pedig utánam becsapta az ajtót, majd levette sötét szemüvegét. Én felegyenesedve álltam háttal neki és szám szélein párszor végig húztam ujjaim, az előbbi csókra gondolva. Vérpezsdítő volt és fejembe robbanás szerű hangok hagytak porfelhőcskéket, mintha Erósz (a Szerelem) csatát vívott volna bennem az Ésszel. Fergeteges és izgalmas harcot folytatván. Nem, nem voltam magamnál. A lábaim remegtek! A gyomromban fura rózsaszín lepkék repkedtek tömegesen, bár nem tudom, honnét veszem, hogy rózsaszín(?)...
- Jin! - RapMon hangjára megfordultam és levettem ujjam ajkaimról. - Vedd fel a felsődet - mutatott a markomban lévő ingemre.
- Bezzeg azt nem látod, ha csak egy száll törülközővel a derekamon végig sétálok itt este... - motyogtam, míg a ruhagombokat néztem át. Azt hittem leszakadtak vagy valami, de nem. Jimin már jártas a vetkőztetésembe, ügyesen le tudja tépni, szakadás nélkül... Hm! Ügyes...
Felvettem hát leaderünk kedvéért és automatikusan elmosolyodtam.
- Miért vagy ilyen boldog?
- Hm... Csak... Mert...
Tényleg... Miért is mosolyogtam el? Hja! A csók! Hát ennyire felejthetetlen dolgot lehet csinálni pár másodperc alatt??
- Mert?... - érdeklődött.
- Mert... - ismét a szám széleihez értem, még mindig csak mosolyogva. - Szeretem ezt a makacs gyereket!
- Ahhh SeokJin... - adott ki vihorászó jellegű hangot. - Téged bekerített a szerelem.
- I-Igen - nevettem. - És nincs fegyverem ellene.
- Akár mennyire is szeresd Jimint, a nyakláncot vissza kell adni, akié.
- Persze! Persze! Azt elérjük!!!
Még az a hülye lánc se szegheti felhőtlen jó kedvem.
Jimin most komolyan egy égető csókkal fejezte ki, hogy mennyit is érek neki.
