17 BTS: A part

Jimin POV

Tízszer megyek el ugyan ott. Ugyan az a bolt, ház, étterem, szökőkút, szobor. Nem találom szegénykémet. Biztos nagyon össze van törve a szíve. Én is rosszul érezném magam, egy ilyen látvány után. Nem az én hibám mindez! Az a csaj magától tévedt el és vette le magáról a felsõt. Az én karjaim az ágyon pihentek... Nagyon mérges lehet rám Jin. Félek vele találkozni... Összeveszik velem. Már látom magam elõtt. Sír és szid... De... akkor is muszáj megtalálnom õt! Mond hol vagy Jin, hogy a telefonod csak foglaltat jelez!?
Kapkodom a lábaim és nem jutok elõrébb. Nem tudom, hol vagy hercegnõ! A fekete felhõk hamarabb fognak szakadni a nyakamba, mint hogy téged megtaláljalak!?
A kikötõt tizenhatszor hagytam el. Nem bírom!!!....
- Kim SeokJinnnnnnn!!! - kiabáltam megállva. Egy erdõs rész található a hajók után. A part szélén is szép gyep van. Azt mossa a víz. Lehetett volna itt néznünk a gyönyörû naplementét. Itt, ketten. Nem akarok egyedül lenni, kellesz nekem SeokJin!...
Hajamba túrtam. Nem tudtam, mi tévõ legyek. Kezd bennem felmenni a pumpa.
Épp, hogy jobbra fordítottam a fejem a már kiörült kikötõ felé, a közeledõ vihar miatt. Magas árnyat vettem észre a beton szélén. Erre felé készült jönni, de ledermedten engem nézet. Ezt nevezik szerencsés véletlennek. Ha az ember nem keresi, akkor lesz meg! Idegesítõ mondás, de úgy látszik igaz...
- Képzelõdõk, hogy itt vagy Jimin? - hátrált.
- Dehogy is!!! - ragadtam meg a karját, hogy ne menjen sehova. Esze ágába se legyen eltûnni.
- Engedj el! - próbálta kirántani karját, de szorításom erõs volt.
- Kerestelek SeokJin. Hova bújtál?
- Elmenekültem a nyílt tengerre - nézett le a földre. Annyira szomorúan nézet, hogy nem tudtam mihez kezdjek. Megérintettem a fejét és mellhasamhoz akartam húzni.
- Hagyjál! Mit akarsz tõlem!?? - lökött el, de karmaim közül nem sikerült szabadulnia. Mérgesen nézett rám, majd teljesen letört, mintha a lelkét lehelte volna ki. Szemei azonnal könnyesek lettek és sírni kezdett. Hangos, szagtatozott lélegzet vételek a fûbe eset térdeivel, míg karját még mindig fogtam - Miért nem mondtad, ha már nem kellettem?? Attól, hogy te nem szeretsz, én igen! És rossz érzés most nagyon! Hallod!? Engedj!
- Ne bassz a fejemhez baromságokat! A te agyad szüleménye, hogy nem szeretlek! - emeltem fel a hangom és leguggoltam mellé. Jin direkt nem fordult felém, ami nagyon idegesített. - Most komolyan!!?? - ragadtam meg vállát és lenyomtam a fûbe, nem kérdés, hogy ezek után mit csináltam; fölé másztam. Hozzá értem alsó ajkaihoz, hogy megcsókoljam, könnyítve feszült idegeinken, de õ elfordította fejét:
- Kicsit se sejtettem, hogy azért jössz Boracayra, mert én nem tudlak kielégíteni!
- Én nem kurváztam!!! Az a csaj eltévedt, a miattam nyitva hagyott ajtón bejött. Én aludtam, hísz fáradt voltam. Kora reggel ébresztettél!!
- Ha az is baj, hogy mellettem ébredsz, akkor tényleg nincs már mirõl beszélnünk!
- Megint félre értetted!!!
- Nézz inkább a hátad mögé!!! Mindjárt szakad! Megyünk vissza!!!!! - kiabált és én ugyan ebben a hangnemben és szinten feleltem:
- Mit csinálnál ott????? A sarokban bõgnél, miközben egy újjal se nyúlhatok hozzád?? Hülye, megszakadna érted a szívem!! - néztem könnyes, nagy szemein végig. S erre én is elkezdtem. A arcomon lefolyó cseppek Jin nyakába estek. - Milyen logika ez? - szipogtam - Kellesz nekem. Nem vágyok kurvákra, se normálisakra. Te is szereted, ha csókollak. Hadd folytassam és ne higgy soha az agy szüleményeidnek.
- De a szememmel láttam... A szememnek hittem... S hiszek, mert nem tudom, még is hogyan került oda az a csaj...
- Angolul megkérdezed tõle basszus! Én nem tudom. Besétált és felébredtem, mondott valamit, majd felsõjéhez nyúlt és levette. Majd jöttél te. Ilyen gyorsan történt minden.... Azt se tudom már, hogy mikor születtem. Csak te vagy most a fontos.
Becsuktam a szemeim és sírtam. Jint sose akarom elveszteni. Fõleg nem az én hibámból. Csendesen voltuk ott a fûben. Hercegnõ helyet én adtam ki a nyávogós hangot most...
- Szállj le rólam - mondta Jin nyugodtan utasítva.
- Hm?... - néztem rá.
- Nem illik ilyet csinálni közterületen - pislogtam párat, majd elmosolyodtam rajta, mire Jin is - Jimin. Hiszek neked. Remélem igaz. Túlságosan szeretlek, hogy ezen tovább rágódjak. Szeretlek! - láttam, hogy fejünk felet az ég tisztulni kezd. A villanyok felkapcsolódtak és a hold meg a csillagok megjelentek. A napból már csak egy-két vörös fény nyaláb maradt. A romantikus hangulattól ráhajoltam Jinre és megcsókoltam.
- Jimin, mennyire igaz az, hogy a szeretkezés boldogabbá teszi az embereket?
- Húzzunk haza és dugás közbe meglátjuk.
-M-Milyen szavakat használsz? - pirult el alattam. Felálltam és felé nyújtottam kezem, hogy felhúzzam ôt.
A levegô lehûlt, de nem annyira. Igazán kellemes volt. Nyugodtan sétáltunk vissza. Pontosítok; kézen fogva, nyugodtan sétáltunk vissza~
- Jin... Jobban éreznéd magad, ha bocsánatot kérnék?
- Jól érzem magam - fordult hozzám érthetetlenkedõ tekintettel.
- Ott hagytalak a piacon, csak, hogy aludjak.... Nem kellett volna ezt tennem. Még az ajtót se csuktam be. S az eredménye!.... Máskor nem leszek nélküled, csak akkor, ha muszáj!  Bocsánat! - hajoltam meg elõtte.
- Hahaha Barom - nevetett kedvesen. Megsimogatta fejem, s én is mosolyogva felegyenesedtem:
- Egyetértek...
Jin elõre nyújtotta kezeit és megfogta vele az enyémet. Olyan lágyan érintet meg, hogy majdnem elvesztettem az eszméletemet. Elpirultam és felnéztem rá. Hirtelen nem értettem, hogy Jinnek miért konyult le szája széle. Szemeibõl kihullottak az utolsó, megmaradt könnyek, miket rendkivûl gyorsasággal letörült, remélte, hogy nem vettem észre és kezemet fogva tovább ment. Én utána, s nem láttam arcát. Rákérdeztem, mert nem hagyott nyugodni:
- Szeretnéd, hogy megvigasztaljalak? - emeltem fel szemöldököm.
- Elõszõr érjünk haza - sprintelt. Nem akartam szipogni hallani. Segítek neki kisírni magát...
Láttuk már a szálloda nagy épületének tetejét. Hamar odaérkeztûnk. Jin fellépet az elsõ lépcsõ fokra, majd azonnal megfordult:
- Jimin! - váratlanul a nyakamba esett és szorosan átölelt. Még mindig könnyezett. A szemei nagyon ki lehetnek sírva.
- Ha szeretnéd, kérhetûnk másik szobát. Nekem se kellenek ilyen emlékek.
- Az is pénz. Inkább hagyd! - bújt hozzám bújt én meg a csipõénél átöleltem:
- Akkor... Jin, itt vagyunk. Hagyj vigasztaljalak meg.
Hercegnõ bólintott. Felmentem kinyitni az ajtót és mély lélegzettel benéztem. Minden úgy volt, ahogy hagytam. S épp ez a baj:
- Jinnnn - vakartam meg a fejem, ahogy a zacskókra néztem - Van benne romlandó???
- Ohhhhh te jó ég!! - rohant be mellettem és bele nézet. - Egy-két hús lehet - szisszent fel és a konyha pultra emelt mindent, hogy átnézzen.
- Sajnálom. Utánad futottam. Nem akartam az idõt húzni azzal, hogy kipakoljak. Elég nehézkes volt azt a szajhát kikergetni. Mondtam neki, "no, no, no" majdnem azt mondtam neki, hogy no more dreams!
- Eltéved tyúk, mi?
- Ha a tyúk az öregebb, akkor igen.
- Már csak azért is nem megyünk más szobába, hogy spóroljunk.... Megromlott az egyik fajta marha hús - sétált elém, én meg leültem az ágyra, gyûrve arcom - Lehet, maradunk az éttermeknél...
- De én a te főztöd akarom enni! - fogtam meg a kezét és közelebb húztam annyira, hogy felguggolt az ágyra, lábaim közé.
- Annyi minden történt ma.... Boldog voltam reggel, hogy fõzhetek majd neked. Boldog, amiért együtt vásároltunk. Szeretni való voltál, ahogy kérdezgettél errõl-arról. Aztán szomorú lettem menekülésem közben. Felszálltam egy hajóra, miközben te a parton kerestél. Addig próbáltam tisztítani a fejem, hogy vihar keletkezett. Nagyon hullámzott. Ijesztõ volt. Az utasokkal együtt én is pánikba estem.
- Ha bajod esett volna....
- De nem esett. Mikor a fedélzeten párszor elestem, nagyon rettegtem, hogy ne csússzak rossz irányba. Száraz partot érve jobban éreztem magam, de ötletem se volt hova menjek. Elballagtam tudtom nélkül, ahol te voltál.
- Jó felé ballagtál! - húztam le fejét hozzám, hogy megcsókoljam. - Egyben vagy! Hála az égnek! - simogattam hátán végig.



- Vigasztalj meg... - pislogott párat és mellém feküdt. - Teljesen, Jimin... - hunyta be szemeit én meg fölé guggoltam. Kicsatoltam õvemet, majd Jin háta mögé csúsztatva kezeimet, benyúltam hátsójánál a nadrágjába. Levettem róla és boxerben hagytam magam alatt SeokJint.
- Hova?....
- Nyugiiii.
- A földön van!?? - nézet rám, mint egy igazgató a rossz gyerekre. Megcsókoltam gyorsan és masszírozni kezdtem nagyságát. Mit számít, ha az a ruha lecsúszott a padlóra? Ne érdekelje. Adok én mást neki, amivel tudd foglalkozni.
- Gyerûnk, emeld fel a kezeid egy kicsit - rángattam le róla a pólót, miközben nyelvével nem volt képes elengedni. Milyen meleg a póló, ha ez ilyen meleg... A teste vajon? Felguggoltam és hátam mögé dobtam Jin felsõjét.
- Hááá kösz... - lihegte a pólója miatt. Engem most csak a teste érdekelt. Összedörzsöltem az ujjaimat és ráemeltem tenyeremet Jin mellkasára. Ahogy gondoltam, tûz forró. Ha rátörnék egy tojást, tuti rántottává válna. Ezt a hõt!! De miért?
Ráhajoltam, ajkaim közé fogva mellbimbóját. Út közben levettem magamról a nadrágot.
Érzem, a combjainál még forróbb a teste, nem mintha a nyakánál harminc fok alatt gőzölögne! Feljebb csúsztam, hogy megcsókoljam. Elfogott az a gondolat, mi van ha lázas? Végig simítottam arcán, majd a homlokán hagytam tenyeremet rátapasztva. Összehasonlítottam az enyémmel, de Jinnek ez szinte fel se tûnt. Lábaival átkulcsolt engem. Hercegnõ egész egyszerûen lángba ég a vágytól. Nincs láza. Hála az égnek..... Tényleg nem esett semmi baja.
Hercegnõ olyan, akire nem kell vigyázni. Pedig szívesen lennék a lovagja. De hát õ nem olyan. Nem szorul rá. Maradok egy szerelmes barom, aki a szívébe hatol. A virágokkal díszített rétet hagytam érte ott. Mert az õ teste finomabb. Az más, hogy megérdemlem-e. Ameddig Jin önszántából adja át magát nekem, addig csak örülök. Könnyen a fejébe tudok látni, ezért is szerettem bele. Lehet, hogy õ sokszor nem képes felkészülni elszántságaimra, de nem baj, ha egy kis ellentétűség van kapcsolatunkban. Így szeretem. Kiábrándultságtalonul szeretem. Következõ életembe se fog véget érni az iránta való vonzalmam. Kimondhatatlanul szeretem. Égõn szeretlek SeokJin!
Azt hiszem, az én énem is forrósodni kezd, olyannyira, mint szerelmemé. Ha ez így megy, nagyon kifogunk fáradni. Pedig én már most szédülök, annyit futottam ma. Lehetséges, hogy Jinben is van energia veszteség. Ô futott is és sokat sírt. De... Tévedésbe eshetek, hísz most olyan erõsen szorít magához, hogy mozdulni se tudok. Milyen kár... Kiszemeltem már magamnak azt a fehér, szemre való boxert, mi igazán rossz helyen van jelenleg. Azt is le kéne dobni a földre kjhehehe. Na jó, ez gonosz gondolat, de még is el kell távolítani onnan.
Jin, ahogy lazulni kezdett, hátranyúltam, hogy lerántsam az utolsó ruhadarabját is. Mire õ belemarkolt a pólómba:
- Nem láttalak még ingbe - fújta ki magát lihegve és felült. Kérdõen néztem rá. Megfogta alul a pólóm és ügyesen elkezdte levette rólam. Gondos mozdulatokkal és finoman felhúzta az anyagot. Megremegtem, ahogy érezni kezdtem Jin érintéseit. A kezével felsõm után haladt. Végig tapintott kidolgozott izmaimon. Végül két kezével vette le rólam a fölöslegest. Maga mellé tette, olyan szépen leterítve, hogy azt hittem már, össze akarja hajtogatni. Rám nézett és édesen mosolygott. Gyönyörûen, olyan csodálatosan, ahogy az elõbb végig járt ujjaival testemen. Kényeztetõ érzés. N-Nem akarja ugyan így levenni az alsómat is?
Ajkaimba haraptam és ledöntöttem õt. Dörgölődni kezdtem hozzá, miközben rajtam még volt egy ruhadarab. De tényleg szeretném, hogy azt se én vegyem le. Tovább folytattam így. Rámarkoltam SeokJin nemességére. Végig húztam rajta kezem és meglepõdve felrántottam a fejem, szemkontaktusba kerûlve párommal. Szóra nyitottam a szám, de nem mondtam semmit végül... Milyen nagy. Én érzem így vagy tényleg keményebb, mint máskor? Ijesztõen merev. Egyszer se vettem a számba, s nem is tudnám tövig egy ekkorát. Mit is mondhatnék ilyenkor? Jin.... Irigyelhető méreteid vannak.
Elmosolyodva becsuktam szemeim, miközben tovább tartottam markomban párom péniszét. Felemelte egy kicsit a lábait és combjait neki dörzsölte a boxeremnek:
- Miért nem veszed le már? - nyúlt kezével is oda.
- Vedd le rólam - néztem rá nagy mosollyal. Felguggoltam és Jin sóhajtva felült:
- N-Nem tudod magadnak? - pirult el, ahogy ujjaival alá nyúlt. Rabul ejtõ volt így látni. Édes volt. Vállamra döntötte fejét, úgy húzta le térdeimig, ahol én vettem át. Jin addig ledőlt, s ahogy lenéztem rá elfogott a nevetés:
- Mond, miért vagy ennyire pirult egy ilyen kicsi dolog miatt??? - dobtam el röhögés közben az alsóm és a hasamat kezdtem fogni a kínzó kacagástól.
- Ne nevess! Nem tehetek róla! Zavarba ejt.... - halkult el. Közvetlenül ráhajoltam és megcsókoltam, miközben férfiasságommal a célhoz közeledtem.
- S ez nem ejt zavarba? - leheltem szájába, ahogy benyomtam neki. Haladtam befelé, s mindkettõnket elfogott a gyönyör. Jin eget rengve nyögdécselt élvezettel teli hangjával és... én is. Hangos lélegzeteket vettem, miközben fura, magas hangok jöttek ki belõlem. Ott vagyok, ahol egy ember csak akkor lenne képes lenyugodni, ha szívinfarktus érné. Jin melege körbeveszi férfiasságomat. Lökdösöm magam befelé egyre-egyre gyorsabban. De mintha elfelejtettûnk volna valamit... Ammm lehetséges, hogy azt, amit SeokJin nem szeret annyira, a tágítás? Tényleg nem ugrott eszembe, hogy kéne. Jó, hogy nem éreztûk szügségletét. Meg vagyunk így is. Nagyon élvezem; Szerelmemet látni egy ilyen érzés közben, maga volt az extázis. Ha csak az ajkai széleit néztem, még attól is jobban felizgultam. Úgy látszik Jin most se tudja visszatartani azt a hatalmas nyál tömegét:
- Miért nyáladzol ennyire? - kuncogtam kapkodva a levegõt és egyik ujjamat egy kicsit bedugtam hercegnõ alsó ajkain végig csúsztatva a szájába.
- Csókodért... - hallatszót az értelmes válasz. Olyan határozottan mondta, hogy csak azon lepôdtem meg volna még jobban, ha névelôt is tesz hozzá. A csókomért.... Elkomolyodtam és lehajoltam hát hozzá. Folyamatos lökéseim közben nyelvemmel cirógattam Jin szájának belsejét.
- Szeretlek - suttogtam, ahogy végig simítottam szép arcán.
Igen, sok minden történt ma azaz tegnap. Hísz az óra már a 3-mat is elhagyta. De úgy látom, hogy..... aludni majd csak délben fogunk.

16 BTS: A hajó

Jimin POV

- Mi a különbség a csirke és a tyúk között?
- A tyúk az öregebb.
A piaci járkálás közben rádöbbentem, hogy én mennyire nem vagyok tapasztalt a fõzzés terén.
- Meddig szokott élni egy tyúk?
- Levágásáig! Az meg gazdától függ...
- Igaz, hogy hús csak körettel hizlal?
- Igen. Marhát veszek a kimchihez, jó? - mosolygott rám méz édesen. Általában nem észlelem, hogy magasabb nálam, de most úgy sugárzik, felnézek rá.
Haladuk pultról pultra. Jin mutogatót meg motyog, amennyit csak tudd angolul. Öregek kiabálása. Gyermekek visítása. Minden. Jól meg van az a piaci tömeg hangulat. Teljesen lejárjuk a lábunkat. Kezdek fáradni.... Összemosódik a látásom. Keverem a zöldségeket, bár nem mintha alapból ismerném õket. Azért a burgonyát tudom! Vájunk csak... Ez sokkal nagyobb.
- Ez nem krumpli? - mutattam rá.
- Dehogy. Az zeller - paskolgatta meg fejem bubját. Szóval zeller. Hát olyan is létezik??? A durián is fura volt, de ez!...
Egyre nagyobbakat ásítok. Hiába próbálom Jinre ráhajtani a fejem. Ez egy hiperaktív (legalább is most)! Mennyi energiája van. Már 3 órája itt vagyunk. Nem  is reggelizett semmit velem. Ebéd idõ is már elmúlt. Ô meg nem evett...
- Jin, a kimchidbõl majd enned kell!!! - a szavamra, hercegnõm felém kapta fejét - Ne nézz így rám. Muszáj! Nem akarok csont és bõrt ölelgetni. Szeretném, ha ennél...
- De hát....
- Csak az én kedvemért!
- Kedvedért?... - bámult rám, mintha most mondtam volna a kivégzésének módszerét. - Még meggondolom...
- Gondold! - legyintettem hátára mosolyogva, majd nyújtózkodtam ásítva: - Viszont, mit szólnál, ha most hazamennénk visszafeküdni?
- Hehe szeretnéd. Alig vettem valamit - nézett szatyraira. 3 órán át válogatót és még a felénél se tartunk. Hőgutát fogunk kapni!!!
- Jin! Én már nem bírom! Fáradt vagyok - nyafogtam affektálva. De hercegnõ nem figyelt rám. Lehet, mert már sokadszorra említettem ugyanazt... - Énnnnnn... Akkor haza megyek egyedül.
- Micsoda!?? - állt meg és 180 fokkal felém fordult. - Egyedül mész?... - nézet közvetlenül a sebemre, ami már alig látszik szerencsére. Tudtam, mire gondol. Félt engem. Igazából én is õt,de nincs messze a szálloda. Sietek, aztán bezárkózom. SeokJin meg biztos nem keveredik ki a tömegbõl. Annyi kedves ember van itt, vigyáznak egymásra. Plusz rendõrõket is láttam.
- Hercegnõ?...
- Nem szeretnélek magam mellől elveszíteni.... - dörzsölte csuklóját, mire én megérintettem kezeit. Közeledtem felé. Már megtudtam volna csókolni, de csak egymáshoz nyomtam homlokunkat. - Annyira akarsz, menjél - suttogta és lejjebb hunyta szemeit. Kezein éreztem, hogy már nem feszült. Nyugodtan engedtem el. Jin követett szemeivel, ahogy eltűnök a tömegben, a hotel irányába. Azt hittem, nincs nagy távolság, de legalább egy óra kellett, hogy meglássam a szállót. Lehet, hogy más úton jöttem? Kerülővel? Mindegy!
Túl korán keltett engem a hercegnõ. Nem aludtam ki magam. Most itt az alkalom hát.
Kinyitottam az ajtót és nyitva is hagytam, kilincsre se zártam be, résnyire maradt. Hátamon elfeküdtem. Vártam, hogy elnyomjon a fáradság. Éreztem, ahogy elnehezülök. Szemeim elõtt már csak sötétség van, mi jelzi; már alszok.

Jin POV

Kezd rengeteg idõ eltenni hehehe. Vissza kell mennem. Jiminnel kell lennem. Hísz ezért is jöttünk Boracayra, hogy együtt legyünk. Hogy mondta?.... "Édes kettesben"?~
Sietve hát a hotelhoz értem. A szállásunk lépcsõjét értem el csak, már kiabáltam:
- Jimin! Aggódtam és.... - nyitottam ki a kilincsre zárt ajtót és elállt a szavam. Jimin rám szegte tekintetét én meg elejtettem a szatyrokat és végig mértem az elõttem tárult látványon. Szemeim kezdtek könnybe lábadni. Jimin elõtt egy idegen... Barna bõrû, vastag combok, kicsi drapp szoknya és ráadásként méretes idomok fedetlenûl. Mozdulni sem tudtam, pedig fejem már helyén se volt! Üresség tátongott bennem, olyan sötéten, mint a nõ lábánál lévõ fekete top. - Még is csak jó ízlésed van - suttogtam páromnak. Hátra léptem, elrántottam fejem és szédülni kezdtem. Kiabálni akartam fájdalmamból. Mérgembõl, dûhõmbõl, szomorúságomból, mindenbõl, ami felgyûlt bennem.
- Jin!?
Ahogy Jimin hozzám szólt; Elszaladtam! Utolsó pillantást se vetve vissza. Le a lépcsõn. Betonon vagy homokon, nem érdekel. El innen, ahogy csak a lábam bírja. Futásom közben éreztem, hogy mindkét szemembõl kiszivárgott egy jég hideg könnycsepp. A forró nap elpárologtatná azonnal, de ez túl jeges volt. Szívembõl jövő fagy, mi lecsurgott arcom két oldalán, nedvességet hagyva maga után.
Kiértem már a hotel területén, de még elméletileg ott voltam. Akár milyen messze is jutottam... Gondolatomban még ott voltam!!! Az ajtóban, ahol Jimin elõtt egy fél meztelen nõ állt.
Van egyáltalán értelme azon gondolkodnom, hogy miért történt ez? Jimin mit forgatott a fejében?
A kikötőbe értem. Olyan messze voltam, hogy tovább már sétálva is menekülhetek. Meneküljek! Elfelejteni ezt nem tudom most. Rágódhatok rajta... Addig is menekülnöm kell.
Fehér-fekete kis zászlók a szélein, a burkoztatja sárga, fedélzete nagyban árnyékos. Takaros hajó. Hajó, mivel az emberek eljuthatnak a tenger közepére is. Én is oda vágyok. Menekülni a nyílt kékségbe...
Felsétáltam rá és jelentkeztem a többi turista mellett utasnak. Öt perc se telt el, a hajó elindult. Az orrához mentem és rádőltem a korlátokra. Elõre néztem, néha-néha meg karjaimra. Mik remegtek, mintha fújná a szél és fáznának. Csönd volt. Nem volt emberi hang. Viszont a hajó motor búgót, idõként elnyomva a tenger habok neszét, a hullámok surranásának suttogását. Miért érzem, hogy hozzám akarnak szólni? Válaszolni akarok nekik. Beszélni akarok. Mesélni akarok. Sírni akarok. El kell mondanom valakinek a fájdalmaim! Összeszorítottam szemeim, visszatartva a könnyeket. Mélyen fellélegeztem, miközben belûl már hangosan zokogtam, bõgtem. Elõkaptam zsebembõl a telefonom. Nem számít a pénz, felhívom. Csak vegye fel.
Ahogy kicsörgött fülemhez emeltem. Párszor megismételte a csilingelés szerû hangot, majd elállt. Semmi nem szólalt meg. Kinyomták?... Már kezdtem leemelni kezem, mire:
- Hallo, Jin, te vagy az?
- NamJoon! - szorítottam meg a telefont két kézzel. Még is csak felvette, csak nem szólalt azonnal bele. - NamJoon, NamJoon! Nem tudom, mit kezdjek magammal!...
- Heee? Hívogatsz 1000 km-ekrõl?....
- NamJoon....
- Sírsz is? Hallom a hangodon.... SeokJin... Mi történt?
- Rossz! Szomorú! - rogytam le lábaimon - Menekültnek érzem magam. Egy hajón vagyok, a nyílt tengeren.
- S Jimin nincs veled?...
- T-Tõle menekültem.... - pusmogtam és a könnyeim elálltak.
- Gondolom okkal...
- Egy félmeztelen nõvel volt, mikor haza értem - motyogtam el a fõlényeget.
- Hoooooooogy? - NamJoon nagyon meglepõdõtt.... - Viccelsz? Nem azért mentetek, mert kettesben akartok lenni?
- Én is azt hittem... Nem tudom, most mi van. Tényleg nem látok a fejébe. Azt hittem, komolyan velem szeretne lenni. Ô volt az, aki szerelmet valót nekem... Megunt volna? Nem kelek neki.... A tengeren maradjak, vagy mi???? Neeem tudom!!! - nyeletem fel. Vártam barátom válaszát, ami csak idõvel jött:
- Mikor Jimin eltűnt, téged semmivel se lehetett vigasztalni. Most se tudnálak én. Aki tudna, az Jimin. És ostobaság, hogy ez honnét veszem, de..... Jimin már biztos nincs azzal a nõvel. Ne kérdezd, miért mondom ezt, de szerintem már keres téged. Jiminnek kell, hogy megvigasztaljon..... Miért nem csináljátok azt, mint egy átlagos pár? - kérdezte NamJoon.
- Hm?
- Feküdjetek le és béküljetek ki!
- Ne viccelõdj kérlek - csaptam fejem magam.
- Majd én megvigasztallak!!! - hirtelen egy másik hang szólt a vonal túl oldalán.
- Yoongi? RapMonnal vagy? Ketten vagytok? Háá?? - pirultam el. Ôk is olyan kapcsolatban vannak???
- Ühüm, itt vagyunk Busanba. Viszont.... Ha jól hallottam; Te bajba...
- Suga... Annyira elmenekültem Jimin elõl, ha keresne, akkor se találna.
- Mérges vagy rá?
- Igen... Háta mögött eldobott magától.
- SeokJin hyung... Ne mondj ilyeneket. S ha az egész.. nem is tudom, véletlen? Csak ott volt egy csaj félmeztelenül?
- Suga.... Fekete felhõket látok.
- Hõ? Ez mit jelent?
- Azt, hogy fekete felhõket látok! V-Vihar lesz! - emeltem az égre tekintetemet, mi már nagyban beborult.
- Huuu boracayi vihar. Egészségedre.
- Erősödik a szél - tettem szemem elé kezemet. - Leteszem! Köszönöm, hogy beszéltetek velem!
- Ne légy öngyilkos! Szia!!!!
A hajót egyre jobban dobálták a hullámok. Bevallom, kicsit félni kezdtem. Beljebb jöttem a szélérõl és megragadtam egy korlátot, ahogy mások is a fedélzeten. A jármû visszafordult a kikötő felé.
De... nekem tényleg a tengeren kéne maradnom. Ha már ilyen fordulatot vetett a sorsom, hogy nincs szerencsém szerelem terén. Pedig Jimin  még tegnap is kívánatosan csókolgatott, sõt ma délben is szeretet áradott belõle... Meg akar őrjíteni? Nem értem!

15 BTS: Ketten

Boracayi repülőtér.
Jimin arcán egy fekete maszk ékeskedett, hogy a rajongóknak ne legyen túl felismerhetõ, plusz a kék, szeme alatti sebe miatt. Jin is feltûnés nélkül, öltözékével beolvadt a tömegbe. Szorosan egymás mellett haladtak.

- Hercegnõ - szólalt meg Jimin a taxiban, mikor már félúton voltak. Lejjebb húzta a fekete anyagot arcán - Látszik, hogy aggódóan nézel. Ne figyeld a maszkomat, se ami alatta van. Azaz az ajkaimat bár mikor figyelheted! - nevetett fel és szerelme combjaira emelte kezét - Csak a folttal ne törődj.
- Még, hogy ne törődjek!???.... Lehetetlen...
- Akkor próbálj ne olyan szomorúan nézni rám! - csipett bele párja láb részébe enyhén. Szeretné, hogy a másik szótfogadjon neki. Jin megragadta fiatal párja kezét:
- É-Értettem....
Boracayban, Philippines szigetén az angol és a tapagalog (filippínó) a hivatalos nyelv. Így nyugodtan szólhatnak egymáshoz anyanyelvûkön. Kicsi az esélye, hogy más is megérti.
Jiminék elégedetten érkeztek meg a szállodához. Közvetlen tengerparti, földszintes faházak várták õket, mik fel voltak a talajról emelve, a víz és homok miatt. Két oldalt lépcsõ vezetett a bejárathoz.
Belülről nem volt nagy. Elõszõr a francia ágyat lehetett észrevenni, minek két oldalán kis éjjeli szekrény volt. Ezt a helyiséget egy fal választotta el a konyhától, hol a hûtõ és a tûzhely tanyázott. Végül egy lak barna ajtó mögött a tágas fürdõszobára találtak.
Remek állapotú, tiszta, rendezett, kényelmes és nincsenek közel a többi turista lakta faházak. Hamarabb érik el a tengert, mint egy másik emberi lelket. A víz habjai fogják felfogni Jin éjszakai nyögéseit. S Jimin jól tudta ezt, mivel hercegnõ a repülőjegyet, õ meg a szállást intézte.
- Imádom - feküdt el a fiatal énekes kinyújtózkodva az ágyon. Hosszú lélegzettet vett, ahogy végig nézett a megágyazott fekhelyén, majd Jint tetõtõl-talpig felmérte, ahogy csomagolt ki. Mélyen hallgatni kezdett és perverz gondolatok támadtak és gyülekeztek benne. - SeokJin... Ha ide jönnél... még imádni valóbb lenne itt heverni - suttogta, de a hercegnõ mintha nem is hallotta volna. Tovább túrt a bőröndökbe, míg nem a keze ügyébe került valami:
- Jimin... Ez? - állt fel egy karkötõvel, mit párja hagyott el az nap éjszaka. Oda sétált szerelméhez, aki hason feküdt a vánkosok közé süppedve.
Jin ahogy felguggolt az ágyra a másik azonnal karjához kapott és ledöntötte, hogy fölé hajoljon. Hercegnõt annyira váratlanul érte, hogy hátra dőlése közben véletlenûl hozzá ért szerelme szeme alatti sebéhez. Jimin elkapta fejét és felszisszent.
- Hiiiiii bocsánat!!! Nem akartam... - rántotta szája elé kezeit és fel akart ülni ijedtében, de párja nem hagyta. Jimin lefogta hercegnõje vállait, hogy maga alatt tartsa, miközben szemeit törülgette.
- Semmi. Én voltam a meggondolatlan - kuncogott fel és Jin szemeibe nézett. Az énekes érezte, hogy nem akarják õt innen elengedni. Beletörődött, majd felnyújtotta a kezében lévõ karkötőt:
- Ez a tied. Mi legyen vele? - Jimin magához vette és felismerte, hogy ezt hagyta el direkt a rabláskor. Eddig Jin őrizte neki? Milyen aranyos, gondolta, ahogy az ékszert nézegette.
- Tegyük el.
- Add, elteszem akkor - kérte vissza Jin, mire a fiatalabb elhajította azt az ajtó irányába. A hercegnõ érthetetlenül nézett utána.
- Majd késõbb - nyögte Jimin, ahogy feljebb mászott ránehezülve szerelmére. Végig simított az arcán, majd akaratosan megcsókolta. Jin nem viszonozta, csak elpirult. - Túl korai lenne átadnod magad?... - dugta át a nyelvét és kikapcsolta SeokJin nadrág övét. - Akkor menjünk fürdeni...
A tengerpart nagyon hosszan nyúlik el. Az emberek sehol sincsenek sokan, mert szét tudnak szóródni. A két kikapcsolódó idol megízlelték a tenger sós zamatát. Hol az egyik, hol a másik akarta jobban kiinni a temérdek folyadékot. Nevettek egymáson, ha nem éppen a szemûkbe ment a mardosó agyag.
- Ahh kezdi csípni a sebemet - motyogta összeszorított fogai közt Jimin, ahogy érezte a fájdalmát. Hercegnõ oda sietett hozzá, mielõtt a sarkukban lévõ nagy hullám eléri õket. Átölelte szerelmét védelmezõen. Kisodrottak egy kicsikét és Jimin a lábujjhegyével megtudta érinteni az alattuk lévõ homokréteget, majd teljesen talpára állt. A gyengébb meztelen felsõ testet magához szorította. Nem tudta visszafogni magát és elkezdett hercegnõje hátán lefelé simítani, miközben a nyakába lehelt. Ajkaival érintgetni kezdte a selymes bõrt. Akaratos és forró vágyaitól fel-fel szisszent, nyögött. Egyik kezével kényeztetni kezdte Jint a mellbimbóinál, aki felhajtotta fejét. Ezzel Jimin nem tudott ellent állni, hogy ne nyaljon fel rajta végig:
- Sós vagy - suttogta. A fiatal énekest feltûnõen nem érdekelte a körülöttük lévõ emberek. Viszont SeokJint igen. A strandolok nem figyelték kettőjüket, de bármikor rájuk nézhetnek és Jin akár hogy is, nem szeretne feltûnõ lenni. Amit most Jimin csinál nem illik. Attól még, hogy más országba vannak, a kultúrájukat meg kell õrizni. Jin alapból azt hitte, hogy azért jöttek be a vízbe, hogy csillapítson magán a vadóc énekes. Úgy látszik nem sikerült neki.... Egy félmosoly húzódott Jin száján, majd kibújt párja szorításából és beljebb úszott egy-két kézhajtással.
- Pihenj!... Feküdj fel a vízre! - mondta törődés telien Jin és mély levegõ vétellel felemelte lábait. A hullámok fodrain maradt lebegve.
- Nem tehetek magamról... - eszmélt fel Jimin, hogy milyen illetlenséget mûvelt itt egy közhelyen... Nagy levegõt vett és követte hercegnõ példáját, hogy kikapcsolja magát.
Boracayban nincsenek nevezettségek, azaz nem igazán. Ide kifejezetten nyaralni, fürdeni, napozni, szórakozni járnak az utazok. Ezért nincs írott tervûk Jiminéknek. A lustulást és a folyamatos étterembe járást meg lehet unni. Ami az evést illeti, Jin olyan keveset fogyasztott, hogy párja talán a háromszorosát. Jimin aggódni kezdett és az okáért kutatott. Amit még lehet SeokJin se tudott. Mindenesetre a hercegnõ öt-hat nap után nem más által elkészített ételt szeretne, hanem õ főzzön szerelmének... Az utóbbi idõben ezt a vágyát táplálgatja, ha magát nem is. Meg szeretné kérdezni Jimint, hogy mit szól az ötlethez, de.... mindig elszáll a bátorsága. Azt gondolta, majd szeretkezés közben, hísz akkor mindig bátrabbak a cselekedetei, végül meg egyszer se merte. Otthon a többi tagnak már főzött négyszer-hatszor, de az nem volt ínyükre való, sok kritikát kapott. Ezért is fél annyira. Jiminnek egyedûl más főzni. Elgondolja ezerszer, hogy mit fog és hogy, de gyakorlatilag hozzá se mer kezdeni. Jiminnel kell elmennie vásárolni, hogy még is mit szeretne enni. Nem magának szeretné készíteni.
Legtöbbször ez a gondolat menet zajlik benne. Mikor meg nem, akkor Jimin alatt lehet. Éjszakánként direkt elfelejti, hogy nyugodtabban legyen párjával és jól aludjon. Teljes mértékben megszerette a szexet, mivel azzal rendesen ki tud fáradni. Ô szokta Jimint éjszaka a haladásra jobban biztatni.
- Fáradt vagy? - kapkodta levegõjét Jin. A fiatal énekes feltápászkodott és álmos tekintettel végig simított szerelme meztelen testén, ami napról-napra még vadabban kíván.  Egy nagyot felásított és, mint aki eszméletét vesztette ráesett az alatta lévõre. - É-Értettem a választ... - sziszegett Jin és beletúrt a másik fekete fürtjeibe. Úgy látszik, itt a mai menetnek a vége, pedig a hercegnõ még nem fáradt.
- Szeretlek, ezért most megengeded, hogy rajtad aludjak.
- Mintha nem azt csinálnád minden nap - nyújtotta ki lábait Jin és felnézet a plafonra. Próbált álomba zuhanni, de gondolatai nem engedték. - Jimin, én rosszul főzök?
- Főzés? Hogy jön ez ide? Éhes vagy?? Mondtam, hogy egyél többet vacsoránál!
- Nem vagyok éhes. Másról van szó...
- Mond hercegnõ, mielõtt elalszok - lábaival lefordult szerelmérõl, hogy megnézze az órát, ami már hajnali kettõt hagyta el, pár perccel. Jin idõzítetten, összeszedte gondolatait:
- Szeretnék főzni. Itt... Neked... Csak úgy próbából! De nem tudom, tetszik-e neked az ötlet....
- Te főzöl? Nekem? De jól hangzik!!!
- Hogy jól?.... De hiszen a múltkor a kosztomra azt mondtátok rémes, csak azért ettétek meg, mert éhesek voltatok!... - szomorodott el Jin, ahogy visszagondolt. Jimin erre felkacagott:
- Csak összebeszéltünk!!! Komolyan vetted?? Ez azért van mert te nem kóstoltad meg, nem hogy egyél egy egész tányérral! Pedig isteni volt!!
- Az ember saját főztjétől elhízik!
- SeokJin. Ha holnaptól lesz egy olyan mondás, hogy a szextõl lesántulsz, akkor többé nem fekszel le velem? - nézett fel fél szemmel párjára, aki hallgatottan megköszörülte a torkát. Mélyen magában tudta, hogy Jiminnek igaza van... A fiatal énekes sóhajtott egyet és Jin fölé emelkedett és a homlokára egy 'jó éjt' csókot adott. Majd elterült mellette. - Főzz nekem.
Jin elmosolyodott szerelmén. Közelebb bújt hozzá. Jimin akár mennyire holt fáradt volt, átölelte a másikat.
Holnap reggel beköszönthetnek a piac térre. Paprika, paradicsom, hús, fûszerek és készülhet a kimchi!